Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

A néphagyomány nem szűnik meg, csupán változik Látogatóban Rábai Miklós koreográfusnál prágszéli táncok, JCamdl?; * « »74 fháfeíí értelmében is nehéz az a munka, amely az Állami Népi Együttes székházéban nap mint nap folyik. Bár — « kívülálló, aki csak egy röpke látogatásra tér be a, Corvin téri szép nagy épít* letbe, könnyen beleesik a csodálkozással, irigységgel és nagy adag tévedéssel vegyes elképzelésbe, hogy: micsoda nagyszerű dolog áttáncolni egy egész műszakot..J Rábai Miklós koreográfus főrendező és művészeti ve­zető irodája felé tartok, a pihenés közben is bokáaó táncosokat kerülgetve, a próbatermekből kiszűrődő csárdástól, verbunkostól visszhangzó aulában. Tizen­kettes szoba. A titkárnő — természetesen 6 is táncost — türelmet kérve elsiet a próbát tartó Rábai Mikló­sért. Nyitott ajtón túl irodai íróasztallal, és a bürokrati­kus hagyományok más, nél­külözhetetlennek vélt kellé­keivel. Az irodában két fér­fi dolgozik. Így: az egyik összeüti a bokáját, felugrik a levegőbe, fordul, jobb kéz fent, a bal a csípőn, tipegés, kopogás... aztán vita, hogy , lazábban-e, vagy hetykéb-; ben..: A vízió —- Kis János elő­adó könyökvédőt lobogtatva j nagyot kurjant, s átadja a dossziét az osztályvezetőnek '■ — Rábai Miklós érkezésével eloszlik. Mintha fáradt len­ne —, de csak röpke gyanú ez, mert a téma szívügye: az amatőr népi együttesek j sorsa, jövője, az elvek, a módszerek megnyugtatóan; kimeríthetetlen tárháza. — Heves megyében még nagyon sok a fehér folt: akad bőven felfedezni való a népi kultúra élő hagyo­mányaiból. — Hogyan kezdhet mun­kához egy új együttes? — Egyetlen kiindulási pont lehetséges — hangzik a vá­lasz. — Elsősorban ös6ze • kell gyűjteni mindent, ami még él a környék hagyo­mányaiból. Annak idején én - is vidéken tanárlcodtam öt < esztendeig; nyakamba vet- • tem a megyét, kerestem, ku- tattam, gyűjtöttem a tánco-; kát, a szokásokat. Szerin-; tem ez az alap. A módsze-; rés feltárás után követkéz-; nek a leckék a saját gyűjté- ; síi anyagból. Azt tanácso-; lom, hogy az új együttesek minden körülmények között; saját anyaggal kezdjenek. Azt nem mondhatja senki, hogy nincsenek már táncok. Méu Egerben is találhat, aki ; jól keresi: lánytáncok, szü­reti hagyományok, eszköz­táncok ... —- A népi táncnak ma; már igen szép irodalma van. Vein egy kiadvány Rábai , Miklós nevével jelent meg.; — A kész koreográfiák ne; tévesszenek meg senkit! Az említett kellő alap nélkül könnyen előfordulhat, hogy olyan feladványt ve« ftézbe a csoport vezetője, amelyet technikailag még nem tud­nának megoldani. Erre vi­gyázni kell. «pü Szó esett az eíőbS m hagyományokról. Nem me­rülhet ki ez a szép kincses­bánya egyszer? — Erre Kodály szavaivá! válaszolok: „A hagyomány formái változhatnak, de a lényege marad, míg él a nép, melynek lelkét kifeje­zi.” A táncok, dalok bizo­nyos alkalmakhoz fűződtek. Az ilyen alkalmak megszű­nése nen> pusztulást, válto­zást jelent! A néphagyomá- nyokban ezt már máskor is megértük, például, amikor az első mesterségek megje­lentek: a szűrszabó, a ta­kács stb. A hagyomány nem pusztult el. átalakult, válto­zott... ennek útjába állná reménytelen feladat lenne. •— A néphagyományok megőrzése ma a legfonto­sabb feladat. Mindent le kell írni. A folyamat felismerhe­tő: a hagyományok lassan beköltöznek a színházakba, a művelődési otthonokba, a klubokba. A megőrzés per­sze nem jelenti a teljes azo­nosulást a forrással. Nagy- rédén például három napig tart a lakodalom. sokszor négy helyen. Kedvenc szü­löttem, a Rédel lakodalmas ezt a három napot tizenkét percbe sűrítette bele. A fel­dolgozás tehát nem szóról szóra történt, viszont a fel­dolgozott népszokás magja, szelleme érintetlen maradt. Korunkban ez jellemzi a változást. A változást tehát — hangsúlyozta Rábai Mik­lós —, és nem a hagyo­mány pusztulását! — Elképzelhető, hogy va­lamikor a balett és a. népi tánc egészen közel kerül egymáshoz? — A jövőbe néni lehet lát­ni. Igaz. a balett történe­tében nem ismeretlenek a néptánchatások, azonban ná­' lünk a népi táncnál a balett csupán a fizikai karbantar­tásban jelent segítséget. Ért­hető: a balett minőségi fel­építése szigorú szabályok­hoz kötött, s egészen más stílust képvisel, a népi tánc éltető eleme viszont éppen az improvizáció. Bizonyára látott már lakodalmat .He­ves megyében; ugyanarra a zenére és lépésre öt pór öt­félét táncol, és — mégis, milyen szép*! — Alig szüle tik meg egy ■tej együttes, máris szereplés­re noszogatják őket. Vagy csupán egy leendő fesztimi ■miatt „áll össze'’ ™ — Egyik sem segít abban, hogy hoísszú életű legyen az együttes. Fontos, hogy a fenntartó szerv csak akkor engedje színpadra a csopor­tot, ha már megért Ez az érési idő általában kilenc- tlzenkét hónap. Azonnal pro­dukciót követelni? Ez halál­ra ítéli az együttest, köny- nyen bukás lehet a vége! Igen, akadnak úgynevezett fesztiválcsoportok is. Elfe­lejtik, hogy az általuk fel­tárt kincs nem csupán egy szűkebb kör gyönyörűségé­re, szakmai bírálatára vá­gyik. A néphagyomány a közösség szülötte, joggal tart hát igényt rá ezután is. A szünetnek vége, a pihe­nő táncosok visszabokáznak a próbatermekbe, s rövide­sen pattogó ritmusú, vi­dámságot, életkedvet terem­tő dal hangzik fel. Kátai Gábor Porcelán edények kalocsai mintákkal Egyéves a Finomkerámia- ipari Művek kalocsai porce­lánfestő üzeme. Az új üzem­ben 74 asszony festi a jelleg­zetes kalocsai mintákat. A falítálak, különböző készle­tek, vázák, butéliák és kan­csók mintáit kalocsai rajzo­ló asszonyok és iparművé­szek tervezik. (MTl-foto: Kozák Albert) Az egri Kodály-hangversenyről Az Országos Filharmónia hétfőn este rendezte meg Ko- dály-hangversenyét a Gárdo­nyi Színházban. Ez alkalom­mal az évfordulói emlékezés a Galántai táncok, a Fölszál­lott a páva és a Budavári Te- deummal idézte Kodály szel­lemét és zenei nagyságát. Ma már közhely és elisme­rés egyszerre, mennyire nagy összefoglaló, népszerűsítő és teremtő géniusz Kodály. Aho­gyan ő kezelte — benépesí­tette a műfajokat, ahogyan igyekezett betölteni a ma­gyar szellemi és zenei fejlő­dés fehér icfltjait remekmí- vűen szép, színes és gazdag térképrendszerrel, az a mun­ka és törekvés egy ilyen év­forduló kapcsán, éppen a megidézések erejével hat és nyer igazolást. Ez a hangverseny ezt a nemes szándékú, nagy for­mátumú munkát mutatta he. A Galántai táncok romanti­kus elképzelése, hangzatai, az a gyermekkori em­lékekből sarjadó, de ze­nekari muzsikává bővülő alkotói szándék teszik együttesen széppé, csillogóvá ezt az alkotást. A Fölszállott a páva nem véletlenül kelet­kezik 1939-ben. Az Ady-vers tartalma, lázadása újabb for­mában is nagyszerű kompo­zícióvá érik éppen akkor, amikor a második világhábo­rú előszelei már fújnak. A magyarság tudatának ez az egyre mélyebbre tapogató feltárása jellemzi akkor Ko­dály hűségét a hazához. S ha ebben az ünnepi zenében, ebben a lendületes szimíóni- kus hangzásban van és lehet fokozás, az a Budavári Te- deum 1936-tól. Az alkalom, amely szülte, Buda vissza­foglalásának 250. évforduló­ja. Mennyi minden van eb­ben a muzsikában. Már az egykorú kritikák felismerték a mű magas rangját, elemez­ték ennek a hálaadásnak for­mai szépségeit és tartalmi gyökereit. Egy bizonyos: a mű befejező része alázatos könyörgéssé nemesedik nem­csak a Tedeum szövege sze­rint, hanem a zenében is. A szopránszóló pianója az éle­tért könyörög, amikor az időtlenség szavaihoz a zenei többletet hozzáteszi. A Debreceni MÁV Szimfo­nikusok, a Debreceni Kodály Kórus, a négy szólista, For­gács Éva, Szirmay Márta, Si- mándy József, Antalffy Al­bert, Szabó László karmeste­ri közreműködése mellett forró estét szereztek az egri közönségnek. A Galántai tán-- cok első taktusainál talán bi­zonyos bizonytalanság és elfogódottság volt észlel­hető, a későbbiekben azonban az együttes és a karmester egymásra talált, hangulatot teremtett. Szabó László dinamikus egyéniség, a művekről vallott elképzelé­seit meg tudja valósítani a zenekarral. Ritmikai váltásai néhol túl temperamentumo­sak, de Kodályt érti és át tudja adni hallgatóságának. A Kodály Kórust külön meg kell említenünk. Ez a kitűnő együttes Gulyás György vezetésével nemzet­közi rangot kapott. Itt is csil­logott ez az együttes, amikor az egri színház akusztikája azt megengedte. (El kellene már egyszer érnünk azt a célt, hogy kórusok fellépése­kor a színpad fölötti térség a jobb hangzás érdekében zár­va legyen. így a zsínórpadlás elnyeli még a nagy létszámú énekkarok hanganyagát is.) A műsor zenetörténeti be­vezetőit Pándi Mariann mon­dotta eh (farkas) ^AAAy^^V^AA/VAA/V^lA/\AAAAAA/v'^AAAA^^fi0^/^ÄAAAAAAA^^AAAAA^AAAAAÄAA/VV^yvAA/\AAy^<AAAAAAAA/V^/VA/^AAAA/VVV^AA/^/V^A^<V^AAA^^AAAAAAAAAA/^A^AAAAAAAAA<VVS/^AAAAAAA/V' ÁA/WvA/VWúVW Sugár István: szomorú végét jósolva az árendás úrnak. „ Néhány nap múltán arra­felé járt egy megyebéli pan­dúr, akit a bérlő beinvitált szíves szóval a lakásába, s nagy titokban megsúgta ne­ki, hogy ha a legközelebb valami lopott marhát hozna neki eladásra kínálván Mar­kodás nélkül teljesítette ké­rését, és úgy, ahogy kibújt a dunyha alól, ingben s ga­tyában, kiment az udvarra. De Vidróczky abban a szent minutában mellette termett és egy éles beretvá- val elnyisszantotta a bérlő nyakát. Nem volt ideje még csak meg se mukkanni. _ Mintegy 80 évvel — a majdan elmesélendő — csú­fos halála után, az újjáépí­tett úgynevezett „Vidróczky betyárcsárda” modern ivójá­ban, a mátraszentimrei autó- buszmegálló szomszédságá­ban helyezték el élelmes üz­letemberek azt a bükkfába égetett vendégcsalogató ide­genforgalmi attrakciót, mely­nek imigyen szólnak nemes veretű sorai: „Vidróczky Marcinak im emléktáblája Bé vagyon égetve mátrai bikkfához ö vala a Mátra nagyhírő betyárja, Szegények is tápja, az pórnép barátja! Valami száz éve, hogy jőve világra Bélaapátfalván kicsi parasztházba! Ihol ez a csárda: ez vala tanyája!'’ A mónosbéli orgazda szomorú végzete íebruií SyU szcpU Á betyár rsfboft s lopott holmijait általában orgaz­dák révén értékesítette, tet­te pénzzé. Egyik legjobb orgazdája Mónosbélen lakott, az oda­való bérlő, vagy mint akko­riban mondták: árendás, bi­zonyos Náci nevezetű. Áz ő szomorú végét Ko­rn,áromy István bátyámuram, Gömör vármegye hajdani fö- szolgabírájának elbeszélése nyomán elevenítjük fel, amint azt 1906-ban megírta és megjelentette. Általában könnyűszerrel végzett áz öreggel. Éjnek idején, ha valami lopott jó- sztyyjjgl, marhával. va|^ íjé; ha egy-egy lóval megjelel Náci ablaka alatt, csak be­kopogott, s beszólt: — Gyüjjön csak elő kend! Egy jó marhát hoztam! A bérlő felcihelődött a meleg ágyából a jó üzlet hírére. Odament az ablak­hoz, kinyitotta, csak úgy, az ablakon át meg is alkudtak egyszeriben. Ismerték egy­mást, mint a saját tenyerü­ket. Egy alkalommal azonban valarpin összekülonböztek: nem értettek egyet az alku­ra, mire Vidróczky nem so­kat Kukoricázoíí. Jó magya- utaan rocalenygueUc, közeli ci, valami módon értesítéssel lesz a csendbiztos úrnak, hogy mielőbb elcsípjék a hírhedt zsiványt. Valahogyan Vidróczky azonban megtudta, hogy az árendás bespieliskedte őt‘ a pandúroknak, akik nagyban fenik most rá a fogukat és biztosra veszik, hogy végre- valahára hurokra kerítik a „czifra betyár”-t. Szívében- lelkében betyárbosszút eskü­dött Náci ellen és elhatá­rozta, hogy nem teketóriá­zik sokat az árulóval... Néhány nap múltán, már éjfél felé járt az óra, ami­kor megkoppant a mónosbé­li bérlő ablaka, s beszólt Vidróczky; — Náci, gyere csak lei! Az árendás úgy begyul­ladt nirtelenében a nara­báálö}, hö^, tgjntkfi soadgl; Vidróczkyval éppen ezért barátkoztak az emberek, ki­vált a falubeliek, mert fél­tek, hogy ha csak egy ki­csinyt is ferde szemmel néznének rá, azon menten meg is írnák a halálos íté­letüket. Nem is teketóriázott Vidróczky senkivel, akiről feltétélezte, hogy veszélyt hozhat a fejére,.. Verses ponyva a híres betyárról 1873-ban, Pest városában egy kis ponyvafüzet jelent meg, amelynek szerzője a Toronyi Tamás álnév mögé rejtőzködött — de még a mai nap se sikerült a kuta­tásnak kidenteiúé vatójU lü­Jébét. Ebből a Vidróczky ha­lála nyomán megjelent kis íüzetkéböl,' amelynek egy példányát az Országos Szé­chenyi Könyvtár kisnyom­tatványtára őrzi, adunk köz­re egy jellegzetes versezetet. Híres betyár vagyok, Vidróczky a nedvem Három, négy vármegye Régen keres engem. Hegyeket, völgyeket Hiába mászkálnak, Rám az ügyetlenek Sqha nem találnak. Mert mindig ott vagyok, Ahol nem gondolják, Szép asszonyok, lányok Arcomat csókolják. Gömör vármegyében itt sokszor mulatok, Mikor tetszik onnan Borsodba átugrok. Borsod vármegyébe, Szilvás falujába, Ahol gyönyörködöm Katicám karjában. Gyolcs gatyám, gyolcs ingem Maga adja ream, Édes csókjaival Édesíti a szám. Nyakamba akasztja Jó dupla fegyverem, Aztán búcsúszóra Forrón megölelem. Borsod vármegyében Szilvás falujában Borozgatok sokszor Falu korcsmájában. A pandúrok velem. Ott is kezet fognak, És tele poharat Velem koccintanak. Keresnék, keresnek. De sohasem Lelnék, Pedig szemtől szembe Velem beszélgetnek. A korcsmárost kérdik: Nem látta Vidróczkyt? Nem láttam., uraim. Nem láttam, én senkit. Hát félre, búbánat, Vidróczky a nevem! t Az egész világgal A tusát felveszem! Nyilvánvalóan rájött a kedves olvasó, hogy nem irodalmi értékei, nemes köl­tői becsére való tekintettel idéztük e tipikus betyár­ponyva verset, hanem ezzel is kicsinyt vissza-visszaidéz- zük a saját szavaival azt a kort, amikor maga a nagy haramia valóban réme volt Hevesnek, Borsodnak, no meg Gömör vármegyének i*. I /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents