Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-21 / 67. szám

* Á szerénység, a tobb'eímunka, az áldozatvállalás nem elavult követelmény f Ä KOMMUNISTÁKKAL IRzemben alapvető követel­mény, hogy legyenek men­tesek mindazoktól a hibák­tól, amelyek ellen küzdeni kötelességük. Erre a jelen­legi körülményeink között nagyon időszerű kötelességre ismételten figyelmeztetett a Központi Bizottság múlt év­inovemberi állásfoglalása. A párt tagjai nem élnék elszigetelten, nem zárkóz­hatnak be valamiféle min­dentől elzárt és védett lom­bikba. A társadalomban mu­tatkozó negatív jelenségek őket is érintik, rájuk is hatnák. Így hatnak rájuk azok a „kísértések” is, ame­lyek a könnyű pénzszerzés­re, s ennek nyomán a mun­kahelyi kötelességek elha­nyagolására csábítanák. I Ha elszigeteltnek is tű­nik a maga nemében, fi­gyelmeztető az 'az eset, amely egyik üzetnünkben történt Egy 45-ös párttag, munkásból lett technológus azzal a kéréssel állt felette­sei elé, hogy másodállást szeretne vállalni. Két gyer­mekére, szűkös anyagi vi­szonyaira hivatkozott. A hozzájárulást megkapta. Nem sokkal ezután alapszerveze­ti titkárától kérte: másfél évre mentsék fel minden pártmegbízatása, még a párt­oktatásban való részvétel alól is, mert másodállása miatt képtelen pártmunkát végezni, tanulni. Az enyhén szólva furcsa kéréshez természetesen nem járulták hozzá. Az illető párttag an- tihumanizmust emlegetett, régi érdemeire hivatkozott. Es arra: ha más megteheti, hogy másodállással biztosít magának jobb kereseti vi­szonyokat, ó miért ne tehet­né meg, s ha megteszi, de nem mentik fel a pártmun­ka alól, hátrányba kerül a pár ton ki vü 1 i ekkel szemben. ALIGHA SZÜKSÉGES bi­zonygatni, mennyire ellen­tétes az ilyen felfogás pár­tunk alapvető elveivel, szer­vezed szabályzatával Hiszen Boldog a lakásigényig, ke­zében a kiutalás, költözhet az új, korszerű lakásba. Be is költözik. Aztán eltelik két- három hét, jön a fűtési sze­zon, s rádöbben, hogy az a lakás nem is olyan korsze­rű, mint első pillantásra tű­nik. Mert valahonnan, rejtett utakon, ömlik a füst, 3 kony­hába, a fürdőszobába, a ha­lóba ... Mit lehet itt tenni? Mi okozza a bajt, a nem várt kellemetlenséget? Azt, hogy vagy fűt, és főz a polgár, vagy pedig didereg az új la­kásban, s hordja valamelyik vendéglőből az ebédet, a főtt vacsorát? S mennek a lakók a Mün- nich Ferenc utcai új telep­ről a Városgazdálkodási Vál­lalathoz, a tanács műszaki osztályára, s keresnek ben­nünket a szerkesztőségben: tegyünk valamit! — Csak a Münnich Ferenc utcai lakótelepen legalább száz családot sújt ez az átok! — mondja érdeklődésünkre a lakások felett rendelkező vállalat igazgatója. — De ’ér­keztek panaszok a Mező Im­re útról, a Tabánt utcából. Konstrukciós hiba, a rossz tervezés, az oka mindennek A típusterv szerint épült hat­vani bérházak .termofor-ké- ményeinek rossz a kereszt- metszetük, nem húzzák ki e füstöt a háztető fölé, hanerr alulról felfelé áramolva, e kályhák, tűzhelyek csöveiné behatoljak a felsőbb emele­ten levő lakásokba. — Mit tesz a vállalat 1 tűrhetetlen állapot felszámo lására? Mit remélhetnek a alig pár hónapja lakott há zak polgárai? Meddig kel füstben fuldokolniuk? — Első ténykedésünk voll hogy kivizsgáltattuk szakem fejeinkkel a problémát, énmvételünkei; továbbította a pártmunka végzése, a pártmegbízatások teljesíté­se, a tanulás, szervezeti sza­bályzatban előírt kötelesség, 6 ez alól felmentést csak rendkívüli esetben, például betegség esetén lehet adni, de semmi esetre sem akkor, amikor valaki az így fel­szabadult időt pénzszerzésre akarja félhasználni. Ezért elfogadhatatlan, ha a tár­sadalmunkban tapasztalható kispolgári jelenségek egyes párttagokra úgy hatnak, hogy a szocialista társada­lom emberére kötelző nor­mák, sőt a párttagsággal együtt járó kötelező fegye­lem lazítására csábítják őket. Régen túl vagyunk azon, hogy a párttagság valami­féle előnyt jelentsen anya­giakban, pozícióbeli „kivált­ságokban”. De nem enged­jük meg azt sem, hogy hát­rány legyen párttagnak len­ni, hogy a kommunistákra kötelező szerénység aszké- tizmust jelentsen, vagy a többletterhek vállalása az idegszanatóriumba kénysze­rítőén bárkit is. Ám hogyan lehetne egyetérteni azzal, aki a „hátrányt” úgy értelmezi, mint az előbb említett üzem egy másik dolgozója, aki így érvelt: Én ugyanabban a' munkakörben ugyanannyit keresek, mint pártonkívüJi kollégám. De én hátrányban vagyok, mert 120 forint tag­díjat kell fizetnem havonta. Akiben elhatalmasodik az ilyen gondolkodásmód, az elóbb-utóbb forintban kezdi mérni az ügy iránti elköte­lezettséget, az eszme szolgá­latát, összeadással-kivonás- $al döntve el, megéri-e szá­mára. Egyeseknél ez a felfogás oda vezet, hogy szinte „ál­dozatnak” tekintik magu­kat, akik íme, „kikaparják a gesztenyét a tűzből mások­nak.” E SZEMLÉLETBŐL fakad a meg' nem értése annak, hogy a kommunisták I — amióta csak kommunisták léteznek — mindig is az a Heves megyei Beruházó Vállalatnak, amely a lakó­tömbök építtetője. Onnan, tudtommal, a kivitelező cég­nek, illetve a tervező irodá­nak ment a panasz. S ezzel bezárult a kör! Remélhetőleg ez az intézkedésünk legalább azt meghozza • gyümölcsként, hogy a további házak építé­sénél korrigálják a tervezés­ből származó hibát. — A Münnich Ferenc ut­cai épületek lakói ettől nem lesznek boldogabbak. Ott tovább kísért a múlt! Igaz? — Ez kétségtelen — mon­dotta Gyulavári Sándor. — Mi azonban találtunk némi áthidaló megoldást. A szén- tüzelésű kályhákat, tűzhelye­ket kicseréljük olajkályhák­ra. Az akciót megindítottuk, némi türelmet kérünk csu­pán a lakóktól. Rövidesen minden lakásban, ahol igény­lik, elvégezzük e módosítást. A kivitelező cégnek egyéb­ként olyan javaslatot is tet­tünk, hogy hosszabbítsa meg a kéményeket, növelje huza- tbkat.. Talán ezen a módon is csökkenteni lehet a hibát Beszélgetésünk során el­mondotta az igazgató, hogy ? Münnich Ferenc utcai lakó­telepen most épülő tömböli 168 lakásában már nem ta­lálkoznak a beköltöző csalá­dok ezzel a gonddal. Nerr kell rettegniük, hogy a* elő­dökhöz hasonló helyzetbe kerülnek. Ezekbe <1 laka sokba eleve olajtüzelési kályhákat állítanak be, : csak üzembiztonságuk kivró hálása után engedélyezik < beköltözést. A hírt megelégedéssé nyugtázzuk, s abban a re ményben, hoav a Városggz dálkodási Vállalat állja i szavát. Mert nem lehet kö zömbös számunkra űiabl 168 család sorsa, nyugalmi . „u—y.-... ........ e gész osztály, az egész nép, az egész emberiség sorsá­nak jobbátételére vállal­koztak. Ez mindig is kötele­zettséget, áldozatot, több­letmunkát jelentett és jelent ma is. Hogyan nevezhetnénk kommunistának azt, aki nem hajlandó .vállalni a közösség javára . végzendő többlet- munkát, az esetleges áldo­zatokat? A szervezeti sza­bályzaton túl.