Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-13 / 10. szám
Simone de Beauvoir 65 éves SIMONE DE BEAUVOIR. a francia irodalom egyik ki váló élő reprezentánsa januar 9-én töltötte be 65-ik életévét. A „tisztes úriház” egykori jólnevelt gyermeke az idők folyamán a női emancipáció ügyének szenvedélyes harcosa és harsány szószólója lett. Jean-Paul Sartre hatására — akivel még egyetemi évei alatt ismerkedett meg — szakít konzervatív környezetével és baloldali beállítottságával teszi ismertté nevét. Simone de Beauvoir regényíró és filozófus, novellista és drámaíró, de minden szellemi megnyilvánulása kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az egzisztencializmus egyik jellegzetes francia képviselője. A legkülönfélébb müvein érződik, hogy Sartre köréhez tartozik, akinek élet- és küzdőtársa mind a mai napig, de sajátos egyéni hangja, mással össze nem téveszthető művészi eszközei mégis fényesen bizonyítják, hogy lényegében önálló alkotói koncepcióval rendelkező, döbbenetesen szellemes, ízig-vérig mai író. Nála az egzisztencialista felfogás oldottabban és órnyalatdúsabban jelentkezik, mint szellemtársainál, írásaiban kevesebb a hideg számítás és több az érzés. Beauvoir tisztánlátó és szókimondó írónő, akinek jól szerkesztett, élvezetes művei hatalmas népszerűségnek örvendenek hazájában és külföldön egyaránt. A PÁRIZSI egyetem befejezése után Beauvoir több mint tíz évig vidéki iskolákban tanított, de 1943-tól, első regényének, „A vendég- lány” megjelenése óta csak az irodalomnak él. Ezután gyors egymásutánban kerülnek kiadásra regényei, amelyek majd mindig az egzisztencialista filozófia alapvető prob lémáit boncolgatják, főképp a cél és eszköz dilemmája több alkotásának vezértémája. Neves ellenállási regénye „A mások vére” társadalmi vonatkozású, de az egzisztencializmus jegyében született. A felelősség kérdéseit feszegeti benne egy francia partizán környezetben. Hatalmas visszhangot keltett „A második nem” című müve, amely a világháború befejezése után négy évvel látott napvilágot. A nők helyzetét, érzelem világát vizsgálja benne nagy hozzáértéssel és finom tapintattal. Okosan küzd és érvel a „másodren- dűség” ellen. Lenyűgöző szókimondással, józan tárgyilagossággal rajzolja meg a „második nem” életrajzát, klinikai realizmussal tárja fel a szerelmi életet, hangsúlyozva a „második nem” fontos társadalmi és feminista küldetését. Szól a lelki élet torzulásairól, szeszélyes tévelygéseiről is, de mindig megőrzi objektivitását. Az 1954-ben Goncourt-cK- jat nyert egyik főműve „A mandarinok” az egzisztencialista mozgalom összefoglaló történetét adja, felvillantva — kigondolt hősökön keresztül — az egzisztencializmus legjelesebb képviselőinek, Sartre-nak, Camus-nak sűrített portréját, másrészt hű képet fest a háború utáni francia értelmiség vívódásairól, válságairól, a baloldali, de nem kommunista intellek- tuelek fokozatos illúzió vesztéséről. Bár a regény tele van politikai és társadalmi problémákkal, mégis igényes irodalmi alkotás, egyéni érzékenységgel és hanggal. Míg első műveiben az írónő sokszor folyamodott a modernizmus manírjaihoz, addig A mandarinok” -ban már kifejező eszközeit — amelyek továbbra is modernek — teljesen a mondanivaló szolgálatába állította. NAGY SIKERT aratott önéletrajzi ciklusából eddig három kötet jelent meg: „Egy farsangi előzetes jóházból való ú'rilány”, „A kor hatalma” és „A körűimé- nyék hatalma”. Az érdekes, tanulságos könyvekben az írónő őszintén és rangos művészi igénnyel ad számot önmaga emberi, erkölcsi és szellemi fejlődéséről. Feltétlen meg kell emlékezni Beauvoir izgalmas riportkönyveiről és útinaplóiról, amelyekből egy rendkívül intelligens és gondolatdús ember képe is kibontakozik, — az írójáé. Legutóbbi művei közül kiemelkedik két nagyszabású elbeszélése, az egyik a „Könnyű halál”. amelyben édesanyja halálát írja le, egyúttal végigtekint saját „különéletén” is, a másik a „Képek, káprazatok” amelyben a francia nagypolgárok fülledt, „keresztbe” szeretkező világát mutatja be remek színekkel, páratlan találékonysággal. Különösen találó az a rész, amelyben Laurence a házon kívül heves szerelmi életet folytató szépasz- szony sok év után, már megfáradva, visszatér férjéhez, hogy neki is szerezzen némi «romét, s megpróbálja a boldog házasélet illúzióját visz- szavarázsolnh „Laurence kicsit lehajtja a fejét, hogy Jean-Charles (a férje) megint ráadhassa a nyakláncot; eszményi kép: tízévi házasság után egymást rajongva szerető házastársak. Jean-Charles családi békét vásárol magának, az otthon örömeit, megértést, szerelmet és önérzetei. (Képek, káprazatok). A 65-ik születésnapját ünneplő neves írónő nagy utat tett meg a nagypolgári konvenciók világából a baloldali harcos értelmiség táboráig. Bár az egzisztencialisla filozófia át- meg átszövi műveit, azok mindenképpen jelentős alkotások, realizmusuk és humánumuk, magas művészi színvonaluk és szenvedélyes őszinteségük vitathatatlan. EGYIK BARÁTNŐJE, Coletta Audry írta Simone de Beauvoirról: w... boldogság — ez az a szó, melyhez mindig kénytelenek vagyunk visszatérni, ha róla beszélünk.” Dr. Hekti József Szovjet művészeti könyvek gazdag választékban A Szovjetunióban fellelhető műkincsek sokaságát a Budapesti Gorkij könyvesboltban sok száz művészeti kiadvány, érdekes és figyelemre méltó album ismerteti. Az ismert és világhírű múzeumok — Ermitázs, Állami Fegyvertár, Állami Orosz Múzeum — gyűjteményei mellett olyan hazánkban kevésbé ismert kuriózumok is megvásárolhatók a boltban, mint az Üzbegisztánban őrzött Babur-Namau korából származó miniaturákról, vagy a Kizsi templomokról szóló művek. Az orosz, illetve angol és orosz nyelvű könyvek művészi színvonalon mutatják be a szovjet múzeumok kincseit. Különösen szép kivitelű, nagyalakú albumot állítottak össze a moszkvai Állami Fegyvertár munkatársai. A kötetben az óriási gyűjtemény csak egy részét tudják bemutatni, elsősorban azokat a kincseket, amelyek történelmi és művészeti szempontból a legértékesebbek. A Tretyakov Képtár régi orosz művészetet bemutató, az egész világon egyedülálló gyűjteményének történetéről, a különböző ikonfestő iskolákról, valamint az Ikonfestőkről — például Rubljov, Dionysius, Usakov, Vlagyimirov —, érdekes kiadvány számol be 112 színes és fekete-fehér képpel. Az űzbég Tudományos Akadémia állította össze a ,,Babur-Namau”-i miniatú- rák című keleti miniatúrá- kat tartalmazó reprezentatív albumot. Külön kötet foglalkozik a leghíresebb orosz és szovjet festők csendéleteivel. (MTI) Szorít a cipő — Tessék kérem, mit óhajt? — Egy pár fekete cipőt kérek. Negyvenkettő és feles számban. Nézegetem a cipőt. Tulajdonképpen tetszik, ezért megpróbálom. A bal lábas kitűnő. Nem szorít, nem nyom, szóval egészen pompás. Már csomagoltatni akarom, amíkur eszembe villan valami és felpróbálom a párját. Óriási szerencse! A jobb lábas nem stimmel. Csupa ellentéte a másiknak. Egyetlen lépést sem tudok benne tenni. — Blokkolhatom kérem ’> — Szó sincs róla! A jobb lábas cipő nyom, szorít, kicsi. Kizártnak tartom, hogy ez lenne a párja a bal lábasnak. Ideges vonaglás az arcon. — Én uram nem tehetek róla, hogy az ön egyik lábfeje nagyobbra nőtt a másiknál. — Már megbocsásson! De nem inkább a cipőkben keresendő a hiba? Mint akit a méh csíp meg. — Ugyan ne Vicceljen! Mondja tneg kerek perec, bogv csak úgy benézett és eszeágában sincs vásárolni. Mindjárt, gondolhattam volna, hogy faksznis, amikor negyvenkettő és feles számot kért... Nehéz ennyi gorombaságot elviselni és éppen mondani készülök valamit, amikor valaki megszólít. — Tiszteletem bátyám! Itt a cipőüzletben? Szinte el sem hinné az ember, hogy ennyi elfoglaltsága, gondja, baja mellett még erre is futja az ideje... Nehezemre esik a szó, bosszús vagyok. — Ó drága elvtárs! Miért nem szólt azonnal? Csak természetes, hogy ml mindenben a legnagyobb készséggel állunk a rendelkezésére. Sót! Azonnal jön ki az irodából a főnök kartárs is. Nem hiszek a szememnek. Ugyanaz az ember áll előttem, aki tíz másodperccel előbb. És mosolyog. És kedves, szívélyes. — Említette ugye az elvtárs a fél számot. Persze, hogy van fél számunk. Különösen ebben a jobbik minőségben. Azután nem vitás, hogy könnyen előfordulhat, hogy valamelyik tanulógyerek véletlenül elcserélte a dobozokban a cipőket. Azonnal megnézzük! Igen, igen. Nekem is úgy tűnik, hogy a jobb lábas kisebb. Tessék csak figyelni a talpat. Szemmel látható, hogy a recc is kijjebb esik. Ez az. Ezt szíveskedjen az elvtárs felpróbálni. Csak ülve, kényelmesen. Itt van a cipőhúzó is ... Blokkolás, fizetés, köszönés, Az ajtóban széles mosoly- lyal hajol meg váratlan „ismerősöm”. — Egészséggel viselje a cipőt! Azután máskor csak egyenesen a főnöknek kell szólni! Ö igazi proli gyerek és mindent megtesz azért, hogy... Tegnap volt harmadszor rajtam az új cipő. Szabályos negyvenkettő és feles mindkettő. De tudja a csoda miért? Istentelenül nyomják mégis a tyúkszemeimet.,. Szalay István Évkönyv a magyar tanárképző főiskolák jubileumára A magyar tanárképző főiskolák 1973-ban ünnepük fennállásuk 25 éves évfordulóját. A negyedszázados munka emlékére tartalmas és reprezentatív kiállítású Jubileumi Tudományos Évkönyv megjelentetését tervezik. Az évkönyv több mint 40 tanulmányág, a Művelődésügyi Minisztérium vezető munkatársai, valamint a négy tanárképző főiskola (Eger, Pécs. Nyíregyháza, Szeged) tanszékvezetői és oktatói írják. A dolgozatok a főiskolák 25 éves életenek szakmai, oktatási, nevelési, tudományos és társadalmi- politikai tevékenységének köréből íródtak. Az országos jubileumi évkönyv/ szerkesztésével és elkészítésével a Művelődésügyi Minisztérium az egri főiskola főigazgatósagat bízta meg. A közel 600 oldalas, keitekkel illusztrált, orosz és angol nyelvű összefoglalókkal ellátott évkönyv nyomdai munkálatig? már elkezdődtek. A töob mint 2000 példányszámú Jubileumi Tudományos Évkönyv ez év nyarán jelenik meg. Fekete Sándor: A bizonytalankodó hadvezetés nem tudta kiaknázni a sikert, sőt, a balszerencsés schwechati ütközetben az osztrákok legyőzték és visszavetették seregeinket. A hátráló honvédség nem tudta megvédeni a fővárost. Pest elesett. A kormány Debrecenbe menekült. A márciussal felívelő forradalom az év végére mélypontjára zuhant. Petőfi Erdődön hagyta Júliát, maga Is Debrecenbe sietett, részben, hogy a nemzetgyűlés, a kormány, vagyis a politikai vezetés közelében lehessen, s azt némileg, befolyásolhassa, részben azért, meri a honvédség októberben kinevezett századosaként ott kellett újoncokat oktatnia. Itt írta és közöltette újabb és újabb harci riadóit. A kishitűekkel szemben, akik az osztrákok olasz- országi és magyarországi sikereiből azt vonták le, hogy „el van ölve a forradalom”, Petőfi így érvelt, költői képekkel, de a valóságos erőkkel számolva: „Azért, hogy a láng lelohad, még nem alszik ki a tűz, azért, hogy a napot felhő borítja el, még nem hamvad ki a nap... egy szélroham, s el van fúj- ,va a felhő, föllobban a TSng.” Vigyázzatok: rá, egy pár hónap múlva vagy talán előbb, talpon lesz ismét minden élő a művelt világban, s egethasító robajjal fogják ostromolni a poklot, mely nem a föld alatt van, hanem itt a földön uralkodik a zsarnokok képében ...” Petőfi buzdító írásainak számokkal ki nem fejezhető, de minden bizonnyal óriási szerepe volt abban, hogy a magyar forradalom csakugyan összeszedte erőit és‘később 1849 tavaszán diadalmasan visszavágott az ellen- forradalomnak. A költő ellenségei és irigy álbarátai azonban előbb csak csendben, azután egyre szemtelenebből kezdték gú- nyolgatni „a buzdító dalnokot,” ki másokat lelkesít csatára, de ő maga kerüli a vészt... Petőfihez is eljutottak a szennyes rágalmak, de nem akart mentegetőzni a világ előtt, önmagának vallott gyötrődéseiről, egy versben, amely csak halála után jelent meg: Oh gyermekem, oh gyermekem, Még meg sem vagy születve, S szívemre már is kínt hozál S gyalázatot nevemre! Igen, ez volt az ok, amely távol tartotta Petőfit a fronttól: Debrecenbe hozott felesége mellett kellett maradnia a terhesség utolsó heteiben. Ezért várta, nemcsak mint apa, hanem mint kötelességét tudó szabadságharcos is, gyermeke születését. 1848. december 15-én megszületett Fölüli Zoltán, Egy, hónap alatt a boldog apa úgyahogy biztosította családja megélhetését, s feleségét és fiát Vörösmartyra bízva, elindult Bem generális táborába. Immár tudva, hogy az út végén mi várja a költőt, elkerülhetetlen a kérdés: csakugyan el kellett mennie? Az utóbbi időben egyre többen feleltek nemmel e kérdésre. Szerintünk Petőfit beugrasz- tották a harcba, sőt maga a nemzet is felelős, amiért elpazarolta költőjét a csatatéren. Téves ez az okoskodás, s Petőfi védelme címén valójában a költő megtagadását foglalja magában. Petőfi, a szó és tett egységének elvét is hitelesítette, amikor kardot kötött oldalára. Az ugratok, akik alávaló eszközökkel támadták a költőt, megérdemlik megvetésünket, de a más bőrére bátrak visszataszító serege nem azonos a nemzettel. A nemzet jobb része történelmünk legnagyobb küzdelmét vívta. E harcban eszményre, példára is szükség volt. Petőfi ilyen eszményül ajánlkozott, s aki erre vállalkozik, annak tudnia kell, mit tesz. Apostolságot, prófétaságot nem kötelező vállalni. De ha valaki erre szánja el magát, nem kötheti ki, hogy csak életbiztosításos alapon haj-: landó szolgálni. S nem bíz-? tathat másokat olyan kockázatok vállalására, amelyek alól neki a nemzettől felmentést kell kapnia. Hamis „védelmezőitől” eltérően Petőfi tudta ezt. Ezért ment az első lehető alkalommal n csatába. A farsang előtti napokban 18 frakktól a páncélöltözetig és firhajósruháig csaknem J ezerféle jelmez várja a bá- < lozókat a Jelmezkészítő és J Kölcsönző Vállalatnál. íme egy kis Ízelítő a kel- < léktárból. J íMTI foto — Beako Imrei \
