Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-09 / 290. szám

Öntödei tapasztalatok A fiatalok az üzemi páetninnkában A négy fiatal jelölt tagfel­vétele ugyanúgy zajlott le, mint máskor. Az egyik pat- ronálójuk a KlSZ-alapszer- vezet volt, a másik pedig egy-egy azok közül a még itt dolgozó idős kommunisták közül, akik egykoron — mindössze kilencen — meg­alakították az üzemi párt­csoportot. Szívesen, vállalták a kezességet a fiatal pártta­gokért, hiszen azok négyen, mint annyian mások, szinte a kezük alatt értek az inas- kodó gyermekből, az egye­temről friss diplomával kike­rült mérnökgyakornokból if­júkommunistává. Ám egy- egy ilyen felvételi kérelmet elbíráló taggyűlés után a mozgalmi munka egyszerű veteránjai csendesen állapít­ják meg. hogy ismét őrség­váltás történt. S mint min­denütt, az Öntödei Vállalat egri vasöntödéjében is átve­szik a stafétabotot a fiatalok. — Szükség van » frissítés­re — mondják —, hiszen újabb és újabb feladatok feladatok várnak megoldás­ra. Ott kell állni az átszer­vezett öntödei munka vala­mennyi frontján: az új tech­nológia. a megváltozott üze­mi feltétek*; a kifogástalan, minőségű termelés nemcsak szakmai tudást, de szívóssá­got, fiatalos lendületet és erőt kívánt Ennek érdeke­ben kinek-fesnek a maga te­rületén a maximumot kell adnia. Mellette még eleget kell termi a pártmegbizata- soknak is... — TéljesttBe-e vektäezt « fiatal párttagok, helyt tud- nak-e állni nap mint nap? — Egyedül semmiképp. Csak a közösség, az idősebb, megfontoltabb párttagok se­gítségévéi tudják megtenni az első lépéseket a termelés­sel. az üzemi élettel szorosan összefüggő pártmunkában. A segítség adott, s ennék kö­szönhető, hogy egyetlen fia­tal párttagunkban sem csa­lódtunk eddig. Rövidebb- hosszabb idő után valameny- nyien megtalálták helyüket ebben a tevékenységben — fogalmazza meg a vélemé­nyét a munkásból lett párt­titkár, Bába, György. — Az utóbhi években négy fiatalt ezt le lehet bontani konkrét feladatokra is — mondja. — Jelenleg például egy üzemi faliújság elkészítésében ve­szek részt, emellett pedig egy klubdél utánra készülünk a fiatalokkal. Az ifjúsági munkám egyik legszebb fel­adata viszont a kisebbekhez kötődik: egy osztályt patro­nálunk a gyermekvárosban. Rendszeresen tartjuk velük a kapcsolatot, s legközelebb december elején látogatunk el hozzájuk. Azt hiszem, en­nél hálásabb munkát nem is bízhattak volna rám... Sós Istvánt az idén tavasz­szál vették fel a párttagok sorába. Az azóta végzett munkáját már eredmények bizonyítják. t — Az üzemi munkaverseny szervezése és irányítása a feladatom. Tizenegy brigád versenyez ugyanis egymás­sal a legjobbaknak járó el- ismérésért. Ezenkívül hat bri­gád a szocialista címért küzd, közülük egynek a tagjai már át js vették a kitüntető jelvé­nyeket Egyébként negyed­évenként értékeljük a ver­senyt, így az összesített ered­mények láttán mindig ott tu­dunk segíteni, ahol a legna­gyobb szükség van rá. . □ □ □ Mint az üzemi párttítkár a beszélgetésünk során el­mondotta, az alapszervezet fiataljaira jövőre újabb je­lentős feladatok várnak. Nincs például a párttagok között nö, pedig rájuk is gondoltak a közös munká­ban. Szükségesnek tartják a bevonásukat, ezért az elkö­vetkezendő időben a mostani fiatal párttagok körültekintő, meggyőző munkájára számí­tanak és építik fél a feladat­tervüket. Több ifjú párttag­ra a tanulás éved várnak: jövőre ketten a marxista egyetemen, hárman pedig az előkészítő középiskolában fejlesztik majd 4 politikai képzettségüket. Arra a kérdésre kerestük a választ az egri vasöntödében, hogy van-e szerepük a fiata­loknak az üzemi pártm^n- kábam. A tapasztalatok után egyértelmű a válasz; feltét­lenül... Szilvás István Ecséd Visontán - Visonta Profenben As emhei ’ jogok napja Gépszerelők érdekes vállalkozásai Igaz, ' hogy néhány hét még hátra van az évből, ám talán mégsem tévedünk, ha múlt időben emlegetjük: ér­dekes, izgalmas s nagy munkát végeztek az idén is a visontai gépszerelők. S elegendő ennél csupán a mindennapi feladatokra, a helyi munkákra utalni, a korszerű, villamos próba­üzem kialakítását, a délegy­házi kavicsüzem nemrég el­készített úszódaruját, vagy éppenséggel a Thorez Kül- fejtéses Bányaüzem számára éppen most épülő — az or­szágban egyedüli vállalko­zással megvalósuló — má­sodik 35/6 kilovoltos mozgó transzformátorállomást em­líteni. Még jobban érzékelhető azonban az idei program, teljesítmény, ha hivatko­zunk az NDK-beli „Erich Weinert” bamaszénkobinát üzemi lapjában, a „Schritt- macher”-ben nemrég megje­lent cikkre, amely mellől ré­gi ismerős, Farkas Gábor szerelésvezető mosolyog az olvasóra. A visontaiák egy meglehetősen népes cso­portja — 36 kipróbált ember — ugyanis néhány hónap óta a Lipcse közelében levő Profenben fáradozik a köthe- sti nehézgépgyár szállítóbe­rendezéseinek összeállításán, üzembe helyezését. Külde­tésük több az egyszerű meg­bízásnál, jobban ifiík rá. hogy: elismerése a magyar munkának. Űjabb kifejezé­se annak, hogy szakembere­ink igazán értik a mestersé­gükén Sikerrel vizsgáztak annak idején Vfoontáa a külföldi gyár gépeinek mun­kába állításánál, nyugodt szívvel rájuk tóiét már bíz­ni a további feladatokat is! E kis külföldi kitérő után azonban időzzünk inkább idehaza, hiszen aa itthoni munka legalább olyan ér­dekes, mint a kinti. Mint fzsncfc Antaltól, a visontai gépszerelő üzem vezetőjétől megtudtuk: a kö­zelmúltban megkezdték a megszülő ecsédi külfejtés berendezéseinek áttelepítését is az újabb munkahelyre, a mátraalji lignitre. Csupán a két első gép átszállítása jó két hétig tartott, s külön rendőrségi és KPM-igazgató- sági engedély, rendkívüli megoldások egész sora volt szükséges hozzá. Csak éjjel, 23 óra után indulhatott a hatalmás, szétszerelt gép­egységeket, fődarabokat szál­lító karaván a különleges kísérettel, s útközben oly­kor még áramtalanitani is kellett az elektromos táv­vezetékeket, mert átemelé­sük nélkül lehetetlen volt alatta a szállítmánnyal át­haladni. Fárasztó, nagy munka volt — mégis már november végére, a határ­idő előtt kereken egy hó­nappal végeztek vele! Ügy, hogy most már javít jak, sze­relik ismét az SRS 470-es marótárcsás kotrót és a 2500-as hányórendezőt, ame­lyet — az ecsédi dolgozók segítségéved —- a jövő nyá­ron szeretnének munkába állítani Visontán. Az említett gépeik után még további hármat várnak a Thorez Külfejtéses Bánya­üzemhez, ahol azokat ha­sonló íétújítás mellett fog­ják dologra. Jellemző a fel­újításokra, hogy egy-egy ilyen hatalmas gépre csupán festékből több tonnányit kell felvinni, miután minden „porcikáját” háromszor húz­zák végig az ecsettel! Nem kevésbé érdekesek azonban a jövő évi tervek sem! Ahogyan Visontán el­mondták: az' ecsédi áttele­pítés, a hagyományos fel' adatok mellett — többi kö­zött — három, egyenként száz méter hosszúságú, s 200 tonnás teherbírású, úgy­nevezett rézsü-liidat gyárta­nak a korszerű bányatech­nológiához, hozzálátnak az eddigi legnagyobb, az SRS 2000-es marótárcsás kotró szereléséhez, s megkezdik a szállítását, fogadását a 6300- as hányórendezőnek. A jelzőszámokról csak annyit, hogy az előbbi gép „puttonyába” egyszer-egy- szer kétezer liternyi anyag fér, míg az utóbbi berende­zés óránként 6300 köbmé­ternyi anyag megmozgatásá­ra képes! Igazi óriások ezek — amelyek majd itt, Vison­tán, á gépszerelők kezei alatt válnak a mindenek fölé emelkedő ember szol­gájává, segítőjévé... Gyónj Gyula Húszezer négyzetméterrel több parketta Gyöngyösről Három évvel ezelőtt kezdte meg a folyamatos terme­lést a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság társulati par­kettagyára. Azóta sok-sok lakásban fektették már le az in­nen szállított normál- és mozaikparkettákat. Az ezrével épülő új lakásokban azonban egyre több és jobb minőségű parkettára van szükség. Tudják ezt a gyöngyösi üzem dol­gozói is, akik többnyire szocialista brigádokban végzik a munkájukat. A legutóbbi brigádtanácskozáson határozták el, hogy a tervezettnél húszezer négyzetméterrel több par­kettát gyártanak. Felajánlásukat a Szovjetunió megalakulá­sának 50. évfordulója tiszteletére tették meg. Egyben rög­zítették a brigádnaplókban, hogy a tervezett termelési érté­ket 1,8 millió forinttal megnövelik. Ez egyebek között azt jelenti, hogy a közeljövőben újabb négyszáz háromszobás lakást parkettázhatnak le a lakótelepek építői. f) sztendőről esztendőre J megemlékeznek de- cember 10-én az em­beri jogok napjáról. Huszonnégy esztendeje, 19-15 óta, amióta az ENSZ kezde­ményezésére az évnek ezt u napjai ennek a fontos kér­désnek. szentelik, sajnos, mindig akadt időszerű té­ma, vér forraló jogtiprás, ami ellen a jogászok ,és a politi­kusok, a társadalom külön­böző rétegeinek képviselői a világ számtalan országában felemelték szavukat, Minden alkalommal tiltakoznak az apartheid■ politika, a fajül­dözés, -u színes bőrűek jog­fosztása, üldözése ellen, s teszik ezt most is, egy min­dennél barbárabb, pusztítóbb konfliktus: a vietnami hábo­rúval kapcsolatosan. A felháborodás hullámai joggal csapnak magasra az emberi jogok napján. Az alapvető emberi jogokhoz ugyanis magától értetődően hozzátartozik a lét elemi fej­leteiéinek joga. Márpedig Vietnamban az amerikai agresszió, a meg-megismet- lödő légitámadások, a sok­felé bevetett „kísérleti” ve­gyi és bakteriológiai fegyve­rek következtében a lakos­ság száméra a puszta lét­fenntartás is gyakran kér­désessé válik. Lehet-e, szabad-e egyál­talán jogról beszélni ott, ahol a fennálló rendszer fel­tételezett ellenfeleit, sőt azo­kat is, akik Thieu elnök személyét nem tartják alkal­masnak, egyszerűen börtön­be vetik, megkínozzák, le­mészárolják. Egybehangzó adatok szerint Dél-Vietnam- ban — beleértve a csecse­mőket és az aggastyánokat — a lakosság két százaléka koncentrációs táborokban, külön e célra létesített fegyintézetekben sínylődik. S fennáll annak a veszélye, hogy a békés rendezésről szóló megállapodás aláírását iszonyú vérfürdő követi, amelyben a saigoni bábre­zsim valamennyi politikai ellenfelét egyszer s minden­korra elhallgattatja. Nos, az emberi jogok nap­ján erről is szó esik majd a világ négy égtáján rende­zendő üléseken. (KS) Ot évtized a hordók mellett vettünk fel az alapszervezet­be. Pártfeladatkiént mind­egyik olyan muníkát kapott, amely az egyéniségének, a tudásának megfelelt. A jól kiválasztott megbízatás ugyanis kedvet ad a további mozgalmi munkához, s mi ezt vesszük alapul minden eset­ben. □ □ □ Majore« Gyula még 1971- oen, a honvédségnél lépett be a pártba. Leszerelése után az öntödébe helyezkedett el. A fiatal tmk-lakatos az üzemi KISZ-szervezet patronálását kapta pártfeladatként. — Így nagyon általánosan hangzik a megbízatásom, de fi harmadik vízlépcső Hatszáz kilométer hosszú­ságban válik hajózhatóvá a Tisza vize, ha elltészül a fo­lyón a csongrádi vízlépcső is. Vincze József- az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnök- helyettese a KISZ KB Mező- "ízdasági Ifjúsági Tanára­ik ülésén mondotta el, hogy a következő ötéves terv má :..-ifiik felében építik a Ti ~ harmadik vízlépcső jé t .•elynek következtében 15Q ezer hektárral bővül az ön­tözhető terület nagysága. Az öntözővíz 4700 négyzetkilo­méteres körzetben jut el a környező gazdaságokhoz. Az ámyékszalal „pince­város” díszes hordói között találkoztunk. Ügy mondják, hogy ez a második otthona. Ott van naponta kora reggel­től késő estig. Szívéhez nőtt ez a pincelabirintus, a hor­dók és más berendezések, ahol hosszú évtizedek óta ki­váló borokat készítenek. Mert László Mihály valójá­ban a jó borok készítésének avatott mestere, és ismert szakember országosan is. ősi, egri „igyükér”. A Rác­hegyen született, azon a he­lyen, ahol egykor a betele­pült rácok telepítettek szőlőt. Édesapja kis parcelláin is­merkedett egészen fiatalon a tőkékkel. Ott figyelte meg először szinte gyermekként a szőlőirügyek kibontakozá­sát, a vesszők metszését Ezek felfedezése és csodála­ta egy egész életre eljegyez­ték a szőlészettel és borá­szattal. — Látta-e már tavasszal, nyári hajnalon, vagy őszi szürkületben a szőlőtőkéket? — kérdi halk szerénységgel. — Csodálatos látványt nyúj­tanak és mindig más él­ményt Mert a szőlésznek ko­ra tavasztól ’késő őszig na­gyon sok élményben van ré­sze. Tavasszal, amikor szem­léli, hogyan fakad a vessző, később pedig azt vizsgálja, hogy hány szőlőfürt lett a tő­kéken. Azután meg azon töp- ren, hogy a leszürs.elt fürtök­ből hogyan készíthet kellemes ízű. zamatos bort. Ez a sok élményaqyag kötött engem a pályához. László Mihály édesapja hagyatékát ápolva hosszú évekig a hajdú-hegyi Kocs- dülőben levő kis szelőjét mű­velte. Sok örömet talált éh­ben a munkában. Főként aa egri tájnak megfelelő kadar­kát, burgundit és mézesfehé­ret termelt A második vöágháborű alatt az egri Steiner borke­reskedő testvérek Dobó ut­cai pincéjébe került A mi­nőségi egri vörösborkészítés fortélyait azonban csak. ké­sőbb, az Eger-visontai Rész­vénytársaság pincészetében tanulta meg. — Itt készítettek először nagy mennyiségű bikavért — meséli — azután kézi palac­kozóval rajnai és bordói üve­gekbe töltöttük a rizlinget és a hárslevelűt. Persze, az­óta sokat fejlődött a világ és a borkészítés technológiája is. A bikavérkészítés is töké­letesedett, bár az alapkom- ponensek — a burgundi, a kadarka- az oportő és a Mé­doc noir ma is ugyanazok, csak a technika más. — A bikavérkészdtés csúcs­pontját valójában itt, az Eger—Gyöngyös vidéki Pin­cegazdaságnál érte el. 19-19 óta dolgozom a vállalatnál, s azóta évről évre részt ve­szek az egri fehér és vörös borok készítésében. Jól em­lékszem. az 50-es években hatezer hektoliteres tároló­tér Volt a pincében, viszont ma már óriási hordóinkban 65 000 hektó bort tárolunk. Óriási mennyiség ez, mely­ből a világ 52 országába jut bor. Kezdetben sokáig kézi fejtőgépekkel és szivattyúk­kal dolgoztunk. Nem volt laboratóriumunk sem, így a pincemester érzékére volt bízva az egyes borok íz. és zamatanyagának és színár­nyalatának ióalukiíása. És ImTIégáímmaT, Nagy Sándor­ral, Birmcsik Józseffel és Virágh Ferenccel, akik ma is itt dolgoznak, akkor is minőségi borokat állítottunk elő, amelyek nemcsak a ha­zai fogyasztók, hanem a kül­földiek tetszését is elnyer­ték. Az utóbbi években na­gyon sokat fejlődött az ár- nyékszalai pincészet Új hordók egész sora került ide- azutan megépítettük itt, a szomszédban az ország első palackozó üzemét és ma már a világon legkorszerűbb kék­szőlő-feldolgozó segíti a bi­kavérkészítést. — Gyökér tehát nekem ez a több kilométer hoszúságú pince, valójában a második otthonom. Hosszú utat tet­tünk meg a kezdettől nap­jainkig, s ezt látva, elége­dettség tölt el, hogy én is részt vehettem a fejlesztési programban. Az évtizedek során meghódított a szakma és ma is elbűvöl az a hosszú folyamat, amely a szőlőtőké­ken kezdődik és egy sor bio­lógiai változással halad elő­re, amíg a gépek segítségé­vel üvegekbe töltött rizling, leányka, bikavér- vagy kék­frankos lesz. Ennek csodála­ta szőtte át egész életemben a munkámat, amelyet mindig szívesen végeztem. A sike­rek és sikertelenségek meg- edzik az embert és mindig újabb cselekedetekre ösztön­zik. Eredményes munkáját szá­mos kitüntetés fémjelzi. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozata. többszörös kiváló dolgozói cím, a mezőgazda- sági- és élelmezésügyi mi­niszter elismerései. Most leg­utóbb pedig a Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fo­kozata. — Nemrég töltöttem be a hatvanadik évet, amelyből öt évtizedet a hordók közelé­ben dolgoztam. Sok tanít­ványt neveltem, akik meg­állják a helyüket. Rajtuk a sor, hogy a jövő borászatá­ban, a megnövekedett köve­telmények mellett is jó szak­emberekké váljanak. Én úgy érzem, amit lettem» azt ér­demes volt. Sokat dolgoztam és egy kicsit elfáradtam. Eb­ből a folytonos lüktetésből szeretnek most már megpi­henni. Mentus2 Károly 19T4, december a., M»mbsU

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents