Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
LZ-36 Beat zene zsíros kenyérrel Tudósítás egy jó buliról A régi rockt — újra rocktk. Mm JPíatalok! Szeretettel várunk benneteket a dohánygyár klubjába!” — így szól a csalogató tábla szövege, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a kedves meghívás nem az én korosztályomnak szól. Azért elvitt a kíváncsiság: látni akartam, hogyan szórakoznak a fiatalok vasárnap egy üzem klubjában. Még nem volt öt óra, de_ a hátsó bejárat kis portája előtt már fiatalok ácsorogtak. Lefizették a nyolc forintot, s ezzel megnyílt előttük a szórakozás lehetősége. A kapuban nyurga fiatalember fogad, Fajcsák Sándor, a klub vezetője. — És a zenekar menedzsere — teszi hozzá felelősségteljes ügybuzgalommal, majd rövid percek alatt elmeséli a klub történetét. Az ötlet a fiataloké volt, elképzelésüket támogatták a KISZ és a gyár vezetői. Azóta vasárnap öttől fél tízig övék a tágas kultúrterem. A menedzser — aki egyébként műszerész a gyárban — azt mondja, hogy ők valami újat akarnak. Nemrég látták a Zeppelin című filmet, amely-, ben az LZ—36 nevet viselte a a léghajó. Nos, akkor az volt az új, most pedig az ő zenekaruk a legújabb Egerben.^ Jönnek a fiatalok, ki ünneplőben, ki csak egyszerűen, lezseren öltözve. Nincs szabály. A zenekar már áll a színpadon, a hangtechnikus a keverőpultnál, a fénymester pedig a villanykapcsolónál foglal helyet. Mert nemcsak a zene a fontos, hanem a hangulat, a színek játéka is. Aztán i az LZ—36 zenekar megkezdi j műsorát. Három jókedvű fiatalember ' zenél a színpadon. A dobok ! és cin tányérok szakértője Rózsavölgyi György, civilben fűtésszerelő az építőiparban, Kolmann Miklós, a műszaki egyetem vegyészmérnök karának első éves hallgatója a gitárt, a hegedűt és a furulyát választotta. Olykor még ! énekel is. És nemcsak a beat- et, hanem a komoly zenét is szereti: Bartók-lemezeket gyűjt. A basszusgitárt Pogn- nyi István, a dohánygyár műszerésze pengeti, ö fogalmazza meg, hogy milyen irányzatot követ a zenekar. Azt mondja, progresszív zenét játszanak, műsorukat többek között a Taste, a Jathra-Thul együttes, valamint Jimmy Hendrix számaiból állítják össze És saját műveikből! Már nyolc szerzeményük van: zene: Kolmann, szöveg Rózsavölgyi Kétszáz wattos hangerővel szól a zenekar. A fiatalok lassan megtöltik a termet, vannak. akik ülnek és így hallgatják a zenét, mások pedig táncra hívják partnereiket, »13. március 25, vasárnap de akadnak, akik kimennek a büfébe, megisznak egy-egy üveg sört, kólát és esznek hozzá néhány szelet zsíros kenyeret. Ez is új: zsíros kenyér egy forintért És milyen jól Egyszer csak hirtelen csend lesz, bejelentik a vendéget: Majoros László pol-beat számai következnek. A fiatalember is dohánygyári, , csak most éppen katona. Pétőfi-, József Attila- és Ady-feldol- gozásokkal kezdi műsorát. Később: játék és muzsika, tíz percben. A nyeremény két üveg sör vagy kóla. Ezen a vasárnapon igencsak gazdag a program, még vendégzenekar i$ érkezett; a káli Szinkron együttes a könnyebb zenét képviseli. A közönségnek ez is tetszik. Bevallom, a 200 wattos hangerő nem az én esetem, mégis tetszett az egész. Különösen a fiatalok egyszerűsége, lelkesedése, ahogyan örültek egymásnak, ahogyan fogadták a törzsvendégeket és az újakat, akik most először jöttek kissé félszegen ebKEREKES IMRE: be az űj klubba. Wert Jöttek sokan és nemcsak dohánygyáriak, jöttek még a környékről is., A nyurga menedzser, ügy látszik, elleste a gondolatomat, mert nem kis büszkeség nélkül mondta: — Ugye, régen eolt már üyen klubban!? Csak