Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
Indiai hangszerek A hatalom jelképeinek vándorkiállítása A német őrás- és ötvös- mesternek, Abelernek jutott eszébe, hogy rekonstruálja az elmúlt idők uralkodó nagy- ságair'k koronáit, jogarait. Évezredekkel ezelőtt élt királyok koronáinak hű hasonmásaiban gyönyörködhetnek most vándorkiállításának megtekintői Az NSZK számos városában ellátogató vándorkiállításon az egyiptomi fáraók uralkodási jelképei mellett megtalálható Rettenetes Iván koronájának mása is és a német és osztrák császárok koronáinak társaságában ott tündököl Elisabeth Taylor fejéke, melyet „Kleopátra’ című fiimiéből jól ismerünk. Észak-Indiában, különösképpen az ország északnyugati részén, széles körben elterjedt a „szárangi” vonóshangszer. Az indiai zenét bemutató hangversenyeken kíséretül szolgál. E népi hangszer eredetét még nem derítették fel teljesen. Egyes hasonló közép-ázsiai és keleteurópai hangszerekkel hozzák kapcsolatba. A „száran- gi”-t fából készítik, alsó részét pergamennel vonják be, fogólapját vékony falemezzel takarják. Fölötte négy bélhúr húzódik, ezeken játsszák a dallamot. Alul 15 vékonyabb húr van, amelyek hangfenékül szolgálnak. Ezeket a játszásra kerülő „ragi” hangneme szerint hangolják. A zenész a földön guggol, g a hangszert a hangfenékkel lefelé tartja, mint valami megfordított hegedűt. A szintén az ország északi részén előforduló „tabla” nevű hangszert. főként színielőadásokon kíséretül használják. Eredete ugyancsak vitás. Egyes tudósok feltevése szerint, a „táblát” Közép-' Ázsiáiból hozták be Indiába. Ez a hangszer két, bőrbevonatú dob; a jobb oldali fából van, a bal oldali fémből vagy égetett agyagból. A zenész a hangszer előtt ül és ujjaival játszik rajta. E hangszer sajátosága az, hogy mindkét dobot részben mangánpor, zúzott rizs- vagy lisztréteg borítja, ami kiküszöböli a visszhangot és lágyabbá teszi a hangzást. Az egyik legelterjedtebb hangszer országszerte a fuvola, amelyet a népi és a hangversenyzenekarok egyaránt használnak. A fuvoláról már a legrégibb indiai szövegekben — a Védákban is szó esik. Több típusa van. Az indiai fuvola különösen a hangversenytípusú, bambuszból készül; az európaitól eltérően, billentyűk nincsenek rajta. Talán a legrégibb indiai hangszer a „mridangam”, amely körülbelül 3000 évvel ezelőtt született. A név a „mrit” (agyag) és az „an- gam” (test, törzs) szavakból ered, vagyis agyagból készült hangszer. Az elnevezés valószínűleg a hangszert borító agyagrétegre utal. Jelenleg főként inkább az ország déli részén terjedt el, mintsem északon.-TÁLÁN-TÉLÉN Károlyi Ami összegyűl tött versei Az első pillanatra meghökkentő, negatív „tartalmú”, grammatikailag bizarrül megválasztott köteteim nagyon- nagyon valóságigenlő, korántsem a bizarrságot, hanem éppen a harmóniát kereső költőnő verseskönyvének címlapján olvasható. Maga a kötet címét adó vers éppen a „tagadás tagadása”: a fejlődés „melléktermékeként” létrejövő dehumanizálódás elvetése, azé äz embertípusé, amelynek világa „halatlan / lovatlan / roadártalan / levegőtlen világ”. A kötet címe egyben azt is kifejezi, hogy szerzője egészséges elégedetlenséggel keres új és új tartalmakat, igazságokat és szépségeket, amelyek az ember előtt mi"deddig nem tárulkoztak ki. Elkötelezett költészet ez, amely intellektuális alaora ál'ítva építi fel a társadalmi ehivnt 'tts-i"ának tudatában levő embert dicsérő obe- liszket. Ellenpólusként azonban ott van a másik, elember- telenedett ember is, a hirosimai, nagasaki katasztrófa okozója. (Ember és árnyék). A -tálán, -télén mintegy harminc év költői munkásságának összegezése. Kielégíti azt a várakozást és megcáfolja azt az előítéletet, amellyel a nőköltők verseskönyvét szokták kézbevenni: tükrözi a női lélek finom rezdüléseit és távol áll tőle a szentimen tál izmus. Az ellentétekben megvalósuló egység, az ellentétek és egységek rendszerének kutatása, a diszharmóniában a harmóniának, a harmóniában a diszharmóniának a meghallása és meghalla- tása ennek a lírának a lényege. Többször visszatérnek benne az alapvető kategóriák: az idő és a tér mint egymást feltételező fogalmak és együttesen feltételei az egymással ellentétes élet és halál fogalmának: MÚLT a van-on áttetszik a nincs JELEN a nincs a van-ban elmerül JÖVŐ a van is ninccsé feketül. Kettős értelműek a Pont című vers sorai; nem csupán a pont geometriai fogalmára, hanem a mindenségben önmagát paránynak érző emberre is vonatkoztathatók: „Kö- rül-köröz a léttelenség / be nem nyithatok / ki nem zárhatom / ajtótlan, ablaktalan végtelenség.” A mondottak nál tovább menve az anyag, növény, állat, ember viszonyát keresi az említett alapvető fogalmakhoz. A Derékszögű háromszög című epigramma ebben a szituációban mutatja az embert: „Derékszögben állunk a világra / egy- mást támasztva, taszítva, metszve / a halál átfogójával egymáshoz szögezve.” Az emberi közösség egyént determináló, sorsmeghatározó volta hangsúlyozódik ezekben a sorokban. A lét-nemlét kontaktus vizsgálata a lét szépség-törvényeinek fölkutatására irányul, maga a szépség pedig az emberi lélek és az objektív világ jelenségeinek aktív találkozásában nyilvánul meg. A Szólongatás című költemény első és második személyét a szónak, a második jelzőrendszer egységének segítségével kapcsolja össze a tárgyi világ: „Harmatcseppé válik szádon a szó.” Azt mondod: fa- / és erdőstül állnak elibám a fák.” Az embertermészet viszony leglényegesebb eleme Károlyi Aminél a humanizmus: „Kell-e keservet súlyosabban mérni, / mint madárral ember tenyerében?” (Téma három változattal.) Kontemplativ líra Károlyi Amié, a szemlélődés mélyre tekintő volta teszi társadalmilag aktivizáló erejűvé. (Magvető Könyvkiadó, 1972.) Szegedi Farkas László yr ómban látta először az apját '■ * ötéves korában. Abban a nagy, fehér birkaho* ályban történt, ahol a birkákat zokták nyírni Anyjával többször árt már itt. Anyja, DzsejenguL, tulajdonképpen a szovhoz postahivatalában dolgozott, de nyírás idején Íjárt ide segíteni teljesítménybérben, egész jól keresett ilyenkor. V pénzre pedig nagy szükségé volt i katona-özvegynek — minden kopejka jól jött Ha kicsi volt is a .•salad — ő és a fia —, fa kellett élire, lisztet kellett venni, gondoskodni ruháról és cipőről. Es mivel senki nem akadt, aiki • tthon vigyázott volna a fiára, maival hozta ide, ahol naphosszat i tkoshatott, a nyírók, a juhászok s a bozontos pásztorkutyák toö- ótt. ö volt az első, aH észrevette, ogy a vándormozi kocsija begör- ul az udvarra. Futott is az örömírrel. — Itt van a mozi! Megjött a moÜ ' . ’ Az dőalás munka után kezdő- ött, amikor besötétedett. A film a láborúról szólt. A fehér lenvász- íon, amely két oszlop közé volt úfeszítve, megkezdődött a csata; óvések dördültek, rakéták röpül- ek fütyölve. a sötétséget felszag- atta és a földön lapuló felderítő- et nappali fénybe borította. Ami- or a rakéták kihunytak, a fektetők ismét előre rohantak és a ■ppuskák feiugattak a sötétben. A fiú lélegzete is elakadt. Hátul gy gyapjúbálán ült az anyjával, ár legszívesebben az első sorban !t volna, játszópajtásaivaL De lyja magához vonta és a térdére tetet A vetítőgép surrogott, folyt a áború. A közönség feszülten fi- yelt. Anyja olykor felsóhajtott, az- in összerezzent, és szorosan máéhoz szorította, mintha a páncé- os rájuk célozna. Csingíz Ajtmatov: A KATONA A fiú mégsem félt, sőt, szinte komikusnak tartotta, ahogyan az ellenség, katonái felbuktak, — amikor pedig a sajátjaik estek el, arra gondolt, hogy mindjárt ismét fölkelnek. Egyébként is, a háborúban az emberek olyan érdekesen esnek el. Amikor háborúsdit játszanak, ő is szokott elesni, futás közben, mintha elgáncsolnák. Az Is fáj, de nem baj, és a kék foltokat is elfelejti. De a katonák, amikor elesnek, sötét, mozdulatlan halomként, ott maradnak a földön fekve. ... A háború folyt tovább. A vetítőgép zúgott. Most a tüzéreket lehetett látni. A golyózápor, a robbanások és füstgomoly között vontatták felfelé a dombra a páncéltörőt. Előrenyomulásukban és egész mozgásukban volt valami, ami a büszkeségtől és a fájdalomtól mégdobogtatja a szivet. A tüzérek heten voltak, ruhájuk szinte füstölt. Egyikőjük nem is orosz típus volt. A fiú fel se figyelt volna rá, ha az anyja nem súgja a fülébe: — Nézd, az ott az apád! Ettől kezdve az egész film csak az apja miatt pergett, aki egész fiatal volt, mint a szovhozi legények. Nem túl magas, élénk tekintetű, a sártól és a füsttől fekete arccal. Miközben az ágyú kerekének feszült, valakinek hátra kiáltott: „Gránátokat, gyorsan!” Hangja újabb robbanás dörejében veszett ed. — Mama, ő az én apám? — kérdezte Avalbek. — Igen, az apád. De maradj csendben... Miért is füllentett? Miért? Talán véletlenül, megfontolatlanul, csak, mert a férjére-gondolt. Ő azonban, a kis tökfilikó, persze, elhitte. És örült neki! Ez a váratlan, soha nem ismert öröm egészen megzavarta, és gyermeki büszkeséggel nézte az apját, a katonát. Nem csúfolhatják többé a gyerekek, hogy neki nincs apja. Most láthatják! És a pásztorok is, akik nem képesek megismerni és mindig megkérdik tőle: „No, dzsigit, hogy is hívnak... ?” Máskor suttogva beszéltek apja emlékéről, mesélték, hogy egész fiatalon került ki a frontra, és már csak kevesen emlékeznek rá. És jó az, hogy fia van; annyian elmentek, akiknek a nevét senki nem viseli. r E s most, ettől a pillanattól, neki is van apja. Valóban hasonlított is ahhoz a háborús fényképen látható fiatal katonához, tábori sapkában, ami otthon a falra volt felakasztva. De most már más szemmel nézte az apját a filmen. És mintha az apja is nézné onnan őt. Most már a film nem szórakoztatta, nem volt nevetséges, ahogyan az emberek elestek. A háború komoly tett, kegyetlen és retenetes. És félteni kezdte az embert a fii-, men, akit most már mindvégig hiányolni fog. A vetítőgép zü'mögött, a háború folyt tovább. Elölről páncélosok kö-- zeledtok. Egyre közelebb nyomultak a talajt széttaposva, közben tüzeltek. A tüzérek ágyúiuKkal kínlódtak, vonszolták fel'a dombra. „Gyorsan apa! Jönnek a tankok!” — kiáltott fel. Végre feljutottak az ágyúk, egv mogyoróbokor mögé húzódtak és onnan- lőtték a harckocsikat. Azok viszonozták a tüzet. Egyre nőtt a félelme. Ügy látta, mintha ő maga is az apja mellett lenne, a háború tüzében. Fel-felugrott az anyja térdén, amikor a páncélosok közül valamelyik kigyulladt. Amikor pedig a saját katonák estek ed, öszszébib húzta magát, az anyja sírt, arca nedves volt. V etítőgép zizegett, a háború folyt tovább. A harc újabb erővel lángolt feL A páncélosok egyre közelebb jöttek. Az apja a lö- veg mögött valamit beleordított a tábori telefonba, de a zaj miatt nem lehetett érteni. Megint elesett egy katona az ágyú mellett, megpróbált felállni, de visszazuhant a földre, amely elfeketedett a vérétől. Most már csak ketten voltak; az apja és egy másik katona. Leadtak egy lövést, aztán még kettőt egymás után. A páncélosok azonban támadtak; egy lövedék közvetlenül az ágyú mellett csapódott be, lángok csaptak fel, aztán sötét lett. Most már csak egy ember emelkedett fel; az apja. AZ ágyúhoz kúszik, tölt és céloz... Ez volt az utolsó lövés. Űjabb robbanás, és amikor tisztul a kép, az ágyú meggörbült csővel borul fel. De az apja még él. Lassan felemelkedik, elrongyolódott ruhában, a harckocsival szemben. A kezében kézigránát. összeszedi utolsó erejét, kihúzza a gránátot, arcán gyűlölet és fájdalom. ... Az anyja olyan erősen szorította a kezét, hogy szinte levegőért kapkodott. Szeretett volna odaszaladni az apjához, de egy hosszú sorozat csattant a páncélos tornyából és ekkor az apja, mint egy ki- döntött fa, a földre zuhant. Még megfordult, megpróbált felállni, de visszaesett és úgy maradt, széttárt karral. A készülék leállt, a háborúnak vége tett. Ez volt az első rész vége. A gépész felkapcsolta a villanyt, hogy betekercselje a második részt. Az emberek hunyorogtak és lassan visszatértek a film világából, a háborúból, a valóságba. A fiú is leugrott a báláról és büszkén kiabálta: — Fiúk, ez volt az apám! Láttátok, megölték az apámat! Nem értették, miért kiabál. De 5 új jongva futott a vetítővászonhoz, ahol az első sorban a barátai ültek, akiknek a véleménye nagyon fontos volt. K ülönös csend támadt. Az emberek nem tudták megérteni a gyermek örömét, aki soha azelőtt nem látta az apját. Nem tudták, mi történt. Hallgattak, megvonták a vállukat. A gépész leejtette az üres filmkazettát. De ő, az elesett katona fia, egyre kiabálta: — Láttátok, ő volt az apám! Lelőtték! Nem értette, hogy a többiek miért hallgatnak, miért nem örülnek vele és miért nem olyan büszkék az apjára, mint ő. Valaki rá is szólt: — Hallgass! Nem mondhatsz ilyet! ■•Egy másik ellenkezett. — Máért ne? Hiszen az apja valóban elesett a fronton! Az egyik kisfiú mondta' meg az igazat: — Ő nem a te apád. Csak egy színész. Kérdezd meg a gépészt! A felnőttek nem akarták megfosztani, a fiút ettől a keserű és szép illúziótól. A gépész is hallga'- tott. Gépébe bújva úgy tett, mintha nagyon fontos dolga volna. A fiú nem csillapodott. — De az én apám! Az enyém! Ö volt, a gránáttal! Ö esett el! És levágta magát a vetítővászon előtt a földre és ott feküdt széttárt karokkal, mint előbb az apja. A nézők most már felnevettek, aztán elhallgattak. Látták, hogy az asszony odamegy a fiához, szomorúan, könnyes szemmel, és felemeli a földről. — Menjünk haza, kisfiam... ő volt a te apád... A hold már magasan fent járt. Messziről fehérlettek a hegycsúcsok és a fiú életében most először érezte a veszteség szomorúságát. Szinte mérhetetlen fájdalommal gondolt megölt apjára. Átölelte az anyja nyakát és együtt sírtak. De hallgattak mindketten, összeszorította az öklét és nyelte a könnyeit. N em tudta, hogy az apja, aki a háborúban rég elesett, e pillanattól kezdett benne élni... Fordította: Antalfy István <WWWWWVAAA AAAAAAA/WWWWWWVAAA/WWW\AAAAAAVÚVVV\AAAAíVvVVWVWVWv\ \Vv'VNAAAVSAAA/WNAAAAíVVVVVWV/A/W/\A/vW» \
