Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-07 / 5. szám

Népművelés a termelőszövetkezetekben B termelőszövetkezet nem csupán gazdasá­gi társulás, keretébe nem­csak a földek, az emberfők müveltetése is beletartozik. S ennek, legvünk őszinték, nincs gazdája A növény tér­ti i 'sztésnek, a növény véde­tt ni nek, az állattenyésztés- n •■:. a gépesítésnek van. s .'-képzett emberek, több- íi >'e mérnökök irányítják a igazatokat. Ne tagadjuk, n. a is tagadhatjuk, a mér­ni-ok, a technikusok, ha iú ;ük engedi, olykor nép- ii :eiók- is, de mikor enge- cl. áz idejük? Ritkán, vagy so ia. Ilyenformán kifeje­zi ten a népművelésnek va­lót':m nincs gazdája, nincs alti csak azzal, foglalkozzék. Bezzeg a tennivaló renge­teg. Árnyaltan és differen­ciáltán sok. Magyarán itt most arról van szó, hogy a mindenhová egyformán ér­vényes feladataik mellett rendszerint más a népműve­lés helyi legfontosabb fel­adata az egyik termelőszö­vetkezetben és egészen kü­lönböző a másikban. Az Sz.-i közös gazdaságban a vezetők és részben a tagok pa naszkodnak: terjed az ita­lozás, s vele együtt a túlzott alkoholfogyasztás. Főleg a „gepes” emberek körében. Ebben a termelőszövetke­zetben jelenleg a helyzetet figyelembe véve a valóságis­meret birtokában, kétségkí­vül elsősorban ezen a terü­leten akadna legtöbb tenni­valója g .népművelésnek. Jó néhány kösségbe® viszont nem a legfontosabb fel­adat. De még a Vte közössége­ken belül is mutatkozhatnak jól kitapintható, szembetűnő eltérések, különbségek. Gon­doljunk — egyszerűen fo­galmazva — a pénzköltésre Vannak akik tudják, megta­nulják a beosztást, az előre­látó családi gazdálkodást, olyan múlt áll mögöttük, hogy megfcamjlbattak. Mások jól dolgoznak, szépen keres­nek, de munkájuknak nincs, vagy alig van látszatja, mert s forint ahogy jön, úgy elmegy. Szétfolyik, nincs nyoma. Élő és valóságos probléma ez, s bizony a fel­legekben járnánk, ha nem tekintenénk népművelésnek azt, hogy a beosztás tudo­mányára is tanítani kell az embereket. Okosan, tapinta­tosan, lépésről lépésre Kiátkozhatjuk százszor, ezerszer a falusi búcsúk há­lán meggazdagodó bazárost Ettől a ..szemét” változatla­nul aranybánya. Veszik, vi­szik. pénzt adnak érte, sza- molatlanuL Mennyi itt is a tennivaló, annak érdekében, hogy a tsz-tag a művirág- kosarat, a mügyümölcsöt rútnak érezze, s megvetően elforduljon tőié! A falusi búcsú a rokoni találkozások, összejövetelek napja. Egyhá­zi jellegét szinte teljesen el­vesztette. ízlésromboló vo­násai azonban megmarad­tak. Mi lenne, ha a népmű­velés jegyében búcsúk al­kalmával, minden évben megrendeznék a helyi könyv­napot, a művelődési házban a táj alkotóinak képzőművé­szeti kiállítását, vagy akár a „korszerű otthon” kiállí­tást? Érdemes megnézni & fa­lusi otthonokat. A régi bú­tordarabokat kihajították, de az új, a drága „elrendezése” még élég ritkán szolgálja a dolgozók kényelmét. Ügy például még ritkábban, hogy legyen hol kényelmesen új­ságot, könyvet olvasni. Erre „kísértő”, meghitt sarok nincs, ágy mellé helyezett olvasólámpa nincs. Pedig valahol itt * „földszinten” kezdődik a betű megszeret­tetése, a legegyszerűbb dol­goknál, mondjuk, ott, hogy a berendezett lakás is ked­vezzen az Olvasó népért mozgalomnak. Utána aztán jöhet a többi: az ankét, az író—olvasó találkozó, a köl­tők felolvasó estje. De minő építmény az, amelyiknek van harmadik. negyedik emelete, földszintje azonban még nincs? Minden ember számára értelemtágító, világot, belső világot gazdagító élmény az utazás. A termelőszövetke zetekben felismerték és rendszerint minden évben szerveznek egyszer, vagy többször társasutazásokat. Van rá pénz, a szociális és kulturális alap terhére. De álljunk meg itt is néhány szóra. Azt az élményt nyújt­ja az örvendetes honos or szágjárás, kirándulás, amit nyújthatna? Nem mindig. Valami még hiányzik. Az élményt az tenné teljessé, ha a táj, a város múltját, jelenét a kikapcsolódó szö­vetkezeti gazdák ott, vagy előtte megismernék. Napjainkban a népműve­lés fogalomköre kitágul. Ide­tartozik a felnőttoktatás, a szakmai továbbképzés, a balesetvédelem, a technika iránti érzékenység, a sza­bad idő, a világlátás, a la­káskultúra, a viselkedés, az együttélés, a közlekedés, az ízlés, sorolhatnánk... V ajon hány termelőszö­vetkezet fordít gon­dot minderre? Sx. P. Jubilál az Egri Szimfonikus Zenekar A zenekedvelők számára gazdag, , változatos progra­mot ígér 19?3-ra az Egri Szimfonikus Zenekar. Az új évben ünnepli fennállásának tízéves jubileumát Arra tö­rekszenek, hogy erősítsék a zenekar közösségi életét, s állandó értő törzsközönséget alakítsanak ki. Rendszeressé teszik a próbákat követő be­szélgetéseket, továbbképző előadásokat, szakmai vitá­kat Az állandó hangver­senylátogatók számára lét­rehozzák a hangversenyba­rátok körét: a tagok részt vehetnek a nyilvános főpró­bákon, elmondhatják véle­ményüket, kívánságaikat, s hallgathatják a zeneművek­hez kapcsolódó népszerűsítő előadásokat A tízéves jubileum alkal­mából két ünnepi, két fil­harmóniai hangversenyt, há­rom önálló nagyzenekari koncertet rendeznek. Fellép­nek Budapesten, részt vesz­nek a szolnoki és veszprémi fesztiválokon, kamarahang­versenyeket adnak a mun­kásszállásokon. Nem feled­keznek meg a zenekedvelő gyermekekről sem: a Me­gyei Űttörőház Gyermek- színházában két alkalommal rendeznek műsort A már hagyományossá vált egri ta­vaszi szabadtéri fotókiállítá­son bemutatkozik új műso­rával a fúvósötös is. Fekete Sándor: 14, Dicső, dicső leánv >» 99 Két újabb nagy utazás kö­vetkezik egymás után. 1847. májusában Petőfi elindult leány kérő útjára, Debrecenen át. Erdődre. Egyenesen Szendreyékh ez. Az apa meg­ismételte elutasító szavát. Az anya zokogott. De Júlia mó­dot talált arra. hogy minden áldozatra kész szerelméről biztosítsa a költőt /k jfijiifíScSg' / £SQ$f] »Kt iMÄtir 1» «aterettü Ekkor Petőfi már arra gon­dolt hogy megszökteti Jú­liát Elvittelek, voltut, mint nap a harmatot. Mint a2 esti szellő a rózsalevelet, De most, mini nyílvesszővel a zaklatott Megsebzett oroszlán, úgy megyek el veledl Júlia, érthetően, nem szök­ve szeretett volna távozni a szülői házból. Az ostromolt apa időt akart nyerni, egy hét haladékot kért, de alig­hagjü a kalis kaatea a lábát levélben ismét visszautasítot­ta a kellemetlen kérőt Május 23-én Petőfi ünneplőbe vág­ta magát s ismét megjelent Szendreyéknél, komor en­gesztelhetetlenséggel. követel­ve a leányt Az apa válaszút elé állítot­ta lányát: ha kitart a költő mellett, ám legyen, de amennyiben akarata ellenére megy férjhez, nem kap ho­zományt, válasszon — vagy apja, vagy a kérő. Mindenki tudja hogyan döntött Júlia Már annak Idején is, hamarosan meg­tudta az egész ország, mert Petőfi már másnapi Üti le­velében közhírré tette: „Dicső, dicső leány! — Kettő között kellett választania; szülei és köztem. Engem választott... ” Megesett már persze a vi­lágtörténelemben, hogy egy szerelmes leány ilyen döntés­re kényszerült. De Júlia hely­zete azért mégsem minden­napi volt, nem egyszerűen szülei és szerelme között kel­lett választania. Az egyik ol­dalon. a szülők mellett a vi­déki élet unalma várta, a má­sikon dicsőség és regényes élet. Innen négye, nem is lő­het '.átás, merre hajlik a mérleg nyelve. De a dolgot máshonnan is kell nézni,” s ha Júlia erre nem gondolt, volna, aggódó szülei bőven felvilágosíthatták arról, hogy Petőfi nemcsak híres és so­kak által becsült költő, ha­nem bohém Is, csapodár is. Sőt... forradalmár is . .. Ml lesz az ilyen emberből? Hisz az ilyen mellett a nyomor, a börtön a legkevesebb amire el kell készülni. Ha Júlia mindezt meggon­dolta, és meg kellett gondol­sz afeVns 17 f II /§ W t? Tp rJT bemutatójára készül a Magyar Állami Operaház: „A szU'idF “ J ■* ■* című balettet tanítja be Hans Brenaa dán balettmester az Operaház együttesének. Képünkön: Hans Brenaa a próbán. (MTI-foio — Keleti Éva.) Hatvan jelene, jövendője Izgalmas, újszerű vonások a művelődési központ j közeli munkájában Egy évvel ezelőtt kongat­ták a vészharangot a hatva­ni művelődési ház felett. Mondták rá, hogy elavult, beleesik s város szanálási tervébe, mielőbb le kell boD- tani. Aztán teltek-múltak a hetek, hónapok, az öreg épület állt tovább is a lábán. Mi több: új köntösbe öltö­zött, valamint élete, munká­ja mindjobban felpezsdült. Vendégül látta utóbb a Dé­ryné Színházat, a rádió vi­lághírű gyermekkórusát, zsú­folt ház előtt szerepelt nagy­termében Bessenyei Ferenc, Ungvári László, a wurlitzer és még annyiféle társasjáték odaszoktatta a fiatalokat, a napokban pedig a fiimklubo- sok vetítették le a hatvani alkotmány-ünnepről készült riportfilm jüket Szóval, mintha új életre kelt volna az annyiszor elpareaíáii in­tézmény. .. ŰJ BERENDEZÉS A KLUBOKBAN — Való igaz, hogy kezd­jük megközelíteni azokat az elképzeléseket, amelyeket még elődömmel tűztünk ma­gunk elé a művelődési köz­pont munkájában — mond­miért áradozik a költő „dicső, dicső leány”-rai. Az öröm annyiban volt ko-< rai, hogy a Juiia makacssá- 5 gától megdöbbenő szülők. még mindig nem véglegesen) adták fel a csatát: Az eskü­vőt 1847. szeptember ö-ral tűzték ki, abban az önmagát^ leleplező reménykedésben, j „hátha történik valami ad­dig”. A szerelmeseknek ez-< alatt még találkozniuk sem < szabad, legfeljebb ^evemeg”. Mit tehet a költő, ha sze- ? relmes, ha állasa sincs és5 várnia kell az annyira Ahi- j tott szeptemberi napig? Uta­zik, mint egyébként is szok­ta, ennél kisebb okok nélkül; Petőfi tehát barangolt még egy kicsit a „környéken”. Ide értve még Szalon tát is, ahol rt Aranyt látogatta meg, az-» utón június közepén vissza- < tért Pestre. Itt, már a család-1 fői kötelmekre gondolva, ed- dia írt összes költeményeit eladta egy kiadónak, azután július elsején nekivágott 1847-ea második, még na­gyobb útjának: Feisó-Ma­gyarországon ét Erdődig. A kerülő oly nagy, mint ami­lyen hosszadalmas harcot követelt Júlia meghódítása. Az utazásról gyönyörű lapo­kat olvashatunk az Üti leve­lekben, a reformkori magyar próza legszebb és ma is leg- élőbb alkotásában. Nekünk itt a végcélra kell szoritkoz­rmnk, (ÉcHyteSjuké _ £ ja a kultúrhází látogatásunk alkalmával Majláti György- né, a decemberrel kinevezett új igazgató. — Fontos, hogy otthonosan, jól érezzék fa­laink között magukat mind­azok, akik betérnek hozzánk. Itt kezdődik a népművelés! Nemrég a központi ifjúsági alapból, a megyei tanács ja­vaslata nyomán, kaptunk kétszázezer forintot, ame­lyet szinte az utolsó fillérig a klubtermek rendbehoza­talára, korszerű felszerelésé­re fordítottunk. A fogyasz­tási szövetkezet abban sie­tett segítségünkre, hogy a közeljövőben jól ellátott bü­fénk legyen, ami kiszolgál­ja majd mindenféle esemény, klubfoglalkozás közönségét. A nyugdíjasok új televíziót, biliárdasztalokat kaptak. S megrendeltünk legalább tíz­féle újságot, folyóiratot az olvasási igény kielégítésére. Fö T A M ASZ A TÁRSADALMI VEZETŐSÉG Későbbiek folyamán meg­tudtuk, hogy a függetlení­tett igazgató legfőbb táma­sza az elkövetkező idők munkájában az a társadalmi vezetőség, amelyet még az óesztendő utolsó napjaiban szerveztek a művelődési központ köré, s amely segí­tett az idei munkaterv ki­alakításában. A város szinte minden rétege képviselve van ebben a testületben. Tagjai között megtaláljuk a kórházi főorvost, gimnáziu­mi tanárt, szövetkezeti elnö­köt, KISZ-titkárt cukor­gyár! kutatómérnököt ép­pen úgy, mint a népfront titkárát, a cipőipari mun­kást, vagy az ügyvédi mun­kaközösség agilis, fiatal jogá­szát Mi ennek a társadalmi vezetőségnek a feladata, je­lentősége? Kinyújtott karjai elérnek ' a város minden pontjára, rendszeresen mé­rik az igényeket, segítenek összehangolni az intézmé­nyek, üzemek kulturális ese­ményeit a központ tervei­vel, s a testület tagjai arra is vállalkoznak, hogy tevő­legesen részt vegyenek egy- egy jelentős program szer­vezésében, lebonyolításában. Bocsi László ÁFÉSZ-elnök még azt a kijelentést Is megkockáztatta: Mi kereske­dők vagyunk, nem pedig kul túraszervezők, de üzle­teinkben sok-sok alkalom­mal fogadunk szórakoztató műsorokat! Persze, hogy jól jön nekünk, ha ez a társa­dalmi vezetőség segít az összhang megteremtésében. Kopa Lajos, az Építőipari Ktsz elnöke, aki szintén sze­repet vállalt a társadalmi vezetőségben, azt reméli, hogy üzemére is kisugárzik majd a művelődési otthon tevékenysége. A MŰVÉSZETI KLUBRÓL Űj színt jelent a művelő­dési központ, illetve a vá- sűs a usareg sz^r­vezett művészeti klub -iá, amely mindazokat soraiba tömöríti, akik csak mélyeb­ben érdeklődnek a képzőmű­vészet, zene, irodalom, -filné, színház időszerű kérdéséi iránt, s ezekben a műfajok­ban tovább akarják művel­ni magukat A klub, akádé- miaszerűen, s kéthetenkéát tartja foglalkozásait, előd­adásokkal és konzultációk­kal. Jövő hét péntekjén pél­dául dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója tart vetítettké­pes előadást képzőművésze­tünk időszerű kérdéseiről,: s vitát rendeznek e témáról,» klubtagok részvételével. A művészeti klub másik' ja­nuári foglalkozásán a mAi és irodalom keveredik á ta­valy bemutatott Dózsa-film- hez kapcsolódva. Ennék , foglalkozásnak Csoóri Sán­dor költő és Kása Ferótte rendező lesz a vendége, • s szó esik rajta a legújabb filmművészeti törekvésekről éppen úgy, mint a forgató­könyvírók munkájáról. FÓRUM < ÉS KÜLPOLITIKA 7 ' r.-A. a Egy művelődés kösporst élete azonban úgy teljes igj»- zán, ha a rétegmunka mel­lett általános érvényű ' tárj sadalmi, politikai érdeklő­dést is kielégít! Nos, ha így tekintjük az idei tervekét, megint csak többlet mutat­kozik a múlthoz, hasorfiítv®. Februárban, s ezt követőláfe kéth a vönként, íóruntóstekna kerül sor a művelődési bér. nagytermében. Ezeken ■ ász alkalmakon a város kiiiljit böző érdeklődési körű- pofijtjr rai találkozhatnak a helyi párt- és tanácsi vezetőkkel,, kérdezhetnek tőlük, s beszélj gethetnek velük Hatvan jö­vendőjéről, önön sorsuk ala­kulásáról. " ' \ Hasonlóan érdekesnek ígérkezik az a külpolitikai előadássorozat, amelyet szin­tén februárban indít a mű­velődési központ, s v^n'dég- szereplöi között üdvözölhet­jük majd a Magyarország főszerkesztőjét, Pálfy Józse­fet, valamint Róbert Lászlót, a rádió párizsi tudósítóját. Mi e találkozók célja? Hogy az egyes külpolitikai kérdé­sekben olyanok részéré.! nyújtson hiteles . tájékozta- tót például Vietnam, > Kína. vagy Írország jelenéről problematikájáról, 'akii­szemtanúként tudnak beszá­molni ott szerzett tapaszta­lataikról. ' A * ' A. Amit elmondtunk, termé­szetesen kis hányadé, csu­pán annak, amihez Hatván polgárai jutnak ezidén művelődési központ jóvoltá­ból. De arra, úgv érezzük! alkalmasak a kiragadott részletek, hogy a választott út helyességéről tudósítsa^ nak, s felkeltsék az érdeklő­dést a „poraiból felemeltet dett” intézmény iránt * ______Sífflíé’Pa® «sFfiaS C S'olywjukiä

Next

/
Thumbnails
Contents