Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-30 / 24. szám
Pillantás az alkotóműhelybe Mester és tanítvány Nevelés. Egyesek — sajnos kevesen — esküsznek r<i hogy tudomáhy, méghozzá a javából. Mások — sajnos sokán — azt vallják, hirdetik, hogy mindenki ért hozza, mszen valamilyen ló; mában, valahol, valakit iti: .Jenki nevel. Ez esetben a kisebb han- gauknak van igazuk, még akkor is, ha bátortalanok. Mögöttük a kevéssé méltányolt érdem: észrevétlen nevelik a jövő nemzedékét, sejtéseikre, érzékükre alaporva. Nem könnyű munka, mert ahány gyerek, annyi gond. s megoldás után hiába lapoznak a nagy könyvben. Izgalmas munka. S hogy mennyire az érdemes lenne bizonygatni. Ám ennél többet mond a valóság. Ellátogattunk a lőrinci József Attila Ifjúsági Nevelőotthonba,, s'kerestünk egy hányatott sorsú diákot, s' kérdeztük a nevelőt is arról, hogyan próbál embert formálni abból az ifjúból, aki régóta nem ismeri a tilos jelzés fogalmát. András jó megjelenésű, értelmes tekintetű fiatalember. Az érdeklődés nem lepi meg, készségesen beszél önmagáról, regénybe illően változatos életéről, holott büszkélkedésre vajmi kevés oka-van. Hallgassuk csak őt: — A cirkusz négyéves koromban kezdődött. Apámhá- /.asság töressél vádolta anyámat, holott neki is lett volna miért hallgatnia. Jötteka civódások, apám egyre jobban ivott. Nem maradt pénz, végül is elváltaké Sátoraljaújhelyre kerültem nagyszülőimhez. Nekem' tetszett, hiszen azt csináltam, amit akartam, elsős koromban már cigarettáztam, rászoktattak az idősebb barátok. Iskolába se szerettem járni, inkább horgászni, csavarogni volt kedvem. Barátaimmal loptuk a cigarettát, később a galambokat is, mert akkoriban a galambtenyész- . tés lett a hobbynk. Irtó tetszett a verekedés, erre is az idősebbek szoktattak rá, biztatva, hogy ne hagyjam magam. Hatodikos koromban megbuktam, akkor halt meg tüdőrákban nagyapám is. Anyámhoz kerültem, de nem állhattam tnostohaapá- mat mert utált, s lopásra biztatott. Egyszer fejbe vágtam egy kővel. így aztán Zala megyébe. Botfára kerültem, nevelőintézetbe. Onnan megszöktem, el is jutottam Keszthelyig. Pénzem nem volt, ezért leütöttem egy ittas embert, s elvettem a nála levő hétszáz forintot. Jött az aszódi nevelőintézet: ott igyekeztem zűrmentesen élni, mert azt mondták, hogy akkor hamarabb szabadulok. Végül egy év és két hónap után ide kerültem. ' Mondjuk el azt is, ami András beszámolójából kimaradt. Rendszeresen lopott, részt vett betörésekben, nagyobb verekedésekben. A családi körülmények juttatták vakvágányra, ott azonban hamar megszokta. Érzelem- világa kiapadt, sem családhoz, sem iskolához nem kötődött’ Nagyapja halálát úgy vette tudomásul, mint azt, hogy a szerdát a csütörtök követi. Egyetlen értékmérőként a vak erőt ismerte el, r az emberiesség emléke sem élt tudatában. A nagyobb erő, az aszódi kényszerű rendszabályok megtorpanásra késztették, de gondolkodásmódját vajmi kevés eredménnyel torpedózták. Aszódról Lőrincibe jött, az utolsó állomásra, ahonnan újra javító intézetbe vagy éppen az ifjúsági börtönbe visz az út. Van persze még egy lehetőség: az, hogy emberré válik, válhat. Ez azonban nem elsősorban rajta, hanem nevelőjén múlik ... Ügy látszik, sikerül. Vajon mit tett ezért Kós Zoltán nevelő, aki biológia- földrajz szakos középiskolai tanári diplomával a legnehezebb hivatást, a nevelőit választotta, s azt is az utolsó állomáson, Lőrinciben. Választotta és kitartott, hi- szien már öt éve dolgozik itt, s szándékában sincs máshová pályázni. — Mi a legnehezebb? — Nem könnyű válaszolni, mert ide csak kisiklott sorsú gyerekek kerülnek. Az iskolákban osztályonként legfeljebb két-három „nehéz esettel” kell megbirkózniuk a tanároknak, az osztályfőnöknek, nálunk viszont az ötvenöt fiúval egyénileg kell foglalkozni. Megismerni nem elég, érteni is kell sorsuk alakulását, csak utána jöhet a megközelítési módszer kutatása. Nem könnyű megtalálni, de a csalódások sora csak ezután jön. Mi nem. büntetünk, hanem nevelünk, vagyis kormányzónk, igazgatunk egy cseppnyi „államot” rendfenntartó erők nélkül, jó szóval, megértéssel, meggyőződéssel, törődéssel. Ültetni és gyomlálni kell eszméket, nézeteket, érzelmeket, s elviselni a kudarcokat úgy, hogy már az újabb módszereket kutassuk. — Lesz-e ember a 16 éves fiúból, lehet-e feledtetni a múltat, lehet-e plántáim uj hitet, szokásokat? — Az ellenállást, « mbit kísértését, a reflexszé formálódott reakciókat a legnehezebb legyűrni. Annál is inkább, mert ezek eleinte sűrűbben, de aligha kiszámítható periódusonként jelentkeznek. Ilyenkor úgy tű- ; nik, hogy minden korábbi; munka, alapozás hiábavaló '• volt. András itt is rossz baráti körbe került: a legnyer- sebb, a legdurvább diákunkra hallgatott, őt vallotta példaképének. Tudtuk, hogy ér- ; teknes, s azt is hittük, hogy ■ utat találunk zárt érzelemvilágához. Szerencsére barátja elkerült tőlünk. Ot I feladatokkal bíztuk meg, i szobaparancsnok lett, akadt tennivalója bőven, kifejthette cselekvésvágyát, szervez-: hetett, irányíthatott, a meg- ; bízatás lekötötte szabad ide- ! jének jó részét. Érezte, hogy ! bízunk benne, de azt is,! hogy figyelemmel kísérjük. Szereti a kertészmunkát, i mire innen elkeriil, szakmunkáslevelet szerez. Ha! igyekszik, mind több kimenőt kap, ma már látja, hogy 1 valamiért valami jár. Ez ! A Hanglemezgyártó Vállalat újdonságai Sok új, nagy érdeklődésre számottartó komolyzenei. lemez került az utóbbi időben a boltokba. A Hanglemezgyártó Vállalat „Zene mindenkinek” sorozatában jelent meg az a három lemezből álló album, amelyeken Kodály saját műveit vezényli. Ugyanebben a sorozatban jelent meg Cziffra György zongoraművész előadásában néhány Liszt Fe- renc-mű. Két Beethovenzongoraszonátát játszik Ga- ; bős Gábor. Üjabb lemezzel; bővült a befejezéséhez köze- ; ledő Bartók összkiadás. A ; népmeséi hangulatú Fából; faragott királyfi balettzene; teljes felvétele a Budapesti; Filharmóniai Társaság zenekarával -r- Kórodi András; vezényletével — készült. Ér- ; tékes lemez A magyar nép- ; zene című kiadványsorozat; most megjelent második al-; buma. Az eredeti folklór-; felvételekből összeválogatott, I s a magyar népzene minden ; típusát bemutató sorozat; újabb négy lemezét részle-: tes, a dalok kottáját is tar-1 t aim azó kkséröiuzex onagyapersze csak egy állomás, a torzulásokat folyvást nyesegetni kel}, akárcsak társainál, mert az új értékrend- szer nem alakul ki máról holnapra. Módszer? Ha nem