Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-16 / 39. szám

Nagykökényesen, zárszámadás után A Lenin Kohászati Művekben ?,7 milliárd forintos beruházással új nemesacél­hengerművet építenek. Miközben még tart a csarnokok vasszerkezetének szerelése, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei megkezdték azNDK-ból származó berendezé­sek felállítását. Az új gyár 1975-ben készül éL (MTI-foto — Érczi K. Gyula) Új nemesacél-hengermű épül az LHM-ben Panaszok az iparcikkek minőségére, a hiányos alkatrészellátásra A kereskedelem legfőbb ellenőrző szerve, az Országos Kereskedelmi Főfelügyelő­ség nemcsak saját vizsgálati programjára, hanem a lakos­ságtól a panaszirodához érke­zett bejelentések kivizsgálá­sára is nagy gondot fordít. A főfelügyelőség most összesí­tette a múlt év utolsó negye­dének tapasztalatait. Az irodához 1972. negyedik negyedévében 385 panaszt nyújtottak be. többségük változatlanul a minőséget ki­fogásolta, 27,5 százaléka pe­dig az áruellátás hiányossá­gaira vonatkozott. Az összes bejelentések csaknem két­harmada, 241 panasz az ipar­cikkek — egyebek között az Interstar, az Elektron 24 és a Viktória Szuper televízió, a gázkonvektorok és az olaj­kályhák, a lábakon álló für­r— ■ ' .................— d ókád, az Urtipress kávéfőző és egyes motorkerékpárok, bútorok — nem megfelelő minőségével foglalkozott. Ezenkívül sokan panaszkod­tak a szervizhálózat munká­jára, a javítások elhúzódásá­ra, valamint az alkatrészek hiányára. A ruházati termékek közül számos kifogás érkezett az OKF-hez a műszőrme kabá­tok, a kesztyűk, a kamasz­nadrágok, a pulóverek és a blúzanyagok minőségére is. Szóvá tették a vásárlók, hogy nem mindenütt adnak kellő felvilágosítást, kezelési uta-' sítást az egyes ruházati cik­kek használhatóságáról. Forgalomba hoznak olyan importanyagból készült kabá­tokat, amelyek tisztítására nincs lehetőség. A legkeve­sebb kifogás — a bejelenté­sek szerint — az élelmiszer és a vegyi kereskedelem munkáját érte. A vendéglátóiparra vonat­kozó panaszbeadványok há­romnegyede a fogyasztók meg­károsítását, a dolgozók dur­va magatartását kifogásolta. Több üzletben csak borrava­ló ellenében lehetett szabad asztalhoz jutni, megtagadták a panaszkönyv kiszolgálását. Kívánnivalót hagy maga után a számolás, valamint a kiszol­gálás színvonala is. Az iroda felszólítására az illetékes szervek, vállalatok 293 jogos panaszt rövid idő alatt orvosoltak. Csaknem öt­ven bejelentett súlyosabb szabálytalanságot a kereske­delmi felügyelőségek vizsgál­tak meg, s hoztak megfelelő intézkedést, (MTI) Egy kitüntetés története Pártmunka az első nerctől (Fotó: Dózsa Balázs) A Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki Miskei Lászlót, aki 1973. január 1-vel ment nyugdíjba a Thorez Külfejtéses Bányá­tól. A kitüntetést február 7-én vette át Menyhárt Lász­lótól, a nehézipari minisz­ter helyettesétől. F, néhány sor egy élet krónikája dióhéjban. Nyugdíjaztak egy párt-tit­kárt, aki ezt a funkcióját huszonhárom évig töltötte be. Lehet nyugdíjazni egy párttitkárt? , Baglyasalja 1944. december 25-én szabadult fel. Egy nap­pal ezután megalakult a pártszervezet eben a Ids bá­nyászközségben. A tagok so­rába lépett a 24 éves Mis­kei László is. Ott dolgozott Siár akkor négy éve a bá­nyában, előtte pedig Somos­kőn fejtette a hegy oldalát az apja mellett. A család minden férfitagja csákány­nyal kereste a falatka kenye­ret az asszonynak is, a gye­rekeknek is. — Nem végeztem én ad­dig semmiféle mozgalmi munkát — emlékezik Miskei László a régmúlt időkre. — Csak olyan emberek között éltem, dolgoztam, mozogtam, akik megtanítottak látói, a valóságot számba venni, és megtanítottak arra, mit kell tennem a magamfajta bá- nyászembemek azért, hogy kedvünkre változzék a világ. Az osztálytudatot nem szemináriumokon nevelte ki magában, hanem a bányák mélyén, a homályos ablakú, szűk levegőjű kolóniák apró szoba-konyhái mélyén, ahol a krumplileves és a mosófa­zék párája felhozott a ko­pott bútorok között. — Cudar nehéz volt, de ha élőiről kellene kezdenem, megint csak így csinálnám. Négy elemivel kerültem olyan beosztásba, amely ugyancsak megkívánta a tel­jes embert. Dolgozni és ta­nulni egyszerre: nem volt könnyű. Negyvenhat éves lettem, mire az érettségit is megszereztem. — Mi volt életében a leg­nehezebb? — Nyugdíjba menni. Hú­szán kezdtük annak idején a Thoreznál. Mintha egy da­rabka belőlem is benne len­ne abban, ami ott ma látha­tó. Az alapszervezetei. hatan alakítottuk meg . Aztán jött a munka, a sok feladat, és nyűttük az idegeinket. — Ki hiányzik most a legjobban a régi cimborák, barátok, elvtársak közül? — Nagyon sokan hiányoz­nak körülettem. Összenőt­tünk mi ott. Még a volt XII-es aknától kerültek át sokan Visontára. Harkó Kar­csi és a többiek. Húsz évet húztunk le egymás mellett. Nem is tudok én itthon ma­radni úgy, hogy ne csináljak semmit. Kértem a járási pártbizottságot, amelynek magam is tagja vagyok, ad­janak valami megbízatást Hadd járjam a falvakat hátha tudók segíteni az elv­társaknak. A tétlenség nem az én kenyerem. Huszonhárom év párttit­kári tevékenység. Volt abban jó is, rossz is, vegyesen. Időnként keményen kellett véleményt mondani, de ha­rag soha sem dett belőle. — Jó odapörkölt az öreg, de igazsága volt — mondták a társai. öreg, apó, atya: általában így szólították Ha nagyon komolyra fordult a dolog, akkor címezték csak elvtárs­nak. Közel állt az emberek­hez mindig, mert soha nem felejtette el a bányászcsá­kány nyelének a keménysé­gét. Nehéz emberek a bányá­szok, szokták summázni a megállapítást. Csakugyan azok. De nyíltszívűéit, őszin­ték, ha darabosak is. A3 Megértésben a boldogulás Amikor fél esztendővel ez­előtt a nagykökényesi ta­nácsházán megkérdeztem Bártfai Zoltánná vb-tit- kámőt, mit tud a helybéli Rákóczi Termelőszövetkezet­ről, mintha a világ legter­mészetesebb dolga volna, azt mondta: Mindent! S ezt hogyan csinálják hiszen a gazdaság nem tartozik szám­adással a tanácsnak? Nem tartozik, folytatta, de az úgy van minálunk, hogy a végre­hajtó bizottság legalább fe­lében szövetkezeti parasztok­ból áll. Mégpedig olyan em­berekből, akiknek nem dero­gál időnként elmondani előt­tünk -örömüket, bánatukat. Ugyanakkor mi is tájékoztat­juk őket ügyes-bajos dolga­inkról. így kölcsönösen , mindenről tudunk. Megle­petés egyikőnket sem érhet... ★ A kökényesi gazdaság fő­könyvelőjénél ülök. Itt az el­nök, Bóna Ferenc is. Szőke, göndör férfi, túl a negyve­nen Beszélgetünk. Aztán csak nyílik az ajtó, s térül be rajta Bártfainé. — Petik elvtárs, Bóna elv- társ, mondják már, mire ké­szülnek a közeli hetekben? Csinálom az eseménynaptárt magamnak. S hát végrehajtó bizottság elé kerül az idén két fontos szövetkezeti prob­léma is. Nem árt, ha össze­dugjuk a fejünket! Ez most ■ történt. De ekkor csengtek nékem vissza a tit­kárnő fél esztendővel koráb­ban mondott szavai a megér­tésről, a kölcsönös tájékoz­tatás fontosságáról. ^Tanács és gazdaság jószomszédi vi­szonyáról, az egymásrautalt­ság természetes voltáról. S e pillanattól nem csodálkoz­tam azokon az eredménye­ken, amelyek a 2100 holdas^» kis gazdaság