Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-28 / 73. szám

Válaszol az illetékes Méltatás most és idővel Méltatás — kérdőjelekkel címmel cikket írtunk a peda­gógus törzsgárdatagság me­gyei irányelveiről. Többek között utaltunk arra is, hogy a megyei művelődésügyi osz­tály,'valamint a Pedagógusok Szakszervezetének Heves me­gyei Bizottsága igen sokat tett megyénk oktató-nevelő gárdájának fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsü­léséért. Örömmel adtunk hírt arról, hogy ez a követke­zetes segítő szándék ismét újabb eredményeket produ­kált: törzsgárdajelvény, ok­levél és pénzjutalom jár azoknak a pedagógusoknak, akiit hosszú éveket töltöttek el egy helyütt, s munkájukat lelkiismeretesen végezték. Kifogásoltuk viszont azt, hogy most csak a tíz, húsz és harminc éve tanítók kaphat­ják meg- ezt a rangos elisme­rést, s hátrányos helyzetbe kerülnek azok — bármennyi­re is becsülettel dolgoztak — akik nem „kerek évesek”, akik túljutottak már a tíz, a húsz és a harminc éves tevé­kenységen. Cikkünkre a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak, valamint a Pedagógusok Szákszervezete Heves megyei Bizottságának vezetői vála­szoltak. Kiemelték azt, hogy anyagiak híján csak ezt a megoldást választhatták,, mert nincs annyi pénz, hogy egy alkalommal, egyszerre kapja meg minden arra érdemes pedagógus ezt az elismerést. Hangsúlyozták viszont azt, hogy az általuk összeállított irányelvek lehetővé teszik — ott, ahol erre forint is van —, hogy „azoknak, akik már elő­zőekben rendelkeztek a meg­felelő munkaviszonnyal és feltételekkel pótlólag — je­lesebb eseményekhez kapcso­lódóan — a megfelelő pénz­jutalom biztosításával adható törzsgárdajelvény. Elsősor­ban a harminc év feletti munkaviszonnyal rendelke­zők részére”. Jelenleg azonban csak a tíz, húsz, harminc éve dol­gozó pedagógusok kapnak türjsgárda-jel vényt, oklevelet és pénzjutalmat. A harminc éven túliak csak ott, ahol er­re pénz marad. A két szerv képviselői ar­ról is tájékoztattak, hogy idő­vel a nem „kerek évesek” is megkapják a jogos elisme­rést. Előzetes felmérés, el­képzelés alapján három éven belül megoldódik ez a prob­léma is. A kiadott irányelvekkel kapcsolatban egyébként el­terjedt jó néhány téves el­képzelés. Ezek tisztázására hamarosan sor kerül, mert a megyei művelődésügyi osz­tály és a Pedagógusok Szak- szervezetének Heves megyei Bizottsága körlevéllel fordul az iskolavezetőkhöz, s min­denkit tájékoztat a pontos részletekrőL ..az isten höntöséről a nsmbot is” V ALAMI NYUGTÁT ho­zott be, adjam majd oda a főnöknek, ha bejön. Az abo- nyiak kértek kölcsön még ta­valy egy faházat, most szál­lították vissza, árról az elis­mervény. Indulna is kifelé, az ajtó­hoz érve fejébe igazítja a sötétkék svájcieapkát, keze a kilincsen. — Megjött a két kotrás, szállás kéne nekik vagy tíz éjszakára, nem tud valahol? — állítom meg. A múlt héten egyszer el­mentem mellette, vaságya­kat, matracokat, ágyneműt pakolt egy teherautóra a raktár mellett. A távol la­kóknak egy parasztházban rendeztek be valami mun­kásszálló-félét, oda hordta a szükséges holmikat. Ez ju­tott eszembe, amikor utána szóltam az imént. — Hogy ne tudnék, a hat­ágyasban három hely szabad. Ott van minden, kérem, csak . bele kell feküdni. — Mondja, maga üs ott van a grédereseknél? — A, a keverőben dolgo­zom. Különben én is nehéz­gépes vagyok. Meg sofőr. Af­féle bukott sofőr. Már nem bánnám, hamen­ne a dolgára, de ahogy az arcába pillantok, látom: ez az ember most minden áron ki fogja önteni a szivét. ' Ilyenkor nincs mit tenni. Hallgatom. — Tudja, 58-ban, még ott­hon a falumban• elgázoltam egy fiatalembert, egy tanítót. Nagy dög teherautóval jár­tam akkor, valósággal szét­kentem szegény srác karját a kerítésen. Nem voltam pi- ás, de hát egy kar minden­képp gázos ügy. Gondolhatja, mit rohangásztam, kilincsel­tem egy kis jóakaratért. Na hát. ami azt illeti, pártfogó akadt is bőven. Igaz, hogy nem tettek, nem is tehettek ; értem semmit, de az anyám százhúsz csirkéjét jó étvágy- gyal megették, kérem, azon a nyáron. Abban az időben a mi konyhánkon minden este paprikás csirke, meg nokedll főtt. Le is csúszott rá vagy 2—3 hektó bor . .. Közben folyt az ügy, a jogsim per­sze ugrott... Akkor kezdtem el inni. Addig, kérem, még a sört is kiköptem, ha valaki erőltetni akarta belém. — No és, rnost, most so­kat iszik? RAVASZ ARCÁN cinikus : a mosoly. S valami furcsa, fojtott, kihívó, csakazértis a válasz. «*73. március 28., szerda ■— ö nem, csak az isten köntöséről a gombot is, ha lehetne. — De hát, miért, ember? Vállat von. — Csak. Nem tudok oko­sabb választ adni. Sokszor feltettem én már magamnak ezt a kérdést, de felelet '— az nincs rá. Hanem, annyi szent, hogy nagyon rossz látni azt a félkezű. tanítót. Sokszor találkozunk, beszél­getünk is. Furcsa, de az az ember soha, de soha nem, beszél az esetről. De én nem felejtem el úgysem, amíg élek. — Azzal, hogy iszik, iga­zán nem segít semmin ... Fekete arca még jobban elsötétül. — Tudom én azt, kérem, sőt, még én is rámegyek. Mit, rámegyek? ... Rámen­tem. Megette a fene az egé­szet. Csak ne látnám ilyen világosan, hogy hova jutot­KEREKES IMRE: tam...? Tudja, én. soha nem vagyok másnapos. De min­den áldott nap kora hajnal­tól reggelig végigszenvedem a pokol minden kínját. Ügy higgye meg, hogy fizikai fáj­dalmaim vannak a lelkiisme- ret-fúrdalástól. „Megint be­rúgtam, kialvatlan, hullafá­radt vagyok, megint elment ötven forint. Pedig vehettem volna húskonzervet, szalon­tüdőt, meg mindenfélét raj­ta. Ha rendesen ennék, a meló is jobban menne__Így r eggelente annyira utálom magam, hogy még a tükörbe se tudok belenézni, csak el­fordítom a fejem... Valami keserű, feneketlen reménytelenség ez. És az em­ber már meg se próbál, nem is akar más utat keresni, mint lefelé. Vajon lesz-e, aki megál­lítja? . EGYÁLTALÁN: megállít­hatja valaki? T. Mányi Judit Ahogy ellépek a bontás mellett, ahányszor csak itt járok, mindig hallom, hogy valami ott még mozog. A tűz párája már kiköltözött, nincs már anyag, amiért ott leselkedjen, dé valami még- 'is játszik ott a téglák, az ócskavas meg a betongeren­dák között. Patkány itt nincs. Magam nem lépek be a romok közé, mert nem bí­rom azt a dohos koromsza­got, amj még kívül is itt ül a fal tövében. A mucusok bírják. Ahogy most a fal mellett lépek, hallom, hogy valami mozog, de nem az, ami még a télen bevette magát a hó. alatti Tudom én jól, hogy ml mozog. Számítottam is rá, mondtam is a rendésznek, hogy esténként ide hordják majd a mucusokat. ha nincs ellene kifogasa. A rendész azt. mondta, ha már hotelt nem tud a vállalat építeni, hagyjuk az ügyeket menni, úgy, ahogy mennek. Az első kört ma éjszaka a bál tiszteletére elhagytam. Tizenegykor volt a búli-tom- bola, legalább is ahogy ter­vezték, így szólt a plakát. Tombola közben kasszát még nem fúrtak, kerítésen át még nem másztak, ajtót ‘ még fel nem törtek. Ha ilyenkor van tolvaj, akkor most az is bulizik valahol, Emelkedett az élveszuletések száma — csökkent a táppénzes arány Országos egészségügyi mérleg 1972-ről talán éppen itt a k-ultúrház- ban. Ha valamit forgat is a fe­jében, most legfeljebb kiáll a kultúrház elé és úgy tesz, mintha a holdat vizsgálná, közben szemrevételez. A be­törést a jövő hétre ütemezi akkor majd kisebb lesz a hold. Ha felhő sem lenne, az se baj. A puszta csillagfény még elviselhető. A második kört már nem hagyom el. Éjfél után min­dig tanácsos megkerülni a gyárát. Mondjuk, valakinek