rábólintottam, de nem mondtam el, hogy mennyire ismerős nekem ez a hangulat. Annak idején mi is ilyesfélét csináltunk a MADISZ- ban, csak akkor még örülni tudtunk az egyetlen zongorának és az egyetlen hegedűnek is. Kár, hogy a zsíros kenyeret akkor nem találtuk ki... Pontosan tél tízkor a vendégek hazafelé indulnak. A zenekar és a „vezérkar” pedig partvist ragad és kitakarítja a termet Ezzel vége a klubestnek. Mindenki elégfedett, a fiatalok azt mondják' jó buli bolt. El ne felejtsem: a zsíros kenyér mind elfogyott.. (márkást) Eltűnt nyolc űrhajó NDK—szovjet-bolgár film Minthogy így akar látni, mert már saját tévéje van, szignál, esti mese, meg híradó. De ezt a készüléket nem üzem gyártja, hanem a saját feje. Még csak egy gombot kell. megnyomnia, hogy úgy lásson, ahogy akar. Mert neki ebben van a fantázia és csak az a fontos, amiben fantázia van. Például abban, amit itt lát a környéken a portásfülke ablaka mögül, amikor beáll a csend & a tolvajoknak már a leghalványabb esélyei sincsenek arra, hogy lépteiket elnyelje a lárma, mert éjfél után már csak a némaság hull a földre, nagy tépett darabokban. — Most gyülekezik s semmi — mondja ilyenkor. Ezt is valami könyvből olvasta De neki ez kell. Hallgatózik. Hallom, ahogy harisnyanadrágján leszalad a szem Ügy forgatja a fülét, mint ahogy azokon a nagy radardombokon a radarkagylókat forgatják feljebb az országúton. — Te éjjeliőr — mondja —, neked van a legjobb állásod a világon .. — Sötétben élsz — mondom —. nézz körül. Nagy csalás a sötét, semmi más. Olyan csalás, mini a UmeA *d-fi alapszabálya rint messze járunk a jövőben. Mindenütt a megmunkált fém uralkodik, az űrrakéták és bolygóközi állomások úgy festenek, mint most nálunk egy forgalmasabb utcasarok. A tévé és a radar, a rádióhullámok és nagy monstrumok azonban nem változtatják meg alapvetően az embert, mert ebben a messzi jövőben is egyetlen egy dolog érdekli az embereket: meg lehet-e, meg szabad-e sérteni az emberi alaptörvényt, az ember életének sérthetetlenségét, amely egyúttal méltóságát is jelenti? De van itt más kérdés is. Van-e például joga a gépembernek a természetes ember ellen fordulni? S ha igpn, milyen parancsra engedelmeskedhetik es a gépember is? A sci-fi főkérdése mégsem ez, nem ezek, bár a gazdagon ámyalódó képsorokban ezek is jókor hangzanak él, olyannyira, hogy a néző kénytelen a mellékesnek látszó problémákra is rezo- nálni A címben szereplő nyolc űrhajó pedig nem valamiféle katasztrófa következtében tűnik el, inkább azért, hogy egy nagy tudós fiatalkori álmait megvalósítsa. Az utdpia mindig izgalmas ; már egyáltalán az, ahogyan a kérdés felvetődhetik: hol van ennek a nagy és végtelennek tűnő térrendszernek a legközelebbi olyan bugyra, ahol tőlünk maga- sabbrendű civilizáció élhet. Nem tudjuk, miért nevezik ezt a filmben Eolomeának, de jól hangzik, nyilván ógörög szavak összetételéből származik ez az elnevezés. Hermann Zschocke, a film rendezője nem engedi el nekünk az uniformisokat, amik minden sci-fi-ben kötelezőek már az Orion megjelenése óta. Az emberekben azonban. több egyéniséget hagy meg, mint általában a többi sci-fi-rendezők. Itt még többszörösen visszaeső űr- rendetlenkedők is lehetnek főhősök, sőt ezek a hősök ihatnak is, vágyódhatnak a földi szerelemre, az esetlennek tűnő földi boldogságokra, mint fürdés a tengerben, séta a tűző napon a homokban, vagy vágyódás a Gala- pagosz-szigetekre. De a him- nikus hang és képsor elsősorban azoké az embereké, akik neki mernek vágni az ismeretlennek, annak a be- foghatatlannak, amely téren és időn túl lenni látszik, legalábbis a földi mérték szerint. Daniel • Lagny szereti Máriát, mégis elmegy előle Eolomea felé, itthagyja a földi boldogság lehetőségét, mert egy más 'lehetőség, a már emberfelettinek a meg- kisértése izgatja. S talán azért emberi ez az egész sci-fi, mert az embernek azt a mindig is megvolt és azt a mindig is megmaradó készségét dicsőíti meg, aroefly a megismerésre, a kutatási* serkenti. Mi ennek a jövőbeli történetnek a valószínűsége? Annyi, amennyit a mai ember beláthat a jövőbe. De van valószínűsége, mert az ember nyugtalanságában képes önmaga határain túl lépni. A film írójának, Angel Wagensteinnek a mondanivalóját jó: szolgálják Günther Jaeuthe képei, Günther Fischer zenéje. Cox Habbema rokonszenves szépség Mária szerepében; Ivan Andonov, Vszevo- lod Szanajev, Rolp Hoppe és Peter Szlabakov jó együttest von a női főszereplő köré. Csak azt tudnánk megindokolni, miért is van mindannyiszor egy ilyen sci-fi- ben a legfőbb parancs birtokában vagy annak közvetlen közelében , a szerelmes, fiatal és nagyon csinos asz- szony? Vagy szerelem nélkül a jövőben sem fog mén- ni semmi? (farkas) Nemzeti Galéria tárlata Képzőművészetí alkotások Auschwitzból tő. Nyugszik, s házaspár, m sírkövön betongalambok csákó lóznak. Otthon meg sámlival verték egymást. Mi is azok vagyunk. Betongalambok, Nevet. 0s akimé is nevei, amikor a konzervgyár félől megszólal a kis templom órája. Ott is indul az éjjeliőr. Nekem is el kell indulnom. Körben. Csak úgy, mint a raboknak, a falon belül. Nekem a falon kívül. De ki bántja a rabokat, ki les rájuk és a raboknak kitől kell félniük? • A rabok nem félnek, ök tudják, hogy miért nem, és azt is tudják, hogy mikor kell félniük. Majd ha kilépnek a falak közül. Az éjjeliőrnek is ki kell most lépnie. Mindenre elszántan csak arra kell gondolnia, hogy a sötét átlátszó, és ha alaposan belenéz, mindent lát, csak jól bele kell néznie, hogy alaposan átvilágítsa, mert semmi nem olyan világos, mint a sötét. Rohadt világ. A Nelli ma se jön. Akkor csapott fel az első láng. A középső épület mögött van egy raktár. A raktárban műanyag árui tárulnak. A műanyag ha ég, olyan mintA Magyar Nemzeti Galériában április 20—23. között az auschwitzi volt koncentrációs tábor tragikus eseményeit megörökítő képzőművészeti alkotásokból nyílik tárlat, a Hazafias Népfront és a Magyar Partizán Szövetség rendezésében. Valamennyi festmény, szobor és grafika a kivégzett foglyoknak, férfiaknak, asszonyoknak, gyermekeknek állít emléket Kiállítják Picas- sonak „A koncentrációs tábor foglya” című “litográfiáját, Je- huda Baconnak asszonyfejet ha dögöt égetnének. Csak jobban lángol. És az a jó, hogy TángoL Mert a tűztől megvénül az éjszaka, szennyes lesz a sötét, remegnek a felhők, meghátrálnak a csillagok és visz- szafordul a tolvaj. Rohanás a tűzoltókészűlék- hez. Az fogott először lángot Ez így szabályos. Felvillanak a falak, élet költözik az ablakszemekbe. Valaki dühös. Rohan a láng végig az épületen. Lángész tervezhet ilyen tüzet Most gyertek, dögök, rablók és tolvajok, az alja nép a talponállókból, csőlakók és börtöntöltelékek, a csőcselék krémje, vagányok és huligánok, most szabad az út Az éjjeliőrnek telefonálnia kell! Istennek hála, ilyenkor éjszaka van vonal, a riasztás gyerekjáték, alighogy leteszem a kagylót, messziről már hallani a tűzoltók szirénáit. A diri fordítva kapta magára az alsónadrágot Még mondani akartam erről valamit, de most nincs időm. Ég a gyár. Kitárom a kapukat, előkészítem a műhelyek kulcsát, hogy belülről is menjen a munka. Mármint a tűzoltás. Mit nem kell tudnia egy éjjeliőrnek? A szakinak a szakmát, az éjjeliőrnek mindent. Még azt is, hogyan kell fellármázni az éjszakát A raktár úgy ég, mint a máglya. A raktárak máglyának készülnek. Már eleve úgy számolnak, ha majd a raktár leég... Igazi gyári tűz csak éjszaka van. A nappalit eloltják a melósok. Vödör víz is elég. Ráköpnek és eltapossák, pokrócot dobnak oda, elsétálnak a tűzoltókészülékért. A kár ezer forint Nem kár. Utána megmossák a kezüket, háttal ábrázoló „Szomorúság" című grafikáját. A ritka képzőművészeti alkotások egyike a „Krematóriumi Krisztus”, amelyet égett fahasábokból formált meg egy lengyel művész. A képzőművészeti gyűjteményben helyet kaptak a foglyok grafikái, festményei i*. A Nemzeti Galériában bemutatásra kerülő, mintegy 130 festmény, foto és plakát a volt koncentrációs tábor területén levő nemzeti múzeum anyaga. TIT természettudományos napok Egerben A TIT szervezésében március 26-án, természettudományos napok kezdődnek Egerben. Hétfőn filmvetítéssel egybekötött Kopernikusz- emlékestet tartanak. Az előadók: dr. Mátrai Tibor, tanszékvezető főiskolai tanár, dr. Zétényi Endre, nyugalmazott főiskolai docens és Szilvást Lajos, főiskolai adjunktus. Március 27-én, délután 5 órakor dr. Anghi Csaba profesz- szor beszél élményeiről. Március 28-án, a Vitaminok és hormonok szerepe az élő szervezetben címmel, dr. Vajon Imre, tanszékvezető főiskolai docens; március 29-én, dr. Udvarhelyi Károly, nyugalmazott tanszékvezető főisko- laá tanár tart előadást. A TIT természettudományos napok programja március 30-án, dr. Szendy Júlia főorvos előadásával zárul, aki azt elemzi, hogy hol tart az orvostudomány a fertőző betegségek leküzdésében. a gépnek támaszkodnak, nézik a tűz helyét Rágyújtanak, elküldik a tanulógyereket a kantinba, hozzon abból a háromhúszas kolbász- bóL Ha nincs hozzá uborka, mustár is jó. Mire hozzálátnak, már a szemüket se törlik. Egy könnyre való füst nem maradt Egy röhej. Nappal nem ég a világ. A világot csak sötétben lehet felgyújtani. Éjjel ég a világ, éjjel tűz a tűz és éjjel láng a láng. Csak éjjel fény « fény. Már közelről hallani a tűzoltók szirénáit. Mi lesz mire ideérnek. Most minden meszese van, most messze van a délután, és a reggel, most messze a világ. Csak a mesz- sze van közel. A lángok se tudják elűzni a csillagokat és remegnek a felhők, mert a hőségtől remeg a levegő. Tűzijáték van. Mintha innen a portásfülkéből irányítanák, csak meg kell nyomni a gombai. Aki itt áll* maga k láthatja, csak játék az egész. A világot egy gombnyomással fel lehet gyújtani egyetlen éjszakán. Aljától ég a raktár. A lángok felnőttek, mert a tűznek is van gyerekkora. Aztán» míg van miből táplálkoznia, fejlődik. Mint az emberiség. A Nellit még délután lebeszéltem arról, hogy idejöjjön. Jött más. A tűzoltóknak meg se koty- tyan. Nézz rá egy ilyen arcra. Pont olyan az arcuk a tűzvilágnál, mint festett szentképek a sekrestye falán. A diri odakeveredik mellém. Felnőtt ember, tűz alatt nem beszél. — Mit látott előtte, Gáspár? — Semmit — mondom. — Semmit? — Semmit — Egyszerre csak kigyűlt a raktár? — Gondolom, már előbb égett. — Maga akkor hol járt? — Nem aludtam. — Elhiszem. De miből lett ilyen nagy a tűz? — Gorsan nő. i — Gyorsan? — Ha egyszer kiüt, kész..'. Minden tűzfészek azért veszélyes, mert egytől is ki» gyulhat az egész világ. — Ezt honnan veszi? — Olvastam az újságban. — Ügy... — mond ja a diri — a jegyzőkönyvet azért majd maga is írja alá. — Én? I Még virradatkor is fenn volt az egész környék. Ahogy világosabb lett, szétnézte®, ÍÉolytatjulQ
