Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
...hogy nem minden őrület divat, de kétségtelen, hogy minden divatban van őrület is. Ezt nevezik divatőrületnek. Lelke legyen rajta annak, akinek zsebe, ideje extravaganciája bírja, hogy az „őrülés”-t, hosz- szú ő-vel míveli, ízlése és magánügye, hogy a divatból is divatot csinál. Ha van is bennem holmi irigység a divat megszállottjaival szemben, bevallom őszintén, az leginkább oly sok felesleges idejüknek, és valamicskével minden bizonnyal vastagabb pénztárcájuknak szól. Miután tudvalévő, hogy a divattal még lépést tartani sem olcsó, de aízt teljes mell- és nadrághosszban még ki is használni, már jelentős időráfordítás dolga is. Persze van egyszerűbb divat is. A szerény kopottság, a feszülő farmer, s a friss, üde keblek ringó báját kihangsúlyozó egyszerű pulcsi is divat — fejeztem be a minap az iménti eszmefuttatást sürgősen, miután az tucán, vagy tíz méterre tőlem, a divat nagyszerű egyszerűségét példázó leányzó tűnt fel a manapság szokásos hanyag csoszogó járással. Minden feszült, minden ringott rajta, ahogyan azt a jó isten a teremtés eszméjével együtt, a férfiember számára, szépségül és vezeklésül elgondolta. A lány már csak öt méterre volt és szép volt Tőről metszett jó nő volt a maga húsz év körüli, de inkább inneni modernségével együtt Három méter és én ügy érzem, hogy boldog lehetek már csak azért is, mert férfinek születtem. Két méter, s úgy éreztem, hogy azonnal verset írok Weöres stílusában, ha lényegesen gyengébb tehetséggel is, de mindenképpen vadabb és elszántabb őszinteséggel. Aztán elment mellettem a tünemény és én megszédültem. Nem a szépségétől! Hogyan is fejezzem ki magam? Egyszerűen! A tündér büdös volt Tudom, lehetne ezt szebben, finomabban is körülírni. Lehetne talán ígyj illatának paraméterei nem ütötték meg a megengedettség alsó szintjét sem... Esetleg így: testének illata merőben szokatlan a szappantól olyannyira elkényelmesedett nyárspolgári orrok számára... Sőt, imigyen is: az alakja körül lebegő illóanyagok enzimjei nem adekvátak orrom érzékelő sejtjeiben a szaglásért felelős enzimekkel... De hát az igazság akkor az, hogy a szép és pompás leányzó egyszerűen mosdatlan volt Ügy éreztem magam, mint amikor valaki áhítattal hajol közel a rózsa kelyhéhez és hirtelen a gazdag humusz vágja keményen orrba értékes, de nem vágyakba ringató szagávaL — A gondolatok tisztasága, az a fontos! — mondotta ezzel kapcsolatos letargikus állapotomról panaszkodván egy ifjú, akinek hajára tekintve meg kellett állapítanom szavainak mély igazságát de a magam olcsóbb bölcsességének helyességét is: azért a haj tisztasága sem ártalmas dolog. E bölcsességet nem is mulasztottam el azonnal hangosan is elmondani, de nem sok megértésre találtam ebbéli konzervativizmusomat illetően. Pedagógus, szülő, a honvédség a megmondhatója; hogy a tisztátlanság mennyire divattá vált a fiatalok egy nem is nagyon szűk körében. Valamiféle fölényes világmegvetés kifejezésének formája ez, amely sokkal inkább divat mint világnézet, s ha mégis nézet a világról, akkor is csak egy nem éppen gusztusos divat múló, de szagos nyomot hagyó kancsalítása csak-. A lezser hánya veti ség, az egyfajta extravagancia, a külsőben, a magatartásban másnak lenni akarás, mint a felnőttek nemzedéke — törvényszerű velejárója minden új és megújuló korosztálynak. Ha memóriám nem csal, s miután olyan régen nem volt azért a dolog, hogy csalni merészeljen engem a memóriám: magam sem voltam különb, már ami a „másvalakinek lenni akarás”-t illeti. De becsületszavamra kijelentem, hogy a piszkot mindig útáltam és soha egyetlen percre el nem hittem volna, sem én, sem kortársaim, sem a nálam fiatalabbak, sem az öregebbek, hogy például a barikádon fegyver helyett a szagunkkal riasztottuk volna el az osztályellenséget. Semmi kedvem óvodai szinten oktatni alapvető higiéniai szabályokra, egyszerűen csak mint férfi kikérem magamnak, hogy egy nő ne legyen ápolt és gondozott, amelyet viszont teljes joggal elvárhatnak a nők saját nemem divatosan szagló tagjaitól is. Lehet, hogy e téma nem tartozik a legínycsiklan- dozóbb témák közé. Lehet, sőt biztos, hogy milliótizenegy más probléma lényegesen nagyobb teret kívánna, mint az én személyes szaglószerveimnek tiltakozása a becsapatás ellen. De persze itt erről van a legkevésbé szó. Leginkább arról van szó ugyanis, hogy a divat őrületének legfeljebb anyagi áldozatai lehetnek, de az őrület e divatjának, a mosatlan hajnak és testnek e torz és betegesen egészségtelen kultuszának ember áldozatai is lehetnek. Mert e „divatőrülteken” kívül csak a bacilusok imádják a piszkot... De ki imádja a bacilusokat? ... és néztem, néztem a pompás testtel tovavonulő e sex helyetti bűzbombát és azon tanakodtam: mindaz, ami rajta szép és jó lenne, im örök időkre elzáratott előlem — egyetlen darabka szappan miatt. Sohse gondoltam volna, hogy a szappan háremőr is lehet! Gábor Andorra emlékezünk Húsz évvel ezelőtt, 1953. január 20-án halt meg Gábor Andor Kossuth-díjas író, költő, a forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. Ha én egyszer Almaimban megjelenik Egy ragyogó tehetség, Válnék azzá, mire megvan Lelkemben a tehetség! Jaj, istenem, én micsoda Csudákat is tehetnék. Ha én egyszer krumpli-ügyi Kormánybiztos léhetnékl Burgonyái tábornagynak Címeztetném magamat, Krumplifejű fejesek közt Hallatnám a szavamat, Nyilatkoznék a lapoknak: „Krumpli nincs, de lehet mégT, Ha én egyszer krumpli-ügyi Kormánybiztos lehetnék. Krumplijegyet nyomattatnék Háromszínűt, nemzetit, Plakátokat rajzoltatnék. Mik a krumplit éltetik. Krumpliközi kongresszusra Velencébe sietnék, Ha én egyszer krumpli-ügyi Kormánybiztos lehetnék. Vátlaimon színaranybői Szikráznék az epolett, Autón járnék, hogy a krumplit Megkeressem, hova lett S elrendelném: csirkét egyék, Kit elfog az ehetnék, Ha én egyszer krumpli-ügyi Kormánybiztos lehetnék. 1947. A bevehetetlen város N émetország hadserege 1941. június 22-én. hadüzenet nélkül a Szovjetunióra támadt. -''■A-' nyár végére a fasiszták Leningrad alatt járták és szeptember 8-án bezárult a£ ostromgyűrű a város körül, teljesen elvágták a háton» szágtóL A Laningrádra támadó „Észak” hadseregcsoport parancsnokságát Hitler arra a von Leeb tábornagyra bízta, aki lovagkeresztet és előléptetést kapott a Maginot- vonal áttöréséért. Válogatott csapatokat — 725 ezer katonát és tisztet — másfél ezer páncélost, több mint ezer repülőgépet és 13 ezer löveget küldtek a város ellen. A német parancsnokság egy pillanatig sem kételkedett Leningrad bevételében: a díszünnepélyre és a bálra előre szétküldték a meghívókat Majdnem három évig harcoltak a németek a város bevételéért. Kilencszáz napon át lőtték ágyúikból, 150 ezer tüzérségi lövedékkel árasztották ét 100 ezer bombát dobtak le rá. Minden harmadik ház súlyos károkat szenvedett minden ötödiket porig romboltak. Még ilyen áron sem léphettek be abba a városba, amelynek utcáit történelme folyamán egyszer sem taposta hódító. Hitler elhatározta, hogy eltörli a föld felszínéről L Péter, a dekabrista forradalmárok, Lenin és a bolsevikok, a nagy orosz művészek és építészek városát Véleménye szerint Leningrad — az orosz forradalom szimbóluma — éleste a szovjetek teljes katasztrófáját okozta volna. A Führer mindennel számolt, mindent figyelembe vett, de egyet nem láthatott előre; azt, hogy kik és milyen eszme nevében fogják védelmezni a várost A háború első óráiban, a mozgósítás elrendelése előtt 100 ezer leningrádi ostro- saoita meg a kiegészítő paranesnokságókat, követelve, hogy a frontra küldjék őket A munkásosztály fellegvárai, a leningrádi nagyüzemek önkéntes hadosztályokat és ránr.ióal jflkqt <m>rv»7- tek. A városba zárva több mint két és fél millió polgári lakos maradt ebből 1,2 millió önellátásra képtelen: idős és beteg ember, és mintegy 100 ezer gyerek. Már nem volt idő az evakuálásukra. Beköszöntött az éhezés. A fennmaradt dokumentumok szerint 1941. november kilencedikén Leningrád 7 napra való liszttel, 8 napra elegendő darakásával és 14 napi zsírral rendelkezett, utánpótlás pedig nem volt Eljött a szokatlanul kemény tél — a hőmérő higanyszála mínusz 30 fok alá is süly- lyedt — tüzelő nem volt A bombázás és a tüzérségi tűz napi 15—16 órán át tartott A napi fejadag 12,5 dkg blo- kád-pótkenyér volt, amit egy bögre meleg vízzel fogyasztottunk él. Én akkor 12 éves voltam, az események történelmi jelentőségét még nem fogtam fel, de amit láttam, kitörülhetetl esiül az emlékezetembe vésődött A békeidőkben oly vidám és zsúfolt Nyevszkij sugárúton, a város központjában laktunk. Apám & fronton, anyám otthon, betegen. Vízért jártam. Árnyak bolyongtak az utcán, hogy férfi, vagy nő, nem lehetett tudni. Az emberek kis szánkókon húzták temetni éhen halt hozzátartozóikat — há még volt erejük. A házak bedeszkázott ablakaikkal bámultak rájuk, a villamosokat és a leszakadt vezetékek ssőv&vésyéi belepte a hó és a jég. így köszöntöttük az új évet 1942-ben. Egyedül az éhség 641 ezer leningrádi lakost ölt meg. Exkavátorok ásták a tömegsírokat, de még így is maradtak temetettem holttestek az utcákon. Hitler arra számított, hogy Leningrád felfalja önmagát. Elszámította magát; a fizikai leromlás nem hozta magával az erkölcsi bomlást. Az üzemek dolgoztak, fegyvert gyártottak, javították a páncélosokat Külön, a kormány határozatára * hagyták csak el a várost Mescsanyi- kov és Orbeli akadémikusok. A világhírű kohász, Bajkov akadémikus csak a hetedik parancs után távozott a hátországba. A világ ötödik legnagyobb könyvtára, a Szaltikov- Scsedrin könyvtár egyetlen napra sem csukta be kapuit Az egész város fagyoskodott, de a 16 millió kötet épen maradt A maga módján a könyvtár is harcolt Letétbe helyezett geológiai térképeket kerestek elő a partizánok számára, középkori gyü- faíeceptek alapján tanultak meg ismét gyufát gyártani. Harcolt az Ermitázs is. A legértékesebb képeket 52 vagonban szántották a hátországba, de mind a hárommillió tárgyat evakuálni lehetetlen volt A munkatársak a városban maradtak, disszertációkat, tudományos müveket írtak és amikor a hidegtől és a nedvességtől penészedül kezdtek a képek, kihordták őket a, szabadba szárítani — pedig járni is alig tudtak. Az ókori hőlfcelc aforizmája. aüecére, itt as ágyúi tűzben sem hallgattak “ múzsák. . Ekkor meg. Sosztakovics VH. — Ifn. c^rád szimfóniáit. A te* Sft^S rdfrontöiat^vezéssä'J Hr£ lóból: „--Ma haldoklik ^ elsőhegedűs, a dob^ utko ben ide jövet y^ztette életét. a vadászkurtos már soha többet nem muzsütal... Mégis, az egész ország hallhatta a leningrádi koncertet. Leningrád első győzelme 1943. január 13-án, a blokád áttörésével következett oe. A Ladoga-tó jegén keresztül vezető keskeny folyosó kiharcolásával a város szárazföldi összeköttetésbe merült a hátországgal. Gépko- csikaravárok indultak élelemmel, tüzelővel és minden egyébbel a város életének megmentésére, a harcolók támogatására. A leningrádi lakosok a szörnyű napok után először lélegeztek fék Egy év múlva végképp megszűnt az ostrom. A város védelmi vonala mentén ma emlékművekülnak. A legnagyobb közöttük a Piszkarjovi-temeto. A mar ványlapok alatt' harcos: férfi, nő, Syel*m katona és polgár nyugszik^ akik védték es megvédtek Lenin városát. A háborús sebeket mát régen begyógyították, a város gyönyörűbb, mint valaha. A világ minden tájáról ezrek érkeznek ide minden évben- Gyakran kérdezik, milyen károkat szenvedett d város? -Anyagi javakban 3Ö milliárd rubelt, de a blokádót átélők szenvedését, nyomorúságát számokban • kifejezni nem lehet. Nincs egyetlen leningrádi család, amely ne vesztett volna ét közeli hozzátartozót. M i semmit sem felej- ' tünk. (Ivetta Knyázeoa)
