Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-09 / 290. szám
\ V Sasfészek“ a Kékesen Egy hónap alatt épült Villanyfényes síversenyek Ne másítsuk meg a valóságot: csakugyan a megyei sportszövetség adta a pénzt az építkezéshez, mint ahogy az épület nagyobbik része a versenyeken öltöző és melegedő céljait is szolgálja, ami minden sportolót szívesen befogad, de azért a „Kékesi Sasok" síegyesiúet otthona lesz mégis a fából készült létesítmény. Egyik legfőbb jellemzője, hogy alig néhány hét telt el az építkezés megkezdése es a befejezése között. Szorgos szülők is segítettek, ahol tudtak. A tervezés, a kialakítás, a költségek biztosítása úgy ment könnyebben, hogy nemcsak a hivatalos utat járták meg a tennivalók. _ DUMB r Ahogy felérünk a csúcsra, a magassági pontot megjelölő kő mellett jobbra kell fordulnunk, hogy az alig karnyújtásnyi távolságra levő faépületet elérjük. Alakja is azt sugallja, hogy az építőelemeket a Mátraalji Szénbányák petőfi bányai vegyesüzeme készítette./ Egyetlen kérdés és kiderül, hogy százezret kértek a fából készült építőelemekért. A szállítást olyan járművekkel végezték el, amelyeket a nagyobb vállalatok biztosítottak erre aj célra. A faház előtt egy kisebb, régebbi épületecske szerénykedik. Rajta a felirat a kékesi sasok létezését adja hírül az érdeklődőknek. Ez a pöttöm házacska a sífelvonó gépháza. Vékony drótkötél fut ki innen a meredek lejtő Irányába, hogy a sípálya aljában visszakanyarodjék, és innen már a ráakaszkodó sportolókat vontassa fel a hagyre. ■ ■ ■ ■ A síház már áll, a válaszfalak mutatják azt is, mire hasznosítják majd a belső tereit. A legnagyobb helyiség a versenyek idején a sportolók kényelmét biztosítja. Itt lehet pihenni, melegedni, a szerelést megigazítani. a léceket vakszolni, forró teát kortyolni. Innen nyílik egy kisebbik terem. Ez a sasfészek. A kékesi fiatal sízők otthona. Ki kell jönni a közösségi helyiségekből ahhoz, hogy az épület másik részében levő versenybírói irodába, szállásra be lehessen menni. Itt található a szertár is: zászlók, rajtszámok, egyéb eszközök tárolására. Egy kis előtérből nyílik a három ajtó, a megfelelő helyiségekbe adva utat. nélkül. A múltban többször volt használhatatlan, mint amennyi ideig szolgálta feladatát. Mondják, hogy a motorok generálozása megtette a magáét. Ha tízméteres távközökben akasztják rá a vékony kötélre a derekukra rögzített felvonókampót a sízők, akkor a kötél folyamatosan tudja ellátni a dolgát minden fennakadás nélkül. 'Még egy öröm: villanyégők törik meg az esti sötétséget a sípálya szélén. Most már nem a napfény szabja meg az edzések idejét, mint eddig. Ha jó a hó, kedvező az időjárás, és a leckékkel is elkészültek a sasfiókák, akkor a sötétedés után is vígan gyakorolhatnak. Villanyfényes sípálya. Ha nincs is fényár: hiszen a lámpák sűrűsége is lehetne jobb, az égők fénye is lehetne nagyobb. No, jó: és amíg ennyi sem volt? ■ ■ ■ ■ összefogtak. Kisebbek és nagyobbak, vállalatok és magánszemélyek, mindenki tette, amit ereje tenni engedett, és most már áll az új síház. Ugye; így is lehet? (G. Molnár F.) 100 éves hajó- lit» rang Budapest cenlenáriuinénak tiszteletére a Folyam- szabályozó és Kavicskotró Vállalat kedves ajándékkal lepte meg a Közlekedési Múzeumot. Irma