Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

Hatvani panasz Címzett: a MAV-ieazgatóság Tizenkét dühös ember a sínek között Téli műszakban A kemény sziklába fúrt lyukat Magdus József robban­tómester tölti meg a nagy erejű fekete lőporral. Aztán né­hány perc múlva ezernyi darabra szakad a 15—20 mázsás (Foto: Kiss Béla.) Az első közülük akkora, hogy alig fér be a hatvani szerkesztőség ajtaján. Kezet is félve nyújtok, nehogy ma­dárcsontjaim összeroppanja­nak a nehéz vasúti munká­ban edzett ujjak között. — Tizenkét ember nevé­ben jöttem, tizenkettónk év­tizedes bajára szeretnénk végre orvoslást találni De hát az egész itt nem megy, jöjjön ki az elvtárs közénk, az állomásra. Délután ket­tőkor mindannyian bejövünk a vonalról. Ott talál bennün­ket a sínek között, túl az ÁFOR-telepen. Csak azt mondja, hogy a blokkosokat keresi...! Megegyezünk. Kettőkor ott vagyok. Mintha nem hinnénenk a szemüknek! ★ —» Na, igen! Mert hozzá- szoktunk már, hogy me­gyünk ide-oda, írunk ide- oda, hímeznek-hámoznak, de se válasz, se cselekvés... Ezt Svába Ferenc mondja, a torony, aki délelőtt meg­ropogtatott. S csúsztat is elém egy folyamodványmá­solatot. „... Hatvan vasútállomás területén, vágányokkal kö­rülzárt szigeten, terül el a blokkmesteri szakasz -fész­ke. A tizenkét főből álló cso­port elhelyezése egy évtize­de szégyenteljes, kritikán aluli. Féltetős, harminc lég­köbméternyi, elhanyagolt he­lyiségben öltözködünk, tisz­tálkodunk, étkezünk, férfiak és nők vegyesen. Magányos vízcsap a WC-vel közösen, egér- és patkányinvázió kö­zepette .. Két perc elegendő, hogy magam is meggyőződjem a helyzet tarthatatlanságáról. S arról, mennyire különb bánásmódot érdemelne a blokkmesteri szakasz. ★ — Van üzemorvosuk, ott a szakszervezet, fordultak, hozzájuk? bi választás idején. — És mennyire elégedettek az emberek a tanácstagok tevékenységével? — Erre a választók ad­hatnak hiteles választ... Kiteríti elém az asztalra Tiszán án a választókörzetei­nek lepedőnyi térképét. A térképre 49 geometriai alak­zatot rajzolták fel piros ce­ruzával. A 32-es körzetet vá­lasztom, s oda indulok meg­kérdezni a választópolgáro­kat: milyen ember a tanács­tagjuk? Az első véleményt Pállai Jáno« ?fo5a: _ E>. Buru Ferenc a kör­zet tan^c'íag’a Agilis köz­életi ember, tagi a a végre- haitó bizottságnak is. Mara­dék nélkül magáévá teszi a választók és a község gond­jait S ami legfontosabb: a szívével is jelen van mun­káiéban. A 32-es körzet Tis-mnána fő útjának, a Vörös Hadse­ölMÉ Nagy Sándor művezető mérgesen a levegőbe csapi. — Sokáig volt orvosunk Huszák György, aki tudta, milyen felelősségteljes a mi vasútbiztosító munkánk, amit Zagyvaszántótól Túráig, kö­zel kilencven kilométeres szakaszon, tél ben-nyárban a pályán végzünk. S látta, mennyire szükségünk lenne az emberséges fészekre. Ami­kor leteszi a melós a mun­kát, s enne, tisztálkodna, ki­csit kifújná magát! Ő már öt évvel ezelőtt, pontosan 1967. december 6-án azt ir­ta az űzetni naplónkba, hogy elhelyezésünk kritikus, január elsejével lezáratja az épületet... A szakszervezet? Oda szintén fordultunk se­gítségért, de szintúgy ered­ménytelenül. Nem foglalko­zott ügyünkkel a pesti igaz­gatóság sem, ahová közvet­lenül tartozunk. Szóval íré a helyzet! it — Huszák György üzemi orvos igazat ad-e a tizenkét dühös embernek? — Kérem, én 1972-ig vol­tam a blokícmesteri szakasz orvosa, s ez idő folyamán számtalan üzemszemlét tar­tottam. Mindenkor, most is az a véleményem, hogy em­bertelen ezeknek a vasuta­soknak az elhelyezése. Esz- revételeimet mindannyiszor jegyzőkönyveztem, megküld- tem a pesti MAV-igazgató­ság ötödik osztályának, aho­vá a blokkmesteri szakasz tartozik. A problémát* m bajt nem orvosolták. ir A red vés. sötét és szűk fészerből napvilágra vergő­dünk. Borús, ködös az idő, de még mindig jobb itt szívni a levegőt, mint a lucskos falak között Szem­közt, csak a karomat kell kinyújtani, nagyobb, üresen álló epület — Ezt próbáljuk, mi visz- szaperelni, mert a miénk volt hajdanában.' — csap ru Ferenc? Nagyon rendes, jóravaló. A mások dolgában fáradhatatlan Bármilyen pa­nasszal hozzá fordulhatnak az emberek, ő gyorsan in­tézkedik, lépéseket tesz az ügyükben. Emlékszem, lakott itt a kert farában egy ma­gányos, öreg néni, annak is ő segített elintézni a dolgát Évtizedeken át utat biztosí­tottak a mamának, hogy a házából kijárhasson a fő utca felé. Aztán később egyszerre elzárták előle az utat Buru Feri kitaposta neki. hogy visszakapja az útra a szolgal­mi fogát Üiabb és úüahb házak kit. vetkeznek, s a választók mindenütt uevanazt erősítik, ugvarazt mondták. Az embe­rek elégedettek tanácstagjuk­kal. szeretik, tisztelik, bíz­nak benne Nemcsak közér­dekű kérdésekkel, de csalá­di gondjaikkal, bajaikkal is megkeresik, s D Buru Ferenc tanácsot ad, amiben csak tud,' segít © © © © A választó-.-,!cárok ..valla­tása” után D. Buru Ferenc­hez vezetett az utam. Min­denképpen sze-ettem volna megismerni azt az embert, oda szemével a művezető. S mindenki helyeslőén bólogat mögötte. — Nem megy, az atyaúristennek sem megy. Fölfal bennünket a bürokrá­cia! Tudja, mi van? Tíz esztendeje, időlegesen, be­költöztettek a blokkmesteri épületbe, ebbe itten, amit visszavárunk, egy forgalom­ban dolgozó vasutast Ezzel az épületre szóló hatáskör átszállt az igazgatóság ket­tes osztályára. Ez az ember tavaly meghalt Az épületet azóta nem lakja senki. A palyafenn tartás vállalta, hogy rendbehozza nekünk. Mivel kenik el? A két osz­tály nem tud egymással meg­egyezni odafönt ★ Keresem Kijacz József ál­lomási önökcit s idézem a tizenkét ember panaszát Hátha! — Az állomás területén csak forgalmi lakás létezik., függetlenül a kiutalástól. S van az igazgatóságnak, egy olyan rendelkezése, hogy la­kás üzemi célra nem hasz­nálható fel. A blokkosoknál pedig kifejezetten erről len­ne szó. Amit megnyugtatá­sul mondhatok: Fiatvan pá­lyaudvar tervezett felújítá­sában szerepel a biztosító szakasz kényelmes, korszerű elhelyezése,.. Utóbbi helyes dolog. Be a távoli rekonstrukció ígére­te, nem tudni, mennyire hat megnyugtatóan Svába Ke­ren cékre. Egy dolog felől azonban nincs kétségem: azoknak, akik évek óta tolo­gatják az aktát ebben az ügyben, osztozniuk kell ez­tán a felelősségben is, bár­hol vétenek üzemhibát a biztosító szakasz emberes! Hogy miért? A válasz ké­zenfekvő. Főnökségük mind­máig nem biztosította a za­vartalan munka fontos a lap­követélményét, a jó szolgá­lathoz szükséges szociális kö­rülményeket. Moldvay Győző telik közszolgálatban. Fiatal, harminchat éves voltam, amikor tanácstagnak meg­választottak, s most már há­tam mögött van az ötven- egyedik esztendő is. — Mi a titka a népszerű­ségének? — Szeretem az embereket, s gondjaikon, bajaikon igyek­szem segíteni. Amit vállalok, amit rám bíznak, megcsiná­lom. — Hogyan értékeli saját maga a tanácstagi tevékeny­ségét? — Nem vagvok elégedett, mert sok mindent nem sze­rűit megvalósítani, elintézni. Itt van például az állatrako- dó ügye. Az egész község­nek problémája, s legalább tíz év óta nem tudunk ötről hatra haladni a pénz hiánya miatt. Sok jószágot nevelnek a háztájiban, s nagv gond, hogy messzi kilométerekre kell elvinni ezeket, ahol az­tán átveszik. Aztán vissza­köszönő téma a Hangács-tó mellett lakó családok pana­sza. Valamikor vályogverő gödör volt, s amióta a csa­padékelvezető árkok ide fut­nak, valóságos szennyvíz- gyűjtő lett. Vizes, csapadé­. Ahogy haladtunk feljebb és feljebb a szerpentinen, úgy burkolózott egyre sű­rűbb ködbe előttünk a táj. A máskor verőfényben fürdő hegytetőt most teljesen el­borította a tejfehér köd. A kőbánya állandóan dübörgő, óriási zúzdájának és a lerob­bantott kőtömeg szélén dol­gozó hatalmas gépeknek is csak a közelből bontakoztak ki a körvonalai . Lehet így dolgozni? — Nem tartja magát soká­ig a köd — mondta a sokévi tapasztalat alapján György Pál bányamester. Aztán megfordult és az ellenkező irányba mutatott: — Né­hány óra múlva lehúzódik arra, a völgy fölé. Olyankor, mintha tejtenger lenne a lá­bunk alatt. Igaza lett. Valamivel ké­sőbb kitisztult az idő. A köd helyét elfoglalta a hideg. — Mi a legfontosabb te­endőjük ma? — Mindenekelőtt meg kell javftanunk a kőtörőberen­dezést. Valamivel a műszak­kezdés után meglazultak a. hajtószíjai, ezért nem tud­tunk még a megszokott ütemben termelni. Pedig eb­ben a műszakban 900 köb­méter zúzott követ kell ter­melnünk — adta meg a vá­laszt Musielák Jenő, a Mát- ravidéki Kőbánya Vállalat recski üzemének bányaveze­tője. — Hogyan befolyásolja a munkát az idei tél? — Nekünk kedve ez az enyhe időjárás. Tavaly ilyen, kor mínusz 10—12 fokos hi­degben dolgoztunk, most aligha van hidegebb mínusz két foknál. S hogy ez. meny­nyire kedvez nekünk, bizo­nyíték rá a januári ered­mény: másfél százalékkal teljesítettük túl a 28 ezer tonnás havi tervüket • • • Lassan lehúzódott a völgy fölé a köd. s'elénk tárult á‘ monumentális kőfaL Mintha meg azzal, legyek a gyamja Sok vesződség volt vele, de szép szóval, türelemmel si­került felelősségre ébreszte­ni. A fiú azóta felnőtt, meg­házasodott és saját háza van. Komoly, megfontolt emberré érett. A Hangács-tó mellett lakik, az én tanácstagi kör­zetemben. Megelégedéssel fi­gyelem az életét, s nagyon jólesik, hogy ma is szeretet­tel és tisztelettel köszönt. — Tervei? — Kerékgyártó vagvok itt, a tsz-ben, s amíg erővel, egészséggel bírom rv>m aka­rom latoin5 kezemből a szer, számokat. És szeretőim még sokáig szó1 «élni a falu kö- zössfoét. seaítoni az em'-ece- ket. Szeretném arra adni az erőm. hogy az élet Marékéi mindig csak e1 őre forogja­nak, haladjanak. D. Buru Fereoc tő eszten­deje motorja a kSz^fofoek. És jó motorja. Emelt főve! mehet vég’g az utcán, senki előtt nem kell lesütnie a szó- mét Amit eddig tett cselek­vő élete során, azokért a tettekért igazán nem kell szég;. enkeznle. Palakj Dezső kó... óriásokat várnának ide, olyan hatalmas lépcsőket vágtak a hegy oldalába a bányászok. S szinte hihetetlen, csupán II ember műve mindez. Mint mondták, „ennyien nyű_ vik a hegyet...” Fenn a tetőn, pontosabban a III. termelési szinten már az újabb robbantás előké­születein dolgoztak a rob­bantóbrigád tagjak — Háromszor három méte­res fogásokkal haladunk a robbantás előkészítésénél. Ez azt jelenti, hogy mintegy ki- íéhcvén ’ méter hosszú, há­rom méter széles területen 33 méter lyukakat fúrunk a sziklafalba — vezetett a siví- tó fúrógéphez Hanuszek Ist­ván robbantómester. — Mennyi robbanóanyag szükséges ennek a résznek a lerobbantásához? — Hétezer kilónyi. Körül­belül. Ezzel egyszerre hat­vanezer tonna követ robban­tunk le a sziklafalból. Utána a biztosító köteleken leeresz­kedünk a falra. Minden re­pedést, kiálló kődarabot megvizsgálunk, megmozga­tunk, nehogy később egy- egy lezuhanó szikla balese­tet okozzon... Beszélgetés közben lepil­lantottunk a mélybe. Ekkor döbbentünk rá: nem is olyan könnyű, egyszerű ez a mun­ka. Amikor ezt megemlítet­tük, derültek rajta, ök már megszokták, egyikük-mási- kuk már húsz-negyven éve is nyűvi a hegyet. Egy szinttel, óriási lépcső­fokkal lentebb fülsértőén berregtek, s) vitattak a lég­fúrók. Kemény acélhegyük centinként hatolt be a köbe. — Lövésre készítjük elő őket... — mondták. Ez azt jelenti laikus nyelven: rövi­desen felrobbantják a lő—20 mázsás darabokat. A rob­bantómester, Magdus József először teletömte fekete pus­kaporral, majd