Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
A „kezét csókolom* <AAAÄAMAAAAAAAA^MAWAAMA^AAMAAMAMAAAAAMAÄAA»^AAAAAAÄAi VIAAAAAAAAAAAAAMAMA^WW» Zelk Zoltán: Művelődés történészek véleménye szerint ezzel a köszöntő formulával ma már csak Ausztriában és Magyar- országon találkozunk. A „kezét csókolom” üdvözlés Mária Terézia uralkodása alatt terjedt el, II. József a haditanács útján rendeletet adott ki, hogy törli az udvari szertartás közül a térdre omlásai együtt a kézcsókot. Levéltárak elsárgult lapjain, a XVI. és a XVII. század magyarjainak írásaiban bukkan fel először a kezét csókolom kifejezés. ■ Egy német—francia beszélgetőkönyv magyar fordításában találkozunk ezzel a köszönőformával: „Je vous bais la main. Ich küsse euch die Hände. Tsokolom a „Kegyelmed kezét.” Sághy Mihály levelében ezeket írja „nagy jó sógor urának: Ezzel csókolom a Nagy Asszony kezét fiúi engedelmességgel”. Később ilyeneket olvashatunk a régiek leveleinek végén: „A nagyságos asszonynak, kezeit alázatosan csókolom”; „Méltóságos kezei tsokolása között állandóan maradok”; .Kedves édes Társom velem egyöt az Tekintetes Asszonynak Üti kezeit csókolja”; Alázatossággal tsokolván Tettes Xjri kezeit." A költő Zrínyi Miklós követének 1633-ban II. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez írott levelétől való ez a köszöntés: „Az én kegyelmes uram Zrínyi Miklós, nagyságod alázatos szolgája, küldött engem nagyságodhoz, hogy az nagyságod fejedelmi kezét ő nagysága képiben alázatosan megcsókoljam." Kertész Manó szerint — aki az udvarias magyar beszéd történetével sokat foglalkozott — a kézcsók eredetét Spanyolországban kell keresnünk. A spanyol udvari etikett egyik jelentős eleme volt a kézcsók. Mária Terézia udvari embere naplójában leírta, hogy milyen fénnyel ünnepelték meg Spanyolhonban a császárné nevenapját, október 15-ét. A császár és a császárné udvari öltözetben jelent meg, és fogadta a főúri társaság férfi- és nőtagjait, akik kézcsókkal járultak a császárné elé. Ismeretes, hogy az osztrák és a spanyol Habsburgok között évszázadokon keresztül szoros kapcsolat állott fenn. Nem csoda hát, hogy amikor Mária Terézia az 1764-i poHuittorszoltfála t — Nálunk én vagyok az úr a háznál •— dicsekszik Rösner a törzsasztala mellett. — Tegnap így szóltam a feleségemhez: három percen belül meleg vizet akarok. És három perc múlva megvolt a meleg vízi — És mit akartál a meleg vízzel? t , . a — Mosogatni, I §»■'!' I1' i — Tanú, mondja él ismét: hogy fejezte M magát a vádlott? — Azt mondta, hogy ellopta az autót — Harmadik személyben beszélt? — Nem, bíró úr. Csak mi ketten voltunk, — Nem értett meg, kérem. Úgy gondolom, vajon azt mondta-e: „Én loptam el az autót?” A tanú gondolkodik egy kicsit, majd kivágja: „Nem, bíró úr, ön szóba sem került”. Két filmrendező beszélget közös kollegájukról, akinek legutóbbi filmjét megvette egy nagy légitársaság, hogy a Hóma—New York-i járaton vetítse. _ A fiú úszik a boldogságban! — mondja egyikük — Meghiszem azt! — bólogat a másik. — Ez az első qTkaiom, hogy filmjének vetítése közben a nézők nem hagyhatják el a termet, Egy újságíró megkérdezte Salvador Dalits — Nem túlságosan büszke ön, mester? — Én, büszke? Egyáltalán nem... Bár minden okom meglenne rá, hogy az legyek! ★ Az az ember, aki szellemességeivel őhajtja felkelteni a hallgatóság figyelmét — mondta egyszer Oscar Wilde —, ahhoz a koldushoz hasonlít, aki aprópénzeit csörgeti. ★ 'A természet beláthatatlan időn ót faragott embert a majomból — mondotta Anna Magnani —, azonban elég, ha végigmegy az utcán egy csinos nő, és az évszázados mű máris eresztékeiben recseg!” ★ A feleség férjére bízza a gyermek esti fürdetését Az apa igen büszke erre a megbízatásra, és megkérdezi a fürdőkádban vidáman lubickoló „örökösét”: _ No, fiam, ugye én jobban csinálom ezt, mint a m ama? — Sokkal jobban, papa. A mama ugyanis előbb mindig lehúzza rólam a cipőt és a zoknit... ★ \ A vendéglőben: — Pincér, kaphatnék egy fél adag rostélyost? — Sajnos, uram, ez lehetetlen. A tudomány mai állása szerint a mi adagjaink tovább már nem oszthatók... ★ — Nagyszerű asszony! — sóhajt fel az egyik vendég. — Egyetértek — válaszol a mellette levő asztalnál ülő férfi. — Büszke is vagyok rá, hogy az én feleségem. Csak ne lenne otthon is ilyen rendetlen! ★ Egy Róma melletti faluban Eros Macchi rendező megáll egy parasztház előtt, amelynek kertjében egy paraszt téglákkal és gerendákkal bajlódik. — Mit csinál, jó ember? — Hát... pillanatnyilag disznóólát építek a malacaimnak — válaszol a paraszt. De három-négy év múlva egy élelmes telekügynök olyan tündén rusztikus kis fészeknek mondja majd, amelyet könnyűszerrel lehet pompás villává átalakítani. fk Két barát beszélget: — Lucia soha, egyetlen alkalommal sem érkezik pontosan a randevúra. Én meg csak állok a sarkon, szerencsétlenül. kezemben egy csokor virággal, amely elfony- nyad. mire őnagysága megérkezik. Te mit tennél a helyemben ? — Művirágot vásárolnék — hangzik a válasz. ★ — Drágám, mondd, hogy szeretsz! — Szeretlek. — Mint Ádám szerette Évát a teremtés kezdetén? — Jobban, drágám, sokkal jobban, mert Ádámnak nem volt választási lehetősége. ________... z sonyi országgyűlésre utazott és a határon a magyar előkelőségek fogadták, az üdvözlő beszédek elhangzása után először a kéacsók szertartása Következett, s csak ezután a Pozsonyba való ünnepélyes bevonulás. Nem is olyan régen a főrangú hölgy csak kesztyűs kezét nyújtotta, s azt csak mélyen lehajolva volt szabad megszorítani. A török szultán ellenben csak nyújtotta a kezét, de azt megfogni sem volt szabad, hát még megszorítani, vagy megcsókolni! A pápa halászgyűrűjét nyújtja csókra, kezét megfogni ugyancsak nem szokás. Vannak országok, ahol a kézcsók nevetséges, bizalmaskodó vagy egyenesen sértő. Angol felfogás szerint a kézcsók egyértelmű azzal mintha a hölgyet arcul csókolnák. Ugyancsak zavarba ejti a kéacsók az ázsiai és afrikai hölgyeket. A kézcsóknak már illemtana is van Eszerint általában nem illik kezet csókolni munkahelyen, utcán, közlekedési járművön, és fiatal lányoknak sehol sem. Kritikus párbaj ' Gabriele cTAnnunzio egy alkalommal párbajra hívta kritikusát, aki gorombán lehúzta d’Ammnzio egyik színpadi művét. Szerencsére mindketten ép bőrrel aszták meg a veszélyes játékot. D’Annunzio megjegyezte: „Azért a golyói erősen pufogtak a fülem mellett” — Miért? Mit várt? Talán azt hitte, hogy tapsolni fognak? — érdeklődött gúnyosan a javíthatatlan kritikus. Régimódi Istenem be szépet alkotál — milyen szépek lányaid, a fák, kőmcllü fiaid, a hegyek, gyíkfutású riadt csermelyek, hómezőid, hómezőkön a szarkák, varjak szirmos lábnyoma, meg a rigó, sárga, s fekete, a cinke ha feje fekete, s az a másik, az a kékfejű, meg a pucér nyakú keselyű, s ők is, az ártatlan gyilkosok, sasok, vércsék, héják, karvalyok, *.*AAAAAAAAAAAAAAA/'AAAAAAAAAŐAAAAí 9 bent- lohősos tanfolyam •— Valami Ková黕 né van itt, igazgató elvtárs... Azt mondja, hogy a telepvezető kartárs felesége. Az? — dugta be örökké borzas, a fésűvel való harcban rendre álul maradó fejét kíváncsian Malvinka, a titkárnő. — Ha ő azt mondja, akkor az. Miért kellene nekem jobban tudni, mint annak a Kovácsnénak, hogy ennek a Kovácsnénak ki a férje? — indignálódott az igazgató elvtárs, aztán intett. — Küldje be... De ... várjon. .. Maradjon bent maga is, nehogy agyonfecsegjen itt ez a nőszemély ... És Kovácsné bejött. Szó nélkül leült, pontosabban belepréselte hatalmas alakját a kis fotelba, megpederte a bajszát, aztán félelmetesen recsegő hangon, gülü szemeit negédesen forgatva beszélni kezdett: — Drága kedvesigazgatóelvtársamiérttartmaga __ — e gyszóval, hogy miért kell minden hónapban egyhetes bentlakásos továbbképzőt tartani? Miért nem lehet ezt a továbbképzőt a telephelyen, könyvből megtartani. És egyáltalán, minek kell egy ötvenéves, háromgyerekes, családos telepvezetőnek továbbképző, de ha már kell, miért kell < havonta és ha már havonta kell, akkor miért kell egy hétig ... — De, asszonyom — próbált rémülten kimenekülni az igazgató a szózuhatag- ból, még mielőtt megfulladna, de Kovácsné rohamból vágott közbe: — ... tudoméntudoménhogy egy kistelepvezetőfeladata... — harsogta, pergette, zagyválta, keverte, lihegte a szavakat Kovácsné, hogy Malvinka a sarokban szájtátva és rémülten figyelte, megfullad-e, vagy sem. Nem tudott rájönni, hogy mikor és hogyan vesz lélegzetet. Csodálatos légzési technikája volt a telep- vezetőnének, aki időnként felkacagott, mintha lőccsel csiklandozták volna, hol zokogásba fulladt a hangja, mintha most temetné Mohács áldozatait. hol meg élesen felrikoltott, mint az amazonokat harcra hívó harci. kürt... — ... hogytöbbet- nekelljenenneka szerencsétlenfajan- kónak ... tanfolya- mozni. Tanfolyamoz- zon otthon, a családja mellett... Nem igaz, drága igazgató elvtárs? — szusz- szantott egy nagyot a termetes Kovácsné. Néhány pillanatig tartott, míg a szokatlan csendben az igazgató magához tért, aztán szokatlan élességgel válaszolt: — Asszonyom. Én tisztelem a családot. Magam is családos ember vagyok. De a munka, az munka. Az előttünk álló feladatok megkövetelik... érti. asszonyom, ... megkövetelik a rendszeres, a havi egyhetes továbbképzést! Legalábbis egy jó ideig még. Nem tehetek semmit. A vi. szontlátásra. Malvinmég a tövisszúró gébics is, s a tulipán, s a szamártövis, hát még a ' csillagszí vő kutyák, macskák, őzek, tevék, impalák, és a hal ha tóból fölbukik, vizet unván ha napfényt iszik, tücskök aranycérna szava és papcsúfoló békabrekegés, s be szépek fürtös záporaid, villámlobbantó kanócaid, felhős eged, én mennyezetem —: mi dolgom hát a Holdon nekem? <VWVWWWVWWW\AAAAAAAAAAA „Köze! \\t loiioa áru..;’ fi?» A címben idézett szóalakkal kapcsolatban el keil mondanunk, hogy a közel nyelvi forma napjainküan szóban és írásban egyaránt igen gyakran és teljesen fe=- leslegesen vállal nyelvi sze* repet. A köz főnévből létre? * jövő, megszilárdult ran: nyelvi formának azon! rí van olyan szerepe is, amelyet nem hibáztathatunk. Ma is jól teljesíti nyei>i szerepét, ha helyviszony IV-, jezünk ki vele: kis távolságban, nem messze van valakitől, valamitől, közel lak, ' az iskolához stb. Nagyon a: kalmas el vontabb idői viszonyok kifejezésére is: közel volt már a reggel, köze az óra a cselekvésre stb. A - landósultabb szókapcsolatokban átvitt jelentéstartalmat hordoz: közel férkőzik valakihez, közel jut valakihez, baráti viszonyba kerül vala kivel, bizalmasa lesz válni - nek. Melléknévi és för.^i értékben is helyesen használjuk fel beszédünkben és írásunkban: a közel jövőben felépül, a közelben lakik stb. Feleslegesen vállal azonban nyelvi szerepet az ilyen gyakran hallott és olvasott közlésekben: közel tíz tonna áru érkezett, közel három hét múlva, közel hatvanéves, közel párhuzamos vele stb. Miért tesszük rostára az idézett nyelvi formákat? Elsősorban azért, mert a közel ma már inkább csak divatos és agyonhasznált szó, fogalmi s használati értébe kevés, és inkább bizonytalanságban hagy bennünket, mint egyértelműen utalna a közlő szándékára. Vissza kell szorítanunk a használatát, mert miatta nem kaphatnak nyelvi szerepet az alábbi egyértelműbb közlést eredményező magyar szavak, nyelvi formák : majdnem, majdcsak- nem (Gárdonyi kedvelt kifejezése!), csaknem, körülbelül, hozzávetőleg, egyre-más- ra, megközelítőleg. Annak sem örülünk, hogy az éppen nem, a semmiképp sem is háttérbe szorul a közel sem kifejezés oly gyakori jelentkezése miatt. A gondozatlan nyelvi formálásban keveredik a közel sem és a távolról sem használata is. Néhány évtizeddel ezelőtt nyelvművelő szakkönyveink az idegenszerű határozói kifejezések között emlegették a közel szóalakot. Elsősorban azért mert a német nahe zu, beinahe magyar megfelelőjének tartották, s így germanizmusnak értékeitek a használatát. Ma már „kiirthatatlan nyelvtényként” számolunk vele, s azért szeretnénk visszaszorítani, mert sok jó magyar szó, kifejezés elsorvad miatta. Dr. Bakos József
