Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-25 / 20. szám
A kerti törpe és a náci tiszt KÖZISMERT a kísérlet: ha felszólítunk embereket, gondolkozás nélkül mondjanak egy színt és egy gyümölcsöt, a megkérdezettek kilencvenkilenc százaléka pirossal és aknával válaszol. Ha valaki azt mondja: giccs, majdnem hasonló reflexszel, a közvélemény a kerti törpére gondol, vagy a festményen játszadozó angóracicákra. Ilyenformán az ember már lassan megszereti ezt a törpét — utóvégre a gyengébbet, a sokat támadottat védeni illik. S különben is: ez a törpe nem árul zsákbamacskát. Semmit nem akar elhitetni magáról, csak azt, hogy ő az erdőből jött cseréptörpe. És most itt van. Kész. Nem akarja elhitetni magáról, hogy a kertben a természet szeretetére akarja nevelni a gyerekeket, s azt sem, hogy az erdőben partizán volt, azért vörös rajta a föveg. Szóval, a törpe az törpe, nem különösen szép, nincs ugyan semmi funkciója egy kertben, de senki nem hiszi róla, hogy művészi alkotás. Jó lenne, ha minden művészi közhely ennyire csak önmagát adná, s nem akart» becsapni a közönséget! A krimi, az igazi, a jó kri- •mi, bogy úgy mondjuk, a ifin» kerti törpéje; becsületes műfaj. Ha igazán jó, nem akarja elhitetni, hogy valódi emberi sorsokat igazi drámákat, a valóságban » elképzelhető nyomozókat teteink. Csak arra ösztönöz, hogy figyeljünk és élettapasztalataink — no meg más krimik tucatjainak ismeretében — következtessünk, játsszuk végig a logikai keresztrejtvényt: ki a gyilkos, vagy hogyan lehet elfogni az adtainuk már ismert gyilkost A RAFINÁLT, a „művészT gtces nem Ilyen, s ezért jóval veszélyesebb is. Minden, a művészettől kölcsönzött eszközével el akarja hitetni » nézővel, hogy most gondolatokat, valódi emberi szituációkat látnak, most megtudhat valamit a közönség az emberi lét és a társadajom »agy titkairól. Sajnos, az atőbtfi Woben wem kevés, ilyen művészetnek álcázott közhellyel találkozhatunk a mozik műsoraiban. Nézzünk meg közelebbről néhány példát Csak előbb arra kell kérni a kedves Olvasót; ne sértődjék meg, ha olyan filmekről i* szó esik, amelyek neki éppen tetszették. Sokféleképpen tetszhet valami az embernek. Tetszhet mert nevetni lehet rajta; tetszhet, mert kikapcsolta az agyat * pihentetett; itt most nem a nevetés örömét — vagy a sírás, szórón- , gás izgalmát — akarjuk utó- < leg megsemmisíteni. (Ez $ egyébként soha nem is sikerülhetne.) Pusztán azt szeretnénk bebizonyítani, hogy sok minden, ami újnak látszik, milyen elhasznált, elévült, tartalmatlan. Itt van például a Santa fFittoria titka című, Olaszországban forgatott amerikai film. Anthony Qninn nagyszerű Színész, Anna Magnani nemkülönben. A film jó néhány dialógusa valóban komikus, nem indokolatlanul szórakoznak tehát a filmen a nézők. Csak az a baj, hogy néhány an túlságosan komolyan veszik a tanulságát. Valahogyan így; itt van ez a Quinn játszotta botcsinálta polgármester, akiből, lám, a háborús körülmények hőst faragtak. Ilyesmi, persze, előfordulhat a valóságban — a valóságban szinte minden előfordulhat —. s még művészi alkotás is készülhet erről. (Felejthetetlen például Fábri Zoltán rendezésében Hannibál tanár úr, aki kisember létére szembeszáll a fasizmus embertelen elméletével, még tragikus halála árán is. Az ilyen és ehhez hasonló naggyá lett kisemberekről szóló jó műalkotásoknak se szeri, se száma.) Csakhogy ez a Santa Vittoria titka valójában nem erről szól. Ez egy filmközqsmmm. jmoí* «I» -iÄöat' helyet állít elénk, kitűnően rendezve, nagyszerű színészekkel. MI A KÖZHELY? A közhely az a figura, amelyét a német tiszt testesít meg. Ö az a gáncs nélküli lovag, aki német létére megfegyelmezi erőszakoskodó legényeit, aki tudja, hogyan kell megrendezni egy diszkrét vacsorát, hogyan kell egy arisztokrata hölggyel bánni, aki ja náci hadsereg tagjaként is utálja a Gestapót, sőt a háborút is, mert ilyen kényelmetlen helyzeteket teremt; ám, aki szavatartó úriember marad az alantas pillanatokban is, aki felül tud emelkedni ezeknek a „hazu- dozó olaszoknak” a kisszerű- ségén, aki úriembervolta következtében kénytelen eltűr* ni még azt is, hogy becsapják. Ez bizony, a régi filmek úriember-lovagja, a kaland- filmek gáláns hőse, lányos anyák álma, akinek semmi köze sincs a valóságos élethez és valóságos emberekhez, s csak pikánssá teszi a tény, hogy egy második világháborús filmben német tiszt lehet. Látszólag „nem szabvány* ábrázolása a német tiszteknek. Pedig ez is szabvány, csak régebbi, mint a második világháborús filmek; untig ismerős szabvány tészt- iügurái. NÉZZÜNK egy másik példát. Találkozás a pokolban — ez a címe egy amerikai filmnek, amely ráadásul az amerikai munkásmozgalom kezdeteivel, ír bányászok harcaival akar megismertetni. Mi ebben a közhely? Majdnem ugyanaz, mint az előzőben, csak a főhős nem az európai úriemberek filmsablonjait, hanem a vadnyugati filmek kemény öklű cowboyainak szabványát képviseli. Első fellépése a filmben természetesen egy verekedés az ivóban, amit még több ökölcsata követ, s persze, nem hiányzik a korábban megkö- zí lü he tetten nek tartott, szigorú erkölcsű leányzó jég- ésap-szívének megolvasztása sem. A pikantériát itt most az adja, hogy ez a vasból előve gyártott „magányos farkas* ezúttal rendőrségi besúgó, illetve a film végére már a hivatásos nyomozói rangot is eléri — igaz, némi lelkiismeretfurdalás árán. Ez a kozhelyfickó ebben a filmben kifejezetten veszélyes, — mert végkövetkeztetésében azt szuggerálja a nézőnek, hogy az elégedetlenkedő anarchista bányászok megérdemlik a sorsukat, mert nem tudtak úgy feltörni, nem tudtak olyan kemények lenni, mint ez a nyomozóvá avanzsált spicli. Ez pedig az amerikai tömegpropagand,a leg- ocsmányabb s legtartósabb élethű hazugsága! Persze, a vadnyugati téma is tovább csábít a közhelyekre. Legfeljebb át kell színezni a történteket, szereplőket, mint az angol gyártmányú Fekete farmerben. Itt a szó szoros értelmében átszínezték a főhőst, mert a bátor, igazságos, szívós, határozott, önzetlen gyengéd szívű cowboy egy fekete; néger fiú. Ez a fekete Benjámin — így is hívják a filmben — a hagyományos cowboyjelmezben, a leghagyományosabb cowboy- ügyek közepette, lám, a faji problémát képviselheti. Mindebből talán következik, hogy e sorok írója nem haragszik a vadnyugati filmekre, ha azok nem akarnak többek lenni, mint amik lehetnek: vad vágták, csípőből dördülő lövések, gonosz emberek és nemes szívű cowbo- yok vadnyugati mesehistóriája, amit egy percig sem lehet, de nem is kell komolyan venni. Az a veszélyes, ha egy ilyen film meg akarja téríteni a nézőt, s el akarja hitetni, hogy most itt a faji problémáról látott egy filmdrámát. A PÉLDÁKAT sajnos hoez- *zan lehetne folytani, nemcsak amerikai és angol filmeken, s egyáltalában: nemcsak filmeken, hanem színházak előadásain, a televízió műsorainál, s még a könyvkiadás egy részénél is. A három filmpélda azonban elégséges lehet a művészinek álcázott közhely természetének bemutatására. Olyan művek ezek, amelyek többnyire a mesterség kielégítő vagy jó színvonalán (enélkül nem lehetne eladni), mesterséges helyzetekben olyan szabványfigurákat vonultatnak fel, amelyekhez hasonlót a néző vagy a valóságban, vagy más müvekben láthatott, ezért csak a legáltalánosabb tulajdonságaikat jelzik e műveli, hogy közhelyszerű igazságok benyomását keltsék. A helyzetek és személyek egyedisége, jelleme, a valóságban is létező összetett tulajdonságok hiányoznak éppen, s még inkább az eredeti gondolatok, amelyek műalkotássá avathatnák ezeket a kereskedelmi forgalom céljaira létrehozott, művészinek álcázott áruféleségeket. R A. Ma este: Cigánybáró Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Johann Strauss i884-ben Magyarországon járt. Pesten vezényelte egyik operettjét Felesége tanácsára meglátogatta a „leghíresebb magyart”: Jókai Mórt. Az ezeregyéjszakabeli mesemondó valóban rászolgált hírnevére. Straussnak egy bűbájos történettel szolgáit, amely alapötlet lehetett egy operetthez, vagy akár operához egyaránt Íme: a Cigánybáró meséje már készen is állt Strauss magával viszi Jókai regényét, lefordíttatja németre és Schnitzler, az ügyes színházi szakember gyorsan átformálja operettlibrettóvá. Strauss és Jókai közös mesterműve alig egy évvel a találkozó után elindul világhódító útjára. A művet 1885- ben mutatták be Becsben. Néhány hónappal később már a pesti Népszínház tűzte műsorra. A magyar Operaház 1905. május 27-én miitatta be a Cigánybárót Rózsa Sándor és Várhegyi netében. Az elmúlt évek során Egerben töfíb alkalommal is bemutatták már Strauss romantikus ' nagyoperettjét. Sikert ígér a ma esti premier Márta az operett egyik jeleAz operett főszereplői: Rózsa Sándor, Várhegyi Márta, Kiss Mária, Fehér Tibor, Csorba Ilona, Kanalas László, Olgyay Magda és Varga Gyula. Rendezte: Hegedűs László. Pótló foglalkozások a bukások megelőzésére Régi gond: az általános iskolások egy részét a tanév végén osztályismétlésre utasítják, illetve egy vagy két tantárgyból javító vizsgát kell tennie. Ezen a helyzeten lényegében nem változtatott az iskoláknak augusztusban szervezett korrepetálása sem, amely a javító vizsgára készített elő. Különböző okok miatt ez nem vált be. Ezért számos általános iskolában kísérleteztek úgynevezett pótló foglalkozások megszervezésével. Az ezen részt vevő tanulók nagy többségének sikerült pótolnia,tudásbeli hiányát, s így megmenekültek a kedvezőtlen következményektől. Így alakult ki a pótló foglalkozások megszervezésének egyre jobban terjedő gyakorlata, amely a diákokkal való differenciált foglalkozás egyik jól bevált megoldása. Az időközben módosult osztályozási gyakorlat mellett is változatlan szerepe van ennek, hiszen még a tanév keretében tudnak a pedagógusok lehetőséget biztosítani az érintett tanulók hiányos ismereteinek kiegészítésére. A Művelődésügyi Minisztérium most megjelent állás- foglalása egyebek között hangsúlyozza: pótló foglalkozást az általános iskolák minden évfolyamán célszerű megszervezni. Fokozott gondot kell fordítani az erre szoruló elsősökre. A pótló foglalkozások lényegében három szakaszból állnak. Az első, előkészítő részben a tavaszi szünetet követő első tanítási naptól kezdődik. A kapott pedagógussegítség eredményeként a diákok egy része az utolsó tanítási napig általában már elégséges szinten képes teljesíteni a tantervi követelményeket. A pótló foglalkozások második szakasza az utolsó tanítási naphoz kapcsolódik. A foglalkozásokon azok a tanulók vesznek részt, akiknek a tanítás befejezésekor a rendtartás szerint javító vizsgát kell tenniük. A pótló foglalkozásokra való beosztásról még azok megkezdése előtt tájékoztatják az érdekelt tanulókat és szüleiket. Akik egy-két tantárgyból elégtelenre állnak, azoknak ezt az osztályzatát sem az osztályozó naplóban, sem az anyakönyvbe, sem a bizonyítványba nem vezetik be, a többi osztályzatot azonban igen. A szóban forgó tantárgyak osztályzatát nyilvántartják. Az osztályozó értekezleten hozott ilyen irányú döntést viszont bejegyzik az osztályozási naplóba. A pótló foglalkozást naponként 2—3 órában tartják. Az iskolákban. áltálában délelőttönként tartott foglalkozásokat kiegészíti a tanulók otthoni, önálló munkája, ámelynek eredményességét megfelelő tanulópár közreműködésével is segítik. Az utolsó foglalkozást közvetlenül követően a végleges érdemjegyet osztályozó értekezleten állapítják meg és megfelelő határozatot hoznak. Amennyiben a diák az egyik vagy mindkét tantárgyból elégtelen, augusztus végén javító vizsgát kell tennie. Gotyár Gyula: Hősök regénye 0») Végűi is „sima ügy" leH-a magyar kormánydelegáció útjából. A Tri Duóiról 1944. szeptember 30-ón repült el a delegáció, melyet — Horthy Miklós megbízásából — Faraghó Gábor altábornagy vezetett. A folytatás már nem volt ilyen zökkenőmentes, sima. Gustáv Husék így ír erről: „A küldöttség, mélyet Faraghó tábornok vezetett, 1944. október 1-én érkezett Moszkvába, s a tárgyalások megindultak. De a németek a budapesti kormányköröktől értesültek a tárgyalásokról, és hozzáfogtak, hogy megtegyék a maguk ellenintézkedéseit. Közben (októberben) megindult a szovjet hadsereg nagy oífenzívá- ja a magyar terület ellen; a szovjet haderő gyorsan hatolt be Magyarország szivébe. Október 20-ón Debrecent felszabadították. Október 11-ón a magyar katonai küldöttség Moszkvában elfogadta az ideiglenes fegyverszüneti feltételeket. Október 15-én Horthy a rádióban bejelentette a megegyezést. Felkelőink öröme azonban nem tartott sokáig, amint a magyar antifasisztáké sem. A magyar kormány két tagjának árulása következtében a németek í&l toitak. keszulott október TG-ári eltávolították Horthyt, akit Németországba hurcoltak, s Budapesten a fasiszta Szálasit helyezték a kormány élére Egyetlen jelentősebb' magyar egység sem állt át hozzánk, hogy az antifasiszta harchoz csatlakozzék — pedig elegen voltak a határ mentén. Éppen elég okuk volt háit a bosszúságra. A felkelés frontjainak, s a szabad területnek reménydús és rózsás helyzete ezzel a fordulattal éppen az ellenkezőjére: a lehető legveszedelmesebbre, mondhatni tragikusra változott, A németeknek — ha fel akarták tartani vagy lassítani kívánták a Vörös Hadsereg támadását, ha mindenáron lehetetlenné akarták tenni kapcsolatunkat a szovjet haderővel — a lehető leggyorsabban szét kellett verniük a felkelés védelmi erőit.” Amikor Nógrádi Sándor és Pável Barborják a Slad- kovics utcában beszélgettek, a magyar kormánydelegáció napok óta tárgyalt Moszkvában, halogatta a fegyverszünet aláírását. A Sladkovics utca szép saroképületében ülésezett rendszeresen a Szlovák Nem. zeti Felkelés vezetősége. Ugyanebben az épületben — hátül, az udvari reszre nyílé tedeö. catena szobaiban — lakott Nógrádi Sándor. Itt kaptak helyet első törzsének tagjai is, köztük Jose Sandával, Tanya Szam- szonyenko, Molnár János és a többiek. Az a néhány nap,. amit a Sladkovics utcában eltöltöttek, azzal telt el, hogy tájékozódjak Voljansz- kij százados partizán dandárjánál : hogyan verbuválhatnak rövid idő alatt ütőképes magyar partizán egységet? Miként tudnak kapcsolatot teremterű a közelben, Losoncnál, Füleknél harcoló magyar egységekkel? Hogyan juthatnak el a legrövidebb úton és a legkisebb véráldozattal a nógrádi szén medencébe. Innen akkor már híre érkezett, hogy megmozdult a bányászság és határozottan szembefordult a németekkel, valamint az őket kiszolgáló bányabárókkal. A bányászok közül sokan vonultak a hegyekbe, elsősorban a narancsba, Az első megmozdulás célja az volt, hogy megmeneküljenek a ' besoro- zástól, a fronttól. Inkább a másik harcot választották, aminek az élére a Magyar- Kommunista Párt bányászbizottsága állt. A „Harcoló Bányász” — című kiadvány 1944. októberében írta: Hitler vert. serege fejvesztve ssessskSl * Rzövetsegepek mioctec oldalról rázúduló támadása előL Hitlerek már régen nem reménykednek győzelemben, de már abban sem, hogy saját nyomorult életüket megmenthetik. Csak azért hajtják még mindig a vágóhídra a dolgozók millióit, köztük a magyar népet is, hogy gyilkos életüket pár nappal meghosszabbíthassák. A magyar munkás és paraszt szorgalmasan dolgozik és meghunyászkodva húzódik félre, ahelyett, hogy kalapáccsal és kaszával állítaná meg a nácik végtelen kocsisorait, melyek a mi éle- münket, az ország kincseit viszik Németországba, hogy Hitler pár héttel tovább za- bálhasson. Az utakat ellepik az esztelenül menekülők, akik nem tudják, hogy azért ijesztik őket rémtörténetekkel, hogy légyen, aki lövészárkot ásson és dolgozzon Hitler banditái számára. Nem tudják, hogy az élet elöl a halálba, a felszabadulás elől a rabszolgasorsba menekülnek. Népünk békevágya és országunk katasztrofális katonai helyzete arra indította a kormányzót, hogy fegyverszünetet kérjen. Horthy- ék felelőtlensége következtében a fegyverszünet bejelentése nem a békét, hanem a legsúlyosabb megpróbáltatást hozta a magyar népnek.” — Es maga mii tud az otthoni helyzetről? — kérdezte Nógrádi Sándor egyik este, amikor ismét kettesben ültek Barborják Pál- laL a Sladkovics utcai szállásé®, ____ — Nem is tudom hol kezdjem, annyi minden van már az ember fejében, amit a felderítők, a szökevények, a bujkálok hoznak magukkal. Bársony Máté is sokat mesélt, de magam is hallottam, láttam, hogy a németek a salgótarjáni síküveggyárat leszerelték. Már nemcsak a kommunistákat üldözik odaát, hanem a szakszervezetieket is. Éppen most mondták, hogy internálták Komár Gábort is Marek Jánost. — És az ellenállás? — Az egyre erősebb. Elsősorban a lejtősi aknánál, de másutt is. Már halottá- ink is vannak (így mondta „halottaink”) mint Tóth. Miklós, Páles Jenő, Mohi- nyák József. Röplapokat terjesztettek, azért keltett meghalniuk. Nógrádi Sándort megragadták ezek a gondolatok. Ha odahaza így fokozódik az ellenállás, akkor jó talajra talál az az elképzelés, az a terv, aminek a végrehajtásával a párt Külföldi Bizottsága bízta meg. Még csak egy dolog érdekelte. — Mi újság van Budapesten? Barborják Pál erről is tudott tájékoztatást adni a partizán egység parancsnokának. — Nemrég jártam Budapesten. az nem partizán, hanem pártmegbízatás, politikai munka volt. Talán ennek a részletei is érdeke ük... &olytaipjJt£
