Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-07 / 5. szám

A munkások béremelésérői A cím nem egészen pon­tos. Az állami ipar és építő­ipar munkásainak és műve­zetőinek idei béremeléséről lesz szó. Még inkább arról, ami a szokásostól eltérő most ebben. Tehát: hogyan hajtják végre az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ha­tározatát, amely az évek so­rán létrejött kereseti arány­talanságok felszámolására hivatott. A március 1-től esedékes központi béreme­lés részleteiről ugyan a Minisztertanács még nem döntött, sok kérdés azonban máris megválaszolható. Amit mindenki megkap Érthető módon a munká­sok és a művezetők kalku­lálnak, terveznek. Mire szá­míthatnak? Többféle átlag­számot hallhattunk, olvas­hattunk a különböző meg­nyilatkozásokban, de min­den alkalommal így vagy úgy a~ differenciálás is szó­ba került. A differenciálás pedig kizárja annak lehető­ségét, hogy valamennyi ér­dekelt egységesen megkapja az átlagos összeget A külön központi béreme­lésnél kétirányú differenciá­lás is eltéríti majd a sze­mélyre szóló konkrét bér ja­vítás arányát az átlagtól. 1. Mivel az utóbbi évek­ben a segéd- és betanított munkások bére gyorsabban emelkedett, ezért most a szakképzettség megszerzésé­re jobban ösztönző kereseti arányok kialakítása a kívá­natos. Így az állami iparban és építőiparban dolgozó szakmunkások és művezetők bére átlagosan 10, illetve 8 százalékkal emelkedik, mig a segéd- és betanított mun­kásoké, — ugyancsak átla­gosan — csupán 5, illetve 4 százalékkal. 2. Ez azonban még nem az egységesen megadott bér­emelési arány, hiszen a vállalatok között is további differenciálás lesz. A Köz­ponti Bizottság határozata értelmében ugyanis az átla­gosnál nagyobb mértékben szükséges növelni a bérekei ott, ahol nehéz fizikai mun­kát végeznek, ahol sok nőt foglalkoztatnak, illetve több műszakban dolgoznak. Így nyilvánvaló az átlagosnál i lagyobb központi béreme­lésben részesülnek a több műszakban dolgozó fonó- és szövőnők. Mire számíthatnak ugyan­akkor egy olyan finommec­hanikai vállalatnál, ahol a munka nem kimondottan nehéz és nagyobbrészt fér­fiak dolgoznak — egy mű­szakban ? Az átlagnál 20 szá­zalékkal kevesebbre. Vagy­is az állami iparban dolgo­zó szakmunkások és műve­zetők legalább 8, a segéd- és betanított munkások pedig legalább 4 százalékos köz­ponti béremelésben részesül­nek. (Az építőiparban ez a garantált arány természet­szerűleg valamivel kisebb.) A fennmaradó 20 százalék kerül a vállalatok között differenciáltan felosztásra a munka nehézsége, a foglal­koztatott nők, illetve a mű­szakszám arányában. A saját bérfejlesztés — ösztönzésre A központi béremelés vál­lalaton belüli további diffe­renciálása — mondjuk ki nyíltan — nem kívánatos, mivel csökkentené az orszá­gos intézkedés általános ér­vényét Az ösztönző és dif­ferenciált bérfejlesztésre a vállalat saját erőforrása, ré­szesedési alapja szolgál. Ez átlagosan 4—5 százalék, a gazdálkodás eredményeitől függően néhol kisebb, má­sutt nagyobb ennél. A köz­ponti béremelésen felüli biz­tos többletről tehát nem beszélhetünk. Egyrészt mert a saját erő maga sem garan­tált, másrészt annak felhasz­nálása is erősen differen­ciált, a jó munkára, a bér­emelések fedezetének előte­remtésére kell, hogy ösztö­nözzön. Két dolgot még a saját erőre alapított bérfejlesztés­sel kapcsolatban érdemes megjegyezni: 1. A munkások és műve­zetők részarányuknak meg­felelően kell hogy részesed­jenek a vállalat saját bér- fejlesztéséből. Vagyis a köz­ponti béremeléseket nem vehetik figyelembe a helyi bérfejlesztéseknél. Ellenőriz­ni fogják, hogy az alkalma­zottakat nem részesítik-e előnyben a munkások rová­sára, azzal, hogy ők „úgyis eleget kaptak”. 2, Az 1973. évi saját erő­ből történő bérfejlesztéseket célszerű koncentráltan, már­cius 1-től hatályba léptetni. Ez az időzítés lehetővé teszi, hogy egyszerre nagyobb összegű, s ezáltal is ösztönzőbb bér­emelés kerüljön kifizetésre. Tehát január 1-től csak az elkerülhetetlen béremelése­ket hajtják végre. (Előfor­dulhat például, hogy az ez év elejétől általánosan köte­lezővé vált bértarifarend­szer keretében néhány dol­gozó bérét fel kell emelni a most már kötelező mini­mumra.) Ki viseli o terhet? A központi béremelés vég­rehajtásával kapcsolatban célszerű még elmondani, hogy annak mértékével mó­dosítják a vállalatok átlag­bérszínvonalát. Az intézke­dés tehát a vállalat részese­dési alapját nem terheli. A bérköltségeket azonban elke­rülhetetlenül növeli s így arányosan a nyereség töme­gét is csökkenti. Ha például a központi béremelések egy vállalatnál egymillió forint­tal növelik a költségeket, akkor egymillió forinttal csökkentik a változatlannak feltételezett nyereséget De mint ismeretes, átlagosan a nyereség 60 százalékát adók formájában a költségvetés­ben befizetik a vállalatok. Ezért a központi béremelé­sek anyagi terheinek na­gyobb részét — példánknál maradva a 600 ezer forin­tot, az állam viseli. Jó gaz­dálkodással, egyebek közt ösztönző bérezéssel, e több­letkiadások sokszorosan megtérülhetnek. A központi béremelések is félreérthetetlenül bizonyít­ják: az MSZMP politikája határozott munkáspolitika. Szocialista rendünk megkü­lönböztetett figyelmét szen­tel arra, hogyan él a társa­dalom vezető politikai ere- . jé, a jierpzetL jövedelem -na­gyobb részének megterem­tője, a munkásosztály. Fele­lősségvállalása, hatékony munkája egész társadal­munk felemelkedésének leg­főbb záloga. Kovács József Az idei beruházások Összehangoltad ■egalapozottabbak IV. atévta terv fink har­madik esztendejében is ér­vényesül a beruházások kor­látozására hozott központi intézkedés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elhagy­nánk a hasznos, fejlődésünk megkívánta létesítmények felépítését; kevesebb ugyan az anyagi fedezet, de ezek­re a beruházásokra ebben az esztendőben is biztosított a szükséges pénz. A városi tanácsok tervosztályaitól ka­pott tájékoztatásokból kitű­nik, hogy összehangoltabb munkával, megalapozottabb beruházásokba kezdünk az idén. Mindenekelőtt persze a tavalyról megmaradt mun­kák gyors befejezése a cél. A megyeszékhely idei be­ruházásai közt első helyen kell szólni a lakásépítések­ről. A korábbi éveknél jóval nagyobb számú lakás átadá­sát tervezik: csaknem 500 épül fel állami beruházás­ból az északi lakótelepen. Itt egyébként az úgyneve­zett termokonténer üzembe helyezésével hamarosan be­költözhetnek a lakók az el­ső házgyári elemekből ké­szült, s az elmúlt év végén átadott 174 lakásos épületbe. Állami lakásátadásokat terveznek meg a belváros­ban is, ezenkívül megkezdő­dik a Gróna} utca sarki 92 lakásos magasház építése. A Cse bokszári lakótelep 16 tantermes iskolája a jövő tanévre készül eb Ehhez épül egy versenysportokra is alkalmas tornaterem. Ugyancsak itt adják az év második felében a 100 férő­helyes óvodát és a 60 férő­helyes bölcsődét, valamint a gép- és műszeripari szakkö­zépiskolához tartozó 320 ta­nulót befogadó kollégiumot. Ezek után a legfontosabb a déli Ipartelep mellétt épü­lő szennyvíztisztító beruhá­zása. Az idei ütemben mint­egy 13 millió forint értékű munkát végeznek itt el. Az északi vízmű átadása és az almárí forrás bekap­csolása az év közepétől na­pi ötezer köbméterrel több vizet jelent a város lakói­nak. Emellett sokat javít a vízellátáson a hajdúhegyi új kétezer köbméteres tároló; építése befejezés előtt áll. Óvodák ügyében is sok ja­vulásra számíthatunk a me­gyeszékhelyen : az északi la ­kótelepen kívül hamarosan a város másik végében is átadnak egy 100 férőhelyes óvodát, a volt úttörőházban pedig 75 kisgyermek gondo­zása lesz biztosított. Társa­dalmi összefogással ugyan­csak ebben az évben még egy 100 férőhelyes óvoda építését kezdik meg a La- josvárosban. Egyébként el­kezdődik itt a régen várt új nyomdaüzem beruházása is. Gyöngyösön ISO lakás épül állami pénzből Ezek mel­lett természetesen jelentős az OTP és magánszervezésű lakások száma is. A lakáso­kon kívül a legfontosabb feladatot a városban a köz­műfejlesztés jelenti, az idén már a befejező munkákat végzik a szennyvíztisztító telep építésén. Dolgozik a közműépítő vállalat Mátra- füreden is, a csaknem öt­milliós munkával a sástól kemping és környéke csator­názását oldják meg. A mát­rai vízellátás javítása érde­kében ugyancsak ezen a te­rületen egy új nyomóveze­téket építenek: ez a munka része a Mátra—Bükk üdülő­terület fejlesztési program­jának. A gyöngyösiek terveiben egy negytautermes iskola, s mellette 80 férőhelyes diák­otthon felépítése is szerepel Mátrafüreden. A gyöngyösi vízmű Atkár területén levő kútjait az idén már bekötik a háló­zatba, ezzel hosszú időre megoldódik a város vízbe­szerzési gondja, de az elkö­vetkező években ezt követ­nie keLl a vízmű rekonst­rukciójának is. Harmadik városunkban Hatvanban egy 100 férőhe­lyes szakmunkástanuló ott­hon és ugyancsak 100 férő­helyes leánykollégium épí­tését, tervezik. A Szabadság úti lali ótelepen elkezdődik egy negytantermes általános iskola kivitelezése i$. Száz­húsz lakás épül a Dózsa té ­ren, s megkezdik a városi strand építési munkáit Ebben az évbem befejezik. áj korszerű kenyérgyáruk építését, az egri mellett te­hát egy másik modern ke­nyérgyárral is gyarapodik megyénk ebben az esztendő­ben. Ugyancsak befejezik az idén a kerekharaszti cipő­gyárrészleg új munkacsar­nokának építését, s elkészül a város iparitanuló-intézeté' nek épülete i&. 3 HekeQ Sándor Tarnabodi elképzelések Érdemes szarvasmarhát tenyészteni TARNABODON évtizedek­re visszanyúló hagyománya van a szarvasmarha-tenyész­tésnek. Talán ez magyaráz­za azt is, hogy amíg az el­múlt esztendőkben a leg­több termelőszövetkezet nem igyekezett fejleszteni állomá­nyát, addig a Tamagyöngye szövetkezetben más volt a helyzet. Ahogy Kassa József elnök megfogalmazza véle­ményét, a hódiak mindig Elet a Lenénél Bányászgyerek volt, nem is tudja már, hogyan került a kemencékhez. Csak arra emlékszik, hogy korán dol­goznia kellett, s hamarjá­ban nem akadt a közelben más tnunka, mint amit a Selypi Cukorgyár műhelyé­ben, az öntödében kínáltak neki. Aztán pedig ott is ra­gadt a tű* körül. Egy ide­ig még a Zagyva partján, attól kezdve meg fenn, a fővárosban, majd újra a szü­lőföld közelében. Pestre a barátai hívták Oláh Jánost. Jó helyük volt az EMAG-ban, biztatgatták egyre, hogy a lőrinci fiúnak sem lesz rosszabb dolga. Amint így emlékezik, most az apei Qualitál füstös, gá­zos csarnokában a forró ltád- kemence mellétt —- szemmel láthatóan, éveket fiatalodik vissza, jóllehet, ma sem tar­tozik még az idősebb kor­osztályhoz. Homlokán elsi­mulnak a ráncok, szemében régi fények villannak fel. És önfeledten mesél: — Cséplőgépek, kombáj­nok alkatrészeit öntöttük odafenn. Kombájnt akkori­ban láttam először a való­ságban te- Érdekes, szép munkánk volt mindig. Sze­rettük a komoly, a nagy feladatokat, újra meg újra kimondhatatlan lelkesedés­sel, kedvvel vetettük bele magunkat a dolgok sürejó­be! Előbb a Komszsomol-, utána a Vörös Csillag-bri­gádban szinte naponta hal­lattunk magunkról. Ifjak voltunk, erőtől duzzadtunk: bizonylatén, lehoztuk volna a napot is az égről, ha ké­rik! Nem- volt ritkaság ná­lunk még a 250—280 száza­lékos teljesítmény sem! No, persze, volt azért ebben egy kis csalafintaság is: az az igazság, hogy eléggé kiszol­gáltak bennünket, nagyon a kezünk alá dolgozták, s va­lahogy nem vették túlságo­san komolyan a minőséget... Mindegy, de tagadhatatla­nul élveztük a melót! Jól­esett, ha az óránként adott helyzetjelentések után oly­kor nekünk szólt a legjob­baknak kijáró nóta a hang­szóróból, s kerületszerte ta­lálkozhattunk a fényképe­inkkel a dicsőségtáblákon. Emlékszem: Szepesi György is járt nálunk, a rádiótól! Máskor meg ünnepi kon­certekre, esztrádműsorokra kaptunk tiszteletjegyeket, ju­talmul. Egyszer pedig, har- madrríagammal még Karlo- vy-Varyba, meg Prágába és a lengyel határhoz is elke­rültem, amolyan ingyenüdü­lésre. Szóval: megbecsült emberek voltunk mi, kérem! Az öntőmunka mellett jó ideig DISZ-titkár volt, emitt Apcon pedig műhelybizott­sági bér. és termelési fele­lős, pártcsoportbizalmi most. Mindennél büszkébb azon­ban arra, hogy a Qualitál- Dan is a legjobb brigádok egyikében dolgozik, folytat­ja a munkát, s megbecsült ember ma is. Hallgatnak rá, rendszeresen kikérik a vé­leményét. S kezdettől fogva rábízták az utánpótlás ne­velését Merthogy Apcra: a tanu­lók mellé hívták. — Az akkori igazgató — régi ismerősöm — meg a főmérnök személyesen jött fel értem, s úgy kért: le­gyek a munkatársuk, tanít­sam a gyerekeket. Egy da­rabig gondolkodtam a dol­gon — mondom: roppant Jó sorom volt Budapesten, jól fizették, kitűnő, kedves ba­rátok között dolgoztam, for­golódtam mindig —, de az­tán mégis úgy döntöttem, hogy visszajövök özvegy édesanyám közelébe. S most idős szüleimmel élek Lőrin­ciben, egy szoba-konyhás, kertes kis házban. Elég jó módban, kényelmesen. Nem hiányzik semmi, talán ... csak egy asszony. Talán végre nekem is kellene már egy feleség. Egyelőre azon­ban még keveset gondolok erre. Értelmes, képzett munkás, vigkedélyű ember Többszö­rös sztahanovista, KGM- és vállalati kiváló dolgozó­Most, mint öntőmester, a MAN-teknok és vezérlőhá­zak körül talál magának nap nap után fontos mun­kát. S várja megint a har madéves tanulókat, Vácról. Annál is inkább, mert: ha a tanulók megint itt lesz­nek, ismét megkapja a bér­pótlékot utánuk is. S elég komoly összegről van szó! Persze — mosolyog —énéi kül is roppant szereti a fia falókat, s nagyon örül an­nak, hogy többnyire hálás tanulóknak bizonyulnak, ér­deklődnek szép szakmája iránt. Szakmája iránt, ami­ért Oláh János ma is él, hali tiyóai Gyula szívesen foglalkoztak a te­héntartással, -hizlalással, A hagyománytisztelet, s nem utolsósorban a vezető­ség előrelátása következté­ben az amúgy is jól gazdál­kodó termelőszövetkezet most újabb eredményeket köny­velhet el magának. A ta­valyelőtti és a tavalyi esz­tendőben, amikor igen olcsó ára volt az üszőborjaknak, a közös gazdaság mintegy 300 darabot vásárolt meg a kör­nyező szövetkezetektől, ház­táji gazdaságokból. — Tudtuk, hogy jön a szarvasmarhaprogram — mondja az elnök ■—, s ké­szültünk rá. A felvásárolt üszőborjak következtében a közös gaz­daságban lehetővé válik, hogy növeljék a tehenek számát, a jelenlegi 186 da­rabról legalább 220-ra. Emellett pedig — ami nem kevésbé lényeges —, sor ke­rülhet az állomány szelek­tálására, a korszerű tenyész­tői munka hosszú távú meg­alapozására. — A tbc-mentesftés kö­vetkeztében sok tehenünket ki kellett selejtezni, az el­sődleges cél tehát az volt, hogy feltöltsük az állományt. Ez megtörtént, s most már sor kerülhet a megfelelő egyedek kiválasztására, s természetesen a tejtermelés növelésére is —, vélekedik Kassa József. — Most nem nagyon dicsekedhetünk, az egy tehénre jutó évi tejátlag csak 2700 liter. Legalább a 3 ezer litert el kell érnünk. A TENYÉSZTÉS megala­pozásához tartozik a kellő takarmánybázis megteremté­se is. A szövetkezet 300 hol­don termel pillangósokat, sa­ját maga megtermeli a tel­jes abrakszükségletet is. A szövetkezet vezetőinek vé­leménye szerint csak így gazdaságos a tenyésztés. Mindemellett nagy mennyi­ségű és jó minőségű silót is előállítanak. Érdemes meg­említeni azt is, hogy a kö­zös és a háztáji szügségle- teire takarmányrépát is ter­melnek és nem is akárho­gyan. Kiváló területen, ön­tözve és kellően műtrágyáz­va. Ennek köszönhető, hogy holdanként az elmúlt évben 320 mázsát takarítottak be. A jő tenyésztői munkán, a megfelelő takarmánybázis megteremtésén túl van még valami Tamabodon, amiről feltétlenül beszélni kell ■— Tizennégy éve vagyok ehiök — mondja Kassa Jó­zsef —, s ez alatt az ’idó alatt mindig arra-- töreked­tünk a vezetőséggel, hogy minél kisebb • beruházással minél nagyobb haszónra_ te- , gyünk szert Éppen ezért, mi mindig olcsón építkeztünk, mert véleményem szerint a hatalmas költséggel felépí­tett épületek hallatlanul megnövelik az önköltséget. Hadd említsek egy példái. Most, hogy megvettük a 300 üszőborjat, nyilván az elhe­lyezésükről is gondoskodni • kell. Kint a gulyalegelőn fel-' állítottunk két vasvázas színt egymás végébe, körbé- íalaztuk, elé karámot kéri- • tettünk. A nyári szállás így biztosított. S az egész csak egy félmillióba került. A termelőszövetkezet, hí­ven a hagyományokhoz, a kettős hasznosítású magyar­tarka fajtát tenyészti. így van tej is és hús is. Csupán a múlt évben 215 hízómar­hát adták el, nagyobb részt növendék bikákat. Érdemes megemlíteni, hogy egy bika után átlagosan 19 ezer fo­rintot kapott a szövetkezet, mert a bikák nagy része ex­portra került, A és szuper A minőségben. Különösen az olasz üzletemberek kedvelik a tarnabodi állatokat, szí­vesen vásárolnának még többet is belőlük. A szarvasmarha-tenyésztés most a szövetkezet összes bevételének 40 százalékát adja. A közös gazdaság ve­zetői szeretnék, ha 1974-re már a bevétel 60 százalékát biztosítaná. A jelenlegi szarvasmarhalétszám 840, ezt nem nagyon akarják növelni. Inkább a nagyobb tejtermelésből és a több hí­zómarha eladásából akarják ezt a plusz 20 százalékot megszerezni. S erre minden reális lehetőség megvan. A TARNABODIAK büsz­kék arra, hogy az ezer főt számláló faluban jelenleg a. megye legnagyobb tenyésze­te találhat'5., s naponta min­den lakos után 1.5 liter te­jet adnak át a kereskede­lemnek. Biztos, hogy ez a büszkeség a jövőben még csak fokozódik. Kaposi Levente ■x. á* ßSflüir*? ^ január T.* vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents