Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-24 / 46. szám

A politika mindennapja a mindennapok politikája legyen a politika kialakítá­sának, majd annak megva­lósításának. szabadíthatnak és használ­hatnak fel a közösség java­ra. Csaknem 30 milliárd forint értékű import fogyasztási cikk a hazai fogyasztás javítására f A felszabadulás előtt nem szívesen politizált az egy­szerű ember. Félt tőle — joggal, úri huncutságnak tar­totta és volt igaza. Hallga­tott, mert tartott a csend­őrtől, az elöljáróságtól. Tar­tózkodott a pártoktól, bizal­matlan volt velük szemben. Nem szólt bele, mert nem is szólhatott bele élete ala­kulásába, az ország dolgá­ba. Amikor eljött a .szava­zás ideje, kortesek borgőzös ordítozásaitói voltak hango­sak az egyébként csendes falvacskók, hogy aztán a nemzeti szalaggal felpantli- kázott mezítlábas leadja voksát a grófra, a főispán­ra, vagy éppen a gyártulaj­donosra. Mindig arra, aki legtöbbet ígért és valamit azon nyomban adott is. Mint például Bíró Pál méltóságos uram, a Rimamurány—Sal­gótarján Vasmű Részvény- társaság egyik főrészvénye­se, aki az en szülőfalumban egy kiló húst és egy fér li­ter bort adott minden egyes voksért. Elfogyott a hús, ki­itták az utolsó poharat, az­tán megint egyhangú, csen­des évek következtek, míg csak meg nem jelent újfent a kortes. Voltak persze harcos, el­lenzéki, politizáló emberek is, akik a szuronyokkal kö­rülkerített „bokrétás de­mokráciában” is hallatták hangjukat, küzdöttek a nép jogáért, sorsának jobbra fordulásáért. Sokan életü­ket áldozták közülük, míg mások közömbösen, a poli­tikától magukat távol tart­va, a „sors akaratába” be­lenyugodva tűrték az igát. A mi korunk, a ma em­bere nem szenvedő alanya, hanem részese a politiká­nak. Az eltelj; 28 esztendő egyik legnagyobb sikere, hogy megtanítottuk az ál­lampolgárt politizálni, hogy a közösség sorsával törődő és foglalkozó, az állam ügyeiben, a társadalom fennállásában részt vevő milliók irányító és döntő szerepet játszanak a köz­életben, a társadalmi tevé­kenységben, ha úgy tetszik «— a politikai életben. Egyre több azoknak a száma, akik „mindenbe” be­le akarnak szólni, hallatni, tudatni akarják véleményü­ket, álláspontjukat, nem­csak a helyi, hanem az or­szágot, sőt a világot érintő dolgokban is. Az ilyen em­ber tehát nemcsak kíváncsi, nemcsak szemlélője életünk­nek, hanem igénye van ar­ra is, hogy továbbadja, meg­ismertesse az ő saját véle­ményét, hogy aktív részese Megyénkben majd 21 - és fél ezer tagja van a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártnak, közel 22 és fél ezer fiatal csoportosul a KISZ zászlaja alatt, 3100 fölött van azoknak a száma, akik a tanácsban választott tisztséget töltenek be, a bérből és fizetésből élők, lényegében majdnem mind szakszervezeti tagok. A nép­front sokágú, szerteágazó és színes tevékenységi skálájá­ból csali két példát: az el­múlt évben — szervezésük eredményeként — a helyi tanácstagok beszámolóin mintegy 60 ezer választópol­gár vett részt, a népfront nőbizottságaiban pedig több mint 3000 nő tevékenyke­dik aktívan. És a különböző, százfeladatú újabb ezreket, tízezreket foglalkoztató tár­sadalmi és egyéb szerveze­tek!? Ezek az emberek a csa­ládi környezetben, a mun­kahelyen, a közéletben sok­színűvé, élénkké teszik a politikai életet. Zömüknek öntudatból, meggyőződésből életfelfogásukká vált a szo­cializmus. Az ő cselekvő ak­tivitásuk hatással van kör­nyezetükre, a politikát cse­lekvésre, tettre változtatva felmérhetetlen erőt, energiát I Természetesen, mint az élet más területén, itt is vannak a politikai fegyver­forgatásban és fegyverforga­tókban különbségek. Van, aki hozzáértéssel, „profi mó­don”, van, aki különösebb hozzáértés nélkül fejti ki politikai nézeteit és vitatko­zik azokkal, akik más né­zeten vannak. A politika és a vita nem zárja ki, sőt feltételezi egymást, a politi­ka a vitákban edződik, kris­tályosodik — lesz azzá: ami. Természetesen csak akkor, ha a szocializmus, a mun­kásosztály, a nép érdeke és célja alapján folyik a vita. Vannak aztán olyanok is, akik még csak érdeklődnek a szocializmus építésével összefüggő, napjainkat jel­lemző politikai kérdések iránt, de még nem „labda­biztosak”, állásfoglalásuk még bizonytalan. Segíteni kell őket, hogy mielőbb el­igazodjanak, a nem mindig egyszerű, sokszor több össze­függést tartalmazó, bonyo­lultnak látszó politikai kér­désekben. Segíteni, hogy még inkább alkotó és cselekvő részese legyen minden ember a po­litikánknak! A lakosság áruellátásában fontos kérdéssel, az import­tal foglalkozott a közelmúlt­ban a Belkereskedelmi Mi­nisztérium vezető testületé, a miniszteri értekezlet, amely meghatározta az importpoli­tikát, vállalatok teendőit, s megtárgyalta a behozatal várható alakulását. A kereskedelem 1973-ra 29—30 milliárd forint értékű fogyasztási cikkimporttal szá­mol. Ez 9—10 százalékos nö­vekedésnek felei meg, azo­nos a kiskereskedelmi forga­lom bővülésének tervezett ütemével. A szocialista piac­ról származó Amport 10,4 szá­zalékkal, a tőkés behozatal S százalékkal növekszik. Az előirányzat a fejlődő orszá­gokkal 25 százalékkal na­gyobb importforgalomra ad lehetőséget, s Jugoszláviából a tavalyinál 33 százalékkal több árut hozhatunk be. A belkereskedelem import­politikája — a korábbi ked­vező tapasztalatok alapján — lényegében változatlan. Továbbra is komoly erőfeszí­téseket tesznek a külkereske­delemmel együtt a szocialista import növelésére, annál in­kább, mert a lehetőségek er­re adottak, csak ki kell hasz­nálni azokat, A Külkereske­delmi Minisztériummal közö­sen intézkedési tervet állíta­Papp János Méltatás9 kérdőjelekkel 'Az utóbbi években mind a párt, mind a kormány igen sokat tett a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javításáért, társa­dalmi megbecsülésük fokozásáért. Nem maradtak tétlenek a helyi szervek sem. Ott és úgy segítettek, segítenek, ahogy lehetett, ahogyan lehet. Pedagógusberkekben különösképp örömmel fogadták annak hírét, hogy a hivatáshűséget — akárcsak másutt —, törzsgárdatagsággal, oklevéllel, és pénzju­talommal méltatják. Ügy tudták, azok kap­ják ezt, akik egy faluban, egy iskolában töl­töttek tíz, húsz, harminc évet. Kapják mél­tatásul, megbecsülésül. A megyei művelődésügyi osztály és a Pedagógusok Szakszervezete Heves megyei Bizottságának vezetői el is készítették az útmutatásul szolgáló irányelveket, amelyek meghatározzák, hogy ki részesülhet ebben a rangos elismerésben, s azt is, hogy mi jár a tíz, a húsz, a harminc éves hűségéxt. Az utóbbi rendjén is lenne, mert tíz évért bronz­érem, oklevél, s az alapfizetés hatvan száza­léka, húszért ezüstjelvény, oklevél, a fizetés nyolcvan százaléka jár. Különösképp meg­becsülik a három évtizede egy helyütt, egy iskolában dolgozókat:' ők aranyjelvényt, egy­havi fizetést, s egy arany pecsétgyűrűt kap­nak. Ami — úgy tűnik — nincs rendjén, az később következett. Az irányelveket elküld­ték az iskolákhoz, hogy ott megvitassák, s a helyi anyagi lehetőségekhez mérten módosí­tásokat javasoljanak. Ekkor döbbentek meg jó néhányan. Az irányelvek ugyanis nem kis meglepetést tartogattak. Meghatározták, hogy csak azok kaphatnak törzsgárdajelvényt, ok­levelet, pénzjutalmat, akik kerek tíz, húsz, vagy harminc évet töltöttek egy helyütt. Aki tizennyolcat, huszonnyolcat, vagy éppen har­mincnyolcat dolgozott falujában, az nem kap­ja meg a tíz, húsz és harminc évi hűségért járó elismerést, hanem várnia kell, amíg el­éri a következő kerek évtizedet. A harminc éven túl tevékenykedők joggal mordultak fel, ők kerültelf a leghátrányosabb helyzet­be. Egyáltalán nem kaphatják meg sem a jelvényt, sem az oklevelet, sem a pénzju­talmat, mert így írja elő a nagybetűs sza­bály. Kevés a pénz, a jutalmazási alap. Ezért kellett ilyen felemás, ilyen igazságtalan sza­bályzatot produkálni. Kényszerhelyzet, mondják az alkotók. Mégsem megnyugtató érvelés, mert erősen megkérdőjelezhető, mert a pedagógusok sorát sérti. Tantestületi érte­kezleteken el is mondták. Ezt valljuk mi is. Elmondjuk azért, mert még lehet korrigálni, más, megnyugtató meg­oldást keresni, találni. Méltatni, jutalmazni helyes, de mindenkit, aki munkájával, helytállásával kiérdemelte! (pécsi) nak össze, valamennyi szo­cialista országban szervezett piackutatást indítanak. Sok új cikk jelent meg ugyanis a szocialista államok belföldi piacain, s most arra töreked­nek, hogy ezek a termékek egymás országaiban is kap­hatók legyenek. A tőkés piacról változatla­nul olyan cikkeket szereznek be, amelyeket belföldön nem, vagy csak korlátozott mértékben gyártanak, s az igények kielégítése szocialis­ta importtal sem biztosítható. Komoly problémát okoz a vi­lágpiaci árak emelkedése. Ezért olyan piacokat keres­nek, például Spanyolország­ban, Japánban, Olaszország­ban, ahol kedvezőbbek az árak, a lehetőségek. Azokról a területekről, ahol nagyon nagy az áremelkedés, a mini­mumra csökkentik a behoza­talt. A miniszteri értekezlet felhívta a figyelmet bizonyos termékek, például vegyes iparcikkek tőkés importjának mérséklésére, előírta viszont, hogy amit onnan behoznak, az folyamatosan kapható le­gyen. A széles rétegeket érin­tő termékeknél a tavalyi el­látási szint javítására töre­kednek. Ügyelnek arra, hogy a közepes árutermékek mennyiségét növeljék, s így tartsák a tervezett fogyasz­tói árszintet. A szocialista importból egyebek között 13 200-zal több, összesen 70 200 sze­mélygépkocsit, ugyancsak több mopedet, motorkerék­párt és kerékpárt, szőnyeget, zöldség- és gyümölcs-konzer- vet vásárolunk. A tavalyi 7000-rel szemben 25 000 asz­tali rádió és 10 000-rel több magnetofont importálunk. A narancs- és a banánimport tervezett 20—20 százalékos növelését a fejlődő országok­ból biztosítják, s növelik más termékekből is a behozatalt Iránból például kötöttárut Egyiptomból ruházati cikke­ket és hűtőszekrényt, Indiá­ból könnyű szöveteket vásá­rolunk. A tőkés import kétévi stag­nálás után az idén emelke­dik a dollárkeretet koncent­ráltan használják fel. Válto­zás ,a tavalyival szemben, hogy tőkés piacról sört nem hozunk be. mert a hazai ipar és a szocialista import meg­közelítően kielégíti az igé­nyeket. Ruházati cikkkekre kisebb keretet adtak ki, ezen belül azonban az igényeknek megfelelően több alsó kötött­árut és rövidárut szereznek be. A hazai beszerzés és a szocialista import kiegészíté­sére növelik a vegyi- és a műszaki cikkek behozatalát. Főleg híradástechnikai cik­kekből és alkatrészekből, háztartási gépekből és alkat­részekből, járműalkatrészek­ből, kézi szerszámokból és kisgépekből, háztartási fi- nomacél-árukból és fémtö­megcikkekből vásárolnak töb­bet. Ezen kívül új terméke­ket — tranzisztororos rádiót, magnetofont, lemezjátszót, háztartási készülékeket stb. — is beszereznek, elsősorban a hazai ipar ösztönzésére. Importunkban megnöveke­dett a jugoszláv piac szerepe. A tőkés behozatal egy részét ugyanis átterelik a szomszé­dos országra, ahol kedvezőb­bek a vásárlási lehetőségek. Az élelmiszerekből csökken a kevésbé fontosak, például a Vegeta, a rágógumi, s növek­szik a száraztészta, az élesztő stb. behozatala. A tőkés vá­sárlások pótlására több felső kötöttárut, jersey-szövetert, ballon méterárut hozunk be Jugoszláviából, s vásárolunk új cikkeket, például konfek­ció-termékeket, férfiingeket is. Jelentősen növekszik a bú­tor, a fotócikk, sportszer és ajándékáru, a háztartási vas­áruk, az elektromos háztartá­si készülékek, a lakásviláf?- tási cikkek importja. (MTI) Az Országos Szövetkezeti Tanács ütése Az Országos Szövetkezeti Tanács tagjait az újabb négyéves működési időszak­ra — a három országos szö­vetkezeti ágazat legfőbb szervei — már az elmúlt hó­napokban megválasztották. A 27 tagú tanács új össze­tételében pénteken aa OKISZ szabadsághegyi üdü­lőjében tartotta első ülését. Az ülés tisztújítással vet­te kezdetét. Ennék során alelnökké újra dr. Molnár Frigyest, a SZÖVOSZ elnö­két, Rév Lajost, az OKISZ elnökét és Szabó Istvánt, a TOT elnökét választották meg. A tanács ügyrendjének Tizenöt éve napilap a Népújság Az egész család olvassa Ne tűnjék szerénytelen­ségnek, hogy most lényegé­ben önmagunkról írunk. Hiába szerepel ebben a be­szélgetésben Ferenczfalvi Kálmánné neve, őszintén be­valljuk: a főszereplő mégis­csak a Népújság. Tizenöt éve jelenik meg naponta — egyébként 1974-ben lesz 25 éves az újság — és ezért tartjuk „megbocsáthatónak”, ha most erről a lapról kér­deztük meg régi olvasónkat. — Nem tudnám megmon­dani — kezdte a válaszát Ferenczfalvi Kálmánné —, mióta jár nekünk a Népúj­ság. Az első perctől, amikor napvilágot látott. Amióta van a megyénknek saját új­ságja. _ Mi köti ennyi időn át a laphoz? _ Kezdem azzal, hogy én t estestől-leikestöl Heves me­gyei vagyok. Nem szégyel­lem, lokálpatrióta. Itt szü­lettem, itt nevelkedtem, min­den kellemes emlékem eh­hez a tájhoz fűz, de életem áorsfordulój is ide kötődnek. A rosszak is, a fájdalmasak is. Ezért akarom tudni, mi történik körülöttem, a, me­gyében, a városunkban, Gyöngyösön. _ Hogyan tükrözi á Nép- éjsgg a szűkebb haza éle- Ifl a* ón véleménye szerint? — Csak jót tudok monda­ni. Friss és alapos, sokolda­lú és mindig gondol az ol­vasó igényére is. Én peda­gógus vagyok, a férjem szel­lemi dolgozó, a fiam diák. Amíg a lányom itthon volt, mint KISZ-ista is érdeklő­dött a lap iránt. Mindnyá­jan megtaláltuk benne min­denkor azt, ami személy sze­rint vonzott bennünket. A fiam szinte a Népújsággal ébred. Rögtön a sportot kez­di olvasni. A férjem a mun­kaidő után ül le az újság­hoz, és ő valósággal az első betűtől az utolsóig végig­olvassa. Engem főként a pe­dagógiai tárgyú anyagok ér­dekelnek. De sokat haszno­síthatok belőle, mint az es­ti egyetem egvik előadója is. A propagandisták is jelentős segítséget kapnak a laptól. Ügy fogja át a megye éle­tét a Népújság, hogy közben nem feledkezik meg a világ fontos eseményeiről sem. — Mindez udvariasság csupán ? — Nem. Egy kicsit sem az. Időnként hallhatok véle­ményt a Népújságról olya­noktól is, akik az ország más tájain élnek, de soha nincs oka a megyénk lap­jának szégyenkeznie. — Kritikai észrevétele nincs is? . ......-........... — ■ Olykor kisebb hiányos­ságok előfordulnak. Halvá­nyabbak a betűk, a fénykép jobb is lehetne, elírás is ta­lálható időnként a szöveg­ben és egyéb is. De én nem piros ceruzával a kezemben ülök le olvasni az újságot. Engem az írások lényege ér­dekeli. —» Ennyire tudatos újság­olvasó, vagy csak a mos­tani beszélgetésünk adott in­dítékot az általánosítások­ra? — Elsősorban az érdekel, hogy mit akar velem közölni a lap. Hagyom magam „ne­velni”, de csak akkor, ha megegyezik véleményem az újságcikkben leírt véle­ménnyel. Megint nem udva­riasságból mondom: ritkán vitatkozom a lappal. — Javaslata? — Nem a Méoűisá;.' tar­talmára, szerkesztési elvei­re, írásos munkájára vonat­kozik, Szerintem gyakrab­ban kellene találkozniuk a lan munkatársainak szerve­zett formában az olvasóik­kal. Szemtől szembe, kar­nyújtásnyira, hogy élő szó­ban is kapcsolatot tudj anas teremteni egymással. Gon­dolom, mindenki haszon­nal töltené el az erre szánt egv-másféi órát. Ferenczíalvi Kálmán né a (Foto: Tóth Gizella) gyöngyösi I. sz. Általános Is­kola igazgatója. A család több napilapnak, folyóirat­nak az előfizetője, lehátnem a Népújság az egyetlen, amelyiket kézbe veszik. örülünk a dicséretnek — miért ne örülnénk —, de a sorok között megbúvó ész­revételeket sem engedjük el a fülünk mellett. Szeretnénk egyre jobbat és jobb formá­ban adni olvasóinknak az újságon keresztül. Ezért je­gyezzünk meg minden szót, amit álőüzetSinktöl hallunk. a.d&fc tG. Molnár FJ megfelelően az elnöki tisz­tet, az alelnökök évenként egymást váltva töltik be. Ez évben Rév Lajos, az Orszá­gos Szövetkezeti Tanács el­nöke. Az OSZT nőbizottsá­gának elnökévé Fehér La­josáét választották meg. A tanács jóváhagyta dr. Pál Józsefnek az OSZT titkára­ként, valamint dr. Gyenes Antalnak, a Szövetkezeti Tu­dományos Tanács elnöke­ként való megbízatását is. Az OSZT pénteki ülésén Rév Lajos a tanács előtt ál­ló fontosabb feladatokról, Fehér Lajosné pedig az OSZT nőbizottságának mun­kájáról tartott beszámolót. A vitában különös hang­súlyt kaptak azok a kérdé­sek, amelyek a szövetkeze­ti mozgalom össztársadalmi érdekű feladataihoz kapcso­lódnák. Meghatározták aa MSZMP KB novemberi ál­lásfoglalásából következő, a munkás—paraszt szövetség erősítését szolgáló szövetke­zeti tennivalókat. Felhívták a figyelmet a szövetkezeti törvény maradéktalan betar­tására mind a szövetkeze­tekben, mind pedig a szö­vetkezetekkel kapcsolatban álló szervek működésében. Fontos teendőként jelölték meg a jó kezdeményezések széles körű ismertetését, terjesztését. Mwm® 1973. február 24., szombat. „

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents