Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
Miből telik kiárusításra ? A kirakat előtt egy asszony bosszankodik: — Na tessék. Két héttel ezelőtt vettem egy kabátot, 2250 forintot fizettem érte, most ugyanilyen kabátot 1800-ért kínálnak. Pontosan 450 forintot fizettem rá. , Csakugyan bosszantó... Egy másik vevő: — Most veszem meg a kabátot. 450 forintot spórolok rajta, ö meg örül... Az idézett jelenet és párbeszéd mindig megismétlő- • dik, valahányszor árleszállítást, vagy kiárusítást hirdet e kereskedelem. Akik élőbb vásároltak, azok bosszankodnak, de akik kihasználják a kedvezményt, azok örömmel nyugtázzák az akciót, főleg a megtakarított forintokat. De elhangzik a kirakatok előtt más megjegyzés is. Ilyenek például: — Képzelem, milyen nagy haszonnal dolgozik a kereskedelem, ha ilyen leértékelést megengedhet magának... — Ezt a kiárusítást is mi fizetjük meg ... — Nem féltem én a kereskedelmet, olykor még a ráfizetés is haszonnal jár... — Inkább adnák egész énben olcsóbban és akkor nem kellene így leértékelni... v- Ez az árleszállítás U csak azoknak jó, akiknek pénzük van... Na tessék! Hát lehet ilyen véleményék után igazságot tenni? Mindenesetre megpróbáljuk. Nemcsal' a szerencse, a divat is forgandó Azt mondják, hogy a jó kereskedőnek nemcsak eladni kell tudni, hanem jósolni is. Egy, vagy másfél évvel előre meg kell mondani, milyen lesz a divat, milyen cipőben, csizmában, vagy ruhában járnak majd a nők és a férfiak. Ha szerencse is kíséri a jóslatot, akkor jól számítottak, és pontosan olyan árut rendeltek a gyáraktól, ami könnyen gazdára talál az üzletekben. De ha nem társul a szerencse, akkor az áru egy része megmarad. Jósolni pedig nem könnyű. Előre megmondani például, hogy a következő télen a nők milyen színű, fazonú és minőségű csizmákat és ruhákat fognak hordani, egyenesen nehéz. Hiszen még az sem biztos, hogy lesz igazi J téL Márpedig a kereskedelemnek mindezt előre kell tudnia, mert ha bő választékot akar kínálni, akkor időben kell leadnia a rendelést. A kereskedelem természetesen nem tenyérből jósol, hanem szakértelemmel, felhasználva a tapasztalatokat, a piac ós a közvéleménykutatás eredményeit. De tévedni így is lehet, különösen a divatcikkeknél. Mert manapság a dívát gyakran és főleg gyorsan változik. Ez összefüggésben van az élet- színvonal emelkedésével s az igények növekedésével Is. $ Ne titkoljuk: szeretünk szé- ■ pen és divatosan öltözködni. Az eddig elmondottakból is kiderül, hogy a kereskedelem vagy ahogyan mondani szokás, az üzlet kockázattal jár„ , s a kereskedelemnek vállalnia kell a kockázatot, mert csak így tudja megfelelően ellátni a lakosságot. Az a kereskedő, aki reszket a kockázattól, az mindig túlzott óvatossággal rendel, s félő, hogy bő választék helyett üres polcokat talál ez üzletben a vásárló. Márpedig a cél: a bő választék. Van a kérdésnek egy másik oldala is. 1965-ben például túl bátran rendelt a kereskedelem, s nagy meny- nyiségű áru maradt meg amelyet még csak leértékel ni sem lehetett, mert nerr yoít iá skeres’j _______ M ost van. 1958-ban vezették be az úgynevezett kockázati alapot, s azóta a kereskedelem ebből fedezi a leértékelés és a kiárusítás „ráfizetéseit”. Mindent a kedves vevő [izet Senki ne gondolja, hogy a kereskedelem valamiféle jóléti intézmény. Nem az. A kockázati alapot is a kedves vevő fizeti meg. Az árban ez is kalkulálva van. Mégpedig a beszerzési ár egy százaléka. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál ez az egy százalék ebben az esztendőben előrelát- . hatóan hétmillió forintot jelent A vásárlók fillérjeiből, forintjaiból tehát ennyi pénz gyűlik össze a kockázati alapra. Vagyis a kiárusítások és a különböző vásárok keretében hétmillió forint értékű kedvezményt ' lehet adni a vevőknek. Az összehasonlítás kedvéért érdeme* itt megjegyezni, hogy az elmúlt esztendőben még csak 0,8 százalék volt a kockázati alap, s ez 5,5 millió forintot jelentett A kockázati alap felemelése nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy még bátrabban rendeljen a kereskedelem, s így még nagyobb legyen a választék. Ez a törekvés találkozik a «4- sárlók érdekeivel is. Igaz, ha nem lenne kockázati alap, egész évben mindenféle iparcikket olcsóbban lehetne adni. De mindössze egy százalékkal! A fentebb már említett kabát példád! 22,50-nel lehetne olcsóbb. De nem 450 forinttal! Már említettük, eogy a szóban forgó egy százalékot a vásárlók fizetik, az ő pénzükből gyűlik össze ez a bizonyos hétmillió forint De a számok törvénye szerint mindig azok tesznek nagyobb összeget a kockázati alapba, akik divatosabb, s így drágább árut vásárolnak. Tehát azok, akik többet keresnek. A kedvezményből pedig főleg azok részesülnek, akik az olcsóbb, a kevésbé divatos árut is megvásárolják. Tehát azok az emberek, akiknek alacsonyabb a jövedelmük. Igaz, valahol azért sántít egy kissé ez a megállapítás. Történetesen ott és azért, mert gyakran előfordul, hogy a kisebb jövedelmű családoknak éppen akkor nincs pénzük a vásárlásra, amikor olcsóbb árakat reklámoz a kereskedelem. De azért az is igaz, hogy mz emberek már várják a leértékeléseket, a kiárusításokat, megszokták, számítanak rá. Nem szabad „cipelni" a készletet A kockázati alap tehát betölti feladatát, egyformán szolgálja a kereskedelem és a vásárló érdekeit. Közgazdaságilag is nagyon jól szabályozták ezt az alapot Megtakarítani például nem érdemes belőle, mert az igy nyert összeg nem javítja a vállalat eredményét. Az alap így arra ösztönzi a kereskedelmet bogy bátran éljen a leértékelés különböző lehetőségeivel Élnek is vele, mert azt tartják, hogy minden árunak megvan a maga vevője, csak megfelelő áron keU adni Hogy mi az a megfelelő ár, azt végső fokon mindig a kereslet és a kínálat alakulása, ét nem utolsósorban a vevő pénztárcája dönti el Szinte aranyszabályként emlegetik kereskedelmi berkekben: nem szabad *cipelni” a készletet Az a divatcikk, amely egy tavaszt már megért az üzletekben, nem várhatja meg * következőt. 151 kell adni. Ilyenkor számolni kezd a kereskedelem. A késztet után 13 százalékos kamatot éa eszközleköftesi járulékot kell fiaetni, a raktározás költségei pedig elérik az öt százalékot Es összesen 18 százalék. És az áru még mindig a polcokon heveri Tehát érdemesebb 20 százalékkal olcsóbban adni. S ami még így is megmarad, azt ismét leértékelik, s egy téli vásár keretében 30—Í0 százalékos engedménnyel kínálják. Való iga* a megjegyzés: olykor még a ráfizetés is haszonnal jár. Gyorsabban forog az áru, emelkedik a forgalom, növekszik a bevétel A lakosság pedig olcsóbban vásárolhat. Ez is haszon. ic A kirakatok előtt ismét sokan ácsorognak. Harminc- negyven százalékos árleszállítást hirdet a kereskedelem. S kezdődik a vita: mibői telik—7 Márkus/ László Nászéjszaka a börtönben Olasz film Mindenek előtt: néha nem a legfinomabban tudjuk megadni a behozott filmek címét A Koronatanú — bár nem használjuk ezt a jogi fogalmat manapság — sokkal jobb, szolidabb és találóbb cím, mint ez a harsogó és vásári ízű reklámfogás. Ez a fim masabb és több ennél. Ez a vígjátéknak álcázott lélektani dráma szokatlan- kalandot érzékeltet aminek hitelességében nincs' okunk kételkedni. Már csak azért sem, mert az intellektuális bűnözők körében annyi minden megeshetik. Mokaszinkirály, a stria, a római éjszakai életnek ez a nyilván nagymenő alakja semmi esetre sem & képzelet szülötte csupán. Az azonban bizonyos mértékig írói lelemény is, hogy ennek az al- és félvilági figurának „bebukik” — magyarán —, hisz egy fiatal pedagógusnő, aki magánóvodát tart fenn lakásában. Vagy nem is a maga bőrét mentő selyemfiúnak ugrik be, válik rabjává érzelmileg, testi és lelki fel- zaklatottságában ez a lány, hanem annak az állapotnak az áldozata, amelyben őt ez a szélhámos meglepi és megszerzi? Franco Giraldi filmje egy magányos nő tragédiáját nagyítja fel: kíméletlen őszinteséggel, lépésről lépésre végigkíséri ennek az egyébként tiszta szándékú nőnek a lélektani kálváriáját, hogy a végén az utcasarokra lökje és még abban a hitében is megcsalja, hogy a férfi méltó az 6 szereimére. Mennyi gyávaságot, lelki és szerelmi analfabétizmust tár ’ fel a rendező, miközben a fojtott levegőjű kaland kérlelhetetlenül a végkifejlet felé halad! Honnan tudhatná meg a rendkívüli helyzetben, a váratlan kívánságok és könyörgések között, az ostrom legzsarolóbb pillanataiban az igazán asz- szonnyá lenni akaró lány. hogy itt nem az ő értelmezése szerinti szerelem és élet a fontos, hanem az a kényszer, amely a férfi egész sorsából következik? Mit szabad egy lánynak magáról hinnie és másokról feltételeznie, amikor a test követelődző? Mit tegyen a test, ha a lélek tájékozatlan, ha nem ostoba, mindenesetre tanulatlan a* élet alapvető problémáival kapcsolatban. Itt nem segít a földön túli hatalmakhoz intézett fohászkodás, itt vaskos, csaknem goromba törvények uralkodnak: ha valaki nem tudja, vagy nem akarja észrevenni a veszélyeket, rajtaveszt. Vannak ennék a filmmesének olykor nem leplezhető buktatói is. Ha' ez a lány ilyen erős akarattal, vagy legalábbis szívóssággal tudott • harcolni, cselekedni az akadályok leküzdésében a beteljesülésig, hogyan nem képes ezt az általunk, addig megismert és elismert női lelket átmenteni önmagában akkorára, amikor a fiú kiszabadulván belerántja őt á prostitúcióba? Vagy a szerelem vak és önző, olykor még önmagunk ellen is? Válasz nincs, csak a tényeket pergeti le a rendező, mintha mondani akarná: a bűnnek nincs határa, korlátái az emberi lélekben akkor omlanak le, amikor egy másik, nagyobb erő jelentkezik. Két nagy jellemsztoéag Monica Vitti és Ugo Tog- nazzi játssza végig ezt a* érdekes, ittrott valóban túlfogalmazott, néhol külsődleges eszközökkel, félrevezető képsorokkal megtűzdelt lélektani drámát. Talán az a baj, hogy a rendező. vígjátéknak akart álcázni valamit, amit a két nagy színész sokkal komolyabban vett, semhogy elsikkadni engedte volna az erkölcsi megpróbáltatás árnyalt tragédiáját. Végzet ez? Kellett-e, hogy ez mind így megtörténjen, vagy egyáltalán így megtörténhetik minden ebben. a modern társadalomban? F,z a két színész játékának igazi nagy kérdése és egyben értéke is. Carlo di Palma képei és Luis Enriquez Bacalov zenéje jó elemeket biztosítanak az egész hatáshoz. (farkas) A frakktól a páncélöltöze tig és űrhajósruháig csaknem ezerféle jelmez várja a bálázókat a Jelmezkészítő éa KM- csőnző Vállalatnál (MTI foto — Benkő Imre felv. — ES) „ Gólyái Gyula: Hősök regény® (9.) barátságosan viselkedtek * szlovákokkal szemben. Az október közepén kialakult helyzetről így ír 20 évvel később G us táv Husák: „Hődé már nem szépítette a helyzetet, a háborús stratégia minden szabályét szem előtt tartotta, amikor a felkelés hadereje ellen fordult. Mindenekelőtt látta, hogy azokkal az erőkkel, amelyek Szlovákiában rendelkezésére állottak, a felkelést nem számolhatja íeL Ezért elsőként erősítésekről gondoskodott. Délről is támadnia kellett, magyar területről, ahol eddig nyugalom uralkodott Himmler utasításokkal és parancsokkal bombázta Hollét, hogy semmisítse meg a felkelést, mihamarabb kezdje meg az offenzívát. Frank kai és Witiskkel együtt 1944 október elején találkoztak Bécsben, ahol Himmler is. Frank is sürgették a szlovákiai ellenállás mielőbbi likvidálását. Ott hagyták jóvá Höfle hadi tervét, valamint Frank propagandahad járaté - nak tervét, Himmler ugyancsak ott adott Höflének erősítéseket eteosorbaa a Hops Wessel SS-hadosztályt melyet Magyarországra vezényeltek, valamint a lengyelországi Dirlewanger-ezredet, később egy páncélgránátos hadosztályt', így azután a harcok végső fázisában Höflének nyolc hadosztálynyi hadereje volt Himmler Pozsonyban személyesen ellenőrizte a műveleteket, s Höflére továbbra is állandó nyomást gyakorolt” Pedig a legfontosabb feladat végrehajtása még csak most kezdődött. Nógrádi Sándor partizánegységéhez szép számmal akadtak jelentkezők. Segített ebben Fável Barbor- ják és lelkes csoportja, de már ott volt a segítőtársak között Bársony Máté tizedes is. Egy alkalommal azt mondja neki Nógrádi Sándor, » — Máté fiam, te már any- nyi hard feladatot végrehajtottál, annyi katonát megnyertél a mi ügyünknek és áthoztad őket a fronton, hogy ideje lenne már előléptetni téged. Máté megállt, feszes vigyázzállásban és nagyon katonásan — Alezredes úr! (az „elvtársra” még nem járt rá a nyelve) Nem az előléptetésért teszem, amit teszek. És nem fogadta el a harmadik „krumplivirágot”. f Szóval a partizánegység szervezése jó ütemben haladt. De a másik feladat, a Központi Bizottság tagjainak, vezető elvtársaknak az átjuttatása a fronton, még váratott magára. Pedig Moszkva egyre gyakrabban érdeklődött, hogyan állnak az előkészítéssel, mikor indíthatják útnak — Ki j even keresztül — Tri Dubira az elvtársakat Nógrádi Sándor megint csak Pável Baborjákra gondolt. Hívatta -a partizánkapitányi —, Tudja-e, Palyus, hogy ki szövegezi a mi röplapjainkat? — Biztosan Nógrádi elvtárs, vagy kijeviek, — Moszkvában írják, Bátyus. Keleti Ferenc elvtárs a legfőbb szerkesztője a mi röplapjainknak. Hamarosan megísm,erkedhet vele, meri ide érkezik 'hozzánk és át kell segítenie a fronton, egészén Budapestig. — Mókust fogni sokkal nehezebb, — No-no, Palyus. — Majd meglátja, Nógrádi elvtárs, csak a címet adja meg, aztán m.ár mehetünk is. r j.... yjggyon gyorsan lelohadt a gaxüzánkagitáűg kezdeti lelkesedése, amiké® megtudta, hogy először neki kell Budapestre indulnia. Két címet kapott Nógrádi Sándortól. Mind a kettőt ellenőriznie kellett — úgy, mint a múltkor — és döntenie, hogy melyik felel meg jobban Keleti Ferenc elvtárs biztonságos lakhelyéül. — Még mindig a mókusfogás a nehezebb? — kérdezte Nógrádi elvtárs, nem, kis malidéval a partizánkapir lánytól. Baborják megvakarta a feje búbját és csak ennyit szólt rá: ■' i. — Hát.,. most már nem tudnék különbséget tenni, de azért majd megbirkózunk ezzel a munkával is. Mert szava járása volt, hogy a partizán az dolgozik, annak munkája a felderítés, a németek zaklatása. És még aznap, sötétedés után egy magas, szikár, civil ruhás férfi hagyta el Zólyom városát és nekivágott délnek, a Javorina völgyében, Kru- pina irányába, hogy Sahynáí átláboljon az Ipoly túlsó partjára. Nyomában volt egy alacsony, zömök, férfi, ha megálltak, csak szlovákul beszélgettek, ha elindultak, a zó- mökebb lemaradt vagy húsz lépéssel tőle. Aztán Sahynál kezet ráztak és hátat fordítottak egymásnak. Ketten, két irányból közelítették meg Budapestet (Folffta^a&£ — Mi újság, Pályás? A partizánkapitáay nevetve válaszolt. — Hát én már szívesebben játszanék lutrin, mint az ebecki boltos, már unom ezt a sok puskaropogást. — Csak nem fél? — Arról szó sincs, itt s partizántanyán mindig vitéz az ember. Csak otthon fogy el a bátorsága a szűk mundérból. Otthon, vagyis azasz- szonynáL — Hát * területen mi « helyzet? — Nagyon habos a Garant mostanában, úgy látszik, sok vér fröccsent bele,-— Vagyis újra közelednek a németek? — Azt mondják, de majd elválik. Ahhoz még nekünk is lesz egy-két szavunk. Mert a németek valóban veszélyesen közeledtek a Szlovák ■ Nemzeti Felkelés központja, Besztercebánya felé. A katonai helyzet néhány hónap óta komolyra fordult, különösen azóta, hogy del felől a magyar egységeket németek váltották fel. A magyar katonák mindenütt legalább gas-s^yase h* gém
