Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
Jobb feltételek — színvonalasabb nevelőmunka Beszélgetés az egri általános iskolák körzetrendezéséről Eger város tanácsának Végrehajtó bizottsága néhány nappál ezelőtt hozott határozatot a megyeszékhely általános iskoláinak körzeirendezéséröl. Olyan rendelkezés ez, amely egyaránt foglalkoztatja a szülőket, a pedagógusokat és a diákokat. Sokan ag- yodalmaskod'aak, félve attól, hogy az új iskola sajátos nehézségeket jelent a tanulók számára. A körzetrendezésről, az ezzel kapcsolatos gondokról beszélgettünk Bóta Sándorral, a városi művelődésügyi osztály megbízott vezetőjével. — Miért kellett változtatni a tízéves, a megszokott körzethatárokon? — Egy évtized alatt sokat fejlődött a város településszerkezete. Egyes iskolákban túlzottan megnőtt a létszám, másutt viszont „alig” maradt diák. Csak egy példát: a 9-es számú általános iskolában 13 tanulós osztály is volt. S még egy — erről is kell beszélni, mert tény —, az egyes iskolákat, — gondolok itt az 1-es, a 2- es es a 4-es számúakra —, valósággal megostromoltak, abban bízva, hogy gyermekeik itt színvonalasabb képzést kapnak. Ennek aztán az lett a következménye, hogy egyes, kevésbé felkapott iskolákban elsősorban közepes képességű diákok kerültek. Másutt viszont — a túlzsúfolt intézményekben — megnőtt a tanulócsoportok száma, s még a szertárakat is tantermeknek használták. Az új körzethatárok változtatnak ezen az áldatlan állapoton. S minden diákot abba az iskolába küldenek, amelyik legközelebb van a szülői házhoz. Arra törekedtünk — alapos' mérlegelés .után —\ hogy mindenki számára előnyösen osszuk a várost körzetekre. — Mi az új rendezés előnye? — Megszünteti a túlzsúfoltságot. Több iskolában délelőtt, délután tanítanak. Előfordul' az is, hogy éppen az alsótagozatosok a dél- utánosok. Ez pedagógiai szempontból semmiképp nem előnyös. 'Mast sikerül elérni, megszűnjön a váltakozó tanítás. Ügy érzem, ez sokat jelent, hiszen közel 370 diák ta- tanulhat ideális körülmények között, tehát délelőtt. Ezt jórészt úgy sikerült eléfm, hogy a 9-es és a 11-es isko-* iák felsőtagozatos tanulóit a 3-as és az 5-ös számú iskolákhoz helyezzük át. Az új körzethatár-rendszer biztosítja, hogy javul az egy tanteremre jutó tanulócsoportok aránya, hogy a szaktanári órák száma gyarap- , szik, elérheti altár a 100 százalékot Is. — A szülők és a nevelők egy része nem nagy örömmel fogadta a határozatot. Egyesek aggódtak, attól tartva, hogy a diák nehezen szokja meg az új környezetet, a számára ismeretlen pedagógus módszereit. Azt is nehezményezték, hogy az átcsoportosítás, az áthelyezés nem fokozatosan, hanem azonnal történik- Kételyeikre milyen választ kapnak? — Minden új, még ha tökéletes is, először tartózÚjházi Judit és Csiba József egri hangversenyéről Az Egri Állami Zeneiskola Bartók-termében csütörtökön este rendezték meg a fiatal művészházaspár, Újházi Judit és Csiba József hangversenyét. Kár, hogy az eseményt nagyobb hírverés nem előzte meg, s így a zenei újdonságokra mindig is frissen reagáló egri közönség jelentős része szegényebb maradt egy értékes zenei estével. Fiatal művészek esetében a kritikus sokszor felteszi a derűlátás rózsaszín szemüvegét egyrészt azért, hogy a pályakezdő fiatalban ne keltsen vegyes érzéseket, másrészt meg akarja magát óvni a tévedés előbb vagy utóbb bekövetkező bizonyításától. Ezért, vagy ezért is fogalmaz óvatos derűvel, a mosolynak azzal a torzításával, amely talán fáj ts olykor az érdekeltnek. Itt most nem erről van szó. Két határozott egyéniség mutatkozott be az egri közönség előtt. Igaz, a diploma még kartávolságnyira van előttük a jövőben, máris érződik bennük az elhivatottság, az, hogy ez a két fiatal az életét a zenére tette fel. Reméljük, a kiérlelődés és a művészpálya buktatói nem szegik majd kedvüket és megmarad bennük az , a láz és lelkesedés, amely most tartja fogságában őket. Elsősorban és nemcsak az udvariasság okán kell szólnunk Újházi Judit zongora- játékáról, Két kisebb Scar- iatti-szám után Chopin gmoll balladáját és I.iszt bmoll szonátáját játszotta. Újházi Judit nagyon határozott egyéniség, a megszólaltatott, művet birtokba veszi, uralkodik annak egész szerkezetén, . majdnem azt mondakodást szül. Mi segítem akarunk, megoldani a valódi gondokat. Körzethatárok mindig voltak, legfeljebb és ez sajnos, sokhelyütt így volt — nem vették figyelembe őket. Ügy érzem, hogy az áthelyezett tanulók is megszokják az új környezetet, a pedagógus módszereihez hamar alkalmazkodnak. A lépcsőzetes megoldás elaprózta volna a rendezést. S ha már az aggodalomnál tartunk, hadd mondjam el, hogy a tagozatos osztályokba járó diákok szülei elégedettek lehetnek. Igaz ugyan, hogy a tagozatos rendszert is átszerveztük, itt is új körzethatárokai állapítottunk meg. Ez azonban nem érinti azokat a diákokat, akik már megkezdték tanulmányaikat. A rendelkezés' csak azokra vonatkozik, akik ez év szeptemberében kezdenek. Ók már az új körzethatár-rendszer által megszabott Colánál kérhetik felvételüket. — A pedagógusnak sem könnyű megválni volt iskolájától. Sokan emiatt is panaszkodnak, arra is gondolva, hogy bérük, fizetésük is megsínyli az áthelyezést. Mi lesz az ö sori suk? — Beszéltünk az igazgatókkal, elmondtuk, hogy senki sem kerül hátrányos helyzetbe: marad a bér, marad a jövedelem, természetesen a megbecsülés is. Senki nem marad állás nQkül, legfeljebb az, aki nem óhajt választani a felkínált lehetőségekből. Mi arra törekedtünk, hogy figyelembe vegyük a jogos igényeket, kívánságokat, s így intézzük az áthelyezést. Még egy dolog: a körzethatár-rendezés ez év szeptember 1-én lép életbe. A részletekről, időben tájékoztatjuk mind a szülőket, mind a pedagógusokat. (pécsi) Egy kiállítás ürügyén Művészkedő főiskolások az alkotói azoknak a képeknek, grafikáknak, metszeteknek, amiket szép számban láthatnak az érdeklődők a gyöngyösi felsőoktatási intézmény klubhelyiségében péntek este óta, amikor a hivatalos megnyitón nemcsak a főiskola vezetői jelentek meg, hanem még egy „élő” művészt is láthattak a fiatalok, Sárkány Löránd Székely Berta- lan-díjast, az iparművészeti főiskola nyugdíjas tanárát. Sénki sem állítja, hogy ezek a képek szenzációt keltenek, valamiféle jelei lennének még eddig ismeretlen tehetségek kitűnő munkásságának. Egyszerűen azok, amik: a „hatok” önkéntes vállalkozásai, a szabad idejük hasznos eltöltésének eszközei, érdeklődési körük szélességének tárgyi tényei, kedvtelésük célja és eszköze is valamennyi. Rajzolgató, festegető főiskolások adnak tehát hírt önmagukról. Ahogy hírt adnak magukról azok a társaik is, akik verset mondanak esetenként, zenekarba rendeződtek időszakosan és egyéb művészeti ágak egyéb módon való gyakorlásával élnek, szórakoznak. Csinálják mindezt úgy, miht a jövő mezőgazdasági üzemmérnökei, akik szakmájukra, hivatásukra készülnek nagyon lelkiismeretesen, de túl látnak szűkösebb horizontjukon. Mert érdeklődnek az. élet egyéb szépségei és értékei iránt is. A gyöngyösi főiskola lehetőséget ad nekik ehhez, biztatja és támogatja szándékaikat, úgy is, hogy könyvjutalomban részesíti a legjobbakat, emléklappal tüntetik ki a legtevékenyebbeket. De úgy is, ahogy most szándékukban áll: néhány képet megvásárolnak szerény mennyiségű forintokért az ifjúsági klub részére, emlékbe, serkentőül. Csak helyeselni lehet a főiskola szándékát, a főiskolások „kitekintéseit” a szőkébb szakmából — hasznos időtöltés és lélekfrissítés gyanánt. (— ár) > VWVA.VA<VVVWyW'/WW\AAAAAAAA\AAMt*>l KEREKES IMR£: OJÜBMí Ui>2. március 24., szombat nánk, az egész anyagán. A ritmus mindenek felett álló sodrása, ereje csap ki játé- ; kából. Ahogyan a fortét meg- ; hangsúlyozza, mert. emelni akarja a feszültséget a maga ; hevülési szintjére, hogy azután az asszonyi líra sajátos színeivel és kitárulásával adjon ellentétet, hullámzást a szenvedélyeknek, mind azt; jelzi, hogy itt nincs bizonytalanság a művészi szándékot; illetően. Ez az elismerés nem jelenti azt, hogy a zongoris- ; tának ne lennenek viaskodá- sai a zenei anyaggal, hogy mindenütt tisztán és félreérthetetlenül kapjuk a megszólaltatott művek drámai feszültségét. Ez azonban, nem von le semmit annak a megállapításnak az értékéből, hogy ez a fiatal pianista határozott művészegyéniség, aki tudja, miért éppen á kiválasztott művet játssza és a megszólaltatás hogyanját saját ! elképzelései szerint építi föl. A Liszt-műben még benne hagyott nem egészen átélt ré- székét, de amit kihozott be- lőle és önmagából, az lefegyverez. Csiba József trombitán ját- i. szik. annak is egy speciális ' változatán, amit annak idején Bach korában használtak leginkább. A trombita, mint szólószerszám, nem olyan népszerű és nem is versenyképes a többihez képest. jókora hátrányon van például k vonósokkal szem- ^ ben. Mégis komoly hatástért el Csiba József Torelli Soná- tájával és Händel D-dúr szvitjével, mert technikai tudása és lírái előadásmódja elegánsan és könnyedén közvetítette az egyébként is hatásos műveket. A két mű Talmai Katalin (zongora) és az Egri Vonósnégyes közreműködésével hangzott el. farkas) Ezen a Perecz Vincén főbbet szórakoznak a gyáriak, mint a cirkuszban. Targoncás lenne, csak az a baj, hogy többet ért a targoncához, mint a műszerészek. Csak belenyúl, aztán három napig keresik, mitől nem megy a targonca. Ez hozta divatba a kutyás Elzát is. Előfordult már, hogy a reggeli műszak találja meg a sarokban. Ismeri a zugokat, vackot csinál magának, aztán benyúl a targoncába. Leadja és már mehet is pihenni. Órabérben alszik este tízig, tíz után potyára. De ha tízkor kivonul, mindig pofázik valamit. ; — Könnyű az alvajáróknak — mondja- nekem a múltkor. Most megvagy, gondolom. A kezem a farzsebre teszem, a stukker/a, lássa, hogy most nem viccelek. — Mássz ide — mondom neki. — Nem férek ki az ablakon. — Préseld magad! — parancsolom. Kimászik. Vakarja magát, mert a gyárban sok a bolha. , — Már itt se lehet egy jót aludni — mondja. — Gyere csak velem. a többit majd elintézzük. Megigazítja a nadrágszíjat, rágyújt, úgy fújja a füstöt. mintha tapasztalatcserére készülne velem. — Mi a fene, még az eső is esett — mondja. es Esett... —* mondom. VT. — Na, akikor jő. Mennyi az idő? — kérdezi. _ Fél egy ... — Fél egy? Akkor siessünk, mert elmegy a villamos. Nem szólok. (Mikor a portási ü Iliéhez érek, mondom neki. — Gyere be. Bejön. Világosat csinálok, szétnéz. Látja, hogy fekhely is van a sarokban, fapriccv — Kiadhatnád — mondja —, sokan kószálnak erre es tefelé. — Jegyzőkönyvet csiná- Uin k — Csináld — mondja —, de én alá nem írom. — Jól van, de. akkor felhívom a renliszt. — Oké — mondja —, már úgyis eleget aludt. ■ Elmondom a rendésznek, hogy megfogtam a Perecz Vincét. Erre levágja a telefont. Az eső újra zuhog. —Tűnj el — mondom —, ne is lássalak. Áll kinn fedetlen fővel az esőben. Nadrágzsebben a két ökle. Nem lehet ennek senkije, ha ilyen nyugodtan he tud itt rendezkedni éjszakára. — Gyere be — mondom. Alám néz, mór úgy alulról felfele, nem akarom e i csőbe húzni. TV ’!< .tckl, még forró., igya mee. ráfér. Köszörüli i torkát sehogy se torija elkezdeni. — Eljönnék én hozzád ide. éjszakai segédmunkásnak — mondj#. et* Divat Divat a midi, a maxi, a szakáll, sok. minden divat még. Divat a betegség is. Ntem, nem azokról van szó, akik orvos által ágyba parancsolt betegek, hanem ... — Mi bajod? — Fene tucfja! Állandóan rossz a közérzetem, gyakran mintha a fejem fájna. — Jártál orvosnál? Sokatmondóan legyiijt. — Minek jártam volna? Nyújtsa ki a nyelvét, mondja hogy ááá, meg ehhez hasonló egyebek. Nagy bajom tulajdonképpen nem lehet, hiszen a tüdőröntgenem, az EKG rendben van. És mégis. Nem vagyok jól. — Mit szedsz? — Orvosságom van egy fiókkal, sokszor már magam sem tudok rajtuk eligazodni. Néha ebből-abból bekapok egy-egy szemet, de azok sem használnak. Csak ülünk és nézzük egymást. Lassan rám is átragad ez a szörnyű hangulat. Na! Elég volt a búskomorságból! Hozz gyorsan egy kupica valamit és félre bú! Te, pajtás, nem vagy beteg. Egészségesebb vagy mint én. Csalódottan néz, arcán látom, hogy egy fél világ omlik össze benne. — Miket beszélsz? És hogy még igyák is? Neked hozok, de nekem nem szabad. — Ki mondta? Ki tiltotta el? Tizenöt zárójelentést rak az asztalra, hamuszínö arca sajnálatra méltó. Nem vagyok orvos, de beleturkálva is látom, hogy semmi különös. Érzem, hogy erősen figyel, várja a hatást. Mondtam, ugye, hogy egészséges vagy! Megvetően mér végig. — És ez? „Neurasten fa.” Most már én fogom kézbe a páJmkásfetttykost és kettővel beleerőszakolok. , — Jólesett? Reménysugár csillan meg a szemében. — Te! Nem is volt olyan rossz. Bár íigyéW meg, feL múlva vacakolni fog a pulzusom. — Honnan tudod? — Érzem majd. És nézem, számolom — Ma nem vacakol a pulzusod, mert jössz velem. Értetted! Velem jössz, megyünk az erdőbe. Felmászunk a legnagyobb hegy tetejére. Kipróbáljuk a szívedet. Vagy jó, vagy... Elvégre, egyszer kell meghalni! Nem igaz? Majd kiszakad a tüdőnk, amikor fenn vagyunk a hegyen. Szalonnát, házikolbászt, vöröshagymát eszünk nagyszerű étvággyaL Egyszer barátom veti a bakancsát — Mi történt? — Fáj a sarkam. Feltörte es a vacak bakancs. Négy éve nem volt a lábamon. / — Mutasd! Valóban szétment a bőr a sarkim.’ — Látod, most elhiszem, hogy fáj! Itt egy darab vatta, tedd a zoknid alá és fogadd őszinte részvétemet... Szaiay István — Ffát csak igyekezz. ’ — Miféle mesterség ez? —• Szép. — Mi a szép? — A sötét. — A sötét? — Az. Több a sötét, mmt a világos. A sötét tömegre is több, kilóra is. — Ezt ki mondta? — Csak körül kell nézni, te süket... Nézz körül, hát nem több? —, De több. — Nahát, erőltesd mep magad. — Minek9 — Ha bele akarsz látni az éjszakába, nyilvánvaló, hogy nem alhatsz. — Te látsz a sötétben? — Nem mindig. De néha láiom, hogy a sötétből figurák alakulnak, a sűrűje összeáll. — Párzanak? — Aha. e — Mondom ugye... Megivott két bögre teát, aztán tovább lépett. Állok a portásfülke előtt az utcán. Ilyenkor eső után a hosszú házsor ablakai már mind sötétek. Az öreg házaspárnál már napok óta nem világítanak. Meg kéne tudni, mi van velük. A Lip- ták úr már fordult egyet el- • ső álma után. Erdélyi úr, a UííIü, méfi éjfél előtt vacsoi ráhov. ölt, de az első szelet parizemél feje az asztalra bukott Slezákne egyetlen pár harisnyája már a frego- liin száraxl, Tölcsváry Adrienne szobatiszta daxlija pedig bizonyára felkapta a fejét, mikor Perecz Vince elhúzott az ablak alatt. Richter űr még lehet, hogy számolja a borravalót, amit a blokk alatt csúsztattak neki, hogy kevesebb legyen a sörhab. Vajda úr, a KÖ- ZÉRT-es, lefeküdt ugyan.de nyitott szemmel a plafont bámulja. Azon meditál, mégis nem volna-e jobb, ha kibékülne a féleségével. A nyolcórás hírekben mondták, hogy sok a mentők dolga. Fromtátvonulás van. Mit akar tőlem ez a lány? Az ugyanis fix, hogy _ én nem vagyak hozzávaló. És ha akármit is mond, ez akkor is így van. Ha egyáltalán érdemes odafigyelni arra, amit a nők mondanak. & ha egyáltalán valaha is igazai mondanak. Es 1» egyáltalán jelent valamit, amit mondanak. És ha nem hazugság minden, amit mooé danak. Lehetséges; mert a Weä# minden'könyvet elolvas és aki minden könyvet elolvas, az tudja jól, hogy ez mind csak szöveg. Ezt mindenki tudja, főleg azok, akik írják. De aki olvas, az még bek. is éli magát. Különben minek olvas? Aztán aki olvas, az fantáziái és ahogy olvas tovább, újra csak az a sok, szöveg. Ez a Neffi rengeteget, olvas. Egészen addig, míg be nem zsongatja magát. Akkor aztán már azt hiszi, hogy minden .úgy van, ahogy fantáziái.- Például azt hiszi, hogy pont én kellek neki ^Folytatjuk.)