— és ezzel együtt — a párt eszméi, programja, politikája köte­leznek erre, s aki ezt kép­telen vagy nerft hajlándó vállalni, annak .aligha le­het helye a pártban. Sok pártszervezetben az elmúlt év végén a vezető­ség tagjai beszélgetést foly­tattak a kommunistákkal. Ennek során több párttag­nak vetették fel: nem ten­né-e jobban, ha kilépne a pártból? Olyan párttagokról van szó, akik elhanyagolták {jártmegbízatásaikat, a tag- díjfizetést, vagy nem. jártak el még a taggyűlésekre sem. Vannak közöttük olyanok is, akiknél a mulasztások oka éppen az előbb emlí­tett: a több, a magasabb jö­vedelemért fiplytatott haj­sza. Ez vitte el őket alap­vető kötelezettségeik elha­nyagolásáig. Érdemes felfigyelni arra, hogy a megkérdezettek több­sége kérte, (hadd maradhas­son a párt tagja, kapjon még alkalmat, lehetőséget a bizo­nyításra, hibái jóvátételére, mulasztásai pótlására. Íme, ilyen hasznosak az ilyen „leikiismeretébresztőlc”. S mutatja ez azt is, hogy e feladat jellegénél fogva el­sősorban . az alapszerveze­tekre hárul, hiszen hol is-' merik, látják a legjobban az egyes párttagok munká­ját, magatartását, életvite­lét, életfelfogását, ha nem az alapsaervezetekben. Men­tessé tenni a párttagokat mindazoktól a hibáktól, amelyek ellen küzdeni kom­munista kötelességük — ez elsősorban alapszervezeti fel­adat. EGYES • ESETEKBEN az­zal kell kezdeni hogy a szervezeti szabályzatban fog­lalt alapvető kötelességekre figyelmeztetünk. De még fontosabb bizonyos alapel­vek állandó, következetes hirdetése, megkövetelése. Annak tudatosítása, hogy a szerénység, a / többletmunka, az áldozatvállalás nem el­avult követelmény a szo­cialista emberrel és még in­kább a kommunistákkal szemben. Hiszen csak ez biztosít számukra szilárd er­kölcsi talajt, most is és a jövőben is. F. X Meddig kell füstken fuldokolniuk ? összesen hét, .a KTSZ-kor­osztályhoz tartozó tagja van a Gyöngyösi Városi Tanács­nak. Nagyon határozott fel­adattal kerültek a testület­be. — Miért éppen heten? — kérdeztük meg Dér Istvánt, a városi KISZ-bizottság po­litikai munkatársát. — Mert ennyien voltak két évvel ezelőtt azok, ami­kor a legutóbbi tanácsvá­lasztásokat tartottuk, akik megértek erre a közéleti sze­replésre. Ök valamennyien ar mozgalom vezető káderei, va­lamelyik szervezetben visel­nek valamilyen, fontos tiszt­séget —; A fiatalok érdekeit csak a fiatalok képviselhetik?. És miért éppen a tanács eseté­ben kell ezt feltételezni? — Igen, a fiatalok érdeke­lt a legjobban a fiatalok képviselik. Kár lenne más­ként fogalmazni. Nem je­* lenti mindez viszont azt, hogy a tanács testületé fi­gyelmen kívül hagyja vagy hagyta bármikor a fiatalok érdekeit. De más a fiatalok gondjairól életéről, céljairól és éík^zeléseirői beszólnia Ugyanolyannak maradni magasabb szinten Beszélgetés a TOT új titkárával Igazi karrierrel ülök szemben. Az új országos ve­zető — a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának titkára — Széli Ferenc, a sarokba szorított (íróasztal mellett ül, a szék labán még ott tekeredik a csomagoló­papír. A szekrény, az irat­tartó keresztben áll az ajtó előtt. Az új TOT-titkár ma reggel foglalta el új munka­helyét. — Hogyan lesz valakiből TOT-titkár? — hangzik az első kérdés. — Nem tudom — mondja . Széli Ferenc. — Több mint 22 éve kezdtem a mezőgaz­daságban dolgozni, miután végeztéin a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen. Bri­gádvezető volt az első beosz­tásom állami gazdaságban. Termelőszövetkezethez 1964- ben kerültem. Váraszóra, agronómusként, majd elnök­nek választottak. Amikor négy község egyesült, újra engem választottak a péter- vásári Gárdonyi Tsz elnöké­nek. Életemben egyik legko­molyabb feladat volt a négy termelőszövetkezetben egy­séges érdekeltségi rendszert megteremteni és elosztást megvalósítani. Munkám so­rán a területi szövetség el­nökhelyettese lettem, az egri METEV-ben dolgoztam, ter­mészetesen tsz-elnöki teen­dőim ellátása mellett Az él­múlt évben TOT-tagnak vá­lasztottak. Az idén megkap­tam a titkaid megbízást — örül-e neki? — Erre most nem tudok felelni. Kérdezzen meg egy évvel később. Ugyanis ezt csak úgy dönthetem el, ha már végzem a munkám. Ha becsületesen és megfele­lő színvonalon tudom végez­ni, akkor igen, ha nem, ak­kor nem. — Erez-e magéiban megfe­lelő képességet arra, hogy or­szágos szinten az átlagosnál jobban lássa el a feladatát? — A 22 év gyakorlat fel­tétlenül sokat segít elméle­ti felkészültségemen azon­ban javítani kell. Át kell áll- nom az országos méretek ér­zékelésére. Eddig egy üze­men belül érkeztek hozzám a döntésre váró dolgok, egy tájegységre vonatkoztatva. Ezt a szintet át kell lépni. Feltétlenül magában a gon­dolkodási mechanizmusban is bizonyos változásnak vég­be kell mennie. Különben bízom benne, hogy jól tudom ellátni a munkakörömet. — Milyen nagyobb téma­területek tartoznak munka­körébe? — A termelésfejlesztés, ok­tatás, kutatás és a közös vállalkozások. Természete­sen mindezt áthatja a TOT vezérelve, az érdekképvise­let. — Mint termelőszövetke­zeti elnök, került-e ellent­mondásba a TOT valami­lyen ajánlásával? — Igen. Volt egynéhány közgazdasági szabályozó, amely megjelent és felmerült bennem, hogy vajon ehhez miért járult hozzá a TOT. — Konkrétan mire gon­dol? — A jövedelemnövek- mény-adóra, amely nagyon nagy nehézségeket okozott a gyenge termőhelyi adottsá­gokkal rendelkező termelő- ■ szövetkezeteknek'. — Es most másképpen látja-e a helyzetet, hogy országos vezető lett? — Nem látom másként. Ha a munkám során olyan ren­deletnek a tervével találko­zom, amelyre 22 év gyakor­lati tapasztalata után azt tu­dom mondani, hogy ez rossz irányban hat majd a terme­lésre, a munkatársakkal együtt igyekszem olyan ál­láspontot képviselni, amely tudomásukra hozza a rende­let szerzőinek, szerkesztői­nek, hogy az elvileg helyes döntésnek a gyakorlatban negatív hatásai vannak. — Milyen területen kezdi a munkát? — A gyenge termőhelyi adottságú termelőszövetkeze­tek kérdésével szeretnék elő­ször többet foglalkozni. El­sősorban azért, mert való­ban nagyon fontos feladat, az országgyűlés mezőgazda- sági bizottsága tárgyalt róla a közelmúltban, másodsor­ban pedig azért, mert ne­kem is az egyik központi problémám és a helyzetet igen jól ismerem tapaszta­Az Országos Találmányi Hivatal összesítése szerint 1972-ben hazánkban 39 186 újítást és 630 találmányt hasznosítottak, többet, mint 1968 óta bármely esztendői­ben. A benyújtott újítások száma mintegy 9 százalék­kal csökkent ugjmn az utób­bi öt évben, az1 eredmény azonban nagyobb, mert -vi­szonylag többet értékesítet­tek közülük. Az újítók és feltalálók ál­latból. Szeretnék hozzájárul­ni ahhoz, hogy ez a kérdés elmozduljon a holtpontról. — Végezetül engedjen meg egy teljesen személyes kérdést. Mit gondol, milyen változást hoz ez a beosztás az ön életében? — Május nyolcadikon le­szek negyven éves. Gondo* lom, ilyen korban már alap* vetően nem változik az em­ber. Az úgynevezett modort, az ember megnyilvánulására jellemző stílusjegyeket mes­terségesen nem szabad meg­változtatni, mert nincs rá szükség. Ahogy eddig ellát­tam a munkámat, úgy kívá­nom továbbra is ellátni, ter­mészetesen magasabb szin­ten, és azt hiszem, ez a lé­nyeg. Így legyen! Sóik sikert hozzá! kotásai általában is értéke­sebbek, mint korábban. Ta­valy a bevezetett újítások 1,8 milliárd, a találmányok 1,2 milliárd, összesen 3 mil­liárd forint hasznot hoztak, jó f élmilliárddal többet, mint a gazdasági reform be­vezetése utáni nyilvántar­tás első évében, 1969-ben. Tavaly az»- újítóknak 110 millió, a feltalálóknak 94 millió forintot fizettek ki al­kotásaikért. Szigethy András Hárommilliárd forint újításokból, találmányokból annak, aki már túl jutott ezen az életkoron,, és egészen más annak, akinek a bőrére megy a dolog. Mindjárt példát is hallot­tunk. ­Gyöngyösön még két év­vel ezelőtt is csak öt-hat if­júsági klub működött. Ma már több mint ezer fiatalt foglal magába a megnöve­kedett klubhálózat, több mint a város összes fiatal­jainak a negyed részét. Hogy ekkora a fejlődés ilyen rö­vid idő alatt, abban fontos szerepük volt a KlSZ-kor- osztályú tanácstagoknak. Ök tudtak agitálni a legmeggyő­zőbben korosztályuk mel­lett. \ , Ahogy az idei tervek kö­zött is szerepel már az ifjú­sági park megépítése, kiala­kítása, mintegy hatszázezer forintos társadalmi munká­val, a Mátra útjainak, pihe­nőinek, parkjainak gondozá­sa, legalább százezer forint értékű társadalmi munkával és a Béke tér sportparkká fejlesztése közel kétszáz­ezer forintot kitevő önkén­tes vállalással. A fiatalok te­hát nemcsak kérnek, hanem tesznek is, annyit, ameny- nyit képesek tenni a vá­rosért, a társaikért. A városi KISZ-bizottság hivatalosan is foglalkozott a fiatal tanácstagokkal. Két­szer hívta össze őket, és eszmét cseréltek erről a na­gyon fontos politikai, társa­dalmi munkáról: a lakosság egy csoportja érdekeinek képviseletéről. Amikor Berényi Józsefet, a városi tanács elnökét kér­deztük meg ugyanebben a témában, ő nagyon egyértel­műen úgy summázta a véle­ményét, hogy nagyon elis­merően tud beszélni a KISZ- fiatalok tanácstagi tevékeny­ségéről. Talpraesettek vol­tak, nyíltszavúak a testü­leti üléseken is, de a vá­lasztók körében is. — Gyakran találkoztam velük a tanács épületének folyosóján. Hová mennek? El kell intéznünk ennek vagy annak a dolgát a mű­szaki osztályon, áz igazgatá­si osztályon, vagy máshol. Fiatalos lendülettel jó szív­vel csinálták ezt. Hiba lenne azi állítani, hogy kezdettől íoüvu mia­I denki egyaránt lelkesedett a fiataloknak ilyen jelentős közéleti funkcióba való állí­tásáért. A generációs problé­mák Gyöngyöseb is megmu­tatkoztak, a város vezető tes­tületéiben is. De maguk a fiatalok cáfoltak rá az aggo­dalmaskodók megjegyzései­re. Rendszeresen beszámol­tak a' választópolgárok előtt is a tanács munkájáról, a város gondjairól, terveiről. — Mi magunk is figyelem­mel kísértük a működésü­ket — jegyezte meg Berényi József. — Már kezdetben összehívtuk őket, később pe­dig bátorítottuk, serkentet­tük őket, ha kellett. Ügy gondolom, a fiatalok bizo­nyítottak az elmúlt két év során, a választók elégedet- tejk voltak munkájukkal és ezért az újrajelölésükre szá­mítani lehet. Két év, hét fiatal tanács­tag és ennyi minden történt velük, körülöttiek, általuk. Figyelemre méltó teljesít« mény ez, minden részleté­ben. (G. Molnár F.) Mmm^ 1973. március Zk„ szerű* ' 4 Féltéit 3 hí tanácsban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents