Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-31 / 25. szám

8.20 9.00 9.20 10.05 10.49 11.30 12.20 12.35 13.20 13.40 14.10 14.30 14.44 15.10 15.45 15.52 16.05 16.35 17.20 17.40 17.55 18.38 19.25 20.12 21.00 22.20 22.50 23.05 0.10 KOSSUTH Áriák. Egy jenki... 24. rész. Musicalekből. Nyitnikék. Zenekari muzsika. A Szabó család. Ki nyer ma? Tánczene. Terv és valóság a mezőgazdasági üzemekben. Népi zene. Kamarazene. Operettdalok. Válaszolunk hallgatóinknak. Marsall a kürtszó! Kórusunk Petőfi-kalendárium. Diák tarisznya. Kórus pódium. A fonogramtól a sztereó- lemezig. 3. • Ki port. Népi muzsika. Madách világa. Vn. Zenekari hangverseny. Gondolat. Tölt són egy órát kedvenceivel. Sanzonok. Olvasólámpa. Kamarazenei hangverseny. Opei e itkettősök. PETŐFI 8.05 Kőrusművek. 8.20 Népi zene. 9*03 Kamarazene. 11*55 Néhány pere tudomány. 12,ü® Zenekari muzsika, 13.40 Orvosi tanácsok. Kettőtől — hatig ... Zenés délután. 18.20 Szóljatok, szép szavak! 20.25 Kis magyar néprajz. 20.33 Kodály: Háry János. 22.45 Hang versenynaptár. 23.15 Népi muzsika. S3 MAGYAR Iskola-*». Delta . Az Iskolai dolgozat Magyarul beszélő NSZK tv-íiim. Del-Tuneäabasv (NSZK film.) Irány az egyet«» 1 TFSE—Daugava Rig» SK női kosárlabda» mérkőzés. Rólad vsa •aa»'- SlágenszervSs. L Esti mese, Tv-hícadő. A biedermeier szekrény Magyarul beszélő Olvasd és add tovább. Dók.-játék. Az én csatorna«», Tv-híradA, POZSONYT ».« ée S1.28 Tv-hfradó. 20.00 Egy férfi, aki Isten akart lenni., Tv-Játék. 21.40 Emberek és a történelem. ( 9300 9.3» i 10.0S 11JS 1«JS 17.00 13.20 18.55 19.2« I3J0 20.00 30J0 2L» ?HCSU EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4 órakor: A fekete város Kétrészes színes magyar fBm, (Dupla belyárak) Este 8 órakor Nászéjszaka » börtönben Színes olasz film vígjáték. EGRI BRODY (Telefon: H-OTJ Fél 4 órakor ,lé estét, Mrs CampbeH Színes, szinkronizált ameri­kai film vígjáték Fél 8 órakor Menekülés. I—II. rész Színes, szinkronizált szovjet film. (Másfélszeres helyárak) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Bolondos újoncok HATVANT VÖRÖS CSILLAG Joe Hill balladája HATVANI KOSSUTH Dél csillaga Kihez forduljunk? Az egri Tinódi utcai nyug­díjasoknak az a panaszuk, hogy a havi nyugdíj össze­gét soha nem kapják meg időben, pedig az idős embe­reknek bármilyen kevés is az összeg, szükségük lenne a pénzre. A Tinódi utcaiak fi­zetési napja minden hónap 22-e, s ez több éven át így is volt. Most hosszabb idő óta a posta ezt az időpontot megváltoztatta 23-ára, ame­lyet a kézbesítő azzal indo­kolt, hogy a körzetéhez csa­tolták a Hadnagy utcai lakó­telepet is. Gyakran meg­történi, hogy jóval a módo­sított időpont után kapták meg az idős emberek a nyug­díjat. Az eltolódásokat azzal is indokolták, hogy a fő­pénztár kevés pénzt adott és így a Tinódi utcára már nem jutott. Az itt lakó idős emberek eddig még nem kaptak elfogadható indok­lást jogos panaszukra. Kihez forduljanak ezek után? Istványi Miklót Eger Terven felül A Heves megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat hatvani 3101-es áruházá­nak dolgozói az elmúlt éves tervüket 17 százalékkal tel­jesítették túl. Ez azt jelenti, hogy az előirányzott 32 mil­lió 760 ezer forint helyett a forgalom több mint 38 mil­lió forint értéket ért eL 1972-ben az áruházban igen. eredményes és közvetlen kapcsolatról beszélnek, ha szó esik a más megyék te-' rületén levő nagykereske­delmi vállalatoknál. Ami a gondokat illeti, az utóbbi időben problémát jelentett az áruház részére a zsír és húsféleségek megfelelő biz­tosítása, Szőcs Tetette Hatvan Több figyelmet érdemelne Mindé» esetben örCtfftnk. ha eredményesen működő, fejlődő művelődési-kulturá­lis életről számolhatunk be egy-egy község kapcsán. Az utóbbi időben egyre több ilyen intézmény létesül He­ves megyében. Éppen ezért tartjuk szomorúnak, az olyan eseteket, amikor például hosszabb ideig zárva tart valamelyik könyvtár, vagy művelődési otthon. Igaz, és ezzel tisztában is vagyunk, hogy a községi tanácsok anyagi eszközei korlátozottak. Fontos az út-, a víz- és a vi­lágítási hálózat fejlesztése, a kereskedelmi hálózat bőví­tése. Néhol e rangsornak csak a végén találkozhatunk a kulturális intézményekkel. Néhány éve módomban áll a gyöngyösi járás községi könyvtárainak munkáját, te­vékenységét figyelemmel kí­sérni. A fejlődés ténye vitat­hatatlan: 1970 és 1972 között a járásban 8 könyvtárat épí­tettek. Ám néhány helyen ezek az intézmények eléggé furcsa helyzetbe kerültek. Az is megesett, hogy a könyvtár bezárása után egy teljes esztendeig nem tudtak helyet biztosítani a könyvek­nek. Az irodalmi anyagot becsomagolták, és az évi be­szerzési keretet sem hasz­nálták fel folyamatos vásár­lásra. Magyarul: semmiféle könyvtári tevékenység nem történt az illető községben. Példa erre Márkáz könyvtá­ra. Az elmúlt három évben szinte kibírhatatlan, egész­ségtelen körülmények között kölcsönzött az abasári köz­ség könyvtára. A felelősség megállapítása természetesen nem az én dolgom, ám őszin­tén csodálkozom azon, hogy sem a tanács, sem a községi pártszervezet nem vette ész­re ezeket a mostoha körül­ményeket. Nem az a célom, hogy megkon d í team a vész­harangot, de az eredmények ilyen furcsa alakulása el­gondolkodtató. Remélem, hogy a gyöngyösi járás né­hány községénél tapasztalt visszásságok és problémák rövidesen megoldódnak. Baranpi Imre Gyón gyes Mesélnek a pecsétnyomók Érdekes kiadványt jelente­tett meg a Borsod megyei Levéltár a helytörténeti ku­tatók munkájának megköny- nyítésére. A negyvenhat ol­dalas füzet katalógusszerűen közli a Borsod és Zemplén megyei községek feudális ko­ri pecsétnyomóinak hiteles leírásét. A levéltárban száz­nyolcvanhárom olyan fém pe­csétnyomót őriznek, amelyek 1556. és 1845. között készül­tek. A gyűjtemény mind köz- igazgatási mind helytörténeti vonatkozásban különleges ér­tékű segítséget nyújt a he­lyi fémművesség történeté­nek megismeréséhez. A pe­csétnyomókra vésett emblé­mák az észak-magyarországi községek sajátosságait feje­zik ki. A jobbágyfalvak pe­csétnyomóin például a szán­tóföldi gazdálkodást kifejező jelvények: ekevas, csoroszlya, sarló, kasza, szórólapát, bú­zakalász és kéve látható — jelezve, hogy a feudális köri településeken az uralkodó művelődési ag a gabonater­melés volt. Uj állatkórház Székes­fehérvárott Megkezdődött a gyógyító munka hazánk egyik leg­korszerűbb új állategész­ségügyi létesítményében Székesfehérvárott. A f„j< megyei Állategészségügyi Állomás állatkórháza 20 nagy, és 40 kisállat gyó­gyítására, kezelésére alkal­mas. (MTl-foto — Jászai Csaba felv. — KS) A tél madarai (4) Ä fák doktorai Erdeink, kertjeink és park­jaink közegészségügyeit inté­zik a fák doktorai, a harká­lyok. Miként az orvos a tü­dőgyulladásra gyanús beteg mellkasát végigkopogtatja, szemlélve a tüdő esetleges zörejeit, a hang nyomán kö­vetkeztet az esetleges izzad- mány-felhalmozódásokra, ka- vernákra, úgy kopogtatják ki a harkályok' a beteg fák szú­ette, cincérrágta „kavernáit”. Mivel télen gyakran kerül­nek szemünk elé, ismerked­jünk meg velük is. Testük felépítése és élet­módjuk szorosan alkalmaz­kodott a környezet viszo­nyaihoz. Életterük a fák me­redek sudarai, ahol legföl­jebb a csúszkákkal és fóku­szokkal kell osztozniuk, és csak részben, mert a harká­lyok a kereg alatti farész íelíorgatásával jutnak el mé­lyen lapuló zsákmányukhoz, addig a csúszkák csak a fel­színesebb rejtekhelyeken meghúzódó kártevők pusztí­tásában jeleskednek. E mun­kamegosztás mindkét fél szá­mára biztosítja a napi bete­vő falatot. A harkályok népes táborá­nak egyik igen hasznos tag­ja a zöldharkály. Hullámzó repüléssel száll fáról fára, s közben jellegzetes klü-klü- klü hangját hallatja. Kert­jeinkben könnyen észreve­hetjük vérpiros fejtetőjét, nyakszirtjét és bajúszfoitját, mely nagyszerűen illik fűzőid testéhez. Óvatos és nyugta­lan madár, mely nem csupán a fák törzsén kutat élelem után, hanem a földön is ügye­sen ugrabugrál táplálékért. Sztyepan Mhargrdzefi: A jubileumi beírás URYEIET Egerben. 19 órától csütörtök reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Tele­fon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök ; reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele- ! fon: 117-27.) Olvassa U Qlúpú4iáq,at A panaszkönyvben ponto­san kilencvenkilenc bejegy­zés volt. Az étterem veze­tője egyetlenegyre sem rea­gált. Sőt, nagy izgalommal várta a jubileumi, a száza­dik bejegyzést. Legalább úgy izgult, mint ahogy a rendezők szoktak, izgulni a századik előadás előtt. A főnök a tegnapi újság­ban azt olvasta, hogy a metró milliomodik utasát egy egész évre szóló bér­lettel a-iándé kozták meg. Va­lami ehhez hasonló, remek dolgot kellene kitalálni, hi­szen rendkívüli nap a mai: megjelenik a századik pa­nasztevő. Mit lehetne tenni? Köszönje meg a beírást? Há­látlan dolog. A jándékozza ne­ki a színházbérletét? Nem, ez sem jó! Végül dönt a főnök: „Tiszteljük ember­társainkat, legyünk humá­nusak. Az ünnepelt teljesen ingyen ebédelhet.’’ Az étterembe bejött egy aktatáskás férfi. — Ennek a pasasnak vi­szályt keltő kinézete van, maga a megtestesült Luci­fer — jelentette a kalkulá­tor. Amikor emberünk leült, körülfogták a pincérek. A vendég elcsodálkozott a szo­katlan, sőt kellemetlen fi­gyelmesség láttán, majd így szólt: — Kérek szépen.. — Azonnal! — kiáltották a pincérek kórusban, s ahá­ny an voltak, annyifelé sza­ladtak. S ekkor hirtelen előkerült a pam&zkönuv* _______ — De én menüt kérek! — így a vendég. — Ez egy nagyon étvágy- gerjesztő könyvecske —pró­bált tréfálkozni az étterem vezetője, majd látvcp, hogy a vendégnek nincs humor­érzéke, türelmetlenül foly­tatta: — Az isten szerelmére, ír­ja be, kérem, gyorsan a pa­naszát, mert nyakig va­gyunk a munkában. — Hogy írhatnám be. mi­kor még nem ettem sem­mit?! Ez ugyanolyan fele­lőtlenség lenne, mint kriti­kát írni egy el nem olva­sott regényről. — Maga, ugye író? — kérdezne ekkor a főnök. — Igen. Írtam már re­gényt egy bisztró hétköz­napjairól, de azt mondták, hogy a téma már nagyon elcsépelt. Most az önök ét­terméről szándékozom írni. Az anyaggyűjtésnél tartok, igy szeretnék megismerked­ni kQttuháMkkal, Eausgóml. Igen hasznos harkály a nagy fakopáncs is, mely vi­lágos hasával, piros farokal­jával, vörös szemsávjával, fekete alapszínű hátával már messziről feltűnik. Géppus­karopogáshoz hasonló hang­gal kopogtatja a beteg fák törzsét. Gyakori „belgyógyásza” beteg fáinknak a középfako­páncs. Tollazata hasonló a nagykopáncséhoz, azonban fejtetője piros. Testének két oldala is piros. Főleg domb­vidéki tölgyesek madara, de kik-kik-kik hangját télen kertjeinkben és parkjainkban is hallatja. A varjú nagyságú fekete harkály inkább a bükkösöket kedveli. A hím fejtetője és tarkója piros, a tojónak csak a tarkója ilyen színű, egyéb­kent fekete. E nagy termetű madár emberkerülö. Ott azonban, ahol nem bántják, bizalmassá válik. Számuk egyre ritkul, mert a fészke- lésre alkalmas nagyméretű odvak nálunk hiányoznak. A kisfakopács és a fehér hátú fakopács szintén hasz­nos madaraink. A harkályok lábai zömö- kek és jól hozzásimulnak a fák törzséhez. Erős karmú ujjaik közül kettő előre, ket­tő pedig hátrafelé irányul. Az előreállók a kapaszkodásban, a hátrafelé nézők pedig a tá­maszkodásban segítik. Ru­galmas gerincű, farktollai jó támasztékot nyújtanak, s megakadályozzák a hátracsú- szásban. A fák törzsén mindig ol­dalról fölfelé kúsznak, jobb­ra kanyarodó csavarmenet­éig harcsót és egy ásvány-: vizet kérek. A pincérek pillanatok', alatt teljesítették a rende-\ lést. Egyedül hagyták, csak messziről figyelték. Az ásványvizet nem itta meg. Talált valamit a tá­nyér alján. Nagyon meg-■ örült. Kinyitotta a panasz­könyvet és írni kezdeti. Az üzletvezető rendkívül bol­dog volt. Nem is csoda! ír-] ják a jubileumi oldalt. A vendég, miután befe-] jezte az írást, a számlát' kérte. — Már rendezve van —: mondta a pincér. — Hogyhogy rendezve? Ugyan, ugyan!... — azzal] az asztalra dobta a pénzt,] fogta a táskáját és elégedet­ten távozott. A cpanaszkönyvben e: állt: „Már három hónapja ke-« resek ilyen méretű facsa- ■vart, s ma végre találtam az önök harcsájában! Kö­szönöm a figyelmességet. $ Holnap is jövök, mert még' legalább két darabra van szükségem.” ben. A csavarmenet révén csökkentik a lejtő szögét. Rö­vid távon hátrafelé is mo­zognak, de sohasem fejjel le­felé. A függeszkedés alapter­mészetük, még odvaikban is ilyen testhelyzetben alsza­nak. Hosszú, vésőszerű csőrük­kel pompásan le tudják hán- tani a fák kérgét, fejükkel pedig gyors és erőteljes üté­seket tudnak mérni az ágak­ra, azért, hogy kihallgassák, nincs-e bennük rovarrágta kongó üreg. Az erős igénybe­vétel miatt koponyacsontjaik igen vastag falúak és szilár­dan összenőttek egymással. Nyakizmaik is erősek és fej­lettek. Ha a fa kongása zsák­mányt ígér, szétforgácsolják a kérget, majd hosszú hátra­felé álló sertékkel tűzdelt, ra­gadós és horgas nyelvüket a rovar járatába dugjak, s fel­nyársalják a káros farontó- kat. A hosszú nyelv kilökését egy rúgőszerűen görbült,, nyelvkilökő izom is lehetővé teszi. Közvetett hasznuk a fészekodú-készítés, amellyel ellátják az apró énekeseket lakással. dr. Vajon Imre Fordította: Vetélkedő — bányászoknak A szénbányák > mind telje­sebb gépesítését követően nő a bányáázok szabad ideje, s több energiát tudnak fordí­tani kurturálódásra, műve­lődésre is. Mind nagyobb a forgalma 64 bányász műve­lődési háznak, ahol a szak- szervezet irányításával gaz­dag programot biztosítanak. Most két új vetélkedő szer­vezését kezdték meg. Az egyikben a szocialista bri­gádok mérik össze szakmai tudásukat, műveltségüket, összesen 5240 brigád vesz részt ebben a nemes versen­gésben. A vetélkedők a kü­lönböző üzemeknél már megkezdődtek, s a legjob­bak erőpróbájára a bá­nyásznapon kerül majd sor. A szocialista brigádok ve­télkedőjével egy időben ke­rül sor az ifjú bányászok versenyére, amelyet a Pető- fi-évforduló jegyében ren­deznek meg. Ez a verseny is sajátos arculatot kap a bá­nyászok körében: erre az alkalomra összegyűjtötték az utolsó száz év legszebb bá­nyásztémájú verseit es azok kötelező versenyszámként szerepelnek majd. Nyolc­százötven ban.vászverset vá-> lógattak ki, ezek mindegyig ke elhangzik majd a külön-« böző rendezvényeken. üaJw. Attila > 1973. iaauat 31,, »ento

Next

/
Thumbnails
Contents