Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-18 / 65. szám

Idejében rendezni a sorokat SmiSok a kombájnok körül Az Inotal alumtnlumkohőban a hagyományos tuskőöntecsek mellett több alumí­nium-félgyártmány készül. A közeljövőben új gépsorokat állítanak üzembe és rövidesen megkezdi a termelést egy keskenyszalag-öntvényhengerlő gépsor és egy félautomata hő­kezelő kemence. ' Képünkön: a,lumínium-huzalprés is működik az alumíniumkohóban. (MTI-foto: Jászai Csaba felv.) . Hatvanban jelölték ... Haja fehérben csillog AZ OLVASÓBAN bizonyá­ra felmerül a kérdés, miért kell most, a tavasz elején már a kombájngondokkal foglal­kozni, hiszen messze még a nyár, még messzebb az ara­tás. Annyi tény, hogy való­ban több hónap választja el a mezőgazdasági üzemeket a betakarítás nehéz munkájá­tól, de az is tény, hogy a vár­ható nehézségekre már most érdemes ráirányítani a fi­gyelmet. Kezdjük talán a számok­kal. Megyénk mezőgazdasági ■üzemeiben jelenleg 370-re te­hető a gabonakombájnok szá­ma. A kombájnpark jelentős része meglehetősen régi, el­használódott gépekből áll. A fő típus, a szovjet SZK 4-es, amely rendkívül sikeres, jól bevált konstrukció, illetve korábban az volt A mezőgaz­dasági üzemek igénye az utóbbi időben ugyanis elto­lódott a nagyobb teljesítmé­nyű kombájnok irányába, teljesen érthető módon. A termelőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok egyre bő­vebben termo kiváló gabo­nafajtákat termelnek, s nyil­vánvaló, hogy a nagyobb ter­més betakarításához nagyobb teljesítményű »épekre van szükség. Ma már nem ritka­ság a jól gazdálkodó üzemek­ben a hektárankénti 35—40 mázsás termés sem és ezt betakarítani bizony nem könnyű. Másrészt a gazdasá­gok egyre inkább arra töre­kednek, hogy az aratás idejét leszűkítsék, gyorsabban vé­gezzenek a munkával. Ez nem csupán azért fontos, hogy időt takarítsanak meg, hanem főként azért, hogy nö­veljék a betakarítás biztonsá­gát. A múlt év nyara, a sok csapadék különösen felhívta a figyelmet arra, hogy meny­nyire fontos ^ gyors aratá. A sok tényező közül csu­pán e néhányat figyelembe véve is leszögezhető, hogy a gazdaságok érthető módon több és jobb kombájnt sze­retnének. Azért, mert a je­lenlegi géppark nem alkal­mas e feladatok megoldására. Egyrészt, mert már korsze­rűtlen, másrészt,, mert elöre­gedett. Mindemellett még ér­demes egy másik tényezőre kommunális‘ egészségügyi, művelődésügyi és keres­kedelmi ellátottságát, a szolgáltatások javítását érin­tették. Előrehaladás van — bár e terület sem problémamentes — a felvetett kérdések meg­oldására vonatkozó határo­zathozatalban. Ezek sok eset­ben még általánosak, s ez­által nehezen ellenőrizhetők és kérhetők számon. A hozott határozatok végrehajtásáról általában beszámolnak a tes­tületek, de ez a beszámolta­tás sok esetben formális, esetenként el is marad. A lakosság állandóan fi­gyelemmel kíséri a fejlesz­tési tervek teljesítését és fő­ként ezáltal vesz részt a testületi határozatok ellen­őrzésében. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének általá­nos elveivel összhangban ál­lapították meg a tanácsok szervezeti és működési sza­bályzatukat, ebben a tanács­tagok jogait és kötelezettsé­geit, közöttük a beszámolási kötelezettségeiket is. Ez le­hetőséget biztosít arra, hogy a választók figyelemmel kí­sérjék, vajon tanácstagjuk hogyan képviseli érdekeiket, javaslataikat hogyan haszno­sítja. A helyi, illetőleg megyei tanácstagok beszámolási kö­telezettségeiknek eleget tesz­nek. Valamennyi megyei ta­nácstag beszámolt a megyei tanács munkájáról és saját tevékenységéről, a helyi ta­nácsoktól kapott megbízások teljesítéséről az őt megvá­lasztó helyi tanácsnak. A he. lyi tanácstagok 95 százaléka tett eleget beszámolási kö­telezettségének. 1972. évben vált első ízben számottevő gyakorlattá a he­lyi tanácstagok munkájában a választók .gyűlésének ösz- eshívása, amelyben az il- trtékes népírontbizotteágok­is felhívni a figyelmet: „meg­születésük” idején a kombáj­nok célgépek voltak, csak a kalászosok betakarítására konstruálták őket. Üjabban azonban a különböző adapte­rekkel alkalmassá tették őket a kukorica és egy sor más nö­vény betakarítására is. Ez ter­mészetesen nagyon pozitív dolog, azonban az is tény, hogy a fokozottabb igénybe­vétel gyorsabb elhasználódás­hoz vezet , MEGYÉNKBEN — de or­szágosan is hasonló a helyzet — tehát jobb kombájnparkra lenne szükség. A korábbi években a mezőgazdasági üzemek anyagi eszközeit túl­zottan lekötötték áz építke­zések, az utóbbi években vi­szont több pénz van a gé­pekre, többek között kom­bájnokra is. S itt jön az el­lentmondás — az idén viszont rendkívül nehéz kombájnhoz jutni. A megyei AGROKER Vállalat az idén hatvan kom­bájn eladását tervezte. Har­minc SZK 4-es típust, vala­mint harminc nagyobb tel­jesítményű, részben szovjet, részben NDK gyártmányú gé­pet rendeltek. Jelenleg azon­ban csupán 37 kombájnjuk van és még körülbelül tíz darab beszerzésére van lehe­tőség. Az igények viszont messze meghaladják e szá­mokat. Hogy miért ntncs több kombájn? Erre főként az a magyarázat, hogy a SzovjeV­(TudősítónktóL) 1957-ben nagy visszhangot keltett a KISZ zászlóbontá­sa a mátraalji szénbányákban dolgozó fiatalok körében. A megyében az elsők között alakult meg a bányászfiata­lok KISZ-szervezete: Petőfi- bányán, Rózsaszentmárton- ban és a gyöngyösi XII-es ak­nánál. A szervezeti élet fej­lődése nem sokkal később szükségessé tette a vállalati KISZ-bizottság megalakítását nak volt jelentős szerepük. 270 esetben került sor vá­lasztók gyűlésének összehívá­sára, melyeken 18269 állam­polgár vett részt. A megyei és helyi tanács­tagok és tanácsi vezetőkegy­re több helyi rendezvényén (üzemi értekezleten, közgyű­léseken, falugyűléseken, tö­megszervezeti és egyéb gyű­léseken), vesznek részt, ahol tájékoztatást adnak a tanács tevékenységéről, a fejleszté­si elképzelésekről, a gondok­ról és egyben kérik a lakos­ság segítségét a közös fel­adatok megoldásához. A tanácstagi csoportok tevékenysége kielégítő és működésük eredményesen segíti a szocialista demokrá­cia fejlesztését. Kialakult az a módszer, hogy a tanácsta­gi csoportok tagjai a cso­port ülésein egybevetik a lakosságtól választókerületi munkájuk során szerzett ta­pasztalataikat a helyi érde­keket a központi érdekeknek megfelelően hangolják össze. Kedvezőek a tapasztalatok a falugyűléseket illetően is. Ott azonban, ahol a lakos­ság nagy száma miatt falu­gyűlést nehéz szervezni, in­dokolt, hogy a lakosság tájé­koztatása és véleményének megismerése céljából a ta­nácsok réteggyűléseket tart­sanak, illetve szervezzenek. A közös tanácsú községek társközségeiben és , néhány más községben 1971-ben tar­tott falugyűlések hasznos ta­pasztalatait felhasználva, 1972-ben már szélesebb kö­rűvé vált a falugyűlések szervezése. Ebben az évben 85 falugyűlésre került sor, ahol mintegy 11 000 választó­polgár jelent meg. Hasznos­nak bizonyult városokban a városkörzeti lakossági talál­kozók szervezése — a három városban 15 ilyen rendez­vényre került sor —, me­lyek igazolták, hogy a kellő , formában szervezett lakos­wnlőban is és az NDK-ban is most állnak át a nagyobb tel­jesítményű gépek gyártására s emiatt sem a régebbi, sem az újabb típusokból nincs ele­gendő. Az előrejelzések sze­rint nagyobb mennyiség ér­kezik majd a harmadik ne­gyedévben, ez viszont már csak a jövő év aratását köny- nyíti. A megyében eladásra ke­rülő mennyiség tehát csupán a szinten tartóst jelentheti, fejlesztésről nem beszélhe­tünk. Azok a gazdaságok, amelyek időben jelentkeztek az igényelt gépek egy részét megkapják, akik viszont most jelentkeznek, már nem na­gyon reménykedhetnek. Az idei aratás tehát nem Ígérkezik könnyűnek. Éppen ezért bizonyára hasznos, ha a gazdaságok már most készül­nek a betakarításra, idejeko­rán kijavítják a gépeket. Az AGROKER-töl nyert értesü­lések szeririt alkatrész van, s arra is van lehetőség, hogy újabb készleteket rendelje­nek. AZ ELMÜLT ESZTENDŐ jó példa arra, hogy a szövet­kezeti összefogással, a kom­bájnok más gazdaságba való átirányításával sokat lehet a gondokon enyhíteni. Egyrészt tehát hasznos a maximális üzemképességre törekedni, másrészt pedig már most ér­demes gondolkodni azon, ho­gyan lehet egymáson segíteni. Kaposi Levente is. 1958 első felére már 350 KISZ-tag dolgozott a mun­kahelyeken. A fiatalok az egész tröszt területén ott vol­tak, ahol munkájukra szük­ség volt, s aktivitásban sem volt hiány. Á KlSZ-bizott- ság úgy határozott, hogy fel­keresi az alapító tagokat, s el­beszélgetnek velük az elmúlt 15 esztendő eseményeiről. Ez­zel a KISZ-bizottság újabb adatokhoz is jut a KISZ tör­ténetének megörökítéséhez. sági találkozók iránt a vá­rosi lakosság is érdeklődik. A tanácsok és lakosság közötti — lényégében köz­vetett kapcsolat bővítésének egyik fontos területe a kü­lönböző társadalmi és tömeg­szervezetekkel, vállalatokkal és szövetkezetekkel - való együttműködés. A községek vonatkozásában ebben hatá­rozottabb előrelépésre van szükség. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének egyik alapvető biztosítéka a helyi tanácsok önállóságának és hatáskörének bővülése. A le­adott hatáskörök érvényesü­lésével kapcsolatos tapaszta­latok általában kedvezőek. A hatáskörök decentralizá­lásának folyamata a tanács- törvény hatálybalépésével meggyorsult. A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága 21 községi tanácsnak kereske­delmi, 52 községnek ipari, három községnek építési I. fokú hatósági jogkör gya­korlását adta le. A decentra­lizálás gyakorlati eredmé­nyét értékelve megállapítha­tó, hogy az X. fokú határo­zattal elintézett ügyek' ará­nya a mégyei tanács vb szakigazgatási szerveinél 13 százalékkal, járási szinten 28 százalékkal csökkent, ugyanakkor a városoknál 28, a községeknél 41 száza­lékkal növekedett. A helyi tanácsoknál az adott település fejlesztéséért, a lakosság jóbb ellátásáért való felelősségérzet növeke­dett. Örvendetes jelenség ugyanakkor, hogy hatósági ügyekben csökkent a felleb­bezések és panaszok száma. Az, hogy az ügyek nagy ré­szének az intézése közelebb került a lakossághoz; s rövi- debb időt vesz igénybe, ked- . vező visszhangra talált a la­kosság körében. Problémaként jelentkezik viszont, hogy nem sikerült még mindeniiU megfelelően Amikor hivatali főnőkével beszélgettem, azt mondta ró­la: maga a megbízhatóság! A hatvani asszonyok úgy emlegették, mint aki tíz esztendeig tettel és szóval küzdött a női egyenjogúság érvényre jutásáért Néhány napja, a tanácstagi jelölő­gyűlésen, egy Idősebb férfi ennyit jegyzett meg hozzá­szólásában: Csak így tovább, Gyarmatiné elvtársnő... 1 Pedig nem volt könnyű dolga az elmúlt ciklusban. A Tolbuhin és Horváth Mi­hály utcák táján úgy terem a gond, mint a gyom az el­hanyagolt földön. Igen, mert minden lépés, minden ered­mény újabb igényt, szül. S mert az embernek őröktől biztosítani a megnővekedett feladatok színvonalas ellátá­sának személyi feltételeit. Helyenként találkozni olyan állampolgárokkal, tanácsi ve­zetőkkel, akik a tanácsi, vagy más állami szervekkel szemben a reális lehetősége­ket jóval meghaladó igénye­ket támasztanak, ugyanakkor a reális célkitűzések végre­hajtásának segítésében a legkisebb igyekezetét sem tanúsítanak. Az ilyen szemléletű ésma- gatartású embereknek a szá­ma aránylag kevés, de ne­gatív értelemben vett akti­vitásuk a lakosság egyes cso­portjaira gyakorolt hatásuk olcsó népszerűségen alapuló hangadói szerepük jóval na­gyobb. Az ilyen szemléletnek és magatartásnak semmi kö­ze nincs a szocialista demok­ráciához, sőt, annak kibon- takozására visszahúzó erő­ként hat. A tennivalókat összegezve megállapította a megyei ta­nács elnöke, hogy a közelgő tanácstagi választások előké­szítése és lebonyolítása újabb és jó lehetőséget nyújt a tanácsok és a lakosság kapcsolatának továbbfej­lesztéséhez, a szocialista de­mokrácia szélesítéséhez. A most zajló jelölőgyűléseken, amikor számot adunk az elő­ző választásnál elhangzott javaslatok megvalósításáról, az elkövetkezendő ciklusra vonatkozó (főleg fejlesztési jellegű) programról, tenni­valókról is beszélnünk kell. Nagyon fontos, hogy ta­nácsaink e feladatot ne te­kintsék kampányjellegűnek, hanem olyan feladatnak, amely a ciklus egész idősza­kára vonatkozik, mert ezál­tal nyílik reális lehetőség a szocialista demokrácia1 to- vátíbszélesítésére és előttünk illő feladatok magasabb szin­ten történő megvalósítására. — P — fogva hordott vonása a többre vágyás. — Magam is úgy voltam már, hogy leteszem ezt a terhet. De aztán feltámadt bennem a régi tűz. Tenni, használni a közösségnek! Áldozni a szülővárosért, s azokért, akik benépesítik. Lehet, vannak, akik többet reméltek, mást vártak tőlem. Csodát, a lehetetlen megol­dását. Nem zavar. Minden fejlődés folyamat, s megvan a maga ritmusa. Jó az a rit­mus,* * amiben most haladunk. Csak eztí tartsuk, ezt őrizzük, akkor messzire tépünk az időben — mondja bizakodás­sal a hatvani 19-es kerület jelöltje. Gyarmati Jánosné, az ÁFÉSZ belső ellenőre. Haja fehérben csillog, sze­me sarkában néhány apró ránc. Arca, tekintete egyéb­ként friss, fiatalos, senki nem mondaná róla, hogy három gyermeket szárnyra bocsátott már, s otthon ma is minden házi munka őt vána. — Vallom, hogy addig fia­talos az embex*, ameddig célt és munkát lát maga előtt. Hivatalom nem köny- nyű. A belső ellenőr tevé­kenysége akkora kereskedel­mi cégnél, mint a miénk, roppant szerteágazó, s nagy területet befog. Szinte meg­állás nélkül járom a háló­zatot, a különböző üzleteket, vendéglőket, presszókat. S mire a dolgok végére érek kezdhetem megint élűiről. Az a rengeteg ember! Mind másféle felépítésű, másféle szándékú. Egyik szívesen fo­gad, segítőt lát bennem, a másik éppen az ellenkezője. Azt hiszi, létére, egziszten­ciájára török. Ellenséget vél bennem. Szóval, nem köny- nyű mesterség az enyém. Humánusnak maradni, s el nem térni jottányit a tör­vényes keretektől. Hivatali munka, tanácsta­gi feladatokba háztartás te­endői. No, ragasszunk még hozzá egy fontosat és szépet! Gyarmati Jánosné apró le­ány korától szereti a kézi­munkát, tiszteli a népművé­szetet, a hímzés és varrás különös világát. így lett a Vörösmarty Művelődési Ház kézimunka körének vezetője az elmúlt esztendőben. — Igaz, Hatvannak nincs sajátos népviselete, díszítő- művészete. Legalábbis olyan, ami mutatós, látványos len­ne. De miért ne terjesszük más tájak, Kalocsa és Bol-j dog, Kalotaszeg és Matyó­föld nép) ihletésű kultúrá­ját? Olyan az, mtnt a dal, vagy egy pásztorfaragás. Gazdagszik, nemesedik vele az ember. És hát átmenti a jövendőnek ősei díszítőked­vét, télekvilágát. Merthogy dal, muzsika, faragás, var- rottas motívumok a lélekből jönnek, onnan szakadnak fel. Aztán megint a hétközna­pi dolgok tolakszanak elő­térbe. Gyarmatinét nem hagyják nyugodni a jelölő­gyűlésen elhangzott, észrevé­telek, jogos, vagy vélt pana­szok. — Ügy vagyok vele — mondja —, hogy a leg kép* telenebb állítás alján is meg­húzódhat né mi valóság, s ha hagyja tovatűnni az ember, elburjánzik. Szeretek min­dennek a végére járni. Me­gyek is rövidesen a Költség- vetési Üzemhez, mit lehetne tenni a Tolbuhin utca tisz­taságáért? A műszaki osztály remélhetőleg néhány válasz­fal emelésével meggátolja majd, hogy a Horváth Mi­hály utcában levő néhány házon, telken az járjon ke­resztül, aki akar. És ha kö­zeli iskola igazgatójával be­szélek, talán sikerül meg- rendszi.: ályozni azokat a gyerekeket is, akik tisztelet- lenül viselkednek az öregeb­bekkel, s kővel dobálják ablakaikat! Üres a syűiésterem. üres ■rt ut i : beszélg ; vegére e.. ik Lassan nyól­éra. Megint eltelt egy nap. úgy, hogy Gyarmati Jánosné még nem találkozott család­jával. S hány Gyarmatiné van! (m. gy.) 1973. március 1»„ vasárnap IS érés a Mátraalji Szénbányák KISZ-szervezete *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents