Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
Bakfark Bálint, korának leghíresebb lantművésze 1507—1576 között élt „Üj Orfeusz” — néven emlegették kortársai, a legendákat szőttek köré. Királyi udvarok megtisztelt vendége volt, bűvös hangszerével meghódította egész Európát. Am az idő múlásával, a szép hangú lant halálával úgy tűnt. Bakfark Bálint neve is mindörökre feledésbe merül. Szerencsére nem így történt. Századunkban, a megújuló reneszánsz zenével együtt éled fel ennek a nagyszerű művésznek emléke. Fennmaradt tabulatúráinak — a régi kottanyomtatást nevezik így — megfejtői újból és újból elámulnak korát megelőző zenei formanyelvén. Egy-egy lelkes rajongója, előremutató zenéjét értékelve, Bakfar- kot Bartókkal együtt említi. Egy fiatal magyar gitár- és lantművész, Benkő Dániel is lelkes híve Bakfark Bálintnak. Már másodízben vett részt az angliai Cheltenham városban évenként megrendezett lantkurzuson. Míg első meghívása e ritka hangszer kitűnő művészének szólt, második alkalommal, Diana Poulton, a Lute Society igazgatónője már a lantzene történetének magyar vonatkozású emlékeiről szóló előadásra és egy Bakfark mű eljátszására kérte feL Bálkor Ismerkedett meg Bakfark műveivel? — Először az emberre! „találkoztam.” Még konzervatóriuma növendék koromban olvastam Gombosi Ottó zenetörténész Bakfark élete és művei című könyvét. A művekről írott részletes elemzést akkor még nem értettem. De megragadtak az emberről Írott sorok. Kortársainak csodálata. Mitől lehetett olyan nagyszerű? — kérdeztem magamban. Es elhatároztam, hogy megismerem zenéjét A könyv végén volt néhány Bakfark tabulatira hangjegyekkel átírt megfejtése. Megkíséreltem lejátszani egyet, természetesen gitáron. A zene egy Bach fúga hatását keltette bennem. A Zeneművésze ti Főiskola gitár- tanszakának elvégzése után kezdtem el lanton la játszani. Szerettem volna a műveket eredeti1 hangzásban hallani, közben beleszerettem a hangszerbe. — Hogyan jellemezné a lantot? — A lant halálát annak idején a csend okozta. Halkan zengő htlrjai nem tudták betölteni a koncerttermeket. Különös módon, újjászületését Is a csendnek köszönheti. Az emberek ma keresik a lehetőséget a megnyugvásra, és mert a hangszer megteremti az egykori házimuzslkálások intim hangulatát, szívesen hallgatják. Ezenkívül, a lant mindent tud. Kísérni, együttesben Játszani, szólózni. — M! különböztette meg Bakfark Bálintot a többi lantművésztől? — Mint szólistát, nagyszerű technikája. Sokáig élt róla a hit, hogy halála előtt tűzbevetett kottáiról maga Is azt tartotta, rajta kívül úgysem tudja megszólaltatni azokat senki. A kották elégetéséről több elmélet is kialakult. Kaczirz lengyel zene- történész, az első Bakfark kutató szerint, a lantos szász származású volt, szász virtusból dobta tűzbe a kottákat Gombosi Ottó ugyanezt a művész magyar temperamentumának tulajdonítja. (Bakfark Bálint Brassóban született, és mindig magyarnak tartotta magát.) Mivel köztudott, hogy Olaszországban, pestisben halt meg, az Igazság az lehet hogy kottáit elégették. Nagy népsze*ű*éfénat kösnSnheM, hogy műveiből még életében kiadlak két kötetet nyomtatás- ban. As egyiket Lyonban 1552-ben, a másikat Krakkóban, 1565-ben. Es megmaradt néhány kézirat is. Ezek megfejtése ugyan fáradság« munka, de a művészt ás a hallgatót egyaránt ritka élménnyel gazdagítja. — A lant, népszerűtlenné válását nemcsak gyenge hangerejének köszönhette, hanem annak ia, hogy a tíz, sót tizenhárom dupla húron való Játékot túlságosan nehéznek tartották a művészek. önnek nem okoz problémát az, hogy egy időben játszik gitáron ia ás lanton is? — A hangszerek között váltani valóban nehéz. -A gitárjáték során megszoktam a szimpla húrok pengetéseit és fogásait A lanton egymás mellett levő dupla húrok ütése egészen más, de önmagában az a tény, hogy sok húron kell Játszani, nem Jelent nehézséget — Hány húr« hangszeren játszik? — Egy hét egy nyolc és agy tíz dupla húros lantom van. — Mennyi Ideig tart agy lant hangolása? — Koncert előtt, körülbelül fél óráig. Koncert közben tíz percenként újra kell hangolni. Az Időjárás, a terem hőmérséklete is befolyásolja, hogy mennyi ideig •bírja' a hangolást — Említette, hogy Jóné- hány Bakfark t&bulatúrát megfejtett már. és amennyiben a tanítás és koncertezés mellett ideje engedi, est a munkát módszeresen tovább folytatja. Miért? — Elsődleges célom, hogy művelt közel hozzam az emberekhez. Mert megismerésük azt is jelenti, hogy Bakfark Bálint művészete mégegyszer nem merül feledésbe. László none A csattogányból, csalogány lett A esattogányt Jókai a szerelem dalnokának nevezte. „Hallgat minden madár, csak egy dalol édesen, fájdalmasan... A csattogány, a szerelem dalnoka...” A csat- togány Kazinczynak 1830—31-ben Javasolt nyelvújítási szava, mely gyakran fordul elő az Almanach Urában Ott dalol a csattogány még Petőfi korai költeményeinek soraiban („Csattogánynak zengemenye nyájas csendes éjjel, viruló berekben” 1839.), de — minthogy Petőfi mesterkéltnek érezte — későbbi verseiben, a népi szóhasználatnak megfelelően — a csattogány csalogánnyá változott Or. Gálái László e. egyetemi tanárral, a készüló Petöfl-szótár főszerkesztőjével beszélgetünk. A Petőfi-szótárt a Magyar Tudomány« Akadémia Nyelvtudományi Intézete a költő születésének 150. évfordulója alkalmával jelenteti meg. 1973-ban kerül kiadásra az elsó kötet (A—F), majd utána 4—4 éve* időközökben a második és a harmadik. Első olyan Írói szótárunk les* ez, mely egy ‘nagy magyar iró minden ismert alkotását felöleli, tehát nemcsak a költeményeket, hanem a prózai műveket, valamint Petőfi levelezését és fordításait. A rendelkezésünkre álló akadémiai kiadásból — mondja a szótár főszerkesztője — eddig mintegy 290—300 000 cédulát gyűjtöttünk; ezen hatalmas anyag alapján « szótár címszavainak varható száma körülbelül 20—22 000-re tehető. A címszavak nagy számét főleg az összetett szavak Indokolják, valamint a* az igen jelentékeny szómennyiség, mely csupán Petőfi fordításaiban található meg, de a költemények nyelvében nem. A szótár Petőfi minden olvasójához fordul, de természetesen elsősorban a magyar nyelvtörténészekhez, i rodalom történészekhez és a magyar stilisztika szakértőihez. Csupán e szótár alapján lehet Petőfi helyét meggyőzően kijelölni a magyar irodalmi nvelv feilődéíéf'en. Elfoglaltad a helyem!? R. Manukján: Nyomós okok Vaszflij az olvasóknak ahho* a meglehetősen ritka fajtájához tartozott, akik kölcsönkönyvekkéi szeretik gyarapítani könyvtárukat, így történt, hogy amikor egyszer összefutottunk az utcán, ultimátumszerűén követeltem, hogy haladéktalanul juttassa vissza azt a könyvet, amit jómagam néhány napra kölcsön kaptam a szomszéd tóL — Nem fejeztem be, .várj még egy hetet — könyörgött Vászja. — Hidd el, nyomós okom van rá: beszámolóra készülök, nyakamon a vizsga is. Hogyne szánna meg az ember egy levelező hallgatót! Újabb teljes hónap telt el, amikor felhívott telefonon: — Ne haragudj, öregem, nincs időm. Referátumot írok és a szakirodalom egy része csak angolul van meg. Kénytelen vagyok mellékesen a nyelvet is tanulni. Minden ilyen beszélgetés után egyre inkább csodáltam Vászját. — Micsoda különbség van kettőnk közötti — gondoltam. A harmadik hónap után viszont már elfogyott a türelmem. Ila már így bírja a munkát ez a Vászja, hát este egy óra meg se kottyan neki — hozza csak vissza végre azt a könyvet! Felhívtam: — Este nem tudom — hallatszott az ismerős hang a vonal másik végén. — Kikapcsolódok. Vagy talán nincs jogom hozzá? Elvégre pihenni is kell valamikor. Külön- be i az állam is ezen fáradozik... sorra nyílnak meg az új mozis, színházak, szórakozóhelyek ... — Az angolt már abbahagytad? — érdeklődtem csalódottan. — Dehogy, most éppen attól zúg a fejem. — Wem értem, dolgozni már te sem jársz? — Hogy képzeled, munkakerülő vagyok én? Nem, barétooskám! Csak tudni kell összekötni a kellemest a hasznossal. Ha elkérem magam a munkahelyen néhány órára, egy fél, sőt akár egy egész napra, attól még nem megy tönkre a vállalat De az is előfordul, hogy éppen „ellenőrzésre" kell mennem a kisebb vállalatokhoz. Irtani kell a hanyagságot!... így aztán van bőven időm, vagy ha nincs, „csinálok” magamnak. Vászja olyan meggyőzően magyarázta módszerét, hogy hétfőn bementem a főnökhöz, és „rendkívül nyomós ökokra” hivatkozva kértem, engedjen el két órával korábban. — Valami baj történt? — nézett rám aggodalmaskodva. — Nem, egészen másról van szó — mondtam jelentőségteljesen. — Csak nem a...? — Dehogy. Ez teljesen magánügy. — Elnézést,.. vörösödött el felesleges kíváncsisága miatt. — De ha segítség kell, csak szóljon... Szívélyesen megköszöntem és távoztam. Útközben beadtam a tisztítóba a nyárj öltönyöm, (amit egyébként két hete nem volt időm megtenni), egyúttal elintéztem a heti bevásárlást, megnéztem egy új dokumentumfilmet és 6 órakor már otthon Is voltam A dolog annyira megtetszett, hogy másnap a hét végéig napi 3 órára kértem el magam. Ragyogóan rendbehozattam a fogaim, sorbaálltam a legújabb bútorgarnitúráért, kifestettem a lakást. Ami pedig a folytatást illeti, főnököm nem tudott ellenállni újabb kérésemnek, miszerint egy idő óta már fél nappal korábban fejeztem be a munkát. Ilyenkor jártam „injekcióra”, („mert fő az egészség”), hazavittem a fiamat az óvodából („a gyerekek — az élet virágai”), kimentem az anyósom elé a pályaudvarra („a feleség anyja — a család szilárd alapja"). Blindert egy td* jóindulattal meg ia lehetett érteni: hiszen emberek vagyunk, mindenkinek megvan a maga gcmdja-baja, családja, barátai, rokonai. Különösen a távoli rokonok, akiket betegség esetén sürgősen meg kell látogatni. Ilyenkor a főnöknek minimum 4—5 napra el kell engednie. Ha ehhez hozzáadom a szabad szombatot és a vasárnapot, éppen kijön egy hét Amikor egy ilyen heti pihenés után bementem munkahelyemre, az egész osztályon egyetlen ember ült — Es a többiek?!? — Dolguk van. Elmentek. — Hová, ha szabad kérdeznem? Például hol van a főnök? — „Könyvtárban.” — És a tervező? — A Városi Tanácsra ment „értekezletre”, — Na, engem ugyan nem ejtesz át. ■— Ezeket a dolgokat én jobban Ismerem. A könyvtár még megjárja. De ami az értekezletet illeti, arra jobb, ha nem hivatkozik az ember. Gyakran elhalasztják, vagy meg se tartják, könnyű lebukni. Más dolog a futballmeccs — az aztán nem marad el —. bármilyen is az idő. — És ami a fő, az ilyen napokon engedély nélkül is korábban ei lehet menni a munkából Mindenki tudja, hogy a „stadionlátogatás” valamennyi nyomós ok közül is a legnyomósabb. Történt egyszer, hogy éppen a „stadionban voltam”. Ülök otthon a televízió előtt és újságol olva sok. Közben szemem azért a meccset is figyelem. Hirtelen érzem, hogy szédülök, rosz- szullét fog ed, szúr a szivem. Ráadásul, amikor a mieink egy gólt Is kaptak, nem bírtam tovább; telefonáltam a mentőknek. Kedves, bársonyos női hang válaszolt: — Kilenc után ott leszünk. Nézem az órám: fél nyolc. — Hogy-hogy kilenc után?! — fortyantam feL — Nincs itt az orvos. — Mi az, hogy nincs ott?!? — Nagyon egyszerű. Az anyósát kísérte el Kijevbe. — Nincs joga hozzá! Ez egy állami intézmény! — üvöltöttem. — Ugyan kérem, emberek vagyunk — mondta kedves hangon a hölgy. — Legyen egy kicsit türelemmel. — El tudja képzelni, ml lesz itt — kiabáltam dühtől remegő hangon —, ha a bolti eladók anyósaikat kísérgetik, vagy a villamosvezetők magánügyeiket intézik munkaidőben? Panaszt teszek! — Kérem, tegyen panaszt, ha ön olyan egoista, hogy csak magára gondoL Amikor a kórházban magamhoz tértem, sehogy nem tudtam viaz- szaemlékezni: valóság volt ez a telefonbeszélgetés, vagy csak álmodtam. Két nap múlva meglátogatott Vászja. Leült az ágyam melletti székre, és aggódva kérdezgette: — Hát, ’valóban megbetegedtél, öreg? — Nem, most éppen a kedvedért vagyok itt — tréfálkoztam. — Te, ugye, arra hivatkozva, hogy beteget látogatsz, — ami legfeljebb két óra — fél nappal előbb otthagytad a munkát? — Nem — felelte halkan Vászja. Talán éppen „értekezleten” vagy? — Dehogy... {• — Űjabb ötleteid vannak? — Bár úgy lenne...! — De hát „hol vagy” most tulajdonképpen, ha nem titok? — Eljöttem hozzád, hogy meglátogassalak és egyúttal a könyvet is visszahoztam. Most kivételesen tengernyi időm van... Kirúgtak a munkahelyemrőL.. — Csak úgy egyszerűen kirúgtak?! — kérdeztem balsejtelemmel. most már a saját sorsomat féltve. — Minden indok nélkül? — Azt mondták, nyomós okuk van ra... Fordította: G. Mészáros Anna Egy bűvös hangszer feltámadása
