Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-07 / 31. szám
Több forintért ? Több tudásért ? Felnőnek az iskolapadban „Az esti és levelező oktatásnak lontos szerepe van az egyre inkább általános szükségletté váló továbbképzésben is. . Ezért megfelelő ösztönzéssel is támogatni kell a dolgozók munka melletti tanulását. Valamennyi társadalmi szervezetnek, az üzemek, vállalatok. intézmények vezetőinek elő kell segíteniük az esti és levelező képzés lehetőségeinek ki- • használását és a munka melletti tanulás erkölcsi és anyagi megbecsülését.” (Kivonat az MSZMP Központi Bizottságának 1972. június 14—15-én tartott üléséről kiadott közlemény bői.) Ilyen lesz a jövő. kétségtelen biztató perspektíva, országszerte sok ezren vártak, várnak erre. Miért? A magyarázat kézenfekvő: korántsem ideális a felnőttok- ' tatás helyzete Hazánkban. A kép összetett és bonyolult.,: Különösebb magyarázat helyett arra vállalkoztunk, hogy felvillantjuk a 'lényegesebb összetevőket, s jelzésszerű képet nyújtunk a / felnőttoktatás megyei hely- ' zetéről. Valamit, valamiért? így kezdődik. Valaki elhatározza, hogy továbbtanul, vállalva azt, hogy munkaidő után iskolapadba ül, hogy éjszakába nyúló órákon a könyveket bújja. Megkeresi vállalata személyzeti főnökét vagy — ahol van — az oktatási előadót, s bejelenti szándékát, segítséget, támogatást kérve, remélve. Kövessük ezt az utat, s hallgassuk meg a vállalatok képviselőjének véleményét. VILATI, Nemes Gyuláné, személyzeti előadó; — Sajnos, az általános iskola nem vonzó a felnőttek számára. Vannak olyan dolgozóink — igaz, nem sokan —, akik csak öt vagy hat osztályt végeztek, ám közülük egy sem óhajt továbbtanulni, megszerezni a minimális iskolai végzettséget, bármennyire is szeretnénk. Annak örülünk, hogy a közép- és szakközépiskolák esti és levelező tagozata iráni megnőtt az érdeklődés. Az elmúlt tanévben harminchatan tanultak munkaidő után, szeptembertől már hatvannégyen vállalták a magasabb képzettség megszerzését, Ennek örülünk, ez érdekünk, hiszen a műveltebb ember tö^b forintot jelent a közös konyhára. Megadunk minden kedvezményt. Egri Fínomszerelvénygyár, Máté József oktatási osztályvezető': — A X. számú Ipari Szak- középiskola négy osztályában 172 dolgozónk tanul. Ezzel elégedettek is vagyunk. Biztosítjuk a rendelet által megszabott tanulmányi szabadságot, s gondoskodunk olyan műszakbeosztásról. amely nem gátolja. a tanulást, az iskolába járást. Aggaszt, viszont az, hogy sok dolgozónk — többen harminc éven aluliak — nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Különösképp elszomorító a helyzet hevesi gyáregységünkben. Idézzük az egri dolgozók iskolájának igazgatóját, Sára Lászlót: _ Csak úgv látják értelmét a tanulásnak, az általános iskola befejezésének, ha a pluszért többet, vagyis v alamiért valamit kapnának a munkahelytől. Érzésem szerint az ösztönző erő hiányzik. Közömbösség — felsőfokon Nem kopogtathattunk műiden vállalatnál, de beszélfebruár 7., szerda tünk jó néhány felnőtt tanulóval, s bizony nem egy akadt, aki történeteket idézett a közömbösségről, a vállalatok érdektelenségéről. A kétgyermekes Kovács Lászlóné jelenleg a Technolux Ktsz-nél dolgozik szedőként, s őszintén örül, hogy végre beiratkozhatott — levelező hallgatóként — a gimnázium első osztályába. — Korábban a nyomdában dolgoztam, szintén szedőként, meg is becsülték igyekezetem, azt azonban sehogy sem értették meg: miért akarok továbbtanulni. 1968-ban anyasági szabadságon voltam, kértem főnökeimet. hogy engedjenek nyomdaipari technikumba Nem kellett tanulmányi szabadság, müszakváltás, hiszen otthon voltam, mégsem engedélyezték, javasolták a továbbtanulást. Később a gimnáziummal próbálkoztam, ismét elutasítottak. Jár ide egy volt kolléganőm: engedélyezték ugyan, hogy tanuljon, de az iskolában töltött órákat később le kell dolgoznia. Űj helyemen megértőek: vart szabadság, van támogatás. Osvátfi Sándor, a IV-es AKÖV buszvezetője is megharcolt a beleegyezésért. Szakoktatói vizsgát tett. Ehhez azonban utólag az érettségi bizonyítványt is meg kell szerezni. Továbbtanulását engedélyezték, ám • az oktatás idejére nem kapott szabadnapot, nem, gondoskodtak helyettesítéséről. Elkeseredetten kereste meg az igazgatót, szerencsére ott megértésre talált, — Sajnos, sokan nem őrzik jó szemmel, hogy az ember többre törekszik, hogy továbbtanul, holott szer in- , tem ez természetes igény, | még akkor is, ha valaki fel- > nőtt, s három gyerek neve- ; léséről gondoskodik. Akadnak bátortalanok is, mint Koch Károly zenész, a Panoráma Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat alkalmazottja : — A művészeti szakszervezet tette kötelezővé az érettségit. Elsősorban ezért tanulok. A beszámolók idejére mégsem mertem szabadságot kérni, mert attól tartottam, hogy nem fogadnak megértéssel. Inkább az alvás idejéből loptam el őrá- j kát. " Igen, a sok rossz tapasztalat nem mindig a legjobb tanácsadó. Vannak mecénások is A tizenhét éves Tajsz Ildikó kellemesebb élményekről számol be: — A siroki Mátravidéki Fémművekben dolgozom, gyors- és gépíróként. Az érettségi nem kötelező, nem előírás, én mégis jelentkeztem. Jólesett, hogy segítettek, méghozzá nem is akárhogy. Hetente egyszer elengednek, s ezt az időt nem is kell utólag ledolgoznom. Hat nap tanulmányi szabadság járna, én tizenötöt kaptam, s még plusz öt napot, mint fiatalkorú. így aztán fel lehet készülni a beszámolókra. Munkatársaim még a tanulásban is segítenek, megmagyaráznak egy-egy homályos anyagrészt. Természetesen így szívesen vállaltam, hogy érettségi* után í még négy évig a vállalatnál < dolgozom, annál is tmkábi},.í mert megígérték, hogy ha sikeresen végzek, emelik a fizetésem. A megértés hajtóerő Ügy érezzük: ez a járható út, így kellene segíteni a továbbtanuló dolgozókat minden vállalatnál. így. mert az egyik fél sem jár rosszul. Az, aki felnőtt fej jel, családosán, munkaidő után vállalja a tanulást, nem kis áldozatot hőz, ám a több tudás, a magasabb képzettség idővel csak több fizetést, jobb beosztást eredményez. Nem veszít a vállalat sem, mert a mai áldozat holnap megtérül: kiművelt főkkel eredményesebben lehet dolgozni. Természetes, hogy az üzemek, intézmények elsősorban szakemberigényeikre gondolva döntenek. A merevség, az érdektelenség azonban rossz tanácsadó, elriasztja a dolgozókat, míg a megértés, a meggyőzés szárnyakat . ad. Ügy kell érvelni, hogy a többre törekvő felnőttek a vállalat számára is szükséges, kamatozó képzettséget szerezzék meg, munkaidő > «tán, az iskolapadokban. Erre ösztönöz á Központi Bizottság állásfoglalása is, amellyel elvileg mindenki egyetért, ám a végrehajtás bizony még várat magára. Igaz, idővel a határozat szellemében született rendeletek szabályozzák a továbbtanulást. Addig nem elég várni, hanem meg kell érteni, szokni az újat, a jobbal, a helyesebbet. Pécsi István HATVANI DIÁKOK KÜLÖNÖS MAGYARÖKÁJA Bajzaébresztgető Szűcsiben Köd, vendégmarasztaló sár, amerre lépsz. Ilyen á kis utcácska is, ahol a költő szülőháza áll, homlokán egyszerű kőtáblával: Bajza József, 1804. január 31. Az ud- 1 varban borzongó tamarisz- kuszok, az üvegezett veranda előtt rózsatövek, tüskés águk ereszetig ér. Bent, ahol gyülekezünk, festett tányérok néznek ránk a falról, a paprikafüzér virít. Egy híján százhetven esztendő suhant el immár, hogy ,e lakban a reformkor irodáiménak jelese, a dalköltő és kritikus, a patvarista és Kossuth-hívö lapszerkesztő, a hatvani gimnázium névadója e világra született. ★ E világra... ? Nem. Oly korban élt ő, amely béklyóba kötötte a népszabadságot, megalázta a tiszta égboltért síró embert. Erről vallanak művei. Törekvései innen keresik a kiutat. S amikor’ a negyedikes Pádár Márta a költő betegségét, korai halálát említi együttérző szavakkal, kimondatlanul is tudjuk, érezzük: Bajza tragédiája a nemzetével cseng össze. Szenteld, óh magyar, hazádnak kehied szebb érzelmeit: romlott szív és romlott elme, kit hazája hő szerelme, szép tettekre nem hevíti Romlott volt az ő szíve- lelke, míg hazájáért vívhatott? Dehogy. A reménytelenség Toppantotta össze. Fejkendős öregasszony biceg az úton, latyakban. Megy állítom. Előbb bizalmatlan, nem tudja mire vélni a tolakodást, aztán megered. — Bajza? Hát hogyne tudnám ki volt! Híres ember. író. A falunkban született. Odébb, ahol a sok gyerek ácsorog. Igen, abban a házban. Tanultuk annak idején iskolában. Hanem nagyon régen jártak itt emlékezni, tíz esztendeje is van talán ... a Petőfi Irodalmi Múzeum támogatásával könyvekből, képekből, fotókópiákból Bajzára vonatkozó gyűjteményt állítunk össze, s ezt a szülőház verandáján helyezzük el. A táblán kívül ugyanis semmi olyan tárgyi emlék nincs az épületben, amely az idelátogatókat eligazítaná, gazdagítaná. A kis muzeális gyűjteményt: aztán diákjaink évről évre gazdagítanák, s a szűcsiekkel közösen minden esztendőben megemlékeznénk e táj jeleséről... ★ Örömmel jegyzem az igazgató szavait, mint amilyen jóleső érzéssel hallgattam pár perccel korábban a két iskola tanulóit, Bognár Ágit, Karcsó Rozáliát, Szerencsés Máriát, a versmondó Kiss Gizellát, Hegedűs Ágnest, s a szavalókórust, amelynek tagjai ízléssel, kulturáltan, az ügyhöz , illő buzgalommal ébresztgették Bajza József szellemét. Egy dolognak örülnék még nagyon-nagyon. Ha a helyi tanács- hozzáférhetővé tenné a szülőházra függesztett emléktáblát, illetve olyan te- recskét alakíttatni ki előtte, ahol egy-egy látogatócsoport elfér anélkül, hogy az úttesten kelljen táboroznia! Ez esetben' — mint Ambrus Endre célzott rá —, még arra is hajlandóság mutatkozik a Bajza Gimnázium irányítóiban, hogy névadójuknak e pihenő terecskén domborművet állítsanak. Moldvay Győző Annyi azért nincs! Erről a félbőr kötésű emlékkönyv tanúskodik, amelyet a helyi iskola előzékeny igazgatónője kerít elő hamarjában. Ami a parasztasszony szavaiból megszívlelendő és egyértelmű igazság: utóbb megfogytak a Bajza-ház látogatói. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor rendbe hozták a portát, s e könyvbe az első sorokat, véste dr. Peér István gimnáziumi tanár, Fábián István altiszt, Csorba Zoltán tankerületi főigazgató, meg Fülöp György járási főjegyző, még szinte minden hétre jutott valaki. Többször megfordultak erre gyöngyösi diákok is. Bajza évekig ott járt iskolába. Négy esztendeje azonban megszakadt a sor. Felednünk kellene a költőt? A respublikára esküvő politikust? Ez a január végi emlékezés, Széplaki tanár úr negyedikeseinek „kihelyezett” magyarórája talán új, méltó korszakot ígér. Ambrus Endre • igazgató szavai is ilyesfélét sejtetnek. — Szűcsiben tanító kolle- ganőninkkel most megegyeztünk, hogy a két iskola szorosabbra fűzi kapcsolatát, s közösen ápolja Bajza József emlékét. Pontosan fogalmazva mi arra gondoltunk, hogy Dessewffy László: KORSZERŰ Peterdi zsebre gyűrte n schillingeket, és abban a pillanatban elragadta- a szabadság szédülete. ötezer schilling! Fél lábbal a börtönben fizetgette évekig Csóvásiéknak a részleteket — a forintkiajánlás klasszikus esete —, míg a bécsi címen össze nem gyűlt az ötezer, és a báróéktól megjött a meghívólevél. Magához intett egy cirkáló taxit, és megadta a báróék címét. Nem sokkal később átsietett az előker- ten, mint valamikor, ha a Stefánia úti kis palotába igyekezett. Egy öreg inas nyitott ajtót. Peterdi előre köszönt neki: — Guten Abend f Ez műhiba volt! Az elmúlt húsz év alatt ráragadt, hogy mindenkinek előre köszön. De nem azért jött Pestről, hogy a küszöbről visszaforduljon. Sosem hitt a kártyás-babonákban, csak a pihent idegekben, a technikai fölényben. Áthaladt néhány szobán. A báróéknak itt is jól ment. Ezt eddig is el tudta képzelni, de valahogyan mégsem hitte, hogy mások még mindig úgy éljenek, mintha semmi sem történt volna. A báróné csókra nyújtott kezén megcsörrentek a kar- perecek, két előkelőén öltözött úr tápászkodott fel a karosszékekből A fiatalabbikban Kerényit ismerte fel, a háború után bridzseltek néhányszor — akkor még kezdőnek számított a kis Kéri, azután ötvenhatban lelépett. Ki hitte volna, hogy viszontlátják egymást a báróné partiján? A másik valami Hohenstein nevű öregfiú, hadvezér arccal. Ez lenne a Hohenstein herceg, akit Hitler főbe akart lövetni? Uobensu-'in szmokingja leg. Ért abb harmic éves volt, s eléggé gyűrött, míg Peter- diét a penzióban átvasalták, mialatt ő 1 megfürdött. Ez fontos a nyugodt játékhoz! Kerényi persze kifogástalanul ápolt, de ő még fiatal ember, alig lehet túl a negyvenen. Vajh, hogyan ügveskedte be magát a jó társaságba? Csak a bridzs- dzsel? A báróné testvérek között is hatvanöt éves, és ötvennél fiatalabbnak a legádázabb hízelgő se nézheti. Amellett mindig a zárdában belérögződött erkölcsi elveket gyakorolta. Maradta bridzs, mint mámor.' Már ültek is a zöldposztós ásztal köré. A báróné került Hohensteinnel szembe. Az öreg hadvezér osztött, és öt káróig ment a licit. Kerényi játszotta, simán meg is nyerte. A felírás Hohenstein hivatala volt. Miközben Peterdi körbedobálta a lapokat, az ismeretlenre gondolt, aki ma este kicsöppent miatta a partiból. Ki lehet az? A báró? Kizárt dolog, hogy rendszeresen letejeljen Kerényinek, meg a hercegnek. Túl nagy luxus lenne, ezt még Pesten sem kockáztatta, a régi jó időkben., A báróné — született Pollatschek-Drexler — veszthetett a saját vagyonából tetszés szerint, de a báró — ő takarékos ember volt. Hohó, figyelni kell ám! A kör dámat kicsit korán ád- ■ta be, Kerényi elégedetlenül . rántott egyet a vállán. Most nincs más, csak a játék. A báróné és Kerényi nagyon sokat fejlődött. Hohenstein pedig egészen elsőrendű játékos. Nem a kényelmes hazai tempóban peregtek a játszmák, már licit közben érződött az erős feszültség. A másik három merészsége minden pillanatot szinte szerencsejátékká élesített, s ő alig jutott közöttük levegőhöz. Drága cigaretták tömjén- szaga sűrűsödött, pedig Pe- terdinek évekkel ezelőtt le kellett mondania a dohányzásról. Talán így akarják kiborítani? De honnan tudnák, hogy mennyire ingerli a füst?! Az inas kávét szolgált fel, — Tudók egy helyet, ahol ötvenkilencet adnak száz forintért ... — Kösz, már elintéztem. . A herceg osztás közben rájuk szögezte tekintetét, Sértésnek vehette volna a pusmogásukat, nem tudott magyarul. Ha ugyan nem tudott, és ha egyáltalán herceg volt, nem valami Rákóczi úti Hohenstein. De ez képtelenség! Ez a környezet elég valódi ahhoz, hogy egy Hohenstein is valódi lehessen benne, és ráadásul még részese is a báró üzleteinek. A báró mindig a legpedán- sabb arisztokraták közül választott társat. bágyadt löttyöt, mintha egy harminc év előtti lombikban főzték volna. — Mennyi időre jöttél? — 'kérdezte Kerényi. — Korlátlan. Ameddig kedvem tartja... — Badenbe nem készül? — Ezt a báróné vetette közbe. — Még nem döntöttem Sok mindentől függ... — A klienseinek nem hiányzik? — Hát,,.'. — Te praktizálsz? Ügy tudtam, hogy régen nyugdíjban vagy... Aztán Kerényi közelebb hajolt hozzá, és magyarul mormolta; ............. — Szóval, praktizdT? 'Ez érdekes. Négy treff... — fűzte tovább a báróné a beszélgetést. — Érdemes ott ügyvédkedni? — Feltétlenül .12 Négy kör.:; — Persze, a körülményekhez képest. Passz. — Szanzadu. A herceg szigorúan nézett a beszélgetőkre, és hazavitte a szanzaduját. Merész óvatossággal játszott, a báróné viszont hallatlan szerencsével is. Igaz, tizenöt év 1 alatt volt Pesten is néhány estéje, mikor nyert, de ez. nem érintette a végeredményt. ffiplytatjukÁ! • I )
