Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

A héten tárgyalták Az építőipari együttműködés megyei tapasztalatai •a* Állattenyésztők Mint korábbról, ismeretes: ja­vaslat, illetve határozat szü­letett annak idején a megyei tanácshoz tartozó tervező­beruházó és kivitelező válla­latok munkájának továbbfej­lesztésére, kapacitásaik olyan koncentrálására, amely az ed­diginél hatékonyabbá teszi alaptevékenységeiket. Ké­sőbb, a cél érdekében pedig együttműködési szerződés is született az érdekelt vállala­tok között. Ami a tapasztalatokat Ille­ti: a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat árbevétele — csökkent. S ez nem csu­pán a beruházási piacon tör­tént változásoknak tulajdonít­ható, hanem belső, szervezeti hibáknak is. Több korábbi megrendelő is visszalépett a minőségi színvonal romlása miatt. Ugyanekkor a Heves me­gyéi Tanácsi Építőipari Válla­lat jelentősen tudta árbevé­telét növelni, s eredményeit nagyobb részben a termelé­kenység javításának köszön­heti. A vállalat minden eddi­git felülmúló beruházásai és a különböző termelési szerve­zések számottevően segítették a műszaki fejlődést, amik kedvező változásokat hoztak a technológiában, a minőség­ben egyaránt. A Heves megyei Beruházási Vállalatról viszont az a meg­állapítás, hogy vezetői nem tudták minden esetben bizto­sítani a céggel szemben tá­masztott igények teljesítését. Változatlanul előtérbe került NEMRÉGIBEN értékelték a megyei KISZÖV-höz tar­tozó ipari szövetkezetek ta­valyi munkaversenyét, s en­nek során a kitűnő teljesít­mények egész sorát állítot­ták szembe egymással, hogy eldöntsék: végül is kik a legjobbak. Kik érdemesek a kitüntetésekre. A mérlegelésnél, igazán a legkülönfélébb szempontokat vetették latba, hiszen iga­zán válogathattak az eredmé­nyekben. A zsűritagok azon­ban — mint kiderült — még­sem osztozhattak a tökéletes bőség örömében, ennél fogva nemi is voltak teljesen elé­gedettek. A mégoly gazdag választékot is szegényesnek találták, s éppen azt hiányol­ták, ami nélkül voltaképpen talán nem is verseny a ver­seny. Lehet, hogy a kedves ol­vasó már ki is találta. Nos, igen: a teljesítménylapok­ról az újítások hiányzottak. A nagy, összesítő tábláza­ton is végig, üresen maradt ez a rovat — miután me­gyénkben, egyetlen ipari szö­vetkezetben sen újítottak ta­valy. Legalábbis: „hivatalo­san”, nem. A VÁLASZOK meglepőek voltak, s egyben elgondol- kodtatók. A megkérdezettek ugyanis többnyire pénzhi­ánnyal magyarázták a vala­mikori lelkesedés ilyeténkép­pen! lohadását, elsorvadását. S amikor efféléket emleget­tek, nyilvánvalóan nem a szorosabb értelemben vett pénzre gondoltak, miután köztudomású, hogy különös­képpen az ipari szövetkeze­tek sem szűkölködnek anya­giakban, sőt egyik-másik he­lyen, éppen a közelmúltban tartott mérlegzáró közgyűlé­seken valóban gavallérosan fizették a nyereségrészesedé­seket is. Ó, korántsem álta­lában a pénzről van szó — hanem csupán azokról a fo­rintokról amelyekből hono­rálhatnák az újítókat... A szövetkezeti alapszabá­lyok értelmében ugyanis még az újítási díjak kifize­téséhez is a közgyűlés szava­zata, engedélye szükséges. Ennélfogva pedig — anélkül, hogy bárkit, bármelyik szö­vetkezetét is sérteni akar­nánk — bizony előfordulhat olykor, hogy a tagság nem járul hozzá a megítélt ösz- azeg kiutalásához. Egyrészt, például a saját tervezési mun­ka. Ugyanakkor sok esetben megyén túli szakembereket bíztak meg olyan tervezéssel, amit a megyei tervező válla­lat is elvégezhetett volna. Jel­lemző e megállapításokra, hogy az említett együttműkö­dési szerződés óta 58 tervdo­kumentáció közül csak öt ke­rült a megyei tervező válla­lathoz, 26 a beruházási vál­lalatnál maradt, kilenc a ta­nácsi építőknek adott mun­A megyei tanács végrehaj­tó bizottságának legutóbbi ülésén foglalkoztak az ingat­lankisajátításokkal is. Mint a jelentésekből — egyebek mellett — kiderült: e téma körül elég sok még a vita. Gyakran mindenféle enge­dély, értesítés nélkül kezdőd­nek a felmérések, ami ellen­kezik az érvényben levő jog­szabályokkal. Más esetekben a kisajátítási kérvények hiá­nyosak, ami szintén nehezí­ti a munkát. S baj az is, hogy olykor késlekedve nyújtják be a kérelmeket, aztán az emiatti időveszteséget a ható­ságok — a törvényes eljárás rovására — gyorsított tempó­jú további munkával igyekez­nek behozni Előfordul, hogy irreális kár­térítési javaslatok miatt mert az a pénz is csökkenő majd a részesedési alapot, másrészt pedig esetleg azért, mert az újító valamilyen ok­nál fogva nem szinpatikus. Egy szónak is száz a vége: a ktsz-ekben „hivatalosan" még csak kísérletezni sem mernek az újításokkal. S emiatt bedugulnak a fantá­zia csatornái többnyire el­maradnak az újabb és kor­szerűbb termékek — jólle­het a ktsz érdeke mást kí­vánna, s nyilvánvalóan a megrendelők is többre len­nének kíváncsiak. TÖBBEN IS nyíltan meg­vádolták a szövetkezetek ve­zetői közül, hogy bár — mint annyit emlegetik — vállalatszerű gazdálkodó egységek, valójában mégis, nagyon távol állnak még a vállalatoktól. Sok a kötött­ség, meglehetősen merev ke­retek között dolgoznak, ami bizony — annyi más mellett — mint a példa is bizonyít­ja: nehezíti az újításokat is. ^Feltétlenül, bizonyos vál­toztatásokra lenne szükség az ipari szövetkezetekben! Lehetne egy kicsit „nagyvo­nalúbban” kezelni a része­sedési témát, például már a tervtárgyaló közgyűlések al­kalmával egy-égy bizonyos összeget kimondottan újítá­si díjak fizetésére megsza­vaztatni, tartalékolni. Vagy megoldást jelenthetne az is, ha a műszaki fejlesztési ala­pot emelné meg a tagság — szintén közös megegyezéssel — hasonló célra. Így min­den bizonnyal visszatérne a kedv, a szövetkezetek fejlő­désében hellyel-közel kimu­tatható ésszerűsítések végre nyilvánosan is elismerésre kerülnének, polgárjogot nyer­nének. Félretéve ez esetben min­denféle rossz szemléletet — haragot, unszinpátiát, az ,,R”-alap túlzott féltését — és csupán azt. tekinteni, hogy egy-egy valóban kitűnő újí­tás azért végső soron min­denkinek, az egész szövetke­zetnek hoz valami hasznot. Előbb vagy utóbb, bőven megtérülnek az újítási díj voltaképpen „megelőlegezett” forintjai! LEHET, HOGY a ktsz-ek újítási mozgalma ekkora ha­nyatlásának persze más okai is vannak — estleg éppen az alaprendeletben van a hiba — s korántsem csupán az emlegetett pénzzel, alapsza­kát, míg a megyén túliakat 18 esetben bízták meg ilyen­féle feladattál. Csupán az együttműködés részleteiben tapasztalható kedvező fejlődés. összefoglalóan megállapít­ható, hogy a három vállalat tavalyi tevékenysége még nem mutatja a kívánt mér­tékű szemléletbeli változást, elmarád az elképzelésektől, s a helyzet javításáért még igen sok a tennivaló. egyezség helyett bírósági megállapításokhoz kell folya­modni, ami szintén lassítja a munkát, akár csak a némely esetben felkért szakértői bi­zottságok hosszadalmas érté­kelő eljárása is. Visszás jelenségek egész példatárát sorolták a tsz-ek- kel kapcsolatban a vb-ülésen. A tapasztalatok szerint ugyanis nem ritkaság, hogy a termelőszövetkezetek olcsón megvásárolják az állami tar­talékföldeket, s utána sokkal magasabb áron értékesítik a kisajátítások során. A témát illetően Szintén sok még a feladat, s egyik fő feladat — éppen az imént el­mondottak elkerülésére — a termelőszövetkezetek jelenle­gi kártalanítási rendszerének mielőbbi felülvizsgálata. bállyal magyarázható. A helyzet mielőbbi javítása azonban akkor is feladat Gyónl Gyula — Huszonnegyedik éve, hogy először beléptem a cementgyár kapuján. Ügy emlékszem rá, mintha teg­nap történt volna, mert ak­kor ez Bélapátfalván újdon­ság volt: nő a cementgyár­ban ...! Az államosítás előtt még a kapu közelébe sem mehettünk, az asszonyoknak a kapálás, meg az alkalmi munka jutott... S akkor, 1949 novemberében gyári munkás lettem. Hogy eltelt az idő ... Szinte észrevétlenül telep­szik rá mindenre az állan­dóan szitáló cementpor. Be­leivódik a munkásruhák rán­caiba, fakóvá szürkíti az egykor színesre festett, ha­talmas gépeket, s a finom réteg percek alatt belepi az íróasztalon hagyott szállító- leveleket. Lengyel Róza fel­emeli az egyik tömböt és az évek Borán belerögződött A sertés- és a szarvasmar­haprogram jelentőségét ma már aligha szükséges hang­súlyozni. Mindenki tisztán látja, hogy egyrészt a belső ellátás javítása, másrészt az export növelése miatt évről évre több húsra, tejre, tejter­mékre van szükség. Ma már az is bebizonyosodott, hogy a programok alapelvei helyes­nek bizonyultak, a mezőgaz­dasági üzemek jelentős erő­feszítéseket tettek és tesz­nek azért, hogy növeljék ál­lattenyésztésük színvonalát, korszerűsítsék a férőhelyeket, vagy éppen új, szakosított telepeket hozzanak létre. A programok helyzetének elemzése, a felmérések során azonban nem mindig esik kel­lő szó azokról, akik nap mint nap áldozatos munkával vált­ják valóra a terveket. Me­gyénk mezőgazdasági üzemei­ben egész kis hadsereg, közel négy és fél ezer ember — ál­lattenyésztő, gondozó — dol­gozik a szarvasmarha-, ser­téstelepeken és a juhászotok­ban. Munkájuk jellemzésére csupán néhány számadat: az elmúlt évben több mint száz­ezer mázsa sertés, több mint 66 ezer mázsa marha és mint­egy 6 ezer mázsa juhhúst biz­tosítottak népgazdaságunk­nak. Ezenkívül sok millió li­ter tejet, több tízmillió tojást, több százezer baromfit küld­tek a piacokra. Az elmúlt év végén a gondozásukra bízott szarvasmarhák, sertések, ju­hok száma meghaladta a 135 ezer darabot. Csupán e néhány szám is fényesen bizonyítja, hogy mi­lyen hatalmas értékeket állí­tanak elő és azt is, hogy napról napra milyen hatal­mas érték van a gondjaikra bízva. Munkájuk a legnehe­zebbek közé tartozik. Hiszen amíg, mondjuk egy növény- termesztő, befejezve a napi munkát, hazamegy és nyu­godtan pihen, addig az állat- tenyésztésben dolgozóknak éjjel-nappal, vasárnap és ün­nepnap is az állatok mellett kell lenniük. Magam is hal­lottam több olyan állatgondo­zóról, aki jó, ha egy évben tíz-tizenöt vasárnapot otthon mozdulattal letörli róla a port. — Hogy telt el ez a hu­szonnégy év? — kérdez visz- sza. — Tulajdonképpen csendesen, tele munkával. Először segédmunkás vol­tam, majd az erőtelepen gépkezelő. 1953-ban, amikor már nő létemre befogadtak, s hallgattak rám az embe­rek, új munkakörbe kerül­tem: a papírzsákokat gyártó üzemrész egyik művezetőjé­vé neveztek ki. 82—84 mun­kás tartozott hozzám. Ügy látszik, értettem a nyelvü­kön, mert jól ment a mun­ka, nem volt gond senki­vel ... ök is megkedveltek, ezt onnan tudom, liogy rövi­desen a pártalapszerveze- tünk titkárává választottak. Azt mondták, a munkám után döntöttek így, s meg­bíznak bennem ... Érezni, erre szívesen estír tölthetett. Sokan mondják az ilyen példák hallatán, hogy lehet, de az is biztos, hogy jól meg is vannak fizetve érte. Nem vitás, hogy a me­zőgazdasági üzemek vezetői mindent megtesznek azért, hogy az állattenyésztési dol­gozók megtalálják a számítá­sukat. Azonban az is biztos, hogy nagyon sok ember még ezért a viszonylag kiemelt bérért sem lenne hajlandó feláldozni vasárnapjait, ün­nepnapjait. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a legtöbb gazda­ságban égető problémát je­lent az állatgondozók hiánya. Sok helyen idős emberek van­nak az állatok mellett, nem akad fiatal, aki felváltaná őket. Hogy miérté Egyrészt a már említett szabadidő- hiány miatt, másrészt azért, mert a munka is nehéz, va­lamint a munkakörülmények sokhelyütt gyengék. Jó né­hány értekezleten, tanácsko­záson elhangzott, hogy amíg sok millió forintos költséggel épültek különböző telepek, addig arra már nem, vagy alig jutott pénz, hogy ax ál­latgondozók is megfelelő kö­rülmények között tisztálkod­hassanak, étkezhessenek. Az újabb telepeken már más a helyzet, de még van mindig .tennivaló. Hiszen nem mindenhol volt pénz a szu­permodern telepek létesíté­sére. A húsprogram következté­ben ma másnak kell lennie az állattenyésztő, állatgondo­zó szakmai felkészültségének is. Hiszen, amíg régebben ezer-ezerötszáz hízott sertést neveltek évente, addig ma öt-hat vagy annál is több ez­ret. A kisüzemi módszerek helyett át kellett térin az ipar- szerű termelésre. A moslék és kukorica helyett ma már tá­pokat kapnak az állatok és fokozott gondot kell fordítani az állategészségügyi rendsza­bályok betartására. A kézi erő helyett pedig sok helyen be­lépett a gép. Ami ugyan könnyítést jelent, de ugyan­akkor a gép kezelését is meg kell tanulni. 99 lékezfk. Közben többször rá­gyújt — mint mondja, erős dohányos —, a ki-kitekint az iroda ablakán. Izgatja a munka: haladnak-e az em­berek, nlncs-e valami prob­léma a gépeknél? Amikor csak teheti ott van a csoma­golásnál, a szállítás előké­szítésénél. Nem könnyű munka: naponta átlagosan 400 tonna cementet adnak át a megrendelőknek. Ezért aztán a nyolc órás műszak­ból hat és felet gyalogol. — Nyolc évvel ezelőtt ezt a részt szocialista üzemegy­séggé szerveztük át. Ahhoz, hogy a kitüntető címet év­ről évre megtartsuk, vala­mennyi brigádtagnak ponto­san és tervszerűen kell dol­goznia. S nemcsak a műszak alatt, hanem utána is. Én például az üzemi pártcsúcs- vezetőség nőfelelőse vagyok, 251 munkásnő érdekeit kép­viselem, három női szocia­lista brigád munkáját támo­gatom. Sokan kérdezik, hogy bírom mindezt egyedül? Még két és fél évem van a nyugdíjig, akkor átadom a stafétabotot a fiataloknak. Nagy munkabírású, ke­mény akaratú nő a Cement és Mészművek bélapátfalvi gyárának brigádvezetője. Bi­zonyíték rá az eltelt huszon­négy év, amelyről oly sokat elmondott S bizonyíték az a három kitüntetés — köztük a napokban adományozott Munka Érdemrend ezüst fo­kozata —, amelyet e negyed­század alatt kapott, a mun­kájáért, a hűségéért. Évek­kel ezelőtt hívták Vácra, a DCM-be dolgozni, de nem ment el. Nem tudott meg­válni Bélapátfalvától. Nem volt ereje, szíve elhagyni ezt a gyárat, amellyel immár huszonnégy esztendeje ösz- szeforrott az élete S a bizonyítékok között ez a legértékesebb! ........... (szilváéi M indezek a körülmény' k vetik fel azt az igényt, hogy az állattenyésztőket, állat- gondozókat a jövőben még jobban meg kell becsülni. Anyagilag, erkölcsileg egy­aránt, de úgy is, hogy a munkakörülményeket jobbá teszik számukra. Sok helyen tapasztalható még az a téves nézet, hogy tanulj, fiam, mert ha nem, kanász lesz belőled. S ami érdekes, leginkább fa­luhelyen. Tehát nem csupán az anyagi megbecsülés vezet­het oda, hogy több fiatal vá­lassza az állattenyésztő, ál­latgondozó szakmát, hanem a felvilágosítás, a megismerte­tés is. A húsprogram megvalósu­lása során a jövőben még na­gyobb feladatokat kell min­denhol megoldani. A jelen­legi, kissé elöregedett gárdá­val nehéz lesz ezt megvalósí­tani. A fiatalításra minden­hol nagy szükség van. S ezzel a gondolattal érdemes a jö­vőben egy kicsit többet fog­lalkozni. Kaposi Levente Hasznos ütem a fejlesztésre A* utóbbi évben Borra nyi­totta új áruházait, üzleteit a GYÖNGYSZÖV — nemcsak a székhelyén, hanem a kör­nyező községekbe^ is. Ma már saját húsfeldolgozót is üzemeltet és a legközelebbi tervei között terepéi a mát- rafüredi szálloda megépítte- tése, amely a program sze­rint két év múlva már fo­gadja is első vendégeit. De távolabbi vidékekre is kitekint a szövetkezet. Tár­sul az egri áruház megépíté­séhez, ahogy a fővárosi el­látás feladataiból is részt kér. Kétségtelen, a szövetkezet az utóbbi években sokat fejlődött. Forgalmuk tizenöt év alatt 56 millióról 284 millióra, a nyereségük pedig két és fél millióról több mint nyolc­millióra növekedett. Nagyon mutatós számok ezek. Mögöttük azonban felsora­koznak olyan szolgáltatások is, mint a gázpalackcsere és a fűtőolaj árusítása a köz­ségekben. Szokatlan vállalko­zás volt az is, hogy egy olyan nagy vállalatnál, mint az Izzó gyöngyösi üzeme, megszervezték az üzemi ét­keztetést — közmegelégedés­re, mindenki hasznára. Az adatok tehát nem ta­karják el az embert sehol és egyetlen tevékenységnél sem. Ez a szövetkezet egyik érdeme. De felismerték azt is, hogy az erőiket nem szabad szét­forgácsolniuk. Bár kötelessé­gük a peremkerületek, a ki­sebb települések kereskedel­mi ellátása, ezt csinálják is, a hasznos befektetés, fejlesz­tés csupán a nagyobb be­ruházásoknál biztosítható. Koncentrálniuk kell, de még az ütemben is lassítaniuk szükséges, hogy az ésszerű keretek között folyjék a te­vékenységük. Magyarán: a befektetett pénz kamatozzék. Senki sem vádolhatja túl­zott anyagiassággal a GYÖNGYSZÖVÖT. Ez a te­vékenységük alapján is meg­állapítható, még az eddig el­mondottak szerint is. Tény, hogy az emberek, a lakosság számít rájuk, figye­li munkájukat, érdeklődik terveik iránt. A tagság szí­vesen rááll a jó tervek megvalósításának útjára, és támogatja az elnökséget. A tavalyi gazdasági évet záró közgyűlés is a kiegyen­súlyozott gazdálkodást hang­súlyozta, mint tényt, mint a szövetkezet gyakorlatát. (gmf) Mmm© 1973. március 25, vasáraa# (—ni) Miért nem újítanak a kátéeszekben? Felülvizsgálatra szorul a tsz-ek kártalanítása Befogadtak, s hallgatnak rám az emberek...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents