Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-09 / 6. szám

Drága diplomák - kevés haszonnal Hmosdultak n mélypontról Szezon után, szezon előtt a Mátravidéki Cukorgyárakban Egy évtized alatt az álla­mi iparban a mérnökök es technikusok száma megkét­szereződött. A népességen be­lül a felsőfokú végzettségűek aránya mindössze 1,5 száza­lék volt 1945 előtt, napjaink­ban már 4,3 százalékot tesz ki. Bonyolultabb világunk egyre több kiművelt ember­főt kíván, igényel, követel. A gazdaságfejlesztés intenzív szakasza előtérbe állítja — mint döntő erőforrást — a műszakiak gyarapodó tábo­rát, s még inkább azt, e sereg miféle erődök bevételé­re képes? A hatvanas évek­ben átlagosan hat-hét száza­lékkal nőtt esztendőnként a műszakiak száma a KGST- országokban. A számszerű bővülés a gazdasági növeke­dés természetes kísérője: a mennyiségi módosulások va­ló értelmüket azonban a mi­nőségi változásokkal kaphat­ják meg. Az első lépés Apróhirdetések, Tizemi só- hajtozasok, pályázatok bizo­nyítják: a műszakiaknak sem gond az elhelyezkedés. A hatvanas években a felsőfo­kú oktatásban a műszaki hallgatók száma a két és félszeresére növekedett, a végzősöket három-négy ál­lás várja. Az első lépéssel, a képzéssel nincs különösebb baj. Annál több a megszer­zett tudás kamatoztatásával. A gazdaságfejlesztés intenzív szakaszának teendőiről szólva joggal állapíthatja meg a párt Központi Bizottságának novemberi határozata: „El kell ért«, hogy valamennyi gazdasági egységben lénye­gesen korszerűsödjön a szer­vezettség.” Ami elsősorban a Kwltemi kapacitások szerve­zett fölhasználását követeli meg. Számítási* szerint az ál­lam egy-egy diplomás kikép­zéséhez 800 ezer forinttal já­rul hozzá! Drága mulatság tehát adminisztráltatni, mű­szaki rajzokat készíttetni, művezetői feladatokat ellát- tatni a mérnökökkel. Holott sűrűn, se* helyen erre kény­szerülnek. Rést és egész A különböző munkakörök más és más képzettséget kö­vetelnek. Azaz: megfelelő műszakit kell az adott hely­re állítani. Ahol nem így történik, ott a részek össz­hangjának hiánya miatt ma­ga az egész is szervezetlenné válik. Fölösen használódik — s keveset kamatozik — a szellemi' tőke, megbénulnak az alkotó energiák, s a ter­melési szervezetben ismétlő­dő lázak — túlórák, növek­vő gépállások, anyagellátási zavarok, a sélejt arányának emelkedése — jelzik azt a dás, esetenként pedig a ta­nácstagok mulasztása. Az 1971. évi tanácsválasz­tást követően a testületi ülé­seken résztvevők felkészü­lése, vitakészsége, aktivitá­sa a döntések meghozatalá­ban fejlődött. Jelentős fejlő­dés tapasztalható, a testüle­ti tagok szemléletének ala­kulásában is, a tanácsi cél­kitűzések megvalósítására való törekvésben a szemlé­letváltozás a központi és helyi érdekek összehangolt érvényesítésének irányában hat. Az új tanácstörvény ren­delkezéseinek % megfelelően minden, tanács . megalkotta helyi alkotmányát, a Szer­vezeti és Működési Szabály­zatát. É szabályzatokat — Ki­sebb hiányosságoktól elte­kintve — alapvetően tiszte­letben ; tartják, rendelkezései érvényesülnek. A testűién Ülések előkészítésében a szakigazgatási szervek a rjfiunka tervek ben megállapí­tott előkészítő munkálatokat elvégzik, a tanácsi bizottsá­gok és a nem tanácsi szer- szek közreműködését a ko­rábbiakhoz viszonyítottan lé­nyegesen több esetben igény­lik Is.a szervezeti .és műkö- cl.szabályzatokban megje­löl.- szerv: két és személyeket a testületi ülésekre meghív­ják, a hozott határozatokat a végrehajtásban érintettek­nek megküldik. h tanácsülések a törvény rendelkezése cr leimében betegséget, amely hosszú ide­je gyógyításra vár. Több mint 140 ezer műsza­ki tevékenykedik az állami iparban, túlnyomó részük — 109 ezer fő — a nehézipari ágazatokban. Ezen belül a legnépesebb csoportot a gé­pek és gépi berendezések gyártásában, 'majd a közle­kedési eszközök gyártásában találjuk. Az építőipar 21 ezer műszakinak ad foglalatossá­got. Nem lekicsinyelhető se­reg! S ha hozzátesszük, hogy immár évek óta a felsőfokú oktatásban a műszaki hallga­tók száma 32 ezer körül van, évről évre 6300—6500 a végző­sök csoportja, közgazdasági szakon pedig 1400—1700, ak­kor az utánpótlás miatt sem kell aggodalmaskodnunk. Amiatt már sokkal inkább, hogyan s hol épülnek be a gazdaság molekuláiba, ' sejt­jeibe és szerveibe a nemzet­közi szakirodalomban „fe- hér-gallérosok”-ként jelölt emberek. Hói fizetett adm nisztrátorok ? Egy széles körű felmérés megállapításai szerint a mű­szakiak idejük több mint fe­lét olyan adminisztárációs teendőkkel töltik, amelyek elvégzéséhez jóval alacso­nyabb képzettség is elegendő lenne. E „jól fizetett admi­nisztrátorok” munkaóráik másik felét sem teljes egészé­ben arra használják — hasz­nálhatják —, amire kellene. Meghökkentően kevesen dol­goznak például kutatáson, fejlesztésen. Az iparban ösz- szesen 196 kutatóhelyet tar­tanak nyilván, s ezeken 9800 egyetemet, főiskolát végzett műszaki tevékenykedik, a teljes tábor mindössze 6,5—7 százaléka! Ugyanakkor a munkában lévő kutatási té­mák, fejlesztési feladatok száma meghaladja a 15 ezret! Az elaprózottság, a koncent­ráció hiánya a két adat ös­szevetéséből is nyilvánvaló. Igaz, tavaly 605 szabad al­A könyvkereskedelem kor­szerűsítésekor a falusi könyvterjesztést hivatásuk­nak érző szövetkezeti köny­vesboltosok fő kérdése az volt, hogy az új szervezetben jobb lesz-e könyvellátásuk, mint az előző években. Erre ma már a Könyvertékesítő Vállalat tavalyi forgalmi adatain túl a szövetkezeti könyvesboltok téli könyvvá­sárra való felkészülése is vá­laszt ad. nyilvánosak. E nyilvánosság azonban még nem érvénye­sül kellően, még kis szám­ban vesznek részt az állam­polgárok a helyi tanácsok ülésein, pedig a tanácsmun­kájának megismerésében, a közéleti jártasság megszer­zésében nagy jelentősége van annak, hogy minél töb­ben vegyenek részt a ta­nácsüléseken. hisz így isme­rik meg a tanács döntéseit, határozatait, így válik köz­üggyé,- helyi társadalmi ügy- gyé a tanács tevékenysége, munkája. A TANÁCSOK DÖNTÉ­SEIT, határozatait a törvé­nyesség jellemzi. Akkor is, ha állampolgárok ügyeiben hoznak határozatokat, altkor is, ha saját szerveik, intéz­ményeik tele adnak irány­mutató intézkedéseket. Nem­csak a tanácsok, hanem azok szervei is törvényesen mű­ködnek megyénkben. A tanácsok végrehajtó bi­zottságai és más bizottságai, a Tanácstörvény rendelkezé­seinek megfelelően tevé­kenykednek és hasznos szol­gálatot tesznek a tanács munkájának elősegítéseben. Kiemelkedő szerepe volt és van ebben a végrehajtó bi­zottságoknak, amelyek a ta­nács munkájának elősegíté­sében, saját tevékenységük szervezésében és a szakigaz­gatási szervek irányításában is általában a jogszabályok alapján tevékenykednek. Helyi tanácsaink általában mat jelentettek be a műsza­ki tudományok köréből, de tény az is, hogy a 44 műsza­ki kutató és fejlesztő intézet­ben a 16 ezres' összlétszám- ból 4,3 ezret tesz ki a tudo­mányos munkatársaké. S nem az a baj, hogy az ún. ki­segítők aránya magas — sőt, ez feltétele a hatékony ku­tatásnak, fejlesztésnek —, hanem az, hogy a lehetséges szellemi erőforrásoknak csak töredéke szolgálja a legfon­tosabbat, az új megoldások keresését, a gyártás és a gyártmányok korszerűsítését. A tettek ideje A műszakiakkal való pa­zarló gazdálkodás már sok vitát kiváltott, s még több bírálatot szült. Fogalmazha­tunk úgy is: a diagnózis egy­értelmű. Mégis, a gyárakban, a vállalatoknál ma is általá­nos gyakorlat, hogy míg szemrebbenés nélkül új és újabb mérnököket sorolnak be a műhelyek, üzemek lét­számába, addig a kutató, a kísérleti részlegekbe, a gyárt­mányfejlesztési, technológiai osztályokra „sajnálják” meg­adni a gyarapítási státus­lehetőségét. Fölöslegesnek ítélik ezt, vélvén, a „terme­lők” seregét kell növelni. E látszat azonban mind üzemi, mind népgazdasági méretek­ben drága árat követel; a pocsékölásnak soha nincse­nek jogos indokai, s itt vég­képp nem lelni ilyeneket. Elsősorban nem több em­berre van szükség, hanem a meglévők mainál sokkal ész­szerűbb, a gazdaság változó szerkezetét tükröző csoporto­sításra. Arra, hogy a diplo­ma, a felsőfokú végzettség ne csupán drága — az egyéni és a társadalmi ráfordításokat összegezve mintegy egymillió forintot érő — papír legyen, hanem olyan kamatozó köt­vény, amelyet tulajdonosa éppúgy, mint a közösség a magáénak érez, tehát úgy is használja, hasznosítja azt, azaz a társadalmi érdekek­nek megfelelően. (M, OJ Az eredmények nemcsak mennyiség, hanem választék szempontjából is figyelemre­méltóak. Például a Petőfi évfordulóra megjelenő szá­mos, érdekes kiadványból már eddig több mint tízezer kötet került a vásárlókhoz. Egyedül a Szépirodalmi Ki­adónál a rendkívül olcsó, 30 forintos áron megjelent Pe­tőfi Összes költeményeiből 8000 példány került a falusi üzletekbe, i éltek azzal a lehetőséggel, hogy a kötelezően megalakí­tandó bizottságok mellett olyan bizottságokat hoznak létre, amelyek működésük­kel a tanácsok és a lakos­ság kapcsolatainak javításá­ban, a' tanácsok tevékenysé­ge elősegítésében valóban je­lentős szerepet töltenek be. A helyi sajátosságoknak megfelelő differenciálással a városi tanácsok 22 tanácsi bizottságot, 6 albizottságot, egy ideiglenes bizottságot, a községi tanácsok 422 taná­csi bizottságot, 125 albizott­ságot és 57 ideiglenes bi­zottságot választottak, tehát a megyénkben a helyi taná­csok összesen 633 tanácsi bi­zottságot alakítottak. Arra is lehetőség van, hogy egyes bizottságokban a tanácsta­goknál kisebb számban, de részt vehetnek nem tanács­tag szakemberek is. Ahol jól felhasználják ezt a lehető­séget, újabb területet bizto­sítanak az állampolgárok közügyek gyakorlásába való bevonására és ezt a tapasz­talatok szerint megyénk dolgozói is szívesen vállal­ják, megtisztelő, közéleti megbízásnak tartják. A pozitív tapasztalatok mellett megállapítható, hogy a tanácsi bizottságok műkö­dése az elmúlt évben sok községben rendszertelen volt, több községben akadtak olyan bizottságok is, amelyek nem működtek. Ez a helyzet a választást követő kezdeti Mint ismeretes: az 1970— 71 -es évek mélypontot jelen­tettek hazánk cukorrépa-ter­mesztésében, illetve a feldol­gozó üzemek nyersanyagel­látásában. Rendkívül' sürgős feladattá vált a helyzet ja­vítása. S nem is késtek a különféle határozatok, intéz­kedések, amelyek a kivezető út megteremtését szolgálták. Aztán végre, sikerült olyan közgazdasági légkört terem­teni, amelyben visszatért a gazdaságok kedve, s a koráb­binál jobb kapcsolatra lép­tek a cukorgyárakkal. Az addiginál fejlettebb együttműködés első jele volt megyénkben, illetve körze­tünkben az 1971. decembe­rében létrejött takarmánytár­sulás, amelynek értelmében a répatermelők, szállítmá­nyaik után, a közösen meg­valósítandó üzem gyártmá­nyából részesednek, s ezzel fejleszthetik szarvasmarha­tenyészetüket. Az ösztönzés az egyéb kedvezményekkel együtt aztán már a követ­kező esztendőben meghozta eredményét: a tavalyi év sokkal jobban sikerült az előzőnél l Decsi Ferenccel, a Mátra­vidéki Cukorgyárak igazga­tójával, Benyó Pál főköny­velővel és Kiss Gyula fő­osztályvezetővel beszélget­tünk a napokban 1972-ről. Mint az elmondottakból — többi között — kiderült: 113 ezer tonnával növekedett az átvett répamennyiség. A partnergazdaságok egyike- másika — ahol egyébként már a legkorszerűbben ter­meltek, végezték a betakarí­tást — valósággal csodát produkált! Az újszászi Sza­badság Tsz például 623, a hajdúszováti Lenin Tsz 597, a nádudvari Vörös Csillag Tsz 568, a boldogi Béke Tsz 484, a tárnáméról Tamamente 431, a siroki Váralja Tsz 421 mázsás átlagtermést ért el hektáronként, hogy csak né­hányat emíitsünk. S annál is inkább örvendetes ez, mivel úgy tartják, hogy ideális körülmények mellett, vitág­viszonylatban is jó átlag az 500 mázsa1 Nálunk pedig minden tekintetben, ideális körülményekről — gondol­junk csak az időjárásra! — sajnos, még tavaly sem be­szélhettünk. A megnövekedett répa­mennyiségből következett, hogy két gyárunkban, Hat­vanban és Selypen az előző 45,2-vel szemben már 5.4,5 ezer tonna cukrot sikerült nyerni,' ami — ha egyelőre még szerényebb mértékben is, de — csökkentette az or­szágos importot. A már problémákkal is összefüggés­be hozható, előfordul azon­ban, hogy sem megfelelő ta­nácsi megbízatásokat, sem kellő segítséget nem kapnak a tanácsi bizottságok. Tevé­kenységük elősegítésére a tanácsi apparátusnak is na­gyobb figyelmet kell fordí­tani. Igen hasznos tevékenysé­get végezne]; a megyei ta­nácstagok járási, városi cso­portjai, mint tanácsi bizott­ságok. Működésük a’területi munka segítésében, a megyei tanácstagok szélesebb körű helyi informáltságában, a megyei tanács üléseinek elő­készítésében, azon való ál­lásfoglalások kialakításában is jelentős. A HELYT TANÁCSOK­NAK a szocialista törvényes­ség megtartására irányuló törekvését jelzi, hogy a ho­zott határozatok felülvizsgá­lása során városi tanácsha- tározatok ellen a megyei szerveknek jogszabálysértés miatt nem kellett, intézked­niük. A községi tanác&hatá- rozatok ellen is csupán há­rom esetben kellett a járási hivataloknak észrevételt ten­ni. Az észrevétel alapján a községi tanácsok a jogsza­bályt sértő határozataikat sa­ját hatáskörben visszavon­ták, így tanácshatározat megsemmisítésére eddig me­gyénk területén nem került sor. A tanácsok, mint önkor­mányzati szervák a határ­száznaposra nyúlt szezonban külön is örvendetes, nogy lényegesen javult az egy fő­re jutó termelési érték, fo­kozódott a gazdaságosság.*» S mindez, rendkívül biztató ä továbbiakat illetően! Ami egyébként a jövőt il­leti — mint a beszélgetés­ből még kitűnt — az idén is­mét szorosabbra zárják• az élelmiszer-gazdaság integrá­ciós körét, s ezzel újra to­vább lépnek a megkezdett úton. Ezt jelzik a közelmúlt­ban megkötött újabb szerző­dések, amelyek aláírásával három nagy, úgynevezett gesztor-gázdaságot sikerült a gyárakhoz csatolni. A po­roszlói körzet 11 termelőegy­sége összesen 1137. az újszá- szi 18 gazdasága 2600, a nád­udvariak 22-je pedig 5100 hektárról szállít így az idén répát Hatvanba, illetve Selypre. E körön belül meg­valósul végre a zártrendsze­körükbe tartozó helyi ügyek­ben a jogszabályok figyelem­bevételével önállóan dönt­hetnek. E feladatkörük gya­korlásánál egyre inkább elő­térbe került az ágazatok helyzetének széles körű fel­mérése, elemzése, az össze­függések feltárása, a főbb feladatok hosszabb időre szóló meghatározása. A- ha­tározatok színvonala javult, de még több esetben nem elég konkrétak, végrehajtá­suk számonkérése, ellenőr­zése nehezen valósítható meg. Ugyanez a törekvés jel­lemző a helyi végrehajtó bi­zottságok működésében is. A meghozott összes helyi végrehajtó bizottsági határo­zatból csupán egy községi végrehajtó bizottsági hatá­rozatot kellett mégsem mi,sí- teni, míg 21 esetben észre­vétel alapján a határozatot hozó végrehajtó bizottság sa­ját hatáskörében visszavon­ta, illetve módosította a jog­szabálysértő döntést. A hozott határozatokból megállapítható, hogy a vég­rehajtó bizottságok munkája általában tartalmasabbá kezdeményezőbbé vált és fi­gyelmüket a legfontosabb kérdésekre koncentrálják. A JOGSZABÁLYOK ALAPJÄN a tanácsok egyes hatásköreik gyakorlását a végrehajtó bizottságokra át­ruházhatják. Az átruházott hatáskörgyakorlásról a vég- refcsjíé bizottságok inár több rű cukorrépa-termesztés. A gesztorok, amolyan bázishe­lyek lesznek, ahonnan — a cukorgyárakkal szorosan együttműködve — szervezik, irányítják a gépesített, kor­szerű mezőgazdasági mun­kát. S természetesen gondos­kodnak a gyárak folyamata# alapanyag-ellátásáról. Az idén különben, össze­sen 230 mezőgazdasági üzem­mel állnak kapcsolatban a gyárak, s 13 682 helyett 16 900 hektárról várják a répát. Az őszig azonban — van még „egy kis idő”. Addig a gyárakban, hagyományosan, a karbantartáson a sor: rendre kijavítják, kicserélik az elromlott vagy elaggott berendezéseket. Felkészül­nek a következő szezonra, amely — remélhetően — még sikeresebb lesz, mint az elő­ző. Gyón! Gyula esetben számot adtak a ta­nácsoknak, ennek tapaszta­latai kedvezőek. A tanácsok nem semmisítették meg. nem változtatták meg végrehajtó bizottságaik ilyen körben hozott határozatait, nem is vonták vissza a hatáskör­gyakorlás átruházására vo­natkozó döntéseket. A törvényesség biztosítása érdekében jelentősnek te­kinthető. hogy a megyei ta­nács végrehajtó_ bizottsága az elmúlt év során határozatá­val szabályozta a helyi ta­nácsok és végrehajtó bizott­ságok működésének törvé nyességi felügyeletét. Ez i végrehajtó bizottsági hatá­rozat tartalmazza a törvé­nyességi vizsgálatok módsze­reit, batáridejét is. A taná­csi munka hatékonysága, tar­talmi színvonala emelése ér­dekében a megyei tanács végrehajtó bizottsága meg­állapította a beszaj iiolás rendjét is. A vonatkozó irányelvek biztosítják, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága kellő időben és mélységben, megfelelő idő- őzönként, komplex módon os részterületi feldolgozás­ban is tájékoztatást kapjon a tanácsi szervek és intéz­mények munkájáról. A be­számoltatások a végrehajtó bizottság határozatának meg­felelően tervszerűen megtör­ténnek. {Következik a It rés# 42* ezer falusi vásárló a világirodalom remekeiből Fólia a mezőgazdaságban A termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokbam 1968-ban kezdték meg intenzíven felhasználni a fóliát a nagyüzemek kertészeteiben. 1972-ben a fólia-sátrak és alagutak területe az 13000—1400 hektár, ebből 200 hektár a termálvízzel és egyéb alkalmatossággal fűtött terület. 1973-ra várhatóan a fólia alatti korai zöldség- és virágter­mesztés 2 ezer hektár fölé emelkedik. Fólia alatti paprikatermesztési kísérletek a Kertésze®, és Szőlészeti Főiskola kísérleti telepén. (MTI-foto — Fehérváry Ferenc) «

Next

/
Thumbnails
Contents