Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-12 / 9. szám
Zárszámadások idején NEM RITKASÁG a látvány: mostanában még este nyolc, kilenc óra körül is ég a villany a termelőszövetkezeti irodákban. A magyarázat egyszerű, a >zös gazdaságok készülnek a zárszámadásra. Kattognak a számológépek, a különböző rubrikák számokkal, adatokkal telnek meg, készül a mérleg, amely hű képet ad arról, hogy egy év alatt milyen utat tett meg egy gazdaság. Megyénk termelőszövetkezetei eredményes évet zártak. A közepes időjárás ellenére búzából hektáronkénti 30, őszi árpából hektáronkénti 32 mázsás rekordtermést takarítottak be. Jelentősen. növekedett a burgonya, a cukorrépa, a kukorica átlagtermése is. Az üzemek jó munkáját bizonyítja az is. hogy a korszerű szőlőültetvények — szemben a korábbi évek ta- oasztalataival — végre igen jó termést hoztak. Fejlődött az állattenyésztés is. Ha ezen a téren nem is könyvelhetnek el olvan szép sikereket a termelőszövetkezetek. mint a növénytermesztésben, mégis azt mondhatjuk, hogy a fejlődés tendenciája érzékelhető. Egy év alatt mintegy kétezerrel emelkedett a közös gazda- sá ü< ikban a szarvasmarhák száma és meghaladja a 41 ezer darabot. Az állomány nagv része ma már tbc- és brucellamentes. A borjúnevelésnél és a hizlalásnál a szövetkezetek a korszerű eljárásokat alkalmazzák. Érdemes szót ejteni a sertésprogramról is. A 'közös gazdaságok és a búztáji tenyésztők már az elmúlt esztendőben jóval több sertést adtak át az állatforgalmi vállalatnak, mint amennyit 1975-re, a tervidőszak végére előirányoztak. Az 1972-es esztendő tehát a sok gond, probléma ellenére is eredményesnek mondható. Minek köszönhető ez? Ä rendkívül sok összetevő közül csak néhányat említenénk. Ilyen például a szövetkezeti tagsag szorgalma. Ma már nyugodtan el- á gazdák magukénak érzik a gazdaságot, bíznak a szövetkezeti gazdálkodás jövőjében és hallatlan szorgalommal, lelkesedéssel igyekeznek évről évre gyarapítani a közös vagyont. Meg kell azt is említeni, hogy a szövetkezeti vezetők többsége felnőtt a feladatokhoz. Élnek az új gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségekkel, megtanulták, hogy miképpen kell és lehet összehangolni a szövetkezeti és a .népgazdasági érdekeket. Mindemellett nem csupán a szakmai, de a politikai vezetés is szilárdult a gazdaságokban. FELTÉTLENÜL SZÓLNI kell arról, hogy a szövetkezetek egyre szélesebb körben alkalmazzák a modern technológiai eljárásokat. A szakosított telepeken például szinte iparszerűen történik a sertéstenyésztés s a növénytermesztésben is egyre inkább tért hódítanak az úgynevezett zárt rendszerek. Mindez természetesen csupán néhány példa, de elegendő arra, hogy érzékeltesse: a szövetkezetek fejlődése nem véletlen, nem egy, két év kedvező időjárásának köszönhető. A sikerek pártunk és kormányunk helyes és következetes agrárpolitikájából és a szövetkezeti 'mozgalom nagykorúságából fakadnak. \ A hónap közepétől kezdődő zárszámadó közgyűléseken a szövetkezeti vezetők több mint negyvenezer tagnak adnak számot arról, miképpen alakult 1972-ben a gazdálkodás. Minden közgyűlés egy kollektív számvetés. Tagok és vezetők összegezik a munkát, de ugyanakkor felrajzolják a jövő perspektíváit is. Számok és érvek alapján döntenek — felelősséggel. Kaposi Levente Segített a piackutatás A sokat emlegetett beruházási stop — annakidején nehéz helyzet elé állította az Egri Közúti Építő Vállalatot is. Kilátásai egyszeriben rosszabbodtak, reményei váratlanul megcsappantak. Hiába kezdett még az előző szeptemberben a piackutatáshoz, kapacitása lekötéséhez: 1972. elején, egyszerűen képtelen volt eredetileg elképzelt — reális — programjánál megmaradni. 250 millió forintos árbevételi tervét, trösztje jóváhagyásával kénytelen volt végül is 220 millióra módosítani. Ám — mint a későbbiekben kiderült — ez a csökkentett program is teljességgel bizonytalannak látszott, hiába vették üzletkötői újfent nyakukba a megyét, a szomszédos területeket, vállalkoztak munkájukkal a szokatlanra is — térburkolásra, járdaépítésre —, úgynevezett szerződéses állományuk a félév végén sem volt több 150—160 milliósnál. — Meleg napok, hónapok voltak a tavalyiak — emlékezett már valamivel derűsebben vissza az elmúlt évre Zana Károly igazgató, nemrég történt beszélgetésünk alkalmával — már majdnem azt hittük, hogy „lehúzhatjuk a rollót!” Nem nyugodtunk azonban bele sorsunkba, addig jártunk a megrendelések után, hogy azért csak összejött, amire számítottunk. Szerencsére, az igyekezettel sohasem volt baj, sikerült jól kihasználnunk az időt. Olyannyira, hogy több határidőt is előbbre hozhattunk, sőt az év vége felé — a Szovjetunió jubileumának köszöntésére — újabb vállalásokat tehettünk. Kereken öt millió forintos túlteljesítést ígérhettünk, amiből aztán december utoljáig természetesen több is lett Ügy, hogy az évet 230 millió forintos teljes termeléssel zárhattuk, s az árbevételünk is elérte a 225 milliót! Rendkívül sokat segített a tavaly még újnak számító előkészítő osztály, az előkalkulációs rendszer kialakítása, a fokozódott munka- és üzemszervezés, a folyamatos piackutatás. Legfőképpen pedig — ahogyan a beszélgetés során, a továbbiakból kiderült még — a szocialista munkacsapatok kezdeményezése egész éves igyekezete! A Teltomat-kezelő Veréb brigád és hozzá hasonló más csapatok szorgalma, kitartása! így, ezzel a közös összefogással sikerült például az idei június 15 helyett már tavaly elvégezni a vi- soniai beruházásnál megrendelt utmunktU, jo minőségben elkészíteni a. 21 -es űt, salgótarjáni átkelési szakaszát, dicséret mellett átadni a gyöngyösi Mérges utcai munkát, a 25-ös út kerecsen- di szakaszát, a gyöngyösoro- szi tanácsi utat, a túrái tsz útját, vagy éppenséggel teljesíteni a jobbágyi feladatot! Soha annyi elismerést nem kapott a vállalat, mint a tavalyi „szűk esztendőben"! Örvendetes az is, hogy tovább javult a vállalat kapcsolata a tanácsokkal, a közúti igazgatóságokkal, de más partnerekkel is. Olyan megrendelőket sikerült szerezni, mint például a MEZÖBER, amely az idén már 30 millió forintos megbízást adott, sokkal többet mint a korábbi évben. Nemcsak bevált, hanem egyenesen a legjobbak közé — az L számú egri, a IV. számú salgótarjáni, a IL számú gyöngyösi építésvezetőség mellé — küzdötte fel magát a még újoncnak számító ózdi részleg. Sőt azt is mondhatni talán, hogy: a legjobb hatékonysággal dolgozott az év folyamán! Röviden: a kezdeti bizonytalanság ellenére is sikerült a tavalyi esztendő az Egri Közúti Építő Vállalatnál, s 1972-nél már sokkal biztatóbb az idei év! Ha nem is emeltek sokat a terven, már 235 milliós a programjuk, s ennek teljesítése napjainkban is biztosnak látszik, hiszen a rendelésállomány jelenleg 150—160 millió. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi időkben sokat javultak a megyei utak. S remélhető, hogy — ha az idei program sikerül — még kedvezőbb eredményekre számíthatunk. Annál is inkább, mert a vállalat abban a szerencsés helyzetben van, hogy még sokkal többre is képes, mint amennyit kérnek tőle, évközben is szívesen vállalkozik újabb és újabb feladatokra. Gyón! Gyula Újra divat lesz a festett népi bútor Decsen. a Sárközi Népművészeti Szövetkezetben a hagyományos sárközi szőttesek után most festett népi bútorok gyártását is megkezdték. Eddig már több garnitúrát készítettek. Képünkön: Thuróczy Cyu- láné festi a bútorokat. (MTI Fotó) A hatvaniak állták szavukat Több milliós megtakarítás és termelésnövekedés a jubileumi verseny eredménye Hatvanban jelentős sikereket, gazdasági eredményeket hozott a Szovjetunió 50 éves fennálása alkalmából meghirdetett munkaverseny. Birtokában vagyunk már a három hónapos akció termelési adataink, a városi pártbizottság ipari osztálya felkészítette tegnap a versennyel kapcsolatos felmérést, illetve jelentést. Ebből kitűnik, hogy a hatvaniak állták szavukat, s városi szinten az üzemek, gazdaságok, vállalatok dolgozóinak 75 százaléka adott többletmunkát a célfeladatok megoldásához. Eíső helyre kívánkozik értékelésünkben a cukorgyár teljesítménye. Az üzem dolgozói kétmillió forintos takarékossági felajánlásukat négymillió fölé emelték, a napi répafeldolgozási átlag hét vagonos növelésével, valamint a tárolással járó cukorveszteség csökkentésével, amelynek értéke önmagában meghaladta a kettőmillió forintot Negyedmillió forint felett van továbbá az az ösz- szeg, amit a tüzelőanyag megtakarítása terén mutat fel a Mátravidéki Cukorgyárak Hatvani Üzeme. Vasúti csomópontunk területén a cukorgyárhoz hasonló eredmények tanúskodnak az alapszervezetek, KlSZ-bizott- ságok, szakszervezeti bizottságok agitációs munkájának hatékonyságáról. A hatvani vasutasok a tehervonatok terhelésének növelésével nyolc, 1500 tonnás szerelvény Igen rokonszenves fiatalember ül előttem a szerkesztőségi fotelben. Nem csupán külső megjelenésében rokonszenves, ritka gondjában is. Így panaszkodik: egy esztendeje múlt, hogy elváltam a feleségemtől. A kisgyermeket — akkor mindössze három esztendős volt — nekem ítélte a bíróság, az anyját gyermektartás fizetésére kötelezte. Ennek egy esztendeje, de a feleségem azóta sem fizet. Állást változtatott; elköltözött Pestre, a címét sem ismerem. / Forduljon a bírósághoz, tanácsolom neki, hogy végrehajtsák az ítéletet, letiltsák az anya fizetéséből a gyermektartást. Már fordultam —, legyint bánatosan —, de azt a választ kaptam, hogy kutassam fel az anya lak- és munkahelyét, kérjek fizetési igazolást, s úgy adjam be a panaszt. De hát miféle törvény ez, hogy nekem kell szaladgálnom volt feleségem lakcíme és munkahelye után; Nekem nincs erre időm, hát én tartom el a gyereket! Miért nem. keresi meg a hatóság?! Sajnálom az ügyfelet, egyet is értek vele keserves kifakadásában, de válaszolni csak azt tudom: sajnos, nem Ön az egyedüli, aki ezen kesereg. A különbség csak az, hogy az önt és még egyetlen egyet kivéve, ilyen panasszal, nálam mindig asz- szonyok ülnek. Asszonyok, akiket magukra hagyott a férj, s egy-két. olykor három gyermekkel, mert erőiediísció az íiéieMril sebb volt az Ital, vagy a másik. Asszonyok, akik a férjüknél jóval kisebb fizetésből, segítség nélkül kénytelenek nevelni a gyermeket, mert már sem erejükből, sem energiájukból nem futja a folyton elölről kezdődő herce-hurcára. Elgondolkoztató, hogy a gyertnek eltartását, nevelését segíteni akaró gyermek- tartási ítéletekből mennyi küszködés fakadhat olykor,. mire azok végrehajtatnak. Mert csodálatosképpen a társadalom a rendeletek ellenére valahogy magára hagyja7az anyát. Egyik, nálam sokszor kopogtató asszonyismerősömmel összeszámoltuk, a férjének körülbelül 10 ezer forintnyi gyermektartási hátraléka gyűlt össze, s már közösen is vagy «.egyszer kerestük meg — nem köny- nvú munkával — az apa újabb és újabb lakáscímét, munkahelyét. Árn mire vonhatták volna fizetéséből a gyermektartást. kezdődött elölről az egész, mert az apuka tovább .állt. És csodálatosképpen a MILL-lap- ra gyakran elfelejtették ráírni — figyelmeztetésül a következő munkahelynek —, hogy gyermektartásra kötelezett az illető, s hogy saját gyermekei elől menekül. S ami még elgondol kozta több. ugyan ebben az esetben a bíróság közlését sem vette figyelembe az egyik vállalat, s a férj által ott töltött hónapok alatt egyetlen egyszer sem fizettek gyermektartást. Csak ebben az egyetlen ügyben legalább tízszer fordult a bírósághoz az anya. Hazánkban magas a válási statisztika. Ám most mégsem erről van szó. Az elvált apák többsége becsületesen fizeti a gyermektartást. Arról, a szerencsére kisebbségről van szó, aki folyvást változtatva munkahelyét, járja az országot, búj- lcál a kötelessége elől. S ha számuk viszonylag nem is nagy, abban az egy családban nem egyszer a nyomort jelenti magatartásuk. Mert az asszony egyedül nem képes vállalni mindent. Vajon ezeknek az asszonyoknak az érdekében, akik felőrlődnek a kilátástalan keresésben, igazuk hajszolásában, ezeknek a gyermekeknek az érdekében, akiknek a kenyérből jut kevesebb felelőtlen apjuk miatt, nem kellene újra, közelebbről megvizsgálni családjogi rendelkezéseinket? Illetve egészen pontosan annak a végrehajtási lehetőségeit. Mert a gyermektartást minden indokolt esetben megítéli a bíróság. De ezeknél. ez is csupán az asszony újabb kálváriáját jelenti. Igaz, hogy a notórius > nem fizetők ellen ifjúság el-§ leni bűntett címén eljárást 1 indítanak. De amíg egy ügyi ide eljut'l Vajon miért büntetik a gyermekeit, egyedül amúgy is nehezbben nevelő anyát, azzal, hogy keresse meg a férjét, aki nem fizet. Levelezve könyörögjön a vállalatnak, -ha nem veázik figyelembe, hogy a férjének fizetnie kell. Mi lenne például, ha a bíróság példát statuálva elítélné azt a beosztottját a vállalatnak, aki elmulasztja ráírni a MILL-lapra a gyermektartást? Aki nem vonja azt le, bírói ítélet alapján sem; s egy kis titkos cinkossággal elnéz a dolog felett? Mi lenne, ha például ícárté- ' rítésre ítélnék azt a gvái-at, ahol előfordulhat, hogy az ilyen apát védik? Nem kellene újra és újra megnézni, hogy a családot védő nagy jogrendszeren hol nyílnak újabb kiskapuk a kötelesség- mulasztók előtt? Vannak emberséges, szép rendeleteink, az anyák és a gyermekek védelmében. Van szigorú felelősségre vonási . tehetőség a gyermekeik ellen nagyot vétő apák ellen. De a két törvény között sajnos van rés is, melyen át, sokan kibújnak a fizetés alól. Végiggondolom az esetek tucatjait, amikor ilyen ügyben ülnek velem szemben asszonyok, segítséget kérőn, várón. És a gondolatsor végén az jut eszembe, vajon ha a másik nembeliek közül ( jutnának többen ilyen sorsra, nem menne előbbre ez a dolog,? Dtidk Rom. indítását takarították meg, biztosítva a korszerű mozdonyok jobb kihasználását. Ugyanekkor félmillió forinton felül van az a beruházási érték, amit a főnökség területén a versenyidőszakban terven felül megvalósítottak, 280 óra társadalmi munkával pedig elkészítették a szakemberek a Mátravidéki Erőmű állomásának térvilágítását, amely szintén a csomópont vállalásai között szerepelt. A konzervgyári dobozüzem vállalása az egész gyár termelésnövekedésének gerincét, feltételét jelentette, mivel nem kevesebb, mint 20 millió forint értékű növekedést irányzott elő az óesztendő utolsó negyedére. Hogy miként feleltek meg szavuknak a gyárrészleg szakmai vezetői és munkásai? Egyet mondhatunk: példásan! A dobozüzem automata és kézi részlege együttesen 29 millió forinttal növelte a termelés értékét, ami azt is elősegítette, hogy az egész gyár bérgazdálkodása egyensúlyba kerüljön. Az őszi munkák eívégzésében vette hasznát az MSZMP megyebizottsága által kezdeményezett jubileumi munkaversenynek a Lenin Termelőszövetkezet, s megoldott például olyan speciális feladatokat, mint az állati takarmánykiegészítő tápok ho- mogenizálásának húsz százalékos termelésnövelése, vagy pedig a szaktehenészeti telep társadalmi úton történt fásítása. Termékeny talajra talált a verseny gondolata a Hatvani Fogyasztási Szövetkezetnél is, ahol tíz százalékot megközelítő önköltségcsökkentést valósítottak meg az alkalmazottak, továbbá sok új tagot szerveztek be a szövetkezetbe. (m. gy.) JlSffiíi© 1813. január 14, s-síitefc , „
