Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
Hatmillió forint - négyezer dolgozónak Központi bérfejlesztés tanácsi vállalatainknál Asstalok, székek, szalagon fya^ZébZ1 a~Teg£%Z rübb gépeken gyártják a különféle székeket és asztalokat. Négyféle garnitúrához készítenek alkatrészeket és különféle székeket ebédlőasztalokhoz. Az ország öt gyáregységének kooperációjában tízmillió forint értékben készült a különféle alkatrész, készáru pedig 65—70 millió forint értékben. Az alig két éve átadásra került új gyár 34 millió forintos évi terve 80 millióra nőtt. Évről évre korszerűsítik a gépparkot, egyre több e szalagmunka. Képünkön: szerelik a dohányzóasztalokat. (Kiss Béla /előétele.) Ahogyan a bankigazgató látja Milyen a jó beruházás? kapacitását, valamint az is, Mint az MSZMP KB tavalyi, novemberi, valamint a M inisztertanács közelmúlt- ban kiadott 1001/1973. számú határozatából ismeretes: az állami ipái' és az állami kivitelező építőipar munkásainak, művezetőinek bérét az idei március 1-től átlagosan nyolc, illetve hat százalékkal kell felemelni. Hangsúlyozni sem kell különösebben, hogy a bejelentésnek országszerte mekkora a visszhangja; mennyit beszélnek róla az emberek munkahelyükön, az utcán és Odahaza. Érthető az élénk reagálás az érdekeltek körében — hiszen pénzről van szó, s nem is kevésről! Ám amekkora az öröm egyfelől — másrészt akkora a gond is. Nem éppen köny- nyű dolog ugyanis elosztani, főleg pedig reálisan, igazságosan szétosztani a rendelkezésre álló összegeket. Ügy, 'hogy a béremeléssel az érintettek helyzetén általában javítsunk, s ugyanakkor kifejezésre jusson a magasabb képzettség, a nagyobb tudás, a fegyelmezettebb munka, a szorgalom és a hűség, a szolgálati idő elismerése is, ki- nek-kinek a kedvére tegyenek. A sajtó, a rádió ugyan szinte kezdettől igyekszik segíteni a maga eszközeivel — ám a vállalatok, üzemek felelős vezetőinek még ez is kevés ahhoz, hog- "-ugodt szívvel írhassák al lolgo- zóiknak címzett, annyira várt értesítéseket Mindezek tudatában próbált a napokban a megyei tanács munkaügyi osztálya még többet tenni a siker érdekében. Nevezetesen azzal, hogy a most pluszként juttatott pénzösszegek, illetőleg a saját — vállalati, üzemi — alapokból bérfejlesztésre rendelkezésre álló forintok fel- használásával kapcsolatban széles körű megbeszéléseket folytatott a megyei párt-, szakszervezeti és tanácsi, ágazati vezetőkkel. Később pedig a tanácskozások alkalmával elhangzott véleményeket, javaslatokat a vállalatok vezetőivel, szakmai á gazatonkent összehívott további munkaértekezleteken igyekezett az érintettek érdekeivel, kívánságaival legjobban egyeztetni. A megyei tanácsi ipar tä vállalatának legsürgetőbb feladatai kerültek így napirendre; kereken négyezer ember ügye, s — csupán a központi intézkedést tatónlwe — közel hatmillió forint sorsa. Mi legyen a közel hatmillió forinttal? — forgott szájon a kérdés, s folyik róla a szó ma is. A válaszokból — érdekesség ez! —, mint utólag kiderült: a számítógépek is kivették a részüket. A jelentett statisztikai adatok alapján vállalatokra bontva közölték a kötelező alapösszegek nagyságát, aztán pedig differenciáltak is. Mégpedig úgy, hogy például figyelembe vették a dolgozó nők arányát, általában a műszakszámot és a munka nehézségi fokát. S így a nőkre való tekintettel — többi között — további 27 százalékkal növelték a vállalati alapösszeget a Heves megyei Patyolat Vállalatnál, 37-tel pedig a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalatnál. Az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalatnál ugyanekkor a több műszakos beosztás miatt vált szükségessé 14 százalékos emelés, míg a Heves megyei Vas. és Fémipari Vállalatnál a nehezebb munka következtében: hét. A gépi és emberi vélemények alapján hozzávetőlegesen 80 százalékban határozták meg a központi bérintézkedéseknek megfelelő emelések vállalati, kötelező alapösszegét, s húszat hagytak az említett differenciálásokra. Az előbbiekből az az iparban és az élelmiszeriparban a szakmunkások, művezetők bérét minimálisan nyolc-nyolc, a betanított és segédmunkásokét négy százalékkal kell emelni. A kivitelező építőiparban ugyanekkor a szakmunkásoknál és a művezetőknél egyaránt 6,5; a betanított és segédmunkásoknál pedig három százalékos a kötelező béremelés. Kedvező, hogy a bérrendezés a sütőipari szállító- és rakodómunkásokat is érinti! A differenciálásra szánt » százalékból az élelmiszer- iparban — mint a megyei tanács ajánlja — többi között megkülönböztető béremelés lehet például • jó minőségű termékeket készítő dolgozók körében, vagy s. kiemelkedő teljesítményt nyújtó brigádok termelésirányítóinál. Hasonló kiemeléseket lehet tenni az építőiparban la. különösen azoknál, akik tartósan jó, az átlagosnál sokkal értékesebb, vagy fontosabb munkát végeznek, főleg « lakásépété s«lenéi, a tanácsi tervek végrehajtásánál. Célszerű emellett természetesen a saját béralapokkal is a legeredményesebben gazdálkodni! Semmi esetre sem szabad azt — valamiféle rosszul értelmezett kárpótlásként — kizárólagosan azoknak juttatni, akiket most a párt és a kormány intézkedése nem érint! Ezek a. dolgozók változatlanul, csakis arányuknak megfelelően részesülhetnek a saját, vállalati bérfejlesztés ösz- szegéből. A kollektív szerződések szerint idén esedékes bérfejlesztésnek legalább a felét, hatvan százalékát helyes márciusban elvégezni, a kormányhatározat. megvalósításával egyidejűleg. S ennél sem szabad persze megfeled, kezni a már emlegetett különbségtételről ! Átlag fölött indokolt növelni például a kisegítő állománycsoportba tartozó, fizikai munkát végző dolgozók bérét A megyei tanács és a szakszervezetek irányelveit, útmutatásait, segítő ajánlatait — az említett szakmai megbeszéléseken jólesóen fogadták a vállalatok képviselői. S egyben elmondták azt is, hogy az érintettek körében máris kedvező a hangulat, valamennyien régi, jogos kívánság teljesülését látják. A Heves megyei Tanácsi Erősáramú Villamos Szerelőipari Vállalat dolgozta is érzik például, hogy ezután, valahogy a bérezésben is a „helyükre kerülnek” gazdasági életünkben, a tanácsi építők újabb elismerésnek érzik fizetésük javulását, a sütőipariak — mint éppen a gyöngyösiek párttitkára említette — sokkal jobb munkával iparkodnak válaszolni az intézkedésekre. Szóba került — ma már sokak által ismert —, hogy a központi bérrendezés terhét 60 százalékban az állam viseli, s csak 40-ben a vállalatok. Ellensúlyozásuk nem kis dolog! A terheket azonban lehet és kell is csökkenteni: megfelelő vállalati intézkedési tervek, valóra váltásával, tökéletesebb munka- és üzemszervezéssel, * gazdálkodás hatékonyságának általános javításával. Legyen hát ez is feladat a továbbiakban — ha valóban sikeresen akarjuk szolgálni a párt és a kormány politikáját! Gyónd Gyula A kocka igencsak nagyot fordult: a beruházási piacon ma már koránt sincs akkora tolongás, mint két- három évvel ezelőtt volt. A változás nem véletlen és nem is egyértelműen pozitív. Nem titok: az anyagi erőforrások újbóli mérlegelése után módosították a különböző fejlesztési elképzeléseket, s ennek eredményeként, az országoshoz hasonlóan, megyénkben is csökkent a beruházások száma. A korábbi feszültségek forrásainak egy részét tehát bizonyos adminisztratív iü- tézkedésekkel számolták fel. Mérsékelte továbbá a beruházási lehetőségeket a már belépő új létesítmények forgóeszköz-szükségletének biztosítása, a hitelek törlesztése. valamint a fejlesztési alapok erős leterhelése is. Az említetteken kívül elősegítette még a feszültség csökkenését, hogy az építőipar is jelentősen növelte hogy a vezetők is óvatosabbak lettek, ma már lényegesen jobban meggondolják, hogy mikor és mit építsenek, vagy mikor és mit fejlesszenek. Mindezekről részletesen és többoldalú elemzésben is szó esett a megyei pártbizottság közelmúltban tartott ülésén, amelyen azt mérlegelték: az elmúlt két évben hogyan dolgozott, hogyan fejlődött a megye gazdasága? Az eredményeket, a gondokat és a feladatokat summázó jelentés, és a hozzákapcsolódó felszólalások — ezek közül is elsősorban Mázán Sándornak, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatójának véleménye —, olyan kérdésekre is választ adtak, hogy: mikor, hol, min dőlhet el egy beruházás sikere, avagy kudarca? Mire kell különösen vigyázni, mit kell időben, rendkívül alaposan mérlegelni, mielőtt az igent, vagy a nemet kimondanák? A bankigazgató legfontosabbnak az előkészítést tartja. Ezen belül is olyan kérdések időbeni tisztázását, mint a társadalmi, vállalati igény, a társadalmi, a vállalati érdek, a finanszírozás, a hazai, a külföldi piac igényei, a gépesítés, az üzemeltetés hatékonysága. Csak akkor szabad a tervezőknek, a kivitelezőknek megrendelést adni, ha már valamennyi tényezőt felmértek, elemeztek, s az eredmények egyértelműen azt bizonyítják: érdemes, gazdaságos. A jó beruházás itt, s így kezdődik. Folytatása pedig a reális költségvetés, az anyagiakhoz mért jó terv, a gyors kivitelezés, a korszerű technika, a magas termelékenység. Ahol így számolnak/ahol így terveznek, ott kizárt az apcí eset, ahol a fémöntődé beruházásának eldöntésekor sok mindennel számoltak ugyan, csak éppen az • exportigényeket, illetve -lehetőségeket mérték tel rosszul. Sokba is kerül a tandíj az apciaknak. Követendő példa viszont a Mátravidéki Fémművek füzesabonyi gyárának, valamint a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat fejlesztése. Mindkét esetben jó helyre kerültek a kölcsönadott, milliók, amelyekből korszerű gépeket vásároltak s máris gazdaságosan, eredményesen termelnek. vele. Az elmeleien kívül a gyakorlat is a bankigazgatót bizonyítja tehát: a jól előkészített beruházások — a füzesabonyi és az építőké is ilyen volt —, nemcsak társadalmi Igényeket elégítenek ki, de hamarabb is megtérülnek. Az ilyen, az effajta eredményeket garantáló fejlesztések elől pénzintézeteink sem húzódnak el, a társadalom forintjait szívesen kölcsönadják értelmes tervek megvalósításához, a népgazdasági célkitűzésekhez kapcsolódó, azokat kiegészítő beruházások megvalósítására. Á forgóalapok hitelezésivel, pedig az áruk realizálását;' az optimális készletgazdálkodást, valamint a fogyasztói piac igényeinek megfelelő termelést segíti szívesen a bank. A pénzintézetek átszervezésének tapasztalatairól és « hitelpolitikai irányelvek érvényesüléséről készült jelentésből — a megyei pért* végrehajtóbizottság a napokban tárgyalta — pedig az is kiderült a továbbiakban, hogy a Magyar Nemzeti Bank Heves megyei Igazgatósága lehetőségeihez mérten minden segítséget megad az okos koncepciók kialakításához, megvalósításához, szívesen'keresi a hiteligénylőkkel együtt a lehetőségeket, a társadalmi igényeket kjeié gítő fejlesztésekhez. Természetesen: csak jól előkészített, sokoldalúan megfontolt tervekkel. elképzelésekkel lehet partnerre találni a bankban. 1971-hez viszonyítva — ez volt a csúcs —, 1972-ben megyékben mintegy 10—15 százalékkal csökkent a beruházások száma. Ennek ellenére is azonban igen jelentős és szép számú fejlesztésekre kerül sor az elkövetkezendő években. Ezért ajánljuk valamennyi érdekelt, érintett figyelmébe á bankigazgató javaslatát. A példák, a feladatok azt sürgetik: tanulni kell belőle, mert senkinek sem lehet közömbös, hogy mennyi lesz belőle a jó, és mennyi a rossz beruházás. Elvégre nemcsak forintjainkról van szó, hanem jövőnkről is. Koós József 19-73, telmíá», ii, *. ■* ryy és tertfletfelelősi rendszer je» lentős segítséget nyújtott ahhoz, hogy az előkészítő murv- ka a korábbi évek színvonalánál magasabb szinten var lósuljon meg. A 11 terület- felelősi rendszerben a Párt- alapszervezetek patronálásá- ra 59 fős aktivistahálózatot hoztunk létre. A pártcsoport- üleseken elhangzott tapasztalatok összegzése után a járási pártbizottság a terület- felelősök es az aktivisták bevonásával 1972. december 10-ig elvégezte a pártalap- szervezetek munkájának értékelését. A járási párt-vb 1972. december 27-i ülésén nem volt módunk, hogy minden egyes pártalapszervezet munkáját külön-külön értékeljük. Kiemelten foglalkoztunk azonban a két közbeeső pártbizottsággal, a 13 csúcsvezetőség munkájával, miután a párttagság döntő többsége itt tevékenykedik. Többek között foglalkoztunk a csá- nyi, a kisnánai, a gyöngyös- oroszi pártalapszervezetek munkájával. Ügy ítéltük meg, hogy ezekben az alapszervezetekben a politikai, gazdasági irányító munkában az átlagosnál is több a gond. Ezen a vb-ülésen felhatalmazást kértünk a területfelelősök, valamint az aktivisták részére, hogy a vb nevében ismertethessük a pártalapszervezetek munkájáról szóló értékelést a taggyűléseken. AZ EDDIG megtartott taggyűléseken a párttagság 81 —85 százaléka jelent meg. Egy -egy taggyűlésen átlagosan 6—8 fő szólalt fel, illetve vett részt a vitában. SS talán nem is annyira a a döntőek, mini. inkább am, hogy am őszinte, nyílt vitákban tovább erősödött a párttagság és « pártveaetőségek felelősségérzete. A taggyűléseken 616 kommunista mondta el, túlnyomórészt a pártcsoport- értekezleteken kialakított véleményét A legjobban előkészített taggyűlések a Mát» raalji Szénbányák PB-hoz tartozó alapszervezeteknél, a Mátravidéki Hőerőmű párt- bizottság alapszervezeteinél, a Gagarin Hőerőmű csúcsvezetőségéhez tartozó párt- a lapszervezeteknél, továbbá az abasári és a rózsaszemt.- inártoni tsz-éknél, a lőrinci községi pártalapszervezetnél voltak. A hozzászólásokban a pórt- vezetőségek munkájának értékelése mellett olyan társadalompolitikai feladatokról is szóltak a kommunisták, amelyek nemcsak a párttagságot, hanem a dolgozók szeles rétegeit is érintik. Ilyenek voltak a lakosság szociális, kommunális ellátásának javítása, az üzem- és munkaszervezés továbbfejlesztése, a szocialista brigádmozgalom anyagi és erkölcsi elismerése, a termelés és a bérpolitikai kérdések jobb összehangolása, a társadalom kulturális igényeinek magasabb szántén történő kielégítése, a nőkés az ifjúság helyzetének további javítása, iskolák, óvodák, bölcsődék, járdák és utak építése, a kitűzött lakásépítési tervek megvalósítása. ALTALÄNOS a tapasztalat, hogy a taggyűlést megelőző vezetőségi ülésekre, ahol az év végi értékelő taggyűlés beszámolóját vi- tettiák meg. megihAttak a pártcsoportvezetőket, valamint a terület állami, gazdasági, társadalmi szerveinek kommunista vezetőit. Az így kibővített vezetőségi ülések által megvitatott és jóváhagyott beszámolók színvonalasak voltak, reálisan elemezték az 1972-es évben végzett politikai munkát Súlyának megfelelően foglalkoztak a pártszervezetek belső életével, a gazdaságpolitikai feladatok helyzetével, a termelés pártirányításával és helyesen a problémáit megoldására összpontosították a párttagság figyelmét A beszámolókban, valamint a taggyűlési hozzászólásokban kellő hangsúlyt és szerepet kapott a Központi Bizottság 1972. november 14 —15-i ülésének határozata. A párttagság egyértelműen támogatásáról biztosította a KB-t. Többen szóvá tették azonban, hogy meggyőző munkára, az ismételt magyarázásra van szükség, de ha szükséges, határozott fellépésre is azokkal szemben, akik szavakban ugyan egyetértenek a határozatokkal, de a belőlük fakadó következtetéseket nem tudják, vagy nem akarják levonni. A hozzászólások jelentős része helyeselte azit a törekvést, hogy a pártban a munkások arányát akarjuk növelni, és hogy növelni kívánjuk a párttagokkal szemben támasztott követelményeket. A párttagság részéről nagy a várakozás a gazdaságirányítás bevált rendszerén belül a jelentkező torzulások megszűnésére. A sokszor szóvá tett hibák, a lassú reasálaty a döalem bátortalanság, a termelési és a közgazdasági folyamatokat zavaró bürokratizmus és passzivitás, az összehangolás zavarai olyan jelenségek, amelyek nemcsak a közvetlenül érintett gazdasági és tanácsi vezetőket nyugtalanították, hanem a párttagság szélesebb köreit is. Felvetették az árképzés módszereinek javítását, a szigorúbb árellenőrzést, és párttagságunk bízik abban, hogy ezeknek meg is lesz az eredménye. Az év végi értékelő taggyűlések beszámolóinak befejező szakaszai feladatterveket tártak a párttagság elé. Ezeket túlnyomó többségben elfogadták, de helyet kaptak a párttagok által tett javaslatok és észrevételek is. A felad attervek a KB 1971. december 1-i, valamint az 1972. november 14 —15-i határozatainak elveire épültek, rögzítve bennük természetesen a helyi tennivalókat. A járási pártbizottság a taggyűlések mostani befejező szakaszában fontos feladatának tartja, hogy ösz- szegyűjtse és elemezze a taggyűléseken elhangzott javaslatokat és problémákat és a Szervezeti Szabályzat értelmében konkrét választ is adjon azokra a kérdésekre, amelyek eldöntése, vagy megítélése a hatáskörébe tartozik. A LEGFONTOSABB feladatnak azt tartjuk, hogy a pártvezetőségek, ahol már lezajlottak a taggyűlések, fogjanak hozzá az elfogadott feladattervek megvalósításához és a szerzett tapaszt a- Tacoít&f hasznosítsak munkájuk -soraäi,
