Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-23 / 45. szám
& program és a cél: A helyi politikai feladatok segítése A tanácsi választásokkal kapcsolatos előkészítő munka mai javában folyik Heves megyében is. Törvényeink szerint az országgyűlési képviselői és a tanácstagi választások időben egymástól elkülönülnek. E változás magával hozta a tényt: rövid, két esztendőt magába ölelő választási ciklus után járulunk majd az urnák elé, megválasztani a községi és a városi tanácstagokat. Vajon e ..csonka időszakban végzett munka eredményei adhatnak-e átfogó képet a tanácstagok oly fontos tevékenységéről? Erre és a választással kapcsolatos más, aktuális kérdésekre kértünk választ Póti Jenőtől, a Hazafias Népfront megyei titkárától. — Az átmeneti időszak rövidsége szükségszerű volt, de így is igen hasznos tapasztalatokat szűrhetünk le magunknak. Az érdeklődés középpontjába a helyi politikai kérdések kerültek, erről tanúskodnak a lezajlott tanácstagi beszámolók, falugyűlések, melyeknek nagy látogatottsága, tartalmi gazdagsága önmagáért beszélt. A Hazafias Népfront helyi bizottságai állandóan figyelemmel kísérték a tanácstagok tevékenységét, s az az általános tapasztalat született, hogy a népfront által javasolt és a lakosság által megválasztott tanácstagok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, méltóak voltak a bizalomra. Igen nagy aktivitás jellemezte a nőket, a fiatalokat és a fizikai dolgozók köréből megválasztott tanácstagokat. Ez pedig megterem- ette az igényt: még nagyobb .czámban kell bevonni őket a közéleti munkába. — Milyen új vonótokkal gazdagodott az elmúlt két esztendőben a tanácstagok munkája? — Üjszerű például, hogy nemcsak a körzetükben, hanem a munkahelyeiken is oeszámoltak a tanácstagok arról, milyen fontos, aktuális feladat vár megoldásra. Ennek olyan eredménye született, hogy egy-egy kollektíva vállalt valamilyen létesítmény építésében komoly értékű tartalmi munkát, vagy patronalt óvodát, bölcsődét. A megyei tanácstagok járási, illetve a közös községi tanácsok székhelyi csoportjairól a törvény annak idején megtelelő rendelkezéseket hozott. De ezek mellett arra is nyílt lehetőség, hogy létrejöjjenek a városi csoportok is. Heves megye elsők között élt ezzel a lehetőséggel! Egészen új még: Hatvanban, a megyei tanácstagok helyi csoportja kibővült a városhoz tartozó három község megyei tanácstagjaival. — Ismeretes, hogy a megyei tanácsba a helyi tanácsok delegálják a tagokat; szerepük a szükebb értelemben vett képviselői munkával hasonlítható össze. Bevált ez az új módszer a megyében? — Jók a tapasztalatok velük kapcsolatban. Tevékenységük fontos kapcsolatot jelent a megye és a járások, valamint a városok között. A megállapítás egyértelmű: ebben a formában az adott terület lakossága érdekében többet tudnak tenni, mint az előző ciklusokban, amikor még a megyei tanácstagokat is külön választották. Rendszeresen kaptak fontos megbízatást, és munkájukról rendszeresen be is számoltak a delegáló testület előtt. — A törvény lehetővé teszi annak a tanácstagnak a visszahívását, aki nem bizonyult méltónak a választók bizalmára. Történt ilyen o megyében? — Nem, az elmúlt ciklusban erre nem került sor. s ez nagyon jó. hiszen a jelölés megalapozottságát is fémjelzi! Mindent összevetve: a rövidített ciklus ellenére jól vizsgáztak tanácstagjaink. A lehetőségekkel élve, a korábbinál még nagyobb figyelmet tudtak fordítani a helyi feladatokra. Egy példa erre: a két esztendő alatt a jelölőgyűléseken elhangzott több mint tízezer javaslatnak mintegy hetven százaléka valósult meg a megyében. Az új választásokon a program adott, a feladat sem változott: a negyedik