Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
1,3 milliárd könyvre Növekszik a könyvvásárló munkások száma A lakosság és a közü letek 1972-ben kereken 1,3 milliard forintért vásároltak könyvet, ez 13 százalékkal haladja meg az 1971. évi vásárlások értékét. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének piackutató csoportja által készített gyorsmérlegből kitűnik, hogy a mintegy 6 százalékos kiskereskedelmi felfutást a könyvforgalom növekedési üteme több mint kétszeresen múlta felül. A könyvszakma 1972-ben az előző évinél 148 millió forinttal magasabb forgalmat ért el, amiből 128 millió forint a lakosság, és csupán 20 millió forint a közü- letek vásárlásának többlete. Az eredmény különösen azért kimagasló, mert a könyvárak nem emelkedtek. A forgalom növekedésében főként az játszott közre, hogy a könyvkiadás egyre' jobban igazodott kínálatával a kereslethez, s tovább javult a propagandamunka hatóköre és hatékonysága.' A keresletnek a könyv fieté fordulásában feltehetően szerepet játszott az is — teszik hozzá a piackutatók; — hogy egyes tartós fogyasztási cikkekbe« wjszonylagos telítődés állt be. s a családoknál így felszabadult ösz- szeget a házi könyvtárak gyarapítására fordítottak. Különösen örvendetes az a tény, hogy a munkások közt növekszik a könyvet vásárlók aránya, ami érezteti hatását az országot könyvforgalomban. Egy 19fi7-ben végzett felmérés szerint a könyvesbolti vásárlók 14 százaléka volt munkás. A hasonló jellegű vizsgálódás az elmúlt évben sokkal kedvezőbb eredményt mutatott. A külvárosi boltokban a megkérdezettek 28 százaléka, a belvárosi üzletekben a vásárlók 23 százaléka volt munkás. Még kedvezőbb az arány az önki- szolgáló könyvesboltok esetében, ahol minden száz vásárlóból 37 fizikai dolgozó volt. A jó eredményekben része van annak is, hogy a Művelt Nép az elmúlt évben a mai magyar irodalom népszerűsítése céljából írók, kritikusok, színészek közreműködésével rendhagyó irodalomórák sorát szervezte vidéki városokban, s az Állami Könyvterjesztő Vállalat is nagy figyelmet fordított az üzemekben működő kön y_ '»«boltokra. fMTD Hangverseny gyerekeknek Az egri úttörőház szombaton este hangversenytrendezett az általános iskolásoknak, Ismerkedés a hangszerekkel címmel. A cél egyértelmű és világos: megkedvelteim a tizenévesekkel a komolyzene világát, eljuttatni, közelebb vinni őket a tartományhoz, ahol a lélek nagyjai tanyáznak. Bévai Zsolt vállalkozott arra, hogy a hangszereket bemutassa és néhány szót ejtsen a zenei formákról, annak kapcsán, hogy az Egri Szimfonikusok előadták Beethoven Fidelio nyitányát és Haydn London szimfóniámnak első tételét. Az együttes dicséretére szóljon, hogy j a feladatot a kicsinyek előtt; is komolyan vette és az; akusztikailag jó teremben,; fegyelmezetten és hatásosan ; vitte közelebb az ifjúsághoz; a két művet, Farkas István < lelkiismeretes és értő kar- j mesteri közreműködése mel-; lett. : Két szólistája is volt az; estnek Vincze Teréz zongo- ; raművész pályája kezdetén; állva, első ízben kapott le- ; hetőséget arra, hogy zene-; karral együtt lépjen pódi-; umra. Beethoven c-moll; zongoraversenyének III. te- telét játszotta. Arra külö- ; nősebben nem számíthatott, : hogy a fiatalok ezt a muzsi- ! kát valami nagy érdeklő-: déssel fogadják, hiszen a ze- : netitán harmóniái az érett: l^lek mélységeiből törnek: elő. Mégis úgy érezzük, hogy , a tételben rejlő játékosság,: az a vibráló elevenség, amely a nyugtalan és nyugtalanító akkordokat fűti, a tizenéveseket is megfogta, megközelítette. Vincze Teréz előadásán érződik, hogy igyekszik elmerülni a szenvedélyektől és szenvedésektől diktált harmóniákba, mint az a diák, aki házi feladatul kap interjúkészítést egy nagy emberrel. Vincze Teréz soksok energiával játszik, még nem használja fel és ki egészen azokat az adottságokat, amik benne feszülnek. s mintha lélekben sem készült volna fel még maradéktalanul a tragikumot megvalló művek átélésére. A másik szólista a hangÜM. február (L, kedd versenyen Varsányi Miklós volt, aki Mozart D-dúr kiírt- versenyét játszotta. A fiatal művész a hangszer által teremthető hangulatot, vidámságot, lírával telítetlen tolmácsolta. I A hangverseny puszta ténye és az elindító szándék további munkára ösztönöz, mert egyrészt a fiatalok a nekik megszokott környezetben, és elég korán kapnak zenei élményt, másrészt a fiatal művészek fórumhoz jutnak, tehetségük hatáskörének felkutatásához és készségeik leméréséhez. (farkas) vawwAwwvwewwAWwwM A portás átadta a kulcsot. A szoba, miint egy csendes sziget a nagy forgatagban. Letette a bőröndjét és rágyújtott, majd két fordítással bezárta az ajtót. Az első nap úgy teít el mint minden üdülőben. Asztalbeosztás, fürdőjegyek átvétele és egyebek. Este a biztonság kedvéért beszedett egy Tardylt. Reggel arra ébredt, hogy a folyosón iszonyúan zúg a porszívó, úgy, olyan élesen, mintha kutya vonított volna a közelben. Pár perc múlva csend lett és hangok szűrődtek át az ajtón: — Láttad azt az idős férfit azzal a fiatal nővel7 Mit szólsz hozzá? A porszívó újra feiüvöl- tött és végérvényesen kiverte az ágyból. Indulnia kellett, hiszen az első csoport nyolckor kezdte a reggelit, elkésni pedig semmiképpen nem akart. Az ajtózárással bajlódott, amikor a takarítónő megszólította: — Milyen különös kívánsága van a kedves vendégnek? Meglepte a figyelmesség. — Igen, lenne egy kívánságom. Szokásom szerint a szobában mindent szétpakolok, úgy szeretném, ha takarítás után minden az eredeti helyén maradna. Tulajdonképpen arra kérem, hogy ne csináljon rendet. A délelőttök az orvosi várószobákban, a kezeLőkben, meg a fürdőben teltek el. Vizsgálatok, eligazítás: vérnyomás megfelelő. Tíz perc a 38, húsz perc a 36 fokos vízben! A masszázs feltétlen jót tesz, súlyfürdő másnapomként, ultrahang hétfőn, szerdán, pénteken-»Mozgalmas élet a boldogi ifjúsági klubban (Tudósítónktól) Mintegy nyolcvan leány ós fiú részvételével él, dolgozik huzamosabb ideje Boldogon a Petőfiről elnevezett ifjúsági klub. A fiatalok azért választották ezt a nevet, mert — ahogy mondják — példa számukra a költő forradalmi erénye. A klubtagok egyébként többségükben ipari dolgozók, negyven százalékuk pedig diák. Itt, a művelődési házban találtak maguknak második otthont, amely csütörtök esténként tartalmas programmal várja őket. A héten, ahogy kint jártunk, az őskor művészetéről hallgattak előadást. S arcukon feszült figyelemmel, szemükben az értelem fényével, őszinte rácsodálkozással fordultak szinte valamennyien a sok évezredes emberi kultúra primitívségében is művészi emlékeihez. De a téma ürügyen az emberré válás folyamatát is nyomon követhették, a jávai majomember látványától a „homo sapiens” megjelenéséig. A kultikus té. mák, a mágia misztikumában feltündökiő ősi rajzok, agyagszobrocskák, faragvá- nyog. régi-régi használati tárgyak képei a klubközönség körében eleven vallomásokká váltak, A fiatalok megértették, áterezték, hogy a művészet — régen is — az egyik legm ag asabbrend ü emberi tevékenység, s az önkifejezési vágy. a valóság alkotó újjáteremtésének érvényesülése. Ahogy látogatásunk alkalmával értesültünk, a bcúdo- gi fiatalok már eddig is jelen vendégelőadókat fogadtak. Megfordult körükben a hatvani váró» tanács titkára, a bíróság elnöke, akik szakmájuknak megfelelő, az ifjúságot közelről érintő jogi, erkölcsi kérdésekről beszélgettek velük. Továbbiakba« Hatvan országgyűlési képvieelőnőjét, majd pesti és miskolci előadóm Érvészeket látnak vendégül, hogy üyen irányban is gyarapodjék élményviláguk. (Tőzsérl Csáth Géza orvos volt. És író. Hogy orvosnak milyen volt, illetőleg milyen lehetett volna, ma már aligha lehetne eldönteni. De hogy írónak még a nagyok, Kosztolányi, Babits,. Tóth Árpád, Móricz Zsigmond között sem lett volna másodrangú, azt már igazolta a televízió is egyszer- másszor. A mostani, ,.Az ai- bíróék” című adaptáció, ha nem is „harsogja” ezt a megállapítást, de mindenesetre érzékelteti. Csáth Géza szinte orvosi pontossággal diagnosztizálja kora sötét szellemiségű és jellemiségü kisvárosának „elitjét”, s bár a diagnózis a szatíra eszközeivel él, — de mögötte nagyon is ott ólálkodik a tragédia. Az ilyen albírófélék irányították és próbálták, nem is sikertelenül, a maguk képére formálni a kor kisvárosának társadalmát. Bródy Sándor Elza férjhez megy című írásában, illetőleg ennek televíziós változatában a buta puritánság másik oldalát villantja fel Marton László ugyan nem töprengtető, kissé nyers, de hatásos rendezésében. Amíg Csáth hősei a család, a házasság „szentségét” kívánják pletykától, sőt önmaguktól is ostoba módon megmenteni, addig Bródy naturaliszti- kusabb hangvételű játékában egy más, régen felbomlott házasság kereteit óvja meg Elza azzal, hogy anyja szeretőjének lesz a felesége. Nem kell különösebb jóstehetség, hogy előre lássuk, miféle házasság lesz ebből. Olvasta-e? — kérdi a televízió a nézőitől, s egy-egy ilyen adaptáció után minden bizonnyal sokan el is olvasnák a televízióra alkalmazott novellákat. Jó szolgálatot tehetne a televízió, ha egy-egy mondat erejéig utalna rá, hol található meg — ebben az esetben — a Csáth- és a Bró- dy-novella, mikori kiadású kötetben, ezzel is segítve és ösztönözve nézőit, hogy a kérdésre, „Olvasta-e?", így válaszolhassanak; „Most már igen!" Nem nagyon szokásóm, hogy filmeket — nem televízióra készült filmeket — méltassak e rovat keretein belüL Az úgynevezett „mozifilmek” mire a képernyőre kerülnek, megkapják értékük értékelését, ha pedig itthon ismeretlen filmek peregnek előttünk a képernyőn, rendszerint nem is érdemelnek különösebb kritikai megjegyzést. Legfeljebb azt tettem immáron szóvá, hogy úgy tűnik: meglehetősen sok és értéktelen filmmel töltik ki az utóbbi időben a televízió az adásidő órait. És ha emiatt fintorogtam, akkor úgy érzem, hogy egy kitűnő, ellentmondásaiban is elismerésre méltó film bemutatásakor a jó szót sem szabad mellőznöm. A Becket című angol filmről van szó. Anouilh, aki 1932-ben aratta első nagy sikerét A hermelin-nel, Becket, vagy Isten becsülete címmel 1964-ben írta meg ezt a drámát, amelyet még abban az esztendőben filmre vittek Angliában. Nemcsak azért — gondolom — mert a XII. század Angliájának nagy történelmi időszakát rajzolja meg Jean Anouilh, amikor II. Henrik, ha ellentmondásosan is, de a feudális királyi hatalom megerősítését tűzte ki célul és valósította is meg akaratát. Becket Tamás, egykori barátja, kancellárja, a majdani canterbury érsek meggyilkoltatása árán is. Anouilh e történelmi tényre építette fel maga gondolatiságát; egyfelől a felelősségre és becsületre döbbent, ám —» s ez a tragédiája — éppen ebben a pillanatban haladásellenessé váló Becket Tamása másfelől a gyilkosságtól sem visszariadó, nem éppen jellemszilárd, de a kor igényét a haladást szolgáló, a realitásokat hidegén felmérni tudó II. Henrik. Mér ez a kissé vázlatosan felrajzolt hadállás is igazolni látszik, hogy sem Anouilh, sem Peter Glenville, a film rendezője nem gondolt arra, vagy ha igen, messze hese- gette e gondolatét is, hogy a cél és az eszköz dialektikáján meditáljon. Becket és 1L Henrik effajta szembeállítása ugyanis óhatatlanul arra irányítja a figyelmet és így bizony tévútra is vezeti, miszerint a hatalom törvényszerűen megtalálja céljaihoz a maga eszközeit, amelyekben persze nem is válogat, és mindegy, hogy milyenek ezek az eszközök, hiszen velük szemben a becsület úgyis elbukik és a hatalom győz, amely aztán utólag be is vallhatja vétkét, szentté avathatja eszközeit, de saját áldozatát is, — csak ereje erősödik tőle. Ennek ellenére is, s elsősorban Peter O’ Toole játékával s Richard Burtonnak, különösen, már mint a canterbury érsek alakítójának szereplésével izgalmas, szép és emlékezetes filmet láthatott a televízió nézője. Kicsit belepillantva az angol feudális állam kialakulásának történetébe, és megismerkedve egy, ha talán néha kissé felszínesen is sziporkázó, de mindenképpen figyelemre méltó drámaíró, Jean Anouilh alkotásával. Gyurkrt Gént A debreceni kertészet üvegházaiban tél derekán is virít a szegfű, ciklámen és jácint. Sok ezer cserepet és vágott virág kerül a virágboltokba a tél folyamán. (MTl-foto — Balogh P. László felv. — KS.) VAAAAAAAAAAAAAA/MvVWWWWWSÁAAAAAAAAAAAAÁA/WN^f'i^VW^A^^^^AA/VVA^/V^AÁAAAÁAAAÁ/VWN wv/WWtAAAAAó Nyakig cíft a meleg vízben. Szazkilos hölgy közeledett. — Nézze meg, kérem, a hőmérőt! Mintha több lenne ez a víz 38 foknál. — Pontosan annyi. Ezt a vizet ellenőrzik, kérem. — Köszönöm szépen az ilyen ellenőrzést, amilyet ezek csinálnak. Ha az ember nem elég óvatos, rákot csinálnak belőle, olyan lesz a bőr, mint a lacipecsenye. Észrevétlenül egy félkarú ember mellé sodródott. — Tudom én, hogy nem szép látvány a félkarú ember. Látom, maga is húzódozik ... Tízperces történetet hallgatott végig az amputálásról, majd az orvos utasítása ^szerint átment a szomszéd medencébe. Sípszó hasított az üveg- csarnokban. Egy íeher köpenyes férfi ordított, de senki sem értette a torzul visszaverődő hangfoszlányokat. Később valaki bölcsen megfejtette, hogy köpenyt, törülközőt nem szabad a székekre rakni és emiatt volta siptaó, meg. a lárma. Este az ágyban Hans HeTl- mut Kiest Farkasok című könyvét olvasta. Váratlanul kopogtatás hallatszott: — Én volnék, a szomszéd, a 330-asból. Ügy gondoltam, ha már ilyen szépen egymás mellé kerültünk, dobjunk be együtt valamit. Olyan papramorgóm van, kérem ... Még tavalyi főzés. Az anyukám, igaz, a fürdőszobában fürdik, de az semmit sem számít. A részeg ember szájából dőlt a törkölyillat. Este biztonság kedvéért bevett egy fél Tardylt és addig aludt, amíg a porszívó vinnyogni nem kezdett a folyosón. Később elhallgatott és hangok szűrődtek be a szobába. — Te, Margit! Milyen csodabogár lehet ez a 331-es? Húsz forintot adott azért, hogy ne takarítsak a szobájában ... Azután meg azt beszélik, hogy az ötödiken van egy buzis nő. Talán már az igazgatónak is szóltak miatta. Nagy röhögés és á porszívó újra íedvisítoU. Az összes kezeléseik között legjobbnak találta a masz- szírozást. Behemót, kancsal szőke legény volt a legszélső pádnál. Egyik alkalommal dögönyözés közben arról vitázott a kollégájával, hogy a páciens a munka tárgya-e valójában ? .— Honnan jött a vendégt? — Szép város az, kérem, nagyon szép. Csak van egy óriási hibája. Nincs főutcája. Igaz, nem is lehet! Ha rajtam múlna, építenék olyan főutcát oda, mint mondjuk Debrecennek van. Istenemre, megérdemelné az a város... A súlyfürdő csak eleinte tűnt kellemetlennek, később megszokta. Az övékben válogatni kellett, mert nem érte be a derekát, azután a súlyok következtek. — Tessék, sorakozzon ások be a vendég! Lassan haladták a percek. Amikor a nyakán lóg valaki, érthetően feszülnek a csigolyák. Szót hallott: — Szakiként! Piszkálja már ide a lábával azt a szivacsot! Tudja, piSTÜtosul töri az ember nyakát ez a francos lánc. ügy. Nagyon megköszönöm. Jó ez a súly, afelől nyugodt lehet. Ez tisztességesen helyrepakolja a csigolyái között az idegszálakat. A nagy medencében fiatal pár úszkált. A fiú csókolgatta a kis asszonykát. Többen megbotránkoztak, félhangos megjegyzéseket tettek. — Jancsi! No! Ne marhás- bndj — kapott észtbe a tia» talasszony é6 szégyenkezve elkotródtak a fürdőből. Szinte elrepült a két hét. Újra ott állt az orvosi szobák előtt Az orvos nézte, leste, aztán ráismert. — Te vagy az, pajtás! Miért nem szóltál mindjárt az elején. Most te kerültél a sor legvégére. Az ismerős orvos megmérte a vérnyomását, megvizsgálta és a hátára csapott — Megmaradsz, apuskám! — Azt se mondod, mi a hajóm? — Ráírtam a papírodra. Spondylosis. A meszesedés az emberiség nagy ellensége, Meszesedik a gerinc, az agy, az érrendszer. Sose törődj vele! Gyere, igyunk valamit a presszóban! Diskuráltak, nyaldosták ál sört. — Valami komolyaőbo* kellene! Egymás egészségé-> re. Meg hogy találkoztunki Az orvos fájósán húzta össze a vállát — Most talán ne* Rosszx® aludtam az éjjel. Olyan nyomott vagyok! — Persze. A betegek. A kihívások. — A fenét? A csigolyám kínozott. Spondylosis! A vendég összecsapta a tenyerét. — O, kérlek, semmiség az egész! — És máris olvasta a papírjáról: Masszázs, súlys ultrahang.,. Akkorát nevették, hogy összenéztek a szomszéd asztalnál. A csinos pincérkislány pedig mosolyogva hozta a két konyakot, kísérőnél,,». Szalay István
