Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
...hogy a magyar sajté, hogy úgy mondjam, meglehetős tartózkodással kezelte az amerikai Hold-expedíció útját. Így van? Kétségtelenül így! Mároedig- len a tudomány egyetemleges, s amit íelfedeztek as amerikai űrhajósok a Holdon, az a szovjet Luna- szakértőknek is hasznos. így van? Kétségtelenül így! Ezek után világos és egyértelmű a kérdésem, kíváncsi vagyok, meg mered-e írni ezt: a tudomány sikere, ha amerikai, az nem siker? — szólt ismerősöm és kaján kíváncsian várta a válaszomat Nos, miután a magyar sajtóból általában nincs felhatalmazásom arra nézve, hogy bármely kérdésben, így ebben is helyette nyilatkozzam, s miután azt is aligha tartom valószínűnek, hogy a szovjet űrtudósok engem kémének fel a politika és a tudomány viszonyának elemzésére, különös tekintettel a Lunohod és az ember szerepére —, egyetlen lehetőségem marad: a magam Véleménye. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy e lap hasábjain is, ahol most ezek a sorok megjelennek, kellő mértéktartással kezelték az amerikai Hold-program utolsó „emberi lépteit” Földünk hű kísérőjének felszínén. Tették ezt — többek között —, azért is, gondolom, mert az ember első Holdra lépése szenzáció, a második, vagy harmadik is fejet hajtó tett, de már nem a szenzáció újdonsága és az újdonság szenzációja A magam részéről kétségkívül és személy szerint nagy elismeréssel adóztam az amerikai asztronauták tudományos sikereinek, amelyekből valóban az egész emberiség meríthet Így, feltételes módban mondva: merít hét. Hogy merít-e és mennyit? —, az már valóban nem a tudomány, hanem a politika kérdése la. Nos, amíg néztem a helyszíni közvetítést a Holdról és azon tűnődtem, hogyan lett a mesebéli to- tyuskák sajtjából, a szerelmesek sápadt fényű égi lámpásából racionális földi, azazhogy hold! valóság, hirtelen eszembe jutott valami Nevezetesen: valójában mégiscsak véletlen, hogy ezeket az űrhajósokat most, mint Holdon járó tagjait látom a tudománynak, s nem őket látom a híradóban, mint tagjait a hadseregnek bombát szórva a B— S3 «—Ihb& Vietnam földjére. Véletlent Még akkor is az, ha történetesen egyik Bfc-máslkuk nem vállalta volna talán a barbár légitámadások lelki terhét. „Sok van mi csodálatos, de az embernél semmi sincs csodálatosabb” —, mondja a görög bölcs és drámaíró Szophoklész. Igaza van ma te, s igaza lesz mindaddig, amíg ember lesz a Földön, a Holdon, "'s talán á többi'bolygón is. Mert az ember csodálatos dolgokra képes a meghódított tudomány fegyverével. Hitler is csodálatos dolgokra volt képes. Senki sem tagadhatja, hogy a nácizmus tudósai nem ostoba gyerkőcök voltak, akik a kör négyszögesítésével piszmogtak volna. A nácizmus borzalmas gépezetében a tudománynak meghatározó ereja és szerepe volt. Csodálatos a rakétatechnika? Tapsoltam volna a Londont bombázd * békés polgárok ezreit meggyilkoló V—2-knek? Csodálatos az orvostudomány, s a nácik aoSyas hatoltak be e tudomány titkaiba is. Tapsoltam volna a tudománynak, nem törődve a politikával, amikor alkalmazni kezdték az eutha- nasiát? Csodálatos dolog a rádiótechnika, a képátvitel technikája, a miniatürizálás, egyáltalán az elektromosság, Tapsoltam volna a halphongi kikötő eSaknisftása miatt, ahol vagy háromfajta időzített, távirányított, érintésre robbanó aknafajta hirdeti a vizek mélyén, vagy közvetlenül a felszín alatt, hogy aki általában tudományról fecseg és & politikától fintorog, meglehetősen messze áll attól, hogy bölcsnek neveztessék? Amíg egy tudomány, jelesen az amerikai, száz országból objektív okok, vagy egyszerűen szubjektív megfontolások miatt összeverbuválódott, vagy maga nevelte tudósgárdájának vívmányait egyformán felhasználták a Hold meghódítására és egy békés nép és országa elpusztítására, addig nekem két egyazon dolog nem ugyanaz: a szovjet és az amerikai tudomány. Lehet, hogy bizonyos amerikai tudósok, sőt, e tudósok zöme irtózik, hogy kutatásainak, sikereinek hasznát a katonai potenciál javára, a gyilkosságra és a rombolásra használják fel. Mégis arra használták fel! Laoszban is. Vietnamban is. A Hold néma felszínén, s puszta sivárság láttán bennem. íelborzong annak a tudata, hogy ugyanez a tudomány képes megtenni ugyanezt a Földdel is... Csakhogy ide már honnan jönnének és kik, ausztronauták? Nem tudom, hogy tudományos szempontból — nem a látványosság szempontjából! —, mi a nagyobb dolog: Földről irányítani egy mechanizmust, amely azt végzi el, amit az ember, vagy embert irányítani Houstonból, aki a2t végzi el, amit egy gép. Nem tudom. s ennek eldöntése nem is az én dolgom. Az enyém csak az. hogy amíg gyakorlatilag ugyanolyan gépen gyakorlatoznak az amerikai asztronauták, mint amilyennel a hidrogénbombákat szállítják, addig bennem e tudomány minden sikere kellő elismeréssel, de óvatos mértéktartással kezeltetik. Ez a véleményem, kedves barátom. ß'feian Bednar (Csehszlovákia} SEGÍTSÉG. JÖN A BÉKÉI Q ahoi PongrŐGi Egy kritikus napiójából A tress test vér Valamikor végett, Műd ezelőtt, hármasban ültünk Illyés Gyula tihanyi malom kőasztala körül: a költő, • füredi kórorva« meg én. Poharazás közben sokfélé ágazott a beszélgetés. — Nem tudom — mondta myé* —, észrevettétek-«? Újabban élszaporodnak a sommás kritikai közhelyek, szállóigeként kóválygó általánosságok ... Ha megengeditek, elmondok egy történetet... Illyés kUtt* borát s íoiP- tsttg, — Idén tavasszal- néhány fróbarátommal, meghívtak az egyik Duna menti faluba, irodalmi estet tartani. A műsor első része, annak rendje-módja szerint lezajlott Utána rövid cigaretta- szünet következett: ismerkedés, barátkozó« a közönséggel Hát amint lelépek a dobogóról, s megállók a lenem sarkában, odatörleszke- dik hozzám egy erősen kapatos ember. Nyilván a szomszéd italboltból hajtotta át a kíváncsiság. »Maga is elvonókúrán volt?" ■— kérdezi s néz rám, a részegek bamesz merevségével Mit mondjak erre? Tiltakozzam 7 Inkább tréfára vettem a dolgot ,F.n is” — feleltem. S már kíváncsian vártam a folytatást Az atyafi lehorgonyzóit mellém, „fis ugye. magának se használt?" — kérdezte. „Nekem se" — mondtam. „No lám! Pedig maga író No lám" — Ezen elgondolkozott = „Engem már négyszer akartak leszoktatni, négyszer vittek be a klinikára, mégse sikerült”. Nem állhattam tovább, megkérdeztem: Honnan tudja, hogy elvonókúrán voltam? Ki mondta?” A párás szempár kissé dacosan nézett rám: „Nem szégyen az, kérem! Az újság is megírta ..." Az újság? Illyés., ki maga is szórakozott a történeten, itt rövid hatásszünetet tartott. Két tenyerével, hátul a tarkóján összeszedte, s rendbe hozta a szélben szétszóródott üstökét Hátradőlt a székben. Nevetgélt. — Töltsétek — mondta. A körorvos körbetöltöget- te a poharakat De egyikünk se mozdult Vártuk a poént — Először én se értettem — folytatta Tllyé® —, melyik újság írhatta rójam, hogy megrögzött «Tkohófiata va- íényképet, * * * pár soros életrajzot ia adott róluk. Ez aztán kiugratta a vidéki szerkesztőségben rejzótő Gyulai Pált! A cikkíró megdicsért hogy jó költő vagyok, ón írtam a „Puszták népé~-t Kossuth-díjat m kaptam... De nem mulasztott el megróni, mert úgymond, az utóbbi időben nem megyek helye* irányba, folyton letérek az egyenes útról, jobbra- balra támolygok és ingadozom... Egyéb se kellett a* én borissza ismerősömnek! Nyüván arra gondolt, hogy mi ketten ugyanabban a cipőben járunk, csak az én hibámat — vendégről lévén szó — valamiképp nagyon tapintatosan, finoman, költői módon fogalmazták meg. Hát eddig a történet — fin nem íróén meg. TV ha úgy tetszik, írd meg te! — nevetgélt Illyés és a pohár után tyűig. — gunkrat Csalédág Barátnőm hassad rtVődAs után feleségül ment a Nagy Filozófushoz, A Nagy Filozófus hatva»- kilene éves volt Barátnőm huszonkettő. Barátnőm arra számított, hogy a Nagy Filozófus, akinek két Kossuth-díja van, személy esen ismerte Ady Endrét es jövőre hetven lesz — csupa fontos és örökérvényű dolgot mond majd neki Talán beavatja a Titokba, amelynek birtokában egyszer s mindenkorra megoldhatja az életét A Nagy Filozófus azonban nem mondott semmi lantosat A Nagy FÜozófus ehelyett arról beszélt, hogy Lessing nagyobb gondolkodó, mint Spengler, hogy a lágytojást egészen íövetlenül szereti hogy Leopárd! állítólag bölcseleti műveket is írt, hogy a ködös idő árt a hörgőknek, a hogy a takarítónő nem porolta le a szekrény tetejét. gyök? De előadás után egyik helybéli barátom - előkerítette a megyei lap legfissebb számát. Azt, amelyik a mi estünkről is tudósította olvasóit A lap közölte az írók Barátnémnak tehát csalódnia kellett Ezért nemsokára otthagyta a Nagy Filozófust, ás haz- záment #2 Jelei*tektelen Fiatalemberhez, aW writ boldogan éltek, súg cl nem váltak. A negyedik menet Piroska regényhős. 2« aaa- rencséüen asszony. Annyira szerencsétlen, hogy története mellé az író már előre a zsebkendőt Olvassátok és sírjatok: szüleit korán elvesztette, első szerelme hősi halált halt a második megcsalta, házát elárverezték, barátnői cserbenhagyták, férje disszidált gyermekei rossz társaságba keveredtek — ennél vihar- vertebb nőt csak egy másik regényben lehetne találni Hiába, a sors néha végtelenül könyörtelen. De az ember könyörülete véges. És ezzel a véges szánalmával maga szeretne gazdálkodni Vem szenvedheti ha mértéken félül meg akarják hatni; Ilyenkor gyanút fog, é# elzárkózik. Bizonyára ez as oka, hogy Piroska tizedik sorscsapása semmivel sem rendítette m eg jobban, mint a legelső. Sőt a történet derekán — ahol as asszony a fiatalkorúak bírájanak rimánkodik — már unatkoztam is. A regényben Piroska sorsáról Nagy Lajos jut eszembe. — Ha megyek az utcán — mondotta egyszer Nagy Lajos —, és egy temetési, menet jön velem szemben, megállók, leemelem a kalapomat s mély részvétet érzek, mert lágyszívű ember vagyok. Ha aztán továbbmegyek, és még egy temetési menet jön velem szemben, megint megállók, megint leemelem a kalapomat mert erényem a kegyelet ele igazi részvétet már nem érzek. S ha mondjuk, még tovább megyek, és egy harmadik temetés! menettel ia találkozom, újra csak leemelem a kalapomat mert tudom, mi sjz illem, de akkor már se részvétet nem érzek, se meg nem állok Ha azonban a következő utcasarkon — úristen! — a negyedik temetési menet is az utamba kariü, úgy viselkedem, mint egy kőszívű, kegyetlen és illetlen fráter: se meg nem állok, se le nem emelem a kalapomat, se részvétet nem érzek, hanem elne- vetem magam — mert mindennek van határa... Fontos és mellékes Ha egf nyolcvanéves wegasttoayt jeUetaeíoi akácok — ratedenéSeelőtt azt kell elmondanom róla, hogy ayolcvaaéves, Jellemezni persze, lehel ravaszabbal is, de nem érdemes. Az évszám megjelölése helyett például azt is mondhatom, hogy az említett asszony „már nem fiatal” — ami szintúgy igaz; s utána rátérhetek a részletekre, annyi jellemző” tulajdonságot sorolva fel amennyi jól- eski: beszélhetek a szem® színéről orrá. formájáról, szíve jóságáról meg arról, hogy laváló réteSékéJ lúd sütni Ettől kezdve minden úgy megy, mint a karikacsapás. Egy kis tapintat, némi stiri- ális ügyesség és már ott tartok, hogy saját öreganyámat Anita Eckberg éleme- dettebb változatával téveszthetik össze. Pedig — nem győzöm hangsúlyozni — min, den szavam igaz volt Sőt lelkiismeretem megnyugtatására a „hibákat” sem hallgattam eL Kijelentettem például hogy mozgása „lehetne elevenebb is”, az arcbőre „nem elég síma”, a hangja „rekedtes” stb. —, ami szinten mind igaz: vállalom érte a felelősséget! Kritikusi gyakorlatomban többször megkértek: írjak meg mindent a szívem szerint de ha egy mód van. rá —, ne közöljem az öregasz- szony életkorát Ez azért fontos — mondták —mert vannak ennél az őregasz- szonynál öregebb asszonyok is, mert igazán . nem ülik egy öregasszony fejéhez vágni, hogy öregasszony, mert a korához képest jól tartja magát (hetvenöt évesnek is nézhetné ákárki), mert az öregasszonyok érzékenyek, és mert „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Megkértek továbbá, más művek kapcsán, hogy a kleptomanias * fiatalembernek dicsérjem meg a bajuszát Megvallom, sokszor kísértésbe estem, hogy eleget teszek az ilyetén kéréseknek. Miért is ne? Csákhát... a kritika Igazsága a kimondatlan szavak mennyiségétől . is függ. És még sok egyébtőL A jellemzés sorrendjétől a lényeg azonnali megragadásától, vagy késleltetésétől az erények és hibák elosztásától, az indulat mértékétől a kifejezés pontosságától — igen, talán még a kötőszavak használatától is. Ezért fontos, hogy a példabeli nőszemélynél azonnal tisztázzam: nyolcvanéves. Később aztán már beszélhetek a szép kék szeméről is — senkinek sem lesz kedve május éiszakákoa róla álmodba«.., .