csak annyi ereje volt, hogy a réten át elhúzta magát'a kerí­tésfalig. Kivitték a sötétbe, aztán ott a gödrök táján, ha ott vannak még a gödrök, fojtogatták vagy kést mártot­tak belé. Nem a levegőbe be­szélek, volt már ilyen is. Azt soha előre nem lehet tudni, , mit hoz az éjszaka. A sötét oldal sarkáról né­zem végig a kerítést.. A tete­jére, jó messzire egymástól, három huszonötös lámpát szereltek, de az soha nem ég. Nem is éghet. Ha ma kicseré­lik, holnapra valaki leveri. Ez még így volt, mióta áll a gyár. Ki veri le? A rendés/ • azt mondja, ő nem nyomozó, hiába eZ a tényállás. Egyszer aztán a villanyszerelők meg- únták, hogy hetenként cse­réljék. Nincs rá kapacitás, ha már sötét van, legyen az. Az Egészségügyi Miniszté­riumban most készül az or­szág egészségügyi helyzeté­nek 1972. évi mérlege. Erről a következő előzetes tájékoz­tatást adták az MTI munka­társának: A mérleg alapjában véve pozitív, a múlt esztendő men­tes volt az influenzajárvány­tól, csupán az 1971. év végi járvány utóhatása érződött valamelyest tavaly január és| február hónapban. Ami a főbb mutatókat illeti, figye­lemre méltó az élveszületések négy éven át csökkenő irány­zatának kedvező változása, 1971-hez képest az élveszüle- ,'tések száma 2 százalékkal emelkedett, örvendetes az is, hogy a halálozási arányszám négy százalékkal alacsonyabb volt, mint 1971-ben. A halál­okok között változatlanul elő­térben állnak a szívbetegsé­gek, a magas vérnyomás, va­lamint a rosszindulatú daga­natok. Ugyanakkor kevesebb haláleset fordult elő közleke­dési, üzemi balesetek, gümő- kór, fertőző betegségek és tü­dőgyulladás miatt. A népsza­porulat 24 százalékkal emel­kedett 1971-hez viszonyítva. Különösen nagy jelentőségű a csecsemőhalálozásban mu­tatkozó hat százalékos javu­lás. Ennek eredményeként a csecsemőhalandóság az 1971. évi 35 ezerelékről 33 ezrelék­re esett vissza. Mintegy 12 százalékos a csökkenés a tbc-s megbetegedéseknél. Az üzemi balesetek száma az állami iparban, az építő­iparban, a szállítási és hír­közlési ágazatokban csaknem 6 százalékkal volt kevesebb. A személyi sérüléssel járó közúti- közlekedési balesetek és sérülések számában 12 százalékos a csökkenés és csökkent a közúti balesetek következtében meghaltak száma is. Visszaesett az előző évihez képest a különféle foglalko­zási betegségek és mérgezé­sek aránya is. 1972-ben 126- tal kevesebbet, összesen 2872 foglalkozási megbetege­dést, mérgezést jelentettek, amelyek közül a legtöbb — 55 százalék — a bőr megbete­gedésével kapcsolatos. Ked­vező volt a múlt esztendőben a fertőző betegségek statisz­tikája is: csökkent a hast^­Az ilyen huszonötös égők ■sak rontják a szemet. Most aztán nekivágok a sö­tét oldalnak. Még a nagy hó­esések alatt téglát hordtam ide, naponta hármat, hogy legyen hol megállni. Még így is három pár gumicsizma megy szét egy télen. Mégis jobb volt a hó. Szak­mailag legalábbis, mert a fehérség, ahogy elönti a tá­jat, jobb minden védőállás­nál. Olyan messze még sose láttam a tájon, mint most ezen a télen. Arról már volt ugyan szó, csak úgy magam­ban, hogy egyszer rászánok egy napot és bejárom a kör­nyéket. Már csak azért is, hogy tudjam, hol vagyok. De aztán mégse. Mit segít az, ha tudom, hogy hány gödörrel ismerek többet ebből a világ­ból? Hóesés után, ha nagyon világos a környék, idelátszik az a két facsoport. De én még levelet nem láttam raj­tuk. A helyzet ugyanis úgy alakult, hogy én csak télen láthatóin őket. Most, hogy újra elolvadt, nekivághatok a sötétnek. Ez ' az igazi. Ha úgy veszem, a sötét az éjjeliőr kenyere. Ha akarom, ha nem, bele kell harapni. Harapom. Keresem a téglákat a lábam alatt, most csak arra jók," hogy az ember felbukjon bennük. És most ahogy lépek, újra csak keresem a következőt, hogy meg ne botoljak benne és oda se figyelek, hogy mi le­het a sötétben. Mert innen a kerítés mpllől még az se lát­szik, hogy a kultúrház abla­kai ki vannak világítva. így ilyenkor, a havas tél után még rosszabb, mint ősz­szel a hagy esők alatj. Mire megszokja az ember, eltelik néhány nap. míg belenyug­szik, hogy megint koromsötét az éjszaka. Ilyenkor fordul elő.’ hogy már késő dél van, , mire. lehuny arc a -szemem. fusz, a dysentéria, a járvá­nyos szaruháytyagyulladás és több más fertőző megbetege­dés. Ugyanakkor mintegy 20 százalékkal magasabb volt a skarlát-megbetegedések szá­ma. Az egészségi állapot kedve­zőbb alakulására utal az is, hogy a táppénzes arány va­lamelyest csökkent: 5,4 szá­zalékról 5,2 százalékra. A felnőtt orvosi körzetek szá­ma 46-tal gyarapodott és el­érte a 3898-at. • Ezenkívül 62 új gyermekkörzet is belépett a hálózatba, s ezekből mér 722 van országosan. Ugyan­csak kedvező jelenség, hogy a felnőtt körzetek járóbeteg­forgalma 48 millió volt, szem­ben-az 1971-es 49 millióval. Á fekvőbeteg gyógyintézetek­ben az ágyak száma 1267-tel nőtt, s 85 331-re emelkedett. Az évi betegforgalom pedig 2,5 százalékkal volt több 1971-hez képest. Az átlagos ápolási időtartam egy-egy fekvőbetegnél 1972-ben 15 nap volt (MTI) Közgazdaság is KÉPZŐMŰVÉSZÉT Minthogy az éjjeliőr nappal alszik, ez olyan mintha vala­ki éjszakázik. * A téglákon túl, a sötét ol­dal másik sarkán, a hosszú kerítés mellett kilátni a vá­rosba futó széles út lámpái­ra. Ezen az oldalon, hacsak nincs vihar, valami mindig dereng. Ha innen még nem is lehet látni, hogy Liptálc úr cikkcakkban húzza a csíkot hazafelé. Szóval, itt, ezen az oldalon már mégis jobb az ábra. Az ember azt hiszi, ha mondjuk itt ütik le, azt már úgyis észreveszik, fis ez a fő. A portásfülkéből, nézve, így éjféltájt, már meghal az ut­ca. Tölcsváry Adrienne daxli- ja már az igazak álmát alusz- sza. Vajda úr, a KÖZÉRT-es is álmodik, és ha rossz az ál­ma, arról álmodik, hogy el­lenőrök jelentek meg az üz­letben. Richter úr, ha tá- ít.cltan dőlt le, nyitva felej­tett rádiónál durmol és a be­mondó hiába hangsúlyozza, hogy magyar irlő szerint hol volt puccs, vagy géprablás. Slezáknénak a fűtőtesten már megszáradt a fekete fe­hérneműje. Erdélyi úr, a fes­tő, pedig hanyatt fekszik szemüveggel az orrán, mert véletlenül csak annyit ivott, hogy még volt ereje kezébe venni az újságot. Ahogy múlik a tavasz, ba­rátságosabbak az éjszakák, jobbak az éjjeliőr idegei. Van ilyen irányzat. A sötét ezen már mit sem változtat. Ha én mondom, ez így igaz. De itt a környéken van még egy irány. A temető. Jó irány. Ha kiállók a sötét sa­rokra, onnan jobbkézről a város felé, tiszta időben lát­szana egy magas szürke fal. Na, az a temető. Ha éjszaka onnan fúj » szél, az mindig a legkomi- szabb. Állj meg már, mon­dom neki, mármint a szél­nek, fújj ide a szemembe, és válaszolj nekem, becsületes dolog-e vaksötét, éjszaka így rátámadni az éjjeliőrre? Az ilyen éjszakai szélnek be nem áll a szája, de 'nekem mégse válaszol. Elviháncol, neki az éjjeliőr semmi, egy közröhej. Fordulok utána, ököllel fe­nyegetem, az anyád...! De akkor már átugrotta a gyár­kerítést, itt is, ott is, mi az neki, a konzervgyáron túl felsöpri a fűrésztelepet és las­san bicegve elvonul a vágó­híd felé. A marhák ott alig várják a hajnalt. Reggel tag­iózzák őket. Az ilyen éjszakáktól roz­zant az éjjeliőr. Ha nem zúg a szél és csak úgy magától hempereg az éjszaka, lehet hallani, ahogy a nagy utas- szállító. gépek elhúznak a te­mető fölött, mindig alacso­nyabban villognak a kipufo- . gó mérges lángjai. Üdvözlet a földön álmodóknak. Szép üzenet. (Folytatjuk) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents