Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-02 / 51. szám
A béremelés forrásai M árcius 1-tol az utóbbi évek legnagyobb ará- I ®yú béremelését hajtják végre az állami iparban és az építőiparban. Az intézkedés részletei ismertek, ám beszélgetve az üzemek, vállalatok munkásaival, hamar kiderül, hogy a végrehajtással kapcsolatban sok a bizonytalankodás, a kérdőjel. A napokban a Szerszámgépipari Műveknél jártam, ahol az egyik szocialista brigád tagjai között szenvedélyes vita alakult ki arról, hogy vajon mi a fedezete a központi béremelésnek, s a „központi” jelző azt jelenti-e, hogy a vállalatok pénztárcáját egy fillérrel sem terheli á március elsejétől esedékes béremelés? „Mert ha így lenne — jegyezte meg a brigád vezetője —, akkor félő, hogy •' a vállalat a könnyen jött pénzzel köny- nyen is bánik, s megintcsak hiányozni fog a bérfejlesztéseknél és általában a vállalati bérpolitikánál oly régóta nélkülözött ésszerűség? annak messzemenő átgondolása, hogy a béremelés gyakorlati végrehajtása mennyiben szolgálhatja a vállalat termelési, gazdasági céljait”. Az efféle töprengés arra is bizonyíték, hogy a munkások között akadnak olyanok, nem is kevesen, akik összefüggésekben gondolkoznak és nemcsak saját fizetési borítékjuk vastagodása foglalkoztatja őket. Tény, hogy a központi döntés alapján béremelésre kifizetett összeget a vállalatok nem nemzeti ajándékként kapják. A béremelést 60 százalékban az állami költségvetés, 40 százalékban pedig a vállalatok fedezik. Ezt a 40 százalékot a" vállalatoknak a termelékenység és a jövedelmezőség emelésével kell előteremteni, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a mostani béremelés lényegében előleg az idei és a jövő évi gazdasági eredményekből. Az a vállalat, amely képtelen eredményesen, jövedelmezően dolgozni, s ezért képtelen „behozni” az előlegként adott 40 százalékot, bizony bajba kerül. Mert ez esetben a vállalati forrásokból történő további bérfejlesztés nagyságát fenyegeti veszély, s ez könnyen további munkaerő- és egyéb gondokat okozhat, A következtetés — bizonyos fokig — érvényes az államháztartásra is, amely a bérfejlesztés nagyobb, 60 százalékos hányadát biztosítja. Az államháztartás azonban csak úgy vállalhatja az ezzel járó milliárdos terheket, ha az eddiginél is takarékosabb, megfontoltabb gazdálkodás jellemzi nemcsak a vállalatokat, hanem a költségvetési intézményeket is. Látható tehát, hogy a rövidesen végrehajtandó bérintézkedések — a közeljövőben — nem kis kötelezettséget jelentenek a vállalatok, s általában minden gazdálkodó egység számára. Sokszor hangoztatott igazság — de nem árt újra és újra ismételni —, hogy elosztani csak annyit lehet, amennyit megtermelünk. Mindenki előtt nyilvánvaló, az is, hogy az állami költségvetés rendelkezésére álló források — amelyből most a béremelés nagy részét fedezik — vállalatok, a gazdálkodó egységek által megtermelt javakból származik. Az általános béremelést nem kötötték össze külön befizetési kötelezettségekkel, a vállalatoknál ez az intézkedés nem jelent további progresz- szív adóterheket. De jelentenie kell azt, hogy az eddigi éknél még szervezettebben, még racionálisabban, következésképpen még termelékenyebben dolgozzanak. S ez a követelmény már szoros kapcsolatban áll a béremelés gyakorlati végrehajtásával. A kapott pénzt úgy kell felhasználni. hogy az valóban a gazdaságosabb, a nyereségesebb munkára ösztönözzön. A párt és a kormány által elhatározott bér intézkedés jó alkalom arra is, hogy a vállalatok felülvizsgálják eddigi —jórészt mechanikus — bérpolitikájukat és ne csak azt nézzék: kinek mennyi adható, hanem elsősorban azt, hogy a béremelés gyakorlati végrehajtásával hogyan és milyen mértékben tudják ösztönözni a termelés növekedését és gazdaságosságát. Vagyis: hosszabb távra kell gondolniuk és ez nemcsak azért létérdeke a vállalatnak, mert a központilag elhatározott béremelésnek azt a bizonyos 40 százalékát saját forrásaikból kell biztosítani, hanem azért is, mert az; államháztartás teherbíró képessége jelentős mértékben attól is függ, hogy mindazok, akik most jelentős béremelést kapnak, hogyan dolgoznak. , V. Cs. ITT VAX például a Mátra- vidéki Fémművek: még elképzelni is nehéz, hogyan nézne ki, hol tartana ma Sírok község a gyár százezrei, milliói nélkül. Az egészen biztos: aligha lenne annyi közművesített telke, útja, olyan művelődési háza, iskolája, óvodája, mint ma van. Mert még olyan kéréseket is a gyár segítségével teljesítettek a faluban, mint a tüzelőolaj-ellátás, a Patyolat-felvevőhely és a gázcseretelep. Mindez a községben, a vállalatnál már fel sem tűnik. Hiszen ahogyan mondják: az csak természetes, hogy segít a gyár... A gyár valóban segít, gyakran és sokat. Tavaly Sírokon kívül még Verpelétnék is adott — óvodaépítésre — 180, Recsknek — szintén óvodára — 20 ezer forintot. A tervek szerint az idén Párád kap majd 100—200 ezret.. f Az emberről, dolgozóiról való gondoskodásban mindig is példát mutatott a Mátraal- ji Szénbányák Vállalat is. Nemes hagyományait, folytatva legutóbb Petőfibányán bizonyította be: bár a vágatokat már réges-rég bezárták, bár a központ is elköltözött, de a vállalat továbbra is édes gyermekének tekinti, édes gyermekeként segíti, támogatja a petőfibányaiakat. Ezt bizonyítja a napokban átadott új, szép, korszerű étterem is, amelyért nem kevesebb, mint hatmillió forintot fizetett ki a vállalat. Gyöngyösön, Visontán, Petőfibányán, a vállalat központjában is mindenki tudja: száz, ezerféle dologra lehetett volna költeni a pénzt. A vállalat mégis éttermet építtetett belőle. Hatmillióért... NEMCSAK Egerben, Hatvanban, de Gyöngyösön is kevés az óvoda, a bölcsőde. A város „izzósai” ezért határozták el: közösen kell enyhíteni a gondokon. S hol, hogyan? Fent a Pipishegyen. Ahol műszakot tartottak, s munkájuk értékét óvodára, bölcsődére ajánlották fel. Nem ez volt az első példamutatásuk. S azt is tudják a városban: mindig akkor, mindig ott. mindig azzal segítenek. amire a legnagyobb szüksége van a Mátra fővárosának. .. Amikor az egri üzemek összefogását — szintén óvoda, bölcsőde ügyben — sürgető levelekre megérkezett az egri /ÖCSI-seknek a válasza, sokan kételkedtek a Mii mecénásul! levél tartalmában. Pedig nem volt elírás, tévedés, a levélben jelzett szám valódiságát mindennél jobban bizonyítja, hogy a kis gyáregység több mint másfél millió forintot ajánlott fel óvodára, bölcsődére. Szívesen, az első kérésre. És sorolhatnánk még a példákat, azon üzemek vállalatok neveit, amelyek szívesen vállalják a mecénások szerepét, s a nemes célok, dolgozóik, környezetük élet- és munkakörülményeik javítása érdekében százezreiket, millióikat sem sajnálják. Az efféle, az effajta segítségnyújtás ma már nemcsak Egerben, nemcsak Sírokban tűnik természetesnek. Valamennyien megszoktuk, valamennyien úgy érezzük: csak természetes. És ez így is van jól, legfeljebb azon kellene gondolkozni- hogyan, mivel lehetne, ha csak jelképesen is megköszönni a mecénáskodó vállalatok százezreit, millióit. TALÁN egy zászló, vagy egy oklevél is elég lenne. Szépen, csendben, de azért ünnepélyesen átadva. Azoknak a szocialista mecénásoknak, ahol „csak természetes” a segítség, a támogatás... — koós — Megbolydult a méhkas Kisnánán A járásnál úgy mondták: — Olyan béketűrő nép, mint a kisnánai, nincs is a környéken. Amikor az ő tsz-ük fizetett a legrosszabbul az egész járásban, még panaszos szavukat sem lehetett hallani. Most meg...1 Mintha erre válaszolt volna a gépe Inellett állva a kisnánai határban Hadobás Ferenc traktoros. — Tudja,* egyszer a pohár is megtelik. o o o o Hol lehet a legtöbb asz- szonyt találni egyidőben ? Az üzletben. Onnan jött ki Ber- kovics Lukácsné, majd utána Berkovics Jánosné és Safranka Istvánná. Előbb szabódtak egy kicsit, hogy mégis, az újságba kerül a nevük, de nem húzódoztak a szótól jobban, mint ahogy illik, ha az embert valamire felkérik. — Az elnöknek utána kellett volna néznie, hogy rendben menjenek a dolgok. — ‘Mi kétszer is tartottunk brigádgyűlést a szőlészetben, Hegedűs István brigádvezetőnk mind a kétszer azt mondta, hogy megkapjuk a tervezett jövedelmet. Az egyik aratáskor volt, a másik pedig szüretkor. — Én csak annyit mondhatok, nálunk, Saf ranka István brigádjában mindig a tökék száma szerint kaptuk a jövedelmet. Ott nem lehetett többet számolni, mint amennyit elvégeztünk. Nem tudom, kiknek fizettek többet, mint amennyiért megdolgoztak. o o o o A gépcsoport tanya ,i a mellett, egy kis darab földben három gép is szántott egyszerre. Néhány percre egymás mögé sorakoztak a Ze- torok, hogy szót érthessünk egymással. Jobbik József szállt ki elsőnek . a fülkéből. Kiderült, maga is tagja az ellenőrző bizottságnak, de őt egyetlen vizsgálatba sem vonták be. Korábban már a háztájija miatt támadt vitája az elnökkel. De hát ő nem haragszik, csak elmondja, hadd lássam, hogyan bánnak itt az emberrel. — Mehetek, ahová akarok, azt mondta az elnök. Csizik Pál egyben KISZ- titkár is. összesen öten vannak a szövetkezetből a KISZ-ben, mert a kisnánai fiatalok inkább Visontán vállalnak munkát. Ott megkapják azt a pénzt, ami a bérük. — És csak nyolc órát dol"1 Termel a% új kőolaj feldolgozó A Dunai Kőolajipari Vállalat területén 1972. végén állt munkába az új _ évi 3 m illió tonnás —. atmoszférikus-vákuumdesztillációs berendezés, amellyel a Szovjetunióból a Barátság 11. távvezetéken érkező kíjnlajat doiyjzzák fel. Az új berendezéseken már több százezer torna kőolajat dolgoztak fel, . .. goznak. Mi meg tizenkettőt is ugyanannyiért. Nemrég kijött hozzánk gz elnök, mert megtudta, hogy elégedetlenkedünk. Azt mondta, ennyi van, és akinek nem tetszik, menjen, ahová akar Hadobás Ferenc a jelölő bizottságnak is tagja. Már legalább hetven emberrel beszélt. Lassan kialakul a vélemény, de ez sem olyan egyszerű, mint gondolná az ember. Kezdetben elég sok név merült fel. A régi vezetőség megbízatása most jár le. Még ez is hozzájön a korábbi dolgodhoz. o o o o A központban András József főkönyvelő a beszélgetés végén csendesen megjegyzi : — Re kell ismernünk, hibát követtünk el.' Nem kell , itt szánni, bánni, mellet döngetni. Kár volt minden hónapban írásban adni a tagoknak, hogy ennyit kapnak előlegben, az év végén pedig még ennyit várhatnak. Ott van, papírra vetve, hogy mit ígértünk. Most aztán követelhetik is rajtunk. Az elnök, Dudás János is úgy beszél, hogy érződik, már sokszor megrágott magában minden szót. — A tagsággal kellett volna megvitatni előzőleg a dolgot. Amikor már a vezetőség sem fogadta el a javaslatot, az előterjesztést, látszott, hogy a közgyűlésen sem történhet másként. Egyedül én szavaztam a javaslatra, hogy a száz százalék helyett csak 83,7 százalékot adjunk. Kimutatások garmada az asztalon, amikről számokat sorolt fel korábban a főkönyvelő. Furcsa, érdekesés elgondolkoztató számokat. Mintha ellentét is kerülne a számok közé. o o o o A zárszámadó közgyűlésen az történt Kisnánán, ami még sehol és soha a gyöngyösi járásban, hogy az elnök által javasolt jövedelemelosztást nem fogadták el. Egyszerűen nem szavazott senki. Csak zúgott a nép, mint a felbolygatott méhkas. — Mindig azt hallottuk, ezt is száz százalék fölött teljesítettük, azt is. Miért nincs hát elég pénz? Esőben arattak. Nagy mennyiségű búzára rádőlt a raktár, nem tudták csak elkótyavetyélni. A kőbányától jóval kevesebb követ vettek át a kisköreiek, mint tervezték. Aztán a takarmány, a szőlő, az állatok... Gond akadt bőven. Igaz, a termés talán soha nem volt olyan jó, mint tavaly. Egyszóval: lehetett volna másként is, ha... Hétszázezer forinttal fizettek ki több bért, mint amennyit terveztek. A beruházások, gépi beszerzések mértéke meghaladta az indokoltat. A kölcsönt vissza is kell fizetni. Az egyik oldalon a jó termésátlag, a másikon a szinte üres pénztár. Ki érti ezt? o o o o Eddig úgy volt a szokás, hogy a szárszámadáskor felhasználták azt a pénzt is, ami még nem folyt be a kasszába, de várhatóan meg kell kapniuk. Az idén tiszta lapot akartait- nyitni. Már a nyáron látszott, hogy nem tudják magukat utolérni, össze Is hívták a közgyűlést, és ott megszavazták, hogy az előleget nyolcvan százalék helyett csak hetvenben számolják ti. De a száz százalékot az év végére megígérték. Majd kj- gazdálkodják; mondták a divatos szóhasználattal. Ha most önmaguk későbbi pénzét ismét felhasználták volna, akkor esetleg kínos helyzetbe kerülhettek volna, akár egy hónap múlva is. Nagyon kuszáítnak látszik az egész. A lényeg persze, csupán egy: rosszul gazdálkodtak a kisnánai tsz vezetői. o o o o A járásnál úgy mondták, a tsz elnökének többet kellett volna törődnie év közben is a gazdasággal. Ha a kőbánjáét okosan hasznosítják, nagyon sok pénzt tudtak volna abból kiszedni. I>e a megrendelőket elriasztották, a megbeszélt időpontban hiába keresték a partnerek a tsz vezetőit. Mintha félvállról vették volna az üzleti kapcsolatokat. Valahogy a tsz-demokrá- ciával sincs minden rendben a kisnánai Hunyadi Termelőszövetkezet háza táján. A tagságot nem avatták be a dolgokba. Az elnök, a főkönyvelő alig ment ki az emberek közé. Még a tsz vezetőségét és a pártszervezetet sem tájékoztatták megfelelően. — Mondtam pedig az elnöknek, aki maga is a pártszervezet vezetőségének a tagja, a községi tanács végrehajtó bizottságának is a tagja, hogy te, János, jobban oda kellene figyelned a dolgokra. De ő nem hallgatott a segítő szándékra. Ezt Molnár Ilona, a tanács, vb-titkára mondta. O O O O Az elnök és a főkönyvelő mostanában nem valami beszédes ember. — Gazdaságpolitikailag hibáztunk — összegezte a főkönyvelő a tanulságokat. Az elnök csak rábólintoit Ezért történt, ami történi a zárszámadó közgyűlésen Kisnánán. A béketűrő, csendes, szorgalmas kisnánaiak most az egyszer nem maradtak hűek önmagukhoz Nem törődtek bele a rosszba. így van ez, ha a vezetők és a vezetettek csak elvétve találkoznak. Mert az a bizonyos tsz-demokrácia nem lehet csupán üres szólam Ahol él, ahol ápolják, ott a bajokon is könnyebb túljutni. Ahol nem veszik komolyan, ott a bajok is teté- ződnek. Tanulság ez, nem sók, de nem is kevés Kisnánán sem. G. Molnár Fereae Rekonstrukció a textiliparban A textil- és ruházati ipar rekonstrukciójára vonatkozó kormányhatározat a negyedik ötéves tervben a kötöttáru-termelés 50 százalékos növelését irányozza elő. Ezt a feladatot elsősorban nem új gyárak építésével, hanem a meglevők korszerűsítésével oldják meg. Egyebek között elmarad egy új kötöttáru- gyár felépítése, s az eredetileg erre előirányzott összeg nagy részét a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttáru- gyár rekonstrukciójára fordítják. Ez azt jelenti, hogy a vállalat fejlesztésére az eredetileg előirányzott összeget több mint kétszeresére, félmilliárd íorir.trs emelték, A jelentős összes felhasználásának ésszerűségére jellemző, hogy annak alig egyötödét fordítják építkezésre, a többiből a legkorszerűbb automata berendezéseket hozatják a világ nyolc országából. A teljes rekonstrukció befejezése után — 1975-tői kezdve — több mint 40 százalékkal — évente 3 millió, külföldön is keresett divatos férfi- és női pulóverrel, kardigánnal — növekszik a HÓDIKÖT termelése 1073. március 3. peutek > t. äL ’Vfo. y ,
