Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
íg^í... hogy rendkívül érdekes ugyan előre tervezni, még inkább előre „fantáziáim”, mi lesz száz, ötszáz, avagy éppen tízezer év múlva: hogyan néz ki majd a környék, hogyan élnek majd az emberek, lesz-e pénz a kommunizmusban, vagy akkor is eszik úgy lesz, mint manapság, hogy lesz, akinek lesz, de olyan is, akinek nem ... Hogy egyszemélyes maszek űrhajók járnak-e majdanság. avagy flrtaxi vállalat áll a napi egy órát dolgozó ember számára, hogy lesz-e főnök és beosztott és mi lesz a menüben és lesz-e elegendő Kinizsi sör — egyszóval érdekes így előre tekintenie, már csak játékos kedvében is az embernek. — Kedves hallgatóim — így szól a közismert vicc előadója —, a tudomány mai állása szerint a nap nyolcmilliárd-négyszázmillió év múlva hűl ki ... — Mennyit tetszett mondani? — ugrik fel a vicebéli hallgató rémülten ... — Nyolcmilliárd-négyszázmilliót! — Köszönöm — ül vissza a kérdező elégedetten —, én ugyanis nyolcmilliárd-ké íszázmiihót értettem ... De, ha leszállunk a fantázia fénysebességnél is gyorsabb varázsszőnyegéről, ha kilépünk a viccbéli előadóteremből és rálépünk arra a valóságosan vékony hártyajégre, amely a ház előtt járda helyett a mély sarat takarja, félretesszük mosolygós kedvünket és felszisszenünk... „De járda mikor lesz?!...” , Es az üzlettel mi lesz, ahol a ma még legtöbb esetben nyolc órát dolgozó háziasszony naponta be^- vásárolhatna úgy, hogy ne kelljen néha kilométert odább gyalogolni a kenyérért, tejért... Es az autóbuszjárattal mi, amelyet már évek ót* Ígérgetnek, meg a lakással, ami épül, mindig épül és még mindig kevés, mert még most is sokan állnak sorba, hogy korszerű fedél jusson a fejük fölé... fis még sok ilyen „és még”-et lehetne felsorolni, amely nem szkafanderes emberek sorsát, dolgát érinti, nem kozmonauták világát szebbül, vagy keseríti, nem holmi andromeda-ködbéli bolygó szülötteivel való kapcsolatfelvételről tanúskodik. Mert az ember azért ember ugyan, hogy előre nézzen, hogy megtervezze előre tíz, húsz évvel, sőt az utópiák világában az ezer, sőt az ezredéveket la, de ezt csak úgy teheti meg, ha rendben valónak látja, ha tisztán látja a mát, meg a holnapot KI ne értené meg, aki értelmes, hogy a világ leggazdagabb országa sem tud egyetlen piculával többet költeni a világ legnagyobb gazdaságának fenntartására, mint amennyije van. S miután hazánkat ezzel a felsőfokkal a gazdaság területén még akkor sem lehet ■ eArkori kínai kuli színvonaláról emeltük fel e nép átlag-életszínvonalát európai mértékre — nyilvánvaló, hogy minden további nyújtózkodásunk takarónk hosszától függ. Nem árt tehát időnként sem arra emlékeztetni, hogy már van és olyan takarónk van az egykori koszlott suba és szűr helyett, amely alatt nyújtózkodni lehet, sem arra, hogy volt idő, amikor nem is lábfejen koppintották volt azt, aki olyan nagyon nyújtózkodni merészelt vbina a hárommillió koldus szűrös, árvalány haj as, Istenbokrétájás országában. Mint ahogy az sem éppen megvetendő dolog, ha a világ nagy dolgai mellett — nem helyett! =?, a szerényebb ügyek is napirendre kerülnek. Az országos és nemzetközi politika mellett, a helyi, az évtizedekre való előretekintés mellett a közvetlen hetek, évek távlatai is a viták kereszttüzébe kerülnek. Az emberiség nagy gondolataihoz, a jövő nagy tetteihez, a nagy eszmékhez és álmokhoz fogódzók mindig és mindenhol a szerény szürke napok alacsony növésű bár, de szívós gyökerű gallyai voltak és maradtak, A végtelenbe vezető út ugyanis Mari néném portája elől is indul, ahol még sárba tottyan az ember, és a János sógoréktól is, odaátalról a másik oldalon, ahonnan fényes cipővel lehet bemasírozni — úgy tűnik, zavartalanul —, a szocializmusba. A ma, amely nyugovóig tart, s a holnap, amely napkeltétől kezdődik, van olyan fontos az ember életében, mint a jövő század regénye. Ha nem fontosabb! És amikor a gondok ellenére sem kell pironkodva elszámolnunk önmagunk és társadalmunk előtt sem a tegnappal, sem a mával, de még a közvetlen holnapok terveivel sem, igazán meseléeed’ettek lehetünk, hogy ím, van alap, amelyre még az évtizedekre előre tervező ész. a tudomány és az ember nyugodtan építhet. Azért hisznek nekünk, mert hisznek, amikor a jövőről beszélünk, mert a tegnap ad ehhez hitelt és becsületet. Fantáziánk jövőbe libegő varázsszőnyege, ha nem is éppen a világ legszebb szőnyege, de nem is holmi rongyból összetaposott valami amivel csak egy dűlő ház sarkáig lehet, dehogyis repülni, vánszorogni csak Jómagam különben hiszek abban is, hogy megnyílik az üzlet ott a sarkon, s így természetesen abban is, hogy nekem a kommunizmusban sem lesz pénzem. Most sincs. De hát ennek nem a társadalom, csak családi állapotom az oka. ö, nvr*. & márettM »• pák! Kifényesedik a sae- műnk, ha rájuk gondolunk. Mintha megemelte volna» földet a nemzet szabad lé* legzete s ez a lélegzet forró volt a tűzfal, amely * föld mélyében lakozik ■ »hogy fellobbant Petőfi ajkán * Nemzett dal, abban Is ez a tűz volt, az a re&= gés, amit a vulkánok kitörésekor lehet hallani, morajlik tőle a levegő száz, meg száz kilométerekre. Nincs többé jobbágy, nincs önkényuralom, erdőtűz terjedhet ilyen gyorsan, ahogyan és ^é'giglobbánhá- totí millió szívben és millió ökölben. A kutatót elfogja a íás, hogy keresse a száz és negyedszázad előtti jelet, as ünnep felvillanó fényét, amely megjelent a mindennapok fölött és mutatja, hogy itt te megrendült a föld és végigfutott az őh városon a* erdő tűs lángja, * A megyei levéltár tükörsima diófaasztalán a könyv. Nagyalakú fólió, öt kilónál is nehezebb. Eger város jegyzőkönyvei 1848. A kéz mozdul és lapoz. A lapok súlyosak, erősek, az írás szép, mégis nehezen olvasható, a t betűk olyan kicsinyek, mint a többi betű, az r és z összetéveszthető. Nézzük csak. Március 16. Végrendeletek, szerződések, folyamodványok. Egyébként semmi. Március 18. Szerződések, folyamodványok, végrendeletek. Semmi. No, persze, hiszen a hírközlés lassú, a rossz utakon delizsánszok járnak, hol van még a vasút? Lassabban azzal az erdőtűzzel. Április 3-án. Folyamodványok, végrendeletek, szerződések. Semmi Semmi Most már egyre lázasabb a lapozás. Csak egy szóra szomjazik a kutató, egyetlen szóra, amely a nagy pesti szívdobogásból egyetPesten; Március IS Egerben: Március ZS len dobbanást fogM magába, Samui. # Április 12. 198. lap. A város tanács ülése Gáhy Jósef városi Fő Bíró Űr elnöklete alatt: Elnöklő Fő Bíró Űr előterjesztette, miként többeknek előadásaikból értesült, hogy a helyben tanyázó sorkatonaság a folyó hó 15-én Egerből el- költözend, mely elutazásnak tapasztalás szerint következménye az, hogy a* sor katonaság számára itt lévő lőpor is elvitetni fog, minthogy pedig a folyó hó 9-től óta a polgári őrsereg Egerben is alakítva vagyon, szükséges gondoskodni, hogy annak a szükség esetében használni kellő anyagi ereje kifejlesztéséhez a megkívánható szerek ne hiányozzanak, e tekintetből tehát indítványt tőn Fő Bíró a városi lőporáé toronyban őrzött lőpornak a városi őrsereg használatára leendő azonnali letartóztatása iránt A hűvös szöveg megállapítja tehát, hogy április 8-tol a polgári őrsereg alakítva vagyon. Es lefoglalja a sorkatonaság puskaporát. A fogalmazás *s száraz, mint a puskapor. VALAHOL MOCAMBIQUE-BAN Wem vnfeánfc nemzet? Vagy ennyire Hivatal a hivatal? Fel keX vázolni pár vonással a város gazdasági és társadalmi képét 1847 decemberébe» meghalt Pyrker János László ve- l.enoeí pátriárka és egri érsek, es * különös főpap, akinek német az any any elve, de megalapítja az első magyar nyelvű tanítóképzőt aM annyira hódoló híve a Habsburgoknak, hogy eposzt ír róluk. És megépítteti Ä nagytemplomot A város érseki város és az érseki udvar szelleme uralkodik a tanácsban. De Pyrker nem éL Érsek nincs. A városi tanács tanácstalan, Tehát óvatos. Eddig pontosan tudta, amit az érsek akar. A polgárság egyelőre mozdulatlan, az iparos dolgozik, a kereskedő a pult mögött áll Az érseki telkes jobbágy műveli a földesúr Kőlejét ★ Végre egy kis világosság. Es talán minden érthetővé válik, mielőtt elmarasztalnák a város vezetőségét és lakosságát Az egri Cassinói Egyesület választmánya március 20-án kimondja: ;.. a’ Nemzetnek rég óhajtott kívánatai a Pesti 12 pontban kifejezettnek tapasztaltaivá», városunk részéről is hő kebellel üd- vözöltetett... melly öröm napnak megörökítéséül Eger Városa jövő Szombatra, március 25-re kivilágítást rendelvén, a választmány intézkedett, hogy az egyesület épületének lehető legfényesebb kivilágításáról, úgy azon kifüggesztendő Nemzeti zászló készítéséről gondoskodjanak ... Eszerint tehát a város vezetősége — jegyzőkönyvön kívül — kivilágítást rendelt el március 25-re. Hihetőleg százszámra adták el a gyertyát a gyertyaöntő mesterek erre az ünnepi estére. De. Kapor Elemér SASS KEVIN: Márciusi vers március m már a szívem dörömböl a nyughatatlan a legendákra emlékező a plakátokat ragasztó bolond március m már a folyók visszafordulnak ha akarjuk és a harangok mozdulatlanul zengenek a megölt társak élnek nincs vaksötét szomorúság sose volt arany «seng a kocsmák pultjain ahol a boldogságot mérik kinek mi tetszik melyiket akarja ! március ez már átvette hatalmát harmincegy * napra hogy emlékezzen a lázra és a megadásra is mert így teljes az élet a prófétákat mindig elárulják a nem valódiak március ez már vihar sehol csak eső meg szivárvány a jobb napokon de olyan messzire hogy a füstifecske sem éri el március ez már és ilyenkor március lesz kétezerben is napos esős szivárványos égzengésű tavaszt üdvözlő március ez már kár érte hogy csak harmincegy napos és áprilisban gondol rá mint ahogy azt is elfelejtettük hogy volt egyszer február március ez már sóhajt a föld és felébred i. csendben a meghunyászkodó örök végtelenben
