Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-25 / 20. szám
A szolgáltatóipar - és napjaink követelménye A ' fejlődéssel a gondok egy része is újratermelődhet, legfeljebb a jellegük változik meg. Ezt a többi között a szolgáltatóipar helyzete is igazolja. Az életszínvonal emelkedésével, az életkörülmények, -viszonyok változásával rendkívül gyorsan gyarapodtak azok az igények, amelyeket kiszolgálni ez az ágazat hivatott. Csupán az utóbbi hat-hét esztendőben megszokottá vált hazánkban is a hűtőgép, a mosógép, százezerszám találtak vevőre a kisebb gépek: a turmixtól a villanyborotváig. (A rézmozsárhoz, a zsilettpengéhez nem kellett szervizhálózat.) Rendkívül jelentős a keresletnövekedés a gépkocsik szervizszolgáltatásában, hiszen 1960-ban még csupán 18 ezer magánautó futott az országban, napjainkban pedig már több mint 300 ezer. Az életszínvonal gyors és tartós emelkedése, az életvitel, a szokások, a hagyományos háztartásvezetés átalakulása mára 60-as évek végére kiélezte a különféle szolgáltatások iránti kereslet és a rendelkezésre álló kínálat közötti feszültséget. Ezért az utóbbi években kormányhatározatok és •rendeletek születtek, a szolgáltatások fejlesztésének meggyorsítására. Így egy sor pénzügyi, fedezeti, elszámolási kedvezményt kaptak a szolgáltató vállalatok, hogy ez is serkentse gazdálkodásukat. Elégségesek voltak-e ezek a kedvezmények a fejlesztés hirtelen meggyorsításához, elégségesek-e a fejlesztési alapok, ezen lehet vitatkozni. 1971. végéig ugyanis a szolgáltatóipar teljesítménye — szövetkezeti, tanácsi, minisztériumi együttvéve —, csak kis mértékben növekedett Szinte csak az autójavítás fejlődött gyorsabban a többinél. 1972-ben már valamelyest egyértelműbb a haladás. A szövetkezeti szektorban — amely egymagában nagyobb kapacitású, mint a tanácsi és a minisztériumi együttvéve, s így ennek fejlődése igazán sokat nyom a latban —, tavaly, a tavalyelőttihez képest 15—20 százalékkal növekedett a teljesítmény. Igaz, a lakáskarbantartó kapacitás csak 6—7 százalékkal, noha ez a munka évtizedek óta a legkeresettebb szolgáltatás rangját vívta ki. összegezésképpen tehát, a 60-as évek végén hozott intézkedések csak ahhoz voltak elegendők, hogy a helyzet ne rosszabbodjon. A szolgáltató nagyiparhoz persze gépek kellenek, szervezettség, hatékonyság és ipari háttér, ahonnan folyamatosan érkezik az alkatrész. Valamennyi szolgáltatóágazatban szükséges megszervezni — ennek értelmében — azt a technikát, amelynek bevezetése a vegytisztító ágazatban már megkezdődött. a nagy termelékenységű, programozható berendezések beállításával. A lakáskarbantartást, takarítást rengeteg kisgép, célgép teheti gyorsabbá, egyszerűbbé és kisebb létszámszükségletűvé. Megvalósítható az is, hogy a lakatos ne javítsa a zárat, hanem csak cserélje. Az elektromos háztartási gépek javítását is lehetséges a mai, általános gyakorlatnál termelékenyebbre szervezni. Az ipari szolgáltató szervizeket fel kell szerelni gyors, pontos diagnosztáié műszerekkel, hogy a hibakeresés, behatárolás percekig tartó rutinmunkává váljon... Az anyagi erők szűkösek, egy ilyen „iparosítási” program természetszerűen két ötéves tervet is igényel. A szolgáltatóiparban is létezik azonban belső tartalék. A szervezettség javításával itt is lehet — kevés pénzből —, gyorsan, megnyugtatóbb eredményeket elérni. A negyedik ötéves tervnek ma már része — kiemelt része —, az infrastruktúra fejlesztése, ennek pedig nem kis fejezete a szolgáltatóágazatnak napjaink követelményeihez illő korszerűsítési programja. G. FI Lesz konzerv — jól haladnak a gyárak és a termelők szerződéskötései 1973-ban megfelelő kon- zerv kínálatra számíthatunk — erre lehet következtetni január második felében a konzervipari üzemek és a termelők szerződéskötéseiből. Az elmúlt évben ilyenkor a gyárak a feldolgozáshoz szükséges zöldségeknek még csak alig kétharmadára találtak termelő partnert, idén már 90 százaléknál tartanak, ami azt jelenti, hogy 55 500 vagon zöldséget már „elkönyvelhetnek”. Gyümölcsből tavaly ilyenkor a tervezett mennyiség felére sem volt szállítási szerződésük az üzemeknek, idén már 8506 vagon átvételére írtak alá megállapodást, s így a tervezett mennyiség kétharmadára számíthatnak máris a konzervgyárak. A mezőgazdasági termelőknek biztosított kedvezmények köre idén tpvább bővül. A növényvédelmi támogatást kiterjesztették a zöldbabra is, s így holdanként 500 forintot kapnak azok a termelők, akik legalább 30 holdon termesztenek konzervgyári alapanyagot. A fűszerpaprikára holdanként 1000 forintos nagyüzemi növényvédelmi hozzájárulást utalnak át az állami gazdaságoknak, tsz-ek- nek. Az egyéb támogatások, ' kedvezmények az elmúlt évhez képest nem változtak, így például az 500 holdra vagy 100 vagonra szerződött paradicsomtermesztő gazdaságok holdanként! 1000 forintos növényvédelmi költségmentesítésben részesülnek. A felvásárlási árak is az elmúlt évihez hasonlóan — a termelőknek kedvezően — alakulnak 1973-ban. A Konzervipari Vállalatok Trösztje 200 000 forintos megbízást adott a Kertészeti Egyetem zöldségtermesztési tanszékének, hogy dolgozzák ki a fólia alatti palántanevelés széleskörűen megvalósítható dokumentációját. Ezt az anyagot ingyen adják át a konzervgyárakkal szerződést kötő termelő üzemeknek: számukra — az egyetem bevonásával — költségmentes szaktanácsadást is biztosítanak. A mezőgazdasági gép- és alkatrészkereskedelem arra számít, hogy az elmúlt évi kedvező tapasztalatok alapján a gazdaságok nagyszámú zöldbab- és zöldborsószedő gépet, vásárolnak. Egy községi pártszervezet MINDENKI úgy tudja, Gyöngyöspata a gazdagabb községek közé tartozik. Ha a nevét hallja bárki, azonnal a borral, a szőlővel hozza összefüggésbe. Azt már kevesen hallották, hogy a Béke Tsz-nek jócskán van olyan földje is, amiben alig terem valami. Legelőnek, erdőnek lenne alkalmas, de hát ahhoz is pénz kellene. Szóval: Gyöngyöspatán sem fenékig tejfel. Gyorsan tegyük hozzá: az idén sem zárják azért rosszul az évet ebben a közös gazdaságban, mert az egy napra jutó jövedelem a száz forint körül alakul majd, így számolgatják mostanában, a pénzügyi összevetések idején. Mi a szerepe, a tennivalója ilyen helyzetben a pártalapszer vezetnek ? Erre a kérdésre vártunk választ Nagy Miklóstól, aki éppen tíz esztendeje tölti be a párttitkári funkciót itt. Készséggel sorolta is a tennivalókat. Vegyesen a gazdasági és elméleti témákat Ebből két dolog derült ka. Az egyik: a pártszervezet mindenen rajta tartja a tekintetét. Semmi nem történik tudtukon kívül. A másik: bár közvetlenül nem szólhatnak bele a gazdasági ügyekbe, nem is akarnak beleszólni, mert ezek ellátásáért a szövetkezet vezetősége felel, de a véleményüket néni rejtik véka alá. Olykor nemcsak következtetéseket vonnak le az események után, hanem javaslatokkal is előállnak. Például a szeptemberi taggyűlései) hozott határozatok arra hívták lel a gazdaság vezetőinek a figyelmét, hogy szilárdítani kell a fegyelmet a gépcsoport háza táján. Akadtak itt szabálytalanságok. ha nem is nagy mértékűek, de éppen elegendőek ahhoz, hogy bántsák . mások igazságérzetét, rontsák a közösség hangulatát. A tsz vezetősége intézkedett is. Ma már zárt helyen tartják a gépeket, néhány gépkocsivezetőt fe- gyelmileg is felelősségre vontak, és az eredmény nem is maradt el. AZT IS jól tudják, hogy a meglevő öntözési lehetőségüket nem hasznosítják teljesen. A távlati fejlesztési tervben már szerepel az öntözött növények területének kiterjesztése majd, ha erre is jut pénz a beruházások során Mert az öntözési rendszer kiépítése is sok forintot igényel, hiába van már meg a víztároló. A partszervezet törődik a különböző bizottságok tevékenységével is. Időnként ezeket is mérlegre teszi. Ügy tartják, az ellenőrző és a döntőbizottság jól működik. Bár a nőbizottság nevéhez fűződik néhány kedvezmény „kiverekedése” a nőkre, mégis, úgy gondolják, a nagy létszámú nőbizottság még hatékonyabban végezné a munkáját, ha nem lennének a tagjai sorúban olyanok is, akik csak névieg tartoznak oda. A gyakorlatban ők előkelő kívülállókként viselkednek. Eljutottunk az összefüggések és az okok keresése során oda is, hogy kimondhassuk : sokkal könnyebb gazdaságilag, anyagilag fejleszteni egy közösséget, mint az emberek gondolkodás- módját a korszerű irányába befolyásolni. Példa is akad rá, többek között a közös beruházások ügye. Ne közösködjünk, mert ami a miénk, az mégiscsak a miénk. Ha nem a mi földünkre építenénk meg — mondjuk a szakosított telepet —, ha bármi történne, például a közös vállalkozás megszűnne, akkor mi lenne a saját jussunkkal? LATSZÖEAG könnye* megválaszolható aggodalmak ezek. A kívülálló úgy láthatja, hogy semmi nehézséget nem okoz a mögöttük sejlő bizalmatlanság eloszlatása néhány okos szóval. De hát ismerni kell a paraszti gondolkodást. Bele kell élni magunkat azoknak a világába, akik úgy nőttek fel, hogy mindig csak a marakodást látták, senkinek nem hihettek, senkiben nem bízhattak önmagukon kívül. Egy egész nemzedéknek kell kicserélődnie ahhoz, hogy a régi, megkövesedett „bölcsességeket” ki lehessen terülni az adukból, ....„ C sepegő csapok éjszakája Már Hatvanban is... ? Nem, nem! Hálózati térkép, úi kút készül Múlt hét egyik estéjén csepegő, hörgő csapok ijesztgették órákon át Hatvan lakótelepeinek polgárait. Fellobbant mindenkiben a kérdés: csak nem jutunk Pest, Pécs, Miskolc, Eger sorsára, ahol utóbb némileg korlátozni kellett az ivóvíz-jel- használást? — Nem kell félni, alkalmi üzemzavarról volt szó azon az estén! — válaszolta érdeklődő telefonunkra Oldal elvtárs, a Vízmű Vállalat hatvani telepének műszaki vezetője. — Egyik tárolónk vize megcsappant, s elektromossági hibából a másikat nem tudtuk rögtön üzembe állítani... Másnap, Vincze Károly igazgató irodájában. Már csak azért is, hogy végleg megnyugodjunk. Illetve: szemrevegyük a város vízellátásának távlati terveit! — Cégünk tízesztendőst Az 1960-as évek elején vettük át a várostól a Rakoty- tyásban létesített háromezer köbméteres, hét kútra épült vízmüvet, s a Strá- zsa-hegyen épült, ezerötszáz köbméteres magaslati víztárolót. A vízmű jó geológiai adottságokkal rendelkezik, kútjaink gazdag vízrétegből táplálják, töltik fel a tárolókat. Gondunk pillanatnyilag valóban nincs, de az már több éves tapasztalat, hogy az idő javultával, különösen nyáron, csúcsidőben, nem tudjuk kielégíteni a lakosságot. Ez teszi szükségessé, hogy még ebben az esztendőben megfúrassuk nyolcadik kutunkat, ami aztán évekre rendezi ezt a problémát Persze, nem olcsó mulatság. Költsége, egymillió forint körül van. Megyei főnökségünk, illetve a Hatvani Városi Tanács anyagi áldozatvállalása azonban már biztosított, így megvan minden reményünk, hogy június végéig belép a vízellátásba az új kút is, amelyet szintén a Rakottyás- ban levő vízrétegbe furatunk — mondja Vincze igazgató. Érdemes megtekinteni a hatvani ivóvízellátás fejlődését tükröző statisztikai adatokat. Mind hálózatépítés, mind vízfelhasználás tekintetében dinamikus a Hiszen változott a paraszti élet akkorát az utóbbi alig két évtizednyi időben, hogy beleszédülünk, ha jól belegondolunk a történtekbe. Igaz, sokan akkortájt is kételkedtek, és már tudják is, hogy nem nekik volt igazuk, most mégis, időnként, esetenként megmakacsolják magukat Majd az idő itt is helyrerak mindent Aztán rögtön hozzáteszi a párttitkár, hogy mégsem bízhatnak mindent az időre. Tenni kell, szervezni kell, magyarázni kell, agitálni kell, sőt: tanulni kell. Minél többet tud meg a mai világból az ember, annál jobban segíti ennek a mai világnak a jobbulását. Mi tehát a nehezebb? Modern gépeket szerezni a közös gazdaságnak, vagy az emberek gondolataiban rendet rakni? Bár az első sem könnyű, de a második — az tudja igazán, mennyi fáradsággal jár, aki csinált már ilyet, foglalkozott már emberekkel Ügy mondják, jó a párt- szervezet kapcsolata a gazdasági vezetéssel. Mindenben kikérik a véleményüket, oda is, ügyelnek a szavukra. Most is jelentős döntés előtt állnak: egy nagy beruházásról kell igent vagy nemet mondaniuk. A felelősségük tehát óriási. MEG AKKOR IS, ha egy aránylag kis pártszervezete ről van szó, de hát ők, néhány tízen mégis egy egész község életének alakulásában játszanak fontos szerepet. G? Mólnál Feieae fejlődés. Hét évvel ezelőtt például mindössze 956 városi lakásban volt egészséges ivóvíz, míg tavaly ez a szám megközelítette a háromezret. Érdekesen alakult a nyomócsőhálózat kiépítése is ugyanezen időszakaszban. Az utolsó hét esztendő során huszonöt kilométernyi új vezetéket fektettek le a telep szakmunkásai, olykor a lakosság támogatásával, s ma már összesen mintegy 55—57 kilométer hosszú hálózatot kell karbantartaniuk. Miért nem biztos az utóbbi szám? Erre is választ kapunk. Sok gazdája volt évtizedek folyamán a város vízellátásának, többféle vállalat foglalkozott csőfekte- téssel, bekötéssel. De ezeket a munkákat korábban nem dokumentálták kellően. S nem készült megbízható, használható térkép a vízhálózatról, illetve a földfelszínen, vagy pedig a föld alatt létesített különböző műtárgyakról, csaptelepekről, víz- elosztókról. >— Lehet így valamit tovább fejleszteni, tervezni hosszabb távon? — Természetesen nagyon akadályoz bennünket a hiteles víztérkép hiánya! De pótlására megtettük a szükséges lépéseket. Felkértük a budapesti Mélyépítő Tervező Vállalatot, hogy végezzen „búvárfelmérést’’ Hatvan város területén, s ennek alapján bocsássa rendelkezésünkre a település megbízható vízhálózati térképét, amelyen valamennyi vállalat, intézmény, magáningatlan csatlakozása is szerepel. Ez azért is fontos neEzek bei} a napokban a posta a megye szinte minden szocialista brigádjának kézbesít egy levelet. A levélben a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága invitálja meg a szocialista brigádtagokat múzeumlátogatásra, ismertetve a megye különböző helyein megtekinthető kiállításokat. Remélhetően egyetértéssel fogadják az érdekeltek a javaslatot, mint egyik módszerét annak, hogyan lehet a szocialista brigádon belül az általános műveltség fejlesztését is segíteni. A kővetkező telj jjelek, néhány künk, mert nemcsak a továbbfejlesztést, a hibaforrások kikutatását könnyíti meg, hanem a vízfogyasztást ellenőrizhetőbbé, vállalatunk munkáját pedig gazdaságosabbá teszi ’ Szóltunk arról, hogy a Rakottyásban, illetve a Strázsa-hegyen létesült vízmű napi tárolása összesen négyezer-ötszáz köbméter víz, ami Hatvan város lakosságának, üzemeinek ellátását szolgálja. A hatvani üzemvezetőségnek másfelé is akad azonban gondja-baja! — Hat községben üzemeltetünk kisebb vízműveket, mintegy kétezer köbméter napi vízhozammal — folytatja tájékoztatóját az igazgató. — Ezek Csány, Hori, Petőfibánya, Lőrinci, Ró- zsaszentmárton, Heréd. Kút- jaik körül probléma pillanatnyilag nincs, megfelelnek a fogyasztási igényeknek. Inkább az üzemben tartás, a távolság nehezíti meg dolgunkat. De hát ahogyan eddig elhárítottunk minden feliépő bajt, úgy lesz a jövőben is! Mintegr száz főre tehető, jó szakemberekből, betanított munr kásokból, műszaki vezetőkből álló személyi garnitúránk és gépi felszereltségünk rá a garancia... Az igazgatóval kilátogattunk a Rakottyásba. Amit ott tapasztaltunk, csak megerősítette szavait. Rend, tisztaság, duruzsoló gépház, vas- talanító, tettre kész emberek minden szolgálati helyen. Aludjunk nyugodtán, hatvaniak! Lesz víz holnap, holnapután a konyhán, meg fürdőszobáinkban. Moldvay Győző közős színház- és moziiá tóga tuson kívül, kevés közös kirándulás megtételére adnak lehetőséget. E lehetőségek száma most bővült. Megtekinthetik az egri Vármúzeum és a gyöngyösi Mátra Múzeum kiállításai mellett a kisnánai várat és parasztházat, a paxádi palócházat, a verpeléti kovácsműhelyt. A közös élmény, amely szorosabbra fogja a brigádok közösségeit, egyben újabb ismeretek forrása is lesz. Reméljük, a szocialista brigádoknál visszhangra, ió fogadtatásra talál a múzeumok által kipált lelieUÓ&eg. Spoptpodlógprtós Győrött r A GRABOPLAST Pamutszövő és Mübörgyár 1966. óta foglalkozik habos padló gyártásával. A vállalat most kifejlesztette a különleges minőségű, 8 mm vastag esztétikus sportpadlót. Jelenleg ezzel burkolják a soproni Széchenyi Gimnázium 50 négyzetméteres tornatermét. Az eddigi kísérletek jók, ezért 1973-ban nagy mennyiségű sportpadlót gyártanak a 150 méter hosszú gépsorolton. (MTI-foto — Matusz Károly.) Hasznos segítség a szocialista brigádoknak
