Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-08 / 32. szám
Beszámoló taggyűlések A Őskoréi vízi erőmű metszete (makett). (Foto: Pilisy Elemérj 'Á pártszervezetekben már javában folynak az éves munkát értékelő beszámoló taggyűlések. Ezúttal immár másodszor realizálódik a X. kongresszuson elfogadott szervezeti szabályzat előírása, mély szerint: „A vezetőség köteles évenként beszámoló taggyűlést tartani, ahol a párttagság értékeli a pártvezetőség, a pártszervezet éves tevékenységét.” Már az előző év tapasztalatai bizonyították, hogy a párttagság az év végi összegező tanácskozásokat egyetértő helyesléssel fogadja, elsősorban azért, mert átfogóan és összefüggéseiben foglalkozhat az alapszervezet életének főbb kérdéseivel. A mostani előkészítő munka és az első hetekben begtartott beszámoló taggyűlések pedig már arról is tanúskodnak, hogy az alapszervezetek ezt a munkát a pártmunka állandó, szerves részének tekintik. Megmutatkozik ez az előkészítés minőségi változásaiban, többek között abban, hogy a pártcsoportok szerepe és tevékenysége előtérbe került. Á pártcsoportok szerepe Az elmúlt évben a pártcsoportok jelentősen fejlődtek. Ennek eredményeként ma többségük hatékony elősegí- tője a beszámoló taggyűlések sikerének. A megelőző párt- csoport-megbeszéléseken személy szerint értékelték a párttagok éves munkáját, magatartását, a szervezeti szabályzat előírásainak betartását. Ezeket a megbeszéléseket nagyfokú aktivitás, szókimondás, sok esetben szenvedélyesség jellemezte, és természetesen nem hiányzott a pártvezetőségek munkájának kritikai értékelése sem. A pártcsoport-megbeszélések, a tapasztalatok összegezése jó alapot szolgáltatott a vezetőségek beszámolóinak összeállításához. Igaz, vannak még olyan pártcsoportok is, amelyek csupán formálisan tettek eleget az elvárásoknak. A pártvezetőségnek, a párttagságnak azonban sehol sem szabad belenyugodni az ilyen gyakorlatba. lektív munkával készült, politikusabb és igényesebb is, mint az elmúlt évben volt. A fő figyelmet az alapszervezet életének néhány legfontosabb kérdésére irányítják. Az ilyen beszámoló a párttagságot az érdemi kérdések vitájára készteti. Egyes beszámolók azonban sajnos még megragadnak a szervezeti élet jelenségeinek puszta felsorolásánál, leltárszerű ismertetésénél. Jelentős helyet kap számos beszámolóban a pártcsoportmegbeszélések tapasztalatainak ismertetése,, a személyre szóló dicséret és bírálat. A párttagság örömmel fogadja a névre szóló elismeréseket, a helyenként ez alkalommal kiadott dicsérő okleveleket és könyvjutalmakat. Ugyancsak helyeslik a határozott bírálatát azoknak, akik nem tettek eleget kötelességeiknek. Ehhez hozzá kell tenni: helyesen járnak el azok az alapszervezetek, amelyek nem kívánnak a beszámoló taggyűlésen dönteni a bírált párttag vagy párttagok sorsáról, hanem a vezetőséget bízzák meg: tegyen ismételt kísérletet az illetők felelősségérzetének felkeltésére, s ha ez nem járna sikerrel, terjessze ügyüket külön a taggyűlés elé. Kiemelkedő helyet foglalnak el a beszámolókban a gazdaságpolitikai problémák, a gazdálkodás, a termelés, a beruházás, a munkaverseny, a munka- és üzemszervezés kérdései. Az alapszervezetek többsége politikai oldalról, a párt gazdaságpolitikájának végrehajtása szempontjából tárgyalja ezeket — bemutatva a kommunisták erőfeszítéseit, helytállását, példamutatását. Sajnos az alapszervezetek eléggé tekintélyes része megáll a gazdasági termelési számok felsorolásánál, s nem szól a vezetőség és a párttagság termelést segítő munkájáról, mellőzi a gazdasági vezetés tevékenységének értékelését. Jelentős azoknak az alapszervezeteknek a száma, amelyek — helyesen — a felsőbb pártszervek vagy önmaguk határozatainak végrehajtását is számba veszik, bemutatva az eredményeket, gondokat, a munka összhatását az adott területen. A feladatok meghatározása A bészámoló taggyűlések többségén törekedtek a következő időszak feladatainak megjelölésére is. Néhol a beszámolót, az abban javasolt megoldásokat fogadják el határozatként, másutt külön éves feladattervben, vagy félúves munkatervben rögzítik tennivalóikat. Bármelyik megoldás jó lehet, ha ténylegesen meghatározzák a legidőszerűbb kérdések megoldására vonatkozó konkrét tennivalókat, s nem általában mindennel foglalkoznak. Az a jó határozat — bármilyen formában is terjesztik elő — amely névvel és határidővel megjelölve sorolja fel a most megoldásra váró konkrét teendőket. Ott, ahol a párttagság elégedetlen egyes titkárok, vezetőségi tagok munkájával, a taggyűlésen élesen bírálta tevékenységüket, magatartásukat. Néhány helyen meg is vonták a bizalmat ezektől a titkároktól és vezetőségi tagoktól, éltek a funkcióból történő felmentés jogával. A tapasztalatok szerint ezek a döntések időszerűek és szükségesek voltak, A beszámoló taggyűlések számottevő része még hátra van. Ezért helyes az élső tapasztalatokat elemezni, a pozitív tendenciákat általánossá tenni, a fogyatékosságoknak elejét venni. Különösen fontos a párttagok munkájának, magatartásának személy szerinti értékelése, és az, hogy a beszámoló a párttagság figyelmét, aktivitását a legfontosabb kérdésekre irányítsa. A határozati javaslatban vagy munkatervben a KB 1972. novemberi határozata- szellemében törekedjenek a legidőszerűbb teendők konkrét megfogalmazására. Így adhatnak az éves számvetések újabb lendületet a X. kongresszus határozatainak eredményes végrehajtásához, az alapszervezetek munkájának további javításához. Somodi Gyula | «a MSZMP KB ÜTK ’ munkatársa Napjainkban, amikor a szüntelenül fejlődő technika, egyéb csodái mellett, atom- és naperőművekkel lep meg bennünket, sőt, Szűkebb hazánkban, Visonta határában ráadásul a szemünk előtt is felépül, munkához lát egy óriás, éppenséggel az ország legnagyobb erőműve, alig veszünk tudomást a kisebh, a szerényebb újdonságokról. Például az annyit emlegetett kiskörei vízlépcső árnyékában meghúzódó — hazánkban egyébként teljesen eredetinek számító —, csőturbinás üzemről sem. Pedig: ez is erőmű A hajdani ártéren, a mostani új folyómederben, a duzzasztógát folytatásában húzódik — kívülről csaknem észrevehetetlenül — a négy, egyenként hét megawattos teljesítményű — turbinának helyet adó gépcsarnok, az apró mozaikkal díszített, rendkívül impozáns erőműüzem. Nem is olyan régen, még hatalmas munkagödör tátongott itt, s amikor az alaplemezeket készítették, aligha hitte volna a külső szemlélődő, hogy voltaképpen mi is lesz itt pár esztendő múlva. Azóta persze, miként a környéken még Ez is erőm ff.*. » ' ' ■ " ' ■ ■ ■ 'mm—mmmmmmmmm—mmmmmmmmM) ZU megawatt, Tisza-vízbol annyi minden, itt is megváltozott a kép: a 25—30 ezer köbméternyi betonból, éjjelnappali munkával nagyszerű létesítmény született! A mini-erőműben már a belső munkákat végzik az építők és a szerelők. Az első turbinát több mint felerészben összerakták, s nagy ütemben dolgoznak a másik hármon is. Ügy szeretnék, ha a tavaszi duzzasztás idejére készen lennének az elsővel, s a Tisza vize megforgatná a berendezést, áramot fejlesztene! Az év végén pedig már mind a négyet rákapcsolhatnák az országos energiahálózatra! Belül nem látszik — kívülről annál inkább! —, hogy a turbinák mélyen a Tisza vízszintje alatt vannak. Éppen emiatt — apró érdekesség —, különleges megoldások egész sorát igényli például majd a javítás is. Ilyen esetben, a két daruval mozgatott ideiglenes elzárótáblákat leeresztik, aztán működésbe lépnek a nagy teljesítményű szivaty- tyúk, amelyek rövid idő alatt kiszippantják a irmt- egy 600—800 köbméternyi vizet, s máris hozzáférhetnek a berendezéshez. Rendkívüli munkát követelt ugyan az építkezés, franciáktól vásároltuk a csőturbinákat — alapjában véve mégis kifizetődő a beruházás, hiszen ez a kis erőmű különösebb, értékesebb fűtőanyag helyett a Tisza vizéből termeli majd az áramot.., (—ni) A kocsik 98 százaléka a szocialista országokból Javítják az üzemanyagellátást — Többcsatornás értékesítés az autó- és alkatrészkereskedelemben is A kommunista magatartás fejlesztése A pártvezetőségek a Központi Bizottság 1972. novemberi állásfoglalása szellemében kezdték el éves munkájuk vizsgálatát és igyekeztek meghatározni az idei főbb feladatokat. A novemberi határozat kedvező hatása érződik a taggyűlések vitáiban is. Általában a párttagság egyharmada részt vesz ebben. Különösen szembetűnő a fizikai munkások aktivitása, érdeklődése. A beszámolók többsége feol„Szom Jazik“ a Mátra Nyolcvan nap óta nem hullott számottevő csapadék Heves megyében. Az ilyen tartós téli aszály szinte példa nélküli ezen a vidéken. Különösen szembetűnő a csapadékhiány a Mátrában. A hegyvidék nagyobb részén égés? féle» át hiányzott a hótakaró és jelenleg is csak a Kékestetőt fedik gyér hófoltok. Számos helyen teljesen kiapadtak az erdei források. A mezőgazdasági területek öntözését szolgáló víztározók többségében a télen várható vízmennyiségnek a fele sem gyűlt össze. A Mátrában az ivóvízellátás is akadozik. Több üdülőhelyen vízkorlátozást léptettek életbe. Az ország legmagasabban fekvő településének vízgondjain a gyön- gyösoroszi ércbányászok enyhítenek/ A mátraszemtimrei függőaknán át mintegy 500 méter mélyről emelik ki a falas, üdítő bányavizet, £ graá pótolják a hiányt. U—J-------------í*1» A spiráns üzemgazdász humkaidejénefe csaknem egyharmadát számolással tölti. Sokaknak egyhangú statisztikai adatok között tallóz, terveket készít, rövi- debb és hosszabb idő alatt megvalósuló üzemi terveket. Kis számológépét gyakran veszi igénybe segítségül, megkönnyíti munkáját az összeadások és osztások végtelennek tűnő sokaságában. És naponta mégis visszatér ezekhez, nem. unja meg, pedig két évtizede csinálja már szívós kitartással, vasszorgalommal. Mert Kivés János, a nagyrédei Szőlős- kert Termelőszövetkezet üzemgazdásza, valóban az üzem- és a munkaszervezés avatott ismerője. A 40-es évek végén mint érettségizett mezőgazdász az Agrártudományi Egyetem közgazdasági karára került. Az üzemgazdasági oktatás azonban még csak útkeresés volt az idő tájt, a mai korszerű üzemszervezéshez képest. Az üzemtan társadalomtudományi szerepét eltúlozták és nagyon kevés volt a gyakorlati példákra épülő, a technológiai ismereteket felölelő tényanyag. Kivé® János amfaícióda azonban ez mit sem változtatott, ő szilárdan az üzemtan mellett döntött. Olvasott, tanult, könyvet könyvre halmozott, és az új iránti vágy egyre erősödött benne. Fiatal agrármérnökként előbb a Nógrád megyei Ka~ rancskesziben dolgozott, azonban a szorgos hétköznapok nehéz c-ái közepette is továbbképzésén töprengett. Elvégezte az Agrártudományi Egyetem tanárképző karát. Mégsem került kated- xara, hanem a Metoguzdas ági Gépfctserfeff Intézetben vállalt tudományos munkatársi állást. Ott a talajműveléssel és a kerti kultúrák gépesítésével foglalkozott. Három éven át, olyan érdekes vizsgálatokban vett részt, mint a nagy port kavart Szabó-féle görgőseke minősítése és az első hazai gyártmányú szőlőfeldolgozó gépsorok ellenőrzése. »59 azután sorsdöntő fordulatot hozott, Kivés János életében. Egy évtized után hazajött Heves megyébe és aktívan bekapcsolódott a nagyrédei Szőlőskert Tsz szervezésébe. Előbb, mint főmezőgazdász, tudományos ismeretei és tapasztalatai alapján látott hozzá a nagy szőlőtermesztő hagyományokkal rendelkező nagyrédei táj nagyüzemmé formálásához. (Munkatársaival széles körű elemző munkát végzett. Tervek sorát készítették. Magasművelésű szőlőket telepítettek. Ezek a szőlősorok ma már büszkeségei a szövetkezetnek. Kivés János azonban tovább tervezett, a szőlőültetvényekhez korszerű gépesített szőlőfeldolgozót és palackozót, amelyek, eredményesen üzemelnek. Meg a hatvanas évek elején oknyomozó munkával hozzákezdett a Mátraalji szőlőgazdaságok együttműködési kapcsolatainak vizsgálatához. Eredményeit, megfigyeléseit a hatvanas évek. végén egy nagyszabású dolgozatban összesítette, amely a Magyar Közgazdasági Társaság és az Agrártudományi Egyesület pályázatán tízezer forintos msyäijat wjett. A dolgod azóta már könyv álakban & megjelent. Kivés János neve tehát országos hírűvé vált. Dolgozatában olyan javaslatokat tett, amelyek a szőlőgazdaságok és a pincegazdaság közötti szorosabb együttműködésről szólnak. Megállapításai, mint kiderült, nemcsak a Mátra alji borvidékre, hanem más hazai történelmi borvidékre is érvényesek. Sok irányú üzemi munkája mellett, fáradságot nem ismerve, aspirantúrára jelentkezett. Rövidesen beadja kandidátusi disszertációját, amelyben korábbi győztes pályaművét továbbfejlesztve rója sorokba tapasztalatait, eredményeit. A disszertáció fontos részei lesznek a zöldség és gyümölcs tartósításra irányuló vizsgálatai is, amelyeket a nagyrédei Szőlőskert Tsz- ben éppen az ő tervei alapján az idén kezdenek meg, a már felépült nagy hűtő- kombinátban. A ma 44 éves Kivés János nap nap után fiatalos energiával, odaadással dolgozik. Szereti amivel foglalkozik, és szívesen vállalja a feladatokat. Az üzemi és tudományos munkán kívül jelentős társadalmi funkciók részese is. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa például tagjai közé választotta és ugyancsak tagja a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak is. Hogyan győzi ezt a sokirányú tevékenységet? Egyszerű a titka: szorgalommal és kitűnő időbeosztással. Mert Kivés János egyéniségéhez, életritmusához ezek is szorosan hozzátartoznak. Huuluoé Károly A negyedik ötéves tervben állítottak össze először a közúti gépjármű-közlekedés járulékos rendszerének — gépkocsi-értékesítés, alkatrész- ' és üzemanyag-ellátás, javítóhálózat stb. — fejlesztési elképzeléseit. A különböző szervek és szektorok ezzel kapcsolatos tevékenységét a KPM fogja össze, irányítja, s a tervek végrehajtását tárcaközi koordinációs bizottság kíséri figyelemmel. Nem kis dologról, s nem kis gondról van szó, hiszen az állam az egy-egy személygépkocsihoz szükséges járulékos fejlesztésére — nem számítva az úthálózatot — hozzávetőlegesen 26 ezer forintot fordít. A járulékos beruházások kérdésével legutóbbi ülésén a Minisztertanács is foglalkozott. A negyedik ötéves tervben 300—350 ezer személygépkocsi beszerzését irányozták elő, ebből a jelenlegi kilátások szerint 340 700 kocsi behozatala realizálható. A kedvező beszerzési lehetőségek és az árusítás feltételeivel kapcsolatos intézkedések nagyban hozzájárultak pédául ahhoz, hogy a MERKUR tavaly az eredetileg 1972-re' tervezett 49 500-zal szemben 56 000 személyautót értékesített. A kocsik 93 százaléka a szocialista országokból származott. Az állandó áremelkedés miatt a továbbiakban a dollár elszámolású országokból importált kocsik, csak a választék bővítését szolgálják, számuk a tervidőszak végéig sem haladja meg az évi 1000—1500-at. A személygépkocsi-kereskedelem forgalma a tervidőszak végéig — 1970-hez képest — megkétszereződik, készletállománya háromszorosára növekszik. A nagyobb feladatok ellátásához szükséges fejlesztéshez a gépkocsi- és alkatrészkereskedel- rrá hálózat bővítéséhez a Kttialátok erőforrásai-. nak kiegészítésere az állam 1,7 milliárd forint támogatást nyújt Az összegből a MERKUR és az Autóke r részesedik. A személygépkocsi-kiszolgálás színvonalának javítására a tárcaközi koordinációs bizottság döntése nyomán az átadás közelebb került a szervizhez. Az AFIT Debrecenben, Győrött, a fővárosban néhány helyen pótolja a MERKUR szűkös átadási kapacitását. A MERKUR tavaly a gubacsi hídfőnél létesített új átadótelepet. A terv 400 töltőállomás építését valamint a tárolótelepek és a szállítóeszközök kapacitásának 80 százalékos bővítését írja elő az üzemanyag-ellátás javítására. Ehhez az állam 900 millió forint támogatással járul hozzá. Az elmúlt két esztendőben önerőből és állami segítséggel 132 töltőállomás létesült. A KÉM ötéves terve a meglevő szervizkapacitást és a növekvő gépkocsiállomány javítási igényét figyelembe véve 1975-ig 18 millió óra új javítási kapacitás megteremtését írja elő. Ehhez 1,6 milliárd forint állami támogatást hagytak jóvá. A következő hónapokban várhatóan egész sor intézkedést hoznak a közúti közlekedés járulékos fejlesztésére. A Nehézipari Minisztérium az .illetékes minisztériumokkal közös előterjesztést készít például az üzemanyag-ellátás javítására. Megvizsgáljáli az autó- és alkatrészkereskedelemben is a több csatornás értékesítés bevezetésének lehetőségeit, feltételeit. 1833. tetaiát A* csul&rtőfc