Népújság, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
9 1««« ...hogy hálátlan f&jsat ss esaber. Nesn is garstem = magamon kívül —• őket. Hát tehet szeretni azokat, akik hálátlanok, akik egyetlen pohár pezsgőért, egyetlen pillanatért hajlandók elfeledni mindent, ami történt, ami volt? Nemcsak azt, ami rossz, de azt is, ami szép, ami jő, ami igazság szerint feledhetetlen is lehetne. Ha nem lenne olyan hálátlan fajzat az ember! Csincsxn. Votreszanté. Nazdarovje. Cumvoll. Egészségére. Be a pohár pezsgőt, egy nyelés, sgy mák m feledve minden: ujjé, áj éwl & * régi? Az elmúlt tizenkét hőes&t Az eltelt négy évszak? A mögöttünk tevő 365 na®? Az semmi? Aüt el lehet feledni egyetlen pillanat alatt és miatt, mint a kihúzott fogat felejti el a fogorvos? Homo sapiens? Nevetséges, Homo felediensüi Igen, ez a mi fajunk teljes 'és helyes neve, amely egyik peren® a másikra elfelejti a mögötte tevő esztendőt, jelen esetben az ezerkilencszázhetvenkettediket. Mintha as egy olyan rossz esztendő lett volna, amit gyorsan el kell felejteni Mintha az egy olyan olyan év tett volna, amit gyorsan még a naptárból te ki kellene tőrülni Szé- gyélheti magát az emberiség! És különösen szégyelljük ml magunkat itthon, ah® rend és béka volt és Kovács kartárs megkapta — törvényesen te! —Mancikát, akit ettől az évtől kezdve Kovácsáénak hívnak. Nagy elvtárs a gépkocsit kapta meg, míg Tarsoly szaktárs az áj lakást él as első havi csekket a 360-ból, a lakástőrlesztásre. Vencel űr a náthát kapta meg, de szerencsésen minden komplikáció nélkül meggyógyult és az adóhivatal te elhitte neki, hogy egyetlen fillérrel sem volt több a kisipari műhelyének jövedelme, mint amit bevallott, űyes éve am v®y Ordas sógorék Velencében voltak, tálján földön, mert hova menjen a tsz-paraszt manapság, kora tél idején, mint ahová az urak jártak anno Domini, úgy a Horthy-rendszer idején, Abbáziába... tudniillik ott te voltak átutazóikban, csak art most Opatiának nevezik, de legalább szebb, mint valaha volt. Ja, és voltak a Sándor komáék te, csak nem Velencében, tálján országban, hanem Tihanyban. Magyarországon, ah® forintért te tudtak néha mit vásárolni és vízbe te szabad volt bemenniök, bár csak magyarul tudtak beszélni — és mégis! Aratás idején voltak, mert éppen náluk nem volt munka, jó idő lévén a földjeiken mindennel megbírt a kombájn. Kisséknél gyerek született és Kiss igazán boldog lehet mert a gyerek tökéletesen rá hasonlított, még kopasz is volt és bár a kölyök miatt sehová szilveszterezni elmenni nem tudnak most, de sebaj... úgyis két gyereket vállaltak a lakásért cserében, vagy fejébe. Pásztoréknál meg, a „kis” Lujza jóvoltából, írnoka született és az apukát is megtalálták az év végé» az unokához. Hát nem egy jó esztendő az ilyen? Kelemen igazgató elvtárs üzeme, amelyet egyszemélyi kollektív felelősséggel igazgat egész évben teljesítette a tervét emiatt jelentős prémium® te kapott, a feleségétől meg egy hatalmas pofont. Kelemen igazgató elvtára azóta utálja az újságírókat akiknek volt képük ezt megírni az újságban. Nem a pofont A prémiumot Mert Kelemen igazgató elvtárs álmában sem gondolta volna, hogy a felesége, az Igazgatónő elvtársnő, ennyire újságolvasó lett, Ki te az elmúlt év eredménye. Igen: volt árvíz valamicske, belvíz még több, szárazság, majd istenverte esők is voltak. Természetesen itt estek az esők, ahol szárazság kellett volna és ott -olt a szárazság, ahol esnie illett volna. Aztán csap- livalóan szerepeltek a labdarúgók, jól szerepeltek az olimpiai küldötteink, leszámítva azokat, akik nem szerepeltek jól. És, ha repülőgép zúgást hallottunk a felünk felett, fel sem néztünk, tudtuk, hogy ha ez idegen gép, akkor az utasszállító, ha nem utasszállító, ikkor meg mieink. Ha becsaptak a lépcsőházban egy ajtót, nem rohantunk lélekszakadva az óvóhelyre, s óa hadgyakorlatra behívták népünk legdelibb, de leg- iábbis deli, egyszóval még nem egészen elhízott rétegét, nem rohantunk sóért és gyufáért a boltba. Apropó: gyufa nem is volt, hiába rohantunk volna érte. Hát ez volt ez az év, az a háromszázhatvanöt nap, négy évszak, tizenkét hónap, amit olyan könnyen felejtünk. Ézsau állítólag egy tál lencséért eladta az elsőszülöttségi jogát... (Lehet, hogy annyira szerette a lencsét?)... mi meg, azazhogy ti meg embertársaim, egy pohár pezsgőért egy egész esztendőt. Hálátlan fajzat! Csak egy a vigaszom: eladjátok ti emberek, még az új esztendőt, az 1973-aí te. Csak előbb meg- és eLnyűvitek ear kicsit „ANYAM, AZ ALMOK NEM HAZUDNAK” — Petőfi Sándor halhatatlansága JKsyfes, er élraol teem hazudnak? Takarj ©a bőr a szexnfődéli Dleső b©¥® költő-fiadnak, Anyám, soká. örökkön éha —. írt* Petőfi jóformán p<Alyája legkezdetén, halhatatlanságát jövendölve, Petőfi* célratöréssel, magabts- tnssággal, valódi XIX. szá>- tadl lírikus hevülettel Mintha megérezte volna már Itt a pálya elején: sietnie kell, kiforgatni sarkaiból a megposhadt ma> gyár világot, rebelliót csinálni társadalomban, kertészetben egyaránt, mer* rövid a történelmi pillanat, amikor százados lemaradást pótolhat, konvenciókkal szegülhet szembe és világgá kiálthatja költ® programját: „Kiőrt hát mind, aki költő, ) A néppel tűzön-vizén átf* 1842-ben, alig tizenkilenc évesen, de gazdag élet- tapasztalattal már publikálta első versét s még nincs huszonhét esztendős, mikor a segesvári csatamezőn a megsemmisülésbe vész ragyogóan, üstökösként ívelő pályája. Közben mindössze hat esztendő az alkotói korszak, & Petőfi-életmű megszületésének időszaka. S micsoda gazdagsággal szakadnak ki belőle ezalatt a művek! Vers és széppróza, műfordítás és útirajz, s egy páratlan® gazdag költői levelezés jelzik a költő termékenységét, pályájának állomásait De költ® nagyságát tej a mesterség legrangosabb műfajaival tett próbái is bravúros sikerűék. A helység kalapácsa meg a János vitéz, később Az apostol megírásával a magyar epikus költészet addigi legjobb mestereit szárnyalja túl! Pedig nemigen adatott meg neki lakájos dol- eméssei»& asmáiiiUm #AKuMttbeha Máriát A köM. hotaf, saézsft segítségéi kérni, S így te kora költészetének világszín vonalár* jutott Külország! író állapította meg, XX, századi méghozzá: Petőfi „az akkori európai költészet szintjén verselt Dekorációi és metafóráí ugyan nem biedermeier jellegűek, de heim® lendül® van bennük, verseiben pedig mindig jelen van a folklór valamely akkordja.. Mások te, sokan, efféleképpen okolták — itthoni és külhoni pályatársak egyaránt —, a világirodalmi ranglistán elfoglalt eminens helyét Mert nem kétséges: a XIX. század első felének nagy lírai vonulatában életműve méltán illeszkedik a kor olyan jelesednek oeuvre-je mellé, mint az orosz Puskin, a lengyel Mickiewicz és Slo- wadd, a német Heine vagy a francia Béranger. S azért elsősorban, mert 6 „dalolta” a negyvennyolcas „magyar felkelés Marseillaise- ét”, mert „jakobinus elánnal”, „vörös zászlók alatt” akart elesni a csatamezőn, s mert eszménye volt a francia forradalom s a világszabadság, a népeik test- M sástó kudott" 9 mert hogy az 6 sötét, ku Magyarországa nagyságosa» végigcsinálhatja Eranáaon- sság minden világrengető megmozdulását...” (Ady) De azért te, mert végigcsinálta századának, a XIX. századnak leggrandiózu- sabb magyar költői forradalmát A költői nyelv és a költői formák újítója lett, nem tudós eszközök és célzatosság révén, hanem a népköltés felfedezésével s politikus műköltészetté avatásával. Megrendítő élmény ez az új költői világ, s hogy mennyire az, példázza itt néhány sor, nyelvünket tudó külföldi író sorai, aki a XX. szazadban vette észre mara- dandóságát, nem halványuló szépséget: „Van... valami, amit Petőfi örökített meg a múlandóság rohanó folyamatában s ami maradandó lass mindaddig, amíg a magyar nyelv létezik: ez pedig a magyar táj. Alázattal, fedetlen fő- v® ájtatos lélekkel kell az embernek az ilyen Petőfivel* szentségéhez közeledni, mert benne mint szentsisSsB*« amely itt kap éteő ízbeai valami magasa hh, életszerű, kozmikus jelentőséget. Petőfi tájrajzai előtt «magyar, föld nem létezett Beléje halottakat temettek egy régi középkori nyelven (JSermo super sepui- ehrum“X fölötte katolikus himnuszok verseibe* hazudtak... Rákóczi pajtásai énekeltek gyászdaloka^ csak Petőfi dalaiban születik meg, keletkezik és *i- íírmálócük es a föld. _ A fájdalom, amely az odvas és leégett csárda fölött kavarog magyar fájdalom;®: magyar a véres nap te, amelyik vörös golyóként gurul a horizonton az őszi ködőkben és magyar a depressziv kadenciákkal teli vágyakozás és a reménytelenség te a hatalmas síkságon, ahol az ember kicsinek es magányosnak érzi magát és a feje fölött délibábok táncolnak. Mindez Petőfi verseiben ma te ugyanúgy éi. mint... amikor e dalok íródtak..." — Irta 1922-ben Miroslav Krleza, századunk egyik legrangosabb,, irodalmunkat te jól ismerő írástudója. Irta mégpedig úgy, azzal a szándékkal, hogy a magyar líra forradalmi tradícióinak megteremtőjét, legmarkánsabb alákját- egyéniségét mutassa be Európa egy népcsoportjának a magyar ®lenforradalmi kurzus vérengzései idején s az az ellem tiltakozásképpen is. Aligha példázhatná jobban, frappánsabban bárftú te Petőfi halhatatlanságát, forradalmi eszméinek koroktól független időszerűségé!» mint a Krlezától idézett sorok. Mintha ' csak Ady híres Petőfi-képél (Petőfi nem alkuszik címmel írta meg) ak sírná igazolni ... Ma, Petőfi szül - lésének 150. évfordulói így hajtsunk fej® Írod műnk lánglelkű költője emléke előtt... mM moB
