Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
Erősítsük a párt munkásjellegét AZ MSZMP Központi Bizottságának novemberi ülése a X. kongresszus határozatainak végrehajtását vizsgálva sokoldalú elemzést adott a párt működéséről és a pártépítésről is. A Központi Bizottság megállapította: „a párt általános helyzete kedvező...” „ix párt politikailag egészségesen fejlődik”. Ugyanakkor megállapítja azt is, hogy „a pártszervezetek és a párttagság egy része a pártélet lenini normáit nem tartja be ...” „a tagfelvételi munkán van igazítani való”. A két megállapítás látszó- lag ellentmondásban van egymással és aki csak felületesen olvasta e dokumentumot, bizonyára feltette magának a kérdést: hogyan kaű mégis ezt értelmezni? A tisztánlátást a határozat további gondos tanulmányozásából meríthetjük. A Központi Bizottság ugyanis megállapította, hogy a pártszervek és a pártszervezetek munkája tovább fejlődött és nagy többségük területük elismert társadalmi vezető erejeként dolgozik. Emellett kritikus szemmel állapította meg a pártmunka gyengeségeit is. Egyértelmű tehát, hogy a Központi Bizottság az elemzés során a X. kongres»- szus által megjelölt célt vette alapul és azt a reális valóságot, ahogyan a végrehajtás történik. De milyan eélt tűzött a pártszervezetek elé a kongresszus a tagfelvételi munkában? „Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkásjellegének erősítésére, az ipart munkások és más fizikai dolgozók legjobbjaitlak kommunistává nevelésére, a nők és fiatalok felvételére". A felületes szemlélő az előbbi idézet alapján köny- nyen azt mondhatja, hogy az embereknek a pártba való felvétele, a nem odavalók törlése, vagy kizárasa csupán néhány szubjektív elhatározott összetevő alapján történik. Amikor azonban előttünk fekszik egy vagy két esztendő, esetleg még hosszabb időszak statisztikája és a tagfelvétel politikai tevékenységének áttekintése, akkor ez fontos politikai következtetések levonását teszi lehetővé, sőt szükségessé. S ha ez így van, akkor egy nagyon fontos politikai jelző- rendszer áll rendelkezésünkre, amelyet munkánk végzésében feltétlen fel kell használnunk. A MI PARTUNK a lenini elvek alapján épült fel, így a párt létszámát, összetételét is az adott történelmi szakasz politikájának megfelelően a következetes, politikai elemző munkára támaszkodva, az elvek és célszerűségek szem előtt tartásával kell alakítaná Ebben ugyanis olyan követelmények szerepelnek, amelyek elvileg megkülönböztetik a pártot minden más osztály érdekeit kifejező párttól és politikai szervezettől. Az alapelvek — a párt élcsapat, az osztályszervezet legmagasabb formája, a demokratikus centralizmus alapján épül fel, s a párttag köteles valamely pártalapszervezet- ben tevékenykedni és azt anyagilag támogatni — általános érvényűek. Alkalmazásuk, jelentőségük érvényesítése nem csökken, ha lehet fokozódik, amikor a munkás- osztály hatalomra jut, amikor a pártnak, mint a szocialista építés sokoldalú feladatai vezető erejének kell működnie szervezve, egyesítve a társadalom minden osztályát és rétegét. EZEK AZ EL VEK világossá teszik, hogy melyik osztály a párt fő politikai bázisa; ki lehet a párt tagja, s melyek a jogai és a kötelességei; milyen legyen a párt összetétele; tisztázza a párttagok és pártonkívüliek viszonyát. A lenini elvek fő jellemvonása, hogy a pártot mindig képessé kell tenni az osztályharc vezetésére, Illetve a munkásosztály adott történelmi feladatának megoldására. Egyúttal azt is jelenti ez, hogy a párt összetételét és a tagfelvételt a társadalom egészének tükrében kell vizsgálni. Az elvek azonban a gyakorlati végrehajtás során konkrét számokban jelentkeznek. Az elmúlt kétéves statisztikát áttekintve megállapítható, hogy Heves megyében a X. pártkongresszuson megfogalmazott követelményeknek a pártalapszerve- zetek, az irányító pártszervek nem mindenben tettek eleget. Többek között probléma, hogy a párttagfelvétel üteme nagyon meggyorsult, annak 1972. évi növekedése 5,6 százalék. Ha e gyors számszerű növekedés okait vizsgáljuk, egyaránt találunk közöttük kedvezőeket, de kedvezőtleneket is. A teljesség igénye nélkül csak néhányat ezek közül: A X. kongresszus előkészítésének módja, amely a pártdemokrácia továbbfejlesztésének fontos állomása volt, a kongresszus határozatai, amely nemcsak a párttagok, hanem a széles dolgozó tömegek egyetértésével találkozott, valamint a kongresz- szust követő politikai akciók, amelyek mind jobban élénkítették a politikai légkört Mindezek hozzájárultak ah-, hoz, hogy a lakoság széles tömegei ismerjék meg a pórt politikáját A X. kongresszus határozott a tagfelvételi korhatár leszállításában is, szélesítette ezzel azt a bázist, ahonnan a párt utánpótlását biztosíthatja. MI TAGADÄS, a megyében a kévés párttagot, számláló alapszervezetek helyenként elsődleges feladatnak tartották a számszerű növekedést, sokszor még a minőség rovására is. Az ma mór közismert, hogy a párt politikája, vezető helyzete vonzza a párttal szimpal hálókat, de ezzel együtt jelentkeznek olyanok is, akik még nem érettek a párttagságra, sőt esetenként még karrierista szándék i/s felfedhető. Ez utóbbit elősegíti az is, hogy egyes helyeken nem következetesen valósítják meg a párt káderpolitikai elveit, nem állítanak be megfelelő bátorsággal állami, gazdasági, társadalmi funkciókba pártonkívülieket is. A Központi Bizottság 1972. novemberi határozata —■ amint azt a cikk elején is idéztem — úgy értékeli, hogy „a tagfelvételi munkán van igazítani való”. A gyors ütemű növekedés nem tekinthető egészségesnek. Fontos történelmi tanulság, hogy a párttagság számának növelését mindig alá kell rendelni az összetétel fejlesztése minőségi követelményeinek. A másik probléma, hogy a párttagság létszámán belül 2,7 százalékkal csökkent a fizikai dolgozók aránya. Jóllehet a kialakult tendencia nagyjából megegyezik az országos átlaggal, de ez mégsem ment fel egyetlen párt- szervezetet, kommunistát Heves megyében az alól, hogy ne lássa e téren munkája fogyatékosságát NEM KÍVÁNATOSNAK ítéli meg a határozat a párttagság foglalkozás szerinti összetételének alakulását sem. A munkások aránya — a megyében is — most már tendenciaszerűen, még ha nem is nagy ütemben, de évről évre csökkent, s ebbe a helyzetbe nem lehet belenyugodni. A párt összetételének kedvezőtlen alakulásában szerepet játszik a pártszervezetek tagfelvételi munkájában helyenként jelentkező helytelen felfogás is. Egyes pártszervezetek megelégedtek a felvételre jelentkezők részéről azzal a kijelentéssel, hogy egyetértenek a párt politikájával, s a tagfelvételnél túl nagy teret engedtek a spontán hatásoknak. Olyan felfogással is találkozunk, amely szerint a párt vezető szerepe akkor érvényesül a legjobban, ha elsősorban a különböző vezető munkaköröket betöltők nyernek felvé- ' telt. A pártba belépőkkel szemben — s ez elég általános jelenség — nem támasztanak differenciált követelményeket. Többször előfordult, hogy a munkások tagfelvételénél nagyobb követelményeket támasztottak, mint egy-egy más teteghez tartozó esetében. A jövőbeni pártépftő munkában e fogyatékosságokat meg kell szüntetni. Erősítem kell a tudatosságot, s szüntelen harcot kell folytatni azért, hogy a párttagok kiválasztásának és az összetétel alakításának folyamatában a helyes elvek érvényesüljenek. Legnagyobb figyelmet az arra érdemes és alkalmas munkások, szövetkezeti parasztok, műszaki értelmiségiek és fiatalok felvételére kell fordítani. Figyelembe kell venni azt a törvényszerűséget is, hogy kommunistává válni hosszú folyamat, amely nem fejeződik be azzal, hogy valaki tagja lesz a pártnak. A MINŐSÉG JAVÍTÁSÁRA tehát a követelményeket mind a pártba belépőkkel, mind a párttagokkal szemben fokozni kell, de differenciáltan alkalmazva. A párt politikájával való általános egyetértés azonban semmilyen körben sem elegendő. Az aktív tevékenységet is vállalnia keli annak, aki a párt tagja akar lenni. Kommunistának lenni nem jelent kiváltságos helyzetet. Kommunistának lenni annyit jelent, mint tudatosan vállalni a harcot, másoknál többet tenni a közös ügyért. Lassan befejezéshez közelednek az éves beszámoló taggyűlések, amelyek során a pártvezetőségek elbeszélgettek a párttagokkal. A beszélgetések fontos témája és célja volt a párttagság aktivitásának, a párt belső fegyelmé- ek felmérése. Heves megyéén is több pártáiapszerve- zetnél — nagyon helyesen a vezetőség konkrétan felvetette egyes párttagoknak, hogy nem mindenben tesznek eleget a Szervezeti Szabályzat követelményeinek. Egyúttal felhívták figyelmüket arra is, hogy rövid határidőn belül változtassanak kifogásolt magatartásukon, igyekezzenek eleget tenni a párthoz való tartozás követelményeinek. A Központi Bizottság novemberi határozata Heves megyében is nagy feladatot jelent és igen komoly felelősséget támaszt minden szinten a pártvezetéssel, de a megye minden kommunistájával szemben is. A legfontosabb feladat megértetni minden kommunistával, valamennyi pártszervezettel a határozat lényegét, e munkával kapcsolatos feladatok sokrétűségét, természetesen nem a számok, hanem a mögöttük, rejlő tartalom miatt. Az emberek, az egyes társadalmi rétegek, a munkásosztály, a cselekvő- képes vezetés erősítése érdekében szükséges, hogy következetesebben, a megfelelő politikai eszközökkel segítsük a X. pártkongresszus e kérdésben hozott határozatának maradéktalan végrehajtását. A PART TAGLÉTSZÁMÁNAK alakulása, szociális összetétele ugyanis alapvető politikai tényező volt mindig pártunk számára, s az marad a jövőben is. Markovics Ferenc az MSZMP KB PTO aunka taxisa EKofmán$nnepűnKre Kisül az első friss cipó az új hatvani Kenyérgyárban A 3-as út mentén, szemközt a cukorgyárral, homok- kupacok közt botladozva jutok a tizenhárommillió forintból épülő hatvani kenyérgyárba. Túl a lengőajtón, robosztus férfi, a kőművesbrigád egyik segédmunkása „vesz kezelésbe.” — Jöjjön, mutatom *z ntat! A kazánházban találja meg Bartos Jánost, a brigádvezetőnket. Ö mindent tud, itt dolgozik múlt év júniusa óta, amikor az alapozást átvettük a, hatvani Tövátl-tól... MINDENÜTT FEHÉR CSEMPE Állványról mászik le hoz- záih az alacsony, keménykötésű brigádvezető, aki tized- magával az 1350 négyzetméter alapterületű építmény, a leendő kenyérgyár vakolási munkáját, s a csempézést végzi. — Túljutottunk az aljzat betonozásán, beépítettünk ötven ajtót, ablakot, meet pedig ez megy, a vakolás, mégpedig teljesítménybérben — mondja egy szuszra. — Korábban, más munkákon órabért kaptunk. De így jobb. Hajt az ember, s van látszatja. Vállalatunk is jobban, jár, meg mi is! Amíg órabérben 2800 forint körül kerestem, most megvan a 4000 havonta... Horváth János, iménti kalauzom, csempével megrakodva húz el melléttünk. Azoknak a szakmunkásoknak viszi, akik már az oldalfalak burkolásán dolgoznak. — Kérem, itt minden ragyogó fehér lesz, álomfehér, s olyan tiszta, mint a patika. Higgye el, a csempénél nincsen hálásabb burkolóanyag! KISZ-FIATALOK SEGÍTSÉGE Ahogy beszélgetünk, fiatal tanárember, Tóth Bertalan tűnik fel a kazánház ajtajában. — Mi járatban? — A szakmunkásképző iskola tanulóit ellenőrzőm. Elmek persze története van. Még tavaly megkeresett bennünket a városi KISZ-bi- zottság, xhbgy fiataljainkkal nyújtsunk segítséget a Mátra vidéki Sütőipari Vállalatnak, amelynek karbantartói a munkálatokat végzik. így kötöttünk szerződést a céggel, amely némi anyagiakkal viszonozza a villanyszerelésen dolgozó ifjak munkáját. Ha jól helytállnak, onnan is ösztöndíj jár nekik, s fizetik étkezésüket. Hogy tetszik-e a gyerekeknek? Ajaj! Válogatni kell a jelentkezők között, annyian jönnének. Második hónapja segítünk egyébként. Ottjártunk alkalmával harmadéves ipari tanulók ügyeskedését irányította két régi szakmunkás, Koncsik József és Gulyás István. Mint elmondották, ez a brigád elsejéig marad, aztán újak jönnek az iskolából. FRANCIA KEMENCÉK Két férfi hatalmas gázpalackkal birkózik. Vízvezetékszerelők. Jakubovics László és Gál György. Nemrégen ők fejezték be a 180 ezer kalória teljesítményű kazánok összeállítását. Meleg vízben már nincs is hiány. Most pedig a 420 négyzet- méter alapterületű feldolgozó csarnokba tartanak, ahol radiátorok és további csőhálózat szerelése folyik. A visszhangos, két betonoszlopon nyugvó, hatalmas teremben, ők vettek részt a* ide kerülő két kemence alapozásán is. — Már karácsony előtt megjöttek Franciaországból a nagy teljesítményű Meca- tem-kemerícék, s csak a francia szerelőket várjuk, hogy nekikezdjünk az igazi nagy melónak, a két monstrum összeszerelésének — világosít fel a fekete bajszú Jakubovics László. — Ez ügyben annyit még, hogy naponta, vagyis két műszakban, harminckét tonna ropogós, friss kenyér kerül ki a kemencékből. Megszűnik Hatvanban es környékén a gyakori kenyérmizéria! FEKETE-FEHÉR ÖLTÖZÖKf?) Bartos János sorra járja velem a csupa beton, csupa üveg építmény minden ze- gét-zugát. Benéztünk leendő Irodákba, zuhanyozókba, a majdani tmk-terembe, aztán egy folyosórész aj fősora előtt cövekelünk le. — Fekete-fehér öltözők! Tágra meresztem a szemem. — No, hogy megértse! Minden pékségben dolgozo munkás és egyéb alkalmazott, amikor bejön az utcáról, ezen az ajtón belép az első helyiségbe. Itt szépen szekrénybe rakja utcai öltönyét, átlép a fürdőbe, lezuhanyoz. S úgy megyen tova a túlsó ajtón. Ott fehérbe öltözik. Munkája végeztével visszafelé, ugyanígy csinál mindent. Hát ezért feketefehér. Higiénia! Ígéret széf szó Félig távozóban jó néhá- nyan összefutunk kézfogásra. Kőművesek, villanyszerelők, lakatosok. Szakmunkások és segédmunkások Hatvanból, Orosziból, Gyöngyösről. Naponta járnak be, s haza. Hónapok múltán szinte családdá kovácsólódtak ezen a munkán. Ügy is beszélnek róla, mint ami kicsit a szíg vükhöz nőtt. S amikor azt kérdem, hogy a vállalt határidőre, július 1-re befejeződik-e minden, átvehetik-e birodalmukat a fehér sityak, a sütőlapát és dagasztógép mesterei, szinte egyöntetűen jelentik ki: — Rajtunk nem. fog múlni! Alkotmányünnepre biztosan kisül.az első friss cipó az új hatvani kenyérgyárban. ígéret szép szó. Ha... Nem folytatom. Ismerik a közmondás végét. Moldvay Győző Tanír úr, tófc ruhában Az a típus, aki mindig csendes, aki nem szeret tolongani, aki megvárja, amíg szólítják. Pedig igazán állhatna előre is, igazán van, igazán lenne mivel dicsekednie, büszkélkednie. De ő nem olyan... — Mi tagadás, szóba került már, hogy talán ideje lenne kiállni a sorból, búcsút venni a kék ruhától. De aztán bárhogyan is mérlegeltem: egyetlen olyan indokot sem találtam, amellyel igazolni tudtam volna magamnak a búcsúzást. Így aztán maradt minden a régiben. .. — És Czövelc Pál tanár úr, az egri városi Láng Sándor munkásörzászlóalj raipa- rancsnoka, megkezdte ar tizenhatodik szolgálati évét... — Hát igen. Megy, rohan az idő, ez már valóban a tizenhatodik. — Hol és mikor vette fel először a munkásőrök acélkék színű ruháját? — 1957-ben Kazincbarcikán. De azt hiszem, hogy a dolog mégis itt, Egerben, a főiskola egykori DlSZ-szer- vezetében kezdődött. Mi tényleg szívesen vállaltuk a mozgalmat, a politikát. — Tehát Egerben kezdődött, s Kazincbarcikán folytatódott. — A főiskola elvégzése után előbb Miskolc következett, ahová meghívtak tanársegédnek a Műszaki Egyetemre. Onnan kerültem — szülőfalum hívott haza — Kazincbarcikára, ahol egy darabig tanítottam, aztán voltam úttörővezető, később a pedagógusok — 1956. májusától vagyok párttag — párttitkára is. Amikor később megkezdődött a kémia szakos tanárképzés Egerben, ismét üzenetet kaptam. Szívesen jöttem vissza. A főiskola gyakorló iskolájában ma is ő a kémia szakcsoport vezetője. Közben diákbskodott is: többféle szaktanfolyamon tanult, s megszerezte az egyetemi diplomát is. Számát se- tudja tanítványainak, akik felnőttként is szeretik, tisztelik a tanár urat... — Mi tagadás, jól esik az embernek. Kis dolog, de azért elmondom. Nemrég költöztünk új lakásba, és még azok a hallgatók is felajánlották segítségüket a költözködéshez, akik nem is áz én csoportomba tartoznak. Apropó, lakás. Talán ez jelentette az egyik legnagyobb válságot életében. Megszületett első gyermekük, lakásra volt szükség. Nem államit kért — pedig azt is megérdemelte volna — pénzéért szeretett volna lakáshoz jutni. A válasz mindenütt az volt: nincs, majd. A katedrán is mindig helytálló tanár, a 14 éves munkásőr, a nehézségekben is mindig példamutatóan kitartó kommunista, nem tudott mást tenni: családjával együtt beköltözött az életveszélyes Legányi féle romházba. Töb mint két évig lakott a hegytetőn. Végül is a párt és a munkásőrség segített rajta... — Most már hagyjuk az egészet, nem érdemes vele foglalkozni. Van már lakásunk ' — OTP-öröklakás — és Tünde után megszületett a második kislányuk Andrea is. — Iskola, család, szolgálat, gyakorlat. Hogyan jut idő mindegyikre? — Sok mindenre képes az ember, ha van hozzá ereje és akarata. Akik még nem tudják, azoknak hadd mondjuk azért el: o tanár úr 1971. óta kiváló parancsnok, az országos parancsnokság dicsérő oklevéllel is kitüntette, a harmadik szolgálati érdemérmet pedig a közelmúltban tűzték kék színű ruhájára... — A dicsőség, bár jólesik az embernek, de mégiscsak múlandó dolog. Ennél számomra sokkal többet ér az a jó társaság, az a jó kollektíva, amely az eltelt 15 év alatt a gyakorlatokon, a különböző foglalkozásokon kialakult. Jól érezzük magunkat ha együtt vagyunk, nagyon sok már a közös élményünk. Szóval, egy nagyon jó kis társaság ez a mi kollektívánk, valóban szívesen vágyjunk együtt. És hozzánk nőtt már ez a kék ruha is. Nekünk tetszik... Tanár úr kék ruhában. Már a tizenhatodik esztendőt kezdte meg. A haza, a nép szolgálatában. Tiszteletet parancsoló lelkesedéssel, kitartással, hűséggel. A tanár úr nem csak a katedrán, nem csak tanítványainak mutat példát... Koós József i niKSUí^Wtti ffy 1973. február 1L» vasárnap