nemrég lezaj­lott zárszámadásán napvilág­ra kerültek. ★ — Ott kezdem, hogy nem terveztünk túl a képessége­inken, felszereltségünkön, s a reális terv, lelkiismeretes munkával párosulva, meg­mentett bennünket a kelle­metlen meglepetésektől. Mi­több: közel kétszáz dolgo­zónk most két forinttal töb­bet kapott egy tízórás mun­kanapra, mint tavaly! Száz­igazságra pedig olyan kénye­sek, mint talán semmire másra. Megtörtént, hogy a vezetőségi ülésen megmosták a párttitkár fejét, mert a többség úgy vélte, valamit közben nem a legjobban tett. Ilyenkor módosítani kellett a korábbi véleményt, állásfog­lalást.' És ilyenkor soha nem akarta görcsösen védeni a maga igazát Szécsény, Hatvan, Eger, Egercsehi, Petőfibánya, Gyöngyös, Visonta: így jöt-« tek sorba Baglyasalja után. Sokat költöztek, sokszor ke­rültek új környezetbe, de mindig az elvtársak között maradt.. Most végleg letelepedett Gyöngyösön az Erőmű utcá­ban, egy kis, .kétszobás la­kásban. Velük maradt a fiuk, aki nemrég nősült, és ott él, betöltve a szülők, a nagyszü­lők minden percét a legif­jabb Miskei László, aki hét hónapja is merkedik az élet­tel a napfényen, ö a nagy­apja kedvence. Már repdes a karjaival az öreg felé, ha meghallja a hangját. A két Miskei Lász­ló nagyon megérti egymást,. Pedig hatvan év választja el őket, de talán éppen ez az emberöltőnyi idő köti őket össze, mint egy hatalmas nagy ív, amelynek egyik- pontja a letűnt világban tá­maszkodik, a másik pedig a jövőt ígéri. Miskei László — a kicsi is, a nagy is — boldog emljer. Ci. Aloixiar i crenc j hét forint felett volt a ke­reset! Az elnöktől a főkönyvelő veszi át a szót, s mindjárt mérleget von. — Tervezett húszmilliós halmozatlan termelési érték helyett huszonnégymillió fo­rint felett teljesítettünk, s nettójövedelmünk hajazza a nyolcmilliót. így aztán közel kétmillió jutott a fejlesztési alapra, s előző évivel együtt félmillió a biztonsági ala-j punk. Ez fedez bennünket az idei esztendőben! Mindketten nagyon ma­gasztalják a zöldséget. Az uborka holdja például tizen­ötezer forint helyett har­mincnyolccal fizetett holdan­ként. Paradicsomjuk 236 má. zsát termett átlagosan. De bevágott a baromfi is! Negy­venhárom vagon portékáért közel tízmillió forintot gom­boltak le a BOV-tól. ★ Végzőink a témával, előke­rül újra vesszőparipám. Hall­juk, miként látják a közös gazdaság- emberei tanács . és szövetkeze, kapcsolatát? — Létezhetetlen, hogy_ egy­más dolgairól ne tudjunk! S az is természetes, amit talán máshol másként látnak: egyénieskedéssel nem szakít­hatjuk ketté a falut — mondja' ki kereken Bóna Ferenc. — Inkább az egysé­get kovácsoljuk. S a jó szán­dékú észrevételeket kérjük számon a tanácstól, mintsem begubóznánk! Vagy az elő­relépés nem a kölcsönösség elvén alapszik? Dehogynem, Ha mi erősek vagyunk, töb­bet adózunk. Aztán vissza­kapjuk fejlesztési javakban. Öt éve kultúrházat építet­tünk. Négy éve kutat fúrat­turík, ami a mai vízmű alap­ja. Felújítottuk az óvodát. Parkosítottunk. Folytassam ? És ezek kivitelezésében, fi­nanszírozásában, a társa­dalmi munkák szervezésében úgy összefonódott a tanács és a gazdaság, hogy az isten se tudná kibogozni, melyiké a több érdem ... ★ Szabó Illés, Ványi Ferenc, Kiss Sándor, Bóna Ferenc, Szabó István, Petik Ferenc, Kovács Józsefné. Szövetkeze, ti tagok, tanácstagok, egy személyben. Közöttük ott a pártszervezeti titkár, Ványi elvtárs. Bármi történik, el­sőnek ő csenget. Akár jónak, akár rossznak kell kolompol- ni. Ezt tanúsítják a falubeli­ek, akik alig vannak ezren. S akiknek jövendője, továb­bi boldogulása a vezetők megértésében gyökerezik — Nézze! — sodor egyet haján a Rákóczi elnöke. — Nézze, itt a tanács munka­terve, a végrehajtó bizottsági ülésekkel. Bártfainé nem lak­kozott. Itt van! Egyszer a község állategészségügyi helyzete, máskor meg a nö­vényvédelem feladatai. Ott közvetve kiderül. Az is, hogy előbbre kell lépnünk a tehe­nészettel, mert kevés a 2300 literes évi fejési átlag. De megtudhatja az egész falu a gyomirtással kapcsolatos problémáinkat is. Nem sze­retnénk úgy járni 1973-ban, mint tavaly. Egyetlen kiesé­sünk búzában volt. Tervezett huszonkét mázsás átlag he­lyett tizenötöt takarítottunk be. No, persze, ebben a po­csék, esős idő is benne volt, meg sok egyéb. Amit az idén mind kivédünk. Együttesen. Moldvay Győző Ülést tartott a KISZ Heves megyei Bizottsága Szflkebb hazánk ifjúsági munkájában jelentős helyet foglal el az agitációs tevé­kenység, a termelőüzemek­ben folyó ifjúsági verseny­mozgalom, illetve az alap­szervezetekhez tartozó fia­talok egy-egy csoportját tö­mörítő és képviselő rétegta­nácsok működése.' Nem vé­letlen tehát, hogy ezek a kérdések kerültek előtérbe a KISZ Heves megyei Bi­zottságának csütörtök dél­előtti ülésén. A tanácskozás résztvevői nemcsak meghall­gatták a napirendi pontok előadóit — Kónya Lajos, a megyebizottság első titkárait, Németh Lászlót és Kiss Sán­dort, a megyebizottság titká­rait —, hanem a területi munkában szerzett tapaszta­lataikkal ki is egészítették a beszámolókat. A KISZ Heves megyei Bi­zottságának ülésén ott vök Lévai Ferenc, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, Hulzer Irgre, a KISZ-kb if­júmunkás osztályának veze­tőhelyettese, illetve Fejti György, a KISZ-kb szerve­zési osztályának munkatár­sa is. Üzemi növényvédők tanácskozásai Régebbi hagyományokhoz híven, a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület megyei nö­vényvédelmi szakosztálya az idei télen is hasznos elő­adás-, illetve tanácskozás- sorozat rendezésével segíti a szakmában dolgozó termelő­szövetkezeti, állami gazdasá­gi és AGROKER-es szakem­berek munkáját. E találko­zóknak egy idő óta a Heves megyei Növényvédő Állomás egri központja ad otthont, s minden alkalommal egy- egy kitűnő előadó tolmácso­lásában kerül napirendre a legaktuálisabb, legfontosabb téma. Eddig a vegyszeres gyom­irtásról, az új növényvédel­mi technológiákról hangzott el értékes előadás, s adtak velük kapcsolatban számos kérdésre feleletet —legutóbb e héten —, míg a követke­zőkben a gyümölcsösök vé­delméről, illetve a szántó- - földi zöldségtermesztésről ta­nácskoztak az érdeklődők. (Petrovszky Mátyás) Hatvani mérleg Ölezer tagr, kétszázmillión felüli forgalom Közel ötezer fogyasztási szövetkezeti tag befektetett részesedésének hasznosításá­ról, forgatásáról, egy eszten­dő kereskedelmi munkájáról ad számot vasárnap a Ha tvan és vidéke fogyasztási szövet­kezet. Délután fél 3 órai kez­dettel egyszerre három he­lyen, a Vörösmarty Művelő­dési Házban, az' új-hatvani vasutas kultúrotthonban, va­lamint a boldogi kultúrház- ban kerül sor a részközgyű­lésekre, amelyeken mindjárt döntenek az idei, 1973-as. esz­tendő tervfeladatairól is. Mint tájékozódtunk, ere4- 1 menyes cvet zárt az afesz. Az elmúlt esztendőben 205 millió forint volt az a forga­lom, amelyet a kiskeresde- lem, a vendéglátás, az ipari termelés, valamint a zöldség-, gyümölcs-, tojás-, baromfi­felvásárlás árbevételeként el­könyveltek a szövetkezet nagykönyvében, s amely után a tagok visszatérítést kapnak március folyamán. február ÜL* péntek

Next

/
Thumbnails
Contents