Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
Gyengén kamatosé hatvani forinton r.Jfűra, két gyár tövében A meseszínház és közönsége "Apró tornyócskákkal cikor- sayás, tömzsi épület körvonalai a. téli estében. Ablakain sárga fény és dobok döngése árad a környező üzemcsarnokra, vasúti sínekre. Még a századelőn emelték falait a báróélv, egészen más céllal, mint amit jelenleg szolgál. Két szintjén családi lakosztályok húzódtak meg. Most pedig a kultúrának otthona. S fenntartásáról 1968. novembere óta a város két nagy üzeme, a cukorgyár és a konzervgyár gondoskodik. Hogy miként kamatoznak ezek a forintok? Szánjunk rá egy estét, pillantsunk a drótkerítés övezte épület falai mögé! Hatszáz olvasó Agyonstrapált piros kókuszszőnyeg vezet föl az emeletre, ahol Nyizsnyi Pál, a kultúrház gondnoka fogad nagy szívességgel. — Ami tőlem kitelik, abban segítek! Igazgatónk, Szép Dénes ugyanis csupán tisztelet- díjas vezető itt, hetenként két napot tölt közöttünk. Hol kezdjük? Megtudom, alig százkilenc- venezer forint az intézmény éves költségvetése. Ebben a különböző bevételek is szerepelnek a két szakszervezet, illetve üzem forintjain kívüL Nem sok, de nem is kevés. Különösen ha azt vesszük figyelembe, hogy a modellezők finanszírozásába az MHSZ Is besegít, a „Treff* tánczenekart a Kinizsi Sportkör támogatja, a könyvtár üzemeltetéséről, anyagának rendszeres frissítéséről pedig a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsa gondoskodik. A könyvtár szemre is szép, Ugyanakkor mindenféle . érdeklődést kielégít Majd 5500 kötetnyi állományában a 6zakmai jellegű művek mellett ott a szépirodalom, az útleírás, a természettudomány, a politika. De ami ennél fontosabb, érdekesebb: 871 beiratkozott olvásója körül a múlt évben alig hetven volt értelmiségi, a többi a két gyár munkásaiból került ki. Kezeiken 3200 kötet fordult meg. Heten franciát tanuknak Pór Istvánnal beszélgetek, aki a cykorgyár gépészetén dolgozik, de néhány hete itt is nagy fába vágta fejszéjét. — Korábban működtek nálunk nyelvtanfolyamok. Angol, német, orosz. Ezeket közben átvette a TIT. Gondoltam, ne szakadjon meg a folytonosság, a hagyomány, indítunk majd francia tagozatot, ami engem is közelebbről érdekel. Így tartottuk meg a múlt héten az első órákat! — mondja. Érdeklődés? — Heten vagyunkl De minket komolyan, mélyen érdekel ez a nyelv. Általa nemcsak a világban mozog köny- nyebben az ember, hanem egyszer munkájában is hasznát veheti. Szakirodalom, kiküldetés, miegyéb. Hogy mennyire fontos számunkra ez a tudomány, arra talán elég bizonyosság, hárman is vagyunk, akik harmadik nyelvnek vettük fel a franciák .. Tovább lépünk. A nagyterem — orvosgyűlések, brigádversenyek, ünnepségek gyakori színtere! — félhomályban. A színpadon azonban négy fej összehajol, hangszerek és villamos készülékek feletk A kemény muzsika hívei A Treff-együttes tagja!. Itt a második otthonuk, s fél esztendeje dolgoznak együtt Nyúlánk, barna, 'trikóinges fiatalember a hangadójuk. Speck János. — Egyszerre szereltünk le a hadseregnél, aztán itthon nagy hirtelen összerázódtunk. Hajdan egyébként mind a négyen zeneiskolába jártunk, alapképzettségünk megvan a muzsikáláshoz. A zenekaron belül enyém a szólógitár, Csaszli Jancsi pengeti a másodikat, Nagy Feri dobol, Csaszli László pedig menedzsel bennünket. — -Nocsak! Tehát mellékkeresetre megy a játék? — Nem! Magáért a muzsikáért csináljuk az egészet. Jó együtt lenni, hangulatot teremteni. Amit aTValmi kiközvetítéssel keresünk, éppen a hangszerek javítását, pótlását futja. Legtöbbet itt játszunk, gyári fiataloknak. — Példakép? — A Lokomotív GT! Mi a kemény muzsika hívei vagyunk. Porosodó táncruhák Rex csattog, a büféből pohárcsengés szüremlik a fülembe, egy másik, ajtó mögül a televízió híradóműsorának kommentátorát hallom. A Harmadik szoba a sakkozóké. Ez komoly, lelkes társaság. Ahogy mondják, kedden- pénteken edzenek. Kinizsiszínekben, Süli Gátibr atyamestersége alatt, s ilyenkor mindig ők az utolsó kuncsaftok. Sülin kívül Polgár György, meg Schmid Gábor is első osztályú versenyző. Jól egészíti ki őket Gyepes József, Svába János, akik el nem maradnának egyetlen összejövetelről. Sok versenyen szerepelnek egyébként, s ott állnak a megyei tabella derekán. — En csak a táncosokat sajnálom! — jegyzi meg ezenközben Nyizsnyi PáL — Tavaly szétugrottak. Most ott porosodnak a szép ruháik a szekrényben. Hogy mi történt? Kérdezze meg IZIés Katit, ő volt a vezetőjük... Megkérdeztem. Íme a válasz : — A fiúk leszereltek. Szétesett az irodalmi színpad, amellyel mindig együtt szerepeltünk. S nincs tánctanárunk! — Nem fáj egy kicsit • szive? — Sajnálom a dolgot, ■ most is azt mondom, ha az igazgató gondoskodna oktatóról, visszajönnének a lányok. Rankó Kati, Szuha Éva. Tóth Klári, Misku Éva • mind a többi! Gyülekező horgászok Nem nagy múltú a fotókör, amelyet Németh Ferenc vezet, mégis dicsérik a gyáriak. Jól felszerelt laboratóriummal, nagyítókkal rendelkeznek. S van néhány márkás gépük, amelyekkel rendszeresen megörökítik a két üzemben lezajló érdekesebb eseményeket, műsorokat, mulatságokat. Hogy mi lesz belőlük, a jövő titka. Lendület, kezdősebesség most van. Hanem egy különleges szekta” tagjai is idekaptak már. Ezek az emberek tavasztól késő őszig a bányatónál találhatók, elmerülten, viz fölé hajlő botocskába kapaszkodva, s szivükben nagy- nagy reménységgel: egyszer csak sikerül kifogni a rekordhalat! Igen, így télidőn, e kultúrházban jönnek össze Hatvan horgászai. Lehetnek ötvenen-hatvanan, talán százan is. S ugyan miről beszélgetnének, miféle filmet pergetnének? Persze, a horgászat a téma __És ha nincs e z a csoportosulás, talán mindmáig be nem teszi a lábát ide Péntek Ferenc, Sisa Árpád, Kristyán István. Tehát jó, bogy van a horgászklub, érdemes felkarolni őket is, de... Függetlenített igazgató? De: az adottságokhoz, az anyagi feltételekhez képest, meggyőződésem, kevés, amit felmutat ez az intézmény. Munkájának nincs határozott irányvonala. Programja alkalomszerű. Lezajló eseményei az olcsóság irányába sodródnak. A vezetés nem számol a gyáriak igényével. Nem épít rájuk kellő következetességgel és megfelelő szintű músorpolitikával. Egyszóval: szűk réteg otthona ez a ház! Igazgatóját hibáztatnánk? Vagy Nyizsnyi Pált, aki látástól vakolásig szolgál, s utóbb már portásként is, mert február elseje óta különben az jön be a kapun, aki akar?! Nem! ők teszik, amire képesek, tő foglalkozásuk mellett. Az üzemek szakszervezeti bizottságainak kellene odahatniuk, hogy függetlenített igazgató kerüljön végre a kastélyból lett kultúrház élére. Mennyi kell hozzá? Még húszezer forint? Senki ne mondja, hogy a két gyár ezt a terhet nem tudná elviselni! Saját dolgozói, saját munkásai érdekében. Akik egy jól felépített, szakszerűen kézben tartott műsor vonzásában egyre többen járnának Varázslat történt, színházi varázslat Baba Jága, a gonosz boszorkány, aki két se- gftőtársával, Kikimórával és Tuskóval hatalmában tartja a rengeteget, csúf szörnnyé varázsolta az ifjú herceget. E varázslatot csakis a hűség és a szeretet törheti meg. S mert a mesében a jónak mindig győznie kell, megjelenik a kalmár csodálatosan szép leánya, Aljenuska, visz- szaviszi a tűzpiros virágot és hűségével megszabadítja csúfságától a délceg herceget. Ennyi a mese, amelyet sok vidámsággal fűszerezve s jó zenével körítve játszanak az egri színházban. Tulajdonképpen kritikát kellene most írni a bemutatóról, méltatni, vagy vitatni a mesét, a rendező munkáját, a színészek játékát. Le kellene írni, hogy Tarbay Ede Mese a tűzpiros virágról című játéka ötletesen bájos történet, hogy Vary Ferenc hangulatos zenéje megmozgatta a közönség fantáziáját, hogy Sállós Gábor rendező és tehetséges színészgárdája — Farkas Endre, Pásztor Mária, Nagy Mari, Héczey Éva, Olgyay Magda. Lenkey Edit. Bánó Pál, Kendeffy Gyula. M. Szilágyi Lajos, Bősze Péter —. valóban mesés előadást produkált. És természetesen vallani kellene arról is, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem ez a színházi produkció. De mint már említettem, varázslat történt, s ezért kérem, engedjék most el nekem a szokásos kritikát. A következő tanévben űjabb 390 magyar fiatal kezdheti meg egyetemi tanulmányait ösztöndíjasként határainkon túL Az elmúlt évben 360 külföldi ösztöndíjashely állt a magyar fiatalok rendelkezésére, az idén ez újabb 30- eal gyarapodott. A magyar diákok körében esztendőről Engedjék el, mert az az igazság, hogy ez alkatommal magával ragadott — nemcsak az előadás, hanem a közönség hangulata is. Képzeljék el ezt a közönséget: zsúfolt nézőtér, alig néhány felnőtt, a többiek mind gyerekek, Legtöbbjük most találkozik először az élő, eleven színházzal. Aztán felhangzik a zene, színeket vetnek a reflektorok, felmegy a függöny, s kezdődik a játék. A varázslat. Tágra nyílt szemek tapadnak a színpadra, az apró emberkék néma csendben^ figyelik a mesét. De a megilletődött csend csak nagyon rövid ideig tart. Előbb apró nevetés hallatszik, majd innen-onnan indulatos felkiáltás színezi a játékot. Aztán kórusszerűen hangzik a figyelmeztető közbekiáltás : vigyázz, Aljenuska, ő a boszorkány!... Igen, ez a közönség szinte együtt él a színpadi történettel, beleszól a játékba, s ha igazságérzete úgy diktálja, bizony felborítja a dramaturgiát, vagy a rendezői elképzelést. Nagyon hálás, s nagyon jó közönség. Ezért jelentett kettős élményt számomra ez a bemutató. Es ezért nem szabad most már kihagyni a számításból a mesét, a legifjabb közönség színházát. És nemcsak a pillanatnyi élmény, a remek szórakozás kedvéért. Többek között azért, mert ezekből a gyerekekből formálódik a színházat értő és a színházat evezető felnőtt fcözönség. „ esztendőre népszerűbb a dipt lomaszerzésnek ez a tormája; jellemző, hogy tavaly 1406-an pályáztak, az idén 1538-an nyújtották be felvételi kérelmüket. Ősszel legtöbben — szám szerint 270-en — a Szovjetunió különböző egyetemein kezdik meg tanulmányaikat, nagyságrendben ezután ae NDK következik. el ide. Moldvay Győző j (márlcttsz$ 390 ösztöndíjas külföldi egyetemeken Sugár István: Nagy-nagy lett azonban a csodálkozásuk, amikor a nagy eszem-iszom mellé nekik csak muzsikálniuk kellett. Mikor azután, kifogyott a bor, s ellankadt a kompánia, jócskán arany pénzzel fizette meg Vidróczky a kedvére való muzsikusokat, s útjukra bocsátotta. Maga pedig társaival behúzódott az erdő sűrűjébe, hogy aludjon egy nagyot a jól sikerült „fogás” örömére. Talán még annyival tartozunk az igazságnak, hogy egy mai népi hagyomány szerint a zabari pap kifosztása azalatt történt, amíg a derék férfiú reggeli miséjét mondotta a falu kis templomában. ‘ Hogy a két változat közül melyik az igaz, ma már senki sem tudja, — ez azonban a rideg betyárhistória lényegén nem változtat az égvilágon semmit VIL Á golgod csárdásné szomorú vég# Ez a szörnyűséges eset a Sajógalgóc melletti hosszú- réví csárdában esett meg — s még évtizedekig meséltek róla ‘ öregek-fiatalok egyaránt, pedig akkor már a híres bükki betyár az égi vadászmezőkön csellengett... Egy zsíró' Borsod megyei kiruccanás során keveredett a Vidróczky-banda a galgó©JÉÉfel® 1)33. február IS., vasárnap cd csárdába. A ' csárdásné özvegy asszony volt, s három íányával látta el az üzletet. Kézi néni nyomban íelös- merte a haramiát, akinek akkor már ezer forint vér- díjat tűzött ki a tekintetes nemes vármegye a fejére. Dobolta is a kisbíró, nem is egyszer faluhosszat. De szívesen fogadta a díványt, sőt egyenesen kérés nélkül hordták a lányok a borral teli fiaskókat a betyárok asztalára. Amióta erre a „mesterségre” adta a fejét• Marci, valami tojiuonudt oszioaitel megérezte a veszélyt No, de honnan jön és mi lehet az? ' Kivált az keltette fél a gyanúját, hogy szegénylegény létükre, a gazidag csárdásné leányai egyre kedvesebben közelednek feléjük, egyre finomabb borokat, egyre finomabb falatokat tesznek elibíik. Arra lett csak hirtelené- ben figyelmes Vidróczky, hogy a csárdásné, a Rézi népe, a szolgálójával súgott- búgott-pusmogott az ívó sarkában, majd meg a lány nagy hirtelen eltűnt a csárdából. Több se kellett Marcinak! Egyszeriben a lány után ment, akit az első ösvény kanyarjában elcsípett Nem kellett hozzá nagy betyártudomány, hogy a nyomorult kis szolgálóból kiszedje, hová küldte gazda- asszonya. — Vadnára küldött Rézi néne, hogy szóljak a csend- biztos úrnak, meg a pandúroknak, hogy a mi csárdánkban mulat a nagy zsivány. az a Vidróczky Marci... —- fedte fel a nagy titkot a kis cseléd. Erre azon. nyomban olyan forró düh öntötte el. a betyár-vezér agyát, hogy irgalom nélkül gyilkolni, tudott volna. De nem úgy verik ám a cigányt! Megvan annak a rendje-módja, miként kell az ilyen pandúr - spiclivel elbánni... Elkapta azon melegében a kis cselédet, bekötötte a száját, hogy kiáltani ne tudjon, s egy ott álló fához kötötte, hogy el ne menekülhessen. Vele, nyomorulttal nem akart végezni, hisz csak a csárdásné parancsát teljesítette volna. Visszatérve a csárdához, kifüttyentette édesegy komáit az ivóból és se szó, se beszéd, a kis épület minden ablakát, ajtaját bassögezték. A hentsaoruTt csárdáimé, meg három eladólánya ekkor még nem sejtette szomorú sorsát De amikor elkezdett ropogva égni a fejük felett a csárda zsúpteteje, szörnyűséges sivalkodásba kezdtek — hiszen tud- ták-érezték életük végét már csak a talpig égett épületet találta meg, s az üszkös gerendák és falomladé- kok között a megszenesedett emberi tetemeket No meg néhány száz lépésnyire, egy vadkörtefához kötözött kis cselédlányt Vidróczky bosszúja szörnyűséges volt: az árulónak felcsapott csárdásáéra és leányaira rágyújtotta a házat úgyhogy bennégtek mind a négyen. Amikor egy utasember másnap reggel arravetődött, Járta is az eset után a nóta a környékbeli kocsmákban: PtLeégett a, leégett a hosszúréti csárda, Beleégett a csárdásné s három szép- leánya .. Á nevezetes epát'eslYÍ !©k©d@ ©m Nagy híre járta már akkor Vidróczkynak. Keresték- kutatták több vármegye pandúrjai, erdőn-mezőn, falvak hosszíú során át. De Vidróczky nem volt félénk legény! Nem! őt nem olyan fából faragták! Egy atyaíiának a lakodalmára készültek Apátfalván. S a vőlegény gondolt merészet éti nagyot: Möíüt hívta meg násznagyának, aki kész örömest vette a megtiszteltetést. A templomi esketés alatt Marci éles szeme azon nyomban észrevette, hogy az eskető tisztelendő úr felös- merte őt: az életre-halálra körözött betyárt. > Amint befejezte a plébános úr az esketési szertartást, Viéiocáky utána meat a sekrestyébe, és szép fián»' man — amolyan „betyáro- san” — figyelmeztette a papot: nehogy eszébe jussom értesíteni a pandúrokat, vagy a csendbiztost, mert hét rossz lesz akkor! A főtisztelendő úr igencsak Ígérgetett; bólogatott, hogy hát neki esze ágába se jutott az efféle. Menjen csak bátran isten hírével a lagziba e>mn- iasson jól... Ügy is volt. Nem kelletett biztatni a zsiványvezért; hisz potyabor és finom mennyeg- zői lakoma várta — méghozzá a kedves ismerős hazai tájon. _ Már javában ropták a táncot, szólt a nóta, 6 húzta a cigány, amikor nagy hirtelen betoppan az egyik strázsára állított betyártájv sa: — Menékütjél, Marci! 1U vannak a pandúrok! Nagy .ribillió támadt a szív rakozó társaságban- a vészhírre, de Vidróczky mit*' denkit csendre intett, és tovább húzatta a nótát a cigányokkal és tovább táncol* tatta a vendégeket az újdonsült menyecskével. Igen ám, de közben maga ’.ein menekült, hisz késő lett volna már.- Annál sokkal ügyesebb fortély szikrája pattant ki a közeli veszély hírére agyafúrt elméjéből, A komaasszonyt félre hitfia, s nagy titokban súgva- búgva meg ir született élete egyik legmesteribb trükk* je. A kamrában menyecskének öltözött. Szoknyát, kötényt, blúzt húzott magára, még a mellét is kitömte, hogy igazából lánynak lás- sék. Sőt természetesen még a. fejét is bekötötte egy szép virágos kendővel. Egyszeriben szakácsáénak öltözött... (FolyUitjukJ