ötéves terv feladatainak további megvalósítása, azonban —, s ez jelzi nálunk a választás nagy fontosságát —, nem mindegy, hogy kisegíti és hogyan e nagy munkát- Kátai Gábor K A BudaPesti Műszaki Egyetem acélszerkezeti IXiaCf ICL tanszékén 4 millió forintos univerzális szakítógéppel kísérleteznek. A gép ±40 tonna határok között lehetőséget biztosít szerkezeti anyagok és kapcsolatok teherbírásának és ismétlődő igénybevétellel szemben tanúsított viselkedésének megállapítására. (MTI-foto: Benkő Imre felvétele — KS) Öröm? Robot? Szenvedés? Fiatalasszonyok a második műszakról A fiatalasszonyon látszott, hogy nem szívesen teregeti ki családi életük problémáit. Csak amikor megígértem, hogy ebben a cikkben csupán nevének kezdőbetűit írom, akkor kezdett el beszélni ML I.-né Egerből. — Nem így képzeltem el a házasságunkat. Tervezgettem, hogy szép lesz az életünk. Hiszen szerettük egymást. Azt gondoltam, hogy segítőtársai leszünk egymásnak mindenben... Könnyű akkor szeretni az embert, amikor szépen kiöltözve, jókedvűen siet a randevúra. Ilyenkor, amikor jönnek a gondok. ilyenkor kell megmutatni, hogy mire vagyunk képesek egymásért. Szomorúan, könnytől párás szemmel beszél. Egy üzletben dolgozik, estére bizony nagyon fáradt, fáj a lába a sok állástól. Jó lenne, ha a férje megértő szeretettel segítene neki az otthoni munkában. — Hányszor előfordult már, hogy később érkeztem haza a munkából, nagyon nagy „hajtás7’ után. Kértem a férjemet, hogy segítsen — tv-t nézett, vagy éppen olvasott —, de ő azt felelte: „A házi munka az asszony dolga.” De hát én is kenyeret keresek, fárasztó munkát végzek a munkahelyemen! Miért vagyok köteles minden segítség nélkül a férjem után is dolgozni? Azért, mert én gyengébb vagyok?! Nézze, én elismerem, hogy vannak kifejezetten női munkák a háztartásban. A süte- ményezés, befőzés, tésztagyúrás, varrás, vasalás többnyire asszonykezet kíván. De annyi más munka is akad a ház körül! Milyen boldogan csinálunk mindent, csak egy ki« segítséget kapnék tőle. De így ?. „ Nagyon nehéz. Amikor bekopogtam, O. érné sok kedves ötlettel, leleményességgel berendezett gyöngyösi kétszoba összkomfortos lakásába, a karcsú szőke fiatalasszony éppen főzött a konyhában. Vele akartam beszélni, hát a férje kezébe nyomta a főzőkanalat: 6 ugyanolyan szakszerűen folytatta tovább. — Mi minden munkát együtt végzünk el a férjemmel — kezdte az asszonyka. — Én is dolgozom, nem is bírnám egyedül a háztartást. — No, és hogyan osztoznak ■ a gondokban? — Nagy nyűg sok asszonyon a bevásárlás. Mi fizetéskor mindig megvesszük egyszerre, a hónapra szükséges mosó-, és tisztítószereket. no meg a nem romlandó élelmiszereket. Ilyenkor természetesen velem van a férjem. ő „cipeli” a nehezebb csomagokat, A napi bevásárlást felváltva végezzük. Aki éppen ráér. de előre megbeszéljük mindig. — Mosás, vasalás? — Mindenben segít a férjem, de erre még nem sikerült rávenni. Nem is erőltetem, hiszen mosógépünk, centrifugánk van, s amíg én mosok, ő elvégez más hasznos munkát. — Szigorúan számon tori- jak, hogy ki milyen „reszortot” köteles ellátni a háztartásban? — Ah, nem. nincsenek nálunk merev, kötelező törvények. De azért lassan, szánté észrevétlenül valami kedves, magunk csinálta rendszer lett a szokásainkból. _ — Példása? — Nos, csak egyet a sok közül. Mindketten a gyárban, a gyerekek az óvodában ebédelünk, így este mindig jólesik egy kis házi vacsora. Ezt általában egyedül készítem el, a férjem azzal segít, hogy a gyerekekkel foglalkozik. Tv-nézés előtt van időm még kisebb mosásra, szekrényrendezésre, takarításra. Másnap reggel viszont a férjem egy órával előbb felkel, mint én, elmossa az esti edényt, s mire én a kicsiket felöltöztetem, már a megterített asztalon vár bennünket a friss reggeli, meg a jó erős fekete. — HR jefent mégis nehézséget a, mmásodik” műszak- ban? I — Nem te annyira a második, inkább az első műszak előtti idő nehéz: amikor ezt • í a két csöppséget esőben-szél- ben óvodába kell vinni. Úgy sajnálom szegénykéimet olyan korán felébreszteni... Mintaszerű, példás rend T. I.-né feldebrői lakásában. A hófehérbe öltöztetett kisbaba jóllakottan, édesdeden szundikál a patyolat ágyacskában. A konyhában is csak úgy esi 1- log-villog minden a tisztaságtól, s jó ebédet ígérnek a tűzhelyen fortyogó fazék; :. A kamrában még mindig sorakozik ötven dunsztos a polcokon, odébb a ládákban, dobozokban olyan gusztusosán van szortírozva a konyhára való holmi, hogy díszére válna egy zöldségbolt kirakatának is. A háziasszony nagy vasalásban van éppen, amikor megzavarom. Míg beszélgetünk se pihen a keze: gondosan hajtogatja a ropogósra keményített, porcelánsimára vasalt paplanhuzatokat. — Mindent egyedül? Vagy a férje is segít? — Gyermekgondozási szabadságon vagyok itthon. Kiveszem mind a három évet. Így aztán most ez az én munkahelyem, első és második műszakom. Nagyon igyekszem jól ellátni a dolgomat, hacsak lehet, nem terhelem a férjemet semmivel. — És hogy bírja, hiszen itthon sosincs vége a munkának, fárasztóbb ez sok „igazi” munkakörtől?! — Hihetetlenöl sok, aprónak tűnő, folyamatos munkából áll a gyermeknevelés, és a háztartás. Nem panaszképpen mondom, igazán örömmel csinálom, hiszen mostéz az én feladatom. A férjem ellátja a dolgát az üzemben, én pedig itthon. Most három évig ez a dolgok rendje^, Csak egy hiányzik^. Á JB sző. Hogy elismerné a férjem, hogy fontos, hasznos az is, amit én teszek. Hogy én is sokat dolgozom, azért mert „csak” itthon vagyok^. TL Mányi Judit Sugár István: A dugig etetett A Vidróczky ellen kiadott országos körözés nyomán javában szimatoltak a pandúrok népes csapatai megye- szerte. így került három pandúr is Szilvásra, a mai Szilvásváradra, hogy puhatolódza- nak a betyár után. Hamarosan hírül is vitték az éppen kocsmában mulatozó Marcinak, hogy jó lesz, ha menekülésre fogja a dolgát, mert éppen a kocsmaház felé tartanak a fegyveres pandúrok. Vidróczkynak már nem volt lehetősége a menekülésre, így hát agyafúrt módszerhez folyamodott, mely idáig még mindig bevált neki. — Itt vagyok, ha kerestek! — mondta mellére csapva, az ivó ajtajában. A meglepődött pandúrok egyre közeledtek, mire a zsiványve- zér barátságosan kezet nyújtott és egy kis ételre-italra 1913. február 23., péntek szilvási pandúr meginvitálta a már kora hajnal óta nyomában haladó pandúrokat. A rend őrei is jobbnak látták, ha békés úton intézik el az ügyet és nem he- veskednek, mert abból csak baj, nagy baj lehet. Így hát elfogadták a szíves vendéglátást s körülvéve Vidrócz- kyt, hogy azért meg ne tudjon lógni, elkezdték a po- harazgatást... Marcinak eközben született meg a mentő ötlete, hogy miként menekülhet meg, de egyúttal miként is állhat bosszút a pandúrokon. Egy tinót vágatott le a kocsmárossal — kivéve bu- gyellárisábói az utána való költséget. A pandúrok nem értették, hogy hát négyüknek egy tinó túl sok — de nem is gondolhattak rá, hogy ez lesz o vesztük. (Már egyik teli tálat a másik után hordták a kocsmabéliek a négy mulató tei- fi elibe, akik tele szájjal álltak neki a falatozáshoz. De csak nem akart fogyni a tinó töméntelen húsa —, pedig a kocsmáros és családja is alaposan bele-beieköstolt az illatos pecsenyébe.-ü Minek ez a tengernyi hús, te Marci? — kérdezte az egyik pandúrt — Hej, a kutya apátokat, ti büdös pandúrok! Csak akkor mehettek innen egy tapodtat is el, ha a tinóból már egyetlen falat sincs már a kocsmáros uram kondérá- ban — vágta ki nagy hetykén a betyár. Ettek, ettek, de még mrrv- dig boviben maradt hús. más tefl tál hőst parancsolt a kocsma asztalára, s elkapta a fejét a pandúrnak, és a saját puskája csövével kezdte a torkára duggatni a» illatos pecsenyefalatokat. Egy ideig még csak nyel» te-nyelegette a kezelésbe vett pandúr a tinó húsát, de később már 6ehogy sem ment a dolog. — Vidróczky azonban mit sem törődve ezzel, addig-addig tömte a pandúrpuska csövével a húst a nyomorult ember torkába, Két éberebb pandúr már fészkelődőtt — mehetnék? volt. Vidróczkynak ez éppen kapóra jött —, hát egymás markába csaptak, s a két pandúr útnak Is eredt — nem vitás, hogy egyenesen a csendbiztos úrhoz vitték az irányt, hogy segédlettel csapjanak rá a haramiára. Igen ám, de Vidróczkyt sem ejtette az édesanyja, amikor a bölcsőben ringáz- ta, a ftfge tetejére. Amikor egyedül maradt egy pandúrral, egy hatalmignem megfulladt szegény ílótás. Amikor kinyúlt, lefektette a kocsmaház padlójára, és jókora bankóköteget vágva a kocsmáros markába, szélsebesen távozott, mégpedig a legsűrűbb erdőség irányában ... Mire kiért a csendbiztos uram egy falka fegyveres és a zsákmányra felajzott pandúrral Szilvásra, már híre- hamva sem volt a zsivány- nak. A hagyomány azt tartja, Vidróczky Marci lépte csál- hogy a halálra etetett pan- ta és embertelen kegyetlendúrt ott temették el a fcoes- seggel végzett vele. ma tőszomszédságában, ahcd. ^ Vidróczky csodálatos megmenekülése VitttÖczKy zsivénykodő kalandozásai során, mint már eddig is láthattuk, minduntalan össze-összeakadt urak-' kai s pandúrokkal egyaránt, de mindig megtalálta a módját, hogy megmenthesse a maga irháját. A következő eset, mely vele megtörtént, a „Felsőborsod” című Borsod megyei helyi lap 1904. évi egyik számában olvasható. A história szerzője nem kívánta magát felfedni, hanem a rejtélyes „I” betű mögé rejtőzött, s bizony ma már nem deríthető ki, hogy kinek is köszönhetjük Marci egy izgalmasan érdekes kalandjának élethü leírását. A betyáika- land megörökítője édesapjától hallotta gyermekkorában a megesett históriát — imigyen. Akkor tájban Vidróczky éppen Borsod megyét boldogította és a Sajó völgyi falvakban portyázott bandájával. Az egész vidéket jól ös- merte, mert nemegyszer megfordult már Sajószent- péter meg Sajókaza táján. Most éppen Felsönyárád tájékáról érkezett az öttagú kompánia, hogy a nemes Bárdy-família pompás kastélyát megrabolja. Tarisznyába pakolták a gazdag zsákmányt, és a Sajó romantikus völgyén lopakodva húzták óvatosan a csíkot egyre dé! felébb —. egyre távolabb újabb rablásuk színhelyéről. Annál Is inkább, hiszen a csendbiztos vezetésével egy egész pandúrosapat volt a nyomukban. Amikor már nagyon veszélyes közeibe értek a vármegyei közrend hivatott őrei, Vidróczky — jól bevált módszeréhez híven — a bandáját széteresztette. Kiki arra keressen menedéket, merre egyénileg a legokosabbnak tartja. De mielőtt szétvált a zsiványtársaság, megállapodtak, hogy a hosz- gzúrévi csárdánál fognak majd késő este találkozni. (A hosszúrévi csárdáról már meséltünk. Annak a csár- dásnéját és lányait égette benn Vidróczky, az épületben.) A Felsőborsod” g tap cikkírójának édesapja e napon éppen a sajókazai nagyerdőn vadászgatott s Vidróczky éppen ebben az erdőben lappangva lopakodott egyre előre. Az őzlesen, élesre töltött fegyverrel várakozó öregur, úgy, estihat óra tájban arra lett figyelmes, hogy meg-megroppan egy-egy száraz gally, meg- zörren a száraz avar. Mint jó vadászhoz illik, éberen lövére emelte már fegyverét, hogy a legalkalmasabb pillanatban leterítse a bozótból felbukkanó nemes vadat, why /
