Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
AAAAAAA/SAAAAAAAAA/VVVSAZVSAAA/V>AAAAAAAAAA/VVVVV'iAAA/VVVVVVVVS^AA/VSAAA/VVVVVVSAAAA^VWVVW\A«^A/VVW^AA^AAA^AAM#V'«^>^AAAAA/WW FARKAS ANDRAS: Gyerekhangra ( sip-cslp, csóka, vak varjúcska, ■H.vszer élt egy kisfiúcska, dói« szólt a rím, a monda, 'míg egyszer ő is mondta. 'linden idő jön, csak jön-megy, Síagy vasárnap néha ünnep, ■kereszti ott, ahol ráz, igyszer sült tök, másszor kolbász ílá nap sütött, akkor jó volt, Néha nem láttunk a hótól, ok szór volt az idegesség, i.ogy a békét megkeressék. . ogat volt szamárból, lóból, )e a talpunk mindent pótolt, iéha ördögünk volt, szentünk. • mindig új hajnalra mentünk. Mindig súlya volt a napnak, la az ingek megtapadtak, >z is volt, hogy dáridóból -teggel szállt el a fogyó hold. Így volt ez, mindazonáltal Bírni kellett szusszal-vállat. Aki nem ment, ment helyette. Ki a vállát alátette. Ha az Idő gyorsan iíázkolt, Ha a kenyér vékony is volt, Ha a napok befalaztak, S néha elszakadt a madzag. Azért megvolt ez az élet, Víztükörnél sokkal mélyebb. De a tükör kivetette, Mi van a mélybe bevetve. Szelek, szellők tudakolták Kmber sorsát, lélek dolgát. Tudakolták, honnan venné A másnapját elevenné. Ez a fiú a királynak Sose üzent, merre hálnak, Merre hálnak nagy cihái, Kivel kéne mind próbálni. Ezer évig meg azóta Nem érkezett három próba, VWVWVWVWWSW^WW/WAŐAW' Ezer próba, ezer nap van Minden forró pillanatban. Odalenn, a faluvégen Tartotta őt a szemérem. A szemérem ott tartotta, Meg a köznapi rántotta, Almaiban, munka mellet Azt kérdezte, mit felelhet, Mit szólhat a csillagokra, Mikor annyi van kiszórva, De a fények messze vannak, Napkeletnek, napnyugatnak, ö, a legény el is menne, Nem fáradna sosem benne, Ezért, lelkem, csip-csip-csóka, Lásd, csak ilyen ez a móka, S ha jó volt a kisfiúcska, Ne csípd meg őt, vak varjúcska. Mert a földön ember, állat Bárhol jó vigaszt találhat. Es ha kiönteni merné, Lelke válna nagy tengerré. loxsef AttPa és o román költészet Mózes Huba kétnyelvű antológiája „Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa — (török, tatár, tót, román kavarog) e szívben” — írta József Attila a Du- natájon a megbékélés programját meghirdető szép versé- ben, A Dunánál címűben. De ki tudja, s hányán a költő tisztelői-rajongói körében is, hogy a versbe foglalt szándék nála szép, máig példamutató műfordítói munkával is párosult. Ä harmincas évek derekán megjelent cseh és szlovák költői antológiában Petr Bezruc és a cseh szocialista líra jelesének, Jiri Wolkernak verseit ő fordította magyarra, s ez idő tájt fordult a román líra, a kortárs román költészet felé is, hogy értő tolmácsa legyen Tudor Arghezi, George Cosbuc, Zaharia Stancu és mások verseinek. Nem is akármilyen eredményekkel: Mózes Huba most megjelent kötetének szép előszavából tudjuk, hogy Cosbuc „parasztiázadások ihlette versének tolmácsolása” valóságos remeklés, valamennyi fordításának csúcsát jelenti. Töretlenül, József Attila-i erővel dübörögnek benne a sorok, százados parasztsors keményveretű kifejezőiként: Ehen, pőrén, födéltelen. hordom a terhet, mit kívánsz, leköptél, vertél, s úgy se bánsz, mint kutyáddal, velem. Szélhozta, jöttment úr, ki vagy, bár szerződj pokollal, fogadj, hogy legyünk örökös kutyád, hordjuk a terhet, kínt tovább, visszük a hámot, az igát: csak földet adjl De mestermű a „természeti élményekben tobzódó” Zaharia Stancu-vers átültetése is: képeinek egyszerű csillogása, a szerelmet vágyó férfi látomásainak megidézése, a nyári naptól izzó táj látványának hiteles rajza teszik elementáris erejű verssé, melynek súlyosságát — különös költői lelemény eredményeképp —, a könnyed előadás adja, meg a játékosság egyszerűsége, mely félreismerhetet- lenfil József Attila-i: Bolyonganánk a nedvező mezőben, hogy lásd, amint nyit virulni a reggel, és hallgatnád a friss és nyers füvekkel, v hogy zümmög, dong az élet ébredőben A búzából a nap sárgállva nőne, s apró vizek ezüstlenének messze, te tiszta tájat gyűjtenél szemedbe. ' s tested, mint érben, a fényben fürödne. Es fbrdított modem verset is, Ilarie Voronca már-már dadaista „szabad-asszociációit” és Radu Boureanu szűrrealisztikus „látomását”, hogy aztán újra a realista képalkotás remek példáival álljon elő Ovid Densusianu sorait tolmácsolva, melyek a Dunatáj népeinek sorazonosságára figyelmeztettek, a szegénységre és nyomorúságra, mely ott is, itt is százados baj volt. „A földes dúlöút” elágazásánál „szikrát csiholva veszteglő” „három szekeres” honi emlék is volt József Attila számára a „három millió koldus” Magyarországán, érthető hát, miért tudta oly hitelessé formálni a Densusianu-versbeli alakjukat, A kötetet összeállító Mózes Huba dicséretes elgondolást valósított meg azzal is, hogy József Attila románra fordított verseinek változatait is beiktatta a/könyvbe. Jeles költők fordításaiban egyazon verseket — jelezve, hogy fordítsák bár kétféleképp a költő szövegét, de mindig a „rendezni végre közös dolgainkat” tétel fogalmazójának tanítását víve tovább. Így vonul fel fordításaival Eugen Jebelean és Mihai Beniuc csakúgy, mint Veronica Porum- bacu —, valamennyien az élő román líra reprezentánsai, s irodalmunk hűséges és értő tolmácsai-népszerűsítői... Lökös István I Tíz éve halt meg Székely Mihály Tíz évvel ezelőtt 1383. március 22-én hunyt el Székely Mihály operaénekes, kétszeres Kossuth-dí- Ja*, kiváló művész. Bal oldali képünk a Varázsfuvola bemutatóján (Sarastró), míg a jobb oldali felvétel a Szöktetés a sze- rájból című opera előadásán készült (OzminL (MTI foto — Keleti Éva felvétele) A temetést délután kettőre tűzték ki. Tíz órakor átjött Vilmos, Tamás barátja, aztán nemsokára Ákos is becsengetett. Szanaszét leültünk a szobában egymástól távol és hallgattunk. Én a fotelben gubbasztottam, magam alá húztam a lábamat és egy festményt bámultam a falon. Azon csodálkoztam, hogy már több éve ott függ, de még sose néztem meg igazán... A képen cirkuszos kocsi állt Rá volt írva, hogy Czája. Előtte két fürdőruhás nő napozott a nyugágyban, egyikük ölében majom játszadozott, babával. Távolabb pi- tyókás bohóc hevert és kedvtelve nézegette őket Arra gondoltam, hogy le kellene vetnem a rózsaszín kardigánomat Rá akartam nézni Ákosra, hogy tényleg le kell-e vetnem. De Ákos úgy helyezkedett el a sarokban, hogy az állólámpa búrája teljesen eltakarta. Csak a keze látszott Mozdulatlan cigarettájáról akkor hullt le a hamu. Az ablakon túl látszott a' szemközti szürke ház, esett a hó, és a szürkeség még fehérebbé tette a hópelyheket. Megcsikoröult a rekamié, Vilmos felállt a sötétségből, nagy léptekkel az ablakhoz ment és arcát odanyomta az üveghez. Olyan érdeklődéssel nézte a hóesést, mintha a világon az volna a legfontosabb. — Mikor jönnek a rokonok? — kérdezte Ákos. Már nem égett a cigarettája. Ledobta a padlóra. Lábával kitapogatta a csikket és rátaposott. V ilmos megfordult és visszaült a félhomályba. Ismét nyikorgóit a heverő. Nagysokára szólalt meg: — Talán már Márton Klára A!műi a kisfámjfÓB*on be is jött a vonat. Bár lehet, hogy késik... Ezt nekem kellett volna válaszolnom, de megint az járt az eszemben, hogy le kellene vetnem a kardigánt, és felöltözni a Mártától kölcsönvett fekete ruhába és kávét is kellene főzni... és fel kellene állni. Kibontottam, szorosabbra kötöttem ruhám övét, néztem a kezemet, ahogyan ezt csinálja, aztán kimentem a konyhába. Hideg volt. Meggyújtottam a gázt, kávét tettem a darálóba, a szekrényből kikészítettem a csészéket. Az egyik kistányéron egy megrágott fél alma hevert. A fogak helye már megbámult. Leültem az asztalhoz és néztem az almadarabot. „Hátha nem is mi laktunk itt.” Kinyitottam a bejárati ajtót. Hátha nincs odaírva a névtáblára, hogy: „Berkes Tamás” ... „Mindjárt hazajön a munkából. Mindig hallom a lépéseit, ahogy átjön az udvaron. Most is hármat fog majd csengetni, ahogy szokta. És nem halt meg... Mert akkor minek harapott az almába? Megdaráljam a kávét? Ákos állt a küszöbön. Gyorsan kezembe vettem az almadarabot. — Mi van magánál? — kérdezte riadtan Ákos. — M(itassa csak! Hirtelen ott termett, az asztalnál, megfogta a kezem és erőszakkal szétfeszítette. Amikor az alma a földre gurult, értetlenül nézte. Kicsit belerúgott, hogy tényleg alma-e, lehajolt és a szemétkosárba dobta. Ahogy az alma eltűnt a sok piszok között, elhittem, hogy Tamás meghalt. Odamentem Ákoshoz és ütöttem, ahogy csak tudtam. Alig mozdult. A falon egy korabeli plakát lógott. Azt nézte mozdulatlanul, megfagyott mosollyal. Ekkor világosabb lett. Mintha odakint szétszaladtak volna a szürke felhők. Valaki függönyt eresztett Ákos arca elé. A függöny libegett. Ákos Tamáshoz kezdett hasonlítani. Nagyon féltem, de átöleltem a nyakát és gyorsan minden jó lett. Csókolgattam a kezét és azt mondtam: „Szeressen egy kicsit. Csak egy nagyon kicsit...” Lépések jöttek keresztül az udvaron. A hangzavaron át meghallottam anyósom zokogását: „Hol a fiam? Jaj, hol a fiam?” Nem gyújtották fel a villanyt. A homályos arcok egymásra meredtek az előszobában. K ét nagynéni is jött, és Tamás fia. „Mi történt?” — kérdezte Tánti. — „Hát mi történt itt?” Arra gondoltam, azt kellene válaszolni, hogy meghalt. De hiszen ezt tudják. Akkor pedig nem kell szólni semmit. Sírni se lehet, beszélni se. — Feküdjön le mama —mondták anyósomnak a szobában. Párnát tettek a feje alá: — Vegye be ezt a szeduxent!. — Hogy még sírni se tudjak? — kérdezte felháborodva. Odaültem mellé a díványra. Jó lett volna tudni, hogy én miért nem sírok. Hisz még a filméken meg a könyveken is tudok. Mama elcsendesedett. A mennyezet gipszrózsáit bámulta. A pléd alatt kicsi, szánalmas volt a teste. „Meg kellene simogatni az arcát” — gondoltam, de nem mertem, olyan csend volt a szobában. Egyszercsak Márta állt mellettem. Nyújtotta felém a fekete ruháját, hogy vegyem fel. Az jutott eszembe, hogy Márta velünk szilveszterezett. A Szilveszter tiszteletére vette "a ruhát. — Azt a pénzt én kölcsönadtam — szólalt meg ekkor a mama. Fakó, színtelen volt a hangja. Szeme se rebbent. Csak tovább nézte a mennyezetet. — Milyen pénzt? — kérdezte Ákos. Az egyik nagynéni válaszolt: — Hát a temetésre. Négyezret küldött... — A barátai nem találták meg itthon a félretett pénzét — mondtam neki. — Én kórházban voltam, és nem tudtam előadni... Ezért írtak, hogy küldjön. — Minek butaságot csinálni? — kérdezte valaki. S zerette volna megmondani, hogy nem akartam öngyilkos lenni, csak elaludni. De nem szóltam semmit. — Jaj Istenem — mondta ismét a mama. — Mi lesz ezzel a nagy lakással? A gyereknek is jár valami. — Mama, majd a temetés után. Ezt a fiú mondta. Ügy visszhangzott a szava, mintha üres templomban lenne. „Ugyan, mi közöm egy idegen asszony gyerekéhez .. Tudtam, ha most megszólalok, sírni fsgsk. Amíg a Farkasrétre értünk a busszal, és kinéztem az ablakon és láttam a havas tájat, úgy éreztem, hogy ez már egy másik világ. Ezt talán látják a halottak is. A koporsó körül lobogtak a gyertyák. Fagyott virágok illata terjengett. Éppen Ákos beszélt valamit. Láttam, hogy mozog a szája. Ültem a pádon. Márta állt a hátam mögött és a vállamon tartotta a kezét. Gondolkozni akartam, hogy mit mondott Tamás utoljára. Mi volt az utolsó mondata. De csak régi szavak suttogtak körülöttem: „De finom volt ez a paprikás krumpli... Tettél bele, ugye, cse- resznyepaprikát?. Ákos abbahagyta a beszédet. Már énekeltek. Ahogy néztem a szomorú, szipogó arcokat, imádkozni kezdtem, hogy kibírjam nevetés nélkül. Szomorú dolgokra gondoltam. Arra, amikor gyerekkoromban magától megdöglött a kiskutyám. Vagy amikor az ajándékba kapott madárnak, hogy meg ne szökjön, gonoszul megkötöztem a lábát... „Csak, ne nevessek, hisz senki sincs a koporsóban.” Másnap, amikor kimentem a temetőbe, a drótkerítésen át már messziről megláttam a sírt. A koszorúkat, virágokat teljesen belepte a hó. Csak a színes szalagok maradtak szabadon. Lobogtatta őket a szél. Minthd sok-sok győzelmi zászló lenne leszúrva egy dombra. B ementem a kapun. A ravatalozó nyitva volt. Leültem az üres padra, az üres ravatal elé. Csend volt és békesség. Csak később hallottam meg a villamosokat. Olyan volt, mintha nem is a falon túl, hanem a fele«» felett csilingelnének. <*VVVVVVWWVVVWVVVVVWVVVVVVVVWV\/VWWVVVWWVVVVVVVXA/VVVVXAAA<V\AAA/VVVVWVWVV1/VWVVW\AAflrfVV*AyvV\AAAA/VWWWV>A*e
