Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-07 / 288. szám

R/idi<i KOSSUTH &M Verdi: BSgoletto. Bárét,- - íelvonásos opera. JfLOS Iskolarádió. 10.56 Arany János: Toldi. 11.26 Mozart-kamarazene. 12.20 KI nyer mai 12.35 Melódiakoktél. 14.00 Két országgyűlés között. Í4.26 Kantáta. 14.31 Filmzene. 14.40 Vass István versei» 15.10 Operettrészletek. 15.49 Az élő népdal. 16.05 Operarészletek. v 16.18 Könyvrejtvény-nWtooe. V 17.05 Kodály-mflvek. 17-39 Családi alapon. 18.03 Beethoven: VI. szimfónia. 18.48 Zenéről tíz percben. 19.25 Pándl Pál: Kísértet járás Magyarországon. V. 99,45 Csárdásfantázia 19,53 A néma levente, vígjáték 2 részben. Közvetítés Veszprémből. $2.20 Egyiptomi üti jegyzetek. *2.30 Mi újság az Operában7 23AS Könnyűzene. PETŐFI SJS Nútacsokar. 9.03 Slágerkoktél. 9.30 Gazdaságról mindenkinek ~ii n.SO Jegyzet. 12.00 Könnyűzene, 12.30 Haydn: D-dúr sitinfón*»; 13.03 Nyíregyházi stúdió. 13.20 Mascagni operáiból Kettőtől — hatig... Zenés délután. 18.10 Arany János: TofcH 18.40 Daljátékrészletek. 18.58 Bádlőhangversenyekrül 19.31 Dalok. 19.43 A vörös Segélye®. 20.00 Az MRT Szimfonikus Zene­karának hangversenye. Közvetítés Stuttgartból *2.1» Nóták. *3.15 Táncdalok. X3A0 Schumann: Ess-ddc zongoranégyes. MAGYAR 9.00 Iskola-tv. 17.20 Hírek. 17.25 NSZK zenés összeállítás. 18.00 sárköz. Rlportfilm. 18.35 Téka. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Amerre a vaddisznók járnak. Magyarul beszélő jugoszláv filmsorozat. 1. rész. *1.00 Munkások, vezetők egymás közt. Közv. *2.06 Tv-híradó. POZSONYI 9,30 Dumas: A párizsi mohikánok. 16.55 Skoda Filzen—VSZ Kosice j égkorong-mérkőzés. 19.20 és 21.55 Tv-híradó. 20.10 A fal mögött. Lengyel film. 21.10 Dal az emberről. nwstf k ■ .......................4 E GRI VÖRÖS CSIE&AG (Telefon: 22-33) Fél 4, fél 6 és 8 órakor Fekete tollú fehér madár Színes, szinkronizált szovjet film EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07) Fél 4, fél 6 és fél 8 órakor Színes, szovjet fantasztikus film. A kétéltű ember GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fél 4 és háromnegyed 6 órakor Valter Szarajevót védi HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fél tí órakor JVlazsácska Fél 8 órakor/ Személyiségcsere FÜZESABONY A pap felesége LŐRINCI Csipkerózsika ÜGYELET Egerben: 19 órától péntek reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- iinszky utca1 rendelőben. (Tele­fon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától péntek reggel 7 óráig, a' Jókai utca 41. ««ám Alatti rendelőben. (Telefon: IIT-fl*. Ötvenéves a Szovjetunió TÚL A KAUKÁZUSON Kompoitroi Ünnepségen emlékeztek név­adójukra, Hámán Katóra a kompolti nőkórus tagjai. A szo­kásos heti próba ezúttal elma­radt, helyette a kórus tagjai és a meghívott vendégek ünnepé­lyes keretek között kivonultak a Hámán Kató szülőházán elhe­lyezett emléktáblához, hogy tisz­telettel adózzanak a kommunis­ta mártír emlékének, születése évfordulóján. Az. emléktáblánál Tóth Vásár­helyi Józsefné, a kórus egyik alapító tagja emlékezett meg a község nagy szülöttéről, annak munkásságáról. A megemlékezést egyperces néma tiszteletadás kö­vette, majd a kórus tagjai ne­vében elhelyezték az emlékezés koszorúját. A koszorúzás után a kórusta­gok és a meghívott vendégek, a község vezetői együtt tartottak rövid emlékező gyűlést. Tóth András karnagy a kórus mun­káját méltatta, Héjjá Sándor párttitkár a Szovjetunió közelgő nagy ünnepére emlékeztetett. A kórus tagjai rögtönzött hangver­senyt adtak a vendégeknek. A gazdag programú megemlékezés befejezéseként népdalcsokrot ad­tak elő a kórustagok. Varga Gyula Hevesről Tamaörs útöröcsapatának munkáját értékelte a hevesi Járási áttörőelnökség leg­utóbbi ülésén, Lakatos Sán~ dómé csapatvezető beszámo­lója alapján. A beszámoló­ban külön súlyt kapott a kis­dobos- és úttörőpróbázások előkészítése és ellenőrzése. Az elnökségi ülés napi­rendjén szerepelt a cigány- tanulók helyzetének értékelé­se is, a járási titkár, Lukács József beszámolója alapján. Az elhangzott előadást, amelyben kitértek a ^igény- gyerekek úttörőmunkajára is, hasznos javaslatok követték, annak érdekében, hogyan le­hetne még eredményesebbé tenni ezt a munkát Az el­nökség tagjai határozatot hóztak a cigánytanulókkal való fokozott törődésre. Tóth. Mágia Ecsédről Taggyűlésen sz&noW Nagy Sándomé szakmaközi titkár a szakszervezet ecsédi szakmaközi bizottságának 1972. évi munkájáról. Ugyan­akkor ismertette az 1973. évi költségvetést is. A tagság egyetértőén elfogadta a be­számolót és a költségvetés tervezetét Változatos és gazdag az év utolsó hónapjának rovidíitm- programja. Kodály Zoltán A taggyűlés után sor ke­rült a hagyományos „télapó”- ünnepség megrendezésére, a kedves kis ünnepségen 58 gyerek vett részt. Nagy Piroska Sírokból Megtartotta alakuló ülését a Mátra vide ki Fémművek Vörös­kereszt-szervezeteinek csúcsve­zetősége. Az ülést Sulyok Zoltán, a gyári pártbizottság titkára nyitotta meg. s Buda Lászlóné, a Vöröskereszt titkára számolt be a közel1 too részvevő előtt az eltelt négy esztendő munkájáról. A szervezet részt vett min­den olyan munkában, amely az egészségügyet szolgaija: az ak­tív egészségvédelemben, az alko­hol elleni felvilágosító munká­ban. Az üzemben jelenleg 7 alapszervezet működik, 744 tag­gal. Ismertette azokat az ered­ményeket, amelyeket az egész­ségnevelés terén elértek. Ki­emelte a nővédelmi munkát, amelynek része a terhes anyák védelme, a rákszűrés, a szak­szerű tanácsadás. A véradó moz­galomról szólva kiemelte a be­számoló, hogy négy esztendő alatt 1000 liter vért adtak az üzem önkéntes véradók A hozzászólások után megerő­sítették a csúcsvezetőség reszort­felelőseit választott pozíciójuk­ban, majd megválasztották a me­gyei küldötteket. Molnár Gá bor Gyöngyösről 35 évi munka után bú­csúztatták el a nyugdíjba vonuló Kurunczi Lajost, a Mátraalji Szénbányák Vál­lalat munkaügyi osztályának dolgozóját. A kis házi ünnepségen részt vettek la gazdaságve­zetés, a szakszervezett bizott­ság képviselői is. Kurunczi Lajos jelenleg is tagja az igazgatósági pártalapszerve- zet vezetőségének, s nyugdí­jazása után is végzi ezt a munkát Az osztályvezető is­mertette a nyugdíjba vonuló érdemeit, s nyugodt pihenést kívánva, átnyújtotta az osz­tály dolgozóinak ajándékát Győri Sándor a vállalatveze­tés nevében nyújtotta át a ^Kiváló dolgozó” kitüntetést A szakszervezet nevében szintén ajándékot adtak át Az ünnepelt meghatottan vette át az ajándékokat megköszönve a jókívánságo­kat A kis ünnepségét hosz- szú beszélgetés követte, amelynek során felelevení­tették az együtt töltött mim. i kásévek emlékeit Tóth Lajos élő és élettelen határán* cí­mű népszerű-tudományos filmjében. Nyefcsigurbán vidám fickó. derűs az arca. vidám a szíve — olajmunkás hős — vala­hogy így hangoznék heve­nyészett fordításban a dal, Nyefcsigurbánról, az olaj­hősről. Ki írta, ki zenésítet- te meg — nem tartják szá­mon. De azt, amiről szól, an­nál Inkább. K. A. Abaszov — a dal hő­se — ma is derűs, nyílt te­kintetű. Pedig most négy és fél ezer ember munkája, gondja a vállán. Abaszov, az ötvenes évek olaj hőse, öt éve a Kaspi-tengeri Olajku­tató Tröszt igazgatója. Nakicseván N arasz község­ből indult el Bakuba, hogy olajmunkás legyen. 1944-et írtak akkor, amikor a jó fi­zikumú, erős legényt, fúró- munk ásnák szerződtették. Négy év múlva már fúró- mester, aztán a munkaterü­let vezetője lett. Időközben technikumot, egyetemet vég­lett, a 1959-ben az olajfúró vállalat igazgatójává nevez­ték ki. Tovább ívelt a pálya — 1967-ben a tröszt igazga­tója lett Közben díjak, ki­tüntetések. Állami díj, Le- nin-rend, becsületrend. Kép­viselő a Legfelsőbb Tanács­ban, küldött pártkongresa- Bzusofcoo. ÄLIdT lew «ajmuiHCHST — kérdezem, a ő csodálkoz­va visszakérdez. — Hát van ennél szebb; romantikusabb, férfiasabb foglalkozás? Harcolni tűzzel, vízzel, az elemekkel, legyőz­ni, szolgává tenni a termé­szetet!? — Akkor., amikor és koba jöttem a háború utol­só napjaiban, Azerbajdzsán­ban újra kezdődött az étet Nem voltak új oiajfúrésok. S éppen, hogy elkezdődött s tengeri olajbányászat. Erős flotta nélkül, kézi munká­val fúrtunk. Daruhajó nél­kül csak a nyugodt öblök­ben, közel a parthoz, 3—6 méteres tengervíz alatti mélységben dolgoztunk. Az ötvenes évek elején kezdő­dött a mélytengeri kutatás. — Miért kezdtek a tenger­ben kutatni? / — Rt volt még szabad te­rület. S a tengeri olaj ön­költsége csak egyharmada a szárazföldi olajnak. Ma az egész Azerbajdzsán olajter­melésének 60 százalékát ad­ja a tengeri olaj. — Most hogy kutatnak? — vallatom igazgatói minőségé­ben Abaszovot; aki a mun­káról láthatóan szívesen be- pza. — A tröszt 14 kutatási te­rületen dolgozik — az Apee- ront-félszigettöl a Kaspi-teru ger keleti részéig lényegében az egész Kaspi-tengeren. Mindenféle vízmélységben kutatnak, 30-tól 65 méterig. A parttól 40—100—150 kilo­méternyire, kétszáz hajóból álló erős flottával. A tenger­színt alatt átlag 4 ezer mé­terig fúrnak le az olajért De van olyan munkahely is, ahol már hatezer méternél tartanak. 1 A tröszt nemcsak kutatás­sal, hanem fúrással, tengeri építkezéssel, fémkonstruk­ciók gyártásával, berendezé­sek felszerelésével is foglal­kozik. A tengerben fűrőhelyeket, olajszigeteket építenek. A parttól 20—40 kilométerre tevő szigetekre naponta jár­nak ki a munkások. Egyfoly­tában 12 órát dolgoznak, utána 3 napig pihennek. A távoli, 100—200 kilométer tá­volságban levő szigeteken öt napig tartózkodnak az olaj- munkások. Ekkor minden­nap 12 órát dolgoznak, a következő Őt napon pihen­nek. Ezeken az olaj szigete­ken minden kényelemmel felszerelt munkásszállás, üz­let, étterem, kultúrház, mozi, könyvtár, szolgáltatóházak várják az ott dolgozókat — Mi kefl. ahhoz, hogy va­laki jó tengeri ólajmtmkás tegyen? — Fizikumban semmi kü­lönleges. Alapos felkészült­ség és közösségi szellem. Ott nem lehet az egyéni teljesít­ményre figyelni. Mindig, mindenkinek a másik mun­kájával kell összhangban lennie. Nehéz feladat, de jól is keresnek. Azerbajdzsán azelőtt s szovjet olajtermelés nyolc­van százalékát adta. S no­ha azóta is állandóan növek­szik a termelés — ma már a köztársaságban nem az olaj a vezető iparág Előtérbe ke­rült a gépipar, az elektro­mosság a vegyipar, egész várost építettek a szintetikus kaucsuk gyártása céljairas Szumgaitban több mint száz­ezer ember él, dolgozik. — Nekünk, persze, most is legfontosabb az olaj. Nem­csak azért, mert hivatásunk, munkánk, de életünk, sor­sunk is összeforrt az olajjal — véglegesen, elválaszthatat­lanul. Kádár Márta Érdekes, izgalmas rovidfilmek a mozikban születésének 90. évfordulójá­ra készült Kiss József film- > je, a „Kodály Zoltán”, amely- § ben emléket állít a mester- > nek, aki oly sokat tett nem- > veti kultúránkért, egyetemes f műveltségünkért. ? Ugyancsak Kiss József ne- | véhez fűződik a „Festő” cí- < mű alkotás, amelyben Kon- s dór Györgynek, a dachaui s koncentrációs táborban éhen- | halt művésznek emberi és S művészi portréját rajzolja | meg A Pannónia című nép- s szerű tudományos film ha-s zánk római kori emlékeit > tárja a néző elé. > Román alkotók készítették > a Cantata profana-t, amely | Szervatiusz Jenő kolozsvári > szobrászművész otthonát, al- > kotásait mű tatja be. Kará- ? csonyi meglepetés a kicsi- > nyék számára az a mesefilm- > sorozat, amelyben öt kedves ? történettel ismerkedhetnek, s < köthetnek szereplőikkel ba- ? rútságot. 1 < Izgalmas és érdekes fog- i lalkozást mutat be a Kroko- 5 dil-vadászat című kubai rö- ? vidfilm. Vadállatokkal is- ' mértét meg az „Őserdő gyér- | rnrkei a drezdai állatkert- ben” című színes NDK-film i is. Irináról, Vandáról és Va-< lentyin Ivanovról, játékos. < kedves majmaikról szól az s „Allatidomitók” című szov- < jel film. $ A mikrovilágba kalauzolja ? a nézőt Takács Gábor „Az ‘ A szerencsés ember Ba Kemenesi D. Kázmert valami balszerencse érte, könnyen megvigasztalódott, sőt, általában sikerült bebe­szélnie önmagának, hogy tu­lajdonképpen szerencsés volt, mert... Kemenesi szerencsésnek érezte magát akkor is, ami­kor egy alagsori poros irat­tárba helyezték. Alacsonyabb beosztásba került ugyan, de a fizetését nem szállították le. Ez a harmincas években történt, a bélistázások ide­jén, amikor mindenki attól félt, hogy elsején elbocsát­ják. Azután Kemenesit. is elérte a bélistások sorsa. Amikor állását elvesztette, nem esett kétségbe. Jóleső érzéssel számolta össze meg­takarított pénzét. „Milyen szerencsém van-^ gondolta ■—, hogy takarékos­kodtam, most hónapokig nem lesz gondom a megélhetés- re.” A hónapok gyorsan elmúl­tak és Kemenesi ismét el­mondhatta magáról, hogy szerencsés ember, mert sűrű pelyhekben esett a hó és fel­vették hólapátőló munkás­nak. Másnap, amikor kiné- .ett az ablakon, boldogan sóhajtott fel: isméit mehetett lapátolni. Egy idő múlva végre ál­láshoz jutott. XJ* munkahe­lyén, a szállítmányozási iro­dában sokat kellett dolgoz­nia, néha napi tizenkét órát is, de túlóradíyU nem fizet­tek. Még késő délután sen merte senki abbahagyni « murisát, féltek a főnöktől, akinek este hét, fél nyolc felé az volt a szokása, hogy kiállt az ajtóba és leste, ki >ner ilyen korán hazamen­ni? Az ebédidő szigorúan csak huszonöt perc volt. Legtöb­ben szendvicseket hoztak magukkal. Sümegi azonban, «M ugyanabban a szobában dolgozott, mint Kemenesi, nem félt a főnöktől, ő ha­zament ebédelni és egytől háromig távol y volt. — Te is hazamehetnél — biztatta Kemenesit —, hi­szen a főnök egytől háromig soha sincs itt, tehát nem tudhatja meg, hogy ki mennyit tartózkodott távol. — Sohasem lehet tudni, hogy mikor toppan be, nem merek hazamenni — vála­szolta Kemenesi. Sümegi másnap ismét megpróbálta rábeszélni a kollégáját. — Ne légy pipogya! Menj haza! — Rendben van, holnap megpróbálom. Képzelem, hogy meglepődik majd a feleségem, ha délben beállí­tok és az estére eltett va­csorát ebédnek fogyasztom el. — örülök, hogy végre megjött az eszed. — Csak ne legyen baj. Ha megtudja a főnök, repülök. Es hol kapok manapság má­sik állást? — Ne félj, én hónapok óta otthon ebédelek, mialatt ti vajas kenyeret majszoltok. Eljött a másnap, Kemenesi dobogó szívvel indult haza. A villamosmegállónál körül­nézett, nem jár-e véletlenül arrafelé a főnok?. Amikor betépett a lakás­ba, és üdvözölni akarta a feleségét, egy idegen férfi- kalapot pillantott meg a fo­gason. „Kí lehet itt?” — töpren­gett és befelé indult. A kü­szöbön megtorpant. Ismerős hangot hallott, a főnöke hangját. Aztán a felesége kacagását hallotta, Kemenesi elsápadt és hal­kan, lábujjhegyen vissza­ment az előszobába, zajtala­nul kinyitotta a folyosó aj­taját és visszaindult az iro­dába. Sümegi még persze nem volt ott. Amikor néhány perccel három előtt vissza­érkezett, megkérdezte kollé­gáját: — Na, ugye, simán ment minden? Hidd el, már régen hazamehettél volna ebédel­ni te is! — Nagy szerencsém volt •—*' válaszolta halkan Keme­nesi. _ Ha nem vigyázok, a főnök észrevette volna, hogy ebédidő alatt otthon tartóz­kodom. Palásti László MflwtyQ iSIS, december csütérM

Next

/
Thumbnails
Contents