lezárta a kes­keny, mély lyukat. Amikor meggyújtotta a robbantózsi­nórt, önkéntelenül hátrahú­zódtunk. A — Még ráérünk hátrább menni — mutatta a kezében levő, sistergő gyújtózsinórt, amellyel az égés idejét mér­te. Ennek ellenére jobbnak láttuk az eseményeket egy szurokfekete csille mögül szemlélni. S csak akkor bá­torkodtunk közelebb, ami­kor a sziklatömb ezernyi ap­ró darabkára szakadt szét a dörrenés után... • • • A völgyből még egyszer visszapillantottunk a csúcs­ra. A bányát eltakarta a téli erdő, s az itt-ott még go- molygó ködfelhő. Hirtelen egy dörrenés hallatszott, hangját visszaverték a kőfa­lak. Odafönn javában dolgozott a tizenegy köbányász. Nyúl­ták a hegyet. Szilvás István A Kiskörei Vörös Hajnal Mg. Tsz. azonnali beUplsie keres öntözéses és meliorációs munkák végzéséhez ilyen ’• . •-ttséggel rendelkező ilsciu mérnököt, viigy szakíróit alkust ] Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezést írásban, önéletrajz melléklettel a tsz. elnökéhez címezve kérjük. 3384. Kisköre, Széchenyi u. 24 í Milyen ember a tanácstag...?! Hamarosan lejár az 1971­ben megválasztott tanácsok, tanácstagok mandátuma, ta­vasszal új választások kö­vetkeznek. Ezekben a napok­ban, hetekben értékelik, elemzik a két esztendő so­rán végzett munkát, számot adnak a választóknak: mennyit jutottak előbbre, mit valósítottak meg a ter­vekből, a szabott feladatok­ból. — A választásra jogosultak összeírásával elkészültünk — mondja Pállal János, Tisza- nána fiatal, rokonszenves tanácselnöke. — Falunk több mint 3600 lakosa közül 2619 azoknak a száma, akik vá­laszthatnak és választhatók. Százzal több embert kell majd a választói névjegyzék­be felvenni, mint a legutób­reg utcának páros oldala, a katolikus templomtól az au­tóbuszváróig terjedően. S ide tartoznak természetesen a fő útról leágazó kis utcács­kák is. A körzet nem nagy, 60 választópolgár lakja, kevesebb, mint harminc csa­lád. Sorra bekopogtatok a há­zakhoz. Oroszék, Miklovi- czék mind jókat mondanak lakókörzetük tanácstagjáról. — Mozgékony embernek Ismerjük Buru Ferencet. Olyan, aki nem ígérget, ha­nem inkább cselekszik. Dol­gos, munkaszerető ember, a két keze munkájával is ki­vívta magának sokak tiszte­letét. Bízni lehet a szavában. Fejes Ferencnének is ha­sonló a véleménye: — Hogy milyen ember Bu­akit szeretnek, tisztelnek a választói, aki Tiszanánán a közélet egyik jó motorja. Tá­vol a falutól, a termelőszö­vetkezet központi majorjá­ban, az asztalosműhelyben találtam rá. A fűrészgép fölé hajolt, éppen egy kerékküllónek va. 16 fadarabot nagyolt. Sapká­ját, arcát, kék színű munka­ruháját finom fűrészpor fed­te be. Megállította a gépet, letakarította az arcát, kezét 3 nadrágjához törölte, s csak azután nyújtotta parolára. Magas, vékony, szíjas arcú ember. Áthaladta már az ötödik X-et A tágasabb, belső műhely­be vezetett. Derekát a gyalu- padnak támasztotta, ‘ s úgy kezdte a beszédet csendesen. — Tizenötödik esztendőm kos időben annyira felgyü­lemlik a víz, hogy Buru Jó­zsefek, Kácsor lstvánék, Go­dó Pálék, Molnár Mihályék, Daragá Józsefék, Kácsor Já- nosék, s az özvegy Túrái néni ki sem tudnak jönni az ud­varukból. Nem kis tóról van szó, legalább 80 000 négyzet­méternyi a vízfelület. Nem is tudom, mit lehetne tenni, mert a szakemberek úgy nyilatkoznak, hogy a tó le- csapolása megoldhatatlan. S végül, nem sikerült munka- lehetőséget teremteni azok­nak a nőknek, akik dolgozni szeretnének. — Mi az, amit 15 esztendős közszolgálata során a legsi­keresebbnek ítél? — Volt a faluban egy igen problémás, 16 éves suhanc. Szülei igen keményen fogták, de nem tudták megzabolázni, nem bírtak vele. A fiú ásó­val leütött egy idősebb em­bert, s akkor engem bíztak 1*73. február 4, vasárnap A hegynyuvők

Next

/
Thumbnails
Contents