Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
Népi ellenőrök vizsgálták Termel a nyíregyházi papírgyár piripari Vállalat nyíregyházi gyára, ahol olyan papircsomagoló-anyagokat gyártanak, amelyeknek nagy részét eddig importból fedeztük. A gyár teljes felfutás után évente 700—800 millió forint értékű csomagolóanyagot állít elő. Képünkön: kész hullámlemezek az új gyárban. (MTl-foto — Balogh P. László.) Hazai igényt — hazai termésből Társulás a cukorrépa- termesztésért Az ehntíít esztendőkben a cukorrépa is a sok vitát okozó növények közé tartozott Volt Olyan vélemény, hogy hazánkban nem érdemes cukorrépát termelni, olcsóbb a cukor, ha külföldről hozzuk be Mások — s az élet őket igazolta —, ügy vélekedtek, hogy,« hazai cukorszükségletet hazai termésből kell fedezni. Folyt a vita, s közben országosan is, de megyénkben is jelentősen csökkent a cukorrépa vetésterülete, egyre-másra hagyták abba a gazdaságok a termesztést, Az utóbbi időben azonban fordult a kocka, a cukorrépa-termesztés fejlesztésére hozótt kormányprogram világosan leszögezi, hogy 1975-re saját termésből kell a hazai igényeket fedezni. Ehhez azonban nagyobb területen és korszerűbben kell cukorrépát termelni. Ilyen célból alakult mega közelmúltban az a társulás, melynek tagja a nagyfüge- di, a kiskörei, a komlói, a tenki, a tiszanánai, a zarán- ki, a sarudí, az egerfarmo- si és a borsodivankai termelőszövetkezet, valamint a Hevesi Állami Gazdaság. Az úgynevezett gesztor gazdaság pedig a poroszlói November 7. Termelőszövetkezet lett. — Milyen célkitűzéseik vannak, s mit jelent az a fogalom, hogy gesztor — erről érdeklődtünk a szövetkezet főmezőgazdászától. Szálai Istvántól. — Társulásunk a cukorgyár aktív segítségével és támogatásával alakult meg. A résztvevők több mint U00 hektáron termelnek most is és a jövőben is cukorrépát A célunk az, hogy a lehetőségekhez képest növeljük « termésátlagokat, másrészt pedig az úgynevezett zárt rendszerű termesztést vezetjük be. Köztudott dolog, hogy a cukorrépa-termesztés jelentős munkaerőt igényel, viszont az is tény, hogy a térmelőszövetkezetekben egyre kevesebb a munkáskéz. A termesztést tehát gépesíteni szükséges, s modernebb, korszerűbb technológiát kell alkalmazni. Hagyományos módon ma már alig vállalja valaki a cukorrépa-termesztést Olyan elképzelés van most a társuláson belül, hogy nyolc nyugatnémet betákaritógépet vásárolunk, s ezzel oldjuk meg a betakarítás nehéz munkáját. Szövetkezetünk tölti be majd a gesztor gazdaság szerepét, ez azt jelenti, hogy a körzet bázisgazdasága lesz. Itt lesznek a szükséges növényvédő szerek, innen kapják a többiek a vetőmagot, s itt lesznek a gépekhez szükséges alkatrészek is. Megszervezzük a gépek szervizszolgálatát, hogy ne legyen fennakadás a munkában. — Milyen előnye less « aárt rendszeri termesztésnek? — A cukorgyár! szakemberek segítségével minden termelőszövetkezet felméri talajainak tápanyagtartalmát, s ennek alapján kidolgozzák, hogy melyik táblának milyen tápanyagra lesz szüksége. Emellett az a legdöntőbb, hogyha a gazdaságege betartják a zárt rendszerre kidolgozott technológiát, feltétlenül emelkednek * terméshozamok. A zárt rendszer ugyanis tudományos alapossággal kidolgozott technológiát áttft a termelés szolgálatába, viszont az is igaz, hogy fegyelmet és alapos munkaszervezést igényel. pOfO&2Xfn CHfTOJIoSZO“ retkeseiben milyen termésátlag-növekedésre lehet számítaná? — Nálunk a múlt esztendő egy kicsit gyengébb volt, de képesek vagyunk átlagosan a hektáronkénti 350 mázsás termelésre. A zárt rendszer alkalmazásával ez a meny- nyiség 20—30 százalékkal emelkedhet. A társulás az idei évtől kezdve közösen dolgozik — a közös célokért. A feltételek adottak, s remélhetően a tervek valóra válnak. Kaposi Levente Család a péklapát mellett Délelőtt nyitom rájuk a műhelyajtót: hárman szorgoskodnak a kemence körül. A kérdésre, hogy mikor kezdték a munkát, a napi feladatot, nevetve válaszolják: pontosan nem is tudják. Az tény, hogy a dagasztáshoz éjfélkor fogtak, de a kenyérnek való tésztát voltaképpen még az előző este, hat óra tájban kovászolták... S így megy ez újra meg újra. — Most az éjjel is, valami 10 vagy 11 mázsányi lisztet dolgoztunk be a harapnivaló- ba — sorolják munkájukat —, négy teljes csészényi anyagból sütöttünk hajnalban. Az idősebb mester megtör11 izzadt homlokát: —■ Ilyenkorra aztán kicsit fáradtak vagyunk már, s bizony alig várjuk a pihenést —- mentegetődzik, s szégyenkezve elnyom egy ásítást. — No, de délben majd hazaug- runk megint Kövesdre, s alszunk rá egy keveset! Gáspár György a szihalmi pékmester, s két segítsége a két fia: Gyuri és Laci. Régi sütődinasztia, de a család csupán néhány hete jött így össze megint. — Laci fiam a gyöngyösi Volánt hagyta ott miattunk — magyarázza az apa — s örömmel látom rajta, hogy megtalálta amit keresett. A fiú mosolyog: — Tényleg itt érzem igazán jól magam! Gyöngyösön elvégeztem ugyan a mező- gazdasági technikumot, de utána valahogy nem volt kedvem ehhez a pályához. Ügy kerültem az AKÖV-höz, irodába, de azt sem nekem találták ki. Míg katona voltam is, mindig más járt az eszemben. Aztán, nem sokkal, hogy leszereltem, ott is hagytam a várost! Hármuk közül egyedül ő nem tanulta a sütést. Ö csak egyszerűen beleszületett a szakmába. Ott téblábolt gyerekkorától a kemence körül, s valahogy elleste a munkát. — S nem is csinálja rosz- szul! — dicséri az apja. — Csak hát, még a kellő gyakorlata hiányzik... Gyurinál persze más a helyzet: a fiú nemcsak mellettem, hanem a sátoraljaújhelyi iskolában is tanulta a szakmát. Neki rendes segédlevele van! Miközben a munkáját végzi, a régi hátazásokra emlékszik. Mondja, hogy valamikor, ha ilyentájt, reggelente letelt a „műszakja”, fogta a biciklijét, s egy-egy nagy kosárral nekivágott a világnak! Sokszor napjában hatvan kilométernyit is kerékpározott süteményeivel, kenyereivel. Fiatal volt még, nem érezte a fáradtságot, s bizony: jól jött neki is a mellékesen kapott pénz... Bánkúti búzákat emleget és Sályi-völgyi régi vízimalmok kitűnő lisztjeiről beszél áradozva. Nem szól azonban rosszat a mostaniról, a me- zőtárkányi lisztről sem, amit egyébként még 1947-től ismer. — Nincs rossz liszt, csak rossz pék — vallaj maga is —, ha megadja az ember az idejét, a módját, nem süthet, rossz kenyeret! Szép szakmáját váltig dicséri, de nem titkolja, hogy nehéz, fárasztó. A pékségben szinte még ünnepnapon sincs pihenő. Legalábbis nincs az átlagos vasárnapokon, hiszen másnapra mindig sütni kell. Legutóbb csak karácsony első napján meg szilveszterkor maradhattak odahaza mindnyájan és legközelebb ismét csak kettős ünnepen kerülhet sor hasonló pihenésre, „lustálkodásra”. Egyébként nap nap után, alig hogy megérkeztek a déli vonattal Mezőkövesdre, az egyiküknek rövidesen vissza kell jönnie Szihalomra, a kovászoláshoz éjfélre pedig megint együtt kell lenniük minanarmuk- nak. Csak magukra vannak Az igazgató visszakérte a pénzt * „zavarosban halásztak” — és találtak — megyénk népi ellenőrei, amikor a közelmúltban 34 gazdasági egységnél, intézménynél, szövetkezetnél felmérték: miért és kiket foglalkoztatnak mellék-, illetve másodállásokban, s a kifizetett összegek arányban vannak-e az elvégzett munkával? Érdekelte továbbá a vizsgálatban részt vevő népi ellenőröket az is* hogy a különböző megbízatásoknak milyen a törvényessége, az adminisztrációja, valamint, mekkora összegeket fizettek ki egy-egy vállalkozásra, egy- egy megbízatásra? Nem rossz üzlet e másodállás Ahogy a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság által is elfogadott jelentés megállapította: az országoshoz hasonlóan, megyénkben is indokolatlan mértékben nőtt a főálláson kívüli foglalkoztatottak száma. 1972. első félévében a vizsgált egységeknél 2239-en dolgoztak másod-, illetve mellékállásban, a részükre kifizetett összeg pedig majdnem eléri a kétmillió forintot. Äs hogy nem rossz üzlet a főfoglalkozás mellett mást is „csinálni”, azt jól bizonyítja, hogy amíg a főállásban dolgozók bére 18,2, addig a főálláson kívüli foglalkoztatottaké nem kevesebb, mint 44,6 százalékkal emelkedett Általános jelenség továbbá, hogy se „egyszeri megbízásos rendszer” alapján jelentősen nőtt — 32,4 százalékkal —a mellékfoglalkozású fizikai dolgozók száma ísl Nem véletlenül említettük cikkünk bevezetőjében a „™- varos” szót mert ahogyan a népi ellenőrök is tapasztalták: a munkaadók vagy nem tadják, vagy nem is akarják tudni äz Idevonatkozó törvényeket, rendeiéteket Külön-' ben nem adnának- olyanoknak is másodállást, akiknek nincs is engedélyük — 495 ilyen eset fordult elő — a „maszekolásra”. Meglepő továbbá az is, hogy a kifizetett összegek idejéről és nagyságáról sem szokás értesíteni a hatóságokat, s így ezek a jövedelmek nem is „játszanak” az SZTK-nál, a Nyugdíjintézetnél, az óvodai, a bölcsődei, a lakáshozzájárulási költségek megállapításánál. Van aztán arra is példa — cikkünkben még foglalkozunk vele —, hogy a másodállás a főállásnál is lényegesen többet hoz a konyhára. Felelősségre vonást javasolnak a népi ellenőrök azokkal az üzemekkel, intézményekkel szemben is, ahol a külső dolgozók foglalkoztatását szabályozó 17/1971-es számú Mü. M. rendeletnek a mai napig sem tettek eleget (határideje 1971. szeptember 30-a volt. A vizsgált 34 egység közül mindössze 12 vizsgálta felül a másodállásokat. De lássunk néhány esetet is példának a törvénysértésre, a szabálytalanságra. Fő a mellékes A Kompolti Fajtakísérleti Állomás vezetőjének, dr, Mikita Józsefnek tanácsai készeresen is sokba kerültek. Egyrészt Heves és Szolnok megyék különböző termelő- szövetkezetéinek, amelyektől három év alatt nem kevesebb, mint 231 ezer forintot vett fel, másrészt, neki is, mert végül is eltört a korsó, rövidesen az igazgatónak is tanácsokra lesz szüksége. A módszere különben az volt, hogy a másodállásokkal járó munkát gyakran beosztottjaival végeztette el, akik felvették ugyan érte a pénzt, de az igazgató — ugyancsak többször — az utolsó fillérig visszakérte. Hogy végül is mi lesz az ügyből, ma még csak sejteni lehet, de az máris biztos: ez a kísérlete nem sikerült a kísérletező igazgatónak. Fölöttébb gálánsán fizetett partnereinek a múlt év első félévében az Apci Qualitál Vállalat is, amikor 33 mellékfoglalkozású dolgozónak százszázalékos túlórapótlékkal egészítette ki béréi De nem sajnálták a pénzt a Mátravidéia Sütőipari Vállalatnál sem, ahol az egyik nem főfoglalkozású dolgozónak 24 órás munká jáért 1700, a másiknak 1650, a harmadiknak pedig (58 óráért) 2600 forintot fizettek ki. Több munkaadó (Hevesi Háziipari Szövetkezet, a hevesi Kossuth Termelőszövetkezet) engedély nélkül foglalkoztat orvost, jogászt. Törvényes és gazdaságos is A tévedések elkerülése végett: nem minden másodállás, mellékfoglalkozás ilyen, vagy ehhez hasonló. A főíog. lalkozáson kívüli munka- szerződéseket igen gyakran az élet írja elő, a szükség követeli, Bármelyik vállalatnál adódhat olyan természetű munka, feladat., amelynek elvégzése gazdaságosabb a másod, vagy a mellékállásban. Társadalmi, népgazdasági, vállalati érdekeket is szolgálhatnak tehát — a szerződések többsége is ezt bizonyítja — a másodállások, a mellékfoglalkozások. S ezekért természetesen fizetni is kell. De a példák arra is intenek, a főállás nem lehet a mellékfoglalkozás Mert azért is fizetnek. És bármilyen státuszról van is szó: az elvégzett munkán kívül a tisztesség, a becsület . sem nélkülözhető, Koős József Egy kiváló ifjú mérnök Szatyorjábam három vaskos műszaki könyv, fél kiló kenyér, s valami felvágott Kezét szélesre tárja, kimo- solyog homlokába... húzott kalapja' és "szőke bajusza alól: a vacsorám — mondja. Egyházi József, fiatal kohó- mérnök, a Qualitál Vállalat technológusa. Amikor megtudtam, hogy egy Sopron melletti kis faluból került Apcra, egy kicsit meglepődtem. 400 kilométer azért egy kicsit sok... . Szerinte nincs ebben semmi furcsa. Szereti, amit csinál, s amit szeret, azért a világ végére is elmenne. Mozdulatai kapkodok, szavai ezzel ellentétben alaposak, megfontoltak — 1969ben végeztem Miskolcon a Műszaki Egyetem kohómérnöki karán. Onnan már szánté egy lépés volt a Qualitál. A munkásszálláson lakom. Munkaidőmben, de A szihalmi pékmester és két fia. utalva, nincs más segítség, váltótárs — ha csak Gáspár- né, a feleség, a? édesanya nem könnyít rajtuk. A betegség, a szabadság szóba se kerülhet! — Így is csak egy műszakot vállalhattunk, egyszer ■ süthetünk — panaszkodik a mester — pedig a jó ellátáshoz két műszak kellene. Meg még pár ember. Elsősorban tanuló, mert az lenne a legmajd biztosabb... No, de csak lesz valahogy! Közben, rohamosan köze ledik a dél, utazáshoz készülődnek a szihalmi pékek. Nem tartóztatjuk tovább őket mi sem, búcsúzunk, hiszen néhány óra múltán újra itt kell lenniük. hogy megint élőiről kezdjék mindennapi munkájukat: a kovászolást, a dagasztást, a táblázást, a vetést, a sütést... Gy. Gy azon túl is sokat járok az üzemekben. S valóban, lelkesedésének eredményei is mutatkoznak. 1971-ben a ISyoyicpsos . Qt$ö-JlS gépek általános műszaki adatai és formgfelfogási méretei című FMKT-szakdoígo- zatát hasznosnak minősítették s házi szabványként a vállalat azóta is használja. . E munkájával a kiváló ifjú mérnök címet nyerte el. Mégis egy kicsit csalódottan mondja: — Valahogy úgy érzem magam, mint akire a vállalatnak nincs eléggé szüksége. Sablonos technikusi munkát végzek, sokszor szinte sajnálom a mérnöki diplomámat! Egy éjszakai ellenőrzésem során észrevéte- leztem, hogy mire a folyékony fém a formába kerül," addig ötször öntik át másmás edénybe. Így megnövekszik az oxidtartalom, ami ' a minőség rovására megy. Ezt ellenőrzési lapon jelen- . tettem, de választ nem kaptam. Tudom, hogy a hibás eljárás kiküszöbölése anya- . gi áldozattal járna, mégis, ahogy figyelmen kívül hagyták a jelentésemet, azóta is fáj. Itt megáll egy kicsit és legyintve egyet, máris másról beszél. Élményekről, amiket egy-egy sikeres technológiával kidolgozott új öntvénydarab legyártásánál szerzett. Persze, hogy élmény, hisz mindig is ez volt a vágya. Bajusza alatt újra nevet s most szóba kerül magánélete is. Havonta meglátogatja szüléit. Idősek, mindig haza várják. Sokat olvas, szeret rádiókkal „bütykölni”. Hétvégeken mint a természetjáró szakosztály „oszlopos tagja” hódol másik kedvenc időtöltésének a turisztikának. De' közeleg a házasságkötés napja is. Most, szilveszterkor volt az eljegyzése, ez esküvőt pedig nyárra tervezik. Akkor azonban már lakásra is szükség lesz. Itt szeretne letelepedni, élni és. dolgozni. Négyszáz kilométerre szülőfalujától. Pár lépésre az alumíniumkemen- cétőí. Horváth Attila 1973. január 21., vasárnap