haáznál a meggyőzés, akkor jön az egyéniséghez mért könnyed, de éppen az Achil- les-sarkon bántó javító csipkelődés. Ügy érzem, mindez nemhiába, mindez nem múlik el nyomtalanul. Mit sem sejtve erről beszél a fiatalember Is: — Jó a szabad idő, az is, hogy számítanak rám, s megbecsülnek azért, ha jól végzem a munkámat. Ügy tervezem, hogy a katonaság után levelező úton, felsőfokú technikumba járok, s utána csak kertészettel foglalkozom. Ne legyünk azért túlzottan optimisták, a fiatalemberben még él a múlt, mint hamu alatt a parázs, mégis megindult egy jobb felé vezető úton, amerre mestere, mesterei vezetik. Pécsi István A CSODABOKTOR. A közelmúltban, a televízió egyik adaptációjával foglalkozva azt a nagy bátorságot ugyan egyáltalán nem igénylő megjegyzést kockáztattam meg, hogy a magyar irodalom drámában, prózában, visszatekintve évszázadokra is, kimeríthetetlen kincsesházként várja a „Szezam, nyílj meg“ varázsszavát avatottan értőket és használókat. A televízió „szerzői gárdája” bízvást bővülhet ismert, vagy alig ismert múlt századbéli, vagy anakelőtti szerzők műveivel, még olyan áron is, ha néha a képernyőn derül ki, hogy sem a szerző, sem a műve nem érdemli meg, hogy aranynak mutassák, amikor réznek is műveletlen. „A csodadoktor” két törté- netecskéje, miután Vargha Balázs avatott kezébe került, éppen kétszáz év múlva az első „bemutató” után is friss és derűs népi hangon figurázta ki a pénzért szerelmet vásárolni akaró, a mindenfajta hókuszpókuszokban hívő Borka asszony történetét ama" György deákkal. A két darabból ötvöződött népi játék, Daróczi Bárdos Tamásnak, folklór ihletésű, játékosan gunyoros és magával ragadó dallamos zenéjével, kellemes és bíztató meglepetés volt. Félix László gazdag ötletei, kitűnő tempójú rendezése és a felszabadultan ko- médiázó színészek, közöttük is kiemelkedően Nagy Anna játéka valódi televíziós „csemege” volt. „A FEKETE MERCEDES UTASAI”, Lev Ginzburg interjúsorozatából, vagy ha úgy tetszik riportjaiból készült regényének a magyar televíziós változata. Hogy miért e krimis cím? —, nem tudom, csak sejtem. Valószínűleg felesleges „csomagolástechnikai” megfontolások vezethették a tévé illetékeseit. Az sem egészen tiszta előttem, miért volt szükség valamiféle brechti hangulatot árasztó, de nem emiatt, hanem önmagában véve is terjengősnek tűnhető bevezetőre, és mi szükség volt a különben kitűnően előadott songokra? Mindennek ellenére, vagy inkább mindezekkel együtt is izgalmas, drámai ihletésű volt ez a szembesítés. Mert Ginzburg, NSZK-beli barátja és segítőtársa közreműködésével önmagukkal, múltjukkal szembesítette az egykori és ma is annak maradt nácikat és a manapság azzá lett „második” generáció képviInrlác rr trrtrrrc^rrr Az. e^ri váfOSÍ ******* «vegházxabm •VwOőtllUklww vl lUv UumIU mar vetik az egynyári növények magnóit. Ae idén több mint nyolcezer tö máskáét, bénít ki a parkokba. (Fotoc Tóth Gfzetla.) selőit a ma Európájával, Megdöbbentő és rendkívül figyelemre méltó Ginzburg szereplőinek magatartása. A Bourbonok semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek, Hjalmar Schacht. u volt Német Birodalmi Barik elnöke, vagy Albert Speer, az egykori náci fegyverkezési miniszter semmit sem tanultak, de mindent elfelejtettek. Ök is, társaik is, mindazok is. akik életbe maradtak, s nyil- " ván azok is, akik már meghaltak. A felelősök nem fele- lőssek! És az új náci párt képviselője, aki mint pártja, úgy önmaga szintén semmit sem tanult, talán csak okult azt, — hogy ugyan nem mást, csak jobban kellett volna csinálnia Hitlernek és társainak mindazt, amit csináltak. És ez a „jobban”, — ez a legálisan működő nyugatnémet neonáci párt alapvető programja. Legalábbis Himmler veje, e pártnak az ifjúságért „felelős” vezetője szerint. Szász Péter, a forgatókönyv frója nagyszerű segítőtársa volt Szász Péternek, a rendezőnek, és megfordítva. Az említett hibáktól eltekintve merész és határozott vonalú rendezés, kitűnő képvágások, a néma filmek: szövegeinek dramaturgiai felhasználása egyaránt dicséri a forgatókönyvírót és rendezőt, akinek nagyszerű segítőtársa volt Bornyi Gyula kamerája. Kálmán György Ginzbrugja egyszerre volt kíváncsi riporter, fanyar intellektus és megdöbbent ember, a szavak nélkül is ítélkező é6 ítéltető vádló. De többi szereplőtársa is kiérezte és megértette e sajátos dramaturgia, eme újszerű televíziós játék lehetőségeit, ahol a tények dokumen- tativitása nem jelenthette egyben a dokumentumjátéle sajátos stílusát is. Rúttkai Éva, Bujtor István, Nagy Attila, Major Tamás és Kozák András emelkedett ki az igényesen játszó szereplőgárdá - boL Balázsovits Lajos Doktor Kristmannja szereposztásbeli tévedésnek tűnik. Gyurkó Géza Gotyár Gyula: Hősök regénye (10.) Szeretnem a ifúroPvcvC Hitelességé vei is alátámasztani az elmondottakat, ezért újra csak Nógrádi Sándorhoz fordulok és a könyvéből idézek: „Mindaz, amit eddig elmondottam, október 8-a és 15-e között játszódott le. És még az is, amit most említek meg. Még Moszkvából’ hoztam magammal két budapesti címet. Az illetőkkel valami módom fel kellett vennem a kapcsolatot, abból a célból, hogy a frontom át Budapestre menő elvtársak ott szállást találjanak. Azonkívül megvolt nálam az öreg Oczel János címe is Salgótarjánból, mint olyan emberé, akire munkámban számíthatok. Az elvtársak, akik ezt a címet adták, nem tudták, hogy Oczel bácsi akkor már nem élt. Én ezt szintén csak később tudtam meg, amikor leértem a salgótarjáni szénmedencé- be. A két budapesti cím felkutatása céljából elküldtem a fővárosba egy magyarul tudó szlovák elvtársat, akit Budapesten senki sem ismerhetett. Veié ment segítőtársa, egy magyarul nem tudó, de erős és bátor legény. Valahol Losonctól keletre mentek át a fronton.” A partizán kapitány most már sokkal óvatosabb volt, mint előző budapesti útja alkalmából. Igaz, olyan igazolványt szerzett, ' amivel akár a budapesti Wermacht- parancsnokságra is besétálÉtezrtft: a sssenencset Wte? Vác közelében járt, amikor az országúton egy motorjai javító német járőrbe botlott. Ritkaság volt ebben az időben már, hogy valaki egyedül induljon útnak katonai gépjárművel. Most mégis egy szem némettel állt szemben és ő volt az erősebb, mert kihasználta előnyét. A német a gyertyát fis»-; Irtotta, amikor mögéje k>- pózotí. Égy mozdulat és a német géppisztolya Barbárjuk kezében volt. A partizánharcok során annyi német tudás már ragadt rá, hogy elbeszélgessen foglyával. — Ausziehen! A mellének szegezett gé*>- pisztoiy egyből értelmessé tette a motorost Levetkőzött és egyszál fehérneműben vágott neki a városba vezető útnak. A partizán kapitány pedig lehúzódött a Duna-partra és beöltözött németnek. Zsebében ott volt a nyílt parancs, amely Budapest körzetére szólt és szabad mozgást biztosított számára. A többi már gyerekjátéknak tűnt. Két napot töltött Budapesten. Megtalálta az egyik címen azt az asszonyt, akit keresett. Megbeszélte vele, hogy lakója érkezik, akit rejtve kell fogadnia és sem az érkezésről, sem itt- tgrtőzkodásáról senkinek nem szabad tudnia. Barborják Pál nem éhezett Budapesten, Jó valu- .1ÉLSS& mfte&ifi-L Ngj. .fcmoar nyáfeífc amikért, a lakást»-- lajdonosa jóltartotta — Maga jól kigömbötgödött a néhány napos távoliét alatt — viccelődött vele Nógrádi Sándor, amikor visszaérkezett Zólyomba. Mivel fontos személyről és ugyanilyen fontos feladatról volt szó. Nógrádi Sándor még egyszer biztosítani akarta a lakást, ezért egy losonci lányt küldött ugyanarra a címre. Az volt a feladata, hogy nézzen körül és most már teljes biztonsággal foglalja le. A íány azonban már nem térhetett visz- sza, mert Horthy Miklós sikertelen kiugrási kísérlete másnapján a németek nagyszabású offenzívat indítottak a Szlovák Nemzeti Felkelés központja ellen. Most pedig folytassuk azt a jelentést, amelyet Nógrádi Sándor írt a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságának, saját és partizánegysége tevékenységéről: .. elválva Voljanszkij törzsétől, október 13-án közelebb a magyar határhoz, Divényben ütöttem fel tanyámat, ahol abban az időben Velicska törzse is székelt. Naponta lejártam Tamásiba, vagy egy másik, a határ közelében levő faluba. Az első feladat végrehajtására az azt követő napokban a következő történt: Barborják útján érintkezésbe léptem egy Kókai Béla nevű, régi, losonci komma%al, akiket technikai munkára szándékoztam használni. Megtudtam, hogy Losoncon működik egy 21 tagú nemzeti bizottság, melyben a polgári antifasiszta alakulatok, a szociáldemokraták és a kommunisták vannak képviselve. A bizottság akkor konkrét tevékenységet csak annyiban fejtett ki, amennyiben katonai híreket szerzett. Ipolysággal felvéve az összeköttetést, az egyik, régebben vezető kommunista Zólyomba jött, hogy utasításokat kapjon tőlem. Közben meglátogattam a ’ Rima-bánya közeiében elhelyezett Kozlov—Grubiek partizán csoportot, melynek magyar tisztjei és katonái a magyar területen levő Rimaszombatba bejártak. Az e csoportban dolgozó kommunista Fábry útján felvettem az összeköttetést a rimaszombati kommunistákkal is, utasítást adva nekik Fábryn keresztül a párt- munkára vonatkozólag. Intézkedések történtek a rozs- nyói, jolsvai, tomalji és a íüleki kommunistákkal való összeköttetés felvételére is. Működő pártszervezetek egy városban sém voltak az említettek közül.™ A következő napok már a partizánegység szervezésével és tevékenységének megindításával teltek el. Pável. Barborják búcsút mondott Nógrádi Sándornak és új feladatot kapott; a partizán kapitányt pártmunkára küldték. Nógrádi Sándor pedig elindult szülőföldjén keresztül Magyarországra. És mire megérkezett, már szabad volt az országnak ez a terű-, leU. MUK **?»•>-
