Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
Sikerek, tervek, optimizmus A központi áremelések 99elhatározott mértékére — 1,9—2 százalék — a párt szava a garancia; a szabad árak — 1,6—1,7 százalék — említett mértékének meghaladása ellen pedig két biztosíték vai\. Az hegyik, hogy a kormány a párthatározatnak ezt a részét is betartja és be- turttatja. A másik pedig a rendelkezésre álló tartalék, hogy legyen mihez nyúlni. Az á , színvonal tehát az említettnél magasabb mértékben semmiképpen sem növekedhet, a tervezett életszínvonalat péti g mindenképpen biztosítanunk kell” — hangsúlyozta a tőle megszokott őszinteséggel, s szenvedélyeséggel a képviselők felszólalására adott válaszában Fock Jenő, kormányunk elnöke. Majd mosolyogva még azt is elárulta: a kormánynak „dugi” pénze is van a tervezett árszínvonal s1 abilitására. Igaz, hogy a miniszterek — tette hozzá — mur megpróbálták „szétcincálni” a tartalék 600 ínillió forintot, de nem kaptak belőle egy fillért sem... A miniszterelnök válasza nemcsak őszintén, nemcsak kedvesen hangzott, hanem határozottan és optimistán is. Mint ahogyan őszinte, határt zott, s optimista volt a kormány expozéja is, amely reálisan értékelte hazánk kétéves munkájának eredményeit, sikereit, s nyíltan, őszintén szólt a gondokról, a munkánkat hátráltató, zavaró feszültségekről is. Nem alaptalan az említett optimizmus, hiszen az ötéves tervünk első két évében végzett munkánk eredmény« azt bizonyítják: jól dolgozott az ország. Hiszen, hogy csak mást ne említsünk, 18 százalékkal nőtt a: ipar, 14 százalékkal a mezőgazdaság termelése, 9,4 százalékkal emelkedtek az átlagkeresetek, 24 hónap alatt felépült 165 ezer lakás, a közelmúltban nem kevesebb, mint egymillió 300 ezer munkásnak emelték a fizetését. Javult a külkereskedelmi mérlegünk, csökkentek a beruházási feszültségek, jobb a lakosság áruellátása, fejlődött a kereskedelem, hazánkban egyre nagyobb rangja, tekintélye van a külföldi piacokon, nőtt a termelékenység, a hatékonyság, bevált az új tanácstörvény, hatékonyabbá vált tanácsaink munkája, tovább erősödtek népünk, társadalmunk munkájára és magatartására jellemző szocialista vonások is. Eredményeinkkel joggal büszkélkedhetünk, de egy pillanatra sem szabad elfelejteni: ami ma szép, ami ma jó, ami ma elég, az holnap már kevés lesz. További terveink, céljaink az eddiginél is lényegesen több, jobb, okosabb munkát várnak az országtól. Mert azt is hangsúlyozta kormányunk elnöke expozéjában, hogy: a korábbi évek lemaradásait még nem sikerült behozni, a munka termelékenységét tekintve a szocialista országok sorában csak középen foglalunk helyet, a legfejlettebb kapitalista országokhoz képest pedig 10— 15 éves lemaradásban vagyunk. Népgazdaságunk fejlesztésének feladatai tehát nagyobbak és bonyolultabbak, mint eddig voltaic A hagyományos termelés több iparágban átrendeződött, s megváltoztak a szakma követelményei is. Különösen sok tennivaló vár az ország szorgos népére a nagy értékű, termelékeny gépek jobb kihasználása területén, fokozni kell a hazai és külföldi piacokon is a keresett, a versenyképes termékek gyártását. Ez pedig még inkább aláhúzza a szocialista tervgazdálkodást, a tervszerűség fokozását Pártunk, kormányunk az eddiginél is többet vár a gazdasági vezetőktől is, hiszen az árak csökkenthetőségének egyik legfontosabb eleme változatlanul az önköltség csökkentése. S mivel erről az utóbbi időben a kelleténél kevesebb szó esett az üzemekben, s hogy tovább stabilizálódjék árrendszerünk, a kormány elhatározta: bevezeti a megrendelőket és a szállítókat egyaránt kötelező, szerződéses termelői árak alkalmazását, az árellenőrzés szélesítése és szigorítása valameny- nyi gazdálkodó szerv feladata lesz. Az elmúlt hetekben, hónapokban megyénk üzemeiben, vállalatainál, intézményeiben is gyakran elhangzott a kérdés: az eltelt két esztendő munkája alapján ítélve, tel- jesíthetők-e országunk IV. ötéves tervének célkitűzései? Kormányunk elnöke határozott igennel válaszolt. Pártunk, kormányunk is úgy értékeli: a tervek reálisak, sikeres végrehajtásának biztosítottak a feltételei. Ehhez azonban további fegyelmezett, szervezett munkára van szükség. Ahogyan beszéde befejezéséül kormányunk elnöke is hangsúlyozta: kormány programfa ismert, céljainkat, terveinket — bizonyítják a felszólalások — megértéssel, egyetértéssel fogadták. Ismertek a Központi Bizottság novemberi határozatából adódó tennivalóink is, a kormány ennek szellemében kíván tovább munkálkodni. Feladatát azonban csak úgy teljesítheti, ha egységben, az erők összefogásával dolgozik. Az üzemekben, a vállalatoknál, s a legkülönbözőbb szerveknél is egységesebb összefogásra van szükség, hogy sikerrel álljunk helyt az elkövetkezendő években, s eredményesen teljesítsük a IV. ötéves terv lelkesítő céljait.” Wsmét a munkán tehát * a sor. Koós József 11 munkásoké lett a gyár •'■'"4* Sfíimnwtá» Tudom, elkoptatott szavak, de mégis leírom: történelmi dátum 1948. március 25. Ezen a napon délután és este Magyarország összes magántulajdonban levő ipari, kereskedelmi ;vállalatai az állam tulajdonába kerültek. A száz főnél többet foglalkoztató termelői, kereskedelmi, vendéglátói tevékenységet végző tőkések tulajdonát a Magyar Köztársaság nevében kisajátították. Csak ennyi volt az egész? Csak ennyi. De e napon a késő délutáni gyakorlati intézkedéssel a magyar munkásosztály hatalomra jutásának a felszabadulást követő egyik legnagyobb lépése megtörtént Megnyirbált politikai hatalmukat éppen meglevő gazdasági erejüktől remélték visz- szanyerni a kis- és nagytőkések. Viszont ezzel a visszavonhatatlan forradalmi lépéssel nemcsak illúziójuk, hanem a legerősebb hadállásuk is elveszett A reakciós uralkodó osztály súlyos vereségét szenvedett: győzött a magyar munkásosztály! Sokan élnek még — s bár többen lennének —, akik személyes részvevői voltak 1948. március 25. délutánjának, estéjének. Minden városban, járásban összehívták a vezetőknek kiszemelt embereket: párttitkárokat, szakszervezeti vezetőket, kipróbált régi harcosokat, ifjúkommunistákat és bejelentették nekik: „Elvtársak, önök azért ülnek itt, hogy ma, a késő délután, az állam, a nép nevében kisajátítsák a tőkések kezében levő gyárakat, üzemeket, vállalatokat. Kisajátítsák az iparügyi miniszter megbízólevelével. Mindent lefoglalnak, s addig várnak, míg jelentkezik a gyár, üzem élére kinevezett munkásigazgató r A bejelentést hatalmas taps és éljenzés fogadta. A ránk köszöntő péntek reggelen ezrével új arcok, proletár arcok álltak az igazgatói, üzemmérnöki irodákban; s a munkakezdés első órájában végigzúgott a műhelyeken és csarnokokon, szerelőasztalok fölött a munkásság támogató-tüntető éljenzése! Március 26-án reggel a gyárakban munkásokból lett igazgatók irányításával kezdték a munkát. Huszonöt esztendő mindennapja igazolja: abból az átvett fedetlen iparból és kereskedelemből a munkásvezetők, a munkásosztály hatalma teremtett igazi, erőteljes, korszerű' ipart és kereskedelmet, amely egyre nagyobb igények, szükségnem mérhető a huszonöt évvel ezelőtt államosított iparhoz. Ennek az évszázados elmaradottságot felszámoló fejlődésnek a nyitánya 1948. március 25, az államosítás volt. 1948: XXV. TÖRVÉNYCIKK EGYES IPARI VÁLLALATOK Állami tulajdonba vételéről. (Kihirdettetett az 1948. évi május hó 10. napjan). 1. $. A jelen törvény hatálya kiterjed: a) minden olyan magántulajdonban álló ipari, közlekedési, bánya- és kohóvállalatra, továbbá közhasználatú villamosmürc. amelynél a bármilyen munkakörben alkalmazott munkavállalók összlétszáma az 1946. évi augusztus hó 1. napjától a jelen törvény hatálybalépéséig eltelt időben bármikor elérte a száz tőt. b) minden olyan magántulajdonban álló vállalatra, amely az aj pont alá tartozó vállalattal gazdasági egységet alkot, ideértve az a) pont alá tartozó vállalat által bérelt, haszonbérelt vagy használt vállalatot vagy üzemet is, ej azokra a vállalatokra, amelyek gazdasági egységet alkotnak és munkavállalóik együttes létszáma az a) pontban említett időben elérte a száz főt, d) valamennyi áramelosztó vállalatra, ej a jelen törvény mellékletében cég szerint felsorolt ipari vállalatokra. 8. 8. (I) A jelen törvény hatálya alá tartozó vállalatok — a 11. §-ban foglalt korlátozással — állami tulajdonba vétetnek. Az állam a jelen törvény hatálya alá tartozó vállalatok tulajdonjogát az 1948. évi március hó 26. napjára visszaható hatállyal szerzi meg. £ beszámoló taggyűlések tapasztalatai szolgálják a X. kongresszus határozatainak végrehajtását! írta: Virág Károly, a megyei pártbizottság titkára A MAGYAR SZOCIALISTA Munkáspárt Szervezeti Szabályzata előírásainak megfelelően a megye valamennyi pártalapszerve és csúcsvezetősége megtartotta az elmúlt év munkáját értékelő beszámoló taggyűlését. E kötelezettségünknek a pedagógus pártezervek a tanév végén tesznek eleget. A taggyűléseken a párttagság 80—85 százaléka vett részt és a megjelent mintegy 20—25 százaléka szólalt fel, mondott véleményt. A felszólalások többségét a kritikusság jellemezte. A múlt évi tapasztalatokat hasznosítva az idei beszámoló taggyűléseket az irányító pártszervek, az alapszervezetek nagyobb tervszerűséggel és gondossággal készítették elő. A pártalapszervezetek vezetőségeinek többsége a Központi Bizottság 1972. november 14—15-i állásfoglalásának szellemében elemezte a pártmunkát, figyelembe véve a Titkári Tájékoztatóban foglaltakat és az irányító pártszervek által adott útmutatásokat. A taggyűlés előtt pártcsoport-értekezleteken személyre szólóan értékelték a csoporthoz tartozó valamennyi párttag munkáját. Az értékelésnél figyelembe vették a termelőmunkában, a termeléshez kapcsolódó mozgalmakban való részvételt, a munkafegyelmet, a pártmeg- bizatások teljesítését, a pártrendezvényeken való megjelenést, az aktivitást, s az emberi magatartást. Őszintén bíráltak, dicséretben és elismerésben részesítették azokat az elvtársakat, akik élenjárnak, szorgalmasan és példamutatóan teljesítették párt megbízatásaikat. Az alapvetően pozitív vonások mellett, több helyen problémaként merült fel a pártcsoportok formális tevékenysége. A pártvezetőség B«n látja el őket feladattal, Sírért a valóságban csak pa- jjp-ron léteznek^ a bizalmiak tevékenysége csak a bélyegeladásra s a különböző rendezvényekre történő mozgósításra terjed ki. Azok a pártcsoportok működnek jól vagy elfogadható szinten, ahol a pártvezetőségek rendszeresen gondot fordítanak tevékenységükre. A PÄIITALAPSZERVE- ZETEK vezetőségei többségének beszámolója kollektív munkával készült. A Központi Bizottság 1972. novemberi határozatának szellemében az alapszervezeti élet legfontosabb kérdéseire irányították a figyelmet. Szóltak a pártcsoport-megbeszé- lések tapasztalatairól. Számot adtak a szervezeti élet rendszerességéről, a vezetőségi ülésekről, a taggyűlésekről, a hozott határozatok végrehajtásáról. A beszámolókban helyet kapott a pártépítés és a pártfegyelem helyzete. A párttagság helyesléssel fogadta a határozott bírálatot azok esetében, akik a párttagsággal járó kötelezettségüknek nem tettek eleget. Előfordult, hogy a tagság néhány vezetőségi tagtól megvonta a bizalmat a kommunista példamutatás és aktivitás hiánya miatt. Ismereteink szerint járásonként- városonként 4—5 fő azok száma, akiknek felvetették a pártból való távozás gondolatát. Az alapszervezetek életében kezd rendszeressé válni — a beszámolás közötti időszakokban is — a határozatok végrehajtásának ellenőrzése. Van azonban olyan tapasztalatunk is, hogy egyes alapszervezetek bár ismerik a párt felsőbb szerveinek fontosabb határozatait, nem, tudják megfelelően kidolgozni annak helyi alkalmazását. Ez az oka annak, hogy tevékenységük nem elég eredményes. A beszámolók, fontosságának megfelelően foglalkoztak a gazdasági építőmunka kérdéseivel. A termelő területeken működő pártalapszervezeteknél középpontban a gazdaságpolitikai problémák, a gazdálkodás, a termelés, a beruházás, a munkaverseny, tt munka és üzemszervezés, a pártszervezet és gazdasági vezetés kapcsolata állt. A jól működő pártalapszervezetek munkájában figyelemreméltó eredmény, hogy a szervezési tevékenység hiányosságainak megszüntetésére, az előrehaladás meggyorsítására határozott és konkrét követelményeket támasztottak a gazdasági vezetőkkel szemben. Ezek az alapszervezetek a párt politikájának megfelelően befolyásolják az üzem, a vállalat tevékenységét. Termelést ellenőrző munkájukban kezdeményezők és példamutatók. Az alapszervezetek egy részénél azt tapasztaltuk, hogy nem tudnak kellő befolyást gyakorolni a gazdasági munkára. Az éves gazdasági termelést segítő és ellenőrző tevékenységük elemzése sorás csak a gazdasági és termelési adatok mechanikus felsorolásával foglalkoztak. Nem szóltak a párttagság és a vezetők munkájáról, nem elemezték a pártvezetés és gazdaságvezetés kapcsolatát. Azok a pártszervezetek, melyeknek vállalati központjai megyén kívül vannak, továbbra is több gonddal küzdenek. Hiányos, nem kielégítő az informáltságuk, nem hívják meg őket olyan fontos értekezletekre, ahol a gyáregységet, kirendeltséget érintő fontos kérdésekről döntenek. Helyenként meg ma is előfordul, hogy a gazdasági vezetés nem kéri ki a párttagok, a pártvezetőség véleményét, nem igényli javaslataikat a döntések meghozatala előtt. i A PÄRTCSOPOKTGYÜ- LÉSEKEN és taggyűléseké:’ elhangzott hozzászólások során a párttagok a pártéi c szinte minden területét érin tették. A felvetett problé mák lerendezésénél alapszervezeteinkben úgy kell eljárni, ahogyan azt a Szervezeti Szabályzat előírja. A párttagnak „a taggyűléseken vagy a választott pártszerv ülésén felvetett észrevételeire ugyanezeken a pártfórumokon választ kell kapnia”. Összességében Heves megyében a pártalapszervezetek a Szervezeti Szabályzat előírásainak megfelelően beszámolási kötelezettségüknek színvonalasan eleget tettek. E taggyűlések elősegítették a politikai célkitűzések végrehajtásának következetesebb elemzését, a párt- ellenőrzés erősítését, az alapszervezeti munka fejlődését. A lezajlott tanácskozások egyben a pártdemokrácia érvényesülésének fórumai is voltak, melynek' lényege, hogy az üzemben, a termelő- szövetkezetben a munkások mindenről tudjanak és tapasztalataik alapján tényleges befolyást gyakorolhassanak az üzemi viszonyokra. A beszámoló taggyűlések gazdag tapasztalatokat szolgáltattak a kommunisták számára, hogy az éves feladatok jó megoldása érdekében mely területekkel kell a munkát javítani. Az irányító pártszervek munkatársai és aktivistái, a közbeeső pártbizottságok testületéinek és csúcsvezetőségeinek tagjai rendszeresen vegyenek részt az alapszervezetek munkájában. Közös erővel ki keli alakítani, hogy a párttagság aktivitásának fokozása ne csak az éves beszámoló taggyűlések időszakában legyen szem előtt, hanem a hétköznapok ügye legyen. A párt politikájának végrehajtása, a közéletben való aktív tevékenység, a példamutatás váljék a kommunisták mindennapos feladatává. A tapasztalatok alapján nagyobb figyelmet kell for- lítani a termelő területen nűködő partSiapszervezetek s 'gítésére. erősítésére. Ez fontos egyrészt azért, mert e területen egyre növekednek a követelmények, másrészt a párt munkás jellegének, minőségi összetételének javítása elsősorban a termelés területén dolgozo alapszervezetek egészséges fejlődésétől, tekintélyük, vonzerejük növekedésétől függ. Az Irányító, szervező és ellenőrző munka fejlesztése továbbra is a pártmunka fontos feladata. Nagy figyelmet kell fordítani az átlagosnál gyengébben működő pártalapszervezetek megerősítésére, Ahol e téren hiányosságok vannak a titkárok és vezetőségi tagok munkáját illetően arra kell törekedni, hogy képesek legyenek a felsőbb párt- és állami szervek határozatainak saját területükre való alkalmazására, a végrehajtás megszervezésére és ellenőrzésére. A pártmunka alapvető feladatának kell tekinteni a • pártcsoportmunka fejlesztését, a szervezetileg és politikailag gyengén működő pártcsoportok megszilárdítását. Munkájuk tartalmát a párttagok egyéni munkájának szervezése, a pártmeg- bizatások arányos elosztása, végrehajtásuk megszervezése és ellenőrzés képezze. A pártcsoportbizalmiak törődjenek a hozzájuk tartozó párttagok egyéni gondjaival is. Tegyenek javaslatot a vezetőségeknek a dicséretre, bírálatra, szükség esetén fegyelmi eljárás megindítására. Foglalkozzanak környezetük pártonkívüli dolgozóinak nevelésével. A KOMMUNISTÁKNAK nagyobb szerepet kell vállalni a szocialista közgondolkodás alakításában, formálásban Azon túl, hogy sorainkon belül harcolnak a párttól idegen eszmék ellen, segíteniük kell abban, hogy a közvélemény is elítélje az önzést, a közömbösséget, az anyagiasságot, a harácsolást és a kispolgári mentalitást. A beszámoló taggyűlésekkel az elemzés időszaka véget ért! A megye minden kommunistáinak feladata: dolgozni, harc-oiiii a ha táró- ! zatok maradéktalan végre hajtásáértl Az érzésekben és lélekben egységessé váló magyar munkásosztály teljes meggyőződéssel és óriási lelkesedéssel támogatta az államosítást és az ipar fejlesztésének elképzeléseit. Nem az ő hibájuk, hogy a túlfeszített gazdaság- politikai célok visszájára fordultak. De azok a nagymun- kaverseny-mozgalmak, amelyekben a legnagyobb érték volt és marad a munkásosztály odaadó, őszinte hite és lelkesedése, azok a nagy versenyek nem voltak hiábavalók. Akkori eredményeikkel az egész szocialista iparfejlesztés lendítőivé váltak. És sok olyan tapasztalatot halmoztak föl, amelynek alapján ma jobban ható, célszerűbb és eredményesebb munkaversenyt folytat a munkás- osztály. A munkásokból lett gazdasági vezetők, igazgatók meggyőződéssel, osztályharcos buzgósággal álltak az irányító íróasztalok mögé. Odaáll - tak és megtanulták: a hűség önmagában kevés, itt tudni kell a kommunista párt pedig tanfolyamokat, akadémiákat, főiskolákat szervezett számukra. S a volt lakatossegéd — mint vezető, mint igazgató — tanulta a hatalom értelmes, emberséges gyakorlásával járó új mesterséget. S megtanulták. Mit mondhatnék e napon, az emlékezés perceiben? Azt, hogy föllépésükkel történelmet formáltak. Érdemeik a munkáshatalom számára elévülhetetlenek. A műszaki értelmiség nagy része is a munkáshatalom mellé állt. Műszaki, technikai tudását támogatőlag fölajánlotta. Közülük ma is- sok-sok ezren dolgoznak fontos beosztásokban, tervezik a holnap iparát, s a korszerű ipar korszerű termékeit. Az államosítás elősegítő je volt a magyar munkásegysé • szervezeti megteremtéséne'; is és megalapozója a munkás ■ hatalom győzelmének, a ném köztársaság megteremtésének és mai kiegyensúlyozott politikai, társadalmi, gazdasági viszonyainknak. Siklósi Tános 4833. március Zá,, vusarna# letek kielégítésére képes. De, amelyet szakadatlanul tovább kell fejleszteni, korszerűsíteni. Mai iparunk semmiben
