Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

r A flaws a »aga sajátos esz­közeivel részt kíván venni *bbaa az országos emléke­zésben, amely a mindig idő­szerű Petőfire születésének 150. évfordulóján, a halha­tatlan nagyságára, a ma­gyar és a világirodalom lo­bogó lelkű zsenijére, a ma­gyar szabadságharc vihar- madarára tekint vissza. Mi sem természetesebb egyrészt, hogy a költő életé­ből azt a másfél évet vegye a film tüzetes vizsgálat alá. amely a márciusi napoktól a döbbenetes segesvári csata­térig sodorja ezt az életet. Helyzeteket teremt, történel­mi alakokat személyesít meg fiatal diákokkal és di­áklányokkal. Érzékeltetni akarja, hogyan és milyen drámai összecsapások kí­gyóztak végig a magyar for­radalomban, az ország tes­tén, ezekben a legendás időkben. Emberi nagyság, hiúság, hatalom és annak vitatása, a forradalom igaz és kevésbé hűséges szolgálata kér itt szót. Híven az akkori igaz­sághoz és nem takarva el lehetőleg semmit az akkori valóságból, a hősi példák, tiszta hittevések, a torz szemléletek és eltorzult cse­lekvések, a nagyszerű tettek és a hiábavaló áldozatok felidézése láttán — hacsak egy-egy pillanatra is — fel­tűnik lelki szemeink előtt az a Petőfi, akit ma is köte­lességünk jól ismerni. Az is természetes másrészt, hogy — Kardos Ferenc ren­dezői szándéka nem először alkot tizenévesekkel filmet —, húsz év alatti diákokkal játszatja el egy filmrendező mindazt, amit az évforduló kapcsán, mint filmes hozzá akár tenni a nemzet ünne­péhez. A film ilyetén való fogalmazása és megalkotása arra is kitűnő alkalom, hogy a mai fiatalok szavaiban, arcán, magatartásában meg­jelenjék az a hatás, amit Pe­tőfi keltett és kelt bennük, így válik az igény magasren­dűvé ebben a filmben: meg­mutatni azt, hogyan vissz­Petőfi 73 Magyar íilm hangzik a forradalmár és költő Petőfi a, mai fiatalság­ban és ők hogyan őrzik az egykori hangot. Az igény azonban túl magas ahhoz, hogy azt teljes mértékben ki lehessen elégíteni egy ilyen vállalkozás keretében. Pedig a film lendületesen indul: a fiatalok kihirdetik a főszereplőket és mindeni- ket bemutatva meg is tap­solják. A térkép el is iga­zít abban a hazában, ahol a történelmi hónapokban Pe­tőfi és a haza síkkori nagy­jai éltek, vezették a forra­dalmat, vívták harcukat az ellenséggel és nemegyszer egymás közt is. Ahol a fil­met végigíátszó hatszáz fia­tal megjelenik, ott mindig drámai csomópontok vannak, forradalmi lendület, és visz- szahúzó félelem csap össze az utak keresésében, akado­zó bizonytalanság, az érdekek rengetegét bonyolító harc indul. És van a nemzet elé rajzolt árvalányhajas, kal- pagos Petőfi és van — az igazi. Van esküvő Szendrey Júliával, van após is, van Debrecen is, van Mezőbe- rény is. És mindenekelőtt a Nemzeti dal. Kardos Ferenc, áld Kar­dos Istvánnal együtt írta a forgatókönyvet, mint rendező nem is kívánhatott elmé­lyült jellemábrázolást, vagy olyan játékot ezektől a mai ruhában múltat idéző, egé­szen mai fiataloktól, amely a történelmi pillanatokat tel­jes mélységükben érzékeltet­hették volna. Megelégedett azzal, hogy lelkesedésükkel, munkájukkal és energiájuk­kal igyekeztek megvalósíta­ni mindazt, amit a filmes szándék elgondolt az évfor­duló kapcsán. Gondoljuk csak meg, mi­lyen szándék vezette Kardos Ferencet? A 48-as forrada­A tilm Homérosza Hetvenöt évvel ezelőtt, ja­nuár 23-án született, s vo­nult be immár kitörölhetet­lenül a művészetek történe­tébe: Szergej Eisenstein. őt is mérnöknek szánták, s valószínűleg tanulóéveinek emlékeként vonzódott min­dig a képzőművészethez, mindenekelőtt a rajzhoz, a festészethez. Nem vált kárá­ra a természettudományokon iskolázott logika, a matema­tika szabályainak tisztelete sem; ezeket a hajlamait is müvészegyénisége alkotóele­meivé tette. Mégsem az épí­tőművészet, nem a grafika, a festészet, nem a díszletter­vezés, s nem is a színházi rendezés várt rá, hanem a legfiatalabb művészet, a szá­zad művészete, hogy új Ho­méroszként megnyissa és megszabja a film nagykorú­vá fejlődésének útjait. Eisenstein azonban nemcsak a különböző eszközök szin­tézisét teremtette meg. Egy hallatlan dinamizmussal fej­lődő, forradalmi állam min­den lendületét, eszméinek nagyszerűségét egyesítette a filmművészet legújabb esz­közeivel. így született a Sztrájk, a Patyomkin páncé­los, az Október, a Régi és új, a Jégmezők lovagja, a Ret­tegett Iván. Mindössze hat befejezett film, néhány kí­sérlet és befejezetlen pró­bálkozás. Azt is mondhat­nánk: mindössze ennyi ma­radt utána. Ez a „mindössze” azonban nemcsak egy életmű teljessége, hanem egy új műfaj születésének és első igazi kiteljesedésének kor­szaka is. Eisenstein életműve nyomán megtanulta a világ, hogy a filmmel másképpen kell számolni, mint koráb­ban, a mozivászon mást je­lentett már, mint addig. B. L. lom legszebb pillanatait, leg­kritikusabb napjait felidézni úgy, hogy Petőfit kapjuk legizzóbb lobogásában, a tör­ténelmet is felismerjük a történelmi hősök realiszti­kus, mégis felnagyított, leg­alábbis idealizált alakjaiban és ami a legfontosabb volt: azt a szellemet, azt a nagy­ságot, azt a mindmáig ele­ven lelket megsejteni, aki Petőfi volt A versek, a szenvedélyek, a ritmusok, a gondolatok dinamikáját a rendező csak a folytonosan hullámzó tömegmozgással érhette el. A többi: irodal­mi színpad külső és nem is akármilyen külső felvételek közé kinagyítva. S hogy a Rendező szándé­ka, elképzelése felől semmi kétségünk ne legyen, a fia­talok közbeszúrt képsorokon egészen mai magukat adva azon vitatkoznak, vajon a filmmel elérték-e a kitűzött célt, megmutatták-e önma­gukat, vagy azt a Petőfit, aki bennük élt Nincs egyértel­mű felelet, a kérdés felhang­jaival együtt a levegőben maradt megválaszolatlanul. A rendező szimbolikájáról most nincs módunk részle­tesen szólni: néhol homá­lyosnak éreztünk egy-két utalást, például a máglya és körültáneolása, a túlmaszkí­rozott lányokkal kiütött a rövidre szabott film formai megoldásai közül. A fiúk és lányok jóked­vűen játszottak egy képsort, amelyben nemcsak ruhájuk miatt, de egész tartásukkal is maiak voltak, maradtak. A patétikus szavak nem visszhangzottak természete­sen ebben a környezetben, a dekorációk ellenére sem. A tragikusan patétikus időkhöz képest ma más a levegő és ez a „más” a fiatalokban más kérdéseket vet fel, mint az akkori forradalom. <5k ezzel a mával vannak elfog­lalva és érthető, ha nehezen találnak utat az egykori ide­álokhoz. Az utánzás nem az ő világuk. És ez így van jól. Talán az önismerésnek, az önmegismerésnek tudatosabb igényét szerettük volna hal­lani ezektől a fiataloktól. A szereplők közül megem­lítjük Kovács Mihályt, Ko­vács Nórát, Csizmadia Ti­bort, Oszkai Csabát. A fil­met hatszáz budapesti és pá­pai diák játszotta végig. Kende János felvételei ki­tűnően érzékeltettek atmosz­férát és lírát, néhányszor többet, mint ami a játékban volt. Farkas András Mire képes a törekvés f Siker, vasvázas székekkel Először néhány hónappal azután találkoztam Kovács Imrenével, hogy Apcra ke­rült függetlenített múvelő- désüiáz-igazgatónak. Ä gya- . korlati népművelés napi gondjairól kérdeztem, s ó kertelés nélkül idézett he­lyi problémákat. Természe­tesen terveket is. Hamaro­san kiderült, hogy szakmá­jat hivatásnak érzi. Ezt a hitvallást hozta magával Szombathelyről, a főiskolá­ról, áltól népművelés-könyv­tár szakon szerzett diplomát. Üj módszerekkel akart kul­turális pezsgést teremteni Apcon, lelkesen beszélt ar­ról, hogy életképes irodalmi színpadot, ifjúsági klubot szervez, méghozzá úgy, hogy a színvonalról, a minőségi munkáról nem mond le. Megnyerő volt a nem min­dennapi tettvágy, mégis ta- maskodtam, arra gondolva, hogy idővel megkopnak az ambíciók, s jön az oly gya­kori beletörődés. Jó egy év elteltével is­mét Apcon jártam. Nem jo- szántamból, hanem pana­szos levél hívott. A helyi termelőszövetkezet színját­szó csoportjának idős veze­tője irta, aki azért kesere­dett el, mert a kultúrigazga- tó „akadályozza” munkáju­kat, nem biztosít számukra próbatermet, kifogásolja mű- sorválasztásukat, produkció­ik színvonalát Kovács Imréné nem vál­tozott. Kultúrpolitikai el­képzelésekre hivatkozott, esztikai nevelésről, a giccs elleni harcról beszélt s azt hangoztatta, hogy csak ní­vós alkotásokat enged pó­diumra. Az alapállás ismét megnyerő volt mégis úgy éreztem: engednie kellene a merevségből, mert akkori­ban még csak jobbító tervek voltak az apci művelődési házban, eredmény azonban vajmi kevés. A termelőszö­vetkezet színjátszói viszont lelkesen próbáltak, s a kész műsorokkal tájolni mentek. Arra gondoltam: jó lenne ezt az ambíciót összeházasí­tani a szép tervekkel, s ak­kor létrejönne egy életké­pes irodalmi színpad, sőt, tartalmas klubélet formálód­na. Két évre rá jött a har­madik találkozás. Kovács Imréné újságolta: — Az idén másodszorra kapta meg ifjúsági klubunk a kiváló címet. S még egy örömhír: lehet, hogy arany­koszorús klub leszünk. Tu­dom, arra is kiváncsi: mi­ként végződött a hajdan volt apci „kultúrháború". Nos, békével. A termelőszö­vetkezet szímátszói elfogad­ják szaktanácsaimat, kizá­rólag színvonalas alkotáso­kat visznek színpadra. Leg­utóbb egy Szigligeti-vígjáté­kot mutattak be, s azzal járták a környező községe­ket. Szóval: sikerült. Az tör­tént, amire sem az első, sem a második találkozáskor nem számítottam: a jobbító ter­vek, az ambíciók mellé a szívósság, a kitartás társult, s Kovács Imréné gyökeret vert Apcon, méghozzá úgy, hogy elképzeléseit maradék­talanul, megalkuvás, kény­szerű kompromisszum nél­kül megvalósította. Miről is beszélgethettünk volna ezután? Kizárólag a siker műhelytitkairól, arról, hogy miként tudta elérni ezt a nem mindennapi ered­ményt. — Főiskolás koromban mi, hallgatók szerveztünk egy ifjúsági klubot Mi voltunk a tagok és az irányítók is. Kedvünkre kísérletezget­tünk, kutathattuk a leghatá­sosabb népművelési fogáso­kat. Ez az örökség élt ben­nem Komáromban is, ahol a Járási Művelődési Központ­ban egy évet töltöttem mű­vészeti előadóként. Itt is szerveztem ifjúsági klubot méghozzá sikerrel. Alig ke­rültem Apcra, már hozzá- kezdtem az „alapozáshoz”. Megvallom — egyébként ta­pasztalhatta — nem ment könnyen. — Mi volt a legnehezebb? — Megnyerni a fiatalokat, megértetni velük: milyen so­kat jelent a kulturált szóra­kozás, a klub keretében fo­lyó önművelés. Nemegyszer nekikeseredtem, mert elő­fordult, hogy épp azok men­tek el a községből, akikre leginkább számíthattam. Szerencsére mindez már a múlté... — Érdekelne a recept, az a bizonyos csodaszer. — Türelem és fokozatos­ság. Kezdetben a társasjá­ték, s főként a rex és a bi­liárd volt a csalétek. Ezért már bejöttek a fiatalok. S aki egyszer benyitott, az iá­mét visszatért, sőt bé-bené- zett a klubba is. Igyekez­tem olyan programot össze­állítani, ami a fiatalokhoz mért, ám mégis igényes. Lassan azt is megszokták, hogy nálunk rendszeres mun­ka folyik, két kötetlen fog­lalkozást egy kötött követ. Idővel már az sem zavarta a fiatalokat, hogy kényeh- mes fotelok helyett csak vasvázas, ósdi székekkel fo­gadtuk őket. Jöttek az író— olvaso találkozókra, tagjai lettek az irodalmi színpad­nak. Igaz, egyikükből sem lesz előadóművész, nem is ez a cél, hanem, hogy meg­szeressék az értékes, az iga­zi élményt nyújtó irodal­mat, s előadásaikkal máso­kat is erre neveljenek. Bizonyítékul néhány be­szédes adat a kétszeres kivá­ló ifjúsági klub tevékeny­ségéről. Közel hetven apci diák vagy dolgozó fiatal látogat­ja a foglalkozásokat kedden, csütörtökön és vasárnap. Legalább harmincán mindig összejönnék. Ma már ran­got jelent a fiatalok köré­ben, ha valaki klubtag. A normák is szigorúak, nem tűrik a renitens, a fegyel­mezetlen ifjakat. Akinek nem használ a figyelmezte­tés, az ellen fegyelmi eljá­rást indítanak, megtörtént az is — szerencsére csak egy­szer —, hogy valakit eltaná­csoltak, kizártak a tagok sorából, összetartó közösség formálódott az eleinte húzó­dozó fiatalokból. A klubért vállalnak mindent, a lányok otthon mossák-vasalják • függönyöket, térítőkét, díszí­tenek, a fiúk festik a fala­kat. Arra is vállalkoztak a klubtagok, hogy pinceklu­bot létesítenek, természete­sen társadalmi munkában. Ez volt Kovács Tmréa« álma évekkel ezelőtt. Jó ér­zés elmondani, hogy sike­rült, mert kitartásával iga­zolta, hogy lehet színvona­las népmüvelömunkát pro­dukálni mostoha körülmé­nyek közt is... Pécsi István ^AAAAlMü^AAA^/WWAA/WAAA^MAV>AA^V^AAAA^VVWVW^/V^^^\^^^WvWv^A^/^ A^^\AAA/VvVy^^Vv^AAAAAA^AAAA^AAAM» * Gotyár Gyula: Hősök regénye (3.) ÍJj magyar bélre ff Madách Imre születésének 130. évfordulójára a Magyar S9K január 2L, vasárnap Posta 7,— Ft névértékű bé- ; lyeget bocsátott forgalomba : január hó 20-án. A bélyeg; többszínű mély nyomással az i Állami Nyomdában készült, és Madách Imre portréját ábrázolja. (MTl-Joto): — ffát akkor egészségére. Nógrádi elvtárs — emelte fel a kupica snapszot Barborják partizán kapitány — a meg­érkezésükre. — Egészségére! — vála­szolta Nógrádi Sándor — és köszönöm a segítséget, Pável. — Szólítson csak egysze­rűen Pálnak, vagy ahogy mi­felénk becéznek Palyusnak. Két nyelven beszélek én, mint ahogy két hazám is volt (most egy sincs egyelőre), mert az anyám magyarnak született, az apám meg krumplivető tót volt. Hát így lettem én egyik részről Pali, a másik részről meg Barbor­ják. — De mos, ugye, jól jön ez a kettősség, Palyus. Mert ne­kem is tud segíteni, meg a szlovák nemzeti felkelésnek is, igaz-e? — Azt maga jobban tudja, alezredes elvtárs... Tudta is Nógrádi Sándor, mert az első pillanattól ta­pasztalta a partizán kapitány segítségét. A Szlovák Nemze­ti Felkeles Haditanácsa, sze­mélyesen Sverma. a központi bizottság tagja jelölte ki Pá­vel Barborjákot a fogadócso­port élére. A Zolyom mellet­ti Tri Dubi (a három tölgy) területét jelölték ki ideigle­nes repülőtérnek, amit már hónapok óta használtak a Szlovák Nemzeti Felkeléshez csatlakozott katonai és parti­zán egységek, köztük magyar repülősök is. Az ideiglenes repülőtér bizony próbára tet­te a pilótákat, de a néhánv bet alatt, amióta a T4 Duóit használták, nem történt sze­rencsétlenség. Pável Barbor­ják a zólyomi vár kőkockák­kal kirakott udvarán október 7-én este igazította el a 11 harcosból álló különleges csoportját. — A feladat nem akármi­lyen — kezdte. — Most olyan csoportot várunk Kijevből, amelyik fontos pártmegbíza- táts hajt végre. A csoport ve­zetője Nógrádi Sándor alez­redes. Jól megjegyeztétek? — Igen! — A repülőgépet mi fogad­juk a Tri Duóinál. Ma éjjel jelzőtüzeket rakunk. Ha né­metek jelennének meg, amit én piros rakétával jelzek, a tüzeket azonnal kioltani. Megértettétek? — Igen! — Ha megérkezik a gép. a parancsnok elszállásolásá­ról én gondoskodom. A töb­bieket pedig elviszitek a ki­jelölt lakásokba. A szálláso­lásért Branák őrmester a fe­lelős. Értette? — Igen! — Amikor a csoport már a szállásán lesz, akkor újra la lálkozunk itt a várban és tőlem kapjatok meg a to­vábbi utasításokat. Most pe­dig munkára fel... Mindezen már túl vannak. A partizán kapitány nem panaszképpen, de azért kese­rűen megjegyezte a második kupica snapsz után. — Bizony, sokat őszültem ez alatt a két nap alatt. Nógrádi Sándor csak most nézte meg közelebbről Pável Bafóoijákot, a fosadocscigoít parancsnokát, a szálláscsiná- lóját. Első pillantásra meg­jegyezte magában, hogy szép szál, derék katona, egy fejjel magasabb nála, nagyon mar­káns, inkább kunos, mint tó- tos arca van. Csakugyan sok már az ősz szál a hajában. Azt viszont nehéz lenne meg­mondani, hogy melyik fehé- redett ki az utóbbi napok iz­galmaiban. — Aztán miért őszült any- nyira, Palyus? — A németek miatt, essen beléjük a csoltói sánta mol­nár nyavalyája. Valahonnan megsejtették, hogy valami készülődik a Tri Dubinnál. így volt ez akkor is, amikor Úszta Gyula érkezett meg a csoportjával. Két napig itt kóvályogtak felettünk. Ejtő­ernyős lámpákat gyújtottak, meg bombát dobtak, ha va­lahol mozgást észleltek. Mqst is ez volt. Jöttek ezek a zöld békák levegőből meg a szá­razföld felől is. A haditanács­tól kaptuk a hírt, hogy Ma- gyarorszagrol egy páncélos hadosztályt irányították fe­lénk. Még az a szerencse, hogy a Douglasok gyorsabbak a levegőben, mint a Tigrisek a földön, a hegyek között. — Mit gondol, ideérnek? — Az attól függ, mert Horthy nagyon mozgolódik. Ha igaz, amit hallottunk, hogy kiugrásra készül, akkor nem érnek ide soha azok a német páncélosok. De hát én Horthyban nem bízom, amíg mozog. Azután se nagyon. Az alezredes elgondolko­zott azon, amit a partizán ka­pitánytól hallott A párt Kül­földi Bizottsága nem adott erről tájékoztatást a kijeviek számára. Ellenkezőleg ő sze­mély szerint azt a feladatot kapta, hogy lépjen kapcso­latba a budapesti pártvezetö- séggel, erősítse az ottani il­legális mozgalmat, segítse át a határon Tömpe Andrást és Kurimszky Sándort, akik majd később érkeznek Zó­lyomra, egyenesen Moszkvá­ból. Váratlanul érte Barbor­ják híre, de egy kicsit örült is neki. Ha igaz, akkor hama­rosan véget ér az öldöklő háború és nagyobb véráldo­zat nélkül visszatérhet régen látott hazájába. És a parti­zán kapitány is pihenhet. Bi­zony neki is elkelne egy kis fenyveslevegő, hogy húst meg vért szedjen fel magá­ra. Olyan sápadt mint .a viasz és a tekintetét is szúr­ják kiálló csontjai. Hangosan pedig ezt kér­dezte : — Maga, Palyus, honnan tudja, ismeri ilyen részlete­sen Horthyék kiugrási szán­dékát ebből a förtelmes há­borúból? A partizán kapitány elmo­solyodott és olyan arckifeje­zést vett fel, ami egymaga bizonyította, hogy a legillete- kesebb helyről szerezte be friss információit ebben az. ügyben. Felemelte a kupicát, lehörpintette a maradék snapszot és csak azután vála­szolt az. alezredes kérdésére. — Tudja, Nógrádi elvtárs, az úgy volt, hogy a magyar kormányküldöttséget én meg a partizánjaim segítettük ál a fronton, néhány nappal ez­előtt, amikor fegyverszüneti, kérelemmel indultak Maszk* oába.^ iFolgtatjum

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents