Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-24 / 46. szám
Petofi-est Párizsban A Párizsi Magyar Intézetben csütörtökön este nagy sikerű Petőfi-estet rendeztek, amelyen Szabolcsi Miklós professzor „Petőfi és a mai magyar irodalom” címmel tartott előadást. Pierre Ábrahám, az Europe című irodalmi folyóirat főszerkesztője ismertette a francia folyóiratnak a Petőfi-cente- nárium alkalmával kiadott külön számát, s méltatta Petőfi életművének világirodalmi jelentőségét. Garai Gábor költő, a Magyar írószövetség főtitkár- helyettese Petőíi-versekel szavalt magyarul és franciául. A nagy sikerű esten részt vett a francia irodalmi és tudományos élet számos kiválósága, így Vercors, Garn arra, Dobzinsky és Herve költők, Tapier akadémikus, Perrault és Voison profesz- szorok. (MTI) A TIT főtitkára Hatvanban Hétfőn Hatvanba látogat dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára, hogy a helyi szervezet klubestjén, a városi könyvtárban, előadást tartson. Vonsik Gyula értekezésének témája: az értelmiség szerepe a szocialista társadalomban. Állami gondozottak — intézetek, nevelőotthonok törvényességi helyzete Törvényességi vizsgálatot végzett a Legfőbb Ügyészség arról, miként tartják be a nevelőotthonokban elhelyezett állami gondozottakra vonatkozó rendelkezéseket. Mintegy 9 ezer állami gondozott kiskorúra terjedt ki a vizsgálat. Jól érzékelteti a vizsgálat társadalmi fontosságát a gyermekvédelmi statisztika. Eszerint az 1960-as évtizedben több mint 12 ezerrel nőtt az állami gondozottak száma, s 1971-ben mintegy 36 ezer volt. Közülük mindössze 907 kiskorú teljesen árva, a többiek túlnyomórészt környezeti ártalom miatt kerültek állami gondozásba, rendszerint kisebb-nagyobb fokú személyiségkárosodással. A 36 ezer állami gondozottból körülbelül 14 ezer (csaknem 40 százalék) él 129 nevelőotthonban, 10 ezren egyéb intézetekben, illetve intézményekben, a többiek pedig nevelőszülőknél, iparitanulóintézetekben, kollégiumokban kaptak elhelyezést. Lényeges tapasztalata a vizsgálatnak, hogy a nevelőotthonok és intézetek nagy részében a nevelők hivatástudattal dolgoznak, gyakran az átlagosnál nehezebb körülmények között is szívós és jó munkát végeznek, amiért fokozottabb társadalmi megbecsülés illetné meg őket. Vizsgálati tapasztalatai alapján a Legfőbb Ügyészség egy sor javaslatot tett. Szükségesnek tartják például a nem ritkán előforduló szökések pontosabb értelmezését, minősítését. A szökések szubjektív okai között egyébként felhívták a figyelmet arra, hogy gyakorta tapasztalható a szülői, baráti környezet káros hatása, például a szabadságról való késedelmes visz- szatérések okaként; máskor a külső hatás, a volt baráti társaság, egyes galerik hatása is szembetűnő. Részletes szabályozásra szorul a fiatalkorúakkal az intézetekben foglalkozó orvosok, ápolónők és pszichológusok munkaköre, munkaideje. Javasolják a szünidei szabadságolásokra vonatkozó eljárás egyszerűsítését is. Szükséges — a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint — az eddiginél differenciáltabb nevelőotthoni hálózat kiépítése, a gyógypedagóLAZADAS A BOZJNTYN Amerikai film Ezt a máiig is vitatott fii'»- tóriát, hogy ugyanis az angol admiralitásnál lehet-e igazuk a lázadóknak, meg lehetett volna filmesíteni úgy is, hogy magát a lázadást adjál: elő a vásznon azok a hősök, akik a szigorú szabályokat megszegve maguk szolgáltatnak igazságot, a hajókapitány ellen. Itt azonban nemcsak a lázadásról van szó, hanem többről is és másról is. Azt a bűvöletet, azt a sehol máshol nem érezhető hatást kívánta a fűm érzékeltetni, amit egy viharos tenger kelt a tengerészben, azt a feszült várakozást. amely mindig egy kicsit az életveszély árnyékában kívánja a célba érést. Azt a mámort és szabadság- vágyat akarja ez az alkotás érzékeltetni, amely az európait elfogja a csodálatos világban, a trópusok táján, ahol az élet sokkal köny- nyebb és egyszerűbb, mint az öreg kontinensen. Lewis Milestone, a film rendezője részletesen tájékoztatja a nézőt, mit is hajtott volna végre a Bounty, ha... Széles gesztusokkal rajzolta meg hőseit, a kapitányt, Fletchert, Millst, a mindig lázadót, vagy Smith-t és Brownt is, mert indítékaik felől nem akar minket kétségben hagyni. Bligh és Fletcher jellemileg is kibékíthetetlen ellentétek, csax a szabályzat és a kaland köti őket össze. A szabályzat és a kaland teszi ellenségekké is őket, Anglia ebben az időben korlátlan úr a tengereken, tehát annak van igaza, aki a parancsot és az éi-deket maradéktalanul, minden eszközzel kiszolgálja. És mégis van egy fok, egy szint, ahol a türelem megszűnik és működésbe lép a legegyszerűbb önvédelem, a harc. A film nézői számára az igazságtevés nem is probléma, hiszen a rendező rokon- szenve a lázadóké. De ezt a rokonszenvet hitelessé is teszi előttünk. A filmnek azonban van egy érméi nagyobb értéke. Képeivel: hosszan és pompázó színekben Időzik el a tenger ezer; árnyalatánál, Tahiti szépsé- ! geinél. Megejtő varázsa van : annak a tahiti halászat-! nak, amelyben az ősi halfogás, mint valami mitikus ■ szertartás játszódik le előttünk. A viharnak, mint a legvadabb természeti erő- j száknál: a dühöngését, tob-; zódásával, színeivel, fordula-; taivai és veszélyeivel együtt; realisztikusan festi meg. És; itt a festés nem költői túlzás — bár sejtjük, hogy sok a filmtrükk ebben is —, ha-; nem valósnak tűnő, lendü-: letes képsor. A filmnek külön ér-: dekessége, hogy nemcsak 1 igen nagy számú tahiti: bennszülött statisztériát vo-1 .nultat fel, az egzotikum báját még növeli az is, hogy: Maimitit, a thiti királylányt Tarifával, egy bennszülött szépséggel játszatják; eL Kalandfilm ez a javából, amelynél nem felejtettek ki. semmit a hatás eszközei közül. Robert Surtees operatőr munkája elsőrangú. Panorámaképei a tenger végtelenségét érzékeltetik, de gazdagon és árnyaltan jelenítenek meg arcokat és indulatokat is. Az előkelő angolt játszó Marlon Brando mellett Trevor Howard és Richard Harris nyújt kitűnő alakítást. A film nem véletlenül kasszasiker. (farkas) giai helyek számának növelése. Figyelmébe ajánlották a Művelődésügyi Minisztériumnak : fordítson fokozottabb figyelmet arra (felügyeleti tevékenysége során), hogy csak a legszükségesebb esetekben alkalmazzanak a vizsgált Intézményekben képesítés nélküli nevelőket. Ami az állami gondozott kiskorúak esetenként szükséges fegyelmi felelősségre vonását illeti: az intézetek, nevelőotthonok általában be- 1 irtják a fokozatosságot. Először figyelmeztetést alkalmaznak (ami négyszemközt vagy a közösség előtt, a nevelő vagy az igazgató részéről történhet), s csak annak eredménytelensége után következik a büntetés, s ez leggyakrabban megrovás, kedvezmény megvonása vagy korlátozása. A rendtartás kimondja, hogy megalázó büntetést, testi fenyítést, bezárási nem szabad alkalmazni és az életszükségletek kielégítésére szolgáló juttatást vagy járandóságot (élelem, ruha, stb.) nem szabad megvonni. A növendékek egészségesek, ápoltak és jóltápláltak. Fel kell azonban figyelni arra. hogy az intézetekben, otthonokban élő kiskorúak sérelmezik a „nevelőotthoni” és az „állami gondozott” elnevezést, megalázónak tartják, mert — mint elmondták — úgy hiszik róluk, hogy javítóintézeti gyerekek. Panaszolják — különösen a nagyobb lányok —, hogy egyforma ruhában kell járniuk. A jogszabály tényleg nem is ír elő egyforma ruhát. Például a Fóti Gyermekvárosban évek óta a növendékek maguk választják ki ruhájukat, (MTT) Vicces szólásmondás, pedig kimondhatatlanul igaz. Kórház, tele ismerősökkel. Piros arcú, "derék fiatalember, afféle, akire azt mondják: bottal sem lehetne agyonverni. Most beteg. Sápadt arcán megtörik az ablakból besugárzó délutáni napfény. Bágyadt, csak nagy ritkán erőltet magára egy mosolyt. — Mi a baj? — Kétszer egymás után tüdőgyulladás. Viccnek vettem az influenzát, forralt bort ittam borssal, paprikával, gyógyszer helyett. Ez a vége. Lecsapott a betegség, pedig életem harminc éve alatt engem még nem kezelt orvos. Figyelem paplanra kitett kezét. Igazi favágótenyér. Gyermekkora óta erdei munkás, olyanfajta, aki a hevenyén összetákolt erdei kalibát többre becsüli a vetett paplanos ágynál. Most erőtlen a nehéz fejszéhez szokott kéz, egy szekercével sem tudna lesújtani... Ügyszólván minden szobában, minden osztályon akad ismerős. — Nézzük csak! Te is? Nevet. — Nem akartam üzenni. Tudom, elfoglalt vagy. — Mi bajod? — A májam, pajtás, ez a vacak májam. Kényes a kérdés, de ő magától beszél: — Tudod, mostanában megint elszaladt velem a ló. Pél liter törköly naponta. Mások büdösnek tartják, nekem a rövidek közül ez a legkedvesebb. — Kevesebbel tovább tartana a májad? Nem veszi sértésnek a megjegyzést — Ezt meséli az asszony, meg az orvos is, de tudod, hogy van? Amíg az ember úgy érzi, egészséges, addig megenne a drotszöget, meginná a vitriolt is. Most meg itt vagyok, idegesen, az órákat számolom, és várom a leleteket ... A földszinten a folyosó végén vannak a „szivesek”. Csak egy villanás az arca, ahogyan elmegyünk az ajttó előtt. — Te! Csak nem ő az? — Sajnos, igen — erősít meg az orvos. — És? — Infarktusocska, Reméljük a legjobbakat? Vannak dolgok, amelyből egy csepp is egy fél életet jelent. Infarktusocska. Köszönöm szépen. — Mit tudsz? Mi történt? — Nem vigyázott magára. Állandó izgalmak, feszített, túlhajszolt mii ka, napi negyven cigaretta. Mi kell még? — Most nem zavarom, de mégis. Gyógyulóban? — Igen. Bár a harmadik, negyedik nap még hozhat meglepetéseket. Mindenesetre most fogadkozik. Normális életet él, lemond a bagóról... Szóval. így vagyunk. Fogadkozunk, ha nyakunkon a betegség, könnyelműek vagyunk, ha úgy érezzük, kutya bajunk. Pedig egyszer jó lenne megtanulnunk: nemcsak a betegséget, az egészséget is komolyan kell venni!! Szalay István Sugár István: Azonnali belépéssel keresünk: 1 gépészmérnököt műszaki fejlesztői, 2 kohómérnököt technológusi munkakörökbe ..Alumínium Öntészet”. Jelentkezés az Apci Quslitál Vállalat Személyzeti Osztályán. 12. I>e uram bocsáss! Még a vér is majd meghűlt az öregúr ereiben, pedig nem volt ijedős fajta: a sűrű bozót szép óvatosan szétnyílt, és egy őzbak helyett, egy fegyver« marcona alak bukkant elő, akit azon nyomban felismert. Védtelen emberre sohasem fogott fegyvert világ életében — s - messziről lerítt, hogy Marci teljesen ki van merülve, úgyannyira, hogy szinte képtelen lett volna magát a legcsekélyebb mértékben is védelmezni. Felkelt kis vadászszékéről az öregúr, s odament a megrémült haramiához, aki meglehetősen bizalmatlanul fogadta a fegyveres úriembert. — Kergetnek tán, Marci fiam? — kérdezte. — tjgy bizony, nemzetes uram! De úgy vélem, hogy most már jó helyen vagyok ... — felelte. Van-é elég puskaporod, fiam? __ Már csak két lövésre v alónyí — adta meg a betyár a választ. Az öregúr erre az oldalán lógó lőporos szarut, melyből egy csipetnyi por sem hiányzott, úgy ahogv volt, odaadta Vidróczkynak, de nem feledte el kioktatni a sajógalgóci útra való kijutás tekervényeire sem. — Nemzetes uram —szólt búcsúzáskor Marci —, adják kegyelmed már egy szivart! Az öreg vadászgató Úr k vett egy szép bamabőrű szí vart a tárcájából és odaad ta a menekülő betyárnak. — Az isten áldja meg azért amit tett, nemzetes uram! Meglátja, hogy ‘megbecsülöm a hozzám való szívbéli jóságát. Módom lesz még biztosan megszolgálni. S ezzel eltűnt a sötétedő estében az erdő sűrűjében. S bezzeg hiába kajtatta be érte később a környéket a pandúr csapat. tóttá, ha nem adja alkalom- adtán Marcit a vármegye törvényszékének kezére, vagy adandó alkalommal nem durrantja le, mint a vadat szokta — hanem titkos szövetséget köt véle, mely sokkal kifizetődőbb és célszerűbb eljárásnak bizonyult, mint magára haragítani a haramiát és minden- ~ re elszánt vad bandáját. Nem egy földesúr uradalmában negyedévenként neki is kiadták, akár a cselédnépnek a kialkudott „kom- menciót”, egy kis borocskát, pálinkát, szalonnát, meg egy kis kenyérnek valót. Az ilyesféle földesurak biztonságban tudhatták magukat és birtokukat Vidrócz- ky haramiáitól, mert arról nem 6zól egyetlen hagyomány sem, hogy a betyár, a kapott kommenció ellenére is megrabolta volt a véle szövetkezett íöldesurat, lett légyen az akárminő gazdag, vagy akárminő nagy úr is. Kivált Borsod vármegyében volt egész Sor földesA zsiványvezér, mint az urak barátja Az előző folytatásban is ittuk már. hogy Vidróczky- ik betyár volta ide, zsi- ány volta oda, de mindig akadt olyan nemes úriember, aki helyesebbnek tariir, aki rendszeresen megfizette a betyárvezért, hogy azzal is mentesüljön a banda kártevéseitől, így tettek például Dédesen, az ősi vár tövében a Serédy grófok, Kurittyán- ban a Pallavicíni grófok. De még ösmerünk néhány helyet és urat, akik hasonlóan biztosítottak be magukat a betyárnál. Így adott rendszeres „sallárium’’-ot , fizetést Csermelyen az S .. .-n család, vagy Barczán a V...y (Vay?) família. A „Felsőborsod” című, már idézett újság 1964. évi egyik példányából tudjuk, hogy a cikk Írójának édesapjától gyermekkorában szerzett értesülése szerint, még maga Borsod vármegye volt alispánja, a nagytekintélyű Ragályi Mihály uram is, akit mindenki, szerte Borsodban csak, mint „Miska apót” emlegetett, dövényi kúriáján minden egyes negyedévkor Vidróczky Marcinak a következő porciót mérette ki: 5 köböl tiszta búza, 25 font (kb. 12,5 kg) szalonna, 10 font (kb. 5 kg) só Sőt megtoldotta még egy átalag jóféle borral is a „fizetséget”, Nem is csapott soha rajta a hírhedt bükki betyár ... Ügy tudta a cikk írója, hogy az öreg úr — hiszen ekkorában már 70 év korul járt —, amikor a szomszéd földesúri barátjától, egy kis borral is a fejében, meg a korral járó késő éji fáradtságtól is elnyomva, kocogott paripája hátán hazafelé Dö- vénybe, s közben bizony eL elbóbiskolt és a mellére esett a kobakja, s véletlenül aa arrafelé kószáló, portyázga* tó Vidróczky bandájává® hozta össze a „jő szerencse-» je”, a betyárok közrefogta$ Miska apót és óvatosan hazakísérték, nehogy valami; „bugris” kárt tegyen, benTalán itt lenne alkalmunk elmesélni azt is — éppen a fentebb már említett „Felsőborsod” című lap eredeti cikke nyomán —, hogy néhanapján, egy-egy őszintén jókedvű és önfeledt poha- razgatás és mulatozás közben fel-feltámadt a hírhedt haramiában is a lelkiismeret szava. Minden változtatás nélkül, lássuk, hogy miként írt erről az édesapjától jól értesült „I” a lap hasábjain, 1904-ben. (Folytatjuk) Fő az egészség !
