Népújság, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

Könyvbarátok klubja az egri Hámán Kató Ottöröházban. , (MTI Foto: Benkő Imre) Se pénz, se gyerek Helyzetkép Zárónkról A statisztika nem minden, néha azonban a legprecízebb magyarázatnál is többet mond. Ezt éreztem a zaránki kisiskolában, miközben Deák István igazgató a tantestü­letről, diákjairól beszélt. — Évről-évre kevesebb a gyerek. Az elmúlt tanévben, négy tanulócsoportban még 72 diákunk volt. Az új évet már csak 66-an kezdték: kö­zülük csak hat az elsős. Jö­vőre mindössze négyet va­runk. Sose voltunk nagy is­kola, most azonban végleg megcsappant a létszám. S ha csak ez lenne a gond... Képesítés nélkül Nincs könnyű dolga a za­ránki pedagógusoknak: igen gyakran két osztályt kell egyszerre foglalkoztatniuk. Koncentrációt, fokozott fi - gyeimet, s nem utolsósorban órára együtt kell készülnöm a gyerekekkel. Az igazgató véleménye: — Akarásban, lelkesedés­ben nincs hiány. Sajnos, ez mégsem, pótol mindent. A korszerűség csak álom Ma már egyre többen vall­ják, hogy korszerű oktatás nélkül aligha képzelhető el eredményes tanári munka. Ehhez azonban szakképzett­ség és pénz kell. Nos. az utóbbi is hiányzik Zárónkon. — Ha a béreket leszámít­juk a költségvetésből, akkor mindössze harminc e.er fo­rintunk marad. Ebből kell fe­dezni a fenntartás, a tüzelés költségeit. Folyóiratok, nyomtatványok, kísérleti esz­közök vásárlására csak 4300 forintunk marad. Ebből még a legszükségesebbet, a legol­csóbbat sem tudjuk megven­ni. Elindulunk, amolyan szer­társzemlére. Mindenütt zsú­foltság, legfeljebb, ha egy ember elfér, természetesen szorongva. Kellemes megle­petést kelt a keskeny filmve­títő, de hamarosan kiderül, hogy legtöbbször bosszúságot okozó, a régi, szebb időkből ittmaradt relikvia. Többször rossz mint jó, s a javítás bor­sos költségeire sokszor bi­zony nem futja. A sportszer­tár csak nevére lehet büszke, mert az a néhány tornaszer igen-igen megviselt.'Valami­re azért csak futja a kis pénzből is. Az igazgató mu­tatja azt a két olcsó mikrosz ­kópot. melyet a közelmúlt­ban vásároltak a gyerekek számára. Sovány vigasz ez, hiszen annyi más minden hiányzik ahhoz, hogy korsze­rűen. hatékonyan lehessen oktatni-nevelni a zaránki kis iskolában. Tárnáméra ? Heves ? Mi lenne a megoldás? Ezt kérdeztem a tantestület tag­jaitól. — Csak a körzetesítés, az, hogy felsútagozatosaink be­járok. vagy kollégisták len­nének. Így megkapnák azt a pluszt, amelyet mi semmi­képp nem nyújthatunk ne­kik — vélekedik az igazgató. Eddig rendben is lenne, ez­zel egyetértenek mind a pe­dagógusok, mind a szülők. A részletkérdésekben — mint kiderül — korántsem ilyen egyértelmű az összhang. Ezt bizonygatja. erről beszél Végh Lajos: — Járhattak volna felső­seink Erkre is, a szülők azon- uan prolestáltak. Az ok: be- idegzett merevség, tartózko­dás: Erken ugyanis sok a ci­gánytanuló. Az első Kiseriét nem sikerült, most már csak két lehetőség adódik: vagy Tárnáméra lesz a körzeti központ, s ide járnak majd felsőseink vagy évek múltán bekerülnek az új hevesi ál­talános iskolai kollégiumba. Filmújdonságoft az új év moziműsorán Számos érdekes újdonságot ígér az év első hónapjának filmműsora- Januárban ve­títik először a mozik Petőfi Sándor születésének 150. év­fordulója tiszteletére a Pe­tőfi ’73 című színes magyar produkciót. Ugyancsak magyar alko­tás a „Nápolyi látni és .. amelyben a főbb szerepek­ben Váradi Hédit, Halász Juditot, Bujtor Istvánt, Pa­per Antalt, valamint az is­mert romániai magyar szí­nészt, Kovács Györgyöt lát­hatjuk. A színes komédia meséje egy Nápolyban töl­tött éjszaka és egy leendő nápolyi kiküldetés körül bo­nyolódik. Kétrészes, színes, széles­vásznú szovjet film az „Ata- mán halála”, amely az 1919 —20-as évekbe kalauzolja a nézőt, s egy nagyon kocká­zatos, döntő jelentőségű ak­ció históriáját mondja el. Ugyancsak a szovjet film­stúdiók terméke a Mihail Bulgakov művei nyomán for­gatott „Menekülés” is. A mo­zik műsorára kerül hosszú évek után a „Farkasvér” cí­mű szovjet film is, amely Jack London azonos című regénye nyomán készült. A banja-lukai 1969-es föld­rengés nehéz óráit idézi fel a „Félbeszakadt: vallatás” cí­mű jugoszláv film. „A nap csak egyszer kel fel” című lengyel alkotás, 1945-ben. egy kis hegyi faluban játszódik, s arról a konfliktusról vall. amely a kialakuló új rend és az emberek tudatában élő visszahúzó erők között bontakozik ki. A „Minden­nek ellenére” című színes NDK-film Kari Liebknecht- ről, Rosa Luxemburgról, az az 1918—19-es németországi forradalmi eseményekről, az ellenforradalom dúlásáról, a munkásvezérek meggyilkolá­sáról szól. Színes csehszlo­vák film a „Kutyák és em­berek'”, A második világhá­borúban játszódó izgalmas kalandfilm „Az 1-es számú ügynök", amelynek hőse — egy lengyel hírszerző — pó­tolhatatlan veszteséget okoz a németeknek. Monica Vitti és Ugo Tog- nazzi a főszereplői Franco Gi- raldi olasz rendező komé­diájának. amelynek a címe. „Nászéjszaka a börtönben". A történet főhőse egy asz- szony, aki koronatanú egy gyilkossági ügyben, s aki rá­döbben arra, hogy talán mégis tévedett, módosítja vallomását, s végül feleségül megy a korábban gyilkos­sággal gyanúsított "férfihoz. Ám Kiderül, hogy annak ide­jén mégsem tévedett. .. Fekete Sándor; szakmai hozzáértést, pedagó­giai tájékozottságot követelő munka ez. Igénybeveszi a ta­nárt, a diákot, s az eredmény mégsem az igazi. De mi van akkor, ha a pedagógusok ké­pesítés nélküliek? — Nálunk sajnos ez a hely­zet, hármunknak van ugyan tanítói diplománk, a felsőta­gozatos képzettség, azonban hiányzik. Külön gond, hogy két kollegánk képesítés nél­küli, most elsős levelezősök az egri főiskolán. Egyikük. Adám Erzsébet. Bejáró, naponta érkezik Visz- nekről. busszal az iskolába. Legfőbb gondjairól így be­szél; — Egerben végeztem. » Közgazdasági Szakközépisko­lában. Nem mentem dolgoz­ni. mert a tanári pálya von­zott. Az első évem sikerült Erken, itt is jól érzem ma­gam, mégsincs könnyű dol­gom. A magyar mellett — ez lesz a szakom, ezt szerettem mindig — oroszt is kell taní­tanom. Ötödikben még esak megy valahogy, a nyolcadikos anyag azonban számomra sem könnyű, hiszen óráról­\A\NAA/VVAVVWV\A^VvVWV'//. . Előtérben d helyes, egészséges táplálkozás Az Egészségügyi Felvilágosítási központ idei programjából — Szeretnénk a társada­lom figyelmét fokozottan felhívni a helyes, egészséges táplálkozás fontosságára. Ez ugyanis sokféle betegség — például a szív és érbántal­mak, az anyagcserezavar, mozgásszervi megbetegedé­sek stb — megelőzésében döntő szerepet játszik — mondotta dr. Métneki Já­nos, az Egészségügyi Felvi­lágosítási Központ igazga­tója, akitől az 1973. évi programról kért tájékozta­tást az MTI munkatársa. Arra a kérdésre, milyen nagyobb leiadatok állnak az intézmény előtt az új esz­tendőben, az igazgató a kö­vetkezőket válaszolta: _ Február végétől a MÉM-mel közösen megren­dezzük az élelmiszer- és fa­gazdasági egészségügyi hó­napját, amit a Mezőgazdasasi Múzeumban sorrakerülő nagyszabású kiállítással kö­tünk egybe. A hónap során több előadás is elhangzik majd. amelyek az élelmiszer­éi fagazdaság különböző munkaterületein dolgozók főbb egészségügyi problémái­val foglalkoznak. Nagy hang­súlyt kap e rendezvényeken is a helyes, egészséges táp­lálkozás, az ehhez szükséges termékek előállítása, s tér­mészetesen a táplálkozás ; higiéniás vonatkozása. — Bizonyos mértékben az < előbbihez kapcsolódik az em­berek táplálkozásával fog- j lalkozó őszi tévé adássoro- « zat. Ennek első része a témaj egészségügyi oldalát érinti, második része szociológiai— ; társadalmi, gazdasági és ; egyéb — problémákat tűz ; napirendre. — Az idei egészségügyi világnap alkalmából, — ; amelynek jelszava ,,Az ; egészség otthon kezdődik” — a szülőkhöz: az édes-; anyákhoz, édesapákhoz szó-! lünk, az ő felelősségüket; hangsúlyozzuk a családi ‘ környezetért, de nem feled­kezünk meg az ezzel össze­függő egyéb feladatokról ! sem. Ősszel ismét megren- ; dezzük a fogászati hónapot, hogy újból felhívjuk a gyér-; mekek és felnőttek figyel-! mét a rendszeres íogápo- lásra, a a fogromlás meg- 1 előzésének fontosságára, ar- ; ra, hogy tekintsék ezt min- ; dennapi feladatnak. — Ügy véljük, munkánk akkor lesz igazán hatékony és eredményes, ha továbbra is szorosan együttműködünk az állami és társadalmi szer vekkel igénybe vesszük a tömegkommunikációs esz­közöket, a jövőben is meg­kapjuk tőlük az eddig már igen hasznosnak bizonyult sokoldalú támogatást — ft jatle be nyilatkozatát dr. Métneki János. (MTI) „Közép termetnél valami­vel magasabb alak, sugár nö­véssel. arányos testtagokkal, fesztelen mozdulattal, sűrű, tömött, felálló kurta fekete hajjal... csillámló bogár szemek, melyek beszéd köz­ben csillogtak, s midőn lel­kesült vagy költeményeiből szavalt, fényesen ragyogtak: ez volt arcának legszebb ré­sze, ablakai költői lelkének... arcának bőre sárgásbarna volt, egynéhány szeplőformá- jú még barnább foltocskáid kai; ajkai a szokottnál vala­mivel vastagabbak, jól áll rajtok a mosoly, de a harag, a méltatlankodás, a gúny, a megvetés, a gyűlölet s a csa­lódás érzelmeinek nyilvá­nításai sajátszerű, majdnem kellemetlen kifejezést vettek fel.. E kellemetlen vonásról Jó­kai is említést tesz, ő a ma­ga felfokozó nyelvén démoni kifejezésről beszel. De épp Jókai hangsúlyozta. hogy amikor „ezt a rideg arcot a költészet lángja megvilágitá, mikor egy költeményét elsza­valta, akkor minden vonásáy- ban kigyulladt a lélek: tekin­tete sugárzott, alakja megnő­ni látszott, szoborszerűvé ala­kult; ilyenkor aki látta, hall­gatta, belé kellett szeretnie: férfit és nőtt magával raga­dott.” Júlia ezt a Petőfit ismerte meg. Még egy közönségesebb iélekre is hatott volna ez a férfi, hát még Júliára, ki az erdődi sivár magány elől francia regényekbe menekült, s köznapi emberek helyett kivételes egyéniségekről ál­modozott. El kell hinnünk róla, hogy különbséget tudott tenni Petőfi Sándor és egy korlátolt szolgabíró között. De milyen volt Júlia? Nem a költő szemével nézve, mert hát a szerelmes szem lencsé­je nem „objektív,” hanem — Hevestől, a kollégiumtól vonakodnak a szülők, mert nem akarnak lemondani ar­ról. hogy nyolcadik osztály végéig otthon is nevelhessék gyermekeiket. Maradna Tár­náméra, közel is van, iskola­busz is lenne. Más kérdés, hogy az eléggé korszerűtlen tarnamérai iskola valóban képes-e fogadni diákjainkat. Erre csak a jövő ad választ, egy azonban tény: a körzete­sítés sürgető, mert mi peda­gógusok, itt Zaránlton — bármekkora is az akarat, a lelkesedés — sosem tudjuk azt nyújtani, mint a nagyobb, a sokkalta jobban felszerelt iskolák, — összegez az igaz­gató. Sajnos a hogyanról még a járási hivatal illetékesei sem döntöttek, s a körzetesítés csak terv. akárcsak évekkel ezelőtt. Ügy véljük ideje len­ne kissé gyorsabban dönteni, cselekedni, mert a zaránki gyermekek, jövője több törő­dést érdemel... Pécsi István '^WvVNAAAAíVvAAAAAAAWAAA/NAAA/vVwV mondjuk Jókai ízlése szerint? ..Én megvallom — írja a nagy mesemondó — hogy nem találtam olyan szépnek, mint minőnek Sándor versei megörökíték: alacsony ter­mete volt, egészséges arcszí­ne, de férfias metszésű szája; mindegyik szeme szép volt külön, de a kettő közt nem volt összhangzás; emellett rövid hajat viselt; s éppen úgy tudott ember nem vi­selte divatokat kitalálni, mint Sándor.” A rövid haj persze csak Jókai felfogásában szá­mított hibának, az eredetiség elvét hirdető költőnek ez is tetszett. „Szabad. merész gondolatjárása volt, — írja még Jókai — egészen össze­egyeztethető férjeével: néha excentrikus, de mindig szel­lemdús.” „Excentrikus” — vagyis az átlagtól elütő, „a fennálló redbe beilleszkedni nem tudó ember,” mint egy régi lexi­kon mondja. De hisz épp ez lehetett az, ami Petőfinek legjobban tetszett Júliában! Annak a Petőfinek, akit épp történetünk napjaiban — 1846 októberében — egy tit­kosrendőri kémjelentés „ext­ravagánsnak” bélyegzett. Ami nagyjából épp az „ex­centrikusnak” felel meg. E hasonlóság volt vonzal­muk egyik serkentője, s e kö­zös vonást minden bizony­nyal kölcsönösen felismerték egymásban, már az első, me­gyebáli találkozáson. A szerelmesek végül is egy tavaszig tartó „próbaidőben” egyeztek meg, s a költő re­ménykedve búcsúzott, — Te­leki grófhoz ment, Koltóra. A gróf költői kastélyban kellemesen teltek a napok, de a költő dolgai most már Pestre szólították. Ütközően hogy is ne állt volna meg Debrecenben, ahol oly nyo- morúsógós hónapokat töltött — éppen három éve? Mikor belépett a színházba, min­den szem feléje fordult u lelkesedés az égiháboru hangján kiáltá: éljen Petőfi Sándor!” A színészek örültek a látogatásnak, s a társulai szép, okos és rokonszenves primadonnája, Prielle Korné­lia egy darabbeli dal helyett Petőfi versét énekelte ei: „A virágnak megtiltani nem lehet., Petőfi boldog volt: olyan emberek közé került megint, akik nem származását néz­ték, hanem költői érdemét. Megfeledkezve pesti dolgai - ról, jókedvűen engedte ei magát e szabadgondolkodású, független lelkű művészek kö­zött. „Testvérek vagyunk az Úrban” — mondogatta ne­kik, vándorszínészi múltjá­ra utalva. Testvérek vagyunk- — e két szóban van a kulcsa mindannak, ami most egy színjáték váratlanságával történik. Már Költőn is hallott pletykákat Júlia új udvarló- járól, itt Debrecenben arról kapott „hírt” Petőfi, hogy az erdődi várkisasszony egy dzsidáskapitányhoz készül férjhez menni. Hát így va­gyunk? — tombolhatott ha­ragjában. — Hát mégis le- dönthetetlenek a falak egy mészárosnak - komédiáspoéta fia és az inspektor leánya között? Ki-ki a magáénak valóval? Nemcsak bosszúból, nem puszta bohémságból, ha­nem a csalódás okozta fáj­dalomban arra kellett gon­dolnia, hogy neki is magának valót kell találnia a maga testvérei között — s keres­nie, sőt keresnie sem kell — itt van előtte a szép, a te­hetséges művész: Prielle Kornélia. Szinte udvarlás nélkül, órák alatt megkérte a színésznő kezét. Kornélia zavartan, de boldogan iger.t mondott.­____ímvtotptU

Next

/
Thumbnails
Contents