Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

MŰSOROK' tldcUé KOSSUTH 8.2Ü Népdalok 8.00 Hanau a kürtszó! :».Já könnyűzene 10.05 Jbkolaratíio 10.50 tdeb anyanyelvűnk 10.40 Puccini: Gianni Si Uin iu. Kgyfelvonáaoi vígopera 11.34 bcnubert: Moments musicaux 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Melódiakoktél 13.52 Gyöngyszem Gyöngyi 14.07 Mesejáték 14.17 Jßneivio ii'.iuság Gödöllőn 15.10 Rádióiskola 10.05 K ni.nr.tzene 16.21 Kiport 16.11 A épí zene 17.05 i ír ilok stúdiója 17.30 O p erarészlctek 17.40 T i .iósaink fóruma J8.c.> • ínyuzenei Híradó 18.:») ' Szabó család lf),T5 ^űu»"íári Hangverseny 21.13 I sti íebzélgetcs 21.13 Ope i to i 1 ok 22.30 Zen* .ritiTusok lemezek r öl 23.00 Mos aval riport 23.20 Nóta csők or 0.10 Opcrakórusok PETŐFI 8.07 Táncdalok 8.-0 Zenekari muzsika 11.53 Könyvek, tájak, emberek i2.0ü Népi zene 12.28 Kamarazene 13.03 Törvénykönyer 13.20 Kórusmüvek 14.00 Kettőtől — harttg HZ Zenes délután 18.10 Ar ösembcrróL (Vóge4 18.35 Couperin-müvek JMü Gondolatok filmekről 10.04 Könnytidalok 20.28 Az a szép, fényes nap. Hangjáték 22.28 Népdalok 28.1S Zenekari muzsika rsr^ MAGYAR 8.85 ITV 17. M Hírek 17.15 Nyugdíjasok műsora lJ.45 Az. Adderlay-kvintett az Erkel Színházban. II. rósz 18. » Vietnam — bíbora a bekéért 18.15 Esti mese 18.30 Tv-hlradó 20.00 Krétarajz ttagy U#v»rM 21.30 Nyitott botírók ... 23.15 Tv-híradé POZSONYI 0.38 1V-játas 16.18 öveges professzor kísérletei. I. rész 16.25 Sporteredmónyek 17.05 Nagy mesterek muzsikája 10.06 és 21.46 Tv-hlradó 10.30 Svédország—Csehitloaékja jégkorong-mérkőzés fHíföt, Visszament a medve, kemény tél következik... Honnan ered a gyertyaszentelő? EGRI VÖRÖS CSKXAG (Telefon: 22-33.) Fél 4 órakor Osceola Indian történet, színes, S2in&- ionizált NDK filmen. Fél 6 órakor Felszabadítás A színes szovjet filmsorozat IV—V. része. (Másfélszeres hely árak!) •I BRÖDY I l'elefon: 14-07.) Fél 4. fél 6 órakor Yz i. számú ügynök Szines, szinkronizált lengyel Kalandfilm Kste féí 8 órakor Furcsa pár Színes amerikai filmvígjáték c NÜYÖS1 ^ABADSAG Fekete tollú fehér madár H A ' v s NI VÖRÖS CSILLAG Nápolyt látni és.». FÜZESABONY A 22-cs csapdája £zÍNHA1 Egerben, a Cigánybáró elő­adása betegség miatt ma elma­rad. i m 1GYELET Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Tele­fon: 11-10). Rendelés gyerme­ke: részére is. G ingyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. azám alatti rendelőben .(Télé­it» U7-S7Í. AZ EMBERBEN ősidők' óta élt a vágy, hogy meg­tudja : milyen lesz a közel­jövő időjárása? Arra töre­kedett, hogy bizonyos ter­mészeti jelenségekből követ­keztessen az időváltozások­ra. Ilyen jelenségeknek tekin­tették néhány állat, vagy növény viselkedését, az égen észrevehető tüneményeket — például bizonyos felhőala­kok megjelenését és vonulá­sát, vagy az eg színének változásai. Ezeket egyes vi­dékeken időjárási szabályok­ba foglalták, melyek nemze­dékről nemzedékre szállva mindmáig fennmaradtak. Némelyekben van is vala­mi igazság, amelyeket a sza­badban élő emberek: a pász­torok, vadászok, földműve­lők alkottak■ Ök a termé­szetet éles szemmel figyel­ték és figyelik ma is. Bizo­nyos jelekből pedig több-ke­vesebb sikerrel az időjárást megjövendölték. Az évszá­zadok során azonban sok olyan időjárási szabály, fel­jegyzés született, amely ti­tokzatosságból, babonából, vagy előítéletekből eredt és mélyen gyökeret vert a nép­hitben, és manapság sem le­het kiirtani a közfelfogás­ból Minden országban akad­nak próféták, akik nemcsak az időjárást, hanem más elemi csapásokat: földren­gést, ái-adást, járványt jó­solták. Ezek a téves irány­zatok nyilvánvalóan sokáig gátolták a tudomány fejlő­dését. A százéves néprajzi kró­nika lapjain számtalan ér­dekesség olvasható, például a február elep, gyertyaszen­telő jeles napjának legendá­ja, amely a mii napig fenn­maradt a nép körében. A néprajzkutatók feljegyzései szerint a kereszténység ko­rában gyertyaszentelő nap­ján lobogó gyertyákkal kö­szöntötték a fényt, amely végül is legyőzte a téli éj­szakák sötétjét. A krónika lapjairól tud­juk, hogy az észteknél gyer­tyaszentelő . napján minden lángot kioltottak a házban és kovával csiholt szikra se­gítségével gyújtottak tüzel. Ez az ősi szokás szolgák; alapjául annak a ténykedés­nek, amelyet néhány száz esztendővel ezelőtt még ná­lunk is űztek. A tűzihelyek kioltott lángját ezen a na­pon gyertyalánggal élesztet­ték fel újra. DE VAN-E valami köze a valósághoz ennek a legen­dának? Forduljunk a termé­szettudományhoz és kér­dezzük meg a meteorológust, I hogyan vélekedik a gyertya- 1 szén teléről ? Bacsó Nándor, \ a mezőgazdasági tudomá- nyok doktora, agrometeoro- I lógus, egyik könyvében er- ' ről a következőket írja; „Vannak a mondások kö­zött olyan szabályok is, ame­lyek mélyén igazság rejtő­zik, bár nem olyan kizáró­lagos formában, amint ezt a népies szabály kimondja. Például a gyertyaszentelő napjához a néphitnek egész Európában igen sok fogal­mazása van, és mindenik azzal a következtetéssel zá­rul, hogy ha ezen a napon enyhe az idő, később még visszatér a hideg, és hosszú lesz a tél. Magyaros fogai- 'mazásai a következők: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az izeket — hulladék tüzelő­anyagot — vedd elő. Ha süt a nap ekkor, nagyobb hideg jő, mint eddig volt. Ha meg- jegyzed, hogy ezen a napon meddig süt be a nap a pit­varba, megtudod, hogy még ezen a télen meddig fog a hó beverni. Ha gyertyaszentelő előtt énekel a pacsirta, utá­na még sokáig fog hallgat­ni.” A nép szerint a medve ezen a napon, téli álmából felébredve, a barlangjából kijön, és ha napos időt ta­lál, azaz meglátja saját, ár­nyékát, visszabújik, mert még hosszú lesz a téL Ezek a mondások az enyhe, napos február 2-a következménye­képpen egyértelműen vissza­térő hideget és havat jósol­nak. Amint azt a meteoro­lógusok a pontos időjárási feljegyzésekből megállapí­tották, az esetek igen nagy részében — nem mindig! — bekövetkezik az, hogy ha enyhe a január vége, vagy február eleje — tehát nem pontosan február másodika, hanem a körülötte levő na­pok! —, úgy február vége, március eleje hidegebb, mert a téli időjárásban je­lentkező szakaszosságnak ez a törvényszerűsége, A sza­kasz időtartama körülbelül hatvan nap. Tehát a meleg és hideg időszakot körülbe­lül harminc nap választja el egymástól, a február eleji enyheséget március elején beálló hideg követ..." AZ IDÉN gyertyaszentelő •napján kíváncsian várta a közvélemény, hogy kijön-e az a bizonyos medve, vagy sem? Mint a rádióból érte­sültünk, a medve valóban kijött, de gyorsan vissza is bújt, mert a verőfényes napsütésben meglátta árnyé­kai. Hogy a néphit szerint a következő hetekben kezde­tét veszi-e kemény tél, girt egyelőre nem tudják. Min­denesetre kíváncsian figyel­jük a meteorológiai intézet jelentéseit.— Mentnsz Károly Ady nyomában I. NAGYVÁRAD Az egykori Fekete Sas Szálló. „Mennem kell tehát, ügy érzem, az énemnek egy da­rabja marad itt. Több mint három év óta, emlékekben, verejtékezésekben, könnyek­ben, buzdulásokban, vér- csöppekben, s mindig szere­tetlen és hálában adogat­tam át. Megtart magának — ha akar, ha nem — ez a csodálatosan ható, intelli­genti, modern Nagyvárad. Haza, vágyódva és hálásán fogok gondolni mindig ide. É lappal pedig egy leszek mindenben... Kérem, tart­sanak meg engem régi ke­gyességükben, s emlékeze­tükben. Én újra, meleg, há­lás szívvel mondok köszö­netét és búcsút.“ A Nagyvá­radi Naplóban így búcsúzik Ady Endre olvasóitól, mi­után négyéves váradi újság­íráskodás után Párizsba in­dul. A Körös-parti Párizs — Nagyvárad, mint az Ady bú­csúsoraiból is kiderül, a leg­érdekesebb magyar városok egyike a satá«Kiforduló ka­lte a varr* veit, ar eftsn, amely Adymak igazán meg­mutatta. az életet Itt csap­ta meg először a rohanó élet szele Itt érzett ró elő­ször a társadalom es a vi­lág mozgató erőire, üt is­merte meg a kapitalizmus hatalmát Itt bontakozott ki világnézete és izmosodott, meg egyénisége. Amikor ismerkedtem m belvárossal, viszonylag köny­nyen megállapíthattam, hogy itt városépítészeti szempont­ból jelentős változás nem nagyon történhetett, s egy kis fantáziával könnyen el­képzelhettem, milyen is le­hetett Várad a századfordu­lón. Néhány korabeli fotó is segít Megmutatja, milyen volt a divat milyen volt az élet és forgalom, ahol kaná­lét konflis követ De ha még biztosabb képet kívánunk alkotni magunknak, segítsé­gül hívhatjuk az eléggé nem becsülhető tényeket Ez idő tájt rendkívül len­dületesen fejlődött az ipar és a kereskedelem. Jelentős gyárak voltak a városban. Cipőgyár, gépgyár, vasön­tőgyár, bútorgyár, téglagyá­rak, gőzmalmok. Talán egyik leginkább jellemző vo­nása ennek a kornak, hogy a városnak 17 bankja és ta­karékpénztára van. A rend­kívül élénk szellemi élet egyik bizonysága, hogy nyolc lap jelenik meg, közülük hat napilap. Az előbb a konflis­ról írtam, de Váradon ak­kor mar közlekedett a va­ros villamos. Tulajdonképpen minden, «mi egy élénk város szem­pontjából fontos, azt annak idején egy négyzetkilométer­nyi területen megtalálhat­ták. A redakciók, a színház, a fontos középületek, a Fe­kete Sas Szálló, ahol Ady is iliAAAAAAáAAáAAAAAAAAAMAAAAAAA/ A. Buemuem A KALAP Félmilliárd üzemrendezésre Kiskörén A Tisza II. vízlépcső és; öntözőrendszerének építésé- j vei párhuzamosan, s azzal; összefüggően nagyszabású; vízrendezési programot haj-; tanak végre Szolnok megyé-; ben. A Közép-tiszavidéki; Vízügyi Igazgatóság irányi-1 tásával a negyedik ötéves; tervben csaknem félmilliárd J forintot költenek a belvíz- védelmi főművek, csatorna-! rendszerek fejlesztésére, il-! letve a régi művek fenntar- tására. A kiskörei vízlépcső I már az idén 28 ezer hektár- ! ra ad öntözővizet, ezért el-1 sőrendű feladat az abádsza- ■ lóki, rhezöhéki. tiszaföldvári I és a kangyalui öntözőfürtök. lecsapolási lehetőségeinek a < megteremtése. A fejlesztés; első ütemében felújítják a ; taksonyi szivattyútelepet. ; azok csatornáit, és műtár- ; gyait. Kungyalu térségében korszerűsítik a főcsatornát.; árvízvédelmi zsilipet és csa­tornaőrtelepet építenek, ren- ; dezik a mesterszállási belvíz- ; öblözetet. Az állami keze-; lésben levő főművek fejlesz- J tése mellett a megye tíz; vízgazdálkodási társulása is! sokat áldoz a belvízvédelmi I rendszerek korszerűsítésére. Vettem a feleségemnek egy kalapot. Valójában nem is vettem, hanem szereztem, azaz hozzájutottam egy ara­nyos kalaphoz, ami a tényt egészen más megvilágítás­ban mutatja, hisz venni mindenki tud, de szerez­ni? ... Féltve őrzött zsákmá­nyommal hazalfelé menet be­tértem a rendelőintézetbe, mert hosszabb ideje vacakol az epehólyagom. Az előcsar­nokban annak rendje- módja szerint fogasra akasz­tom a köpenyemet, s nejem dobozba csomagolt kalapját a polcra teszem. E fenéi mű­velet közepette érzem: hátul­ról valaki kitartóan figyel. Óvatosan megfordulok, de valami megmagyarázhatatlan gyanakvásféle visszaparan­csol a fogashoz. Beemelem a dobozt: biztos, ami biztos. Magammal viszem a rende­lőbe % — Éppen jókor érkezett —, mondja Gávril Gávrilo- vics, vagyis Gáv-Gáv, aho­gyan mi, páciensei hívjuk. — Üj gyógyszereket kap­tunk. Naponta háromszor ti­zenöt cseppet kell bevenni, evés előtt, vagy evés után — ?«*fndegy. — Ahogy kezet szorít velem, megkérdezi: — Mi ez a kerek magá­nál? — ö, szerény kis ajándék, , egy kalap. — Ajándék? — szörnyül- ködik a doktor. — Hát hal­lotta maga valaha is, hogy '. Gávril Gávrilovics ajándék-1 ra tartott volna igényt? — Az ajándék —, szólok közbe — nem önnek, hanem Butának, az asszonynak ... — Ja vagy úgy?! mennydörgi, valamivel eny-'. hőbben Gáv-Gáv. — Tehát < már a feleségem nevét is'< tudják? Micsoda spion nép-I ség! Mindent kifürkésznek!• Kész újságtéma! Előre Iá-'- tóm, Lidocska hogy begu-' ruL Na de sebaj. Első alka- • lommal megbocsátható —, • fejezi be Gáv-Gáv és kive- '■ szi kezemből a dobozt. Mikor hazatértem, Lida, a] feleségem nekem ront: — Hadd látom, hol az a • kalap, amiről a telefonban■ ordítoztál... — A kalap hidánál, Gáv­ril Gávrilovics feleségé-• nél... — dadogtam félhü-; lyén. — Ne is folytasd! Mindent: értek! — fojtotta belém a \ szót. És egy hajszálon múlt,] hogy el nem váltunk. Fordította: Borate Rozália lakott, kedvenc kávéháza, art Emke és a többi. A redak­ciók első emeleti hatalmas üvegablakai mögött ma ke­reskedelmi intézmények, vagy más hivatalok irodái működnek. A színház mel­lett hamar rátalálni az egy­kori Emkére, amelyet éppé« renoválnák, s melynek fa­lán kétnyelvű emléktábla hirdeti, hogy Itt tartózko­dott Ady legszívesebben. M lett volna belépni, s meg­kérdezni, vajon hol áBt az asztala, mit fogyasztott, me­lyik napszakban járt oda legszívesebben. De hát az idő múlik, az épület kopik, kívülről már rendbe hozták, s most majd belülről is. A Fekete Sas, amelynek edaő emeleti nagytermében egy-egy Ady-matinét is ren­deztek, ma már nem szállo­da. A nagy étterem helyét üzletek foglalták éL, de az egész épület ma is a század- forduló építészeti ízlését hirdeti. A Fekete Sas a ma­ga idejében komoly szállo­da volt. Tulajdonképpen anélkül, hogy valaki el­hagyta volna az épületet fe­dett üvegfolyosóm mindent megtalálhatott a beszálló vendég, a szabótól a cipé­szig, az ékszerésztől a virág­üzletig, s az ajándéktárgy- boittól a cukorkaboltig. Vol­taképpen elélhetett itt va­laki hetekig anélkül, hogy kitegye a Iáhát az utcára. Egyszer egy nyugat-európai fővárosban véletlenül beté­vedtem egy Hilton Hotelbe. Ott dicsekedett valaki a belső komforttal. De hát a Fekete Sasban a századfor­dulón mindert már feltalál­ták. Ahogy a főutcán sétálva betérek az egyik mellékut­cába, . egy nagy téren talá­lom magam. A téren kioszk­szerű épület ad otthont az Ady-emlékmúzeumnak, an­nak idején cukrászda volt és Ady Jviüllemek” nevezte. A látogatót Szervátiusz Jenó hatalmas fából faragott Ady- mellszobra fogadja. A tár­lókban különböző Ady-köte- tek, korabeli fotók, kinagyí­tott újságkivágások követik végig Ady nagyváradi éle­tét. Ady egész életére kihatott a Nagyváradon eltöltött négy esztendő, s bár szállá­sát felcserélte egy időre a párizsi Rue de Levis 92-vel, s az Emkét a Grand Café- val, önmaga marad. A költő, aki egy vidéki redakció író­asztala mellől jut a Szajna- parti városba, fiatalos bátor­sággal és okossággal bármi­hez nyúl is, azt mind va­rázslatossá teszi a zsenijé­vel, és sohasem marad hűt­len váradi eszméihez. Boros Béla 1973. február kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents