Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

BAR, ÉRBŐL neun készült hivatalos statisztika, de nyu­godtan elmondhatjuk, hogy eredményeik alapján évek óta az elsők között szerepel­nek megyénk műszaki, köz­gazdász fiataljai a központi szervezésű szakdolgozat-pá­lyázatokon. Munkáikkal dí­jak sokaságát hozzák el, s ezzel vállalatuk, üzemük hír­nevét is öregbítik. Rövid ösz- szegzés például az elmúlt év­ről: 19 pályamunka érkezett Heves megyéből a KISZ Köz­ponti Bizottsága által felkért zsűri elé, ebből kilencet dí­jaztak, három pedig elismerő oklevelet kapott. Legeredmé­nyesebbek az EIVRT gyön­gyösi félvezető- és gépgyárá­nak fiataljai voltak: az innen beküldött négy dolgozat közül kettő harmadik díjat, Mátrai Géza szervezési témájú mun-, kája pedig első díjat kapott. De nem maradhat ki a sor­ból a MÁV gyöngyösi kitérő­gyártó üzeme sem, ahol Bá­rányt László és Sollet Béla egy, zajártalmakat csökkentő szegecselőberendezés tervét dolgozta ki; dolgozatukat ta­lálmányként bírálják eL Ugyanakkor nem hagyhat­juk figyelmen kívül, hogy a megye két legnagyobb válla­latától, az egri Finomszerel- vénygyárból és a Mátravidéki Fémművekből tavaly nem ér­keztek pályamunkák, s nera nagyon tapasztalhattunk „mozgolódást” Eger többi fej­lődő üzemében, vállalatánál sem. Igaz, a teljesség kedvé- f ért meg kell jegyezni, hogy a Fémművek FMKT-vezetője már most, februárban több elkészült szakdolgozatot tu­dott bemutatni, a Vörös Csil­lag Traktorgyár egri gyárá­ban és a Heves megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalatnál pedig erre az évre már ön­álló üzemi felhívást adtak ki, szakdolgozatok készítésé­re. AZÓTA TEHAT több he­lyen biztató változások tör­téntek, de még korántsem si­került minden vállalatnál megtalálni az összhangot az irányító testület és a fiatal műszakiak, közgazdászok üze­mi szervezetének munkájá­ban. A vállalati fejlesztést se­gítő témákat pedig csakis ott Mi le&m a szakdolgozatokkal t Tíz év tudják összeállítani, ahol ezek a fejlesztési tervek készülnek, s természetesen meg keU ta­lálni az anyagi, erkölcsi el­ismerés eddigieknél sokkal ösztönzőbb formáit is. A pá­lyakezdő, iskolapadból nem­rég kikerült műszakiak ha­mar panaszkodnak, amikor az élet, a munka nem várt nehézségeivel találják szem­ben magukat. Sokszor indo­kolatlan a türelmetlenség, de az kétségtelen tény, hogy job­ban lehetne és kellene hasz­nosítani a friss, alkotó ener­giákat. Nem a mozgalomért, nem a jó képet festeni igyek­vő, „felfelé szóló” jelentések miatt, hanem munkaszerve­zésbeli problémákkal, techno­lógiai korszerűtlenséggel küszködő vállalat, üzem ér­dekében. Mert van mit tenni; a minőség nagyobb igénye, a szunnyadó tartalékok, i a többi gond a legjobban dol­gozóknak is ad elég felada­tot Lehet ez eilen úgy érvelni, hogy a fiataloknak kevés a gyakorlati tapasztalatuk, s az is biztos, hogy a gondokat nem egyedül az ifjú műszakiak ötleteivel fogják megszüntet­ni De éppen a megbecsülés érzése ösztönöz jobban a szakmában való elmélyedés­re, s az pedig igazán nagy fényűzés lenne, ha a terme­lés irányításában jelentkező mind bonyolultabb prob&> Iparművész a tervező asztalnál A. Soproni Szőnyeggyárbttn iparművészek tervezik a kü­lönféle szőnyegmintákat. Az igények szerint évente több száz tervet készítenek, hogy kielégíthessék mind a hazai, mind a külföldi megrendelő­ket. A tervezőgárda egyike. Árvavölgyi Judit, velúrsző­nyeg szín- és Jormatervét ké­szíti. (MTI Veto: — Matass Ká­roly j a választók szolgálatában mák leküzdésében nem szá­mítanának a fiatalokra. Az idén már nem írják ki a KISZ Központi Bizottságá­nak hagyományos évi szak­dolgozat-pályázatát Még nem született döntés arról hogyan szervezzék ezt a mozgalmat országos szinten tovább. A KISZ megyebizottsága azon­ban már készül ennek pót­lásaként egy pályázat meg­hirdetésére, amelyben nem­csak műszakiak, közgazdá­szok, hanem más foglalkozá­si ágakban tevékenykedő fia­talok is részt vehétnek. Té­majavaslatokat adnak orvo­sok, pedagógusok, jogászok részére is. A KISZ mellett patrónusa lesz ennek a pá­lyázatnak az MTESZ Heves megyei szervezete és a Szak- szervezetek Heves megyei Ta­nácsa. ÜJ ÉLETET kell tehát ad­ni a mozgalomnak. A koráb­bi esztendőkben sajnos még arra is volt példa, hogy egy- egy pályamunka hasznos öt­leteit figyelembe se vették az illető szakdolgozatíró vállala­tánál Tavaly már ilyennel nem találkoztunk, sőt a talál­mány, s a szép számú újítás a vállalatok nagyobb érdek­lődését kezdi igazolni De ez­zel még mindig nm lehe­tünk elégedettek. — Az országgyűlési képvise­lő Tamamérárói jár be na­ponta munkahelyére, Heves­re. Ä két község között nem túl nagy a távolság, mégis minden reggel korán keL Azért, mert ahogy kiteszi a lábát az utcára, rögtön akad valaki, akinek elintézni való ügye van, vagy éppen csak beszélgetni akar a képvise­lővel "Bevár hajós mér meg­szokta a korai kelést, hiszen tíz éve élvezi választói bizal­mát. — Nagyon meglepett an­nak idején, hogy én is szóba kerültem a jelölésnél. Nem is nagyon akartam elhinni az egészei Aztán amikor meg is választottak, már nem volt időm a kételkedés­re. Hozzá kellett látni a munkához, őszintén meg­mondom, nem ment köny- nyen. Hiszen egy képviselő se nem hatóság, se nem hi­vatal mégis nagyon gok. dol­got kell elintéznie. Megválasztása után as el­ső országgyűlési ülésszakon nagyon megilletődötten fog­lalt helyet. — Életemben akkor vol­tam először a Parlamentben. S rögtön úgy, hogy körülöt­tem ott voltak az ország legfőbb vezetői. Viszont na­gyon kellemesen érintett akkor is és most is, hogy a problémákat bármelyik or­szágos vezetővel rendkívül közvetlenül meg lehet tár­gyalni. Emlékszem, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének idején az or­szággyűlés egyik szünetében Szurdi István miniszter elv­társsal beszélgettünk, ami­kor arra jött Kádár elvtárs. Megkérdezte tőlem, hogy miképpen látom a jelenlegi helyzetet. Mondtam, hogy szerintem gyorsabb lehetne a fejlődésünk, ha jobban ki­használnánk a munkaidőt, kevesebb lenne az anyagpa­zarlás. — Na látja — mond­ta Kádár élvtárs — többek között ezért is döntöttünk az új mechanizmus meUett Az első ciklus éltélte után Hevér Lajc6 a megyei kép­viselőcsoport vezetője is lett. — Ezenkívül tagja lettem az Ipari bizottságnak és az In terparlamentális Unió finn—magyar tagozatának is. A munkám tehát alaposan kibővült. «— Tevékenysége sorén mire emlékszik vissza a leg­szívesebben! — A sok feladat közül ne­héz valamit kiragadni. Még­is talán akkor tettem a leg­többet, amikor néhány évvel ezelőtt az egyik ülésszakon felvetettem a mezőgazdaság fokozott gépesítésének szük­ségességét, vagy az építés­ügyi törvénynél kifejtettem, hogy olyan tervek készülje­nek, amelyekhez a pénzügyi fedezet is megvan és a szükséges anyagok is. Aztán azt is felvetettem — és a probléma meg is oldódott —v hogy a falusi vizművesi­tésnél ne a lakókat terhelje az, hogy import vagy ma­gyar csövet alkalmaznak. Az árak között ugyanis 60— 80 százalékos eltérés is van. A képviselői munka na­gyobb hányadát azonban, vagy legalábbis az időigé­nyesebb részét, a kisebb fel­adatok megoldása jelenti. — Az egyetemi felvételtől a nyugdíjügyekig a legkü­lönbözőbb panaszokkal, fel­vetésekkel jönnek hozzám. A földtörvény végrehajtása során több mint hetven pa­naszos ügyem volt, néhány kivételtől eltekintve mind jogos.' Volt és van tehát mit intéznem. S mindehhez feltétlenül meg kell említeni, hogy mint a MEZŐGÉP hevesi gyár­egységvezetője, több mint 400 ember főnöke, egy kor­szerű üzem gazdája. Kettős „beosztása” nem sok időt hagy neki a pihenésre. Még­is örömmel, hittél dolgozik a közösségért Ez talán a magyarázat, arra, hogy már egy évtizede élvezi & vá­lasztók bizalmát (Jcaposi) Hekeli Sándor Sugár István: Ügy hisszük, nem téve­dünk, amikor azt állítjuk, hogy valószínűleg kevés ol­vasónk van, aki ne hallott volna egyet s mást a híres­neves, vagy inkább hírhedt bükki betyárról: Vidróczky Marciról. Hiszen nemcsak a nép ajkán maradt fenn a megszépítő távoli korból alakja, de néhány évvel eze­lőtt a Szegedi Szabadtéri Szín­padon, még egész estét betöl­tő daljátékot is írt róla egy jeles zeneszerzőnk. Sőt Ko­dály, a róla szóló balladát, melyet még 1906-ban gyűj­tött, 1931-ben dolgozta fel a „Mátrai képek” című vegyes­karra írt művében. De korunk néprajzkutatói­nak is kedvenc területe Vid­róczky, s a róla fennmaradt hagyomány. Úgy hisszük, hogy kedves olvasóink érdeklődéssel ve­szik a neves betyárról szóló történeti krimit, mert abban színesen vegyül a hiteles tör­téneti igazság és a falusiak szívében-lelkében fakadt ro­mantikus hagyomány. IT& feMe 11* sasáraa» Azért is érdekes Vidróczky Marci históriája, mert ő volt megyénkben az utolsó tőről- metszett betyár. Az 1800-as évek első évtizedeinek, a sza­badságharc utáni éveknek betyárvilága — akármi nő furcsa is, — de európai „hír­nevet” szerzett Magyaror­szágnak. Rózsa Sándor, Sobri Jóska, Angyal Bandi és tár­sairól csakúgy írtak a német, osztrák és francia lapok, mint a hazaiak. A hazánkban járt európai utazók egy része félt tőlük, — s joggal, — más ré­sze pedig, mint „magyar spe- cialitás”-t tálalta, a gulyás, csikós és délibáb mellett az érdekes kuriózumokra állan­dóan éhes publikumnak. No, hát a mi házunk tája sem nélkülözi az országos hí­rű, szinte már a klasszikus betyárszínvonalat elért zsivá- nyokat Nem kell többet em­lítenünk, mint a híres Zöld Marcit, de át-át csapott He­ves vármegyébe a Nógrád- ban „működő” Sisa Pista is. 1973. február 8-án. volt éppen 100. esztendeje, hogy Vidróczky, néhány betyár­társa „jóvoltából”, elköltö­zött esne árnyék világból, e az égi vadászmezőkre íávo- £0Ües* * .^waaaaMiHMaM» *5^|b**-*' ' f HenétjOk, hogy ezt a ratp i kerek évfordulót — kicsinyt í ironikusan bízvást nevezhet­jük Heves megye s a Nagy Palócföld legenevezetesebb történelmi krimi-centenáriu­mának, — jó alkalomnak fog­ás tekinteni Olvasótáborunk * leghíresebb s egyben leg­hírhed tebb bükki és mátrai betyár kalandos históriáié- na\c elmesélésére. De vajon milyen volt az ál­talános helyzet az 1850-es és TO-es években, amikor íellob- bant a betyárélet. Az 1848-as jobbágyfelsza­badításnak a hasznát csupán a telkes jobbágyok vették, akik ugyanis saját birtokuk­ba vehették az eladdig csu­pán úrbéres alapon birt föld­területet A zsellérek azon­ban a feudális kötöttségüktől való megszabadulásukon kí­vül az égvilágon semmit sem kaptak. Heves vármegye *515« holdnyi területéből a XIX. század derekán azonban 404 511 holdra rúgott a száz holdnál nagyobb birtokállo­mány, s így megyénk terüle­tének 60 százaléka csupán 550 birtokoscsalád kezében volt! Egyre gyakoribbakká vál­tak a dezertálások, s bizony a Mátra és a Bükk erdőren­getege nem volt híjával ma­gyar katonaszökevényeknek. Vidróczky Marci betyárko­dása korának paraszti életé­ről hű képet festett az éles szemű egri Albert Ferenc, — ilyenképpen: „A rozskenyér az étkek legszükségesebbje, s ha belő­le só, paprika és hagymával elegendőt ehetik, nem szokott panaszkodni... A munkások, béresek és juhászok (mint amilyen Marci és bandájának néhány tagja is volt) gyakran hónapokig alig esznek egye­bet kenyér, szalonnánál. Húst gyakran hosszakig tüaas et­. ....... * V idróczky éppé» Tt éves volt, amikor 1864-ben ez a hír jelent meg az Eger e. lap hasábjain: Jíistáiyáról írják lapunknak, hogy ott a na­pokban egy 56 éves férfiút és nejét temették el egyszerre, kik a gyakori éhezés szülte kimerültségnek estek áldoza­tul... Az emberek általában elgyengülés- és szédülésről panaszkodnak. Sokan bete­gen fekszenek, a halálozások oly gyakoriak, hogy számuk a szüléitekét kétszeresen meghaladja.” Ezeknek az esztendőknek tragikus helyzetét frappánsan jellemzi az óriásira dűzzadl gyermekhalandóság is, mely­nek zöme éppen a falusiakra esett 1865-ben például a 7 éven aluli gyermekeknek 60 százalékát vitték ki a teme­tőbe.1 „...Mint elősegítő ok hat a napról napra nyomasztóbb nyomor, az ínség, mely miatt sokaknak úgy lakásban, mint eledelben, ruházatban és munkában magukat kellőleg viselőtök, vagy megóvniok nincs hatalmukban.” Mi sem mutatja fényeseb­ben e korszak elégedetlenke­dő s nyugtalan helyzetét, mint az 1851-ben, Egerben városszerte éjjeli nagy titok­2^|cgtn]y fel­hívó szövege, mely az egész Habsburg-házat, Ferenc Jó­zseffel az élen,, a pokol mély­séges fenekére küldte! Sőt 1861-ben már oda jutott a helyzet, hogy a híres-neves február 18-i megyegyűlés „olyan határozatot fogadott el, hogy Ferenc József nem törvényes uralkodója az or­szágnak, nincs megkoronáz­va, így az általa kibocsátott rendeleteket, nyilatkozatokat úgy kell tekinteni, mintha egy magánszemélytől érkez­tek volna, — nem kell tudo­másul venni, irattárba kell helyezni_ E z az ellentmondásokkal terhes, elégedetlenkedő világ azután egykönnyen megszülte a maga minden rendű s ran­gú bálványát s vezérét. — Vidróczky Marci bár, mint többszörös katonaszökevény, kétségtelenül szembefordult a fennálló rendszerrel* s nem túlzottan szívlelte a tömött erszényű pantallós úri népet sem, de azért ő közel sem va­lami pozitív „nép hős” volt, amint egyesek véres veríté­ket izzadva iparkodnak bi­zonygatni. Akadt még olyan túllelkesült szerző is, aki így írt róla: Z... ellenállásával "kifejezte egy egész nép, az északi fel­vidék népének ellenállását az vratkodóosztállyál s a hata­lommal szemben ...A Bükk, a Mátra elnyomottjainak Vid­róczky jelentette a reményt, a bizakodást...” Nyilvánvaló, hogy a kato­naszökevényből futó betyárrá vedlett Vidróczky törvényen kívüliségének keserves idő­szaka alatt pénzhez, zsíros és értékes zsákmányhoz nem a szegény néptől juthatott, ha­nem csakis a jómódú, vagy éppen gazdag emberektőL S Marci és bandája nem a „né­pi hős” humánumával rabol­ta ki és gyilkolta le áldoza­tait. De akadt eset, hogy ép­pen magafajta szegény em­bert küldött a másvilágra,- vagy fosztott meg szerény értékecskéjétől. A parasztok természetesen féltek bosszú­jától, s színre-szemre vele tartottak, vagy éppen kész örömest vettek részt a rablott borital vidám elfogyasztásá­ban, s a lakomákon. • A félelmet nem ismerő el­szántság a maga korában csak úgy elérte a maga ha­tását a nép körében, mint akár napjainkban is nemegy­szer a vagány, a rámenős, vagy éppen a törvény embe­reinek eszén ideig-óráig túl­járó bűnöző egyesek szemé­ben.” Vidróczky Marci be- tyárhéroszi alakja tehát nem a valóság méhében fogant, amint Békés István is meg­állapítja a betyárhistóriákról írott munkájában, — hanem a népköltészet szülötteként jött a világra.” Alapjában Vidróczky Mar­ci és betyárbandája táróimét- szett bűnöző és gonosztevő volt a javából, de kétségte­len, hogy a múltszázad utolsó évtizedeinek zsiványai közül nagyobb „karriert” senki sem futott be a magyar művészet, irodalom és néprajztudomány rt .... (Folytatja!# T S*+ -■ ­I. Heí, te kutya betyárélet.

Next

/
Thumbnails
Contents