Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-07 / 288. szám

$ Hatvani este: Fiatolok pincemélyben Bor, Újvidék. Győr, Abda! Erőltetett menet... Szavak kopognak, zöld és piros vált­ja egymást a versmondókon, a pinceklub sötét sarkából pe­dig a Sors-szimfónia fájdal­mas motívumai törnek elő. Harmincán vagyunk. S a halálba gyalogló költő élet­űi ja pereg előttünk, öt, Rad­nóti Miklóst idézik'a hatava- ni kórház KISZ-esei. Nővé­rek, orvosok, asszisztensnők. Aztán vége a precesszió­nak. Kicsit hunyorgunk a hirtelen fehér fényben. Né- hanyan szedelözködni kezde­nek. Szabó doktor odaül a műsort vezető Balogh Anná­hoz. s velünk együtt véle­ményt mond: Kicsit hosszú­■ ru sikerült, de szép, áldoza­tos munka volt, érdemes folytatni... ★ Három éve van a kórházi fiatalok birtokában a pince­klub. Voltak itt akkor né­hányon, akiknek kevés volt a munka utáni lötyögős, presszózós. Többet akartak. Önmaguknak, társaiknak. Tartalmas időtöltést, barót- kozást. Kopogtattak. Leesett hatvanezer forint. Abból ala­kították ki a helyiséget, s ▼ették meg a legszüksége­sebb bútordarabokat. — Később a városi KISZ- bizottaág is mellénk: állt, anyagilag támogatott. Most már minden évben kapunk lökik pár eszese forintot, ami­ből könyveket, lemezeket, felszerelést veszünk. És a szakszervezet! A titkárnő, Zsuzsi néni, a mi klubunk anno. Oda még nem fordul­tunk úgy, hogy elengedte volna a füle mellett. Volt aiapszervezetünkben kiét if­jú villanyszerelő, kikezdték őket, amiért segrtkeztek a klubépítésben, szokna is a pártijára á®t, mentette őket. így van «k! Egyik oldalról biztatják az embert, hogy te­gyen a közért valamit. Ha hozzáfog, akkor mag bele­kötnek. <* i Balogh Anna osztályos nő­vér. Tagja az öt főt ffiámlá- ló JsJubvezetőségnek, amely immár bárom esztendeje igyekszik tartalmas, hasznos programot biztosítani az idekapott fiatalságnak. Amit az imént mondott, elgondol­koztató. Folytatása nem ke­vésbé. — Tudom, nem megy úgy minden, ahogyan a fiák, lá­nyok elvárnák! Itt ez a mai műsor. Három nappal ezelőtt a szereplők fele visszaadta a verset. Luczó Magdi, Pászti Lujza utolsó pillanatban ug­rott be helyettük. De ez még a kisebb baj. Sokkal rosz- szabb, hogy bárhová fordu­lunk szakmai segítségért, el­utasítanak bennünket. Pedig voltam a kultúrházban, meg az ÁFÉSZ kulturosoknál te... Van viszont nagyon sok orvos, aki önként jött segí­teni. Baranyi Miklós öt hé­ten át tartott lemezes előadá­sokat Bartókról. Szabó Ele­mér amerikai élményeit osz­totta meg velünk. Récsey doktor úr az erőműtől jár be minden héten, hogy a mag­nós könnyűzenei .esteket ve­zesse. S jelentkezett élmény­beszámolóval Lukács dok­tornő, olasz operaismertető­vel Kiss főgyógyszerész. A képzőművészetről sem fe­ledkezünk meg ugyanekkor. Rövidesen indul Zétényi Győző főorvos sorozata, amely a külöböző stílustö­rekvéseket öleli fel az ókor­tól napjainkig. Egyébként a száztíz tagot; számláló kórházi KlSZ-szer- vezet titkári funkcióját a fiatal sebész, Szabó Gábor látja el pillanatnyilag. — Persze nehéz összehan­golni nálunk a mozgalmi munkát a hivatalival! Poli­tikai oktatásra, kulturális te-, vékenységre, szórakozásra az; esti órák a legalkalmasabbak.! BMS. december t. csütörtök itt pedig a társaság fele dol­gozik ilyenkor. Estis, éjsza­kás. Beteget, műtőt, labora­tóriumot nem hagyhat ott. Emiatt aztán mintegy 40—50 főre tehető azoknak a szá­ma, akik aktívan részt vesz­nek az alapszervezet életé­ben, illetve lejárnak a Pin­ceklubba. No, ez a szám nem lebecsülendő, csak ép­pen elégedettek sem lehetünk vele. Most keressük a kap­csolatot néhány ifjúsági klubbal, hogy tanuljunk tő­lük, esetleg együtt oldjunk meg különböző feladatokat. Jelentkezett már a gyöngyösi főiskola, meg a gödöllői ag­ráregyetem. Rövidesen fo­gadjuk is őket, majd mi lá­togatunk el hozzájuk. Ha helyben nem igazítanak el bennünket, ellessük a szak­mai titkot a szomszédság­ban! — húzódik mosolyra Szabó doktor szája. Aztán szedi a lábét, mert visszavár­ják a sebészetre. ★ Szándékokban, törekvések­ben egységessé kovácsölódó ifjúsági szervezet életébe nyújtott betekintést ez a no­vember végi este. Problémák is világosságra kerültek per­sze, de ezek nem olyan ter- rrjészetűek, hogy ne lehelne őket csökkenteni. Fiatalok körében mi a mozgalmi élet alapkövetel­ménye? Színesség, mozgé­konyság, romantika. A pin­ceklub jó út és keret az ilyesféle tartalomhoz. Falai között kell keresni, kutatni a kibontakozás további lehe­tőségét. Akinek pedig köte­lessége, vagy módja van rá, nyújtson segítséget Hogy is mondják? Kétszer ad, akii gyorsan ad...I Moldvay Győző Mi lesz a válasz? Az ötlet nagyszerű. Megérdem­li, hogy komolyan vegye a pos­ta is és az ÉMASZ is. Mindkét cég gyöngyösi üzemének vezető­jéhez eljuttatta az ingatlankezelő vállalat igazgatója, Marosán La­jos az ajánlatát. Igaz, a házfel­ügyelők nevében tette, az ö meghatalmazásuk szerint. Mert igy mégiscsak egyszerűbb. Arról van szó, hogy a házfel­ügyelők elvállalnák a tv-, rádió- díj, a villanyszámla Összegének begyűjtését a lakóktól. Erre a 17/1972. EVM. sz. rendelet 3. |-a módot ad. Természetesen, bizo­nyos térítés ellenében. Ha a posta és az EMASZ élne n felkínált lehetőséggel, nagy gondtól szabadulhatna meg. A beszedőknek nem kellene állan­dóan összezördülniük a fogyasz­tókkal amiatt, hogy mikor men­jenek a pénzért. A déli város­rész 2300 lakását köti, fűzi ösz- sze bizonyos szervezettséggel a házfelügyelői rendszer. Ha csak ezt a tekintélyes mennyiségű la­kást vesszük alapul, már reális­nak, megvalósítandónak minősít­jük az ajánlatot. Hátha még ki- toldjuk a felsorolást az újság­előfizetéssel, a telefondíjjal, a biztosítási díjjal, gépjárműadó­val és egyebekkel is: mennyi könnyebbséget hozna ez minden érdekeltnek? Kíváncsian várjuk a két igaz­gató válaszát. (gmf) Halász Judit egri előadói estjéről Halász Judit, a kitűnő nésznő arra vállakozott, hogy Egerben, a Megyei Művelő­dési Központban önálló es­ten mutatkozzék be próza- és versmondásbain a köaöj»- ség előtt. A Ura, az irodalom barátai meleg érdeklődéssel fogadták a filmről és szín­padi alakításaiból oly elő- nyösen megismert művészt Az est valahogy mégis csa­lódást okozott, a várakozás­hoz képest Nem kívánjuk most bővebben részletezni, hogy Halász Judit eddigi művészetében éppen a finom női líra, annak melegsége « őszintesége, a keresetlenség® és az a már majdnem gyer­mekien naiv és bájos kitá­rulkozása hatott, amely ez­úttal nem érvényesült Saoito- tak ilyenkor írni arról, hogy a művész indässponai* volt, hogy a helyi körülmények: miatt nem érvényesülhetett az előadó személyében reglő varázs, stb. Igaz, hogy a fény- és hanghatások nem a legjobbak a Művelődési Köz­pont nagytermében, az is igaz, hogy a függöny elé ki­állva, nem nagy reflektorok­tól övezetien fakóbb a meg­jelenés is, de úgy érezzük, nem ez volt a viszonylagos csalódás oka. Inkább az, hogy néhány kedvesen és il­lően elritmitizált József Atti- la-verfc után — kitűnő volt a betlehemeteket utánzó vers- mondás — az ismert és álta­lában szavalt József Attila- versek következtek, amelyek­ben nem kaptunk egyénit, azt, amit csak Halász Judit­tól várhat felfogásban, értel­mezésben, hangulatban a ▼ersrajongó hallgató. Nem jártunk sokkal job­ban a Radnóti-versek eseté­ben sem. Szerencsés kézzel nyúlt ugyan a művésznő a verstöredékekhez, . még azt is állíthatjuk, hogy a szerbiai tájakról hazavágyódó költő képzeletét mozgató honvá­gyát nem érzékeltette rosz- szul a művésznő. De azt nem értjük, hogy a művésznő, a pódiumon épp arról a hatás- keltési lehetőségtől fosztotta meg magát, hogy jól dramati­zálton wagy csak ejtett han­gon, de olvasás nélkül, az átélő művész erejével mond­ja el a részletet az Ikrek ha­vából. A pódiumon az olva­sásnak más körülmények kö­zött, más megoldásban lehet funkciója, de itt zavart és akadályozta a művészt is, a közönséget is, hogy a Radnó- ti-írás elérje hatását. Az eszköztelenség és az igénytelenség között lénye­ges távolság van, és itt bem szabad engedményeket ten­ni. Valaki most azt vethetné a fenti mondat ellen, hogy miért is kell egy perifériális, jelentéktelen est kapcsán szót ejtenünk erről? Vagy mit számit, ha egy fővárosi művész vidékre leutazván ki­csikét fáradtabb vagy nagy­vonalúbb? Megesik ez más­hol is! A művészet szolgálat, József Attila, Radnóti — nemcsak tragikus sorsuk és nemzeti értékeik miatt nemcsak iskolás szavalok tói, de neves művészektől is kö­vetelik a műgondot, a lelke­sedést és az igényességet. (farkas) — Ml van ma? — Sajtó Nap, fiacskám! Családi házak helyett társasházat Bankhitel a strandfürdőre Népes értekezlet zajlott le minap a hatvani tanácshá­zán a helyi intézmények ve­zetőinek részvételével. Az if­júsági törvényből adódó újabb feladatokat vitatták meg a jelenlevők, ezt köve­tően pedig az idei költség- vetési és fejlesztési problé­mákat vették számba. Amint az első téma megvitatása al­kalmával tapasztalni lehe­A nagy tér megtelik a gép­kocsikkal, emberekkel. Ide­genül nézem, hogyan rende­ződnek el. Azt hiszem, sen­kinek sem ízlik most a sar- koskodás, fegyelmezősdá, de azért csinálják. Elég volt a limkeskedésből, Öcsikém. Eleget látszottad a bazár! majmot. Mindenkitől vársz valamit magadnak, de semmit nem adsz. Meg vagy sértve, ha oda tesznek, ahol a helyed van. Csináltál va­lamit életedben? de azt el­várod, hogy mindenki a te utad egyengesse! —- Na, most megmérhet­jük. — Micsoda? — riadok föl. A pilóta. Kezében a mér­lege« doboza, s biztatóan in­teget. Ügy följön bennem a düh, hogy sírhatnéikom támad. S odavágok egyet a kezére. Nem jól találom el, aligha­nem nekem fáj jobban, de a célomat elérem: begurul. Félredobja a dobozát és át­hajol. üt meg csíp. Némán, gyűlölettel, verekszünk. Ká­romkodik, de rajtam nem tesz túl, felsorolok mindent, amit tudok, nem kevés. _ Hurtele» yisasahuzodjls. Nem nehéz kftafálnfe valaki A tisztek, a főhadnagy elv­társsal az élükön. Ott állnak meg a kocsi mellett, nyalván eligazításra. Mi ketten meg sziszegjük egymásnak az igéket Én azt hiszem, kapiskálora már, mi történik itt. Szél van, hideg van, foly­tonosan siettetnek bennün­ket. Idegeskednek, rengeteg a kényelmetlenség. Mindig van valami zűr, soha semmi nem klappol, valaki mindig elkésik, valakit mindig ke­resni kell. Én azonban nem veszem át ezt a hangulatot. Gondolkodom. Nem sápítozom asszony­módra: ..istenem. honnan jön ez a rengeteg víz!” Sok eső volt, nagy hó, gyors ol­vadás: fizika ez, nem isten­verése. De ami a vizet ille­ti — no, ez nagyon érdekes. Előfordul, hogy van egy kis nyugságom, nem ugraszt az öreg jobbra-balra — olyankor vizet merítek a te­nyerembe, elnézegetem. Ide- oda görög a csepp, osztódik vagy egyesül, ha kicsit fer­dítek a mai-komon, akkor lassan, szinte tapogatózva kúszni kezd lefelé, fényes nyomot hagyva maga után, aunt a c&isin aztán lehull. tam, most pedig mintha megmerítkeztem volna vala­miben. 1 Kijárok például a gáthoz, pedig nem is kellene. A munkát nem bámulom, azt senki nem szereti, keresek olyan helyet, ahol már kész a nyúlgát, vagy tart a part- mű; nézem, hogyan küzdi előre magát az áradat, hány- ja-veti hátán a jégtáblákat, nyomakodik. keresi, hol könnyebbülhetne meg, hol szabadulhatna attól a kínzó feszültségtől, amely eltölti. Istenbizony sajnálom inkább a Dunát, mintsem utálom, hogy gonosz, örömét leli a pusztításban, meg effélék — így írnak róla az újságok. Szerintem ez a szöveg arra való, hogy felpiszkálja azo­kat, akik a gáton dolgoznak. Roham előtti rumadag, hogy megfeledkezzenek a hideg­ről, a fáradtságról és a ve­szélyről. „Harc a megvadult elemmel”, írják, s bennün­ket is meg akarnak vadítani. Akkor már százszor in­kább Parázs elvtárs módsze­re, aki mindig halk, a sze­me tükre teli vérerekkel, s mégis türelemmel fürkészi maga előtt az embert, a tár­gyat, bárki, vagy bármi le­gyen is, a mondatai kerekek, egyszerűek, az utasításait kétszer-háromszor is elis- métli. Nem ordít, mint Tön- köly — igaz, Tönkölyt nem lehet irigyelni, a fuvarosok­kal foglalkozik, s ha nem a természet rendeli a lovat erősebbnek, mint az embert, akkor az embereknek, a fu­varosoknak kellene húzni a kocsit, s a lovak hajtaná­nak, s jobban menne a mun­ka. széthúzódik a kővön. s azon­nal fel is támad részecskéi­ben, amelyek úgy üldögélnek körben, mint az anyjukra váró madárfiókák,' megfi­gyelem azt is, amint az egyik csepp mohón, hevesen összeolvad a másikkal, a harmadikkal, kövérre híz­nak, testvéreikkel tovább táplálkozna, s lám, egyszer csak szétreped a nagy pocán — volt nekem egy nevelőm, az mindig régi meséket me­sélt a gyerekeknek, emlék­szem a Kisgömbös történeté­re, a víz is ilyen, káröröm­mel figyelem a sorsát. Ha valaki látna ilyenkor, holt­biztosán tökéletes hülyének nézne, ahogy ülök az asztal­nál, vizespohárral a kezem­ben, s egy színházra való grimasz vonul át a pofámon. Nem tehetek róla, ilyen vagyok. Sokan mondták már azt, hogy sose fogok megko­molyodni. Szerintem azon­ban ez tévedés, s ezt is a víztől tanultam, amely ki­tölti a hosszú poharat is, a kerek bögrét is, a teáskanna hasas részét ugyanúgy, mint a csőrét. Mindenkinek meg­van a maga formája, de ha nincs benne elég matéria, akkor vannak olyan részei, amelyek üresen marad«*!*, konganak. En is ilyen vol­Iffoivtatjuk» tett, a helyi intézményveze­tők pártolják azt a megyei javaslatot, amely az oktalási feladatok megoldásának tár­sadalmi jellegű támogatását ki szeretné terjeszteni az if­júságvédelem területére. így a jövőben remélhetjük, hogy az üzemek, azokon belül a szocialista brigádok, eddigi­nél jóval többet törődnek s fontos kérdéssel. A gyors reagálásra példaként már meg is említhetjük a kon­zervgyárat, amelynek KISZ- szervezete jogászok, orvosok közreműködésével ifjúság- védelmi ankétot rendezett az üzemi fiataloknak, élvezve az igazgatóság támogatását. A cukorgyár egyik szocia­lista brigádja ugyanekkor olyan ifjú munkásember felett vállalt „gyámságot”, akinek magánéletében mu­tatkoztak problémák. Az említett konferencia a fejlesztési eredmények vizs- válata során kitért a követ­kező, 1973-as év tervfelada­taira is, legtöbb időt a vá­rosban folyó, vagy megkez­dendő építkezéseknek szen­telve. Tudott dolog, hogy Hatvanban jobbára családi házak épülnek, s elmaradó­félben vannak a különböző társasház építő akciók, hol­ott az utóbbiak illenek bele a városfejlesztés elképzelé­seibe. Sajnálatos, módon az üzemek is inkább nyújta­nak anyagi segtíséget dolgo­zóiknak a szétszórt házak, családi otthonok felépítésé­hez, mintsem a modern vá­roskép kialakítását támogat­nák. Ezen változtatni kell! Mint a tanácskozás résztve­vőinek véleményéből leszűr­hető: a hatvani intézmények vezetői a jövőben meg is tesznek mindent a problé­ma megoldása érdekében. Felmerült a konferencia során az épülő strandfürdő kérdése is. A jelenlevők va­lamennyien nagy örömmel fogadták a városi tafiács el­nökhelyettesének bejelenté­sét arról, hogy a testület je­lentős bankkölcsön felvéte­lével igyekszik meggyorsíta­ni a fürdő munkálatait, s ennek eredményeként a jö­vő nyáron már két meden­ce áll a vízisportot, strand- szórakozást kedvelő hatv*» #.4iiak sendelkezesers.

Next

/
Thumbnails
Contents