Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-21 / 67. szám

Műveltség ranggal, vagy rang nélkül? PARAZS VITA folyik a műveltség; rangjáról, az ér­telmiség megbecsüléséről. Ki-ki vérmérsékletére jel­lemző vehemenciával mond­ta. mondja el nézeteit. Köz­ben a vita terebélyesedik, új mederbe csap, holott a leg­izgalmasabb valóban az alap­kérdés. Van-e becsülete, rangja' a műveltségnek? Iz­galmas. hiszen a pontos vá­lasz sokat jelent, jelez. MŰVELTSÉG. Értelmezik sokféleképp. Van, aki a hu­mán tárgyak, a képzőművé­szet. a zene ismeretével azo­nosítja. Elfeledkezik arról, hogy az atomkorban élünk, amikor nem telik el egy hét, egy hónap, hogy fizikusaink, matematikusaink, biológu­saink ne lepnék meg újabb felfedezések sorával a vilá­got, ne gazdagítanák a tér­ni észettudományokat. Per­sze az is téved, aki a reál is­meretek tárházát nevezi mű­veltségnek. Téved, hiszen tá- gabb fogalom a humán és reál tudományoknál, valójá­ban az emberiség történelme során megőrzött, fontosnak tartott, fóliánsokba, köny­vekbe raktározott humán és reál ismeretek összessége. Tárháza mindannak, amit az ember megtudott a környező világról, felfedezett, alkotott művekbe álmodott. Óriási és folyvást gyarapodó anyag. Az egyes ember ennek csak egy (jelentéktelen — ám mégis gonddal szelektált — töredé­két sajátíthatja eL A váloga­tás alapelve az. hogy mind- denből megfelelő arányban jusson egy kevés. S még egy lényeges, mindez nem zárt anyag, fogy és gyarapszik, úgy, ahogy a változó »lóg formálja, kívánja. Maradjunk még a téves nézeteknél. Nem is kevesen azt állítják, hogy oz iskolai végzettség azonos az általá­nos műveltséggel. Vagyis; egyetemeink, főiskoláink- nemcsak jó szakembereket, hanem műveltséggel is fel­vértezett ifjakat bocsátanak az életbe. Ez bizony vaskos tévedés, mert a főiskolák, az i egyetemek elsősorban — és < ez termeszebes — tanárokat,; mérnököket, orvosokat kő-; peznek, akik helytállnak: majd különböző munkaterü­leteken. Az orvosi, a tanári, a mérnöki diploma főként • arra fedezet, hogy tulajdo­nosa jól diagnosztái, ért a ■ gyermekek neveléséhez, szemrevaló, kényelmes lakó- • házakat tervez. Azt azonban ; semmiképp sem jelenti, hogy : az orvos Leonardo da Vinci; festményeit elemezze, hogy a mérnök a százéves háború ; epizódjait elevenítse fel, hogy a tanár a belső építé- ; szét szakkérdéseiről vitázzék. • Műveltség és diploma külön­böző fogalmak. Még akkor is, < ha az egyetemi, a főiskolai ; évek adnak nem is kevés műveltségbeli többletet. A KÖZÉPISKOLAI ÉRETT­SÉGI bizonyítványra sem lehet esküdni, még akkor sem, ha a diák négy év alatt az általános műveltség töre­dékét megismeri. Pontosab­ban fogalmazunk, ha azt mondjuk: négy év során út­mutatót kapott ahhoz, hogy később miként pótolja, majd gyarapítsa ismereteit. ho­gyan váljék valóban művel­tebb emberré. A legtöbbet az állandó ön­képzés jelenti. Aki nyitott szemmel jár a világban, aki felfigyel minden újra, aki fenntartás nélkül böngész­get az antikváriumokban, a könyvtárakban, felméri és pótolja hiányosságait, az közelíti meg a művelt ember ideálját. Időtől, körülmény­től függően mindenki szá­mára járható út ez. MOST, EZEK UTÁN cél­szerű ismét kérdezni: van-e rangja, becsülete a művelt­ségnek? Itt terebélyesedik a vita. Egy jól dolgozó szak­munkás többet keres, mint egy -kezdő, kiválóan képzett mérnök, orvos. Nem is be­szélve a falura került peda­gógusról. t Ez mind igaz, bárki ta­pasztalhatja. Csakhogy itt a szakképzettség honorálásáról van szó. A szakmunkást, a mérnököt, az orvost,' a ta­nárt ezért fizetik. A munka­bérben nem azt méltatják, hogy közülük ki a művel­tebb, hanem elsősorban • a képzettség, a munka pilla­natnyi társadalmi értékét mérik. Azon ismét lehetne vitázni, hogy helyesen-e. Ügy érezzük, hogy nem. De ez más kérdés, maradjunk csak a műveltség rángj ánáL Liehet, keíl-e ezt forintba mérni? Próbáljuk meg. Ve­gyünk egy sajátos, egy jel­lemző példát. A pedagógus érdeklődő, szabad idejében művelődő ember. Azzá kell lennie, hiszen az érdeklődő gyermekek — s mennyien vannak! — nap mint nap újabb és újabb kérdésekkel ostromolják. Válaszolni köte­lesség. Hihetetlen gazdag műveltségi. anyag gyűlik igy évek során össze. öncélú gyarapodás ez? Korántsem. A tanár TIT- előadásokat tart, a kultúrhá- zakban szakkört vezet. Meg­teheti ezt az orvos, a mérnök is. így válik az egyéni szor­galom, törekvés gyümölcse közkinccké, s nem marad el az anyagi megbecsülés sem. Nehezebb a szakmunkások­nak, hiába szereztek autodi­daktaként gazdag ismeret- anyagot. Előadónak aligha fogadnák okét,mert még leg- többeh azt vallják, hogy a műveltség és a diploma azo­nos fogalmak. LÉPJÜNK TÜL a forinto­kon, hiszen a művelődés vá­gya belső-igényből fakad, t KEREKES IMRB: szakmai képzettségen túl az ember nem elsősorban anya­giakra gondolva gyarapítja ismereteit. Méltatja, becsüli a többet a társadalom? Kö­zel járunk az igazsághoz, ha így fogalmazunk: kevésbé, mint illene, kellene. A magyarázat? Említettük már a diplomaközpontú, a képzettséget fetisizáló szem­léletet. Ezt diktálja a rohanó élet, a gyakorlat ritnjusa is. A mérnök legyen mérnök; lehetőleg évről évre képzet­tebb. Az orvos tanulmányoz­za a legújabb magyar és kül­földi szakirodalmat. A ta­nár gyarapítsa szaktudását, sajátítsa el a leghatékonyabb nevelési módszereket. Ez a" legfontosabb, amit kívánha­tunk tőlük. Azt már kevesen veszik számba, hogy a - mér­nök ismeri a preklasszikus zenét, az orvos Albee, Dür­renmatt drámáinak szakér­tője, az irodalomtanár az ókori építészet búvára. Kira­gadott. példák ezek, ötért s műveltséggyarapítás több mint hobby. A minden iránt érdeklődő ember nemes szen­vedélye ez. s NOS? Ezt a rangos ffJbWe­tet nem méltatjuk megfele­lően. Sokszor csak szavakban és alkalmilag. Arra nem gon­dolunk, hogy mekkora szel­lemi potenciáról feledkezünk meg, hogy ezt a parlagon he­verő energiát hasznosítani lehetne. Ha fórumot kapna, ha eljutna azokhoz, akik nem látnak túl saját csigaházttk falam, újabb embereket nyerne meg az önképzés a műveltséggyarapítás nemes buzgalmának. A módszerek? Efceket a tegpebeaebb megtalálni. Egy tény; az elavult helyébe újak, a mához, a ma embe­réhez mértek kellenek. S EZ A?, amiért megéri meg sokáig vitáznia. Pécsi m. március U, szerda Az éjjeliőr csak magában beszél. Hangosan beszélni könnyű, azt a bolond is meg­tanul. Hallgatni csak soká tanul meg az ember. Figyelem a mucusokat, ahogy előtipegnek t a gyárud­varból, ugrálják át a tócsát, kapkodjál! a lábukat, nya- ' kukat, a feneküket pedig be­húzzák, mintha mindig attól tartanának, hogy valaki rá akar verni. Szemre isme­rem mind. Hamar feltűnik, ha új keveredik közéjük. A régiek csak odabiccentenék a portára, hivatalosan, mint­ha ezt valaki elvárná tőlük. Az újak kapkodják a fejü­ket, ide-oda vigyorognak, még nem tudják, hogy il- lik-e elbúcsúzni az éjjeliőr­től. Így aztán hamar kide­rül, hogy ki a kezdő a gyár­ban. , Az új tagot már a mű­szak alatt: kezelésbe veszik. Várj meg a másik utcánál, kisanyám, ne pofázzanak ezek, hogy máris együtt lát­nak. Még majd valami köny- nyű esetnék tartanak, vagy azt hiszik, azért vágódtál ide, mert most szabadultál _ a sittről. Különben is fel- hívom a figyelmed, hogy a portás se vak, de az éjjeli­őr az mindent lát. Ezért az­tán a mucusok úgy vonul­nak ki a gyárból, mintha, már egy teljes órával le- késték volna a vonatindu­lást. Volt már nekem is esetem itteniekkel, de hát ez mind 1 nehéz ügy. Mert az éjjeli­Kétnin- gyakorlat A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem általános kémiai tanszékén új gya­korlati rendszert vezettek be. Egy-egy hallgató a fél­év folyamán egy vizsgálati anyaggal foglalkozik- E gya­korlat alapján osztályozzák a hallgatók felkészültségét. Képünkön: másodéves ko- há'szhállgatók laboratórt- « gyakorlaton. (MTI-foto: Kóbor Pál felvétele — KS) Kedvezményes üdülés az idén 80000 fiatalnak őrnek az a dblga, Hogy vi­gyázzon arra, amit meg kell őrizni. Ezért aztán éjszakai életet nem élhet. Viszont, ha nappal nem alszik, jobb ha nem is vág neki az éj­szakának. Ha eljön a sötét, az éjjeliőrnek nem a családi életben kell helytállnia. Mégcsak nem is a tv-nézés- ben. Szóval az éjszaka örö­mei nem rá várnak. A mucusok pedig azt sze­retik, ha tíz után viszik őket a presszóba, fizetik ne­kik a féldecit, söröznek ve­lük, zenére rángatják őket. Közben telefújják füsttel a helyiséget, negyedóránként kiszaladgálnak. Ha belejön­nek, az illetőt még befűzik, jöhet a zöldszilváni, vagy a domoszlói és az istennek el nem mozdulnak onnan, míg egy ujjnyi van az üvegben. A végén még kávét is isz­nak, csak aztán zötyögnek el a villamoson. Ezt az életet nem az éj­jeliőrnek találták ki. Még szombaton se. Mert például a betörők se tartanak sza­bad szombatot. így aztán szombat ejjel is mep lre'1 kerülni a gyárat. Még vasár­nap is. Igaz; meg is fize­tik Már ahogy. Pedig a személyzetis is tudja, meg a munkaügyis is, hogy a jó éjjeliőr aranyat ér. Ha a bérelszámoló r szül ’ ad össze, abból nagy hiba nincs. Könnyű az ügyet helyre rázni. Mert • az hét­szentség, hogy nem a dol­gozó javáiá téved. De az Nyolcvanezer fiatal üdülé­séhez — a tavalyinál 30 000- rel többnek — nyújt külön­féle kedvezményeket idén az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács. A mező- gazdaságban dolgozó ifjak és lányok első csoportjai már kihasználták az egyhetes kedvezményes pihenést, amely a budapesti Hotel If­júságban személyenként mindössze 150 forintba ke- rüL Az idén háromezer me­zőgazdasági fiatal üdülhet kedvezményesen. Az ifjúsági turrzmos fék- ’ lendítését szorgalmazó és a kormány által is támogatott program szerint az OIOT az idén jelentősen bővíti a fia­taloknak nyújtott kedvezmé­nyeket, A tavaly már meg­kedvelt ifjúsági kempingak- ciót az idén tovább fejlesz­tik. 25 000 csekkfüzetet osa­éjjefiőr nem tévedh^, vagy ha így van, azt már nehe­zebb helyre ütni. Ezért aztán .jobb, ha nem a mucusoo jár az esze, meg a szeme, ha­nem a környéken. Szóval, ha figyeli a mozgást a gyár kö­rül. Az a lány, akiről szó van, már az első este odapörkölt, ahogy meglátott a porta előtt. — Magát aztán fái Ott­hagyták ... Mi a fene, gondolom, még nem is láttalak, már így rámnyitod a szád. Csak rá­nézek, végig a figuráján. Az ilyen új személlyel ne dis- kuráljon az ember, mert le­het, hogy tegnap még az URH-vai volt ügye. Aztán mégis: — Aki féltékeny —mon­dom —, oz maradjon. '.— Oda ne rohanjak! — Csak így. Az arcát tisztán láttam, ahogy elővillan. — Ha máskor nem vol­nék itt, a kerítés mellett va­gyok található. — Ne szaladjam körül o gyárat? — Még az ujjaival Is játszott hozzá a levegő­ben. — Csak úgy mondom .. 1 — És ha megpróbálom? —■ rittyent oda nekem. Menj már, kisanyám, mert még valaki meglát, hogy itt ’ csináljuk az arénát. Más se kell nekem. Ha az éjjeliőrt nem veszik komolyan, lete­heti a lantot. Még kell - hagyni, figurája aztán van. 'Még a kabátja is mini. De van is mit mutogatnia, nem mondom. Lehet olyan jó harmincas. Csak Beszel, gon­dolom, mert annyit az is tud- mikor lehet egy üyen poszton bulizni. A villanyfőzőre készítem a vizet, mert az éjjeliőrnek az a legjobb, ha teázík. Ez ébreszt is, melegít is, orvo­silag is tanácsolható. Már ki is ment a fejem­ből ez a mucus, amikor va­laki beszól a portásfülke ablakán. . _ _____ t anak szét hamarosan, fő­ként az ifjúsági klubok se­gítségével. A füzet az 50 szá­zalékos utazási kedvezmé­nyen kívül arra jogosít, hogy tulajdonosa hat éjszakára kapjon szállást az ország bár­melyik kempingtáborában, vagy express üdülőjében. A füzet tartozéka hat ebéd­jegy is, darabonként 7,50 fo­rintos értékben, amelyet az önkiszolgáló éttermek vágy a vendéglők beszámítanak aa árba. A füzet célja: az or­szágjáró, hazánk tájait meg­ismerni akaró fiatalok „ván­dorolhassanak”. A tavaly ki­osztott hasonló füzetek ugyanis csak egy meghatáro­zott helyre voltak érvénye­sek. Állami támogatással 2«TO ifjúmunkás töltheti szabad­ságát a SZOT üdülőiben, s idén első alkalommal nyári egyetemi táborokat nyitnak az Express már meglevő tá­boraiban Verőcéül, Balaton- földváron vagy Kilián-tele- pen. Olcsón táborozhatnak a középiskolásak is. A Velen­cei-tónál üdülőközpont épül, 16 hektárnyi területen. A két év múlva 'birtokba vehe­tő táborban egyszerre ötezer fiatal táborozhat majd, il­letve lakhat faházikókban. Az OIOT anyagilag járul hozzá ahhoz, hogy minél több fiatal jusson el a baráti szo­cialista országokba A me­gyei tanácsok és a KISZ- szervezetek közvetítésével az idén az ifjúsági klubok 3100 tagjának juttatnak 300, 500 vagy 600 forintos utalványt Többek között a bulgáriai Kamcsia sátortáborban 1400 magyar diák költségeihez já­rulnak hozzá 500—500 forint­tal. (MTI) * AAA«\AA/WWWWSAAAA/VSAAAAA AAAAAA/WWV — Na hires, fS ma heaá — Ez nem önkiszolgáló — mondom — aid teát akar, az jöjjön be. Visszajött a minis. Pafi legyek, ha nem igaz, ahogy levetette a kabátját és ott állt előttem a testhezálló pulóverben, olyan szag lett az egész portásfülkében, mintha összetörtek Ttolna egy kölnisüveget. <— Ez az irodád? — Ez — mondom ~,meg az egész gyár. — Van még a gyárban valaki? — Egyéb se hiányzik. — És ha jön a razzia? — Nem lebuj ez, csam portásfülke,, — Már úgy értem, ha jön az ellenőrzés. — Van eszükbe. Örülnek, ha akad egy őr. — Mármint... — Mármint én. — Na akkor, én- most u. legjobbkor jövök mi? — Hát éppen nem rossz­kor. Az első kör .csak úgy tizenegy után történik. — Az első kör? — Megkerülöm a gyárat. — Én addig mit csinálok? — Megvársz, ka akarsz. De ha nem, jöhetsz velem Nevettünk. így történt az eset. Megittuk a teát, aztán ültünk a portáspadon. Szün­telenül kérdezett, hogy tu­lajdonképpen mire kell vi­gyázni az éjjeliőrnek. Ké­sőbb eloltottuk a villanyba sötétben társalogtunk. A té­ma nem tartozik, a kívülál­lókra. Aztán elindultam, hogy megkerüljem a gyárat- Ö meg ott maradt a portáspá­don. Ha van isten, gondol­tam, akkor most szóval tartja a tolvajokat. Jól ki­léptem, bár arra gondoltam, hogy úgyse vár meg. Mindenesetre váratlanul alakult es az éjszaka. A hosszú házsoron egyet­len ablakot ki nem nyitot­tak, hogy szellőztessenek. A Richter úrnál- nem volt se kis bőrönd, se bevásárlósza­tyor, de amikor a kapuhoz ért, szétnézett, a belső zse­béből kirántott egy üveg Kő-; bányait, és jól meghúzta. Zugivó. Vajda úr, a KÖ- ZÉRT-es, ezúttal nem taxing hanem gyalog érkezett. Vá­lik. Fütyörészve eltűnt a ka­pu alatt. És amire nem tu­dom mikor volt példa, Erdé­lyi úr, a festő, megállt a kapuban és töprengett, hogy tovább menjen-e, de aztán legyintett a levegőbe és be­fordult a lépcsőházba. Lin- ták úr nem is mutatkozott. Tölcsváry Adrianne viszont a szokott időben megjelent, pórázon a daxlival. A leg­jobbkor, mert alighogy ki­lépett, beleütközött Slezák- néba. Ettől úgy félrevágta a fejét, mintha valaki vezé­nyelt volna neki. Pedig már jól benne jár a korban. Hiá­ba, ő már soha nem érti ezt a világot. A Nelli megvárt. Mint­hogy így hívják. Ült u por­táspadon, ahogy ottmaradt {Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents