Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

Ä Népújság Europa fóruma BULGÁRIA Válaszol: Dimitr C. Bratanov, az európai biztonság nemzeti bizottságának elnöke, a Brüsszelben székelő nemzetközi bizottság tagja Körülnéztünk a SZÖVTERMÉK-női — Az év folyamán me­lyik eseményt tartja a leg­fontosabbnak az európai béke és biztonság megszi­lárdításának szempontjából, különösen a balkáni orszá­gok közötti jószomszédi vi­szony fejlődésének vonatko­zásában? — Az 1972. évet az össz­európai értekezlet előkészí­tése és összehívása folya­matának elmélyülése jellem­zi. Az egesz év folyamán több esemény azt mutatta: törvényszerűen érlelődnek az objektív és a szubjektív fel­tételek ahhoz, hogy Európát a háborús konfliktusok szférájából a megértés, a biztonság és az együttműkö­dés felé vezessük. — A Szovjetunió és a Var­sói Szerződésben résztvevő szocialista országok már 1972. januárjában, prágai nyilatkozatukban mefauatá- rozták az európai államok közötti békés egymás mel­lett élés, valamint a gazda­sági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés fejlesztésének elveit. — Az NSZK-ban a Szov­jetunióval és Lengyelország­gal megkötött szerződést éles politikai harcok közepette ratifikálták, s ez a folyamat a revansizmustól fűtött reakciós erők bázisának szű­külésére vallott. A Nyugat« Berlinre vonatkozó négyol­dalú megállapodás, az NDK és az NSZK közötti alap- szerződés, valamint az NDK nemzetközi tekintélyének nö­vekedése az európai változá­sok újabb momentumai. Fontos esemény volt a re- vansista és neonáci erőknek az NSZK-ban lezajlott vá­lasztásokon elszenvedett ve­resége is. Lehetőségek tá­rultak fel az NSZK és az NDK közötti normális kap­csolatokra, valamint a bé­kés együttműködés politiká­jának megvalósítására egy­részt az NSZK, másrészt a Szovjetunió és a szocialista országok között. — Az európai biztonság és együttműködés ügyének nagy politikai sikereként köny­velhető el, hogy Helsinki ben 1972 végén megkezdőd­tek a sokoldalú konzultá­ciók európai országok, va­lamint az Egyesült Államok és Kanada részvé,elével. En­nek a gyakorlati eredmény­nek az alériséhez történel­mi jelentőséggel járult hoz­zá a Szovjetunió és a szo­cialista országok állandó ilyen irányú tevékenysége: alkotó, a békére irányuló kezdeményezéseik sora. Az európai szocialista orszá­gok állhatatossága, elvszerű­sége és realizmusa nem csupán szétzúzta az európai biztonság és együttműködés ügyével szemben táplált bi­zalmatlanság és a tagadás gátjait. Ezen túlmenően olyan konstruktív javaslato­kat eredményezett, amelyek a helsinki konzultációkon pozitív jelentőségűeknek bi­zonyultak. Ki kell emelni a béke ügyéhez nyújtott ama nagy pozitív hozzájárulást, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára által ve­zetett szovjet párt- és kor­mányküldöttsége nemrégi­ben Magyarországon tett lá­togatása jelentett, valamint a Todor Zsivkov elvtárs ve­zette bolgár párt- és kor­mányküldöttségnek a Szov­jetunióban tett látogatását — Meg kell említeni, hogy az európai népek képvise­lőinek brüsszeli értekezlete Á mezöszemerei Dózsa Tsz- ben közel egy évtizede fog­lalkoznak baromfitenyésztés­sel. A jó minőségű húscsir­kék előállításával az utóbbi időben híressé vált közös gazdaság, 1972-ben a Bábol­nai Állami Gazdaságból vá­sárolt „Tetra B” nevű hús- hibridből 45 vagonnal szállí­tott a BOV törökszentmikló­si gyáregységének a terve­zettnél 4—5 vagonnal többet. Az üzemág 10 millió forint 1972 júniusában a legszéle­sebb tömegeket tette érde­keltté a kollektív biztonság kialakításában, valamint a gyümölcsöző együttműködés­re irányuló intézkedések ki­dolgozásában. — Mit vár az 1973-as év­től? — Az 1973-as évet az óssz-európai értekezletről fogják elnevezni: összekap­csolják aazal az eseménnyel, amelyek újabb távlatokat tár majd fel a földrészünk népei közötti békés fejlődés, és együttműködés számára. Nem lehet kétséges, hogy 1973-ban, a Helsinkiben ösz- szeülő értekezleten . reális alapot fektetnek majd le az európai kollektív biztonság és együttműködés kialakítá­sára. Az össz-európai érte­kezlet határozatai gyakorlati távlatokat tárnak majd fel Európában, s ezek új törté­nelmi jelentőségű változá­sokhoz vezethetnek a béke, a biztonság és az együttmű­ködés jegyében. Az általános európai enyhülés pozitív ha­tást gyakorol a balkáni né­pek közötti barátság és együttműködés légkörének megteremtésére. Meggyőző­désünk, hogy az 1973-as esz­tendőben sokoldalú tevé­kenység bontakozik majd ki a balkáni államok és népek között ennek a folyamatnak az erősítésére. Varga József bevételt eredményezett a szemereieknek. A szövetkezetben Idén a Hollandiából importált „Hib- ro” húscsirke tenyésztésére térnek át, amelyet a koráb­bi nyolc hét helyett hét hé­tig nevelnek ugyancsak hol­land baromfitáppal. Az idén is mintegy 40 vagon barom­fit értékesítenek a török­szentmiklósi gyáregységnek. Ezek nagy részét külföldre exportálják. mint egv óriási konzerv-, és mirelité«^ ár ~j Nagy a forgalom a Heves megyei SZÖVTERMÉK Vál­lalatnál Egerben. A főkapu­nál a sorompó éjjel-nappal üzemel, jönnek az áruval megrakott teherautók a me­gye minden részéből. Hoz­zák a burgonyát, álmát, friss zöldségfélét, tojást, s a ren­geteg elejtett vadat, szarvast, vaddisznót, fácánt. Olyan igyekezettel dolgoznak az emberek, mintha az egész ország zöldség-gyümölcs el­látásáról nekik kellene gon­doskodni. Osztályozzák, cso­magolják az árut, savanyú­ságot raknak el öt-tíz lite­res üvegekbe. A megrakott vagonok egymás után hagy­ják el a térséget, hogy Bu­dapesten, Berlinben, Varsó­ban, Moszkvában másnap már vásárolhassanak a há­ziasszonyok a különlegesen finom ízű Heves megyei gyü­mölcsből, zöldségből. Olyan ez a közös szövetkezeti vál­lalat, mint egy óriási kon­zerv, és mirelitegyár. Az el­nök Cifra Miklós és az igaz­gató Patkó József ott van mindennap a telepen, ellen­őrzik a csomagolást, a szál­lítást, irányítják a munkát, megbeszélik az új csarnokok építésével kapcsolatos prob­lémákat. — Nagyon sokan dolgoz­nak a telepen... Hogyan si­kerül napról napra ennyi embert toborozni ehhez a csaknem idényjellegű mun­kához? — Először szervezés kér­dése, másodszor pedig jó ke­reseti lehetőséget kell bizto­sítanunk a dolgozóknak. Ná­lunk mindenki megtalálja a számítását — válaszolta Cif­ra Miklós elnök. — Mikor létesült eg s mammut vásárcsarnok a me­gyében? — Egy évvel ezelőtt ala­kult meg nyolcvanöt Heves megyei termelőszövetkezet részvételével hazánk legna­gyobb SZÖVTERMÉK Vál­lalata. Az induláshoz min­den termelőszövetkezet öt­venezer forinttal járult hoz­zá. — A termelőszövetkezetek milyen formában vesznek részt a vállalat munkájá­ban? — Először is szerződés alapján szállítják nekünk különböző termékeiket. Az­tán minden termelőszövetke­zetnek van egy képviselője a vezetőségben, i akik részt vesznek az irányító, ellenőr­ző, valamint az áruterítés munkájában. így mindenhol azonnal tudják, mikor mire van szüksége a cégnek, ho­vá, mennyi zöldséget, gyü­mölcsöt szállítsunk, milyen elárusító helyeket építsünk. — A jó áruellátás érdeké­ben a vállalat kötelezheti-e a termelőszövetkezeteket bi­zonyos mennyiségű zöldség-, vagy gyümölcstermelésre? — Nem. Ennek a vállalat­nak úgy kell működnie, fi­zetnie az áruért, hogy a ter­melőszövetkezetek vezetői, tagjai lássák: érdemes baj­lódniuk a sok munkát igény­lő zöldségtermesztéssel is. De ugyanakkor nekünk semmit sem lehet drágábban adni, mint más állami vállalat­nak. Sőt, a friss zöldséget, hamvas gyümölcsöt olcsób­ban is kell terítenünk a pia­cokon, hiszen tagszövetkeze- teink jó jövedelmének biz­tosítása mellett elsősorban az a célunk, hogy a háziasz- szonyok elégedetten térjenek haza bevásárló útjaikról — vette át a szót Patkó József igazgató. — Mennyi árut szállítanak el innen? — Évente háromezer meg­rakott vagon hagyja el tele­pünket. Ennek több mint a fele a fővárosba és megyénk üzleteibe kerül es jut ex­portra Is belőle. Tizennégy országba ' küldünk naponta friss árut. A szükséges áru­ellátáson kívül bérmunkát is vállalunk. A MAVAD-nak száznyolcvan vagonnyi mély­hűtött húst tárolunk, nyolc­van vagon savanyúságot ké­szítünk, a hulladék gyü­mölcsből pálinkát főzünk és a prizmákban hatszáz va­gonra való káposztát, bur­gonyát raktunk le, hogy a téli áruellátás zavartalan le­gyen. Exportra is vállalunk befőttkészítést, gyümölcs­aszalást. — Ha jól ertettem, saját üzlete is van a SZÖVTER- MÉK-nek? — Nyolcvannyolc városi és falusi boltunkat mindennap ellátjuk friss áruval. Ezen­kívül a Bosnyák, a Teleki téri, a Garai piacon levő standjainkon, ha a szükség úgy kívánja, főleg ünnepek előtt, naponta kétszer is fordulnak a teherautók. — A jó ár . mellett a ter­melőszövetkezetek részesül­nek valamilyen kedvezmény­ben a pontos, minőségi áru szállításáért? — Tagszövetkezeteinket új­fajta minőségi vetőmaggal látjuk el. Ezenkívül jelentős anyagi támogatásban is ré­szesülnek ha tervünkhöz al­kalmazkodva gyümölcsöst te­lepítenek. így például meggyfával százötven holdat ültetnek be évente. — Az elmondottak és a látottak alapján úgy tűnik, itt minden rendben van, az áruterítéssel nincsenek kü­lönösebb gondok. 45 vagon csirke Mezőszemeréről N em vagyok hivatá­sos közvéleménykuta­tó, méginkább nem elméleti szakember, ezért csak magán- szorgalomból, megírni_ való témák után kutatva kérdez­gettem ismerős vagy addig ismeretlen embereket, hogy szerintük ki tekinthető ma­napság munkásnak. A legtöbben nem Kapásból válaszoltak, némi töprengés után azzal kezdték, hogy ez nem is olyan egyszerű. Az orvos, aki felkészülten és fo­lyamatosan beszélt a veseát­ültetések hazai helyzetéről, a fenti kérdésre rövid habozás végén azt felelte, hogy mun­kás az, aki fizikai munkát végez, utóbb azt is hozzátette, hogy az iparban. Az egyik kollégám az osztály lenini is­mérveit idézte, s a mi viszo­nyainkra alkalmazva kijelen­tette, hogy természetesen a nagyüzemi munkásság képezi a munkásosztály gerincét, de hozzátartozónak kell tekin­teni a szocialista mezőgazda- sági nagyüzemek dolgozóit is. A gyárigazgató a munkásosz­tály kategóriájába sorolta a műszaki értelmiséget is, te­hát a termelésben közvetle­nül résztvevő mérnököket és technikusokat. Ugyanott egy gépen dolgozó asszony vál­latvont és azt mondta, hogy a válasz benne van a kérdés­ben. Munkás az, akinek ez a foglalkozása, tehát szak­munkás, betanított munkás vagy segédmunkás. Az idős szociológus viszont addig tá­gította a mai értelemben vett munkásosztály határait, amíg belekerültek az alkalmazót-: tak és mindenki, aki bérből, fizetésből él, a szocialista szektorban dolgozik, beleért­ve a kereskedelem eladóit, a különböző állami intézmé­nyek tisztviselőit is. A kato­natiszt kereken kimondta, öt sérti, ha nem tartják nyugimsaakj, túsücu xüiuiüu Munkáspoüfika tiszti Iskolára küldték volnaj esztergályosként dolgozott Tehát ha jelenlegi foglalko­zását tekintve nem is, de po­litikai értelemben minden­képpen1 a munkásosztály so­raihoz számítja önmagát. A kérdés eldöntése termé­szetesen nem az én dolgom, ekörül vannak és lesznek is még viták, különféle nézetel­térések, felfogásbeli értelme­zések. Mindenesetre bizonyá­ra tévednek azok, akik a „ki ma a munkás?” problé­mát csupán elméleti, akadé­mikus okoskodásnak tartják, mondván, hogy nem az elne­vezés a lényeges, ettől még nem változik meg semmi. Az igaz, hogy egyetlen állampol­gárt sem érhet hátrányos megkülönböztetés, amiért ilyen vagy amolyan meggon­dolások alapján a szorosan vett munkásosztályhoz, a pa­rasztsághoz. az értelmiségi vagy alkalmazotti réteghez sorolják. Mégsem lényegte­len, hogy miként vélekedünk a mai munkásosztály fogal­máról, hiszen a magyar tár­sadalomban a munkásosztály vezetőszerepe, munkáspoliti- ka érvényesül. Abban, hogy érvényesül, sokkal nagyobb az egyetér­tés, mint a munkás fogalmá­nak meghatározásában. De csak atekintetben, hogy érvé­nyesül a vezető szerep. Azt viszont, hogy milyen mérték­ben. csökkenő vagy nem csökkenő arányban, már töb­ben eltérően ítélik meg. Me­gint csak magán közvéle­mény-kutatásaimra hivatkoz­va azt tapasztaltam, hogy a munkásosztály vezetőszere- pércí beszélők különböző ^««iUásjgól Wftäg» 4e SKfr formán az értelmiség problé­mái körül keringenek. Neve­zetesen, hogy a vezetésben ugrásszerűen megnőtt az ér­telmiség szerepe. Azért hang­súlyoztam, hogy különböző nézőpontból mondják ezt, mert értelmiségi körökben többen úgy vélekednek, hogy ez természetes és üdvözlendő. Kifejtik, hogy népgazdasá­gunk és vele az egész társa­dalom eljutott arra a fejlett­ségi szintre, amelyen a szak­értelem már mindenen felül álló követelmény, a legfonto­sabb kérdéseket gazdasági szakemberek, közgazdászok döntik el. a munkásoknak ebbe érdemi beleszólásuk nincs és nem is lehet. Ezzel szemben a másik oldalról olyan hangokat hallani, ame­lyek szerint az értelmiséget és különösen a műszaki ér­telmiséget vissza kell szorí­tani az egyszerű végrehajtás korlátái közé, változatlanul a politikai megbízhatóságon van a hangsúly, a szakérte­lem legfeljebb másodlagos. Éppen ezért fel kell elevení­teni az államosítások, a for­dulat évének hagyományait, fizikai munkásokat vinni az állami és társadalmi élet irá­nyító tisztségeibe, mert a munkásosztály vezető szere­pe főként a kétkezi munká­soknak a vezetésben való személyes részvételével ér­vényesülhet. A magam részéről nem hi­szem, hogy akár az egyik, akár a másik nézet hirdetői­nek volna igaza. Illetőleg mindkettőben van némi igaz­ság és jó adag túlzás. Az ér­telmiség szerepe csakugyan megnőtt, egy-egy üzemi fő­mérnök döntési jogköre gaz­r] r.f ÜÜ & “ ben lényegesen nagyobb, mint korábban volt. A már említett textilgyári vezérigaz­gató, amikor a Piac várható igényeinek és a helyi adott­ságoknak a figyelembe véte­lével eldönti, hogy milyen szöveteket és milyen mennyi­ségben gyártsanak, akkor határoz a nyereségről, a mun­kások jövedelmét alaposan befolyásoló tényezőről is. Ez igaz, de ugyanez az igazgató fáradhatatlanul járja a gyár telepeit, meghallgatja a gyár­egységvezetők, műszaki értel­miségiek, művezetők, munká­sok és munkásnők vélemé­nyét is, mert tudja, hogy enélkül nem vállalhatja a döntés kockázatát, hogy gyorsabban haladni csak a munkásközösség egyetértésé­vel és támogatásával lehet. Az igazgatót kevesen sorol­nák a munkásosztály kategó­riájába, közgazdász. Viszont párttag, kommunista szak­ember, aki üzemében mun­káspolitikát valósít meg. Azt hiszem ez a kérdés lé­nyege. A munkásosztály ve­zető szerepét, a következetes munkáspolitika érvényesíté­sét társadalmi-gazdasági fej­lettségünk jelenlegi szintjén aligha biztosíthatnánk azzal, hogy a vezető tisztségekbe kellő szakértelem nélkül fizi­kai munkásokat helyezünk. A munkásosztály, társadalmi méretekben vezető osztály, amelynek élcsapata a kom­munista párt. A forradalmi elmélet és a hazai forradalmi tapasztalatok birtokában a párt képes érvényesíteni a munkásosztály vezető szere­pét, a következetes elvi és gyakorlati munkáspolitikát. Ez egyúttal az egész dolgo­zó Lár^-'rt-'ÓW emelését is szolgálja, hiszen a parasztság, az értelmiség és az alkalmazotti rétegek érde­kei szorosan egybeesnek a munkásokéval. Jól emlékszem és mások is emlékeznek arra, hogy a felszabadulás utáni történelmünk jelentősebb ál­lomásai előtt mindig a párt volt az, amely a helyzet- elemzés alapján megszabta a tennivalókat, azok sorrend­jét és végrehajtásukra moz­gósította a tömegeket. Csak így tudtuk lerakni hazánkban a szocializmus alapjait, álta­lánossá tenni a szocialista vi­szonyokat a mezőgazdaság­ban is és magasabb szinten folytatni az új társadalom építését. A párt tűzte napi- renre gazdaságirányítási rendszerünk reformját is, amikor eljött ennek az ideje. A szakemberek javaslatainak mérlegelése alapján szintén a párt döntött ebben a rend­kívül fontos kérdésben, a munkáspolitika szellemében, megnyerve az ügynek a szé­lesebb közvéleményt is. És kell-e külön hangsú­lyozni, hogy legutóbb a Párt Központi Bizottsága a mun- káspolitika gyakorlati érvé­nyesítésében tett újabb lé­pést, amikor előtérbe állítot­ta a nagyüzemi munkások életkörülményeinek gyorsabb javítását. S ezzel együtt ki­mondta. hogy a párt soraiban — a munkásosztály vezető szerepét megtestesítő élcsa­patban — fokozatosan több munkásnak, nagyüzemi fizi­kai dolgozónak kell helyet kapnia. Ú gy érzem, minden ala­punk megvan a biza­kodásra : a munkáspolitika, amely a szocialista Magyar- országon egyben nemzeti po­litika is, mind maradéktala- nabbul és eredményesen ér­vényesül életünk valameny nyi területé®. '**t*M. _ >*•<*«**<*­— Nagyon sok gonddal kell megküzdenünk, hogy mindennap zavartalan le­gyen az áruterítés. A terme­lőszövetkezeteket nemcsak érdekeltté kell tenni a zöld­ségtermelésben, hanem meg­értetni velük, a mindennapi zöldség-gyümölcs igények kielégítésihez hozzá kell já­rulniuk tpég akkor is,. ha ez számukra költségesebb mint más áruféleség termelése, vagy több munkájuk vart vele, és több gonddal jár. Mert például egy hold para­dicsom termesztéséhez száz­ötven munkanap szükséges, a búzánál viszont ugyaneny- nyi területen elég egy hét. Aztán ma már nem elég csak az árut ömlesztve te­ríteni. Vigyázni kell, hogy ne törjön, friss és szép ma­radjon napokon át. A kultu­rált terítésre egyre több gon­dot fordítunk. Ez ,is több munkával, kiadással jár. — A vásárlók igénye nap­ról napra nő. Hogyan ké­szülnek fel arra, hogy ne legyen probléma később sem az áruterítéssel? — Egyéves tapasztala­tunk alapján készítettük el sok esztendőre szóló távlati tervünket. Elértük azt, hogv tagszövetkezeteink örömmel és bizakodón vállalkoznak a több és jobb minőségű, de sok fáradsággal járó zöldség- termelésre, szállításra. Az áru fogadására, feldolgozá­séra nekünk is készülni ke1' A konyhakész zöldsé«1'';i° előállításához nyolcmillió fo­rintos költséggel új üzemet építünk, gépesítjük a csőm a­, golórészleget. A steril hűtő - tér bővítésére tizenötmilliót fordítunk és több városban, faluban létesítünk űi üzletet. András Ida j&auáx ,4»

Next

/
Thumbnails
Contents