Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-31 / 25. szám
Az Egri Szimfonikusok hangversenyéről f A tízesztendős fennállását ■ ünneplő Egri Szimfonikusok .f hétfőn este tartották újgtbb jubileumi hangversenyüket az Egri Művelődési Központ nagytermében. A műsor anyagát Strauss Denevérjének keresztmetszete szolgáltatta. Amikor ezt a meghívón is szereplő műszót, mármint a keresztmetszetet említjük, ismét arra gondolunk: nem kockázatos vállalkozás-e akármilyen operettet, akár a Denevért is, pódiumszerűen közönség elé vinni? Hiszen a sok-sok móka, tánc, a színpad illúziót keltő felépítményei, a kosztümök sorra elmaradnak és „csak” a zene, a dallam, a forró ritmus magában hat, egymagában helyettesít mindent a megszokott színházi környezet helyett. Kétségtelen, hogy a látványt és a játékot nem sikerült pótolnia ennek az előadásnak sem, de a zenét forró siker jegyében szólaltatták meg az egri muzsikusaik. Már a nyitány eljátszásakor nyilvánvaló volt, hogy az Egri Szimfonikusok — Farkas István karmesterrel az élen — komolyan vették feladatukat Astraus- si dallamvilág, a bécsi kedélyesség és a zenében is fellelhető humor, előadásukban megtette a maga hatását. A kétórás műsor sok-sok szép részletet elevenné tett, emlékezetbe idézett korábban látott Denevér-előadásokat, más dr. Fáikét és más Eisensteint. Az operett zenei anyagát hangulatkeltőén tolmácsolta az egri zenekar, éreztetve a felszabadult jókedvet és a baráti kópéság tréfacsináló bohém- ságát. Az esten rangos szólisták lépték fel. A pécsi Nemzeti Színház Liszt-díjas kolora- turszopránja, Ágoston Edit,, a debreceni Csokonai Színházból Marsay Magda Lisztdíjas, Simor Ottó Jászai- díjas, Csongor József és Gazsó János vállalták a feladatot, hogy a szólókat, duetteket, tercetteket és a finálékat elénekeljék. Nincs okunk arra, hogy rangsort állítsunk a vendégek teljesítménye miatt, hiszen valamennyien lelkesedéssel és az egyes számokat nagy tapssal jutalmazó közönség hatására valóban élményt adóan látták el feladatukat. 'Marsay Magdát mégis külön kell említenünk, mert észrevehetően érett színpadi egyéniség, értékes orgánum, s a magyarnótaszerű Lehár- betétet kitűnően adta elő. S hogy a műsorban mégis tegyen egy csipetnyi próza, ónálló humor, kóstoló az operett savából-borsából, Kátai Gábor mondott összekötő szöveget a jól szer-, készteti és jól pergő pódi- «meJőadáshoz. (tettess) Hogy élnek Ózd, Dunaújváros lakói ? Á tv társadalomtudományi szerkesztőségének műsortervéből A dolgozok mindennapi életének alaposabb megismerésére a jelentős évfordulókról való megemlékezés jegyében állította össze idei műsortervét a televízió társadalomtudományi szerkesztősége. A produkciók közül élénk visszhangra számíthat az a többrészes filmsorozat, amellyel Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója előtt tisztelegnek. A sorozat azt kívánja bebizonyítani, hogy Petőfi nemcsak halhatatlan lírikus volt, hanem azok közé tartozott, akik koruk emberei közül a leg- ? messzebbre láttak. Hatré- > szes összeállítás foglalkozik —- Pest, Buda és Óbuda egyesítésének tiszteletére — fővárosunk históriájával. Eredeti dokumentok fel- használásával, a kortársak vallomásaira alapozva forgatják azt a kétrészes produkciót, amelyben Károlyi Mihály tevékenységével, életével ismerkedhet meg a néző. Tizenötperces összeállítás emlékezik meg a kommunista kiáltvány megjelenésének évfordulójáról. Az idei év egyik legjelentősebb vállalkozása az a szociográfiai sorozat, amely a főváros munkáskerületeinek, továbbá Ózd és Dunaújváros lakóinak életmódját, életformáját „térképezi” fel. Ötrészes sorozat készül Előítéletek címmel. Ebben szó lesz a fiatalok és öregek, férfiak és nők, valamint a nemzetiségek közötti látszólagos és valódi ellentétekről, Tokaj címmel a város megalapításának 900. évfordulójára háromrészes produkció kerül a nézők elé, amely a környék gazdasági problémáit elemzi, s bemutatja Tokajt, mint a hazai bortermelés egyik legfontosabb centrumát. Egy &YMfWm jw*» jimm JU,**««*» másik sorozat három város Kecskemét, Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza fejlődésének gondjait tárgyalja. Ü.i, kéthavonta jelentkező nyelvművelő műsor is indul az idén, ismert 'nyelvészeink közreműködéséveL Megjelent a Béke és Szocializmus új száma A folyóirat 1973. évi első számának Elmélet című rovatában Pjotr Gyemicsev „A fejlett szocializmus — a kommunizmusba vezető út egyik szakasza” című tanulmánya az olyan fejlett szocialista társadalom jellemző vonásait vizsgálja, amelyben már megérlelődtek a feltételek a kommunizmus építéséhez. Ludwig Müller és Fritz Risché a multinacionális konszernek stratégiáját veszik szemügyre, folytatva ily módon az állam- monopolista kapitalizmusnak a folyóirat előző számaiban megkezdett tárgyalását. A szerkesztőség' közli Albert Norden megemlékezését a „Kommunista Kiáltvány” megjelenésének 125. évfordulójáról, valamint Lenin „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban” című művének mai jelentőségéről egy nemzetközi kutatócsoport munkáját. Ugyanebben a rovatban ismertetést olvashatunk Leonyid Brezsnyev beszédeinek és cikkeinek harmadik gyűjteményes kötetéről, A Politika rovatban Jorge del Prado, a Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára a Peruban végbemenő forradalmi folyamatot vizsgálja, ismerteti a kormány által eddig végrehajtott, valamint a tervbe vett intézkedéseket. A folyóirat szerkesztősége kérdéseket intézett több szocialista ország tervintézmé- nyeinek vezetőihez a tervezés és a gazdaságirányítás náluk alkalmazott módszereire vonatkozólag, s ebben a számban közli a Bulgáriából, Lengyelországból, az IMDK-bói és a Szovjetunióból érkezett válaszokat. A Pártrovat egyebek között az osztrák és a dán kommunista párt egy-egy képviselőjének párbeszédét tartalmazza, amelyben beszámolnak a hasonló feltételek között működő pártjaik .tevékenységéről. - Luis Carlos Prestes, a munkás- mozgalom nagy veteránja, elbeszéli életútjának egy szakaszát. A folyóirat továbbá híreket és adatokat közöl testvérpártjaink életéről. tleresegék szerelme Jószágokat őrizó, terelge- tő-legeltető pásztorok, juhászok, csikósok, gulyások és kanászok kezében megszokott szerszám volt a bi- zsók. Ezzel a kopott pengéjű bugylibicskával faragták fába és csontba, karcolták szaruba és bőrbe remeklő díszítéseiket. A nagytályai Herczeg család semmilyen ágazatában nem találni jószágőriző, legelő-mezőket járó elődöt, az Elzász-Lotha- ringiából magyar földre át- teiepedett ősnek is ács és kőműves volt a tanult mestersége, a mai utódok mégis nagy ügyességgel forgatják kezükben a faragókéseket. A család tiszta, gondozott otthona a fából faragott holmik valóságos múzeuma. A hatvannégy éves Herczeg Mátyás látható gyönyörűséggel mutogat minden darabot, amit fia faragott meg ráérő idejében — cseresznyefából, szilva-, körte- és diófa törzséből. — Gyermekkoromban én is sokat farigcsáltam —pergeti vissza emlékeinek filmszalagját. — Apám azonban semmibe vette ezt a hajlandóságomat, sokat szidott miatta, s mindig azt mondogatta, hogy keressek magamnak valami hasznosabb munkát a ház körül, vagy a jószágok mellett. Titokban faraghattam csak, elbújva a mustra tekintet elöl. Apám így is észrevette, mit művelek, s amit faragtam, azt nagy méreggel mind szétrontotta, összetörte* Díszes nagy dobozt hoz elő a belső házból, megsimogatja. Ezt a holmit jó harmincöt esztendeje készítette a szép és fiatal Méhész Erzsébetnek akit feleségül is vett. A doboz tetejét intarzia, finom faberakás díszíti, középen a szeretett nő monogramjával: M. E. Herczeg Mátyás mai nap is kedvvel, szenvedéllyel farag. Figurális faragványa, a figyelő gém, modem vonalaival vonzza magára a tekintetet. Választékos ízlésről, gazdag formákul túráról tanúskodnak szögletes virágtartó botjai is. Herczeg Mátyás azonban sokkal inkább büszke azokra a fa- ragvánvokra. amelyek fiának ügyes keze munkái. — Az apám nagyon tiltott engem a késtől, a fától, de én nem tettem ezt, időt engedtem fiamnak a faragésAAAM/W/WAM^WWWW'AA VW/Wv .'.\‘ A ‘. v ALLAN STARK; Vak vezet világtalant Dakes tudta, hogy zsákutcába jutott, öt napja csapdában volt: Üldözői éjjel-nappal várták, mert tudták, hogy előbb-utóbb elő kell bújnia rejtekhelyéről. Nem türelmetlenkedtek, nem siettek. Dakes kilesett a függöny mögül. Izgalmában körmeit rágta, és nézte a szürke gépkocsit meg két utasát. öt napja nem vette le szemét a gépkocsiról, és a benne ülők sem fordították el tekintetüket a ház bejáratáról. Megfogták! Nem léphet ki a kapun észrevétlenül. A tél megkopasztotta az ágakat, az úttestet pedig finom jégréteggel borította be. A gépkocsik óvatosan közeledtek a sarki villanyrendőrhöz. Dakes ellépett az ablaktól, és végignézett börtönén, a szegényesen bebútorozott albérleti szobán. Nem halogathatja tovább, ki kell innen jutnia! Az a kevés élelmiszer, amit hozott, már tegnap elfogyott. Egyetlen húsdarabka maradt még meg, és nem mert hozzányúlni, mert félt, hogy mi lesz azután. A folyosó túlsó végén egy sovány, kopott világtalan ember élt. Vezetője, egy kiöregedett kutya is alig tántorgott már az éhségtől. A folyosó végéről hirtelen zaj hallatszott. A vak ember ment a fürdőszobába, óvatosan kopogva botjával. Üaktíi oiáb luuttt a nevéfr csak ’ annyit lesett el, hogy kutyáját Buchnak hívják. S ebben a pillanatban életmentő gondolata támadt! Megkísérli a lehetetlent. Bármi vár is rá, még mindig jobb megoldás lesz, mint éhen dögleni a kopott szobában. Éhezni ilyen halom pénz mellett. ötvenezer dollár! Hánynom bocsátják meg, ha saját fajtájuk rabolja ki őket. Kibérelte hát magának ezt a kis szobát, remélve, hogy biztonságban lesz addig, amíg a többiek elfelejtik a dolgot. Két órával később azonban már ott állt a szürke gépkocsi a ház előtt. Megvárta, hogy a« öreg szór átszámolta már azóta, hogy a sötét fasorban kiragadta a banda pénztárosának kezéből. Szerencsétlenségére azonban a pénztáros nem szenvedett ki rögtön, jutott rá ideje, hogy beköpje a gengszterbanda főnökének, Dakes pedig tudta, hogy halálos ítélete alá van írva. A banda tagjai ugyanis soha visszatérjen szobájába, akkor felkerekedett, a pénzt a kabátja alá rejtette, és felragadta a megmaradt hússzeletet. Bekopogott az öreg ajtaján, és választ sem várva benyitott. A vak ember az asztal mellett iilt, világtalan szeme a belépő felé fordult. — Ki (Mg mit sksr? sokhoz. Láttam, hogy hajlandósága, tehetsége van a gyereknek, sokat biztattam, hogy abba ne hagyja a faragást. Jóleső érzés, hogy a hosszú évek során gyakorlott faragóvá mívelte magát. Jó példa volt a fiú, ifjú Herczeg Mátyás előtt az apja, kinek ügyeskedését, remeklését megbámulta, megkedvelte, utánozta, akitől a szerszámjárást, a fogásokat, a formákat elleste, megtanulta. — Nem is tudom pontosan — mondja most —, hogy mikor is fogtam kezembe először a kést, a fát. Arra már jobban emlékezem, hogy ötödikes koromban játékokat fabrikáltam. Kis traktort faragtam, hozzá olyan cséplőgépet, ami mozgott, működött is. Kis seprő verte ki a búzakalászból a szemeket, s még a szalma is kijött a szerkezetből. Űjra meg újra sorra mustrálom a faragott tárgyak tarka sokadalmát. Vannak itt különböző fatányérok, sajátságos, égetett mintázatokkal díszítve. Különösen szépek, tetszetősek a kopjafákat utánzó virágkarók. S található a remekbe kezűit holmik között egy ital víznek való csanak, stilizált fákkal díszített mericske is. Ifjú Herczeg Mátyás faragó mesterségének híre jóval túljutott már a falu, Nagytálya határain. Díszes virágkarói sokak tetszését megnyerte, s nem kevesebb, mint 1600 darabot faragott meg a Háziipari Szövetkezetnek, holland rendelésre. És járt már Herczegéknél amerikai néprajzkutató is, aki sok holmit megvásárolt. — Minden faragásomat zsüriztetem a Népi Iparművészeti Tanáccsal. Sajnálom, — Semmi izgalom, öreg — nyugtatta meg. A kutya hátsó lábain ült, fejét hallgatózva íélrebillentette. Ez a kutya volt Dakes tervének főszereplője. Odatette a hússzeletet a kiéhezett eb orra alá, Buch mohón kapott feléje. — Buch, mit csinálsz, Buch! — kiáltott fel az öreg. Dakes felragadta a vak ember botját, lelökte az öreget a székről. Az asztalról felkapta a fekete semüveget, és orrára illesztette. Ügyszólván semmit sem látott, de azt nem is tartotta fontosnak. Legalább élethűen el tudja játszani a vak szerepét, csukott szemmel a kutyára bízza magát. Ha látják, hogy bizonytalanul lépeget, senki em fog gyanakodni. Észre em veszik. Magára húzta az öreg fosz- )tt kabátját is. Buch nem til- ikozott az ellen, hogy sétál- i vigyék. Valószínűleg már agyon szeretett volna friss ■vegőre menni. Az öreg szo- áján pállott volt a levegő.. Dakes biztos volt benne, uogy a csel sikerül. Annál inkább, mert üldözői nem dolgoztak közvetlenül vele, nem ismerték föl. És egyébként is, ki figyel fel egy világtalan emberre meg a kutyájára! Mélyet lélegzett, felhajtotta kabátgallérját, és kilépett az utcára. Az útkereszteződés felé irányította Buchot. Mihelyt a sarok mögé ér, örökre kikerül üldözőinek látóköréből. Éles, hideg szél fújt, az utcán alig járt valaki. Dakes csukott szemmel, botjával ko- SG^lsttva az utaí aránylag hogy nem mutathatom meq legújabb munkámat, ami ugyancsak a zsűri értékelésére vár. Egyetlen fából faragtam ki kanalat, kést és villát, amit 20—20 szem falánc és egy nagyobb láncszem fog egybe. — Skicceket, tervezetet készít? — Legtöbbször előre megtervezem, mit is akarok megfaragni. Ám nem ritka az sem, hogy amit kigondolok, azt rögtön megcsinálom. — Tanult rajzolni? — Csak annyit, amennyit minden gyerek tanul az iskolai rajzórákon. — A faragó mesterségnek van-e valami titka? — Türelem és sok, lassú munka. Mást nem tudok. — Tervei? — Amit faragok, azt mind elviszik tőlem. Egyszer, mikor itt a népházat felavatták, volt egy kiállításom, annak darabjait is szétvitték. Szeretnék egy nagyobb kiállításra való anyagot ösz- szefaragni, ez lenne a legnagyobb vágyam. Kiballagunk a műhelybe. Frissen hasított fa jóízű illata tölt be mindent. Ifjú Herczeg Mátyás a gyalupa- don heverő faragványok között keresgél, s egyszerre felragyog az arca. — Ezt a munkát nézze meg — mutat fel egy fehér szögletes botocskát. — Gyönyörű darab, ugye? Kisfiam, a harmadik osztályos Lali faragta. Lali apja háta mögé húzódik. Apja ügyeskedését, remeklését figyeli, hogy mint egykor ifjú Herczeg Mátyás az édesapjától, a szerszámjárást, a fogasokat, a formákat megtanulja, ellesse. Pataky Dezső gyorsan haladt előre. Az útkereszteződésnél kísértésbe jött, hogy legalább egy szem- pillantást vessen a forgalomra, de aztán legyőzte magában a vágyat. Buch nem állt meg. Dakes kitapogatta a járda szélét, és lelépett az úttestre. Ebben a pillanatban közvetlen közelről éles dudálás harsant föl. Fékek csikorogtak. Elsőnek a villanyrendőr tilos jelzését látta meg, aztán egy feltartóztathatatlanul közeledő óriási tehergépkocsit. Futni próbált, de késővolt. A gépkocsi ütközője elkapta, és úgy repült a levegőben, mint egy élettelen kócbaba. Először nem érzett fájdalmat, csak valami furcsa zsibbadtságot. Buch a járda szélén ült, mintha rá várna. Aztán minden elhomályosult előtte. A sors ellene van. Sikerült volna elszöknie, ha nincs ez az ostoba kutya, és a villanyrendőr piros fénye. A fájdalom hullámokban árasztotta el. Járókelők gyűltek köréje. Többé nem látta őket, de hallotta a hangjukat. — Hej, Al! Vagy nem Al ez? — Persze, hogy nem. — De hát ez Buch, a kutyája. — Onnan is tudom, hogy ez nem AI. Ö ugyanis soha nem jött volna ki az utcára Buch-csdl. — Hogyhogy? — Szerencsétlen kutya egy hónappal ezelőtt megvakult as öregségtől.