nevű folyami vontatójának harangja, amely bizonyított adatok alapján 100 éves, akárcsak a hajó — most múzeumba kerül. A hajó, mint a legöregebb dunai vontató, továbbra is szolgálatot teljesít a Dunán. Képünk: A hajó harangja és az adományozó levél. (MTI-foto — Kozák Albert felv. — KS.) v Legalább a nyolc osztályt! Az üzemi pártszervezet taggyűlésén, ahoi az üzemszervezés és műszaki fejlesztés gondjairól vitatkoztak, a főmérnök nekikeseredve tette fel a kérdést: — Hogyan akarunk mi új technikát meghonositani olyanokkal, akik még a nyolc általánost sem végezték el? — Mintha darázsfészekbenyúlt volna, mert csak úgy záporoztak feléje a kérdések: — Mi haszna abból a dolgozónak, ha el is végezte a nyolc osztályt? — Adna-e a vállalat valamiféle szabadidőkedvezményt annak, aki csk ezt a végzettséget szeretné megszerezni? — és így tovább. ' A vitát akkor nem tudták: lezárni, mert kiderült, hogy ez sokkal bonyolultabb kérdés, mint első pillanatra hinné az ember. A felvetődött problémák túlmutatnak az üzem falain. A munka melletti tanulás roppant nagy terhet ró a tanuló felnőttekre, különösen a dolgozó asszonyokra, s ez csak ritkán áll arányban az esetleges későbbi előnyökkel. Magyarán szólva; nem mindég látják célját és értelmét a tanulásnak, s ritka ma még az olyan gyár és egyéb munkahely, ahol intézményesen segitik — esetleg odahelyezett osztályok indításával — a dolgozókat a továbbtanulásban, illetve az alapműveltség megszerzésében. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a vidéki kisüzemek, amelyek az új munkaerőt a környező falusi, sőt tanyai lakosság soraiból verbuválják, s bár hihetetlenül hangzik, de ma már ezek sem nagyon válogathatnak a felvételeknél. Talán igaza volt az említett főmérnöknek, aki megkockáztatta a kérdést: — Nem volna-e egyszerűbb, ha arra törekednének, hogy minden tanköteles korú gyermek elvégezze a nyolc osztályt? — A válasz nyilvánvaló: ez lenne ideális állapot! De milyen nehéz egy tized százalékot is javítani a statisztikán. Mert hiába iratkozik be a tankötelesek 98,2 százaléka az iskolába, ha már csak 80—81 százaléka fejezi be tanulmányait a nyolc év alatt. És később is a 16 évesek közül minden tizedik gyerek a nyolcadik osztály elvégzése nélkül lép az életbe. Az iskolából való kimaradásnak számtalan oka lehet. A mostoha családi körülmények, az elvált vagy alkoholista szülők. Viszonylag még ma is a tanyavilág a legelmaradottabb ezen a téren. Az is tény, hogy a tanyai iskolába járás jelenti a legnagyobb erőpróbát — a szó fizikai értelmében is —, a naponta több kilométerről gyalogló tanulónak. A sokgyermekes családok többsége Is küzd a helyzeti hátrányból származó nehézségekkel. Olykor a kenyérgond is oka lehet a befejezetlen iskolának! Arról nem is beszélve, amikor, a tantárgyak és a tanítás maximalizmusa, a bukástól és osztály- ismétléstől való félelem okoz „lemorzsolódást*. Nagyszerű dolog tehát az ingyenes és általános nyolc osztály elvégzésének joga és kötelessége, hatalmas vívmánya ez szocialista oktatási rendszerünknek. De újból és újból azt kell mondani: irányítsuk a reflektort az elmaradókra is! .ff. t. p.l Fekete tollú fehér madár Szovjet film Bizonyára csalódással hagyja el a mozit az a néző, aki jó sztorit, izgalmas drámát akart látná, vagy netán egy jókedvű történet elmesélésének szeretett volna részesévé lenni. Ezek a színes képsorok, egy bukovinai falu tíz esztendejét mesélik el szokatlan módon: apró szakaszokra bontva szinte strófaszerkezetben, mint a líra klasszikus alkotásainál; felvillanásokban, egy-egy megkapó táj vagy családi jelenet időben elmúló-illanó hangulatában ragadja meg a rendező a szépséget. ‘Jurij Iljenko filmje nem a megszokott utakon jár. Érdekli őt a szenvedély, az emberek sorsa, a történelem mozgató sodrása, az a sors- és törvényszerűség, ahogyan az emberek végül is eljutnak életük megoldásáig, vagy életük tragédiájáig. A sokrétűen látott világot, a megértett emberi sorsokat azonban nem epikus I ■ ■ ■ Még van mit csinálni. A ; villanyt a szakmunkástanulok vezetik majd be, ezt; vállalták. Segítenek nekik; mások is. Asztal, ülőke ke-; rül egyelőre a gyógyintézet; jóvoltából a szobákba, ha j nem is elegendő számban. ; Viharvert hordozható cse- ; répkályha igyekszik barátságosabb hőmérsékletet te-; remteni a még nedves, enyhén verejtékező falak között. Drót fogja össze a J csempéket. Derűsen mesélik, olyan óvatosan emelték J le az autóról a becses tár-; gyat, mintha hímestojás lett! volna. Rágondolni is rossz, mi történik, ha a kiszolgált! jószág éppen az új tetthely- ; re érkezve mondja fel a 1 szolgálatot. ■ ■ ■ ■ Sasfészek. Nem igazi, csak • amolyan jelképes. De az tf-; jú sízők, akik annyi dicsőséget szereztek már egvesü-; létüknek, nagyon büszkék rá,; és nagyon boldogok is a; birtokában. Végre van hová; menniük, ha szusszanni akar- ; nak. Nem kell a szabad ég; alatt kifújni magukat. És a felvonó 1 Működik. Ez; sem akármi, hiszen a felvo-; nó régóta hivalkodik ok; DJggs» JWSw >kremb*r *» | 26. Az nem tudható, mennyi idő telik el tünk, mire meghallani az érkező gépkocsi zúgását, a motor utolsó hördülését — én még alig ocsúdok. Tera már az ajtónál, s mire kapkodni kezdek magam körül, ő már a tornácon, hallom, ahogy odaszól érdesen, szokásos hangján Parázs elvtársnak: — Jól átfáztak, mi? Be van gyújtva! Kérnek teát? Jobb híján alvást mímelek, amikor belépnek, a parancsnok elvtárs le sem ül: — Baj van. Füle, megyünk tovább. Egyben a holmija? — Igenis szájjal. mondom fás — Pakoljanak. Jól nézzenek körül, itt ne hagyjunk valamit. Én addig elköszönök a háziasszonytól. Az első érzésemre hallgatok és valósággal kimenekülök a házból. Törődöm is vele. hogy mi marad, mit viszünk! Au udvaron ott a gépkocsink, de benne ül a pilóta, hatom a cigarettát világítani. No, legalább lesz, aki ugrik, ha az öreg poggyászait ki kell hozni — mert, hogy én be nem megyek, az szentség. Szégyellem a pofámat ... ...de miért? Megtorpanok a sötétben, úgy megüt ez a belső kérdés. Mi rosszat csináltam? Semmit. Szeretkeztem egy nő. vei, férfi vagyok. Legényember, aki senkinek nem tartozik számadással. Ö meg özvegyasszony, úgy él, ahogy neki jó. Nem vettem el tőle semmit, sőt 1... Miért vannak akkor rossz érzéseim ? Jóval később, útközben jövök rá. Megint az történt, ami már annyiszor — ami mindig. Ismét eszköze vagyok a körülményeimnek, mint egy vízen úszó fadarab a folyó- nak. Most jobbról ütődtem neki valaminek, tehát balra vágódom; legközelebb amarra szív egy örvény, arra forgók. Hagyom magam sodorni, még örülök is neki, hogy ingyen az utazás. Ha visszagondolok az életemre — akármennyire fiatal is vagyok, van mire —, azt kell mondanom, soha nem tudtam önmagámtól elhatározni valamit. Jó, jó, roeg16'gtam SzomoTnokt'öT. — de sose lógok meg, ha nincs a hideg, a komiszság, a kutyák. Végigcsöveztem a fél országot, de csak azért, mert féltem, hogy megfognak, jól elvernek, visszavisznek. Az autó elé nem én ugrottam, a kórházból nem én irányultam a tanműhelybe, magamtól soha nem tanultam volna szakmát Egy dolog van, ami valóban belőlem, egyes- egyedül belőlem jött ki: ez a rohadt füttyművészkedés, ami mindenki bohócát csinálta belőlem... Most jut eszembe valami. Amióta árvíz van, egyszer se produkáltam magam. S észre se vettem, hogy hiányozna. Furcsa. Valóban véletleneken múlna az ember sorsa? Igen, ha az véletlen, hogy Parázs elvtárs küldönce pontosan én lettem, s a mérnök nekem mondta el a hírt. Ha az véletlen, hogy ősz szebarátkoztam Miskáva! jártam Mohács-szigete'' megismerkedtem Margittal felütöm a fejem, ha ezt szót meghallom. Ha véletlenül hívtak katonának, s éppen ehhez alegységhez vezényeltek. Ha véletlenül születtem. áradással hozza elénk, hanem lírai epizódok, mozzanatok sorából áil végül is össze az egész kép: 10 esztendő alatt, 1939-tól 1949-ig hogyan alakult át a kis bukovinai falu. Megismerjük a szegénység ellen csempészéssel is harcoló falusi haran- gozót, az öreg Zvonart, az ő népes családját, a sok-sok fiút és lányt, akik közül a viharos évek Pjotrt, Oresz- tet, Bogdánt és Georgijt szétszórják, más-más célú küzdelmekbe viszik. Rajtuk keresztül jutunk el a falu életének átalakulásához is: Mindezt a történetírói szándékot inkátib csak sejteni lehet a filmben, mert a rendező a saját nyelvén mondja el a történetet Érdekes láttatás, ahogyan a falusi ember magányát, szűkre szabott környezetét és annak minden terhét érezteti. Nem Is azzal, hogy a megsértett fiatalemberek, az önérzetük gyógyítására szélsőséges utakat választanak. Inkább azzal, ahogyan ezeket a fiatal embereket visszavezeti, néha a' legváratlanabb helyzetekben, a szülői házhoz. Fontos eleme ennek a rendezési elképzelésnek a mozgó ember, a tánc. Ahogyan a lányt táncba hívja a fiú, ahogyan a kézmozdulatok kivallják a szerelem addig szótlan titkait, ahogyan a szilajság fokozódik, mind azt mutatja, hogy itt, ebben a kis bukovinai faluban minden évezredes szokások szerint történik. Mint ahogyan évezredes az a régi legenda is, amit Georgij hallott a gólyáról, az édesany-' játód. Mennyi kötés működik itt szavakban, zenében, egymásrautaltságba^ A film rendezője képdfcú ben mesél el, mond ei egy sokágú balladát és a képek szépsége kárpótol bennünket a laza, vagy az ítt-otí homályban maradt balladal részletekért. A színes felvételekért méltán kaphatta meg a film a .VII. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál aranydíját. Ezért is említjük Vilon Kaljuta operatőr nevét. A színészek közül az öreg Zvonart alakító Alekszandr Plotnyikov emelhető ki, míg Larissza Kadocsinyikova, Dzsemma Firszova, Ivan Mi- kolajcsuk, Bogdan Szlupka, Jurij Mikolajczk és Mihail Iljenko jó jellemábrázolást nyújtanak.: A népi zene, még harsogásában is érdekes és hangulatos eleme ennek a színes filmnek. (farkas)
